Stop stop it!

Tudom, megint egy ideje nem írtam, de egyszerűen nem fért bele az időmbe. Így is csak 3-4 órát aludtam az elmúlt két hétben minden nap. Mostmár azért kezdem érezni a hatását. De egyszerűen ennyi teendő mellett sajnálom az időt alvásra. Sőt, evésre is. Ha nincs olyan kaja főzve, amit nem szeretek, tuti nem cseszek el arra időt, hogy csináljak magamnak, inkább nem eszem. Ez olyannyira el szokott fajulni, hogy van, 1 hétig semmin nem élek csak vízen és kávén.  De meg is lett az eredménye. Nagyon sokat lefogytam, először az ismerőseim mondogatták, de nem hittem el. De mostmár látom a ruháimon is, főleg az övön. Már kettővel beljebb kell becsatolnom. Ez pedig még jobban arra késztet, hogy továbbra se egyek.

Igyekszem időrendben beszámolni a történtekről. Így kezdeném is a Halloween party-val, amit a munkahelyemen csináltunk, én pultoztam és csak a barátaim voltak ott. Vagy 15-en voltunk. De vittünk csomó kaját, rágcsákat, sütit. Inni persze ott ittunk. Volt füstgép, bulifények és sok halloween-i díszítés. Igazából örültem, hogy én dolgoztam, mert nem vagyok bulizós. Koncertekre szeretek járni, de ennyi. Főleg az ilyen tipikus buli zenéket nem szeretem. Szóval így, hogy dolgoztam, sokkal elviselhetőbb volt. Nem unatkoztam, de mégis ugyanúgy ökörködtem velük. Egészen éjjel fél 3-ig tartott a buli.

Szintén október utolsó napjaiban újra elkezdetem beszélgetni az egykori legjobb barátnőmmel. Még myspacen ismertem meg, még mikor Chris Dakota és társai korszakomat éltem 2008-ban. Ő általuk találtunk egymásra, és rögtön megtaláltuk a közös hangot. Annyira, hogy órák teltek el és már mindent elmondtunk egymásnak. Ő debreceni, szóval nagyon messze van, sosem találkoztunk, mégis nagyon megbíztam benne. Egész nap beszélgettünk, így volt ez úgy 2011-ig. Aztán valahogy megszakadt. Kezdtünk mind a ketten megváltozni és nem értettünk egyet. Szóval nem nagyon írogattunk, sőt semennyit. De most rám írt. Nagyon meglepődtem, azért 3 év után elég durva volt. Mind a ketten már teljesen mást csinálunk, mint akkor, így volt miről beszélni. Azóta pedig megint minden nap beszélünk. És ez olyan jó érzéssel tölt el. Sőt, megismertettem vele a kpop-ot is, megmutattam a kedvenceimet és EXO meg Infinite tetszett neki a legjobban. Ráadásul mindenhol pont az én kedvenc tagjaimat szúrta ki. :D

Egyre jobban kezdett elhúzni Winner a MAMA szavazáson, így mi, IGOT7-ek hatalmas projektbe kezdtünk és be is hoztuk a lemaradást. Olyan jó volt látni, ahogy ennyien összefogtunk. *-* Meg ugye a többi JYP előadót is támogattuk, mint 2PM, missA meg Sunmi. És ez visszafelé is igaz volt. Együtt bármire képesek vagyunk! És most, hogy ezt bebizonyítottuk, már hiszek benne, hogy képesek leszünk győzni. Muszáj lesz, nincs más választás!

Ha volt egy kis szabadidőm, rögtön fordítottam a GOT7 interjúkat. Elég sok japán magazinos vagy műsoros interjú jelent meg egyszerre, így van miből válogatnom. De az a baj, hogy még nyáron megjelent interjúk is vannak a gyűjteményemben, szóval fogalmam sincs mikor fogom magam utol érni. Azt akartam, hogy a comeback előtt befejezem mindet, dehát az lehetetlenség. Ha nem kellene közben ezer másik dolgot csinálnom, menne. De így nem. Mindenesetre haladok és hihetetlenül élvezem. Sőt, amit kaptam barátnőmtől, Mercitől JB-s GOT7-es füzetet, ki is neveztem fordítós füzetnek, szóval ha melóban vagyok vagy bárhol, de nem a gépem előtt, akkor abba írom a fordítást a telefonomból.
De ezek a japán interjúk brutálisan nehezek. Telis tele van értelmetlen és bonyolult mondatokkal, és nem tudom, hogy alapból a japánok fogalmaznak ilyen hülyén, vagy az a lány, aki lefordítja ezeket. Mindenesetre megszenvedtem velük elég rendesen. Persze közben jól is szórakoztam, mert olyan hülyeségeket tudtak leírni. Néha mintha google fordítót használtak volna. :D

Megérkezett az Around The World albumom A verziója is. Na most a barátnőm tanácsára az ágyamban bontottam ki, khm.. Csukott szemmel, óvatosan vettem ki a fotókártyát, majd lassan kinyitottam a szemem. És kit tartottam a kezemben? Youngjae-t. Nem hittem el, hogy hogy lehetek ekkora szerencsétlen. A B-hez Jacksont kaptam, akit szintén kaptam már korábban, méghozzá az első albumukhoz. A második albumhoz, a Got♡-hoz Youngjae-t és Jr.-t kaptam. JB-t akartam akkor is, most is, mindig. De ha még nem is ő, akkor legalább Mark vagy Yugyeom. De miért megint Youngjae? Ő az utolsó az egész bandában nálam. És persze, szeretem őt is. De akkor is tök szemétség, hogy folyton arról kapok, akiről nem szeretnék.

Tök mérges voltam, mert most megint jöhet az, hogy hogyan cseréljem el és hogy szerezzem be JB-t, mivel eddig az összes JB-s megvan, még JJ Projectből is.
Nem jött be ez az ágyas téma. De tuti azért, mert a szobám van elátkozva. >< Legközelebb inkább kibontom kint a kertben, vagy a mamámnál vagy kibontom Baboval az ölemben, hiszen ez a cica JB-hez köthető.
Mondjuk ha belegondolok… Youngjae egy szobában, sőt egy ágyban alszik JB-vel, szóval bele lehet magyarázni a dolgot…
Mindenesetre feltettem cserére meg eladásra a Youngjae kártyát, de egyenlőre semmi. Most várok, mert az egyik nemrég megismert magyar IGOT7, akivel beszélgetek, szintén megrendelte az albumot és neki Jackson a kedvence. Szóval ha neki JB lesz, mindenképp elcserélem vele. Meg ha Yugyeom és Mark lesz benne, akkor is. De ha egyik sem, akkor felteszem Jacksont cserére, mert ő az egyik legnépszerűbb. Őt tuti el fogom tudni majd cserélni JB-re. Vagy őt tuti megveszik majd.

Nővérem szülinapjával voltam még nagyon elfoglalva. Ahhoz képest, hogy tavaly már 1,5 hónappal előtte elkezdtem a szervezést, most egy héttel előtte döbbentem rá, hogy totál el vagyok késve mindennel. Annyi ötletem lett volna, de egyszerűen kicsúsztam az időből. Rendeltem neki két dolgot meg tudtam milyen tortát akarok neki csináltatni, de sosem volt időm megtervezni. Vagy mikor lett volna, teljesen tanácstalan voltam. Végül egyik éjjel mégiscsak megszállt az ihlet és hatalmas ötletem támadt. Csak hogy 3 nap volt a szülinapjáig és eléggé aggódtam, hogy már nem lesz készen.
Rohadtul haragszom magamra, hogy hagytam ennyire halogatni a dolgot. Mikor végre szabadnapom volt, lusta voltam felöltözni és átbuszozni a városba, hogy intézkedjek, ezért fajult így el a helyzet. Ráadásul a nagy ajándék, amivel meg szerettem volna lepni is kezdett eléggé kérdésesnek tűnni. Szóval paráztam, hogy nem fog olyan jól sikerülni, mint szeretném. ;__; De végül ma egytől egyig mindent sikerült elintéznem, elsőre simán ment minden és olyan boldog voltam. Alig várom már a csütörtököt. *-*

Meghalt az egyik általános iskolás tanárom, aki amúgy az osztályfőnököm is volt. Rajzot, bioszt, földrajzot és technikát tanított még nekünk. És nagyon szerettem. A legkedvesebb tanár volt, ráadásul olyan anyáskodó. Vele, aki szerette, bármit meg tudott beszélni. Aztán pár éve Babi néni rákos lett, amit sikerült legyőznie, de sajnos újra beteg lett és ezt már nem bírta tovább a szervezete. Múlt héten kaptam a hírt, hogy meghalt. Teljesen lesokkolt. A könnyeimmel küszködtem. Túlságosan is szerettem őt ahhoz, hogy ezt fel tudjam dolgozni. És szerettem volna elmenni a temetésére, de sajnos pont Zelda szülinapján lesz. Szóval azt beszéltük, hogy mivel neki is osztályfőnöke volt meg még jó pár ismerősömnek, aki nem tud elmenni, hogy majd együtt elmegyünk máskor. Igazából ha itt lenne a temetés, elmehetnénk aznap is. De mivel utazni kell, nem is keveset, ezért döntöttünk így.

De sajnos a múlt hetem sem volt jobb. Sőt, egyenlő volt egy horror filmmel. Valahogy semmi nem sikerült, főleg bent melóban. Elromlott a riasztó, így sikeresen beindult a riasztó, mikor bementem, anélkül, hogy lett volna késleltetési időm a kódom beütésére. Ebből aztán nagy kavarodás lett és rettenetesen rosszul éreztem magam. Mivel belső infók, így nem hozhatom nyilvánosságra mi történt. De legszívesebben ott helyben elsírtam volna magam. Gyűlöltem magam, amiért ennyire szerencsétlen vagyok.
De ugyanez megtörtént másnap is, sőt tudtam fokozni. Harmad nap sem volt jobb. Negyedik nap pedig végképp betett. Akkor komolyan majd szét robbantam az idegtől és a sírógörcs kerülgetett és ott voltam, hogy kész, feladom, én ezt nem csinálom tovább! Feladtam a sulit, feladtam az álmaimat, hogy ott dolgozzak és cserébe totálisan kikészülök idegileg. Életem legrosszabb hete volt.
Ennyire még sosem borultam ki odabent. És mindenki csak rátett egy lapáttal.

Ráadásul halálosan meg vagyok fenyegetve, ami amúgy ijesztő. De úgy vagyok vele, hogy nekem már mindegy. Így eszembe sem volt elsimítani a dolgokat, simán visszaszóltam és mostmár nagyon elfajult a helyzet. Biztosan nem kell egyedül kilépnem az utcára egy-két hétig. Na meg melóban sem kell egyedül maradnom egy ideig.
Tisztára mint egy filmben. Viszont ha bármi történne velem, hárman is tudnak a fenyegetésről.
Valahogy idén sikerült magamnak ellenségeket szerezni, pedig 21 év alatt egyszer sem voltak. De idén több is, több harcot is le kellett vívnom és ahogy telt az idő, egyre durvábbak voltak. És mind apró, bár annál fontosabb dolgokból indult ki.

És hogy a hét ne érjen így véget, meghalt a tengerimalacom is. 4 éve és 6 napja volt nálam, mikor meghalt. Nemes egyszerűséggel csak Malac volt a neve, bár próbálkoztunk a Ruki és Leo névvel. De Malac maradt rajta. Nagyon szerettem őt, ő volt az első tengeri malacom. De őt sem én akartam, egyszerűen a szomszéd áthozta és közölte hogy neki nem kell. Akkor még ketrecem sem volt, meg semmi. Végül pillanatok alatt megszerettem őt, annyira aranyos és okos volt. Ráadásul az én Csongimmal is olyan jól megvoltak. Ki gondolná, hogy egy cica meg egy tengerimalac lehetnek barátok. Nagyon hozzám nőtt és mióta Csongi meghalt, folyton rá emlékeztetett. Erre tegnap reggel, mikor kómásan kimentem a szobámból, mamám azzal fogadott, hogy meghalt a Malac. Nem akartam elhinni, hogy ilyen hirtelen. Pár órája még jó éjszakátot kívántam neki, most meg már nincs. Persze, hogy rögtön elöntöttek a könnyeim. Csak úgy patakzottak. És ebben benne volt a hetek alatt felgyülemlett stressz és fájdalom is. Sorra veszítem el az állataimat és nem tudom miért. Megszakad a szívem teljesen. :'(

A rémálom héten közben lezárult GOT7 japán turnéja is. Azt hittem lesz valami nagy meglepi vagy történés, de nem volt. Mindenesetre nem semmi, hogy mennyi energiát fektettek bele.
De egy percet sem pihenhetnek, mivel közben bejelentették a comeback-et, amit már pár hete tudunk, de hivatalosan csak most látott napvilágot. Ki is jöttek rögtön az előzetes képek. Zelda ezzel poénkodott, hogy tuti aznap fognak kijönni. Erre ülök itt a gépnél délután 4-kor, ami Koreában éjfél és egyszer csak ott voltak a vadonatúj hófehér képek. Lefagytam. Egyáltalán senki nem számított erre. Konkrétan sokkot kaptam, annyira, mint még soha. Itt ültem és kapkodtam a levegő után. Ráadásul nagy lemez lesz, nem is kicsi, mint eddig. Identify lesz a címe és a koncepció egyértelműen gyilkosabb lesz, mint az előzőek. Nem csak közös kép jött ki, hanem a tagokról is 1-1 és tényleg végem volt. Fehérben vannak, pont fehérben. Ez a gyenge pontom.. mikor JB fehéret visel, én haldoklom. Erre ilyen cuccokban jelennek meg. ;_________; Teljesen legyilkolt minket JYP ezzel a hirtelenséggel. Szóval csak itt ültem a gép előtt, osztogattam meg a dolgokat, a JB Hungary oldalamra is és végem volt. Zelda pont vásárolni volt, szóval úgy hívtam fel, de egy értelmes mondatot nem tudtam kinyögni. Ő csak nevetett rajtam. Egészen addig, míg haza nem ért és nem látta meg ő is a képeket. orz

De utána sem volt nyugtom, mivel két egymást követő napon is koncertjük volt és a sok képnek meg videónak köszönhetően megint semmi másra nem jutott időm. GOT7 egyszerűen kezd teljesen felemészteni. Nem eszem, nem alszom, nem csinálok semmit, minden időmet rájuk szentelem. Ez már-már beteges, de tényleg felkelek azért korán, hogy nehogy lemaradjak valami történésről. Mert mire nálunk reggel lesz, náluk már délután van. És ha dolgozom sem alszok többet, akkor is inkább totál zombiként megyek dolgozni, de nem akarok lemaradni semmiről. Ezért van hogy csak 3 órákat alszom egy nap.

Vasárnap pedig vártuk az MV előzetest, de nem tették ki. Mondjuk nem tudtuk honnan jött ez az infó, hogy akkor lesz. Egyszer csak megjelent és mindenki el is hitte. De szépen át lettünk verve.
Szóval innentől kezdve teljesen váratlanul ért, mikor tegnap 16:00-kor megjelent a klip előzetes. A címadó dal a Stop stop it lesz, az előzetesben pedig JB van középpontban. Persze nekem itt végem is volt. Hogy lehet ennyire aranyos benne, hihetetlen. Úgy imádom a színészkedését. *___* ♥

Akkor nem lehetett tudni, hogy azért mutatták csak őt közelről, mert ő lesz a főszereplő vagy azért, mert minden tagról lesz előzetes. A többség a másodikra tippelt. De mikor kijött ma a másik előzetes, megint JB volt benne. Szóval így már biztosan ő lesz a főszereplő. Annyira jól színészkedik. És ez a nézés.. te jó ég.. Csodálatos egy klip lesz! ♥ De most akkor lesz még előzetes vagy mi lesz? :O

A tegnapi nap még két szempontból fontos volt. Egyrészt 300 napos lett GOT7, másrészt pedig aznap indult el a #GOT7Team projekt.

JB nap volt tegnap. Neki kellett (volna) mindenféle szép üzeneteket írni. De nem igazán írtak. Persze közrejátszhatott a klip előzetes is meg a 300 napos trendelés is. De sajnos nem mehetünk el az mellett, hogy JB-t mennyien nem szeretik. Még olyanok sem, akiknek amúgy GOT7 a kedvenc bandája. Egyszer hibázott és azóta el lett könyvelve bunkónak és szemétnek és képtelenek ezt elfelejteni. Nekem viszont már rohadtul elegem van ebből, hogy mindenhol ebbe futok bele. Még Koreában sem olyan népszerű, mint a többiek. Ráadásul sorra zárnak be a nagy rajongói fansitejai. Amik pedig vannak, közelükbe sem érhetnek a másik tagok fansitejaihoz. Alig vannak képek meg videók róla. És üzenetet is alig kapott. Direkt néztem a címkéket, hogy ami tetszik, majd újra küldöm, de nem volt. És annyira elszomorít ez. Miért nem látják, hogy mennyire kedves és mennyit foglalkozik a rajongókkal, nem beszélve arról hogy szereti őket/minket. A tagokat is óvja, védi, kiáll mellettük, igazi leader. Nem beszélve milyen tehetséges! Persze, elég elvont személyisége van és nem egyszer hangoztatta, hogy nem ez az álma, de akkor is teljes odaadással csinálja és GOT7 az élete. És nem hiszem, hogy azon a rohadt műsoron kívül ártott volna valakinek, amiért ezt érdemelné! Nem beszélve arról, hogy azóta már eltelt 2 év. KETTŐ! Hány éves volt akkor? 18! Nem is értem mi bajuk van még mindig. Mindenki hibázik, mindenki csinál hülyeséget, most azért, mert ő ismert, nem kellene ezt hallgatnia azóta is. És ami még felháborít, az az, hogy egyedül nem szerepel egy műsorban sem. Mindegyik tagot hívják mindenhová, de őt nem. Ő csak a 4 Things Show-ban volt. De ha nem adnak neki esélyt, mégis hogy fogja ezt az elkönyvelt személyiség lemosni magáról?
Én persze írtam neki, többet is. Bár szinte mindennap írok neki. Hol angolul, hol egy kis segítséggel koreaiul. Mindig ami éppen történik vagy eszembe jut. Baboról is gyakran küldök neki képeket, mivel neki is sziámi cicája van és likeolta is a képemet róla, pedig ritka, hogy ő likeol.

Viszont kíváncsi vagyok a többi tag kint lesz-e trendben. Szerintem tuti! Mondjuk egyenlőre nem tudom mit fogok írni a többieknek. JB-nek könnyű volt, az annyira szívből jött. De a többieket máshogy szeretem, mint őt. Így pedig nehezebb. De valamit biztosan fogok. Marknak is össze tudtam hozni, bár ő a második kedvencem.

Viszont persze ment a szidás, mikor a második előzetesben is ő volt benne. Nem tetszett sokaknak, hogy ő lesz a főszereplő. Elegem van már ebből!

Végezetül egy Beast dallal búcsúzom. Nagyon megszerettem őket idén. Bár eddig csak a zenéjüket imádtam, de pár hete kezdtem megismerkedni velük és hihetetlenül megszerettem őket. Ez a dal pedig annyira gyönyörű. Ráadásul a két kedvenc tagom adja elő. Vagyis hát mostmár nem tudom mi van. ^^” Mielőtt elkezdtem őket megismerni, Zelda azt mondta, Kikwang lesz a kedvenc tagom. így is volt az elején, mert annyira zabálni való, tiszta Hyuk. De ahogy egyre jobban megismertem őket, valaki más mindig elvette róla a figyelmemet. Ez pedig Yoseob volt. Alapból az ő hangja miatt kezdtem megszeretni a bandát. De mostmár ő lett a kedvenc tagom is. Mondjuk nem lepődöm meg. 100-ból 99x a főénekesek egyike a kedvenc tagom. :D Pedig esküszöm nem direkt csinálom. Bár tény, hogy hang mániás vagyok. Legyen az beszéd vagy ének hang.
Visszatérve tehát Yoseob uralja az első helyet, másodikon pedig Kikwang és Junhyung osztozik.

Annyeong ~

 

Playground

Végre napvilágot látott a decemberi AFC koncert. Tomi már mondta korábban, hogy készülnek majd egy szokásos évzáró és egyben szülinapi koncerttel. És mostmár megvan a hely és az időpont is. Pont a kedvenc helyemen lesz, azaz az A38 hajón. Mikor megláttam a plakátot meg az eseményt, majd kiugrottam a bőrömből. AFC miatt rég voltam már ilyen boldog. Mintha kb. valamelyik nagy kpop kedvencem itteni koncert hírét olvastam volna. Dehát annyira hiányzik már AFC, meg az általuk megismert barátaim, mert sokakat nem láttam tavasz óta. Meg a hangulat meg az egész. Már több, mint 7 éve az életem részei és bár mostanság csak a kpop van, AFC örök marad számomra. Rajtuk/velük nőttem fel. És ott lesz Marek meg Peti is. Nem akarom elhinni. ;__; Úgyhogy rettenetesen várom/várjuk már ezt a koncertet.

Megjelent Beast albuma és klipje és mind a kettő lenyűgözött. Nagyon rájuk kattantam az előző lemezük óta. És bár azt szerintem sosem fogják tudni nálam felülmúlni, ettől az újtól is függő lettem. A 12:30 dal pedig olyan fantasztikus, ahogy a klipje is. *-*

És a Beast showtime-ot is elkezdtem nézni és olyannyira tetszik, hogy már mindjárt be is fejezem. Nem akartam, hogy csak a zenéjüket szeressem. Meg akartam ismerni a tagokat. És szinte rögtön lett is kedvenc tagom Gikwang személyében. Bár nagyban befolyásol az, hogy egyfolytában a kis Hyukie jut róla eszembe. Olyan kis aranyosak mind a ketten. De elől van még Junhyung és Yoseob is, akinek teljesen oda meg vissza vagyok a hangjáért. Így kezdődik nálam amúgy. Hang függő vagyok teljesen. Infinite-re is ezért szoktam rá, mert elvarázsolt Woohyun és Sunggyu hangja. Aztán persze már más is. De először mindig a hangokra figyelek fel. És az a durva, hogy ettől függetlenül is, valahogy mindig a fő énekesek lesznek a biasaim.
Visszatérve tehát, örülök, hogy megismertem őket, mert annyira szerethetőek. Utána a 2PM műsorok vannak betervezve szépen sorjában. Meg BTS is, akikkel nem is tudom hogy állok. Szeretném kedvelni őket, de valahogy nekem már túl sok-ak.. De majd csak megszeretem jobban őket a műsoruk után.

De persze dorama-t is nézek. Továbbra is ott a High School – Love On, ami komolyan mondom, hogy percről percre gázabb. Pedig azt hittem, hogy már nem tudnak lejjebb süllyedni, de minden újabb részben sikerül nekik.
A másik a My Lovely Girl, ami talán jobb lenne valamivel, de mégsem, mert majd bealszok rajta, annyira unalmas. És az a sok bőgés benne… tiszta Heirs. -.-
És ott van a Boarding House Number 24 is. Amibe Ken miatt kezdtünk bele. Na az valami brutális! Azt hittem a Vampire Idol után nem lehet betegebb paródia, de ez azon is túl tesz. Nem akarom elhinni, hogy képesek ennyi hülyeséget megírni. :D

Rászoktam a fanfic olvasásra. Bár nem magamtól, azért azt hozzá kell tennem! Mivel én megállás nélkül írok fanficeket, csakis yaoi menteset. Persze régen én is csak azt írtam.
Na és van egy lány, akivel Con-on ismerkedtem meg, nagy BTS meg VIXX meg GOT7 fan és ő szoktatott rá. Az ő hibája az egész. :D Szóval túl vagyok jó pár yaois, +18-as GOT7 fanficen, mert hogy akkor már persze róluk olvastam és hát.. nagyon nem kellett volna. Azóta folyton ott motoszkálnak a fejemben és nem akartam így látni illetve elképzelni a kedvenc bandám tagjait. Aztán tovább keresgéltem és rábukkantam egy blogra. Azon a blogon több fanfic is volt, de persze az én érdeklődésemet a JB-s keltette fel. Valahogy éreztem, hogy ez nagyon jó lesz. De mikor el kezdtem olvasni, végem volt. Annyira szépen voltak megfogalmazva a történések, a szereplők olyan reálisak voltak, én is pont így képzelem el a GOT7 tagokat. Vicces is volt, szép is, olykor szívszorító. És a főszereplő lány JB-be volt szerelmes. Szóval az egész teljesen nekem való volt. Annyira ráfüggtem arra a történetre, hogy fent maradtam éjjel is, hogy olvashassam a részeket, pedig mentem ugye dolgozni. És még nincs vége, csak várni kell az újabb részekre. Mindenesetre muszáj voltam megosztani az íróval mennyire belelkesültem és bíztatni akartam, hogy folytassa, mert szükségem van az újabb részre és tudni akarom mi történt! Annyira titokzatos és izgalmas az szál elejétől kezdve.
De elolvastam a Baekhyun-os történetét is, ami olyan durva volt, mintha megjósolta volna a jövőt Baekhyun barátnőjével. Baekhyun az egyik EXO biasom, Kai a másik. És mind a kettőjükről volt ott történet. A Kai félét is elolvastam és az jobban tetszett, mint a Baekhyun-os. De az sincs még befejezve és ááááá. :D
Illetve egy Jacksonos történet is volt még, ami nagyon tetszett. És olyan jó lenne, ha folytatná az írást, mert nagyon tehetséges és tényleg nagyon durva érzelmeket váltott ki belőlem az írása. Főleg a JB-s, ott még volt, hogy könnyeztem is. Bár nyilván ebbe a személyes érzéseim is elvegyültek.
És nem gyakran reklámozok más blogot, de őt megteszem, mert igazán megérdemli. Szóval a történetei itt megtalálhatóak.

És találtam még egy oldalt, ahol több GOT7 fanfic is volt, volt amelyik tetszett, volt amelyik nem, de ezekben mind a tagokat hozták össze egymással és az már kevésbé játszik nálam. Egyedül egy aranyos Mark-Yugyeom történetet olvasnék.

De most úgysincs időm olvasni, mert nagyon sok új interjú van GOT7-ről, amit le szeretnék fordítani az oldalamra. Imádom az interjúikat fordítani és egyre jobbak jönnek ki és egyre több dolgot árulnak el magukról. Szóval amint van egy kis időm, már fordítom is le őket. Bár sokszor mintha csak magamnak fordítanám őket. Ezért is teszem ki magyarul és angolul is. Mert a külföldiek sokkal aktívabbak az oldalamon. Mindenesetre én jól szórakozom közben. Csakhát jó lenne látni pár magyar like-ot. Jó persze vannak, de nem sok. Viszont a napokban több magyar IGOT7-el barátkoztam össze, kettőjükkel véletlenül találtunk egymásra és úgy örültem nekik, mert nekik is GOT7 a fő. Szóval már nem is érzem annyira egyedül magam. De azért igyekszem fent tartani a kapcsolatot külföldiekkel. Írtam tegnap előtt twitteren több oldalnak, hogy reklámozzák kicsit az oldalamat és rengetegen újra küldték, meg bejelöltek engem. Sokat gondolkodtam már azon, hogy ha twitteren lenne a JB-s oldalam, akkor jobban menne, mint így facebookon. De sokkal több időt venne el tőlem, ha twitterként használnám. Meg akkor még ennyi magyar sem követne szerintem. Mindenestre twitteren a személyes profilomat sokan bekövették és mindet vissza is jelöltem. IGOT7-eket mindig szívesen látok. De tényleg meghatódtam, hogy ilyen készségesek voltak. Rendesen szeretet kitörésem volt, mikor reggel erre a sok értesítésre ébredtem.
És megjött a német GOT7 rajongói oldal, a GotCha bannere is, amit a GOTtheWorld videó projekthez készítettek és amiben én is részt veszek. Annyira szép az a kis törülköző és mennyire jó lenne, ha egyszer feltarthatnám egy GOT7 koncerten..

Aznap, mikor ez a banner megérkezett, épp délelőttös voltam és jött be a postás, mert a főnöknek hozott levelet. És tudtam, hogy nála van az Around The World albumom, mivel a követő szerint már itt kellett lennie. Gondolkoztam, hogy rákérdezek, erre mintha olvasott volna a gondolataimban, közölte, hogy van csomagom. Több se kellett. Rögtön felgyorsítottam magam, a vérnyomásom az egekbe szökött. Szerencsére törzsvendégek voltak csak a pultnál, olyanok, akikkel mindig jól elszórakozok, így rögtön ki is bonthattam az albumot. Meg persze a bannert, ami meglepetés volt, mert azt sem tudtam, hogy már feladták.
Szóval bontottam ki az albumot és milyen fotókártya volt benne (megint)? Jackson! És nem akartam elhinni. Annyira bíztam a Babuci-teamben (így hívjuk a három nagy kedvencünket Zeldával :D). Tehát JB-Mark-Yugyeom a Babuci-team trió. De egyik sem volt benne, hanem Jackson, aki amúgy a negyedik helyen áll nálam és bár nagyon szeretem őt, szerettem volna nem róla kapni. Egyrészt mert az említett hármasról, főleg JB-ről szerettem volna, másrészt pedig Jacksonról már van kártyám. Mikor a Got it albumomat rendeltem, nagyon sokat kellett várnom, mert limitált szériásat vettem. Így nem tudtam mikor fog megérkezni. Akkor is délelőttös voltam és anyu hívott, hogy jött egy csomagom. Megkértem, hogy hozza be. Akkor is a pultban bontottam ki és ki volt benne? Jackson. Szóval a munkahelyemen többet biztosan nem bontok ki GOT7 albumot. Bár otthon sem, mert akkor meg mindig Jr. volt benne. A JJ Project albumomban is ő volt meg a GOT♥-ban is, vagyishát az egyikben, a másikban Youngjae, de azt elcseréltem Yugyeom-ra. És persze az összes albumhoz megvettem külön a JB-s kártyát, mind a két GOT7 albumhoz és a JJ Projecthez is, ahhoz ráadásul mind a két verziót, ami nem volt olcsó mulatság. Bár a legdrágább a Got it féle volt.. arra 6ezret fizettem.. abból már az albumot is megvettem volna postaköltséggel együtt. De nem lett volna rá garancia, hogy ő lesz benne, így csak a kártyát vettem meg külön. Ezért is szeretnék végre egyszer őt kapni! Hogy ne kelljen azon törni a fejem, hogy szerezzem meg. Mert róla kell az összes. ♥
Maga az Around The World album nagyon menő, mondjuk ez a stílus alapból totál függővé tett. A dal is, a színek, a stílus, az öltözet, a hangzás, a látvány, 100%-osan nekem van kitalálva. A B verziót rendeltem meg, nagyon sokat agyaltam ezen. Még augusztusban rendeltem elő, szóval rengeteget kellett várni rá. De megérte. Ebben a verzióban plusz borító volt mindegyik tagról, illetve volt benne DVD, amin az Around the World klip táncos verziója és különböző fajta dance practice verziók vannak rajta. A borítók persze brutálisak… bár láttam már korábban ezeket a képeket, de mikor a kezemben volt.. Totál kicsinálnak. :D Persze a JB-s borítót tettem ki.

De persze nem hagyott nyugodni a gondolat az A verzióval kapcsolatban. Mikor előrendeltem, nem lehetett tudni melyik DVD mit fog tartalmazni. Csak azt tudtuk, hogy az A-ban egy mini fotóalbum, a B-ben meg külön borítok vannak. Így döntöttem a B mellett. De mikor megjelent és megláttam melyiken mi van.. picit fájt a szívem a másikért is, meg persze a fotóalbum miatt is. Valahogy tudtam, hogy ez lesz.. és mikor a kezemben tartottam a B-t, már el is döntöttem, hogy nekem kell az A is. Szóval már meg is rendeltem és már el is indult Japánból. Bár ez most nem volt belekalkulálva a költségvetésembe.. De limitált kiadások és félek, hogy később nem lesz. De mennyivel egyszerűbb lett volna, ha a B-vel együtt megrendelem az A-t is. Mivel már akkor mondogattam, hogy ismerve magamat, úgyis azt is meg fogom majd venni. Erre tessék.. És akkor talán egybe olcsóbban is megúsztam volna, meg már itt lenne az is a kezemben. Bár így is hamar itt lesz. Ezzel a CD Japan oldallal teljesen meg vagyok elégedve! 2 nappal azelőtt feladták az albumomat, hogy az megjelent volna és 5 nap alatt már meg is érkezett. Ilyet még egyik koreai oldalnál sem tapasztaltam. Alapból már arra is napokat kell várni, hogy feladják, nem még hamarabb elindítják. A másik pedig, hogy 1,5 hét szokott lenni, mire ideér.
Dehát mindegy, mert olyan sok japán albumot úgysem fogok venni. De ha mégis, továbbra is innen fogom.
Alig várom, hogy megérkezzen. Azt a tanácsot kaptam a feljebb említett BTS-es új barátnőmtől, hogy ha JB-t akarok, az ágyamban bontsam ki. Hát no comment……. :DDD Mindenesetre komolyan ezt fogom tenni. xD Mert kell találnom egy helyet, ahol JB lesz benne. És az nem a pultom és nem az íróasztalom a szobámban.
Viszont az szerencse, hogy mind a két verzióban ugyanaz a féle fotókártya van, így nem kell két félét beszereznem, ha esetleg most sem JB-t kapok. Amúgy van benne két közös is, egyiken a hyung hármas van (JB-Mark-Jackson), a másikon pedig a maknae line (Jr.-Youngjae-BamBam-Yugyeom). De ezeken alig látszanak. Nem szeretném ezeket kapni. Akkor már inkább legyen olyan valaki, akiről még nincs kártyám. Ha nem lehet JB, akkor legyen Mark! *-*

Egyébként pedig egy eléggé sokkoló hír fogadott velük kapcsolatban a minap. Mégpedig egy novemberi comeback. Nem akartam elhinni és bár az agyam azt akarja, hogy örüljek neki, a szívem majd megszakad, mert látom, mennyire fáradtak, látom, hogy mindegyik beteg, látom milyen kimerültek és hogy már lassan szórakozni sincs kedvük. És én azt hittem, hogy ha november első hetében befejezik a japán turnét, akkor utána már nem lesz semmi idén a doramajuk meg a JYP Nation koncerteken kívül. De tévedtem. JB sokat hangoztatta, hogy ő még akar egy albumot idén, mert hogy csak akkor esélyesek a rookie díjra. De a cég nem engedte nekik és megnyugodtam. De úgy látszik beadták a derekukat. Persze megértem, mert tényleg nagyon szeretnék ezt az év felfedezettje díjat, de annyira rossz így látni őket. Ugyanakkor tudom, hogy ez az álmuk, legalábbis erre az évre. Gondolom azért is fontos ennyire JB-nek, mert a sok bukás után mostmár szeretne valami elismerést kapni. És megértem őt, tényleg. És tudom, hogy ez az új bandák sorsa, ha fent akarnak maradni, hogy hajtanak, mint az állat. De én nem úgy tekintek rájuk, mint énekesek, idolok, akik folyton ragyognak, hanem mint emberek, majdhogynem gyerekek, akiknek muszáj pihenniük. Alapból ellene vagyok ennek az egész rabszolgaságnak, ami odakint folyik, és ők még jól is jártak JYP-vel. Szóval egyszerre vagyok most mérges és letört a comeback miatt és ezzel egy időben persze várom is és izgatott vagyok vajon mi lesz az új koncepció, milyen dalok lesznek. A Got it féle swag és keményebb vonalat én jobban szeretem, mint a Got♥ féle aranyosat, szóval remélem most visszatérnek az eredetihez. Mondjuk azt mondták, legközelebb valami szexi koncepcióval készülnek, hát hajrá. *w*
Mondjuk amíg két kiskorú is van a bandában.. De legalább 2 hét múlva Yugyeom már nem 16 lesz.. :D
Amúgy tudtuk, hogy készülnek valamire, mikor hirtelen a japán turné teljes közepén mindenkinek új haja lett. Az új hajak mindig comebackről árulkodnak. És elég drasztikus lett a változás, JB-t kivéve. Erre jött a hír, hogy comeback. Zeldával csak annyit tudtunk mondani: mi megmondtuk! :D Remélem, JB később sem változtat. Imádom a feketét, pedig azt hittem neki a szőkénél jobban semmi nem fog állni. De tévedtem. Mondjuk hozzá kell tennem, hogy én alapból fekete, nagyon sötét barna haj függő vagyok a fiúkkal kapcsolatban. De JB tényleg nagyon gyilkos így. És le is vágták neki.. így még jobban néz ki. Mark szőkésbarnás-ezüstös haja sem rossz, bár neki mi nem állna jól? *u* Jacksoné sem vészes, pedig mikor megtudtuk, hogy leborotválták a haját, szívinfarktust kaptunk. O_O Jr. oldalt lenyírt, elől hosszan meghagyott hajába egyenesen beleszerettem, ahogy Yugyeom rózsaszín hajába is, mert az valami fantasztikus. *w* Youngjae és BamBam viszont már kevésbé tetszik. BamBam-nek a szőke szerintem tökéletes volt, előtte sosem váltott ki belőlem érzelmeket a külsejével, de akkor.. volt mikor lefagytam. @_@ Youngjaenek meg ez a csibe szőke szerintem borzalmas, meg az is, ahogy fel van neki nyírva.

Múlt héten, mikor megjelent az ATW albumuk, pontosabban 22-én, volt egy koncertjük Japánban. A koncert végén pedig a stáb meglepte a színpadon őket egy nagy GOT7 tortával. JB-nél abban a pillanatban eltört a mécses és elvonult hátra sírni. Nem győzték vigasztalni, és akkora már Mark is sírt, meg utána Jr. is. De Jackson is nagyon meg volt hatódva. Tudtam, hogy ha sírni fognak, akkor ez a négyes fog. Ők a legérzékenyebbek. De nem gondoltam, hogy ezen a koncerten fog megtörténni először. És ahogy olvastam a beszámolókat, láttam a képeket, meg a videókat, én is a könnyeimmel küszködtem. Egyedül az zökkentett ki, hogy a munkahelyemen voltam, mert persze mikor is legyek délutános, ha nem akkor, mikor ez történik. Előtte amúgy hallgattam a koncertet, mert megint lehetett hallgatni online, de a koncertnek pont 2-kor volt vége és én 2-kor kezdtem. Szóval 3/4 2-kor el kellett indulnom innen, így pontosan akkor indultam el, mikor jött a meglepetés. Bár mindegy, mert ha hallom sem lettem volna előrébb. Csak rossz volt bent lenni ezekben a pillanatokban.

Napvilágot látott a MAMA 2014 jelöltek listája. Annyira boldog voltam, mikor GOT7 ott díszelgett az év felfedezettje kategóriában, illetve jelölt az év előadója közt is. Rögtön el is kezdtünk kampányolni, én is az oldalamon is ezerrel, meg mindenhol. De először eléggé letört voltam látva az eredményeket. Winner vezetett, nem kis előnnyel. De behoztuk, megcsináltuk és most hol mi vezetünk, hol ők, de mindig csak egy hajszállal. Nagyon szoros verseny lesz ez. De a szívem mélyén nagyon remélem, hogy GOT7 nyer. Nekik kell nyerniük. Ők sokkal többet letettek ebben az évben már, mint Winner és ezt most nem kötözködésképpen mondom, hanem tényként. És szeretném látni az arcukon azt a végtelen boldogságot. Szeretném ha JB elérné, amire annyira vágyik. És ha nem ők nyernek, meg fog szakadni a szívem. Annyira, mint még talán sosem.
Bár az sem nyugtat meg, hogy ez a közönség szavazás csak 20%-ban számít. Mellette ott vannak a lemezeladások, a klipnézettségek, és ott van a zsűri szava is. De nagyon remélem, hogy ők is GOT7-t fogják kiérdemelt nyertesnek tekinteni.

És íme a lista, kikre szavazok minden egyes nap:

Legjobb új előadó: GOT7
Legjobb férfi előadó: Taeyang
Legjobb női előadó: Sunmi
Legjobb férfi csapat: Beast
Legjobb női csapat: Apink
Legjobb férfi táncelőadás: INFINITE – Last Romeo
Legjobb női táncelőadás: missA – Hush
Legjobb szóló táncelőadás: Sunmi – Full Moon
Legjobb együttműködés: itt nincs konkrét választásom, de mivel Seo In Guk-ot kedvelem, általában rá szoktam szavazni
Legjobb férfi hang előadás: Taeyang – Eyes, Nose, Lips
Legjobb női hang előadás: Ailee – Singing got better
Legjobb banda előadás: CNBlue – Can’t Stop
Legjobb rap előadás: Epik High – Happen Ending
Youku-Tudou Legjobb videoklip: 2PM – Go Crazy
Legjobb OST: Lyn – My Destiny
UnionPay előadó: GOT7
UnionPay dal: VIXX – Eternity

És egy kis magyarázat, ahol kell.. Taeyang utóbbi albumát és hangját nagyon megszerettem, ezért is érdemelte ki a szavazatomat. Sunmi-t és missA-t GOT7-nek köszönhetően ismertem és kedveltem meg, és mivel JYP a kedvenc cégem, kérdés sem volt afelől, hogy ezeket az előadókat fogom támogatni. A legjobb férfi csapatnál még EXO jöhetne nálam szóba, de nem érzem úgy, hogy rájuk kellene szavaznom. Ez a sok balhé teljesen elvette a kedvemet tőlük. És bár sajnálom őket és megszakad értük a szívem, nem kívánom SM-et támogatni! Apink-et nem hallgatok, ahogy a többi lány bandát sem igazán, de kedvelem az Apink tagokat, ezért esett rájuk a választásom. A táncost nem kell magyaráznom szerintem, hiszen Infinite a második fő kedvencem. És egyértelmű volt, hogy akkor itt rájuk szavazok, a dalnál meg VIXX-re és akkor mind a kettőjükre adtam le voksot.
A női hangnál szintén szimpatizálás alapján döntöttem, bár Ailee-nak nem semmi hangja van.
CNBlue sem volt kérdés, mivel a kedvenc bandáim egyike.
A legjobb rap-nél azért szavaztam rájuk, mert róluk elég sokat hallottam idén és sok kedvencem szereti őket.
Videóklipnél nem kell magyaráznom, szeretem 2PM-et.
A betétdalok közül teljesen odavagyok a My Destiny-ért, így ott is könnyű volt döntenem.

Amint látjátok, új külsőt kapott a blogom. Ennek több oka is van. Egyrészt már jó ideje az előző volt és bár szerettem a milka lila hátteremet, most valami sötétebbre vágytam. A szürkére vagyok rákattanva a mostanság. És bár nem találtam szürkét vagy feketét, ami még ne lett volna, így ez mellett döntöttem.
Az idézet sem maradhatott tovább. Mióta Csongit elveszítettem, azóta ez a “Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél!” idézet már nem igaz rám. Már lassan senkiért nem vagyok felelős, még magamért sem. Így kerestem egy másik idézetet, ez pedig GOT7 – Playground dalából való. Nagyon szeretem azt a dalt és szerintem hűen tükrözi a vágyakozásomat és a magányomat ez a két mondat.

When I was young, it helped me build my dreams
My small playground that was my everything in my young world
My own world in the old photos
The wonderland in my memories that I dreamed of and played in

Now I’m an adult so will you be my dream now?
I want to stay by your side and run around and play

You are my playground playground playground
In your heart, will I find that dream that I lost as a child?
You are my playground playground playground
I’ll find a love that is better than the one in my fantasies
You are my playground

Annyeong ~

You can rely on your intuition

Aznap este, mikor az előző bejegyzésemet kitettem, az én Áfonyám meghalt. Nem tudom hogy és miért. Mikor fél 8 körül benéztem és adtam neki enni, még ugrált meg evett. Aztán mikor mentem aludni és jó éjszakát akartam neki kívánni, már ki volt nyúlva. Teljesen lapos volt és teli volt a pofazacskója. Még lélegzett, de semmi ereje nem volt. Próbáltuk masszírozni, itatni, hátha félre nyelt vagy valami, de semmi sem segített. Annyira tehetetlen voltam, csak sírni tudtam, semmi mást. Álomba is sírtam magam. Reggel mikor felkeltem, tudtam mi fog fogadni. De addigra már felkészültem. Bár az álmomban az volt, hogy reggelre olyan volt, mint előtte. De a valóságban sajnos már nem élt. Eltemettem és nem akartam elhinni, hogy mostmár őt is elveszítettem. Már kiskorom óta vannak hörcsögeim, mindenféle fajta és színű volt már, de Áfonya sokkal barátságosabb volt, meg okos, de nagyon! Őt az egész család úgy szerette. Én pedig úgy döntöttem, ő volt az utolsó hörcsögöm. Mindig ez van, alig élnek 2 évet és utána csak a szívfájdalom van, annyira megszeretem őket. Áfonya 1 éves és 8 hónapos volt. ♥

A szerencsétlenségek sorozata Koreában is folytatódott. Luhan után újabb énekes hagyta ott a bandáját és a cégét. MBLAQ Lee Joon és Thunder. Ismertem ezt a bandát, meg hallgattam is pár számukat, meg ha jöttek volna mégis Budapestre, nem csak kamu lett volna, lehetséges, hogy elmentem volna a koncertre. De annyira nem voltak kedvenceim, viszont sokkolt a hír így is. Egyik barátnőmnek pedig ők az egyik fő kedvencei, szóval nagyon sajnáltam szegényt.
Majd egy újabb halálos baleset követte mindezt egy koreai fesztiválon, ahol a szellőzőrács szakadt le és fanok haltak meg rögtön.
Az egyik oldal összszedte az idei borzalmakat, bár így is maradtak ki belőle dolgok. Nickhun barátnős ügye még januárban, Woohyun balesetei, meg még biztos van, ami nem került bele. Tavaly nem volt ennyi borzalom, én kb. 5-re emlékszem csak.

Pénteken végre egyszerre volt szabadnapunk Zeldával, így tartottunk egy pesti napot. De ez is olyan “nem igazán akart sikerülni semmi” nap volt. Ömlött az eső természetesen. Zelda készült valami meglepivel, szóval előtte oda mentünk el. Már mindenfélére gondoltam, amit rendelhetett. Aztán bement egy számítástechnikai boltba. Mondom mi van? O_O Majd láttam, hogy mindenféle egyedileg tervezett dolgokat is árulnak, így már tudtam, hogy valami ilyesmi lehet, de nem tudtam mi is az pontosan. És nem is tudtam meg rögtön. Bementünk a Duna Plázába, mert még túl sok időnk volt, mivel fél 3-ra beszéltük meg Mercivel a talit. Addig elnézelődtünk könyvesboltban, pizzáztunk, isteni kávét ittunk én mogyorósat, ő kókuszosat és amit nem kellett volna: benéztünk a ruhaboltokba is. Direkt nem vittem magammal sok pénzt, mert tudtam, hogy elköltöm és most Zelda, Merci meg a kisebbik öcsém szülinapja miatt nem akarok sok mindent költeni, mert készülök nekik dolgokkal. De mikor megláttam azt a Boy London pulcsit, végem volt. Bár jobban örültem volna, ha van fekete vagy szürke. De így is jó, és kapucnis és zsebes. *w* Neten kinéztem egy csomó pulcsit, Boy Londonosat is, de akkor így egyszerűbb volt most. Aztán Zelda meglátta az INFINITE SWAG feliratú felsőt és végem volt. Szürke is, az Infinite felirat pont arany, a swag pont fekete fehér. A két kedvenc bandám ötvözése: Infinite és GOT7, akik pedig képviselik a swag-et. Szóval ezt sem hagyhattam ott. *w*

És pizzázás közben megkaptam a meglepit is, ami egy JB-s kitűző volt. *-* Erre nem gondoltam. :D

Majd nekiláttunk az útnak. Sosem jártunk még arra, amerre mentünk. Egy koreai nő írta ki nemrég, hogy van egy ázsiai élelmiszer a Monori utcában is. Mi pedig rákerestünk, oda is mentünk, de erre nem számítottunk. Egy komplett kínai negyedbe csöppentünk és hát eléggé ijesztő volt. Nem találtuk azt a boltot, mindenhol furán néztek ránk, csend volt, nagy lesötétített autók mindenhol. Ezernyi táskabolt. Minden csak kínaiul kiírva. Pont olyan ijesztő volt, ahogy ott gyalogoltunk hárman, mint ahogy a horror filmek kezdődni szoktak. Elején még vicces volt, de mikor kezdtünk eltévedni, már egyre ijesztőbb volt. Végül csak meglett a bolt, de csak fele annyira volt jó, mint a másik, a rózsadomb centerben, ahová járni szoktunk. Igaz itt volt olyan, ami ott nem, de a ramyun választék szinte semmi nem volt és nem volt a maxim kávém sem, ami a legfontosabb lett volna nekem. Így csak peperot, egy burgonyás ramyunt, szerencsesütit, meg egy zacskó kkokkalcorn-t vettem. Ezt mondjuk meg akartam kóstolni már, mert annyit láttam már a doramakban, ahogy az ujjukra húzzák és úgy eszik. :D

Ez az üzenet annyira nekem való. Folyton a megérzéseimet figyelem.

Aztán siettünk is ki arról a környékről. Tuti nem jövünk ide többet. Ugyanolyan messze volt, mintha a Rózsadombra mentünk volna ki.
Ezután a kalandos délután után nem is mehettünk volna máshová, mint a Bubble Teázóba. De csak hogy ne hogy itt is sikerüljön minden, nem volt olyan fajta, amilyet akartunk. És a hazafelé út sem volt zökkenőmentes, mert akartunk vacsit venni, de az sem volt olyan, mint amit elterveztünk. Majd szétjött a cipőm is. Szóval ez egyszerűen nem a mi napunk volt és úgy elfáradtunk, mintha nem is tudom mit csináltunk volna. De mondjuk lehetett volna rosszabb is, az igaz…

Vége lett a Plus Nine Boys doramanak. Annyira sajnáltam, úgy szerettem. És mivel mi nem akkor kezdtük el nézni, mikor elkezdődött, hanem később álltunk neki, így 2 hét alatt le is daráltuk. Számomra a Man From The Stars mellett ez volt a legjobb sorozat idén. Az összes szereplőt úgy bírtam benne, a kedvenc párosom pedig Ming Goo – Soo A páros volt. És a befejezése is tetszett, pedig azzal sokszor el tudják rontani. De itt nem, sőt még folytatni is lehetne egy második évaddal. Dejó lenne. *w*

Végül VIXX új klipjével búcsúzom. Nekem ez most nem jött be annyira, mint az eddigiek, bár igaz, nálam a Voodooval meg az Eternityvel túl magasra tették a lécet. Elég nehéz lenne azt felülmúlni. De ez még csak meg sem közelítette. Bár a dal sokkal jobb, mint a klip. Főleg a szövege tetszik nagyon.
Az album dalai is jók, de azzal kapcsolatban sem érzek semmi extrát. Jobban örültem volna ha ezt az időt inkább pihenéssel és feltöltődéssel töltik. Ez után tényleg kellene egy picike szünet nekik, mert a végén még olyan sok lesz belőlük is, mint ahogy Infinite-ből is sok lett tavasszal/kora nyáron.

Annyeong ~

If

Eléggé nagy hangulatingadozásban vagyok. Egyszer csak jön egy hullám és rossz kedvem lesz. De annyira, hogy sírni tudnék. Egyik pillanatról a másikra. Igazából mindig ilyen voltam, elég egy apró mozzanat, egy történés, egy kép vagy egy szó és máris rossz kedvem lesz. De egy ideig ez eltűnt. Most viszont megint itt van. Bár lehet erre az idő is rátesz. Meg az, hogy folyton rajtam van az a rettegő érzés, ami nem hagy nyugodni. Én már beletörődtem, hogy nem tudom folytatni a sulit, de a bátyám nem és akárhányszor csak hazajön, gyomorgörcsöm lesz, mert tudom, hogy jön az a szokásos szöveg és tudom, hogy ő jót akar, de nem érti meg, hogy attól, hogy engem kényszerít arra, ami nem megy, azzal csak rosszabbat tesz. És tényleg folyton emiatt szorongok. És akárhányszor eszembe jut ez a suli dolog, totál rosszul leszek. És akkor erre rájönnek azok a dolgok, amit alapból elszomorítanak. Mint például az, hogy totál senkinek meg lényegtelennek érzem magam. Az, hogy még mindig nem tudtam beletörődni, hogy Csongi meghalt. Az, hogy semmi nem normális, ami itthon van. És az, hogy folyton parázok mindentől és lassan mindenkitől. Egyszerűen nem érzem biztonságban magam sehol.
És repülnek a napok. Mióta itt dolgozom, jobban repülnek, mint valaha. Félelmetes. És ahogy megy az idő, csak azt érzem, hogy közeledek valami olyan felé, ami veszélyt jelent számomra. Nem tudom megmagyarázni ezt az érzést, de megállás nélkül csak félek.
Csakis akkor vagyok jól, ha mondjuk megállás nélkül kpopozok. Akkor az kikapcsolja a gondolataimat. De amint szembe kell néznem valami mással, végem van. Jön a remegés, a rosszullét.
Mióta Csongi elment, azóta az Obszesszív-Kompulzív kényszerbetegségemet nagyjából sikerült magam mögött hagynom. De most meg mindentől szorongok és szerintem ez a rosszabb.
Enni sem eszek, kb egy ovisnak megfelelő adagot eszek meg egy nap. Nap, mint nap hallgatom, hogy mennyit fogytam és hogy mi van velem?
Egyszerűen szeretnék eltűnni valahova. Szabadnak érezni magam. Valahova mindentől és mindenkitől távol, ahol nyugodtan gondolkodhatok. Ahol nem kell semmire és senkire sem figyelnem, senkiről, semmiről gondoskodnom.
És tudom, hogy nem szoktam mostanában személyes hangvételű sorokat írni, teljesen átvette a kpop meg a dorama az irányítást a blogom felett. De ez azért van, mert a helyzet változatlan. Március óta ugyanaz a helyzet. Most sem tudok ennél többet írni.

Így át is térnék a kpop-ra…

7-én debütált GOT7 Japánban. A japán debütáló klipjüket múlt héten már meg is osztottam. Teljesen lenyűgözött. És alig vártam a koncerteket. Szinte mindegyik tagnak új haja lett. De Jackson a legsokkolóbb. Ő úgy néz ki, az egész haját lenyíratta és szinte kopasz. De folyton sapkában van, nagyon rejtegeti magát. De a többiek haját is felnyírták oldalt, de az nekem nagyon tetszik úgy. *w* Viszont BamBam barna haja borzalmas. A szőkét úgy szerettem, az jobban állt neki. Vagy legalább akkor lenne fekete. De ez a szín olyan unalmas. >< JB viszont… mikor megláttam majd kiugrottam a bőrömből. Végre levágatta a haját! Nem szeretem a hosszú haját, az nem áll jól neki. Ez a rövidebb viszont tökéletes. És megmaradt a fekete is.. ezért imádkoztam. *-*

A koncertet lehetett élőben hallgatni. Annyira örültem neki. *-* A JYP One Mic turnét is lehetett hallgatni online és azt is mindig hallgattam. Csak akkor is úgy jött ki szinte mindig, hogy délutánra mentem dolgozni. Szóval kapkodnom kellett a készülődéssel. Most is még itt ültem pizsiben akkor, mikor már rég indulásra készen szoktam lenni. De második nap mivel már tudtam a setlistet, tudtam melyik dalnál tudok elmenni készülődni.

Ez pedig általában az A-nél következett be. Ez az a dal, amit az összes GOT7 dal közül a legkevésbé szeretek. Tudom, meglepő, de így van. Ráadásul utána levonultak, majd kisfilmet vetítettek. Így volt vagy 6 percem mindenre. Ebbe beleesett a fogmosástól, a tengerimalac, nyúl és hörcsög megetetésen át a szendvics csinálásig minden. Gondolhatjátok hogy kapkodtam. De a Bounce-ra már vissza akartam térni. Mindig elérzékenyülök, mikor ezt a dalt éneklik. Mégiscsak azt támasztják ezzel elő, hogy JJ Project örök és támogatják ők is. Igazából GOT7-től függetlenül remélem, hogy majd később kiadnak még egy JJ Project albumot. Úgyis lesznek a tagoknak szóló albumaik, miért is ne lehetne egy ilyen is. *-*
És most a Hooked-et is előadták JJ-től. Az volt az igazi meglepetés, mert a Bounce-ra számítottam a korábbiak miatt.
Maga a setlist nagyon bejön. Olyan szépen összeválogatták. A szólók szintén csodálatosak voltak. Természetesen JB gyönyörű szólója varázsolt el legjobban. ♥ Még mindig nem értem, hogy lehet, hogy táncos akart lenni ilyen tökéletes ének tudással és hanggal. Még jó, hogy felfedezték, hogy tud énekelni.

Mind a három napon át így ment. Felkeltem direkt korán reggel, hogy mindenre legyen időm mielőtt elkezdődik a koncert. És mindig abban a 6 percben készülődtem el melóba. Bár az nem volt valami pozitív, hogy pont 2-re értem oda mindig. De egyszer én is megengedhetem magamnak. :P Jövőhéten viszont sajnos délelőttös leszek, így a negyedik és ötödik napot már nem fogom tudni hallgatni. De remélem semmi változás nem lesz. Abban reménykedem, hogy az egész turné során ez a setlist lesz. És azt is remélem, hogy azért hagyják őket pihenni. Bár Jackson, JB, Yugyeom és Jr. tv-s szereplése miatt megint nem sokat fog tudni. :( Mark pedig remélem nem sérült meg annyira és elég lesz egy kis pihi neki, hogy újra tudja 100%osan folytatni. Mindig ettől féltem, hogy majd egyszer rosszul fog ugrani/érkezni és megsérül. :( Hát ez a második napon meg is történt. Másnap már ki is vették az akrobatikus részekből. És helyette Jr. fog részt venni az egyik műsorban is hétvégén. Olyan veszélyesek azok az ugrások. És ha Mark megsérül, aki ezt gyakran csinálja, akkor a többi tag, aki csak néha ugrik, még jobban lesérülhet. Főleg JB-t féltem, aki alapból olyan kis ügyetlen tud lenni, még a sima színpadon is képes megbotlani. Tánclépéseket ront el, lemarad. De ha egy ugrásban hibázik, az már sokkal végezetesebb lehet. T_T

Héten a Real GOT7 második évada is véget ért. Olyan rossz. Úgy szeretem ezeket. Sokkal jobban szeretem, mint az I GOT7-t. Viszont durva, mert az első évad első része JB szülinapjával kezdődött. A második évad utolsó része pedig Mark, Jr. és Youngjae közös szülinapjával ért véget.

Logikám szerint január körül lesz majd új albumuk. Legalábbis remélem, hogy decemberben semmiképp sem. Októbert végig tolják Japánban. Novemberben kijön a doramajuk. Decemberben ott vannak a díjátadók. Inkább pihenjenek amennyit tudnak. Így is félhalottak már. Mark sem vétene ekkora hibát, ha nem lenne már ennyire brutálisan fáradt. Mióta január 16-án debütáltak, meg sem álltak. Folyton volt valami. És előtte sem pihenhettek semmit, mivel készültek a debütálásra. .__.

Jackson miatt pedig külön haragszom most a cégre. Egyre jobban azt érzem/gondolom, hogy JYP totál kihasználja szerencsétlen Jackson-t. Az ő idiótaságát használják fel GOT7 népszerűsítésére. Minden műsorba őt teszik bele. DE könyörgöm Jacksonnak már nevetni és ökörködni sincs ereje, olyan halott. Rá sem ismerni mostanság, totál kussban ül mindenhol, majd el alszik, rossz kedvű, ingerült. A többi tag tuti nem várná ezt el tőle. Nem értem a cég miért csinálja ezt. Legalább a többi tag is végezne valami más tevékenységet, ne hat felé csak Jacksonnak kellene szakadnia. Elhiszem, hogy elég különleges az ő viselkedésével és biztos, hogy nincs belőle még egy. De a többiek is kitűnnek valami mással, ők is érdekesek lennének a műsorokban. Valaki csináljon már valamit! És tudom, nem kellene ilyet mondanom, mint JB fan, de nem a leader dolga lenne felszólalni ilyen helyzetekben? Legalábbis Sunggyu-tól ezt tanultam meg, óvni és a többiek érdekeit védeni. Őt nagyon tisztelem, mint leadert. És JB is jó leader, és persze nem tudhatom, hogy mi van a háttérben, de akkor is tenniük kellene valamit, mert Jackson is ember és már nem bírja, az utolsókat rúgja, látni rajta. Senkinek nem jó ez. T__T

De hogy valami jót is írjak:

Két kedvenc bandám is új albummal készül erre a hónapra. Az egyik VIXX, a másik pedig Beast. Mindkettőjük kidobott már egy előzetest.
VIXX azt ígérte, ez most más lesz, mint az eddigiek. De az várható volt, hogy most is készülnek valami koncepcióval. A hírek szerint most robotok lesznek. Az előzetes persze legyilkolta a fél fandomot, jobban mondva Hongbin. Még jó, hogy ő rám totál hatástalan. :D
Kíváncsi vagyok milyen dalokkal készülnek nekünk, mindenesetre mi már megrendeltük az albumot Zeldával.

Beast albuma viszont egy picit jobban lázban tart most. Ha ugyanolyan tökéletes lesz, mint az előző Good Luck volt, amit azóta is megállás nélkül, majdhogynem éjjel-nappal hallgatok, akkor nekem végem lesz. Lehetséges, hogy ezt is meg fogom majd rendelni. *w*

Végére pedig egy nagyon elszomorító hír. Péntek reggel arra a hírre ébredtem, hogy Luhan is kilép az EXO-ból. Mikor Kris hagyta ott a csapatot, akkor én hívtam fel Zeldát. Most viszont ő értesített engem. Bár igaz, neki Kris volt a második kedvence. Luhan pedig nálam a 12-ből kb. a 9. csak. De ez lényegtelen, mert őt is ugyanúgy szerettem. Az egyik kedvenc bandám tagja és a 12-t én együtt szerettem. Mikor Kris elment, végtelenül csalódott voltam. Ő volt az első kedvencem EXO-ból, mikor megismertem őket. Aztán mikor láttam, hogy mennyire bejött neki az élet EXO után, megnyugodtam. Talán ezért is vagyok nyugodt picit Luhan miatt is, mert hiszek benne, hogy amint kipihente magát és nem fog betegeskedni, neki is lesz mit csinálnia. Sokak szerint Kris előkészítette a terepet a többi kínai tagnak.. Mondjuk ebben van valami. De akkor is annyira fáj, hogy egy csapatot így szét szedtek. Az egész banda szépen lassan darabokra hullik és megszakad értük a szívem. Ők még gyerekek és miken kell átmenniük, csak azért, mert valóra akarták váltani az álmaikat. Luhan volt az egyik legnépszerűbb tag és a cég szépen ki is használta ezt, teljesen eltiporva az ő kívánságait. Mondjuk Kris volt a másik, aki még nagyon népszerű volt. Úgy látszik, ezt érzik ők is és ezért nem félnek lépni. A legjobbakat kívánom nekik! Rettenetesen fognak hiányozni az biztos és még mindig sokkol ez az egész.
Nincs is annál veszélyesebb, mint SM bandát szeretni. Ennek a nyomorult cégnek folyton botrányai vannak. Ebben az évben minden hónapra jutott több is és nyilván ez sem véletlen. És nem értem, egyszerűen nem értem miért létezhetnek még a mai napig. Fel kéne gyújtani az egész vezetőséget. Az biztos, hogy napról napra elérik, hogy mindenki megutálja őket. Csak az elvakult SM fanok maradnak velük az végtelenségig, mondjuk ismerek személyesen pár ilyen személyt és hogy őszinte legyek, ők is pont olyanok, mint az általuk oly’ imádott cég. Kiérdemlik egymást~
Visszatérve, nagy bátorság kellett Luhannak is, hogy ezt a lépést megtegye. És most mindenki azt találgatja, mi lesz a többi kínai taggal, az EXO-M-el, meg úgy az egész EXO-val egyáltalán. Állítólag most akartak volna kiadni új albumot. De így most nem tudom megint mi lesz, hiszen Kris kilépése után is fél év szünet volt. Legalábbis M nem csinált semmit. K-nak azért voltak megjelenései itt-ott. Rengeteg pletyka terjeng, aminek persze nem minden esetben lehet hinni, DE mikor Krisről pletykáltak, nagy része mind be is jött.
Az első az EXO folytatásával kapcsolatban az volt, hogy Baekhyun-t áthelyezik az M-be és akkor 5-5 tag lesz mind a kettőben. Ez a lehető legrosszabb, amit csak tehetnek. Ezt teljesen kizártnak tartom. Mert akkor a K-ban csak D.O marad, mint fővokál? Meg szerencsétlen Baekhyunnak most meg kéne hirtelen tanulnia kínaiul? Meg úgy általában véve nem tudom ezt hogy gondolják, de biztos vagyok benne, hogy ez kamu. Ne az én Baekhyunommal szórakozzanak! Elég volt neki a nem is régi randizós botránya, amiből ha az SM toppon lett volna, nem lett volna semmi. Érdekes, hogy minden cég el tudja simítani a dolgokat, csak ez nem.
A másik hír arról szól, hogy a többi két tag, Tao és Lay is kilép EXO-ból és akkor ők négyen alakítanak majd egy bandát Kínában. Hát ezt már hamarabb eltudom képzelni. De valahogy Lay-ből nem nézem ki, hogy ott hagyná EXO-t. Tao-ból igen, belőle nagyon is. De Lay.. számomra ő mindig olyan leader féle volt, amilyen megfontolt és felnőttes. Bár lehet jobban járnának (sőt biztos), ha külön mennének. Ha már fenn áll ez a lehetőség, akkor lehet ki kellene használniuk. Mert az SM csak tönkre teszi őket.
De mi lesz akkor a többiekkel? Mivel nekem a két fő kedvencem a K-ban van, így akaratlanul is ez jut eszembe, hiába is M-ben vannak ezek a balhék. Képesek lesznek így folytatni? Teljesen meg vannak törve, nem csak mert elmennek tőlük a barátaik, hanem mert nekik maradniuk kell. Nekik el kell viselniük továbbra is a megpróbáltatásokat. Ők nem mehetnek haza, hiszen otthon vannak. Nem menekülhetnek egy másik országba és ott újra kezdeni, mert ők koreaiak. És az SM amilyen undorító, el tudná érni, hogy soha többé ne legyen esélyük máshol.
Mikor én belecsöppentem ebbe az egész kpop világba, nem is értettem, hogy mi ez a cégesdi. Nem volt megszokott számomra ez az egész. De mikor megtudtam, hogy működnek ott a dolgok, képtelen voltam felfogni, hogy bánhatnak emberekkel ilyen robotként. Mint az ókorban, körülbelül. De hogy a mai modern világban ilyenekkel kelljen foglalkozni, egyszerűen nem értem. Tényleg nem. Lehet én vagyok túl naiv, de nem értem miért kell a népszerűségnek összefüggnie a rabszolgasággal. És ki tudja mikről nem tudunk, csak sejthetjük. És ki tudja melyik cég még ilyen, mint SM. És tényleg nem értem, és sokkol még mindig, akármi is történik. Normál ember nem úgy gondolkodik, ahogy ők odakint. Normál ember nem bánja, ha az énekese pihenni akar és eltűnik valamennyi időre, normál ember nem bánja, ha az énekese boldog párkapcsolatban él, normál ember nem zaklatja őket “szeretetből”, mikor már így is annyira elegük van mindenből. Normál ember nem szolgáltatja ki az embereit, akikből él, ilyeneknek. Minden, minden arról a kib@szott pénzről szól, semmi másról. És semmit nem tudunk tenni. Kiállunk mellettük, hirdetjük az igét, hogy mellettük leszünk, akármi is történik, de igazából semmibe nem tudunk beleszólni. Csak reménykedni tudunk, tovább szeretni őket, imádkozni értük.
Akit érdekel bővebben mi is történt, az itt elolvashatja magyarul.
Nagyon el vagyok keseredve. Elnézve ezt a 12-t… Darabokra hullok.

Ez pedig a kedvenc dalom. Találtam egy ilyen verziót, Luhan és Chen előadásában.

Érdekességképpen elmondom, hogy péntekre virradó éjjel, mikor mentem el aludni, a mydol alkalmazásból pont ebből a dalból kaptam üzenetet. Le is fényképeztem. Pont a kedvenc JB-s képemet tette ki hozzá. Mondjuk EXO képpel lett volna az igazi, de csak GOT7 képek vannak beállítva.
Ez volt az én jó éjt üzenetem. Csak reggelre valahogyan valóság lett belőle. Nagyon ijesztő…

Annyeong ~

Őszi MondoCon @ Hungexpo [2014.10.04-05] és előzmények ~

Mielőtt belekezdenék a beszámolóba, leírom hogyan is indult az októberem.

Rögtön az első nap csodálatosan kezdődött. 3/4 4-kor keltem, mivel én voltam a reggeles a munkahelyemen. Mindig igyekszem legalább 5 percet hagyni arra, hogy megnézzem twitteren és instagrammon történt-e valami. És amint felléptem, BamBam megosztotta azt a képet, amit a német fanok készítettek és a következőt írta hozzá: “Thank You So Much Germany i hope i can see you guys someday”

Nem akartam hinni a szememnek! Okés, hogy a németek csinálták, de akkor is.. Végre felfigyeltek rájuk! Ők szervezik ugyanis azt a projektet, amiről meséltem, hogy részt veszek benne én is. Alig várom, hogy az is eljusson hozzájuk. Igyekszem minél jobban részt venni benne. Még a német IGOT7 bannerből is vettem. Szeretnék velük jó kapcsolatot kialakítani és beépülni közéjük, hiszen nekem is GOT7 az első és nekik is. Magyar fanok közt pedig nem találtam még olyat, akiknek ők lennének az elsők és akik megállás nélkül velük foglalkoznak. Ez a német GotCha oldal viszont mindent megtesz annak érdekében, hogy elérjük, amit szeretnénk.
Annyira jó érzés, hogy BamBam ennyire törődik velünk és így szeret minket, IGOT7-eket. Hihetetlenül aranyos, és ebben és az idiótaságában tök hasonlít Woohyunra. :D
Legalább annyira boldog voltam ettől a tweettől, mintha Magyarországot írt volna. Tényleg csak mosolyogtam össze-vissza és ha nem hajnal lett volna és nem kellett volna halkan lennem, hogy mást fel ne keltsek, biztosan ugráltam is volna örömömben. Így viszont csak fülig érő szájjal indultam el dolgozni. Nem valószínű, hogy voltam valaha is 3/4 5-kor ilyen vidám. :D
De a nap meglepetései itt még nem értek véget. 5-kor ugyanis, mivel szerda volt, kijött az új Real GOT7 rész, melyben most cuki pizsikben voltak és díjátadót tartottak, ki volt a legkedvesebb és ki a legszemtelenebb a részek alatt. De ezzel egy időben egy nem várt dolog is megjelent: a teljes Around The World klip. Erre aztán tényleg nem számított senki. Alig vártam, hogy lemenjen a reggeli tömeg és legyen időm megnézni a klipet. És mikor megnéztem, egyszerűen végem volt. Soha nem láttam még ilyen menő klipet meg a dal is teljesen lenyűgözött. Nálam totális telitalálat volt, pedig általában nem vagyok oda a koreai bandák japán dalaiért, de ez valami fantasztikus. Újra és újra és újra csak lejátszottam és nem hittem el. Ezek a cuccok meg színek meg helyszínek és az egész hangulata… *-* Meg persze nem igazán tudtam levenni a szememet JB-ről és Yugyeom-ról. ;u;

Sajnos, másodika már nem volt ilyen jó. Rossz kedvem volt, nagyon. Semmi motivációm nem volt, teljesen elhagyottnak éreztem magam. Életkedvem egyenlő volt a nullával. És akkor még nem is éreztem jól magam. Fájt a hasam, hányingerem volt, szédültem és az egész közérzetem olyan rossz volt. Ráadásul nem volt időm semmire, nem akart sikerülni semmi. Munkából rögtön át kellett mennem öcsém tortájáért, de persze késett a busz egy csomót. Majd a boltban is vagy fél órát álltam a kasszánál. Majd mikor végre a cukrászdába értem, a tortát meglátva is lefagytam, mert megint nem olyan lett, mint szerettem volna. Ráadásul a sárga szín fokozása érdekében meglocsolták sziruppal, amit én utálok. Az összes szirupos, lekváros, szörpös, pudingos dolgot utálom. Majd a buszon is hatalmas tömeg volt hazafelé és persze mikor jöjjön az ellenőr, ha nem akkor?! Le se tudtam sehova tenni a tortát, közben a táskám aljáról ki kellett volna venni a diákomat, és még jeleznem is kellett, mivel a következő megállóban akartam leszállni. Szép mutatvány volt. Mielőtt hazajöttem, direkt hívtam anyut, hogy az öcsém ne legyen a közelben. Erre mikor hazaértem, láttam, hogy ott ül az ablakban. Mondom csodás.. Majd kiderült, hogy elfelejtettek gyertyát venni, szóval még azt is meg kellett várnom. Alig álltam a lábamon. Egész nap egy falatot sem ettem és tényleg úgy éreztem, mindjárt elájulok. Gondoltam, amíg vesznek gyertyát, leülök gépezni. Aha, persze. Csak hogy valamelyik okos öcsém vírusos-reklámokkal teli programot telepített fel a gépre mikor valami idióta online játékkal játszottak. Ezerszer elmondtuk már, hogy ne töltsenek le semmit meg ne is is menjenek ismeretlen eredetű oldalakra. És hogy a 10 éves öcsém nem érti meg, az még oké. De hogy a 20 éves öcsém se fogja fel, az már rohadtul idegesítő! Főleg mert nekik is van gépük. Szóval nagyon idegbeteg voltam. De szerencsére sikerült törölni meg visszaállítani a dolgokat. De valahogy elment a kedvem az egész szülinapozástól. Szóval csak felhoztam a tortát, meggyújtottam a gyertyát, szóltam öcsémnek, hogy jöjjön ki, lefényképeztem a tortát és szépen visszavonultam a szobámba.

Másnap is ugyanígy rosszul éreztem magam és ugyanolyan kedély állapotom is volt.

Még szerencse, hogy szombaton volt a Con és ez ahogy mindig, most is feldobott.

Nem volt kellemes fél 5-kor kelni szombaton, úgy hogy egész héten reggeles voltam, tehát alapból nem aludtam valami sokat. De mikor Con van, ezek a dolgok tök nem számítanak. Imádom ezt a két napot. Zeldával 9-re már fent is voltunk Pesten és ekkor csatlakozott hozzánk Merci és Gabi is. Nekik ez volt az első Conuk. Gabi animés, Merci pedig kpopos, ahogy mi.
Bár mindig megvan az elővételes jegyünk, így rögtön bemehetünk, de akkor is mindig korán megyünk, mert a vásárban szoktunk kezdeni és nem akarjuk, hogy az értékes dolgokat elkapkodják előlünk. Valahogy Conon sosem sajnálok ennyi pénzt elkölteni. Bár azért nem szívesen gondolok bele mennyit vittem magammal, konkrétan a fizetésem felét és mindet el is költöttük. 1500 ft maradt belőle. O_O” De mindegy, mert jó dolgokra költöttük, nem hülyeségekre. Vettünk két albumot is, Zelda B.A.P Warrior albumát, így már csak három album hiányzik a B.A.P gyűjteményéből. Én pedig BTS – O!RUL8,2 albumát. Igazából nem ilyen albumot vettem volna legszívesebben, de a többi ami a listán volt, vagy mind megvan már vagy olyan, amit nem szeretek. Beast Good Luck albumát szeretném nagyon megvenni, mert számomra a GOT7 albumok után ez az év albuma. Totálisan bele vagyok zúgva azokba a számokba. És egyszer tuti megveszem majd azt is. De mivel az nem volt Con-on és mivel én sem térhettem haza album vétel nélkül, így esett a választás BTS-re. BTS-t szoktam hallgatni és bírom is őket, de még nem kerültem velük olyan viszonyba, hogy azt érezzem, nekem BTS albumokat kell vennem. Szóval magam is meglepődtem, hogy megvettem. De csodálatos egy album. *-* Szóval örülök, hogy ez is ékesíti a kpop album gyűjteményünket. Jin kártya volt benne egyébként, aminek nem annyira örültünk, mert Zelda kedvence J-Hope, enyém meg V. Szóval cserére bocsájtjuk.
Ezen kívül Zelda alpaka-t vett, így mostmár kettő van neki. Még Kris EXO-ból való kilépése után leptem meg egy nagy rózsaszín alpakával őt, mivel rég óta szeretett volna és mert Kris volt a második kedvenc EXO tagja. Kellett valami vigaszdíj. Főleg mert az alpaka is Krishez köthető, a Kris nevet is kapta. A mostani pedig Chen lett. :D
Én a Con-on mindenképp GOT7-es dolgokat akartam begyűjteni. Bár tudtam, hogy sok mindenre nem számíthatok. Most több kpop-os cuccokat áruló árus volt kint, de csak kettőnél volt GOT7. Az egyik a SoundofJapan pultja volt, de ott is csak kitűző. Aminek amúgy rettenetesen megörültem, mert már mióta GOT7 kitűzőre hajtok, ebay-en is meg mindenhol azt kerestem. Így vettem is belőle. Elég hamar elfogyott, mert mikor pár óra múlva visszamentünk, már nem is volt belőle. Amin egyébként nem lepődöm meg persze.
A másik a Happy Cherry pultja. Őket figyelemmel követtem Facebook-on is, mert nagyon jó dolgokat csináltak és folyton kommentelgettem, hogy legyenek GOT7-es cuccok Con-on, mert én tuti veszek majd. És lett is, telefondísz meg kulcstartó is. Mind a kettőre lecsaptam, mert a mobildíszből csak egy volt, a másikból pedig kettő. A telódísz ráadásul ezüst alapú, pont az ő színük. *-* A kulcstartó pedig egy kis párnácska, az egyik felén az egyik képük van, a másik felén pedig a neveik és a GOT7 felirat. Rögtön beleszerettem ebbe is. Az átlátszósat pedig még a tavaszi Conon vettem.

Ezenkívül Beast, kpop, kdrama feliratos kitűzőket vettem. Még 2PM-es kellett volna, de nem volt. ._.
Zelda meg Infinite mobildíszt szintén Happy Cherrytől. Pepero-ból vásároltunk be több dobozzal meg alpaka-s kitűzött kapott tőlem Zelda. Meg barátság karkötőt vettünk, én lila-zöldet, aminek a másik felét Mercinek adtam. Úgy szeretem az ilyen barátság dolgokat. ^_^
Ezen a napon a MAR 6.5 premieren kívül más programra nem mentünk be, mivel szinte mindegyik csak videojátékos volt. -.- De elvoltunk kint is. Mászkáltunk, ezerszer visszamentünk a vásárba, hátha látunk még valamit. :D Rameneztünk, Bubble teáztunk, képeket csináltunk. Nézegettük a többieket. Mondjuk valahogy a BTS-es fanok érdekesebbek voltak számunkra, mint a cosplayesek. Olyan jó, hogy ők így ennyien vannak meg ki tudják magukat bontakoztatni egymás között. Ott vannak az EXO-sok is. Meg még mindig egy csomó J-Rock-os. Én viszont egyedül vagyok itt GOT7-es. Őket szinte mindenki szereti, akárhány kpop fannal beszéltem eddig. De valahogy senkinek nem ők a fők. Pedig milyen jó lenne egy kis GOT7-es csapat. Ehelyett a német IGOT7-ek közé kell beépülnöm. Bár persze azt sem bánom, csak az mégiscsak más.
Egyébként a szombati nap rekordot döntött, rengetegen voltunk és jó volt újra ilyen sok animés-cosplay-est látni.

Mivel semmi program nem volt és délután már tényleg nem tudtunk mit kezdeni magunkkal ott, így átmentünk a Bubu bubble teázóba, mégiscsak az a rendes meg ott van a teljes választék, nem csak az a három, amit kivittek Con-ra. Eltöltöttünk pár órát ott is, majd jöttünk haza.

Vasárnap már egy órával később mentünk, szóval nem kellett fél 5-kor kelnem, csak fél 6-kor. Sokkal jobban indult már a reggel is, mint előző nap. És most nem csak Merciék, hanem Zelda barátnőjéék, Dodóék is csatlakoztak hozzánk. Őket ritkán látjuk, mert messze laknak, szóval vártam ezt a pár órát. Valamint a GOT7-es pólómban mentem és tök sokan oda jöttek meg megnézték. Jól kibeszéltük GOT7-t. :D Meg azt is kinek ki a biasa és még az oldalamat is reklámoztam nekik. Ezáltal ismertem meg a már említett BTS-es csapatot is, aminek nagyon örültem.
Vasárnap program szempontjából mindig jobb szokott lenni. Az egész con alatt a cosplay performance-t és a klipvetítést várjuk a legjobban a programok közül. Csakhogy most a cosplay verseny 1,5 órát csúszott a hülye LOL gameverseny miatt. Nem akartam elhinni, miért kell nekünk azt nézni, hogy ők fent a színpadon kockulnak. Alapból semmi értelmét nem látom ennek, de hogy még kivetítőn is menjen és még kommentálják is.. És nem csak én voltam felháborodva, hogy ez miatt csúszott az anime con fénypontja, hanem konkrétan mindenki. Már alapból az felháborító, hogy ennyi videojáték helyet kap egy ANIME con-on, de hogy még ki is szorítsa a fő programot, az már tényleg több a soknál! Az utóbbi években teljesen átvette a szerepet a game és egyre kevesebb anime megy. Eddig legalább voltak AMV vetítések meg Anime vetítések, de mostmár nem. Elhiszem, hogy most a vásár áthelyezése miatt ki lettek téve onnan a gamerek, de könyörgöm, akkor se a nagyterembe legyenek és ne a nagyszínpadon. Nagyon mérges voltam emiatt. Sokan pedig a közönségből nem is tudták türtőztetni magukat. És igazuk is van, mert ANIME con-ra vettünk jegyet, nem ilyen hülye játék versenyre. -__- Viszont most a performance sem volt az igazi. Három előadás volt összesen, ami kitűnt a többi közül. A titános, a Kalin Kalózok, és a kampánybeszédes Dragon Ball Z. A többi nem tudom mit gondolt.. csak még jobban leszívták az agyunkat. Batár-t és Turmix-ot hiányoltam. ._.
És mivel ennyire csúszásban voltunk, így szinte semmi időnk nem maradt a klipvetítésig. Sietni kellett fel. De azért jó helyünk volt. Tavaly össz-vissz a 2 órában 8 kpop volt. Reménykedtünk, hogy ez az arány idén nőni fog és lesznek olyanok, akiknek majd nagyon fogunk örülni.
Több kpop volt, szóval máris pozitív volt az élmény. A felhozatalból főképp GOT7 – Around the World-öt hiányoltam az új klipek közül. Még írt is róla a SoundofJapan cikket, így gondoltam, hátha… De nem. Így aminek a legjobban örültem a két órában, az 2PM – Go Crazy volt. *w* Rajtuk kívül volt a következő sorrendben: Orange Caramel, Super Junior, BTS, Block B, SuJu Donghae & Eunhyuk, T-ara, TaeTiSeo, Taemin, Teen Top.
Klipvetítés után sajnos Dodóéknak menniük kellett. :(
Én pedig átvágódtam kicsit Alexandrához meg Roxihoz. Őket még AFC-ről ismerem, azóta vagyunk jóban és olyan jó volt újra látni őket. Elmondhatatlanul hiányzik ez az AFC-s csapat meg a koncert meg a hangulat, meg minden. :( Borzalmas, hogy így kellett alakulnia ennek az egésznek. :(
Majd mikor bementünk, teleírtuk az üzenőfalat. Persze kpop-os bandákkal és reagáltam más kpop-os írásaira is. Tavaly is úgy élveztem az üzi falat. Kár, hogy most későn tették ki, és nem már rögtön szombaton. Mindenesetre megörökítettem az alakításainkat most is, és már fent is van minden kép itt.
Mikor a klipvetítésen ültünk, 5 órakor megjelent GOT7 legújabb dala, a So Lucky és alig vártam, hogy valaki írjon róla, feltegye, stb. És 7 órakor már fent is volt, így meg is hallgattam és annnyiiiira elvarázsolt, olyan gyönyörű és az egész refrén rész JB-é és Yugyeom-é, ami még jobban elvarázsolt. Totál feldobódtam a dal által. ♥ Alig várom, hogy a kezemben legyen ez az album. Már mikor megrendeltem.. de még csak meg sem jelent. Még mindig két hét… ;_;

Aztán az eredményhirdetés megint késett, szintén egy órát és szintén gamerek miatt. Úgy gondolom, hogy ha 7-re van betervezve és sokan az miatt maradnak ott végig, hogy hallják az eredményeket, akkor ne húzzuk az időt ilyen hülyeséggel. Mi is ugye 2 órát utazunk összesen és időben haza szerettünk volna érni. Abban az időben, amit azzal a hülye játék figyeléssel töltöttünk, már fél úton lehettünk volna. A közönség már nem bírt magával, üvöltött, hogy hagyd abba. Káromkodott. Már a szervezők jöttek oda a közönséghez.

De csak elértük amit akartunk: félbeszakították a játékot és elkezdődött az eredményhirdetés. Bár igaz, ilyen gyorsan és kapkodva sem zajlott még le sosem. E közben már össze is pakolták az üres székeket és konkrétan 2-3 ember maradt csak ott a játék befejezésnél ahogy láttuk. Szóval nem értem miért kellett ezzel húzni az időt. Nem érdekel engem, hogy 100.000 ft a fődíj, nem érdekel engem semmi, csak az, hogy ez egy ANIME rendezvény és vegyenek vissza, mert ha így megy tovább, ugyanolyan botrány lesz, mint ami vasárnap is volt. És tényleg el fogják veszíteni azokat, akik annyira szerették eddig ezt a mondocon-t.
Még másnap is ment a balhé facebookon, mikor a szervezők elnézést kértek tőlünk. De olyan jó volt olvasni a kommenteket. Nekem már hozzá se kellett szólnom, mert mindenki mintha az én gondolataimat és csalódottságomat fejtette volna ki. Nagyon remélem, hogy tanultak az esetből! A gamereknek van saját rendezvényük, ide nem kellenek ennyien és ilyen formában. -.-

Szóval nem a megszokott szájízzel távoztunk Con-ról. Persze sajnáltuk, hogy vége van és sajnáltuk, hogy haza kell menni és itt kell hagyni a helyet, meg ezt a hangulatot. De sajnos csalódott is voltam az egész miatt. Ez volt az eddigi legrosszabb Conom, ami a szervezést illetti, pedig már ez volt a 9. con, amin voltam. Még szerencse, hogy a programokon kívül jól éreztük magunkat és elvoltunk a többiekkel.

Annyeong ~

Go Crazy

Végre megérkezett a Gotcha fotóalbumom. De olyan hirtelen ért minket ez, mivel a csomagkövető teljesen le volt maradva, így az szerint még vámkezelni sem kezelték, mikor nővérem írta, hogy megjött a csomagom. Éppen dolgoztam, de délelőttös voltam szerencsére, szóval 2kor mikor végeztem rohantam haza. Annyira gyönyörű és csodálatos. Jó párszor átlapoztuk és a kártyák is olyanok, mintha rendes fényképek lennének. A DVD-t pedig aznap este meg is néztük, és még jobban megismerhettük/megszerethettük benne a fiúkat. *-*

Így viszont, hogy ez már a kezemben van, a következő, amit várok az az Around The World cd-m. Mivel nem voltak egyértelműek a verziók különbségei, remélem nem fogom megbánni, hogy végül a B-t rendeltem. Maga a koncepció annyira tetszik. *w* A piros, a fekete és a fehér a “leggyilkosabb” szín szerintem, amit csak felvehetnek. Totál készen vagyok ezektől. Ráadásul kijött a klip rövidebb verziója is és áááááááá egyszerűen fantasztikus. Ezt a “swag” vonalat jobban bírom, ami ebben és a Girls Girls Girls-ben van, mint az A féle aranyos-at.

Alig várom, hogy megjelenjen a teljes klip meg az album és meginduljon a turné. Bár megszakad a szívem látni őket ennyire fáradtan. Mostmár titkolni sem titkolhatják tovább, mert lerí róluk. Legalább egy hónap szünetet kaphattak volna, vagy pár hetet, mikor se forgatás, se semmi. ;___;

Múlt héten kicsit több szabadidőm volt a megszokottnál, így belevágtam pár GOT7 interjú fordításba és olyan jól éreztem magam közben. Mondjuk vicces volt arra rádöbbenni, hogy míg angolul tudom mit jelent a szó, nem ismerem mi a magyar megfelelője. Dehát mire nem a jó fordító meg a szinonima szótár. :D Minden interjú ki is került a JB-s oldalamra, ide. Aztán mit vettem észre? Az interjúm valahogy “véletlenül” elvándorolt a GOT7 Hungary oldalra. Véletlenül, persze. De a nevem vagy az oldalam már nem volt mellé feltüntetve. Ellopta, ahogy minden mást is. Akármit kiteszek, akár frisset, akár valami nosztalgia félét, fogja és simán átmásolja az ő oldalára. De nem csak tőlem lop, mindenkitől és soha nem tüntet fel semmit. Se a fansiteokról leszedett képeknél, se sehol. Fordítani sosem fordít, egy szót sem ír ki magyarul.
Szintén ezé a lányé (gondolom, hogy lány) a GOT7 Hungary csoport is. Még mikor júniusban megérkezett a GOT♥ albumom, és Jr meg Youngjae korongot kaptam hozzá, akkor tettem ki oda, hátha valaki szeretne velem cserélni JB-re, Mark-ra vagy Yugyeom-ra. De persze ez a valaki törölte, majd rám írt, hogy én miért vágok fel a csoportban az albumaimmal. És nem értette meg, hogy én nem felvágok, csak cserélni szeretnék. Lehet valakinek pont az kellene, ami nekem van. De nem fogta fel. Onnantól kezdve megállás nélkül írt, zaklatott és szidott. Majd letiltott és mindenféle kamuprofilokkal kezdett el zaklatni és nem lehetett leállítani. Az egész mára már tök félelmetessé vált. Teljesen elmebeteg a csaj. Szóval feljelentettem az összes kamu profilját és az oldalát facebookon és a barátaim is ugyanígy tettek. A facebook pedig felfigyelt ránk és felülvizsgálta az ügyet. Mióta kint van az oldalamon a feljelentéses cikk, azóta visszafogta magát, bár a barátaimat akkor is szívesen zaklatja és érdekes módon engem továbbra is jelölnek be kamu profilok és üzeneteket is kapok. De legalább az oldalamról nem lopkod most. El nem tudom képzelni mi baja van ennek a valakinek, fogyatékos, vagy én nem is tudom. De mikor megláttam az oldalán a fordításaimat, egyszerűen elszállt az agyam. De a barátnőm elérte, hogy törölje azokat az oldalról.
Az is feltűnő, hogy 5x annyi like van az ő magyar oldalán, mint bármelyik kpop banda magyar oldalán. Nyilván teli van kamuprofilokkal a likeolók száma. Szerintem ennek a valakinek egy darab barátja sincs, hogy ilyenekkel foglalkozik. Magánélete egyenlő lehet a nullával. Csak legalább ne rajtam élné ki az idiótaságát. -.-
Teljes mértékig elszomorít, hogy pont a kedvenc bandám magyar oldala ilyen nyomorék. Minden másik oldal annyira jó és tényleg lehet beszélgetni az adminokkal, mindenféléket fordítanak, eseményeket szerveznek. Ez meg csak lopkod.
Mindenesetre remélem leállítja magát és nyugodtan kitehetek az oldalamra akármit, anélkül, hogy viszont látnám máshol. Addig pedig mindenhol fel fogom tüntetni, hogy az én fordításom és ha a másik oldalon látják, akkor megint csak lenyúlta szó nélkül.

Egyébként igyekszem egyre jobban vinni a hírét a JB-s oldalamnak, így mostmár feltüntetem, ahol csak lehet. Van egy világ körüli GOT7 projekt, amiben én is részt veszek, már el is küldtem rá a képet, szerintem nagyon jól összevágtam rá a képeimet, szóval alig várom, hogy megjelenjen a projekt és a fiúkhoz is eljusson. A projektre nem csak a nevemet, hanem az oldalamat is ráírtam. Szeretném, ha látnák, hogy van ilyen oldal is és hogy Magyarországon is van, aki ennyire szereti őket. Az egésznek egyébként egy európai koncert lenne a lényege, remélem elérjük, amit akartunk. Csak valahová a közelbe jöjjenek! ._.

És egy VIXX projektben is részt veszünk közösen Zeldával. Ez egy magyar összefogás, melyben megköszönjük, hogy eljöttek hozzánk és a koncert előtt/utáni képeket kellett elküldeni egy rövid üzenettel.

Olyan jó érzés volt mind a kettőre elkészíteni a képet meg az üzenetet. Úgy szeretek ilyenekben részt venni. Ez a harmadik projektem, ami nem magyar bandának/énekesnek készült, hanem koreainak. Az első Woobin-nak készült, pont egy éve, mikor kiderült, hogy barátnője van és sokan bántották. Mi pedig meg szerettük volna mutatni mennyien állunk mellette. Rengeteg aláírás gyűlt össze, amit aztán mind egy nagy képre tettek rá és eljuttatták hozzá. Na meg persze HQ formában feltették netre is, hogy megkereshessük magunkat rajta. Sokáig az volt a képem mindenhol, olyan büszke voltam magunkra. Bal oldalt vagyok megtalálható, nem sokkal a kék írás felett.

És akkor egy kis dorama..

Túl vagyunk a második héten a My Lovely Girl-ből és hát továbbra sem nyerte el a tetszésünket. Olyan fontos részleteken csúsznak el, hogy attól válik ilyen gagyivá. Meg nem tetszik, hogy Infinite így bele van keverve, mégha van benne valamilyen szinten szerepük L és Hoya által. Viszont szépen bemutatja a gyakornokok sorsát. Mintha SM-nek köze lenne ehhez a doramahoz, bár… akkor még durvább dolgok lennének benne…

Viszont belekezdtünk még egy doramaba. Mostanság annyi borzalmas dorama jött ki, hogy teljesen elvették a kedvemet az újabb doramak nézésétől. De ez most visszahozta. Annyira tökéletes. *-* Nem tudunk leállni róla. A szereplők, a történések, a zenék meg minden olyan izgalmas és különleges. Ez a dorama pedig nem más, mint a Plus Nine Boys. Ráadásul két kedvencünk is benne van: Youngkwang és Sungjae, a kisfiú pedig annnnnyyyiiiiiraaa aranyos, hogy teljesen odavagyunk érte. :D
Az alap sztori az, hogy van négy fiú, egy 9, egy 19, egy 29 meg egy 39 éves és az ő történetüket mutatja be négy síkon. Kicsit Reply 1997 hangulata van.
Ez a második legjobb dorama, amit idén láttam. Az első a Man From The Stars volt.

Végül 2PM pár hete megjelent klipjével búcsúzom. Már ki akartam tenni korábban is, de valahogy mindig elmaradt. Nagyon idióták. :D 2PM-et eddig is kedveltem, de szerintem GOT7 óta szerettem meg őket jobban. És a címe most eléggé témába vág…

Annyeong ~

Suddenly

Úgy döntöttem, ezt a részt, amivel kezdeni fogok, inkább töröltem a előző, az az a VIXX koncert beszámolós bejegyzésből. Mert nem illett bele.

Amint kész lettem a beszámolóval és ki akartam tenni, jött egy hír… Egy nem akármilyen hír, hanem, hogy JB-t elütötte egy nagy, városi busz és kórházban van. Amint ezt elolvastam szó szerint végig futott rajtam a remegés meg nem is tudom hogy tudnám leírni azt az érzést. Rögtön elkapott a bőgés és azt sem tudtam mit csináljak, kinek írjak meg egyáltalán nem tudtam ezt felfogni. Totál kiborultam. Nagyon. Eszméletlenül. Zelda próbált nyugtatni, hogy JYP biztosan kiírta volna már, ha komoly baja lenne. Szóval ne készüljek ki ennyire, várjam meg a konkrét dolgokat. De ez a baleset már fél nappal azelőtt történt, és nem értettem miért csak most derült ki és honnan származik az infó. És beleőrültem, hogy senki nem mond semmit. Már rég készülődnöm kellett volna dolgozni, nem is ettem, nem is ittam, kávézni se kávéztam, csak ültem itt a gép előtt és remegtem és olvastam az üzeneteket, amiket JB-nek írtak. Persze én is írtam neki, többet is. Majd mikor már beértem melóba, akkor adott ki végre hivatalos közleményt a JYP. Azt írták, már otthon van, nem találtak nála semmit, csak nagyon durván sokkot kapott. Nagy kő esett le a szívemről. Bár még így megszakadt érte a szívem. Szegényt ebben az évben annyi betegség érte. Először rögtön a debütálásuk után pár nappal a h1n1, aztán a GOT Love-os comebackjük után megfázott és nem tudta használni a hangszálait. Most meg ez, pont, mikor a doramajukat forgatják. Ennek a forgatásán ment beléjük egy busz és a menedzserük és a stylistjuk is megsérült. Az a baj, hogy ezt a “csak sokkot kapott” szöveget szokták ráhúzni minden balesetre, aztán utána kiderül, hogy ez a lábát nem tudja használni, az a kezét, a harmadik a hátát. De hiszek JYP-nek, mert őket nem lehet egy lapon említeni a többi céggel. Viszont remélem most hagyják pihenni és hogy tényleg jól van. Adhatna valami jelet magáról. Bár ismerve magamat, még akkor sem nyugodnék meg teljesen. És igen, tudom, túlságosan kiborultam, DE mióta Csongi meghalt, még jobban érzékenyebb vagyok erre a témára és Csongit is autó ütötte el. És először mindenkinek a legrosszabb jut eszébe ilyenkor. Annyiszor elképzeltem már milyen lenne ilyen hírt kapni JB-ről. Sőt történeteimbe is beleírtam. De élesben sokkal szörnyebb, mint gondoltam. De hihetetlen, hogy mindig az én fő kedvenceimmel történik minden. Először Woohyun balesete, ő a bal karját nem tudta használni és még mindig kezelésekre jár. Majd Woobin, akinek a lába sérült meg és még mindig sántít. Most meg JB. Ráadásul mind a hárman dorama/film forgatáson sérültek meg. És ha tovább megyünk a kedvenceimnél, Kai alapból sérült a háta miatt, pedig ő táncos! Neki arra lenne a legnagyobb szüksége! Baekhyun pedig lelkileg sérült meg nem olyan rég, mikor volt a barátnős ügye és mindenki bántotta őt emiatt. Nem értem a mai napig miért nem tudtak örülni nekik! Elegem van! Nem akarom, hogy akár az én kedvenceim, vagy akárki más megsérüljön/meghaljon. Annyi balszerencse történt idén Koreában! T_T És sajnos JB balesete el is rontotta teljesen a kedvemet, onnantól kezdve már nem is tudtam az előző napi VIXX koncertre koncentrálni. Minden élményem és boldogságom háttérbe szorult.

De az is durva, hogy onnantól kezdve, hogy lement az Eternity és a srácok elhagyták a színpadot, mi pedig kijöttünk, simán belenyugodtam, hogy egy ideig nem látom őket viszont. És tényleg egy cseppnyi szomorúságom nem volt. És akármennyire is boldog voltam, csak ez járt a fejemben röviden-tömören, hogy szép volt, jó volt, de ennyi, vége. És másnap ugyanúgy vissza tudtam állni a hétköznapokba. Pedig ez rám nem jellemző. Napokig, hetekig agyalok dolgokon és ezerszer újraélem az élményeimet a gondolataimban. De most nem. Leírtam és onnantól kezdve már nem is játszottam le újra a történteket. És csak néztem, hogy mások mennyire szomorúak, hogy ilyen hamar vége lett és hogy elmentek. Meg tudtam érteni őket persze, de én a Doctor Stranger-es Jongsuk-os forgatásnál éreztem ezt. Még írtam is, hogy az első találkozós, repülő teres nap után mennyire padlón voltam. Egy keddi napon láttuk először, március 4-én, tisztán emlékszem mindenre. És másnap, szerdán, én mentem dolgozni. De nagyon ki voltam borulva és sírtam is és le nem tudnám írni mit éreztem. Ennyire még szerintem sosem éreztem magam kiborulva. Pedig tudtam, hogy látni fogom még, csak nem tudom. Tényleg nem tudom mi történt. Szerintem akkor jött ki rajtam minden és teljesen használhatatlan voltam. És féltem és szúrt a mellkasom és honvágyam volt és hazaakartam menni és nem akartam senkivel sem beszélni. Nem ment le egy korty víz sem a torkomon. Minderről pedig csak Mercinek számoltam be, vele szoktam megbeszélni ezeket. Viszont mikor másnap felkeltem, már semmi bajom nem volt. Ugyanazt a boldogságot éreztem, mint kedden, miután láttam őt.
Aztán volt az a csodálatos péntek-szombat-vasárnap és mikor vége lett, egyszerre voltam boldog és szomorú. És akárhányszor felmentünk Pestre, mindig mosolyogtam mikor megláttam a Fővám teret, a Hősök terét vagy a Lánchídat. Sőt, volt mikor végig jártam ezeket mind és nosztalgiáztam. És a mai napig mindig eszembe jutnak ezek a pillanatok és sokat gondolok rá. De akkor izgatott voltam már akkor is, mikor kiderült Jongsuk jön hozzánk forgatni. Az első perctől az utolsóig izgatott voltam és mindenkinek erről beszéltem.
De VIXX-nél nagyon nem így volt. Nem voltam izgatott. És nem tudom miért. Persze vártam és mondom, a koncert is nagyon boldoggá tett. De mégsem lehet összehasonlítani a kettőt. És oké, hogy Jongsukot hamarabb szerettem meg, mint VIXX-et, de akkor is nagyon szeretem őket is, hiszen az egyik fő kedvenceim egyike és az utóbbi időben velük többet foglalkoztam. Mondjuk az igaz, hogy nekem ez az egész kpop meg Korea Jongsukkal és Woobinnal kezdődött. Előtte csak japános és JRockos voltam. De ennek is már 2 éve.
Kíváncsi vagyok ki jön hozzánk legközelebb és milyen hatással lesz rám. Mindenki egy januári koncertre számít, ami nekem tökéletes szülinapi ajándék lenne. *-* Főleg, ha az is 12-én lenne, mint Teen Top meg VIXX. Mert én meg 13-án születtem. *w*

Ha már Woobin, megjelent egy új reklámja. Egy ideje már ő reklámozza a Maxim Coffee-t. Még ajándékba kaptam egyszer egy termék mintát ebből a kávéból Koreából az egyik album rendelésemhez és totál odalettem érte. Nem szeretem annyira az instant kávékat, de ez annyira finom, hogy rákattantam. És van az a koreai bolt a Rózsadombon, ott lehet is kapni. Szóval mikor legutóbb ott jártunk, fel is tankoltam. Persze már elfogyott, de jövőhónapban tuti elnézünk majd megint oda. Kell megint egy kis bevásárlás ott.
Ez az új reklám pedig még jobb, mint az előző. Annyira jó, hogy pont a kedvenc színészem reklámozza a kedvenc kávémat, ráadásul ősz a témája a videónak, ami pedig a kedvenc hónapom. *-*

 Végre megjelent és elindult a GOTCHA fotóalbumom. Pont a Chuseok ünnep előtt jött ki, szóval ki kellett várnunk, míg vége van ennek. Aztán a kpoptown-nak beletellett még pár napba, mire összeszedte magát és elindította. Már augusztus elején megrendeltem, szóval egy örökkévalóságnak tűnik, mire ideér.

És októberben debütál GOT7 japánban is. Ennek tiszteletére pedig egy japán albumot is kiadnak majd, amin ráadásul teljesen új dalok lesznek. A címadódalt, az Around The World-öt már hallhattuk/láthattuk is és fantasztikus. *__* De hogy ne legyen minden ilyen nagyszerű, 3 verzióban adják ki ezt az albumot. Lesz egy normál verzió, ami csak magát a cd-t tartalmazza. És lesz két limitált kiadás, egy a és egy b verzió. Mind a kettőben lesz cd, dvd, fotókártya. De az a-ban lesz egy 16 oldalas fotóalbum is, a b-ben meg extra borító minden tagról. Az egyértelmű volt számomra, hogy valamelyik limitált példányt fogom megrendelni. De képtelen voltam dönteni melyik legyen az. Végül a b-t választottam. Remélem nem fogom megbánni. De ez is mire ideér, csak október 22-én jelenik meg. .___.

Csütörtökön fent voltunk megvenni a Con jegyeket. De aznap valahogy semmi nem akart sikerülni. -.- Semmi nem volt, amit szerettünk volna, semmi sem úgy sikerült, ahogy terveztük. De legalább a con jegyeket sikerült beszerezni, mégha nem is ott, ahol eddig vettük.

Annyira várom már. A MondoCon mindig az évünk egyik fénypontja, akár tavaszi, akár őszi. Bár az őszi hangulatát jobban szeretem, hiszen az ősz a kedvenc hónapom. *w* És most jön Merci is, meg megint jönnek Dodóék is, szóval leszünk egy páran. És az összes létező GOT7-es kulcstartót meg kütyüt fel fogom vásárolni. *-* ㅋㅋㅋㅋ

Dorama szempontból most eléggé felgyorsultak az események. O_o Annyi kedvencemnek lesz új doramaja, ráadásul több is. De a legjobban a Pinochio-t várom, amiben Woobin, Jongsuk, Youngkwang és Yubi is szerepelni fog. Márcsak Hong Jonghyun meg Soohyuk hiányzik innen és teljes lenne a kedvenc színészes/színésznős csapatom. *-* Annyira várom már ezt! Ráadásul olyanok vannak a stábban, mint az I Hear Your Voice rendezője és forgatókönyvírója és mint a Dream High forgatkönyv írója. Így csak jó lehet. *u* Csak az a … Park Shinhye nem kellene bele. -.-“”””””””” Elrontja az egészet már a lényével is. -.-“””

Ott van a My Lovely Girl is, amiben Hoya és L egy bandában vannak, az Infinite powerben és Yeollie öccse, Daeyeol is abban debütál majd. Illetve a negyedik tag szintén a Woollim egyik gyakornoka. Tuti majd együtt fognak debütálni később egy bandában Daeyeollal.
Az első rész konkrétan olyan volt, mint egy paródia. Az összes tipikus jelenetet belesűrítették már rögtön az első fél órába, szóval inkább volt vicces, mint izgalmas. Konkrétan végig fogtuk a fejünket, hogy hogy voltak képesek egy ilyen doramat megírni. L alkotása is elég viccesre sikerült, nem tudom miért, de a Shut Up Flower Boy Band óta egyszerűen nem tud jól színészkedni. Pedig ott hatalmas volt, de azóta akármi másban szerepelt, sosem volt hiteles. Az egész bandából szerintem csak Hoya és Yeollie tud színészkedni, ők viszont nagyon tehetségesek benne. Mindenesetre remélem később beindul ez a dorama.

A High School – Love On-t nézem meg, ami továbbra is borzalmas és minden egyes rész kínszenvedés számomra. Már most egyest adtam neki, pedig az nagy szó, mert még olyanra is kettest adtam, mint a Master’s Sun és a My Girlfriend is a Gumiho. Pedig azokat is megszenvedtem. De Woohyun miatt, csakis miatta, még tartom magam és nézem. De nem tudom meddig bírom. -.-

Végezetül ezzel a gyönyörű 2PM dallal búcsúzok el. Ez passzol legjobban a hangulatomhoz most.

Annyeong ~

VIXX Live Fantasia – Hex Sign @ PeCsa, Budapest, Hungary [140912] ♥

Wooooah azt sem tudom hol kezdjem. .____. Egyszerűen varázslatos volt ez a nap! <3

Fél 4-kor keltem, mert a 6 órási busszal mentünk fel Pestre. Minden simán ment a készülődésnél, viszont kifogtunk egy elég szerencsétlen sofőrt, ráadásul dugóba keveredtünk, így fél órával később értünk fel, mint számítottuk. -__- De így is 3/4kor már a PeCsánál voltunk Zeldával, Mercivel és Flórával. Akkor még nem voltunk olyan sokan, de eléggé szervezetlen volt még akkor. Senki nem mondott semmit, ha mondott, akkor is angolul, így nem mindenki értette. Nehezen indult be a számozás, de ez később már rendeződött. Nem volt vele baj, mindenki már magától beállt sorrendbe az ellenőrzések idején, így csak végig kellett menniük rajtunk. Legközelebb pedig már biztosan jobban fog menni ez a rendszer, csak most valahogy nem akart működni. Kevesen is voltak, magyarul tényleg nem mondták el a dolgokat rendesen és sokan voltak, akik ki voltak rájuk akadva. De én már úgy voltam vele, hogy nem érdekel semmit, csak élvezni akarom a napot. A repülőteres balhé pont elég volt, és persze a koncerten is bevédtem volna az igazamat, de nem volt rá semmi szükség, nem ment a kötekedés. A sorszámozás pedig egy kis hivatalos szervezős, Sound of Japan-es beleszólással gyorsabban ment.
Az én sorszámom a 42-es lett. Mikor ezt megkaptuk, mindenki elmehetett 10-ig. Mivel borzalmasan ömlött az eső és már csavarni lehetett belőlünk a vizet, így inkább nem mentünk sehova. Ott voltak sokan, akiket az Inspirit-találkozóról ismertünk meg, annyira jóban lettünk. Így velük voltunk végig, vagyishát Dórival meg Lucával. Meg Linával is sokat beszéltem, annyira aranyosak és úgy örülök, hogy megismerhettem őket. :) Nem is ment lassan az idő, pedig azt hittem örökkévalóságig fog tartani. De nem. :O Elmentünk a 10 órási ellenőrzés után a Westendbe, mert éhesek voltunk, kávézni akartunk, bubble teázni és persze megszáradni. És hamar meg is száradtunk. Megvettük a kávénkat, beültünk a bubble teázóba. Itt még sosem voltam, mert mindig a Bubu-ba mentünk, de volt aki azt mondta, ez finomabb. Így itt is a kedvencemet, a Táró ízűt ittam, hogy legyen összehasonlítási alapom. De nem fogom megcsalni a törzshelyünket, ott sokkal finomabb. De legalább kipróbáltam mostmár itt is. Ettünk-ittunk, képeket csináltunk, nevettünk, annyira jól éreztem magam velük. Ez egy három órás hosszú szünet volt. Viszont úgy elrohant az idő, hogy a végén már nagyon kellett sietnünk, perceken múlott, hogy visszaérjünk időben. De mivel késett az ellenőrzés, így még mi vártunk egy csomót. Megkaptuk a bannereket is, aztán akik foglaltak le merch cuccokat, azok át is vehették. Mi lightsticket foglaltunk le, mert anélkül nem igazi a koncert. És ez az első kpop koncertünk és mindig is szerettünk volna ilyet. Bár sajnos nem az idei koncerthez gyártott lightstick volt, hanem a német koncertről megmaradt Milky Way-es. Asia Events konkrétan a maradékot szórta ránk, de úgy voltunk vele, hogy ez is jobb, mint a semmi. És olyan szép. *-*
Utána fagyizni mentünk el, mert megint egy két órás szünet következett. És akkor döbbentem rá, hogy le fog merülni a telefonom. O__O Nem tudom hogy lehet, mert ha egyfolytában is nyomkodom, akkor is egy teljes napot kibír, de most csak egy felet bírt. Bár később megfejtettük, hogy biztos a sok wifi meg mobil net ki-bekapcsolódás miatt. Mert valahogy mindig gond volt a rákapcsolódással. Szóval totál kétségbeestem és innentől kezdve másra se tudtam figyelni, csak hogy valahol fel kellene tölteni. Még a fagyimat se tudtam megenni, pedig az nagy szó! Ki is kapcsoltam, ami később kiderült nem volt jó ötlet. Mert mikor bekuncsorogtam egy benzinkútra tölteni és a nő nagyon kedves volt, akkor mikor visszakapcsoltam, jobban le volt merülve, mint előtte. De szépen fel tudtam vinni 50%-ig, szóval így már megnyugodtam rögtön. Mire visszamentünk, az Early jegyeseket már kezdték is beengedni, hiszen fél 6 volt. Hihetetlen, hogy így elment az idő egész nap. :| Máskor megőrültünk a várakozástól, bár ott nem is volt ilyen számozás, szóval nem állhattunk ki a sorból, mert akkor feleslegesen mentünk volna ki olyan hamar. Nyilván így, hogy elvoltunk, repült az idő. A beengedés már nem ment gördülékenyen. Az Early-sekkel nem végeztek 6-ra, így mire mi sorra kerültünk, már meg sem nézték a jegyünket. O____o Csak megfogták a táskánkat, bele se néztek, csak az inniket dobatták ki. Kaptunk egy pecsétet, de se az iratainkat, se a jegyet nem nézték meg, hajtottak befelé minket. Ami elég felháborító, mert ennyi erővel bárki bemehetett volna. Főleg, mert az előző kpop koncerten is így volt. Teen Top-on is mindenki előkészítette, de senki nem kérte tőlük. Gyors betámadtuk a ruhatárat és utána már bent is voltunk. Jó helyünk volt, középen és kb. a 10. sorban. Nem voltunk sokan, sajnos. 500-an kb. Így a PeCsa negyedét töltöttük csak meg. De ennek több oka van. Egyrészt ott volt nyáron a Teen Top koncert, ami az első kpop koncert volt Magyarországon, így arra az is elment, aki nem is szereti őket. Bár én még így sem voltam hajlandó kiadni rájuk pénzt, mert én őket szeretem a legkevésbé az összes kpop banda közül. Képtelen vagyok elismerni őket.
A másik ok az volt, hogy olyan hirtelen lett bejelentve, nem is volt idő gyűjteni rá, hiszen pár hét volt csak a jegymegvételig is. Így mivel nagyon kevés idő telt el a Teen Top óta, nem sok mindenkinek volt pénze erre is. De ha előre lehetett volna tudni, erre jöttek volna inkább szerintem. Teen Top-on háromszor ennyien voltak.
Harmadrészt pedig ott volt a Düsseldorfi Kpop Fesztivál, sokan arra vettek jegyet, amit aztán két héttel ezelőtt lemondtak, mert a koreai szervező lelécelt a pénzekkel. Így azok, akik arra vettek jegyet, vissza se kapták a pénzüket, így még ide sem tudtak eljönni.
De mi így kevesen is jól éreztünk magunkat. Fergeteges volt a hangulat, és a magyar közönség olyan szépen viselkedett, annyira büszke voltam magunkra. Míg vártunk, végig VIXX dalok szóltak és már azokat is hangosan énekeltük, kiabáltuk. Sok külföldi is volt, sok európai, de voltak koreai fansiteosok is, akik persze nem igazán voltak hajlandóak betartani a szabályokat.
Míg vártuk a koncert kezdést, és mentek a dalok, sikítások, teljesen egyértelmű volt, hogy Ravi fanok vannak a legtöbben. Brutális volt számomra ez a felismerés. Azt hittem Hongbin fanok lesznek többségben. Bár lehet csak azért gondoltam ezt, mert majdnem az összes ismerősöm érte van oda, meg N-ért. És az is kiderült, hogy a Rock Your Body a legnépszerűbb dal a közönségben. :D

Aztán pontban 7-kor el is kezdődött a koncert. Ez a 7 órási kezdés olyan tökéletes! A Voodoo Doll-al kezdtek. A második kedvenc dalommal. Azt hittem, amint megpillantom őket, sírni fogok, de nem. Olyan közel voltak és olyan hihetetlen volt. És élőben még tökéletesebbek, mint képernyőn. Egyszerűen gyönyörűek és énekelni is olyan profin énekeltek. És ahogy hozzánk álltak, annyira aranyosak voltak. Végig mosolytag, keresték a tekintetünket, integettek. Látszott rajtuk, hogy épp úgy élvezik ők is a koncertet, mint mi. És meg is voltak hatódva, ezt is érezni lehetett rajtuk. Viszont nem lehet elmenni az mellett, hogy látszott rajtuk, hogy fáradtak. T__T Leginkább Ravi tűnt kicsit betegesnek. Volt mikor köhögött, és vagy fél percre elfordult, míg összeszedte magát. De Hyuk és Ken sem voltak az igaziak, ők tűntek a legfáradtabbnak. Nem értem miért nem hagyják őket pihenni. Megszakad értük a szívem.
A setlist nem 100%-osan ez, de szerintem a nagyrésze stimmel:

Voodoo Doll
Secret Night
hyde
Beautiful Killer
CHAOS
B.O.D.Y
Only U
Leo & Ken duet: A Cold At Night
Ravi & Hyuk stage: Memory
N & Hongbin dance stage: Toxic
Light Up the Darkness
Someday
Love Letter
Starlight
UUUUU
From Now On, You’re Mine
Rock Ur Body

Encore 1:
Super Hero
G.R.8.U

Encore 2:
On and On
Eternity

Az Encore-nál kellet felmutatni a bannereket, melyen a “VIXX a mi csodánk!” felirat volt koreaiul.

És mikor visszatértek az Encore-nál, a kivetítőn megjelent egy számláló, hogy pont 10 perc van hátra. Fergeteges volt. A koncert közben egyébként többször beszéltek nekünk, volt fordító is, de sosem azt fordította, amit mondtak. Meg le is volt maradva. De utólag kiderült, hogy ő semmit nem hallott abból, amit mondtak, ezért is nem tudta fordítani. Magyarul nem beszéltek, inkább angolul próbálkoztak. Pedig azért azt vártam volna. .__. De persze elnézzük ezt nekik.
Voltak üzenetek is, amiket a Starlightoknak írtak, ezek kivetítően mentek angolul. Meg volt egy kisvideó is, mikor a saját varázsitalukat keverték meg, és mindenki beletette valami személyes tárgyát az üstbe. Azon nagyon sokat nevettünk.
A szóló dalok fantasztikusak voltak. Leo és Ken harmonikus és gyönyörű duettje, Hyuk és Ravi nagyon menő előadása és végül N és Hongbin fülledt tánca. Ha sorba kellene tennem, Raviék tetszettek a legjobban, aztán N-ék és végül Leo-ék.
Maga a setlist is csodálatos volt, csak én a Thank You For Being Born-t hiányoltam, az az egyik kedvenc dalom és azon tuti elsírtam volna magam. De amúgy többször úgy éreztem, hogy meg vagyok hatódva és hogy nem hiszem el, hogy akiket eddig nap mint nap a képernyőn néztem és akiket annyira szeretek, most itt állnak tőlem pár méterre és tisztán látom őket. De sírni nem tudtam, talán mert tényleg nem tudtam felfogni. Végig úgy éreztem, mintha csak nézném őket, de nem lennék ott. Nem tudtam beleélni magam teljesen. Talán a hangosítás is közrejátszhatott ebben, mert nem votl az igazi. Meg az is, hogy annyira hirtelen jött az egész. Alapból egy pillanatig sem hittem el, hogy ott leszek. Nem éltem bele magam, egészen a nagy napig nem voltam izgatott sem, és továbbra sem hiszem el, hogy ott voltam. És hogy az egész élőben, a szemem előtt zajlott le. Annyira csodálatos volt és tökéletes.
A közönség is tombolt, nem volt lökdösődés sem, a magyar fanok megértették azt is, hogy nem lehet fotózni, videózni. Mindenki csak a koncertre koncentrált és a fiúkra. Én főképp N-re fókuszáltam. N-nek nagyon különleges helye van a szívemben. Nem tudom miért, de az első pillanattól kezdve, mikor elkezdtünk foglalkozni VIXX-el, nem tudtam levenni róla a tekintetemet. És nem azért, mint általában más idolokról, hogy annyira jól néz ki, hanem valamiért egyszerűen elragadott. És ez később sem változott. N olyan példakép féle nekem, annyira csodálatos az egész lénye. Nagyon szeretem őt. Így bár figyeltem mindenkit a koncerten, legfőképpen őt néztem. És szerencsére tisztán láthattam őt is meg a többieket is. Nagyon pozitív volt a véleményem róluk eddig is, de a koncert után végképp. Mindegyik annyira nyitott volt felénk, Hongbin és N foglalkozott velünk a legtöbbet. Ők végig mosolyogtak, a Hongbin fanok olvadoztak is rendesen. De nekem N mosolya jelentette a legtöbbet. Ezt a mosolyt élőben látni mindent megért. Látni, hogy mosolyog, azok után, hogy tudjuk mennyire padlón van, boldoggá tett. És bár eddig is tisztában voltam vele mennyire jól néz ki, élőben teljesen elvarázsolt. Nem tudtam levenni róla a szemem. De nagyon vékony, félelmetesen vékony. T_T A többiek nem is annyira, de ő nagyon! :(
A többiek közül talán Ravi volt az, aki a legnagyobb pozitívum volt nekem. Ő nem is olyan, mint ami lejön a videókból. Vagyishát nem teljesen olyan.
Ken, aki ha nem lenne, talán meg sem szerettük volna a VIXX-et, szintén megmelengette a szívemet. Ezt a srácot látni élőben… Annyira szeretem őt is, csak kár, hogy itt nem volt az igazi most a kedve.
Leo-ban is pozitívan csalódtam. Ő számomra az utolsó helyen áll a bandából. De itt ő is annyit nevetett meg mosolygott, annyira aranyos volt és ő is sokat kereste a tekintetünket.
Hongbin-ról nem gondoltam, hogy ennyit fog velünk foglalkozni. Végig a fanokra figyelt, mosolygott, nevetett és tényleg látszott rajta, mennyire élvezi ezt. Ő rakott fel például képeket twittere, ahogy itt vannak Magyarországon. A Parlamentről és a Lánchídról.
És végül a kis Hyuk. Hyukkie számomra az egyik legédesebb idol, aki csak van. Az ő mosolya meg viselkedése mindig jó kedvre derít. Mindig azt érzem, hogy úgy megölelgetném. Annyira kis aranyos. Így N után rá figyeltem a legtöbbet és ő valahogy mindig előttünk állt. Egyszer úgy is éreztem, hogy rám nézett. Szívet mutattam és még mosolygott is. Csak bár ne láttam volna az én Hyukiemat ennyire fáradtnak. T_T Könyörgöm, ha hazamentek Lengyelországból, hagyják őket pihenni, mert megőrülök. Úgy aggódom értük! ;___;
Sajnos olyan gyorsan elment ez az idő. :( Koncert végén akiknek meet&greet-es jegye volt, azoknak oldalra kellett állni, a többieket viszont kizavarták. De azért Zeldával és Dórival csináltunk még képet a színpaddal. Ezek a képek mindig megtekinthetőek itt.
Majd a ruhatárhoz mentünk. Olyan boldog voltam, hogy az sem szomorított el, hogy tudtam az Eternity dal közben látom őket utoljára. És a koncert után sem tudott elszomorítani az a tény, hogy mások látják őket közelebbről. Mert tudtam, hogy nem tudok ez ellen tenni és hogy örülök, hogy ők ilyen szerencsések. És ha hamarabb bejelentették volna a konceret én is ott álltam volna. De nekem ez is elég volt. Mert annyira leírhatatlanul perfekt volt az egész. Ruhatár után megnéztük a merch cuccokat, pólók voltak és Eternity albumok. Úgy vittem magammal pénzt, hogy bőven legyen nálam. Mert éreztem, hogy úgyis el fogunk csábulni. És miért is ne csábulhatnánk el? Nincs erre gyakran lehetőségünk. Szóval ott álltunk, de nem tudtuk eldönteni, hogy vegyünk két pólót, amin amúgy a VIXX Live Fantasia Hex Sign volt írva, vagy pedig vegyünk albumot, amit amúgyis meg akartunk rendelni. De ezek ráadásul dedikáltak voltak és mivel a dedikálás miatt ki voltak bontva, így azt is kiválaszthattuk ki legyen a cd-n. Mert VIXX nem random fotókártyát szokott az albumhoz adni, hanem náluk a cd-n vannak random módon a tagok. Végül az album mellett döntöttünk. Én N-t szerettem volna, Zelda Hongbin-t, így végül Ken mellett döntöttünk, mert ő a közös nagy kedvencünk és neki köszönhetjük, hogy VIXX-et megszerettük. És dedikált minden tag által. Annyira gyönyörű! *u*

Mivel Zeldának 6-kor nyitnia kellett szombaton, így kénytelenek voltunk eljönni. Pedig jó lett volna megvárni míg kijönnek, hogy elköszönjünk tőlük. De nem baj, majd legközelebb! Megígérték, hogy visszajönnek! Én pedig nem vagyok csalódott! Egyáltalán nem, csakis boldogságot érzek. És még jobban örülök annak, hogy ők voltak az első kpop banda, akiket élőben láttam. Az egyik fő kedvenceimet. Náluk csak Infinite-et és GOT7-t szeretem jobban. De nem tudom ők valaha jönnek-e ide. Viszont VIXX vissza fog jönni, ebben biztos vagyok. És akkor már nekem is jobb jegyem lesz, mert gyűjteni fogok. Pont ezért, mert sosem lehet tudni mikor jön valaki és akkor legyen pénzem. Egy külön perselyt nyitottunk erre Zeldával. De most fél évig ne jöjjön senki. Januárban már jöhetnek, addigra megpróbálunk félre tenni annyit, meghát akkor van a szülinapom is. Tökéletes ajándék lenne. Főleg, ha valamilyen csoda folytán GOT7 találna ide. Akkor együtt ünnepelhetnénk JB-vel a szülinapunkat. Majdnem egy napon születtünk. De akkor biztos, hogy első sorban állnék, esküszöm bármit megtennék ezért!

Annyeong ~

Élmények, melyek örökre megmaradnak…

Eléggé ki vagyok most készülve a tegnap történtek miatt, de mivel ezt a VIXX-es eset előtt már megírtam korábban, csak nem volt időm kitenni, így menjünk időrendben.

Elsején megannyi gyötrődő nap/hét után végül bementem a suliba visszairatkozni. Munka után mentem délután, mivel 3-ra kellett menni. Mikor beléptem az én imádott iskolám ajtaján, annyira elöntöttek az emlékek és mikor beljebb mentem, már ott is voltak az én oly szeretett osztálytársaim, akiket magam mögött hagytam márciusban, mikor ott kellett hagynom az iskolát. Olyan jó volt velük beszélni. Aztán mivel én már tudtam a járást, felmentem az Osztályfőnök termébe és amint beléptem, már tudta is a nevem. Csak annyit kérdezett: változtak az adatai? Mondom nem és ő már rá is írta a lapomra a nevemet és nekem csak alá kellett írnom. Vissza is iratkoztam, de sajnos új osztályba persze. Pedig idén lenne meg az érettségi és mint mondtam, enyém volt a világ legjobb osztálya. Mikor jöttem le az emeletről, megláttam a barátnőmet, és esküszöm majdnem elsírtam magam, mikor megöleltük egymást. Annyira hiányzott és annyira jó barátnők lettünk. Csak túl nagy a távolság köztünk és mindketten dolgozunk, így nehéz lett volna találkozni. De mégis megmaradt a barátságunk. Sajnos sokat nem tudtunk beszélni mert neki mennie kellett, nekem pedig be kellett mennem az évnyitó beszédre. Igazából ez az újaknak szólt, de mivel az órarendet is ott osztotta ki, így be kellett mennem. Rengetegen voltak, annyi új első éves lesz, hogy két 10-et fognak csinálni. Szerencsére az órarenddel kezdte, így amint azt elmondta én már fel is pattantam és kijöttem. Ez a pár perc, amit bent töltöttem is olyan boldoggá tett. Viszont mikor távolodtam, kezdtem visszaesni a valóságba. Ugyanis egyértelmű, hogy megint nem fogom tudni végig csinálni az itthoni dolgok miatt. De akartam adni egy esélyt legalább. Meg senki ne mondja, hogy meg sem próbáltam. És legalább így, hogy be vagyok iratkozva, a pénzt is kifizetem, leszállhat rólam a bátyám is meg mindenki. Az más kérdés, hogy nem fogok bejárni. De legalább megint lesz diákom is.

A hét többi napja munkával telt, pénteken viszont végre szabadnapom volt, így ki is használtam és elmentem valami jó felsőt venni magamnak a VIXX koncertre. Úgy éreztem, muszáj valami új arra az eseményre, különben képtelen lettem volna eldönteni melyik felsőmet vegyem fel. És elsőre bele is szerettem egy laza, háromnegyed ujjas szürke felsőbe, amin szív alakban vannak rajta angol szavak, főképp a love és társai. Felpróbáltam és végem volt. A fekete, a lila és a szürke a kedvenc színem, szóval a szín is passzolt. Így mostmár az új nadrágomhoz van új felső is. Vicces viszont, hogy tetőtől talpig szürke-lila szettben leszek, ami tökre nem VIXX-es. Feketében, pirosban vagy kékben kellene lennem. Ehelyett én GOT7 színeiben fogok tündökölni..
És mikor tovább nézelődtem, egy másik felsőre is figyelmes lettem. Egy pihe puha fekete hosszított vékony pulcsi, amit alapból nem vennék fel, mert én csak a cipzáros laza pulcsikat szeretem. De ezen ott volt a CHIC felirat és innentől kezdve nem tudtam ott hagyni. Próbáltam lebeszélni magam, hogy JB miatt nem kellene megvennem (a CHIC JB egyik beceneve illetve jelzője) és hiába is döntöttem a szürke mellett, nem hagyott nyugodni a gondolat, így végül azt is felpróbáltam és saját magam is megdöbbentem mennyire tetszik magamon is. De azért visszatettem és csak néztem, hogy most mi legyen. De végül JB győzött és megvettem. Túl befolyásolható vagyok ilyen téren. >< :D
Aztán mikor hazaértem, kezdődött a JYP Nation koncert. Most Japánban voltak három napon át, vasárnap volt a végállomása ennek a turnénak. És most lehetett élőben hallgatni. Kép nem volt hozzá, csak audió, de az nagyon jó minőségben, így bekapcsoltam és az ment miközben pakolgattam, takarítgattam és olyan csodálatos volt. Nem hiába vágyom én arra a koncertre annyira. Úgy megszerettem őket. ♥

De durva, hogy már csak pár nap volt hátra a VIXX koncertig és egyáltalán nem voltam izgatott miatta. Készültem rá kinézetileg, új ruhák, hajfestés, stb meg tanulgattam a fanchantokat, de ennyi. Nem is nagyon meséltem róla senkinek, bezzeg mikor a Jongsuk-os forgatás volt, onnantól kezdve, hogy megtudtuk, hogy jön, mindenkinek erről áradoztam és az első perctől az utolsóig izgatott voltam. Bár március óta sok minden történt, az igaz… És rossz érzésem volt ezzel az egész VIXX koncerttel kapcsolatban és mostmár tudom azt is, hogy nem hiába.

Durva, mert tavaly is nagy nap volt az életemben a szeptember 12. Aznap volt ugyanis a Goldenblog díjátadó, ahol én a 114-ből a 10. helyet értem el, mint közönségdíjas, így részt vehettem a díjátadón, ami számomra nagyon nagy élmény és lehetőség volt. Sosem fogom elfelejteni. Máig tisztán él bennem minden egyes perc arról a napról. Mintha csak tegnap lett volna. És aznap este találkoztam először Mercivel is, akivel már 1 éve és 2 hónapja vagyunk barátnők. Szóval mi ezt is ünnepeljük 12-én, hiszen ő is velünk jön a koncertre.
De azért tartottunk egy előünneplést most szombaton Mercivel. Egy ideje alig volt időnk rendesen beszélgetni személyesen is, egyrészt mert nyáron alig volt fent Pesten, előtte meg mindig olyan rohanásban voltunk mind a ketten. De most miénk volt az egész délután, úgyhogy beköltöztünk a bubble teázóba és ki sem mozdultunk onnan. Csak újabb adag teáért álltunk fel. És kaptam tőle ajándékot, JB-s/GOT7-es füzetet. *.* De ennek is története van.. Még nyáron álmodtam azt, hogy mentünk az egyik nagy hipermarketbe sulis cuccokat venni és kisebb sokkot kaptam, hogy csomó JB-s füzet meg toll meg minden volt. :D Merci pedig tök megjegyezte az álmomat, így ezzel készült nekem. ^_^

De csütörtökön már sokkal izgatottabb lettem, mikor felmentem reggel twitterre és N posztolt egy képet, hogy a repülőn ül és elindultak. Innentől kezdve végem volt. Már számoltam, hogy akkor hány körül fognak ide érni és szinte képtelen voltam a melóra koncentrálni. Minden vendég rajtam nevetett, mennyire felpörögtem és másról sem tudtam beszélni. :D Meg is szerveztük mikor megyünk. Konkrétan meló után mennem is kellett. Tisztán emlékeztem, mikor előzőleg kimentünk a repülőtérre. Annyira kellemes érzés volt visszagondolni arra a napra. És azt hittem aznap is ilyen szép emlékekkel térek majd haza, de erre nem számítottam. És hogy mi történt, kiderül abból a bejegyzésből, amit ma korán reggel írtam a VIXX koncertes csoportba:

Lehet utálni ezért a bejegyzésért, de egyáltalán nem érdekel, mert úgy érzem igazam van! A tegnapi napról szeretnék írni, mert még mindig nagyon dühös vagyok/dühösek vagyunk és muszáj, hogy más is lássa mi történt. Persze lehet törölve lesz ez a bejegyzés, de nem baj, mert más oldalakra és honlapokra is ki fog kerülni.
Egy kis előzmény, csak hogy értsétek miért is vagyok ennyire kiborulva. Tegnap 3/4 4 óta talpon voltam, ledolgoztam 9 órát és utána rögtön étlen-szomjan felutaztam Pestre, hogy lássam őket élőben. Több órát utaztam, késő délutánra értünk fel. Ott vártunk vagy 50-en, de hiába. Eközben voltak pletykák, hogy majd a 22:30-as párizsi géppel jönnek, csak hogy ha azt megvártuk volna, nem értük volna el az utolsót buszt, így el kellett jönnünk és a többség ugyanígy volt ezzel.
Aztán mint kiderült, nem pletyka volt. Pontosan tudták, hogy ekkorra fognak jönni, csak mint a Jongsukos forgatásnál, itt is ment a titkolózás. Mintha ők/ti annyival felsőbbrendűek lennétek nálunk, csak mert valamelyik szervezői csapatban benne vagytok. Csakhogy mi, akik kimentünk vagy 50-en tegnap, ugyanúgy támogatjuk a csapatot és ugyanúgy megérdemeltük volna, hogy lássuk. Ehelyett ti önző szinten kisajátítottátok ezt az élményt. Mert ha tudtuk volna, hogy azzal a géppel jönnek, akkor nem megyünk fel olyan korán, hanem csak késő estére és akkor nem érdekelt volna, hogy valahol az utcán kell eltöltenünk az időt az első, hajnal 5-kor induló buszig. De így, hogy már elmondhatatlanul fáradtak és éhesek voltunk, nem mertünk kockáztatni, mert mi van, ha nem is azzal jönnek. Mert biztosat senki nem mondott, csak ment a sugdolózás. Undorító! Még hogy a magyar fanok összetartóak.. Hát hogyne! Önzőek és gyerekesek! Pont nemrég volt szó arról, hogy a koreai fanok ki akarják sajátítani maguknak a bandatagokat és leállnak veszekedni másokkal, hogy “ő az enyém, ő az enyém!” és erre ti csak szánalmasnak neveztétek őket. De TI sem vagytok jobbak, pontosan ilyenek vagytok!
Nem kevés időm ment el erre a tegnapi napra, mivel vidékről mentem fel, nem beszélve a pénzről, amit az utazásra dobtam ki.
Elég nehéz időn megyek keresztül és erre ti még azt a kis örömöt is elvettétek, nem csak tőlem, mindenkitől, akik olyan szépen és izgatottan vártak tegnap. Nincs lelkiismeret furdalásotok? Gondolom nincs, biztosan otthon nevettetek rajtunk, hogy már 6 óta ott vártuk őket.
Nekem konkrétan nem csak a tegnapi naptól, hanem az egész koncerttől elment a kedvem.

Ott van például Dana, aki nem lehet ott a koncerten. Pont ő, aki annyira megérdemelné és aki kedvesen segít nekünk mindenben. Ő nézte ki nekünk a repülőket is, holott megtehette volna, hogy ha már ő nem lesz ott, nekünk sem segít. De ő nem ilyen önző! Nem úgy, mint azok a bizonyos emberek, akiknek fájt volna, ha kicsit többen vagyunk ott. Hát nem jobban örült volna VIXX is, ha látja, mennyien jöttünk üdvözölni őket?!

Persze kaptam hideget-meleget ezután, de nagyon ki voltam borulva és muszáj volt kiírnom magamból oda is, ahol ők is látják, nem csak ide. És nem azért, hogy veszekedést indítsak el, mert gyűlölök veszekedni, hanem, hogy észre vegyék magukat és hogy a jövőben ez az egész megváltozzon. De nem gondoltam arra, hogy ennyire tagadni fognak mindent, meg hogy még ők lesznek megsértődve és hogy én leszek a szemét meg aki meggyanúsítja őket. Szerencsére persze voltak többen, akik kiálltak mellettem, sőt többen voltak ők és ez nagyon jól esett. Végülis az ő érdekükben is szóltam. Így nem bántam meg, hogy nem tűrtem tovább. De teljesen összetörtem, hogy engem állítottak be rossznak, engem, aki egy légynek sem tudna ártani (szó szerint) és aki tényleg csak azért írta le ezt, mert igazságtalanságnak érzi. Semmit nem utálok jobban a megkülönböztetésnél és az igazságtalanságnál! Szóval konkrétan levonultam, ahol nem volt senki és bőgtem, annyira mélyen érintett, amiket rólam írtak. Holott nem ismernek és én csak kiálltam az igazunkért! Aztán mikor leültem ide, hogy ezt megírjam és bekapcsoltam az egyik kedvenc albumomat, vagyis Sunggyu Another Me albumát, végképp eltört nálam a mécses. Annyira, de annyira elegem van már mindenből, ami történik velem. Folyton csak darabokra szakít az élet és mikor végre jönne valami, ami felvidít, még az is csak tönkre tesz idegileg. Miért nem mehetett legalább ez simán? Miért kell most még ez miatt is kikészülnöm? Komolyan az egész kedvem elment ettől a koncerttől is. Tuti holnap is hallgatni fogom mindenkitől, hogy le mertem írni az IGAZAT, amit továbbra is vállalok. De akkor sincs kedvem ilyen emberek között eltölteni egy teljes napot, mert hogy már hajnalban kimegyünk. Annyi kedves kpop fan van, akikkel el lehet beszélgetni és akiket ismerek. Nem beszélve azokról, akik üzeneteket írtak most, hogy ők is így éreznek, meg támogattak, hogy ne készítsem ki magam emiatt, meg hogy tényleg mennyire azt hiszik övék a világ és hogy ők is mennyire csalódottak. Tényleg kimentünk mi is már mikor, azt remélve, boldogan térünk haza, erre nem maradt más csak a düh és a végtelen szomorúság. Nem más miatt, mint az önzőség miatt. Reggel nem éreztem mást, csak gyűlöletet, de ez mostmár teljesen átváltott szomorúságba és semmi mást nem tennék legszívesebben, csak sírnék. Komolyan inkább végig sírnám az egész holnapot itthon, minthogy elmenjek a koncertre. Mert már annyira elegem van ebből az egészből! Már az első perctől kezdve nem mentek jól a dolgok. A hirtelen bejelentett koncert, a kapkodás, hogy hogy lesz pénzem, akkor a jegy megvételnél is voltak fenn akadások és éreztem, hogy lesz még valami, mert valamiért nem voltam boldog, pedig már megvolt a jegyem. Hát tessék, itt van. És ki tudja mi lesz még holnap… Esküszöm, erre nekem nincs szükségem, enélkül is annyira elegem van mindenből. Egy falat nem megy le a torkomon, annyira gyomoridegem van az egésztől.
De egy biztos, hogy ha GOT7 vagy Infinite jön, nem fogom ilyen könnyen hagyni az egészet. Biztos, hogy mindent meg fogok tenni, hogy ne maradjak le semmiről és biztos, hogy legyen akármennyi is, de a legdrágább jegyet fogom megvenni, dolgozzom is kelljen érte akármennyit és akárhol. Aki ismer, tudja, hogy bármire képes vagyok a kedvenceimért. VIXX úgymond “csak” a negyedik kedvencem, de akkor is fáj ez az egész. És mivel túl lelkis vagyok és túl sokáig rágódom dolgokon, képtelen leszek még egy ideig túl tenni magam ezen. Örökre rossz emlék fog ez maradni. DE tudom, hogy ha nem írom le és csak hallgatok, akkor még jobban bántana a dolog, mert épp ezért mernek mindent megtenni, mert mindenki csak tűr és hallgat. Bár az a baj, hogy most sem fogták fel, hogy mit vétettek, szóval semmit nem fog változni ez a dolog.
De remélem örülnek, hogy így el tudtak tiporni minket és tönkre tették az egész VIXX koncerttel kapcsolatos élményt.

Annyeong ~

Around The World

A piros rész az, amit egyik nap éjjel írtam meg, pontosabban 25-én, de végül nem voltam benne biztos, hogy meg kellene osztanom. Akkor egyszerűen kiborultam, viszont amint ezt megírtam, sokkal jobban éreztem magam, ami azóta is tart. És bár most jelenleg jó kedvem van, maga a helyzet nem változott meg, ezért döntöttem úgy, hogy kiteszem ezt a bejegyzést, hogy mindenki láthassa miért vagyok ilyen, amilyen.

Nagyon sok minden kavarog a fejemben, de akármilyen hosszú is lesz ez most, ki akarok adni magamból mindent. Egy ideje már nem írtam ide személyes bejegyzéseket, szinte kpop hír oldal lett az egész blogom. De mostmár túlságosan felhalmozódott bennem minden, amit eddig próbáltam elfojtani. És mivel másnak nem szeretném kiönteni magam, hol máshol is mondhatnám el, ha nem itt. Sosem szerettem elmondani másoknak mi bánt, mert tudtam, hogy vagy nem értik meg, vagy úgysem tudnak segíteni és akkor feleslegesen minek zúdítsam rájuk a gondjaimat. Akárhányszor úgy döntöttem mégis kiöntöm valakinek a szívemet, mindig megbántam. De hogyan is várhatnám el, hogy valaki megértse, mikor ők nem tudják én hogyan élek. Nem érzik át, nem látják a teljes valóságot. Fogalmuk sincs milyen ezekkel az emberekkel együtt élni, mert nem ismerik őket igazán. Nekem nincs családom, azt sem tudom mit jelent az a szó, csak annyit tudok róla, amit a tv-ben láttam. De én nem ilyen szeretetben nőttem fel, nekem sosem mondták, hogy szeretnek, engem sosem öleltek meg, nem igazán érdekelte őket se a névnapom, se a szülinapom, se az, hogy elballagtam. Ezért is van az, hogy a mai napig nem tudom elviselni, ha valaki hozzámér. Az ölelést is egyetlen egy embertől viseltem el, tulajdonképpen ez a fiú mutatta meg nekem milyen csodálatos érzés. Azóta vagyok képes ölelni. De minden másra, ami másoknak alap és mindennapos dolog, nekem elképzelhetetlen. Életképtelennek érzem magam, legalábbis mások világában. A saját kis világomban persze eléldegélek. Csakhogy lassan már nincs saját kis világom, lassan már nincs semmi. Eddig legalább reményeim voltak, mert mindig volt valahogy, mindig vártam valamire, mindig történt valami, mindig volt kiért/miért élni. Sokszor mikor nagyon mélyponton voltam, arra emlékeztettem magam, hogy amíg az állataim itt vannak, addig muszáj élnem. De aztán szépen lassan mindegyik eltűnt mellőlem. Kuksi, Kexi, Fifi, Kisherceg, Jázmin és most Csongi is. Csongi, aki a legeslegfontosabb volt, az életem értelme és elvették tőlem. Mostmár nem érzem azt, hogy lenne bárki is, akiért csak én vagyok felelős. Valaki, akinek én vagyok az első és aki nélkülem nem tud létezni. Ő volt az utolsó. És bár vannak állataim, de ők közösek a többiekkel. Ők nélkülem is megvannak. És nem is akarom már soha többé úgy szeretni állatot, ahogy őt, vagy a többi felsoroltat szerettem.
És eddig terveim is voltak, mentem előre. Voltak vágyaim, álmaim, hol nagyok, hol kicsik. Hol elértem őket, hol nem. Aztán lejjebb raktam a lécet, a legnagyobb álmom lett megszerezni az érettségit. Ugyanis nekem nem adatott ez meg alapból, mert vendéglátós iskolába kellett mennem és szakmát kellett tanulnom, holott én inkább a tanulós tárgyakat és az írást, a tanulást szerettem jobban. Könyörögtem hagy menjek át egy rendes iskolába, de nem mehetettem. Végül nem lett meg a szakmám, de nem adtam fel. Hiszen nagykorú voltam, így azt csinálhattam, amit akartam. Elmentem érettségire, fizetősre persze. Életem egyik legboldogabb napja volt, mikor felvettek. És gyönyörűen vittem az évet, osztályelső voltam. Azt hittem senki nem tud megállítani. Közben hétvégén visszamentem dolgozni oda, ahol korábban dolgoztam tanulóként. Nem kerestem sokat az étteremben, de a semminél több volt. Csakhogy anyám a saját hülyesége miatt munkanélküli lett és nem nagyom izgatta. Kénytelen voltam ott hagyni az iskolát egy teljes munkaidős állás miatt. Ha ez nem így történt volna, éhen haltunk volna, nem lettek volna kifizetve a számlák, nem lett volna semmi. És az, hogy én nem eszek, az nem érdekel, de az állataimnak mindig a legjobbat akarom adni, mert felelős vagyok értük és mert olyanok, mintha a gyerekeim lennének. Szóval a kocsmázás mellett próbáltam csinálni a sulit, de nem ment. 2 hónapig bírtam. Fel kellett hagynom az álmommal, hogy egy olyan családod lássak el, ami nem az enyém. Sörözőben dolgozom, én, aki legszívesebben elmenekülne az emberek elől. Most mégis mintha egy kirakatban lennék, az bámul meg, aki akar. El kell tűrnöm amiket mondanak, mosolyognom kell. Én, aki nem iszom alkoholt és nem cigizek, el kell viselnem a tömény alkohol és cigi szagot és az igénytelen embereket. Beszélgetnem kell olyan dolgokról, amiről fogalmam sincs, vagy ami nem érdekel, vagy amit egyáltalán nem tartok jónak. De nincs más választásom. És igaz már belejöttem és már jobban érzem ott magam, de akkor is folyton stresszelek. Ott is, itthon is, mindenhol. A legapróbb dolog is fel tud idegesíteni. Folyton azt érzem, hogy sietnem kell, folyton kapkodok. Remegek, de annyira, hogy egy poharat nem tudok felemelni. Ilyenkor képtelen vagyok lenyugodni, mert ez az aggodalom már teljesen belém ivódott.
Úgy érzem, hogy én már teljesen elkéstem mindennel. Ezt éreztem már 19 évesen is, mikor nekem még mindig nem volt meg az érettségim és a szakma sem lett meg. Aztán 22 évesen még mindig nincs semmim, sőt, egyre kevesebb dolgom van és a napjaimnak semmi értelme. Már feladtam az érettségit, feladtam az álmomat, hogy állatkerti gondozó lehessek. Már feladtam mindent. Most jutottam el arra a pontra, amire még sosem. Hogy elvesztettem minden reményt. És semmire sem vágyom már, csak hogy eltűnhessek és egyedül, tök egyedül, emberektől távol élhessek valahol. Valahol, ahol nem kell se emberről, se állatról gondoskodnom, valahol, ahol nem kell pakolnom mások után, mikor 16 óra munka után hazaesek melóból. Valahol, ahol nem kell hallgatnom a családom mindennapos veszekedését, ordítását. Valahol, ahol nem kell hallgatnom anyám rinyálását, hogy semmire nincs pénz, holott ő még mindig nem keresett munkahelyet és valószínűleg soha nem is fog, mivel neki így kényelmes. Egyszerűen belefáradtam ebbe az egészbe és már nem tudok vágyni semmire, tényleg az sem bánnám, ha nem lenne számomra már holnap. Eddig legalább volt miért folytatnom, mert volt, amit elkezdtem, volt miben reménykednem. De most nincs semmi, amit elkezdtem. Dolgozom, mert kell a pénz. Ezen kívül ha itthon vagyok minden egyes nap ugyanúgy telik. Semmi sem vidít már fel, csak a kpop. De mostanság az is inkább fájdalmat okoz, mert mind olyan távol vannak és annyira elérhetetlenek. Mikor AFC volt a fő, számomra az is egy csodával ért fel, hogy ott voltam a koncerteken. Pedig ugye ott voltam az összesen, sokszor vidékre is lementünk miattuk, mégsem becsültem le azt az érzést, hogy mennyiszer láthatom őket. De mi van most? Most valószínűleg a kedvenceim 99%-át sosem fogom élőben látni. És bár párszor oly közel vannak, mind közrejátszik a pénz. És most hiába is sikerült megvennem a VIXX koncertre a jegyeket, nem vagyok boldog. És ettől lelkiismeret furdalásom van, mert más mindent megadna azért, hogy ott lehessen. Én viszont mindent megadnék azért, hogy egy nappal később egy másik koncerten legyek. Azon a koncerten, amin ott lesz GOT7 és amiről már fél éve álmodoztam, de pénzhiány miatt nem tudtam időben megvenni a jegyet, míg végül el is fogytak. Pedig ennél közelebb valószínűleg sosem jönnek majd, mint Düsseldorf. Az egyetlen esélyem lett volna, de az is elúszott és csak erre tudok gondolni. Arra, hogy ez a VIXX koncertes pénz majdnem elég lett volna arra a koncertre is és hogy én arra akarok menni. Mikor meglett nagy nehezen a VIXX koncert jegyem, úgy csináltam, mint aki boldog. Mégiscsak a negyedik kedvenc bandámról van szó. De valójában csak azért csináltam, mert úgy éreztem ezt kell tennem. De nem tudok másra gondolni, csak a GOT7-es koncertre. Mióta debütáltak januárban, majdnem a születésnapomon, azóta szinte csak ők vannak. Ők vidítanak fel és velük foglalkozom a legtöbbet. Tényleg nincs más, ami még értelmet adna a napjaimnak, csak nézni őket. Legalább arra a koncertre jutnék el most. De nem fogok. És bár azt mondtam, ők tartják bennem a lelket, ez sem jelent semmit. Hiszen én csak egy vagyok nekik a sok közül. Ha én eltűnnék, észre sem vennék. Mégis akkor mi értelme ennek is?
Minden augusztusban szoktam hullócsillagot látni, mindig kívánok, csukott szemmel és eddig szinte mindig teljesült is. De idén már nem tudok mit kívánni. Láttam a héten egyet hazafelé, és már nem tudtam mit kellene kívánnom, mert nem létezik egyetlen egy dolog, ami megoldaná az összes problémámat, vagy legalább egy nagy problémámat. Így azt kívántam, hogy egy bizonyos valaki legyen boldog.
Nagyon nehéz így túlélni a napokat és bár nagyon szépen megtanultam már leplezni és melóban szinte mindig olyan, mintha vidám lennék, ez csak álca. Mert amint egyedül maradok a gondolataimmal, összeomlok.
És akkor erre rájönnek a mindennapos bukások, mikor valami nem sikerül, mikor valamit elrontok, mikor valakit el kell viselnem, mikor valaki vérig sért, mikor folyton lesérülök. Legutóbb például, 20-án, a térdemre, az amúgy is selejtes és fájós térdemre csuktam rá teljes erőből a 20 kilós vasajtót. Még a nadrágom is átvérzett, akkora vágás lett rajta. És másnap alig tudtam ráállni. De persze mit tehettem volna? Mennem kellett dolgozni, így sántikálva és megerőltetve magamat, végig csináltam. Még a mai napig fáj, úgy fáj, mint akkor, mikor folyton orvoshoz kellett vele járnom, és mikor nem tudták mi van vele, aztán meg kiderült, hogy meg kell műteni. Csakhogy nem mentem bele a műtétbe és el is múlt a fájdalom pár évre rá. De most persze muszáj volt megint ilyen szépen elintéznem. Bár 20-án alapból nem voltam túl jó állapotban. 20-a az egyetlen ünnep, amit szeretek. Se a karácsonyt, se a húsvétot, se a szilvesztert, se az anyák napját, se a valentin napját, se a szülinapomat nem szeretem. A 20-át viszont igen. Mert életem legjobb és egyetlen gyerekkori emlékei jutnak róla eszembe. Akkor még minden rendben volt. Legalábbis azt hittem. A tűzijáték látványa mindig csodálattal töltött el, aztán ahogy az évek múltak, ezek mind könnyé változtak át. Ma már akármikor tűzijátékot nézek, könnyek gyűlnek a szemembe és sírhatnékom van. Főleg, mikor itthon nézem és nem élőben. Most például dolgoztam, de szerencsére senki nem volt ott, így nyugodtan sírhattam a pultban a tv-t bámulva. Az egyetlen ünnep, amin szeretnék részt venni az évből, de mindig dolgoznom kell akkor. Pedig ez az egyetlen, ami szép és ami egyedüli ünnep, ezért is szeretem.
És hogy a héten ne csak egyszer boruljak ki, így pénteken is történt valami. Éjjel fél 12-re értem haza melóból, mikor is elütöttek egy cicát előttünk. Az a látvány és az a csattanás. Ráadásul pontosan egy olyan cicát és majdnem pont ott, mint a Csongit. Előjött az a hisztériás rohamom, ami akkor, mikor megtudtam, hogy a Csongi meghalt. Csak néztem az élettelen cicát és bőgtem, hangosan bőgtem. Mégsem kelt fel rá senki. Pedig szerettem volna, ha valaki látja és osztozik a fájdalmamban. Szerettem volna, ha valaki segít, merthogy Krokettet sem találtam sehol, pedig tudtam, hogy bent van a házban. És kétségbeestem. És kapkodtam a levegőt és a bejárató ajtóban összeesve sírtam a halott cica látványától és folyton eszembe jutott a Csongim és azok az érzelmek, amit akkor éreztem, mikor meghalt. Végül 4 óra körül tudtam csak elaludni, de addig remegtem és majd kiugrott a szívem és rettegtem, nem tudom mitől, de rettegtem. Nyitott szemmel füleltem a szobában és leírhatatlanul féltem.
Ami velem történik mostanában és ahogy lereagálom ezeket, egyszerűen nem normális. Az idegeim teljesen kikészültek. Komolyan azt várom mikor fogok már idegösszeomlást kapni, mert szerintem már lassan ez következik. És azt érzem, hogy felrobbanok, és ezért is írtam le mindezt, mert már nem bírtam tovább. És tudom, hogy ezer dolgot beleírtam és össze-vissza az egész, de egyszerűen ilyen össze-visszaság van az agyamban is. Több dolog miatt aggódok egyszerre és ez miatt már képtelen vagyok figyelni minden másra.
És akkor mindemellett ott vannak az alvás és evés zavaraim. Most is, ahelyett, hogy aludnék, inkább megírom ezt, mert már annyira ki akart törni belőlem. De ha aludnék, se tudnék, mert úgyis a legapróbb neszre felriadok mindig. Elég, ha elmegy egy autó a ház előtt, felkelek. Elég, ha hallom, hogy a nővérem megfordul az ágyán (mert egy szobában vagyunk), felkelek. Ha leesik egy poszter a falról, felkelek. Ha a tengerimalacom iszik, felkelek. Ha valamelyik cicám átmászik egyik székről a másikra kint a konyhában, felkelek. Tényleg minden egyes hangra felriadok és ilyenkor sokáig agyalok mi történt, mire ébredtem fel és minden rendben van-e.
De most legalább hogy virrasztok, rögtön látom, ha GOT7 megérkezik épségben Thaiföldről Koreába, merthogy mindig félek, mikor repülővel utaznak. És most amúgyis nagyon rossz érzésem volt valami miatt.
Enni alapból nagyon kevés dolgot eszek meg és egyre kevesebbet, mert vegetáriánus vagyok már 10 éve. És bár elég nagy a választék így is, mivel nem tudom megvenni magamnak a megfelelő élelmiszereket, így inkább napokig, hetekig nem eszek, de akkor se fogok húst vagy tojást enni.
És akkor ott az obszesszív-kompulzív kényszerbetegségem is. Ami mondjuk mióta meghalt a Csongi kicsit háttérbe szorult, de csak azért, mert úgy érzem, már nincs mit veszítenem többé.
És akkor erre mindenki csak annyit mondana, hogy változtass! Na de kíváncsi vagyok arra, hogy ebben a helyzetben, aminek egyébként még mindig csak a 30%-át írtam le, merthogy a durva dolgokat inkább nem tenném közzé, megnézném mit csinálna a helyemben. Mert szerintem én még így is elég erős vagyok az életfeltételekhez képest. Csakhogy mivel már legalább 15 éve ilyen rossz a helyzet és 7 éve komolyodik, és nem látok kiutat, azt hiszem igazán senki nem mondhatja azt, hogy ez csak hiszti és hogy én nem teszek meg mindent.
A másik amit még szeretek, az a szükséged van valakire és akkor minden megoldódik. Miért? Azért, hogy lelkileg tönkre tegyem azt a valakit? Azért, hogy lássa a saját szemével, mi megy itt? Sosem tenném ki ennek azt, akit szeretek. Egyszer már búcsút mondtam valakinek azért, mert nem akartam, hogy tudja hogy és hol és kikkel élek. Meg egyébként sem hiszem el, hogy annyi szép és tehetséges lány közül pont rám lenne szüksége valakinek. Mégha van most valaki, aki teljesen az ellenkezőjéről akar meggyőzni engem. De ez engem csak még jobban stresszel, mert nem akarom megbántani, mégis szeretném ha tudná, hogy nem rá van szükségem és nem is szeretem őt úgy.
És nem is akarok senkit úgy szeretni már, abból is elegem lett az elmúlt években. Inkább ha szeretni akarok valakit, szeretek egy idolt. Annál úgysem fájhat jobban, minthogy totál távol van tőlem.

És ha már témánál vagyunk, megkezdem a kpop részét a bejegyzésemnek, bár nem ígérem, hogy ez vidámabb lesz. GOT7-ről fogok most csak írni és a koncertekről, amik mostanság voltak. A nagy céges JYP Nation koncertről és a két nappal ezelőtti thaiföldi koncertről. Egy közös van ebben a kettőben: mind a kettő felvétel meg kép nézésekor könnyeztem. Egyrészt mert olyan jó volt látni, hogy ennyire szeretik őket és mennyien támogatják ezt a csapatot. És ettől ők is olyan boldogok voltak. Másrészről pedig azért, mert tudtam, hogy én sosem fogom átélni ezt, sosem fogom tudni őket támogatni, sosem fogom őket látni, sosem fogok tudni tenni értük semmit, azonkívül, hogy megveszem az albumaikat meg amiket kiadnak. Nem gondoltam, hogy Infinite után lesz valaki más, de GOT7-ben egyszerűen önmagamra találtam. És azt sem gondoltam volna, hogy Woohyun-t egyszer le fogja váltani nálam valaki, de leváltotta, méghozzá JB. Mikor néztem a Dream High 2-t, nem gondoltam, hogy az az aranyos szőke hajú srác, akit úgy megkedveltem, később ilyen érzelmeket fog belőlem kiváltani. De így történt. A JJ Project alatt is nagyon megszerettem, de GOT7-ben szerettem és ismertem meg igazán. És pont ezért voltam kíváncsi milyen lenne újra nézni a Dream High 2-t, hogy vajon most milyen érzéseket keltene bennem és hogy milyen hatással lenne rám. De mivel az a JB és a mostani JB szinte totál ellentét, így azt az érzést váltotta ki belőlem, mint mikor először néztem ezt a doramat. És továbbra is fent tartom, hogy ez a legjobb dorama az összes közül. És igazából ennek köszönhetek most mindent, mármint JB-t és GOT7-t is.

DH2 mellett még a heti rendszerességgel megjelenő Real GOT7-t nézem, ami majdnem kezd már olyan jó lenni, mint az első évad volt.
A Hitmaker-t nézem még, amiben négy kedvenc énekesem van, VIXX Hyuk és N, BTOB Sungjae és GOT7 Jackson. Durva, mert VIXX-ből és BTOB-ből is a kedvenc tagom van benne. Mondjuk Jackson is harmadik helyen van nálam GOT7-ből. Ez a négy srác hozott létre egy csapatot, ennek a megalakulását mutatja be a műsor. Dalt és klipet is csináltak és persze közben annyi idiótaságot találtak ki, ami normál embernek tuti nem jutna eszébe. De őket ezért szeretjük, mert ilyen hülyék. Szóval ők a Big Byung és hogy mindenki értse az ő stresszes dalszövegüket, magyar felirattal linkelem be:

Dorama tájt befejeztük Zeldával a King of High School-t, ami első perctől kezdve nagyon tetszett és már majdnem a kedvenceim közé soroltam volna, ha nem rontották volna el a végét. Ennél hülyébb véget, mint ez a pár évvel később és az esküvő, nem is csinálhattak volna. Teljesen tönkre tették a véleményemet erről a dorama-ról, szóval végül négy pontot adtam rá. De a végét kivéve tényleg nagyon tetszett és Soohyuk-nak is olyan jó karaktere volt, annyira hiányzott már ő is, mert mióta céget váltott, eléggé el van tűnve. :(

A másik dorama pedig amit nézek az a High School – Love On. Ezt csakis Infinite Woohyun és Sungyeol miatt nézem. Bár ha csak Yeollie lenne benne, nem hiszem, hogy nézném, amekkora idiótaság ez a sorozat. Minden egyes részen felidegesítem magam, annyira logikátlan. És nem tudom még mindig feldolgozni, pedig volt már rá pár hónapom, hogy Woohyunt miért akarják egy tíz évvel fiatalabb, azaz egy 13 éves kislánnyal összehozni. Legalább egy 18-19 éves lányt találtak volna, ha már huszonévest nem. De ne egy kislányt, akiről lerí, hogy kislány. És akkor ezek a kiszámítható történések az első pillanattól kezdve, meg ezek a poénok, amik benne vannak. -.- Szánalmas. De Woohyun miatt, akármilyen fájdalmas is, de végig nézem.

És akkor ami azóta történt:

Azután, hogy ezt a bejegyzést befejeztem és lefeküdtem aludni, napvilágot látott az a hír, hogy Woobin, az én Woobin-om balesetet szenvedett a filmforgatásán és komolyan megsérült a bal térde és kórházba szállították. Mikor Woohyun szintén dorama forgatás alatt megsérült két hónapja, akkor is megéreztem. Teljesen ki voltam készülve és rossz érzésem volt. Erre most megint, ezért is akartam megvárni, míg GOT7 gépe leszáll. De akkor nem miattuk volt ez a fura érzésem, hanem Woobin miatt. Ő volt a legeslegelső koreai kedvencem és a mai napig különleges számomra, a kedvenc színészem és JB és Woohyun után őt szeretem a legjobban. Már majdnem fél éve el volt tűnve, feltűnt egy-két reklámban, de ennyi. És most végre megint forgathatott volna, erre lesérül. Pedig már annyira hiányzott és annyira vártam, hogy halljak róla, legyenek képek meg hírek meg videók. Erre most ott fekszik egy kórházi ágyon és folyamatos kezelés alatt áll. Nem akarom elhinni. Remélem minél hamarabb meggyógyul! T__T

Ezt pedig egy másik sokkoló hír követte, amire tegnap derült fény. A fentebb írt német fesztivál, amiért majd megszakadt a szívem és amin több kedvenc bandám is fellépett volna, mint például GOT7, VIXX, BTOB és Block B meg MBLAQ, elmarad. Március óta hirdették, azóta lehetett kapni rá a jegyeket. Nagyon sokan várták, sokan gyűjtöttek rá, sokan már szállást is foglaltak meg megvették a repülőjegyet és erre a koreai szervező fogja magát és lelép a pénzzel. Azóta pedig semmi hír róluk. Az egész csak átverés volt, amibe jól belekeverték a bandákat is. Pedig GOT7 annyira várta már ezt az európai koncertet és gondolom a többi csapat sem volt másképp. Nagyon remélem, hogy őket nem fogják hibáztatni és ők sem fognak bocsánatot kérni, mivel erről nem ők tehetnek. Csakhát ismerve őket, hogy milyen udvariasak meg lelkisek, tuti ez lesz.
Egyszerűen fel nem foghatom hogy történhetett ez meg. Mennyi fan álmát törték most darabokra. Nem is tudom mit tennék most, ha nekem is meglenne a jegyem. Nem is a pénz miatt, hanem, hogy beleéltem volna magam, hogy látom GOT7-t élőben, majd egyszercsak hopp és porrá zúzzák ezt az álmot. Fogalmam sincs mit tettem volna.
Így is majd belehaltam a gondolatba, hogy nem lehetek ott. De ha még bele is éltem volna magam… tejóég…
Őszintén és szívből sajnálom a rajongókat, akik ott lettek volna! Ennél rosszabbat nem is tehettek volna velük.
Ugyanakkor nekem egy nagy kő esett le a szívemről. Mert nem fogok semmiről lemaradni és mert így mostmár fogom tudni élvezni a VIXX koncertet is és nem az fog az eszemben járni, hogy nekem egy másik koncerten kellene lennem másnap.
És innentől kezdve nagyon óvatos leszek, mert sosem lehet tudni mikor jelentik be, hogy jön ide valaki. VIXX-ről is csak egy hónappal előtte szóltak. Na most egy hónap alatt gyűjtsél már annyi pénzt össze, hogy egy jobb jegyet tudjál venni. Esélytelen. Így is a legolcsóbb jegy volt 20.000 ft, a legdrágább 53ezer. De ha GOT7 idejönne, rá még 100.000-t is kiadnék, csak szóljanak időben, hogy össze tudjam gyűjteni. Mert ha egyszer velük találkozok, akkor közelről akarom.
Eléggé a végletek embere vagyok, vagy mindent, vagy semmit. Távolról még talán rosszabb, mintha nem is találkoztam volna velük.

Ma pedig megjelentek az első infók GOT7 japán turnéjáról és a mini japán albumról. A turné 9 állomásos lesz, október 7-én fog kezdődni és november 6-án lesz vége. Októberben kiadnak egy 4 dalos mini albumot is, Around The World címen, ráadásul 3 verzióban, mindegyik cd-hez másmilyen extra lesz. >< Egyenlőre még nem sikerült eldöntenem melyiket fogom megvenni, de valamelyik biztosan. Ez az egyik album borítója. *w*

Végül egy olyan feldolgozással búcsúzok, amit JB énekelt a Dream High 2-ban. Az alatta lévő klip pedig magából a doramaból lett teljes egészében kivágva.

Annyeong ~