Mióta Csongi elment még labilisabb lettem, mint valaha voltam. Képtelen vagyok odafigyelni és koncentrálni dolgokra, akár itthon, akár munkahelyemen. Nem vagyok olyan precíz, mint eddig voltam. Teljesen érdektelenné váltam, és amik eddig fontosak voltak számomra, gondolok itt például a rendmániámra, már nem is érdekelnek. Úgy érzem, hogy ennél rosszabb már úgysem történhet velem így nem is nagyon tudnak érdekelni dolgok. A kényszerbetegségem is megszűnt, már nem ellenőrzök le mindent ezerszer lefekvés, vagy itthonról elindulás előtt. És a remegésem, ami eddig is néha előjött, most mindennapossá vált. Folyton remegek (például most is), és nem tudom miért. Ha itthon vagyok és netezek, vagy a kertben vagyok, vagy pihenek, ha dolgozok, ha megyek valahova, folyton hatalmába kerít a remegés és képtelen vagyok bármit is rendesen megfogni. És ez egy pultosnak nem valami előny. Szinte képtelen vagyok például a mércéket használni italtöltésnél, mert nem tudom felemelni anélkül, hogy ki ne lötyögne az egész pia belőle. Nagyon durván remeg a kezem. De nem tudok mit tenni ellene. Folyton rémálmok gyötörnek. Hol a munkahelyemről rúgnak ki, hol meg akarnak ölni, hol veszekszem valakivel, hol elvesztek valakit. Nem tudok aludni se, éjjel többször is felriadok, de meg nem tudnám mondani mire. Folyton fáradtnak és álmosnak érzem magam, meg olyan gyengének és elesettnek. Nyűgös vagyok és nincs kedvem és erőm semmihez. És hiányzik, nagyon hiányzik. Hogyne hiányozna. Amint végre jó idő lett, a sírját is megcsináltam rendesen, bár virágot még nem tudtam ültetni rendeset, de majd azt is pótolom. A kertünk legvégébe, a szomorú fűzfa alá temettem el. Legalább hagytak volna időt nekem a gyászra, de a halála napján és másnapján is dolgoznom kellett. Nem csoda, hogy nem tudtam feldolgozni. Bár nem tudom mennyit segített volna, ha itthon vagyok magamban, mint emberek között. De az biztos, hogy nem arra volt szükségem, hogy mindenki kérdezgesse mi történt én meg a könnyeimmel küszködve próbáljam nekik beadni, hogy semmi, nem lényeg.
Még szerencse, hogy itt van GOT7 és Infinite akik még tartják bennem a lelket.
Infinite kiadta még egyszer a Season 2 albumot Be Back címmel és persze két új dallal kiegészülve. A klipes dal egyszerűen fantasztikus. Már első hallásra beleszerettem. A koreográfia, a stílus, a hangzás, a koncepció, a dalszöveg, mind-mind annyira tökéletes. A Last Romeo meg az egész Season 2 album sajnos nekem hatalmas csalódás volt. De ezzel most mindent jóvátettek. És az új külsők… Mikor először megláttam őket, eléggé lesokkoltam. Főleg L, Dongwoo meg Sunggyu láttán. Jongie szinte mindig drasztikusan változtat magán valamit, így ezen a felnyírt hajon már meg sem lepődtem nála. De Sunggyu.. na az nagyon durva. De mostmár bejön ez a haj, főleg ez a lila szín. *-* Jól áll neki. Dongwoo-é elég fura, de végülis ez is elég Dongwoo-s. L esetében viszont fogalmam sincs, hogy tudták rávenni a szőkére, de én teljesen odáig vagyok érte. *__* Kár, hogy a klipben még fekete. A többiek nem sokat változtak. De Hoya elég unalmas barnára sikeredett. Yeollie meg Namu meg gondolom a dorama forgatás miatt nem változtathattak most, bár nem is bánom.
Maga a klip annyira menő és egyben sokkoló is. Kicsit megszakadt a szívem így látni őket. ._.
Ezt az albumot is megrendeltük persze, de ezt csak egyszer. Aztán lesz benne, aki lesz. Mármint fotókártya. A hétből még nincs Yeollie és Jongie kártyánk. A többiekről már mind van, több is. Ha választani kéne, akkor viszont Sunggyuról szeretnék, mert a róla készült kártya tetszik a legjobban. *-*
Az albumon szereplő másik dal, a Diamond, egy lírikus dal. Picit unalmas, de azért tetszik. Viszont az abszolút favorit a Back marad. Destiny óta nem volt ekkora hatással rám egyik Infinite dal sem.
GOT7 “A” című klipjére pedig meglett a 4 milliós nézettség, így megkaptuk a jutalmunkat, az ökörködős Dance Practice Videó-t.
A végén pedig egy nagy meglepetés várt ránk: újra lesz Real GOT7. Mikor megláttam, majd kiugrottam a bőrömből. *____* Azt a műsorukat sokkal jobban szerettem, mint a mostani IGOT7-t. Abban tényleg ők voltak, nem idióta feladatokat kellett csinálniuk amiben egymást szívatják, hanem mint csapatot ismerhettük meg őket. Persze az IGOT7-t is szeretem, meg mindig szarrá röhögöm magam ebben az egy órában, de az mindig zavart benne, hogy egymást ennyiszer piszkálják benne, meg ez a sok büntetés. Meg sokszor tök megrendezettnek tűnt. Egyébként tegnap ment le az utolsó, azaz a 10. része. Elég meghatóra sikeredett. A tagok tök szép leveleket írtak egymásnak. .___.
Csütörtökön pedig megtörtént az első nyerésük is. Rájuk szavaztak a legtöbben az MCountdown élő felvétele alatt. Annyira boldogok voltak. Mi lesz majd ha az egész műsort vagy pedig az év felfedezettje díjat fogják megnyerni, amire annyira vágynak. Alig várom ezt a pillanatot. Annyira megérdemlik! <3 A sok szavazatot pedig ezzel a képpel és üzenettel köszönték meg:
고마워요 아가새! Thanks I GOT7!
És sikerült elcserélnem a GOT♡ albumos Youngjae fotókorongomat Yugyeom-ra és 2 nap után meg is érkezett. Annyira örültem neki. De JB-t azóta se tudtam szerezni. Se cserélni, mivel még itt a Jr. korongom is, se venni. Egyszerűen annyira népszerű, hogy képtelenség megszerezni. T_T Pedig felkeltem miatta hajnalok hajnalán is, de licit idején annyian voltunk fent, hogy folyton túl licitáltak engem és pillanatok alatt kicsúszott a kezeim közül. És volt vagy 10 ilyen. Már kezdem feladni. Pedig az kell nekem a gyűjteményembe. A Got it albumhoz is megszereztem JB-t, és ehhez is nagyon szeretném. De nehezebb, mint gondoltam. És ma megérkezett két albumom is, amit megrendeltem. Egyiket ajándékba vettem nővéremnek, méghozzá Taeyang albumát, mert teljesen ráfüggött. A másik pedig JJ Project, mert nem hiányozhat ez sem a gyűjteményemből. És milyen kártya volt benne? Na milyen? Hát persze, hogy Jr. Hát mi más?! -.- Hihetetlen, hogy az esetek 99%-ban mindig azt kapom, amit a legkevésbé szeretnék, aki az utolsó helyen áll nálam. De muszáj lesz valahogy megszereznem a JJ Projectes JB-s kártyát is. És az összes majd megjelenő albumból meg akarom szerezni majd JB-t.
Egy ideje már nem írtam éppen milyen doramat és filmet néztem. Azért, mert eléggé el voltam havazva munka terén, így filmet nézni nem is volt időm. Örültem ha azt a heti 4 dorama részt, az IGOT7-t, meg esetleges műsorokat meg tudtam nézni.
A Doctor Strangerrel viszont végeztem, legnagyobb örömömre. Egyszerűen borzalmas volt. Sajnálom ezt mondani, mert mégiscsak nálunk kezdték a forgatást Pesten és tök megszerettem a stábot. Meg ugye Jongsuk az egyik kedvenc színészem. De sajnos csak azok a részek voltak izgalmasak, amik nálunk voltak. Bár azok is inkább paródia szerűek voltak. Végig untam a további 18 részt és annyira idegesített az egész forgatókönyv. Ha nálunk nem forgattak volna, biztos, hogy bele sem kezdek, vagy félbe hagytam volna.
Amit még nézek az a King Of High School, amibe Inguk és Soohyuk miatt kezdtem bele. De az már az első pillanattól kezdve lekötött. Annyira vicces meg izgi. És csak úgy repül az idő, nemsokára ennek is vége. :O
Múlt héten pedig elkezdődött a High School – Love On, amiben Woohyun meg Yeollie van. Nem szívesen nézem, de látnom kell, mert úgysem bírom ki. De még mindig felháborítónak tartom, hogy Namu-t egy 13 éves kislánnyal hozzák össze benne. 10 év van köztük, 10! Ráadásul az egész első rész annyira tipikus és kiszámítható volt. Gondolom a második részben sem várható ránk más. -.-
Végezetül Kris dalával búcsúzom. Annyira örülök, hogy EXO-ból kiválása után szinte rögtön saját karriert tudott csinálni, filmben fog szerepelni, aminek a betétdalát ő énekli. Annyira gyönyörű dal. Igaz elég siratós. Pont illik ehhez az esős időhöz és a hangulatomhoz.
Annyeong ~
Dóri Rainbow's blog 