Beszámoló előtt egy kis előzmény…
Az előző bejegyzésemet UNB feloszlásával fejeztem be, nos hát ezután ahogy ez várható volt, a február borzalmas volt, nem, még annál is borzalmasabb, és hosszú és unalmas. Azt hittem sosem lesz vége. Először is meg kellett tanulnom élni azzal az űrrel, amit UNB elvesztése okozott. Nem volt egyszerű, mert ugye semmi más nem foglalkoztatott vagy kötött le, az a szerencse, hogy a tagok még ha külön is, de eléggé elfoglaltak, így nem igazán lehet unatkozni mellettük, de mégsem ugyanaz, akármennyire is támogatjuk őket az eredeti csapatokkal. Szóval konkrétan egész hónapban rossz kedvem volt, bár ahogy írtam korábban ez nem volt újdonság a borzalmas 2018-as év után és a szeptember óta megjelent “összeomlás” után. Ráadásul gondok vannak a munkahelyemen is, a fizetés konkrétan 3 hetet csúszott, így én se tudtam semmit befizetni, se telefonszámlát, se a koncertre készülni, se a varsói útra készülni, se semmit megrendelni, amit akartam és még nővéremnek is lógtam, az egész annyira frusztrált, hogy üvölteni tudtam volna. És közben ott volt Feeldog csomagja, amire tök vártam, hogy kiadja, főleg mert ő maga csomagolta be és még dedikált polaroid is járt hozzá, de csak 4 napig lehetett megrendelni. Persze akárhogyis szerettem volna, nem tudtam addig pénzt szerezni így lemaradtam és ez volt az utolsó csepp a pohárban. Aznap mikor már tudtam, hogy lemaradok arról is, csak bőgtem de még melóban is, egyszerűen nem tudtam visszatartani a sírást, két napig nem is beszéltem senkivel, enni se volt kedvem, semmi, annyira gyűlöltem mindent. Hogy a sok borzalmas hónap után még ez is és annyira nem tartottam fairnek, hogy egy ilyen exkluzív dologból kimaradok, mikor Feeldog az egyike azoknak akiket a legjobban szeretek, akire felnézek, az egyik legcsodálatosabb ember akit ismerek és legyünk reálisak, UNB-ből ő az egyik akivel valószínűleg soha az életben nem fogok találkozni. Annyira szerettem volna egy ilyen darabot kapni belőle legalább. Nagyon utáltam mindent és mindenkit, amiért kimaradtam belőle. Nagyon mérges voltam, hogy csomót túlóráztam is mert közben munkatársam szabira ment és hogy emellett meg nem tudom megvenni magamnak azt amit akarok. Aztán a határidő után három nappal persze megkaptam a fizetésemet végre de addigra már mindegy volt. Ott voltam, hogy már az egész koncert sem érdekel meg az se hogy megyünk Varsóba. Előtte tuti nem vett volna rá senki, hogy repülőre üljek, írtam ezt nyáron is hogy képes voltam 13 órát buszozni Berlinbe GOT7 koncertre, mert rettegek a repüléstől, fóbiám van tőle. De most annyira ki voltam borulva, annyira nem tudott semmi érdekelni, hogy simán rábólintottam, hogy Varsóba repülővel menjünk, meg is lettek véve a jegyek szóval már nincs visszaút, de ha nem lesz pánikrohamom, akkor az egy hatalmas csoda lesz, komolyan fogalmam sincs hogy fogom túlélni. Aztán elmentünk vásárolni is de mivel nem volt szabadnapunk, dolgoztunk egész héten, csak munka után tudtunk menni így viszont alig volt időnk bármire is és nagyon szerettem volna Channienak a koncertre venni valamit de nem tudtam már körülnézni és ez végképp elvette a kedvemet a koncerttől. Míg nem koncert előtt egy héttel végre lett szabadnapom így neki vágtunk még egyszer és találtam neki egy citromsárga kapucnis pulcsit, mert citromsárga a kedvenc színe. De hiába találtam meg végre a megfelelőt, nem voltam teljesen biztos a méretében. És ez újabb fejtörés volt és én hülye persze úgy voltam vele, hogy inkább nagy legyen mint kicsi meg tudom, hogy imádja ha lógnak rajta a ruhák. Úgyhogy kb fél óra tanakodás után a nagyobbat vettem meg. Mindenképp biztosra akartam menni a stílussal meg a színnel, mert ha már nem volt olcsó legalább hordja is. Megvettem a szép levélpapírt meg az ajándéktáskát meg magyar édességet és végre kicsit megkönnyebbültem. Magamnak is találtam sárga cipzáros pulcsit mert mindenképp sárgában akartam én is menni de csak kapucnis nem cipzáros van nekem, de mivel a UNB pólómban akartam menni azt akartam hogy látszódjon az is. Kaptam pulcsit is és végre minden kezdett a helyére állni a koncertre, kivéve a kedvemet, mivel a koncert előtti napokban kezdték megkapni a Feeldogos csomagot azok akik rendelték. Nem tudtam túl jutni ezen. Ráadásul a koncert előtti nap még mindig nem tudtunk megegyezni nővéremmel mikor menjünk ki. Ő nem akart korán menni, mert azt mondta szerinte felesleges, úgyis kevesen leszünk. Ő 3 koncertre megy és a sorban ez volt a harmadik neki, a többi kettőt jobban várja, nekem viszont ez volt a fontosabb, mivel a kedvenc csapatomból ott van valaki, egy a kilencből, legalább egy darabot láthattam és közel akartam lenni, így nem akartam kockáztatni a sorban állást és korán akartam menni, nem érdekelt milyen hideg lesz, hogy majd hány órát kell egy helyben állni, hogy esőt mondtak, csak az érdekelt, hogy a lehető legelőrébb akarok állni és bal oldalt, mert láttam pár videót, hogy Chan baloldalt állt. Bár én még korábban akartam kimenni, végül reggel 7kor indultunk el itthonról így 8kor már Pesten voltunk. Mikor odaértünk kb 7en voltak előttünk, többség külföldiek. Szóval megnyugodtam, hogy nem kellett volna korábban menni. Aztán 10-ig nem is jöttek mások szóval akár 10re is mehettünk volna, de nem érdekelt, a lényeg, hogy ott voltunk. Persze a top 10 jegyesek meg a higher choice jegyesek előttünk voltak, de az se jelentett sokat, nekünk meg VIP jegyünk volt, szóval onnantól kezdve végre felengedtem, hogy csak jó helyem lehet. De nem volt kellemes ott állni 8-tól délután 2-ig, egyedül az volt kicsit jobb mikor már kezdtek bannert meg kártyákat osztani meg mikor a zászlót aláírtuk, na meg mikor elkezdtek a tagok Pestről posztolni, kezdve pont Channal. Azt hittem ott fogom elbőgni magam a sorban. Aztán mivel csúszott még egy órát a sorszámozás, így 3-ig álltunk ott. Vicces volt mikor a biztiőrök közölték velünk, hogy a mymusictaste feleslegesen rángat minket és ne menjünk vissza se négyre, se ötre de még hatra is felesleges mert csak 7kor mehetünk be úgyis. Hát ezek után tényleg nem mentünk vissza csak 6ra, addig elmentünk kajálni végre meg kvzni. A koncert előtti napokban végig azon paráztunk, hogy hogy fogjuk leadni a kabátot, hogy ne veszítsünk helyet, meg én azzal se, hogy belerakom a dobozba Chan ajándékát. De teljesen le voltunk sokkolva, hogy be lehetett előre menni a helyre. Mikor én először az Akváriumban jártam, még Jetlag koncerten 2017-ben, akkor nem engedtek be minket a előtérbe se, kint kellett várakozni a lépcsőn a hidegben, mert február volt. Azt hittem most is az lesz, de nem. Így viszont le lehetett adni a kabátokat még időben. Aztán megkérdeztem az egyik szervezőt, hogy az ajándékokat hova lehet rakni erre a válasz az volt, hogy ez egy nagyon jó kérdés. 😐 Negyed órába telt mire végre kerítettek egy hatalmas dobozt, de elég rosszul érintett, hogy a terem közepére csak úgy lerakták azt kész. Nem is mertem belerakni, de aztán mondom jobb ha az alján van. De a szemem végig rajta volt ahogy sorban álltunk. Aztán végre eljött a 7 óra és nyíltak a kapuk. És meg is lett a bal oldal és közép közötti hely, második sor, előttem alacsony lány állt. Életemben nem álltam még ilyen jó helyen japán vagy koreai koncerten. Nem is akartam elhinni. Abban az egy órában fokozódott a hangulat, főleg mikor már A.C.E-t kezdtek el játszani és a közönség együtt kiabálta a dalszöveget. Engem már akkor a sírás kerülgetett. Nem tudtam elhinni, hogy láthatom őket, legfőképpen Chant. Persze nagyon szeretem A.C.E-t is, a tagokat és a dalokat egyaránt, de Chan alapból a top3 trióm tagja UNB-ből, így hát nem tudtam elképzelni, hogy ott fog állni előttem, de eljött a 8 óra, lekapcsoltak a fények és aztán megjelentek. Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot. Dalt dal követte, bemutatkozások, beszélgetések, szólók, minden annyira lenyűgöző volt, ha valakik tehetségesek akkor ők azok és tudták hogy kössék le a figyelmünket, szórakoztak végig, személyes történeteket osztottak meg Pesttel kapcsolatban, meg végig kommunikáltak velünk, közel jöttek, elvették a dolgokat, amiket nyújtottunk, csomószor rám néztek, mosolyogtak, kacsintottak, vagyishát Chan, Junhee meg Donghun, mert Wow meg Byeongkwan nem is voltak szinte a mi oldalunkon. De tényleg Chan végig a bal szélen volt, szóval még jó hogy láttam korábban videókat. A koncert összes pillanatát imádtam. Mindegyik tag még nagyobb pozitív csalódás volt mint hittem. És hát Channie annyira cuki volt meg kedves meg hiperaktív, hogy biztos vagyok benne, hogyha nem ő lett volna a kedvenc tagom akkor sem tudtam volna levenni róla a szemem, mert annyira figyelemfelkeltő volt. Eddig is értettem miért hívja mindenki vitaminnak, de azután végképp megértettem. Annyira feldobta a hangulatot azzal, hogy nem tudott egy mp-re se nyugton maradni, ahogy ugrált, beszélt, “hisztizett”, nem tudom leírni, de tényleg annyira aranyos meg hatásos volt, hogy az eszméletlen. Az a két óra pedig úgy elröppent, már csak azt vettük észre, hogy jönnek a búcsúbeszédek és a lassabb dalok.. A búcsúbeszéd alatt.. ilyet még nem tapasztaltam egy kpop koncerten sem. Mikor Koreában koncerteznek mindig mindenki sír a tagok közül, de mikor külföldön vannak nem szoktak ilyen hosszú köszönőbeszédeket tartani és meghatódni ennyire, amennyire ők. Rendesen láttuk, hogy megkönnyezték a pillanatot. Annyira meghatódtam én is, tényleg ilyet még nem tapasztaltam. Aztán még egy közös Take Me Higher és vége is lett. Utána a pacsizásra vártunk, de én még akkor sem fogtam fel. Végig olyan jó helyen álltam, mindent láttam, csomó képet és videót csináltam, volt közös pillanatom velük, tökéletes volt maga a koncert is, a dalok, senkiben és semmiben nem csalódtam, tényleg, tökéletesebb nem is lehetett volna. Koncerten én ilyen szerencsés még sosem voltam. Ez volt életem legjobb kpop koncertje. A pacsizás is kicsit megcsúszott, az a várakozás kicsit idegölő volt, de addig igyekeztem összeszedni magam és azon gondolkodtam, hogy vajon Chan látta e a koncert alatt, hogy a hivatalos UNB pólóban voltam-e meg a Feeldogos nyakláncot ami szintén összetéveszthetetlen mással. De a pacsizás meg kb 5 mp volt, úgy kellett rohanni, meg se tudtuk figyelni őket, azt tudom, hogy Chan kezdte és hogy akkorát belepacsizott a kezembe, hogy még utána is zsibbadt. 😂 De akkor is túl gyors volt de mégis annyira az egekben voltam, hogy még ez sem tört le. Aztán összeszedtük a cuccainkat, jöttek értünk kocsival, szóval kiálltunk az úthoz és közben persze elkezdett csöpögni az eső. Azon gondolkodtunk vajon A.C.E elment-e már, mert tervben volt, hogy elköszönjünk tőlük mikor beszállnak, de mivel itt volt lent mélygarázs azt gondoltuk ott kimentek már. Erre egyszercsak megállt előttünk egy sötétített busz és aztán olyan hirtelen történt minden. 😳😳 Megjelentek a tagok és elmentek mellettünk, közben köszöntünk, de csak ketten voltunk ott nővéremmel és ha ezt más meséli el sem hiszem. Máshol csomóan ott szoktak lenni mikor elmennek busszal, most meg csak mi ketten. Tök cukin visszaköszöntek meg integettek aztán beszálltak a buszba és megjelent még két fan, vicces, mert ők álltak pont végig előttünk voltak míg sorban álltunk reggel és akkor együtt szíveket mutattunk nekik meg hullámoztunk, de ekkorra már az eső is szakadt szóval vicces látvány lehetett, de mégis integettek meg világítottak a telefonjukkal a buszból. Vagy 10 percet voltunk így mert vártak minden stábtagra, de addig végig “kommunikáltak” velünk. Máig hihetetlen, hogy csak mi 4-en élhettük ezt át. Aztán elindultak és majd ki estek a buszból úgy integettek. Az alapból tökéletes estének tökéletesebb befejezése nem is lehetett volna. Aztán meg is jöttek értünk és az autóban hazafele még mindig nem tudtam elhinni ami történt. Visszanéztem a képeimet, kiírtam twitterre az élményeimet, videókat raktam fel, leírtam a történteket a két barátnőmek. Eszméletlen volt. Hajnal fél 5kor feküdtem csak le aludni de 7kor már fel is keltem annyira bennem volt ez az izgatottság. Egész nap mások videóit, képeit nézegettem, vártam, hogy tegyenek fel a srácok valamit, kitettem a képeimet, videóimat facebookra meg instara is meg youtubera is.
Aztán másnap meg már dolgoztam, de esküszöm semmi nem tudta elvenni a kedvemet annyira az egekben voltam. Ilyen boldogságot rég tapasztaltam. Tényleg boldog voltam és nyugodt és csak mosolyogtam, és arra gondoltam, hogy hogy lehettem ennyire szerencsés aznap és hogy semmit nem csinálnék másképp, hogy abszolút semmit nem bántam meg. Kivéve, hogy végül a nagyobb pulcsit vettem Channak, mert mondogattam, hogy tuti mikor meglátom, már fogom tudni, hogy jó méretet vettem-e vagy sem, de mikor színpadra lépett és ott állt előttem, már az első mpben mondtam, hogy okés, hatalmas lesz neki. 😫😂 És beletörődtem, hogy sose fogja felvenni, és ezért csak magamat hibáztathattam, hiszen én baltáztam el, de annyira boldog voltam, hogy nem tudott letörni ez a tény. Szóval nem hittem, hogy látni fogom a pulcsit rajta. De mivel mindig nézegettem azt is hogy a többi koncert helyszínen miket írogattak ki róluk, így egyszer csak figyelmes lettem arra, hogy egy ugyanolyan pulcsiban ment haza a londoni koncertről Chan, amilyet én adtam. De csak mp-et látni belőle hiszen megjelent és már be is szállt a buszba, képek pedig nem voltak de a videóban olyan mintha annak a pulcsinak a kapucnija kívül is fekete lenne, de amit én adtam annak csak belül fekete. De ha ki volt fordulva a kapucni akkor viszont az az enyém lehet. Mert a színe és fazonja ugyanaz volt és hatalmas volt rá. De végülis jól állt neki szóval. xD
De teljesen megőrjített a tény, hogy nem tudom biztosra az az-e. Egész nap az #ACEinLondon címkéket néztem meg vártam hátha Chan posztol valamit benne, de semmi nem volt arról aztán. És másnap pedig, vagyis ma meg már hazautaztak de másik pulcsiban volt. Tehát valószínűleg sosem tudom meg, hogy az az én pulcsim volt-e és ez teljesen kikészített. Mert nem érdekel, ha nem az enyém, teljesen rendben van, csak tudjam akkor, hogy az nem az enyém, de ez a bizonytalanság teljesen tönkretesz. És ez miatt kicsit elszállt a rózsaszín köd is, amiért utálom magam meg mindent mert végre egy teljes hétig boldog voltam. Mert tényleg nem az a bajom, ha nem veszi fel, mert teljesen rendben van ez meg ha már csak a levelemet olvasta, nekem az elég. De ez a tudatlanság kiborító. Hogy az az egy videó van és semmi más és sosem fog kiderülni, hogy mi az igazság. Inkább ne is láttam volna a videót. Az egyetlen reményem, hogy később tesz fel abban képet vagy hogy a fotóalbumban és dvdben benne lesz amit a turnéról adnak ki. De az mire megérkezik… Mindenesetre sosem fogom elfelejteni ezt a napot, hetet, az biztos és nagyon hálás vagyok nekik és remélem, hogy visszajönnek tényleg, mert Pestet akarták a legjobban megnézni, Junhee kedvenc városa, 16 éves kora óta ide akart jönni szóval remélem hogy visszajönnek még és nem olyan sokára. Mert már most hiányoznak.
És olyan jó lenne a többi 8 UNB tagot is látni élőben egy nap. Nem sok esélyt látok rájuk, hogy őszinte legyek, talán H.B.Y, NewKidd és Hotshot akik európai turnét tarthatnak, dehát a többiek… 😔 Lehetséges, hogy hamarabb fogom újra látni Chant mint bármelyik másik tagot.
Most hogy A.C.E lement Imfact a következő állomás 37 nap múlva. Nagyon szeretem őket Unit óta, UNB-n és az eredeti csapataikon kívül, Imfact, Boys Republic, IM és B.I.G voltak azokat akiket a legjobban megszerettem a műsorban, így hihetetlen lesz őket látni élőben. De még annyira A.C.E koncert hatása alatt állok, hogy még nem gondolok arra, bár az utat persze attól tervezzük ezerrel. Vagyis terveznénk de most még még később kapok fizetést, mint múlt hónapban és kezd ebből nagyon elegem lenni, mert kb olyan mintha ingyen dolgoznék. Nem nagyon költök magamra egyébként, szórakozni nem járok csak ha idetalál valamelyik kedvencem, de csak azért nem megyek el kpop koncertekre mert koreai szóval nem sok mindenkire megyek el, nővérem többre szokott menni mint én, neki mindig pont a kedvencei jönnek. Egyedül kajára költök meg az állataimra, meg a kpop albumokra meg más kpop cuccokra amiket rendelek és mindig ez az egyetlen ami miatt képes vagyok elviselni a munkát, a motiváció hogy ezáltal meg tudom venni amit akarok, de azok után, hogy végig túlóráztam a telet és mégis lemaradtam arról amit meg akartam venni így máris meggondolandó az egész és most megint ugyanez van. Ha most is lemaradok valamiből ami határidős tuti kivágom a balhét mostmár mert nem ezért dolgozok egyfolytában, beleértve a hétvégét is ugye meg az ünnepeket mert vendéglátás. Úgyhogy igazán jó lenne ha minden vissza állna a rendes kerékvágásba odabent.
Addig pedig hogy ne készüljek ki, próbálok továbbra is a koncertből táplálkozni. ❤️
Dóri Rainbow's blog 