érzések

nem is tudom mikor írtam utoljára.. persze arra emlékszem, h az előző bejegyzésem a top 10 jrock boys volt, dehogy a napjaimról mikor írtam, ahhoz már puskáznom kell.. szombaton, ami azt jelenti, h több mint egy hete. igen sok dolog történt azóta. és akkor megígértem, hogy legközelebb össze szedem magam és egy értelmes bejegyzést fogok írni. és most van is kedvem hozzá.

tehát konkrétan az őszi szünetről még be sem számoltam. na nem mintha nagyon lett volna, mert így is dolgoznom kellett. de legalább suli nem volt.

hétfőn meló, kedden itthon punnyadás, szerdán meló, csütörtökön anyummal meló a II. kerben, pénteken pedig délután a tüdőszűrési eredményeimért mentem vissza. tavaly tök paráztam, most viszont egyáltalán nem, pedig a nő azt mondta, h vmi nem lesz oké. taliztam Dorogon Kittivel, mivel AFC konci után nálam maradtak a cuccai és csak most egy hét után adtam neki vissza. aztán elmentem a rendelőbe, ahol szinte rögtön meg is kaptam az eredményeimet. nem bántam volna az előtt egy héttel, ha a vizsgálat is ilyen gyorsan ment volna és nem kellett volna 4 órát ott ülnöm. -.- na mindegy. kimentem és akkor láttam, h semmi bajom. mondom ok. aztán mivel ilyen tök jó sétálós idő volt és sétálni volt kedvem, meg a hangulatom is elég depresszív volt, így elterveztem, hogy teszek egy nagy kört, közben AFC-t meg Tóth Gabi új lemezét hallgattam, átgondoltam a dolgokat. lesétáltam a Kacsához (helyi klub) és felidéztem az ott történt eseményeket. majd a lakótelepek közt kezdtem mászkálni, ami végül nem tűnt jó ötletnek, mivel nem igazán ismerem e részét a városnak és csak reménykedni tudtam abban, hogy végül odafogok kijutni, ahová szeretnék. éppen ezért csak egyenesen mentem. mikor már azt hittem, oké, tudom hol vagyok, akkor rá kellett jönnöm, h mégsem. kezdett sötétedni én meg már teljesen eltévedtem. olyan utcába keveredtem, ahol már világítás sem volt és teli volt kétes alakokkal. hamar rájöttem, hogy rohadt rossz helyen járok. nem elég, hogy Dorog legveszélyesebb területén lehetettem (?) még “ilyen” kinézettel is… tehát mivel nőtt bennem a félelemérzet, arra késztettem magam, hogy megforduljak, mert nem láttam esélyt arra, hogy megtalálom a helyes utat. egyfolytában azt mondogattam magamnak, hogy oké, ennyi veszély elég volt. mert igazából úgy indultam el, hogy nem érdekel mi lesz és hova megyek, csak menjek, mert úgy éreztem, h különben megőrülök. muszáj volt kiszellőztetnem az agyam, viszont elég is volt. végre visszaértem oda, ahonnan indultam és megnyugodtam. viszont már teljesen besötétedett. a kedvem nem lett sokkal jobb, főleg, hogy idegesítettek dolgok.mikor hazajöttem két tengerimalac fogadott. eléggé ellenük voltam, most viszont már megkedveltem őket. egyiket megtartjuk végül, viszont a hosszú szőrűt oda adom egyik ismerősömnek.

hétvégén mindkét nap meló. szombaton x-faktorra szerencsére időben hazaértem, úgyhogy AFC-t pont láttam. *-* :D

kurva jó volt ToMi hangja. (mint mindig, persze. :D) de itt különösen. *__* meg úgy minden rohadt jó volt, csak nem értem miért mentek bele, hogy playback legyen. -.-“”” na meg a vége.. az szánalmas volt. annyira látszott, hogy az egész meg van rendezve. rühellem az x-faktort. idegesít, hogy ilyen szinten kamu az egész. playback playback hátán. -.-” meg az egész szó szerint meg van játszva. egyedül Shodeinde Dorka az, akinek szurkolok onnan. neki télleg jó hangja van, meg nincs is elszállva magától. visszatérve AFC-re… kicsit csalódás volt, hogy mikor nem csak nekünk bizonyíthatnának, akik alapból szeretjük őket, hanem mindenkinek, aki a műsört nézi, akkor nem adják igazán magukat. de mindegy, lehet ez csak az én véleményem… viszont Peti haján azóta is röhögök, mióta megláttam.. xDD no komment. én inkább már nem is mondok rá semmit, a nyári bunkózásai után. nem hiszem, h valaha újra sikerül majd őt is szeretni a bandából. nem is értem, hogy Fekáék hogyan tudják elviselni.

tegnap újra visszatért a negatív hangulat. ráadásul összevesztem valakivel. nem írok nevet, meg a tényt sem, aki ismer az tudja, aki nem, azt meg úgysem érdekli, viszont nem vártam, hogy ez fog történni. nem hibáztatok senkit sem, nem mondom, hogy utálom, vagy most kevesebb a szememben, csak én nem így képzeltem a dolgokat. de talán csak az én fejemben létezik a barátság fogalom, vagy legalábbis nekem vannak más elképzeléseim a barátságról. mindegy. igazából nem törtem le annyira, csak rádöbbentem dolgokra.

biztos vagyok benne, hogy olvasod a blogom, márcsak azért is, mert kíváncsi vagy, írtam-e rólad. hát igen írok, de semmi rosszat, mert mint mondtam, nem utállak, csupán nem vagyok rád kíváncsi többé. velem nem tudod azt eljátszani, hogy 1x összeveszünk aztán kibékülünk aztán megint összeveszünk és megy így egyfolytában. fél évig egy problémánk se volt egymással, most meg ezekkel a dolgokkal jössz. nem értelek… de oké, nekem mindegy, csak mostmár zárjuk le. mindketten  elmondtuk a nézeteinket, amik nem egyeztek, így nincs tovább miről beszélnünk. tudod, engem nem lehet olyan könnyen kiengesztelni, nagyon nehezen bocsátok meg. de télleg nincs veled bajom. és mással sincs. mindenkit szeret valaki, mindenkinek van ott valaki, de nem szerethet mindig mindenki mindenkit, mert mások vagyunk. tehát ott vannak neked mások, nekem is ott vannak mások. ennyi.

igazából mindig benézem a barátokkal. mindig vagy túl sokat, vagy túl keveset képzelek a kapcsolatunkba. utálok veszekedni, viszont ha már belekeveredek, szeretem, ha tisztázzuk a dolgokat és úgy ér véget minden. de arra is rájöttem, hogy nincs is szükségem új barátokra. vannak barátaim, velük elvagyok, mégha Zelda-n kívül nincs is több igazi barátom, akkor is jó nekem így, csak ne kelljen idegesítenem magam fölöslegesen. 19 éves leszek, mostmár épp ideje, hogy kicsit megfontoltabban gondolkozzam, és érzem is, hogy már történtek ez irányba dolgok, éppen ezért nem akarok gyerekes emberekkel foglalkozni, őket meghagyom másnak. persze ez nem korban mérendő, mert 5 évvel fiatalabb barátaim is vannak és tökéletesen megvagyok velük, hanem a viselkedésről beszélek. nem akarok hisztisekkel foglalkozni. szóval mind ezek után, ne próbálkozz tovább, mert semmi értelme. azért azt sajnálom, hogy nem lesz több DVD party meg ökörködés francián…

hétfőn a kedvem még mindig kicsit lehangolt volt. szokásos éves vizsgálattal kezdődött a nap. de legalább túl vagyok rajta. aztán unalmasan teltek az órák, szokás szerint. majd sikerült egy megmozdulással felbolygatnia valakinek az érzéseim. végre azt hittem túl vagyok rajta, legalábbis szeptember óta ezzel voltam elfoglalva, hogy elfelejtsem. jól is ment, de most, hogy labilis idegállapotban voltam, ez is elég volt, hogy kikészüljek. :( soha az életben nem fogom tudni elfelejteni. elég volt 3 év, hogy erre rájöjjek. hihetetlen bele gondolni, hogy egyetlen szó milyen sokat jelent valakinek és szinte semmit a másiknak. annyira igaz most AFC Játszol velem száma:

Nem értem, hogy miért kell ez így, hogy miért jó neked
Miért nem válaszolsz, mondd miért nem felelsz
Hogy miért játszol így, s hogy miért pont velem
Miért engem teszel tönkre, miért engedem

Éreztem
Ez így nincs rendben
De te elvakítottál, ez lett a végzetem
Éreztem
Ez így nincs rendben

Te csak játszol velem
Én még csak észre sem vettem
Teljesen elvesztettem az eszem
Pedig te csak játszol velem

…

A szívembe martál
Még mindig fáj
Neked csak játék volt s nem más
Nekem még mindig fáj

Hogy akár csak egy percig is lássalak
Én bármit megtennék
Hogy szorosan a karomban tartsalak
Te vagy a kezdet s te vagy a vég

Bármit megtennék!

a mai napom már valamennyivel jobb volt. konkrétan végig nevettük az egészet Vivivel meg Nórival. :D akinek ma van a szülinapja, úgyhogy itt is Boldogat neki. :D és rögtön első órán begyűjtöttem egy ötöst, mert kikaptuk a gazdaságot és enyém lett a legjobb. *-* csak az enyém lett ötös. *büszke* és csak én írtam házit is. xD *stréberstréber* xD aztán élelmiszerből is szintén csak nekem volt leckém. szakmai számításon meg ötös lett a dogám. *-* infón meg megint hoztam a szőkét. xDD mindig kikészítem szegény tanárbácsit.. XDD most ki kellett találni egy éttermet és ahhoz kellett logót rajzolni paintbe meg menüt írni. mivel én közben facebookoztam, így nem sokat haladtam, de a vázlat kész van. le is fényképeztem órán és feltöltöttem facebookra. xD a cseresznyéért köszönet Zelda-nak, mert én sokkal nyomibbat rajzoltam. :D

és itt az én cseresznyém. XD

XDD

nemrég írtam, hogy születtek kiscicák. mostmár 3 hetesek. két fekete kiscica még gazdit keres. egyik lány a másik fiú és mindegyik nagyon játékos.

még több kép róluk, akár külön-külön is itt!

és asszem ennyi. most jó kedvem van. mert tudom, hogy mennyien állnak mellettem, mennyi emberrel el tudok beszélgetni és mennyien fel tudnak vidítani, szóval inkább velük foglalkozom. és ha egyedül is lennék AFC mindig ott lesz nekem. elég meghallgatnom valamelyik számot és megnyugszom. ♥

Dóri Rainbow. <3