Nagyon nem alakult jól ez a hét. Bár már a múlt hét is teli volt nehéz pillanatokkal.
Elvesztettem két cicámat is. Először Mikit, aki már 6 éves volt és aki egyik napról a másikra csak úgy eltűnt. Aztán Alexet, akit elütötte az autó. Csütörtökön dolgozni indultam, mikor megláttam, hogy pár házzal arrébb el van ütve egy cica. Először Mikire gondoltam, de mikor megláttam, hogy milyen cica volt, elkapott a sírás. Ott álltam az útszélén és felhívtam anyut. Alig tudtam kibökni mi történt, úgy remegett a hangom. Kérdeztem, hogy Alex volt-e itthon reggel, mert én nem találkoztam vele, pedig mindig szokott köszönteni, mikor meglát. De nem tudták megmondani. Akkor már éreztem, hogy az tényleg ő. De volt 1 percem, hogy összeszedjem magam, mert nem láthatták rajtam a munkahelyemen. 9 órán át kellett úgy lennem, hogy nem mutathattam ki a fájdalmam, mosolyognom, nevetnem kellett. És mikor mégis rám tört a sírás, bevonultam az öltözőbe és próbáltam erőt venni magamon. Úgy elsírtam volna magam és úgy vágytam rá, hogy valaki megvigasztaljon, vagy megöleljen. Helyette viszont úgy tettem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Aztán mikor este 10-kor bezártam a kaput, már ki is tört belőlem minden. Csak úgy rázkódtam a sírástól. Az út szélén pedig, ahol elütötték, percekig összeroskadva sírtam. Majd pedig még órákig itthon. Késő éjjel tudtam csak elmenni aludni. Nem akartam elhinni, hogy miért történt meg mindez. Pont szombaton volt egy éve, hogy örökbe fogadtam. De bár ne tettem volna! Az egész az én hibám! Mindig látta merre megyek el és merről jövök és mostanság a nagy rohanásban és a sok túlórám végett alig jutott rá időm és biztosan most is engem keresett. T_____T Megszakad a szívem és beleőrülök a lelkiismeret furdalásba. Annyira hiányzik és annyira haragszom magamra. Őszintén nem tudom megmondani mikor öleltem magamhoz utoljára az elmúlt pár napban és most már késő. Már elbúcsúzni sem tudok tőle. És már megint sírok… Annyira nehéz ezen túl lépni. Annyi rossz dolog történik velem amúgy is, ráadásul sorra olyanok sérülnek meg (akár lelkileg is), akik a legfontosabbak számomra. És ezt sokkal rosszabb látni, mint ha velem történne meg mindez. Annyira tehetetlennek érzem magam. És szegény Mikit sem tudom feldolgozni hová tűnhetett. Azt hittem tavaly ősszel már véget ért ez a rejtélyes cica eltűnés, erre most Miki sem jött haza. Miért, miért kell ezeknek mind megtörténnie? :'(
Kedden pedig megérkeztek az Infinite albumaink is. 3-at rendeltünk, pontosabban szettet rendeltünk, mivel 3 poszter fajta volt és mi szerettük volna mind a hármat. Meg így legalább nagyobb volt az esély arra, hogy arról kapunk random fotókártyát, akiről szeretnénk. Szóval kiválasztottam én a középső albumot, Zelda a legalsót, majd elkezdtük kibontani. Nekem Hoya figyelt benne, aminek nagyon örültem, egyrészt, mert Zeldának ő a kedvence, másrészt, mert nekem pedig ő a második kedvencem. Aztán Zelda albumában is Hoya volt, ráadásul a másik verzió. Merthogy minden tagról két fotókártya volt benne, mert két féle üzenetet írtak rá. Szóval ő már örülhetett. És akkor elkezdtem kibontani a harmadik albumot azzal a reménnyel, hogy Woohyun lesz benne. De nem ő volt, hanem L. És én nagyot csalódtam. Annyira bíztam benne, hogy legalább egy Namu-s kártya lesz benne, annyira vágytam rá az üzenetek miatt, mint még soha. De L volt benne, akinél amúgy lehetett volna benne rosszabb, mert ő a harmadik a listámon. De jelen helyzetben tök mindegy ki volt benne, ha nem Namu. Cseppet sem tudtam örülni L-nek.
Tök kiborultam, ami már-már feltűnő is volt. Hiszen van más megoldás arra, hogy megszerezzem azt a kártyát. Lehetséges csere, vagy ebay-ről meg tudom venni csak a kártyát. De én mégis sírtam és totál mély pontra kerültem. Aztán ki is derült, hogy megint csak megéreztem egy szörnyűséget. Vannak természetfeletti képességeim, sokszor álmodok meg előre dolgokat, illetve ha valaki, aki fontos nekem és történik vele valami, megérzem. Na most is ez történt. Akkor, mikor én kiborultam és nem tudtam magamnak sem megmagyarázni, miért, akkor az én Woohyun-om autóbalesetet szenvedett. Nem elég, hogy múlt héten úgy megsérült, hogy nem tudja mozdítani a bal karját a fájdalomtól, most még ez is. Szerencsére nem lett semmi komoly, de sokkos állapotba került, amit nem is csodálok. Eléggé elbánt vele a sors mostanában. Én pedig továbbra sem tudtam megnyugodni. Főleg mert kivették a promótálásból is szegényt és nem tudtuk mi is van vele pontosan. De hálát adok az Istennek, hogy nem lett semmi baja, hiszen egy autóbaleset nagyon tragikusan is tud végződni és ez a gyakoribb. Nem is akarok belegondolni mi lett volna ha… T_______T
Egyébként az albumokkal együtt, ahogy mondtam, a poszterek is megérkeztek és persze már ki is kerültek a falra. Csak az a baj, hogy lassan már sehol sem lesz hely. Miért kell az összes kpopos posztert ilyen óriás méretben legyártani? ><
És az Infinite – Paradise logós nyakláncom is megérkezett. Már rég óta kinéztem ezt, de most meg is rendeltem végre. Azóta pedig folyton rajtam van. Csakis este veszem le.
A szervezetem sem akar úgy működni, ahogy kellene. Eddig is komoly evés zavaraim voltak, de mostmár abszolút semmit nem tudok megenni. Még a kedvenc ételeimtől is undorodom. Semmi máson nem élek már napok óta, csak vízen és tömérdek kávén.
Dehogy valami jóról is számoljak be. GOT7 bejelentette, hogy 23-án lesz a comebackjük. Akkor majd ki ugrottam a bőrömből. Észrevettem, hogy GOT7 mindig akkor rukkol elő valamivel, mikor én a legmélyebb ponton vagyok. Valahogy mindig tudják mikor van a legnagyobb szükségem rájuk! ♥
Szóval izgatott vagyok nagyon az új album, klip, meg stílus miatt. Remélem azért maradnak ennél a vonalnál. És remélem a színükről is lehull a lepel mostmár.
De hogy még véletlenül se tudjak lenyugodni, már az új style-lal léptek fel a Dream Concerten. Én pedig azóta sem tértem magamhoz. Elején nem örültem, hogy JB az ezüst hajáról feketére váltott, mert a feketével mindig olyan beteges, sápadt arca van. De mikor megláttam a képeket meg a videókat erről a koncertről, végem volt. De szó szerint. Esküszöm nincs még egy olyan valaki, aki ilyen hatással lenne rám. És ha meg mosolyog, akkor aztán végképp nem térek magamhoz. Brutális… Ráadásul Yugyeom “örökölte” meg az ezüst hajat. Na hát ő is sokkal jobban néz ki így. *w* És hogy lássátok miről is beszélek, posztolok egy képet az említett koncertről. Jobb szélen JB. ._____.
INFINITE pedig ma ünnepli a 4 évfordulóját! Nem tudom mi lenne velem nélkülük. ;__; Köszönök mindent! ♥
Végezetül itt ez a dal, amitől amikor először meghallottam a rádióban, kirázott a hideg. Annyira gyönyörű. Főleg a szövege fogott meg és bár nem kellene, hogy azt érezzem ez egy szomorú dal, én mégis azt érzem, hogy beleszakadok.
Annyeong ~
Dóri Rainbow's blog 