Overdose

Ez most extra sűrű lesz, de egyszerűen nem jutott időm hamarabb írni. Először kezdeném a személyes dolgokkal, majd végül, nem utolsó sorban Koreával.

Mostmár véglegesen lerendeztem magamban, hogy ott hagyom az iskolát, na nem mintha bármi mást tehetnék, mivel a pénz kell és meló mellett nem megy. Valamelyik nap bemegyek kiiratkozni és tudom, hogy nehéz lesz és amennyire boldog voltam tavaly előtt szeptemberben a beiratkozáskor, olyan szomorú és csalódott leszek most. Elköszönök az én oly szeretett osztálytársaimtól, a megkedvelt tanáraimtól és magától az épülettől, ami szintén nagyon a szívembe lopta magát. Nem gondoltam, hogy így fog véget érni ez az álom. Tavaly annyira hajtottam, a legjobb tanuló voltam, teli ötösökkel meg négyesekkel, erre most ott kell hagynom. Mindeközben öcsém elballagott a középsuliból, most csinálja az érettségit és az egyetemre is felvették. Nem sajnálom tőle, nem erről van szó, csak igazságtalan, hogy neki minden jut, nekem meg semmi. Én 14 éves korom óta megállás nélkül dolgozom suli mellett, míg neki sosem kellett, mégis mindene meglett. Én meg sorra mondhattam le nem hogy az egyetemről, még magáról az érettségiről is. Szóval most itt vagyok 22 évesen szakma és érettségi nélkül (mivel a szakmám sem lett meg a meló miatt) és egy sörözőben rohadok. Fogalmam sincs hogy kerülhettem ilyen helyzetbe és mit tehettem előző életemben, amiért ezt érdemlem és ami miatt egyszerűen nem tudok feljebb lépni és semmi sem sikerül, hogy szebb jövőm legyen. És hiába mondja azt mindenki, hogy még fiatal vagyok, még bármi megtörténhet, dehát 15 éves korom óta ugyanott tartok és úgy érzem már kicsúsztam az időből. És ha most nem tudom befejezni a sulit, akkor később sem fogom tudni, mivel nem tehetem meg, hogy nem dolgozok, mivel anyám nem dolgozik és ha én nem keresek pénzt, semmink nem lesz. Esküszöm, mintha nekem lenne családom, nem pedig neki. Mintha a tesóim nem is a testvéreim lennének, hanem a gyerekeim, és én tartom el őket.
És akkor mindenki okoskodik, hogy ne hagyd ott a sulit. Akkor mégis mi a francot tegyek? Így sem alszok többet 4-5 óránál és ha 72 órából állna egy nap, akkor se lenne elég időm mindenre. Úgy érzem ebbe fogok beleőrülni. Mert ha legalább azt dolgozhatnám, amit szeretnék, akkor nem dühítene annyira az iskola. De könyörgöm, egy kocsmában vagyok pultos, és bár ez nem az a balhés söröző, attól még nem változtat a tényen. Kicsi korom óta állatgondozó szerettem volna lenni állatkertben vagy hasonlóban. És még a közelében sem tartok. És úgy érzem, és erre már kezdem felkészíteni magam, soha nem is fogok ott tartani.
Így hát próbálom otthon kiélni ezt az álmomat és egyre jobb és jobb körülményeket teremteni az állataimnak. Most, hogy rendesen keresek, bármit meg tudok nekik venni és ez boldoggá tesz. Csak sajnos időm nincs rájuk annyi, mint szeretném.
Húsvét előtt egyébként egy új állattal gazdagodott a családunk. Öcsém és nővérem már rég óta szerettek volna nyuszit. Így anyu kapott egy gyömbér színűt az egyik ismerősétől. Persze arra nem gondoltak, hogy majd hol lesz tartva meg hogy ki fog vele foglalkozni. -.- Szóval itt jöttem én a képbe és rendeltem neki egy felszerelt ketrecet. És persze a csoda 3 napig tartott öcsémnél, már egyáltalán nem érdekli a nyuszi, szóval megint ott vagyunk, ahogy a tengeri malac esetében, hogy lett egy nyuszim, az én szobámban van. Én etetem, én adok neki friss vizet, én foglalkozok vele és én takarítom ki. Gyömbérnek neveztem el és egyébként nagyon aranyos meg szép, csak elevenebb, mint gondoltuk. Kicsit nehezen bírunk el vele. De majd ha végre jó idő lesz, ki lehet vinni, ahogy Malac is mindig kint van nyáron a kertben. Ott rendesen kiugrálhatja majd magát.

Gyömbér
A legújabb tagjaink pedig 4 kis kormos miáú személyében érkeztek meg csütörtök reggel. Csongi ugyanis akkor kezdett el elleni. A kicsik nagyon szépek, és bár Csongi fekete-fehér, a színüket a fekete apjuktól örökölték, aki egyébként nem más, mint a szomszéd lány cicája.

Aznap, mikor Csongi szült, mi Zeldával egy újabb pesti napot tartottunk. Végre megint tudtunk egy olyan napot találni, mikor neki is és nekem is szabadnapunk van. Vásárolgattunk ezt-azt, én lila nadrágot szerettem volna, de nem volt. Bár most nem is bánom annyira, mivel kinéztem álmaim pólóját és pulcsiját. *-* GOT7-es. Annyira szeretem az olyan cuccokat, amiket ők hordanak. Nekem nagyon bejön ez a stílus, mind zeneileg, mind öltözékileg. Mondjuk alapból bírom ezeket a fiús szetteket. Sapkát is néztem ki magamnak nem rég, BOY Londonosat, csak kis fennakadás történt a rendelésnél, de majd megoldom. Mostmár azért is megrendelem ezeket, kárpótlásul.
Voltunk a Vegán Édes Élet cukrászdában is, ami nem olyan régen nyílt meg nem messze a Jászai Mari tértől. Eper tofu tortát kóstoltunk meg és bár kicsit fura volt mind ízre, mind állagra, finom volt. Én már 10 éve vegetáriánus vagyok. Főleg a húst és halat, gombát, mézet vontam ki az étrendemből, de ahogy teltek az évek egyre kevesebb tojást és egyéb állati eredetű ételt fogyasztok. Ha tehetném mindent megvonnék magamtól, csakhogy ahhoz még nem keresek eleget. Mert ha egyedül laknék, simán megengedhetném magamnak. De ilyen nagy és hús evő családban sajnos ez nem lehetséges.

1511394_790336234323994_6607413966695375660_n

Megint voltunk az ázsiai boltban is, hiszen fel kellett tankolni kimchivel és ramyunnal. Aztán jöhetett a törzshelyünk, a bubble teás. Nem kevés időt töltöttünk el ott megint, sőt, másnap is visszamentünk, mert Zelda leadta oda az önéletrajzát. Annyira menő lenne, ha ott dolgozna. *w* Én is szívesen mennék, dehát csak nyárra keresnek embert. És utána mit csinálok? Pedig annyira nekünk való az a hely, és egész nap kpop szól és járnak be ázsiaiak is. A teát is imádjuk, az a hely maga a mennyország számunkra.

És mielőtt áttérnék a koreai részre, egy kis magyar… Nemsokára itt a június, ami azt jelenti, hogy Comet és Bravo Otto. Bár ez már egyáltalán nem érdekel. Eddig is csak AFC miatt hozott lázba. Cometet eddig is csak tvben néztem. Otton 2008 óta minden évben kint voltam, de idén szerintem kihagyom. Tavaly is borzalmas volt az igénytelen fellépők miatt. De legalább tavaly Kristóf vezette. De idén még ő sem lesz. Most azért, hogy egy-két percre lássam AFC-t, amint bevonulnak, nem éri meg. Mert nyerni úgysem ők fognak. Szavazni idén csak egyszer szavaztam minden kategóriában. Az elmúlt években vagy 100 email címmel szavaztam, de semmit sem értünk el vele, szóval se időm, se kedvem nincs ehhez, felesleges.
Akikre szavaztam Cometen:

Legjobb férfi előadó: Kállay Saunders András
Legjobb női előadó: Tóth Gabi
Legjobb új előadó: Bogi
Legjobb együttes: Punnany Massif

Otto-n:
Év együttese: Anti Fitness Club / 30 Seconds To Mars
Év női előadója: Tóth Gabi / Demi Lovato
Év férfi előadója: Kállay Saunders András / –
Év felfedezettje: The Biebers / Ellie Goulding
Év dala: Bogi – We All / –

Euróvízón sem jobb a helyzet idén. Tavaly sok mindenki tetszett, vagy a hangja, vagy a karaktere, vagy maga a dal, de idén senki sem fogott meg, ami nagyon ledöbbentett. Természetesen a magyar dalnak, a Running-nak szurkoltam. És annyira jól esett, mikor láttam, hogy mennyi pontot kapunk minden országtól és végül az ötödik helyen végeztünk.

És akkor jöjjön a szokásos a végére. Koreában a múlt hónapban történt kompkatasztrófa miatt hetekig tartó gyász volt és semmi sem történt. Szó szerint megállt az élet. Se műsorok, se megjelenések, semmi. Mindent töröltek, halasztottak, amit meg is lehet érteni. Már írtam mennyire megviselt a baleset engem is, hát még az ottaniak hogy kikészülhettek.
A múlt héten viszont majdnem minden visszaállt a normál kerékvágásba. Megindultak a műsorok, adtak doramakat, megindultak a comebackek, megjelentek a betervezett albumok. Először EXO volt az, ami minket érintett. Pont a baleset után pár nappal történt volna meg a visszatérésük. Mi előre megrendeltük mind a két albumot, mármint az M-et és a K-t is. M Zeldáé és enyém a K. Meg a DVD-t is megrendeltük, mert mindezt lehetett szettben. A napokban pedig végre ez is megjelent és már fel is adták. Annyira izgi kikről kapunk random fotókártyákat hozzá. *w*
És megjelent a klip is, amit amúgy már innen-onnan láttunk, de így, rendes minőségben mégiscsak jobb. Annnnnyira menő. *-*

Az albumról egyébként a Thunder lett a kedvenc dalom. *u*

Infinite is visszatér a hónap végére végre. Már annyira hiányoznak és ezzel a Last Romeo-val teljesen felcsigáztak minket. Bár szerencsétlenek újra vehetik a klip egy részét, mivel vizes klippel készültek, de a baleset miatt ez a téma most tabu Koreában, így kénytelen újra venni. Hihetetlen… A Destiny klip megjelenése előtt repülő baleset volt és akkor meg repülős klippel készültek. Azt is kénytelen voltak dobni. Szörnyű, hogy mindig így beletrafálnak.
És addig is ezzel a felvétellel vigasztalódtam. Annyira jó volt őket viszont látni, ráadásul pont a mostani kedvenc dalomat adták elő ezen a gyereknapon.

Majd ma megindult a LastRomeo promotálása és infók az album megjelenésről. *-* Ettől a képtől totál meghaltunk. Annak nagyon örülök, hogy Woohyun megtartotta a lila haját. Féltem, hogy mivel azt Toheart időszakban hordta, Infinite comebacknél már másmilyen lesz. De nem. *-* Rajta kivül Sunggyu haja tetszik még nagyon. Neki ez a vörös áll a legjobban. Mondjuk Hoya szőke-kék haja se rossz, meg Dongwoo barack színe is tetszik, de hozzá inkább a sötét szőke illik. Jongie meg milyen fiúsra váltott mostanság ezzel a fekete hajjal… :D L és Yeollie viszont semmit sem változtak.

Infinite188

De sajnos rossz hírrel is szolgáltak nekem. Mégpedig pont azzal, amitől majdnem a legjobban féltem: Woohyun szerepelni fog egy szerelmi doramaban és ő lesz a főszereplő srác. És ami ennél is sokkolóbb, az az, hogy a szerelme egy 13 éves lány lesz. Mikor megláttam, nem tértem magamhoz. És még mindig le vagyok sokkolva. 10 év van közöttük, fogalmam sincs ezt hogy gondolják. Woohyun eddig idén csak olyan szóló produkciókban vett részt, amit nem akartam látni/hallani. Kezdve Toheart-tel. ><

Dorama ügyileg egyébként nem valami jó a helyzet, mivel időhiány miatt nem nagyon haladok velük. A Cunning Single Lady-t szünetre ítéltem, mivel nagyon unalmas volt és erre most nem akarok időt pazarolni. Jelenleg a Free animébe kezdtünk bele, ami az elején még izgalmas is volt, de aztán a közepétől kezdve már kissé kezdtük unni, de azért befejezzük.
Illetve végre elkezdődött a Doctor Stranger is a múlt héten. A Budapesten forgatott jelenetek a második részben voltak láthatók. Sajnos kicsit csalódtunk ebben a doramaban. Mondjuk alapból nem akartunk nézni, mert orvosos. De mikor kiderült, hogy hozzánk is jönnek forgatni, innentől kezdve máris jobban vártuk az egészet. Lement a forgatás, amin mi is ott voltunk persze és utána már alig tudtuk kivárni, hogy leadják a tv-ben. A budapestes jeleneteket fél órába belesűrítették. Egy héten át minden nap hajnaltól késő éjjelig forgattak és csak ennyit tettek bele. Nagyon csalódottak voltunk. Ráadásul az egész annyira mű, annyira átszerkesztett lett. Megmondom őszintén, hogy az előzetes láttán jobban izgalomba jöttem, mint mikor már a részt néztem. De ettől függetlenül persze még mindig hatalmas dolog, hogy benne vagyunk és pont az egyik kedvenc színészem volt itt és mi is ott voltunk és láttuk az egészet hogy vették fel. Tudjuk milyen trükköket vetettek be, milyen jeleneteket forgatott valóban Jongsuk és melyiket a kaszkadőre, Yonghak. Ezt az egy hetet soha nem fogjuk elfelejteni.

Végezetül GOT7 bejelentése. Nem is olyan rég meg lehetett szavazni, hogy mi mit szeretnénk fanclub névnek és színnek. Én a GOTCHA-t és az ezüst színt ajánlottam, mivel ezek illenek hozzájuk a legjobban. És nagyon durva volt, mert a többség is ezeket írta. Aztán rájöttem, hogy ezüst biztosan nem lesz, mivel 2PM és 2AM színe is ez, és ugye egy cégnél vannak. Meg EXO is most jelentette be a színét és nekik is ez lett. Szóval jött a b terv, mégpedig a sötét lila. Az illene még hozzájuk nagyon, szóval most imádkozom, hogy az legyen. *-* Mégiscsak a kedvenc színemről van szó. És bár a szín még nem derült ki, a fanclub név viszont igen. Annyira hirtelen jött ez a videó, senki nem számított erre a bejelentésre most. A nevünk pedig nem más lett, mint *dobpergés* I GOT7. Elején nem tetszett, mert olyan fantázia nélküli és nem szeretem az ilyen fanclub neveket. De aztán megnéztem ezt a videót és ahogy beszéltek róla teljesen megszerettem ezt a nevet és olyan boldog voltam, hogy már nevünk is van. Alapból elképesztően büszke vagyok rájuk az elejétől kezdve. Ők az első kpop banda, akiket debütálásuk óta nyomon követek és már az első pillanattól kezdve magukkal ragadtak. Alig teltek el napok és máris megszerettem őket egytől-egyig. Mára meg már a második kedvenc bandám (első Infinite), pedig csak 5 hónap telt el azóta. Amit ők elértek ilyen rövid idő alatt, az hihetetlen. És annyira örülök, hogy így elfogadták őket meg hogy nem megy a hasonlítgatás meg rivalizálás. És JB-t is olyan jó ennyire boldognak látni. Őt már korábban megszerettem (miatta kezdett el érdekelni a GOT7 is) és úgy fájt a szívem, hogy a JJ Project feloszlott és eltűntek mind a ketten Jr.-al. De most itt megkapják az összes kiérdemelt figyelmet és látva, hogy milyen jól érzik magukat ebben a formációban, engem is boldoggá tesz.
Ezt a videót nézve pedig, belülről sírtam az örömtől, mivel ez mégiscsak egy mérföldkő a csapat és a mi életünkben. ♥

 Annyeong ~

Anti Fitness Club @ A38 [2014.04.30.]

Az előző koncertet ki kellett hagynom munka miatt, így mostmár nagyon hiányzott, hogy lássam/halljam őket. Nem beszélve a kis társaságunk mennyire hiányzott.

Most is munka után mentem. Előtte találkoztunk Mercivel és megalapoztuk a hangulatot a buborék teázóban. És most olyan rossz volt ott hagyni, mert sorra a mi kedvenc kpop zenéink szóltak. *-* Persze az eső is elkapott minket, de azért nem volt vészes. Mikor odaértünk (8kor), bementünk, megkaptuk a Metamorphosis cd-t, ami nekem így már 3x van meg. Mert a lemezbemutató koncerten VIP-s voltam, így alapból megkaptam. Aztán szintén egy A38-as koncerten pár hónapra rá megnyertem a cd-t a zeneszöveg.hu-tól. Most pedig a belépő mellé járt. Ahogy egy szórólap is, amin Tomi szóló zongorista estje volt meghirdetve. Vicces, hogy limitáltak a jegyek, de úgy látszik így sem mennek rendesen, hogy mindenhol hirdetni kell.
Felmentünk a fedélzetre és kicsit azért meglepődtem, hogy még a negyedét sem töltöttük meg a hajónak. Sejtettem, hogy nem leszünk sokan, de azért valamivel többre számítottam. És később sem lettünk többen.
Csatlakoztunk Vivihez, Emeséhez és Szewihez. Annyira jó volt őket látni! :)
Majd már kezdődött is a koncert. Fura is volt, hogy nem kellett rájuk órákat várni. A setlist most azért változott valamelyest, mert ez a koncert egy második Metamorphosis lemezbemutató koncertnek volt meghirdetve. Valamint a hajó 11. szülinapját is ünnepeltük. Ez az egyik kedvenc koncert helyszínem. A másik a Wigwam (Club 202), hiszen oda köt a legtöbb emlék AFC-vel kapcsolatban a régmúltból.
A dalok sorrendje:

Lábnyom
Mennem kell
Végső kiáltás
Till The World Ends (Britney cover)
Lesz ami lesz
Beleremeg a föld
Marad-e még levegő
A szemembe nézz!
Sail (Awolnation cover)
Nincs elérhetetlen cél
Tizedik
Lépj tovább
Más ölel át
Miért hazudom
Még vár ránk ez a Föld
Hand That Feeds (Nine Inch Nails cover)
Kötéltánc
Bárhogy szeretnéd

Mennyország
Vezessen a vágy

Egyedül a Jégvirág és a Viszlát maradt le a Metamorphosis albumról.
Koncert közben egyébként végig Feka-Emil focust tartottam. :D Úgy a negyedik sor körül álltunk és jobb oldalt, ahonnan tökéletesen be lehetett látni Fekát. Eddig is amikor tudtam, őt néztem koncert közben, na meg persze a többieket is. De ez volt az első koncert, mikor egyszer sem néztem Tomit. Sajnos elérkeztem arra a pontra, hogy túl hiteltelennek érzem tőle ezeket a dalszövegeket, így jobbnak láttam, ha csak hallom és nem látom. Elején jó bulinak tartottam, hogy ennyire megismertük őket és olyan dolgokat is megtudtunk róluk, amiket csak mi, már tősgyökeres, vidéki koncertekre is lejáró fanok tudunk. Csakhogy mióta olyanokat is megtudtam, amiket nem akartam, már nem is olyan érdekes. Csalódni mindig szar érzés. És ezzel le is tudtam ezt a témát.
Emilt kicsit vicces volt nézni, ő aztán igazán univerzális. :D Egyszerre gitározni, billentyűzni, vokálozni és ugrálni nem lehet egyszerű, főleg azzal a beleéléssel, amivel ő teszi. Hihetetlen. :D Azt is jó volt látni, hogy mennyire vidámak voltak. Folyton röhögtek a háttérben a Miki-Feka-Emil trió. De Marek azért hiányzott nekem. Ő nagyon kellett volna. A hangzás sem olyan erős most, mint mikor még ő is benne volt. De legalább itt voltak a koncerten. Végig csápoltak Petivel. A koncertnek 10-kor lett vége. Nagyon rövidnek tűnt.
Igen hamar kijöttek a srácok, kivéve persze Tomit. És most nem is rohanták le őket. Így gondoltuk, ez lehet a megfelelő alkalom, hogy 7 év után végre összehozzuk a csoportképünket, amit már évek óta tervezünk. Bár most csak 4-en voltunk a régi és állandó fanok közül: Vivi, Emese, Szewi és én. Senki más nem jött el, ami picit elszomorító. De én így is megszerveztem a képet. Először Marekkal zsíróztam le, akivel egyébként többet is beszéltem, hiszen tényleg nagyon hiányzik és ő is örült nekem, mikor meglátott. Aztán Feka és Peti is oldalt beszélgetett, így velük is megbeszéltem. Azt mondták, ha mindenkivel leszervezem, ők benne vannak. De Tomi még nincs itt, meg kellene várni. Mondtam, hogy nem, nem kell. Nem szeretnénk ha Tomi is rajta lenne a képen. Erre csak néztek. Végül odajöttek velem Marekhoz. Majd Feka kiabált egyfolytában Mikinek, hogy jöjjön már. Annyira vicces volt. :D De csak összehoztuk. ;) Szewi helyett Merci állt a képre. Én beálltam középre Feka és Marek közé. Nem lett a legjobb minőségű kép, de mi így is szeretjük, mert ez felér egy csodával. Tényleg 7 éve az összes pesti és jó néhány vidéki koncerten is ott voltunk, de sosem sikerült összehozni. De most végre igen, ráadásul az, hogy Peti és Marek is rajta van, még tökéletesebb a kép! Még Emil kellett volna rá, de ő a színpadon pakolt, így nem zavartuk.

afcközös1

Aztán amint elkészült a kép, elköszöntünk tőlük is, meg egymástól is, és elindultunk, mert nekem is és Mercinek is dolgunk másnap. Ő ballagásra ment, én meg dolgozni. És volt még esély rá, hogy elérem az utolsó buszomat. 3 percen múlt, de elértem. Hihetetlen! Nem is tudom hány éve volt utoljára, hogy AFC koncert után elértem az utolsó buszomat. :| Mindig elsőig kellett várnom, hol ennél, hol annál, hol az utcán, hol egy fűtött vonaton, hol a vasút állomáson szétfagyva, hol egy parkban. De most nem. Most itthon alhattam az én pihe-puha ágyamban. *-*

Azt hiszem más nem történt. Egyenlőre nem tudom melyik koncert lesz a következő. A pátyi koncertet beterveztük, aztán majd elválik mi lesz belőle.

Annyeong ~

Tavaszi MondoCon @ Hungexpo [2014.04.26-27.]

Már nagyon vártuk Zeldával, számoltuk vissza a napokat. Bár a szombat nem úgy indult, ahogy szerettük volna. Alig aludtam. Konkrétan 4 órát. Késésben is voltunk, semmi nem akart sikerülni, aztán még az eső is szakadt. És valahogy az egész nap nem volt az igazi. Programok közül a Cosplay Craftmanship-re ültünk be, ami dög unalom volt. Az a baj, hogy a Con mostmár kezd átmenni csak fantasy meg sci fi meg videójáték műfajjá. Több ilyet látni, mint anime karaktert. Nem beszélve a programokról. És ez nekem nagyon nem tetszik, és nem csak nekem nem. A magyar AMV rettenetre ültünk még be aznap, ami nem maradhat el. Az idei is nagyon viccesre sikerült, csak túl rövid volt.
Ezen kivül csak nézelődtünk, fényképeket csináltunk, ismerősökkel találkoztunk, ökörködtünk, vásárolgattunk, vásárolgattunk, pénzt költöttünk, vásárolgattunk… :D Talán nem volt jó ötlet az összes pénzünket elvinni magunkkal Con-ra, mert mindent el is költöttük. Vettem VIXX  & EXO kitűzőt, INFINITE posztert és bögrét, EXO K – Mama albumot, amiben pont Kai kártya volt. *___* Kint bontottam ki, tök nagy tömeg volt, erre meglátom, hogy Kai van benne, és onnantól kezdve totálisan megfeledkeztem hol is vagyok. Ugrottam egyet és síkítottam. Nem nézhettek hülyének. Dehát ha egyszer végre először a kedvenc tagomról kaptam random kártyát. *-* Annyiszor rendeltem már albumokat, de még sosem sikerült pont a biasomról kifogni fotót, de most megtört az átok. *___* Vettem GOT7-es telefondíszt, plüss cicás kulcstartót, amit JB-nek neveztem el, mert nagyon hasonlít rá. *w* És kaptam Zeldától B.A.P bögréért cserébe plüss fagyit, amit meg Jacksonról és Markról neveztem el. :D És végre nem csak pocky volt, hanem pepero is meg más koreai édességek. *-* Persze, hogy akkor inkább azt vettünk, nem japánt. Beraktároztunk jó pár dobozzal. :P Vettünk anyuéknak is, meg egy-egy barátnőnknek is.
Nap végén volt a Home Made Asia koncertje. Róluk már nagyon sokat hallottunk, így már meglehetősen kíváncsiak voltunk rájuk. És nem csalódtunk! Annyira ügyesek voltak. :O És sorra a kedvenc kpop dalainkat dolgozták fel, hol tánc, hol ének formájában. *-* Feldobta a napot, sőt programok szempontjából ez volt a csúcspont. 23 órára értünk haza, 1kor sikerült ágyba kerülnöm, de 5kor már keltem.

Vasárnap máris jobban indult. Még arra is volt időnk, hogy felavassuk a hajkrétát. Zelda kék csíkkal virított, én meg persze lilával. Programokból a Cosplay Performance-t vártuk, ami sajnos rövid és többnyire unalmas volt. A 13-ból 3 csapat nyerte csak el a tetszésünket. Abból kettő már évek óta kedvencünk: Kalin kalózok és a BATár. Szerencsére idén is nyertek. A harmadik pedig új befutó, mégpedig az Egy döntés megbánások nélkül. Ez is főleg azért tetszett, mert volt benne kpop és yaoi is. :P Erre a háromra szavaztam.
Majd elérkezett az, amire szinte a legjobban vártunk: a japán és koreai klipvetítés. Imádjuk ezt a két órát. Összegyűlik a jrock és kpop nép a karaoke teremben és izgatottan várjuk melyik videók kerülnek lejátszásra. Általában már az első mp-ben megismeri mindenki a kedvenceit és sikítások hada lepi el a termet. Ez volt eddig. Csakhogy most hiába is vártuk a kedvenceinket. Egy-kettő jó volt ugyan, de úgy a 25-ből össz-vissz volt 8 kpop: BTOB, SHINee, 4MINUTE, Rain, Orange Caramel, Topp Dogg, M.I.B, Block B. A többi mind JRock vagy hihetetlenül idióta és elvont japán klippek. Mi meg csak ott ültünk a kpoposokkal és nem akartuk elhinni. Többségben vagyunk mostmár mi, kpoposok és akkor mégis japánt nyomatnak folyton. Fele-fele arányban kellene, hogy legyen. Szóval nagyon fel voltunk háborodva és tök nagyot csalódtunk. ><
Ezután eredményhirdetésre tértünk csak be újra programra. Az AMV verseny harmadik helyezettjének köszönhetően pedig beleszerettünk egy animébe, címe Free!. *-* Annyira jól össze volt vágva az az AMV. Pedig már vagy 3 éve nem néztem animét, de ez nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Már bele is kezdtünk és tiszta School 2013. :D Még azt is megbeszéltük, hogy ha koreai dorama-t csinálnának belőle, kik lehetnének a szereplők. ;)
Visszatérve az eredményhirdetésre. Évről évre ez az a pont, mikor már totálisan hülyék vagyunk Zeldával. Lehet a fáradtság teszi, de tényleg poént poénra halmozunk. :D Például nyert egy rohamos hangyák nevű csapat és a csaj csiga lassúságban ment ki a színpadra. Erre beszólok: nem elég rohamos. xD Kicsit hangos is volt, mert mögöttem is ezen a fáradt poénon szórakoztak.
Zárásig voltunk és annyira borzalmas volt megint búcsút venni Contól. Akármennyire is nem volt ez most az igazi, attól még szerettük és elterveztük, hogy a nyárira is megyünk. Akkor elvileg Merci is csatlakozik hozzánk.

Ami viszont tök jó volt, az a sok kpopost látni, illetve az üzenőfal. :D Több helyen is feltüntettem #LastRomeo feliratot, ami nem más, mint Infinite új projektje/comebackje.

lastromeoi

Aztán a kedvenceimet is ráírtam, tehát jobb oldalt látható Namu, Infinite, GOT7. Zeldának felírtam B.A.P-t, ő pedig még kiegészítette Daejae névvel.

bk

De a legjobban az EXO fanokkal voltunk el. :D Fel volt tüntetve egy EXO logó /bal oldalt látható/ és ott volt, hogy TaoHun. Erre Zelda áthúzza és odaírja, hogy TaoRis. Ezzel pedig elindult egy EXO OTP háború. :D Az övét is áthúzták és így ment sorba. :D Aztán felírtam én is a kedvenc párosomat, ezen a képen az látszik utoljára. Baekai <3 De aztán ezt is áthúzta valaki és BaekChen nyert. De akkora poén volt. :D Mindig visszamentünk megnézni éppen mi folyik a falon. Kíváncsi lennék kikkel hoztuk össze mindezt.

Mindent összevetve jól éreztük magunkat, mint mindig. De maga a programmal és szervezéssel nem voltunk megelégedve. Már teljesen átalakult az egész. Nemhogy inkább korea felé nyitnának és lennének doramákkal meg kpoppal kapcsolatos programok is. Vagy alapból lehetne K-Con. Az lenne a legjobb. Lennénk annyian, mint MondoConon. *-*

Nem nagyon jut eszembe most más, pedig mindig nagyon hosszú beszámolót szoktam írni. De szerintem a lényeg benne van.

A képek pedig, amiket csináltunk és a cuccok, amiket vettünk, itt tekinthetők meg.

Annyeong ~

EXO meme

Ennek a tesztnek már van INFINITE, CNBLUE, VIXX és GOT7 verziója is.

Hogy szeretted meg őket?
Fokozatosan. Zelda már rég óta meg akart fertőzni az EXO-kórral, de nem hagytam magam. Aztán szépen lassan egyre jobban megkedveltem meg megismertem őket a műsorokból, DVDjükből, stb.

Kedvenc tagod?
Kai és Baekhyun

Változott-e valaha a kedvenc tagod?
Legeslegelőször Kris volt, de akkor még nem ismertem őket annyira, csak tetszett, hogy Kris olyan idióta.

Legaranyosabb tag?
Xiumin

Ki néz ki a legjobban?
Kai

Kihez mennél feleségül?
Egyikőjükhöz sem :P

Kivel járnál?
Kai *w*

Kit szeretnél öcsédnek?
HisztiTao :D

Ki lehetne a legjobb barátod?
Suho ^^

Ki lehetne a háziállatod és milyen állatra hasonlít?
Chen. :D Kutyára hasonlít.

Legjobb énekes?
Baekhyun *-*

Melyik tag olyan, mint te?
Sokat agyaltam ezen a kérdésen, de szerintem egyikük sem olyan, mint én. Zelda jobban ismeri őket, de ő is ugyanezt mondta. Talán majd később tudok választ adni erre.

Legviccesebb tag?
Kris. Bár ő inkább azért, mert rajta lehet a legtöbbet nevetni amilyen földönkívüli dolgai vannak. :| xD

Legfurcsább párosítás?
D.O & Tao O_o

Kedvenc párosításod? #1:
Kai & Baekhyun *w*

Kedvenc párosításod? #2:
Tao & Suho *u*

Kedvenc dalaid?
Growl; Baby, Don’t Cry; Don’t Go; Overdose; Black Pearl; XOXO (Kisses&Hugs)

Kedvenc klipjeid?
Growl, Mama, Overdose

Tedd a tagokat szeretési sorrendbe?
1. Kai
2. Baekhyun
3. Tao
4. Suho
5. Xiumin
6. Chen
7. Lay
8. Luhan
9. Kris
10. Chanyeol
11. Sehun
12. D.O

Melyik másik Kpop csapattal szeretnéd, hogy EXO akár közös programban is szerepeljen?
VIXX-el. *-* Ők úgyis annyira jóban vannak. Vagy Infinite-tel is el tudnám képzelni őket. Mi lenne ott.. :D

exo5

Sehun Suho Kai Chanyeol Kris Lay Xiumin 
 D.O. Luhan Tao Chen Baekhyun

Annyeong ~

Still

Múlt hét szerdán összehoztunk egy újabb talizós napot Mercivel és Zeldával. Már délelőtt felmentünk, hogy vásárolgassunk pár dolgot. Persze megint többet költöttünk, mint terveztünk, de ilyen is kell néha. :D És végre találtam tökéletes táskát. *-* Már egy ideje nézegetem a táskákat, mert a tokidokis táskámba már semmi sem fér el. Ezért egy nagyobbat szerettem volna. És mindenképpen lilát és mindenképpen anyagtáskát, hogy a szép kpop kitűzőim rámehessenek. És a New Yorkerben végre találtam. Lila is, anyag is, párduc mintás is, ezüst csillámos is, szóval egy szóval nekem való. Az ezüst szín mostanában került közel hozzám, GOT7 miatt. A párduc minta meg már évek óta végig kísér. Úgyhogy ez a táska nekem lett kitalálva. Vettem felsőket, szép lila cipőfűzőt a fekete-ezüst csillagos (szintén GOT7 miatt megvett) cipőmbe. Meg vettünk álomfogót a szobánkba Zeldával, mert mióta megláttuk a Heirs-ben, mi is ilyet akartunk. Úgyhogy mivel lila nem volt, végül rózsaszín-pirosra esett a választásunk.
Beraktároztuk magunkat édességgel is, majd elmentünk megvenni a Con jegyeket. Már nagyon várom, csak kár, hogy végül se Merci, se Dodó nem tud jönni. Pedig hogy ellettünk volna így négyesben… Mi lett volna ott. :D És meglepő módon most a Con jegy sem valami színes, hanem szürke. *-*
Ezután találkoztunk Mercivel és mentünk Jono Yogozni, meg fánkozni, végül persze megint a törzshelyünkön kötöttünk ki és ott töltöttük el a legtöbb időt. És végre kpop szólt megint. Mert az utóbbi időben mikor a Bubu Bubble Teázóban voltunk, mindig japán zene szólt. De most nem… És sorra jöttek a kedvenc bandáink. *w* Úgyhogy nagyon jó kis nap volt ismételten.

Csak kár, hogy vissza kellett csöppennem a mindennapokba. Az előző helyzetjelentés óta semmi változás nincs és valószínűleg nem is lesz, mert nem lehet változtatni rajta. Erre mondják azt, hogy valamit valamiért. Csak az a baj, hogy szerintem megint túl nagyot áldozok egy olyan dologért, ami megint csak nem az én feladatom lenne. Most tök nagy gyűlölet van bennem, amiért ott kell hagynom a sulit és amiért velem történnek sorra ilyen kudarcok. Érzem, hogy rendesen szétfeszít és majd felrobbanok, és legszívesebben kiordítanám magamból, de nem lehet. El kell viselnem, le kell gyűrnöm, magamba kell fojtanom. Ez miatt viszont folyton feszült vagyok, meg olyan semmilyen hangulatú. Meghallom, hogy jövő és magával ragad a kétségbeesés.

De legalább a kedvem jó most. Tényleg nem tudom mi lenne velem, ha nem lenne nekem a kpop. Most, hogy már AFC is inkább nincs, mint van. Bár erre az A38-as koncertre nagyon készülnek, tuti ott leszek. Kíváncsivá tett a Metamorphosis lemezbemutató 2. Remélem tényleg előadják a dalokat róla, mert a lemezbemutatón csak néhány számot hallottunk. Dehogy Tomi szólózni kezd… No comment. Szerintem ebből nem csak egy est lesz. Én viszont ebből nem kérek és szerencsére nem vagyok egyedül.

Ahogy a múlt-múlt szombati budapesti Teen Top koncert sem keltette fel az érdeklődésemet. Végre jön egy kpop banda és a kettőből eltalálták az egyiket, akikért 5 ftot sem adnék ki. De nem bántom őket, hiszen sokaknak nagy kedvencük. De én sem őket, sem a ZE:A-t nem tudom elviselni. Rajtuk kívül majdnem akárki nevesebb jöhetett volna, valószínűleg elgondolkoztam volna rajta, hogy megyek. Mindenesetre elolvastam a beszámolókat a koncertről meg néztem a rajongói képeket is, mármint amin a fanok vannak és a meglepetés projektjeik. És fájt a szívem, mert akármennyire is örültem nekik, hogy ők láthatták a kedvenceiket, csalódott és irigy voltam, hogy én miért nem láthatom a sajátjaimat. Sosem jön el az a pillanat, hogy Infinite, CNBlue, VIXX, GOT7 vagy EXO nálunk koncertezzen. Tudnék még neveket sorolni, akiket szívesen megnéznék, de ők a fők. Több száz/ezer kilométert kellene megtennünk azért, hogy egy másik országban láthassuk őket. Amit meg is tennék ha nem lennének ilyen horribilis koncertjegy- meg tömegközlekedés árak. Sosem fog még egyszer akkora csoda történni, mint márciusban, mikor találkoztam Jongsukkal.

És ha már Jongsuk… Két előzetes is izgalomban tart napok óta. Kijött a Doctor Stranger első hivatalos előzetese, amit nálunk is forgattak. Az egész előzetesben Pest van és vagy 20x megnéztük egymás után, és sorra jöttek fel az emlékek, hiszen láttuk az összes jelenet felvételét. Kicsit vicces is így nézni, főleg mikor száguld a motorral, meg a menekülős és lövöldözős jelenet, na meg a karambol… :D Már alig bírjuk kivárni a május 5-t. Ennyire még sosem vártam egy doramat sem.

A másik előzetes az GOT7 reality műsorának előzetese, ami nagyon hirtelen jött, mert szó sem volt róla, hogy a Real GOT7 vége után lesz majd ilyen. *-* Nagyon várom, mert szeretném őket is minél jobban megismerni, ha már ilyen közel kerültek a szívemhez szinte napok alatt. Kivéve JB és Jr., hiszen őket már régebb óta ismerem és szeretem. És valószínűleg itt fogják kihirdetni a fandom nevet és színt, mert megszavaztatták a rajongókkal ki mit szeretne. A GOTCHA név merült fel a legtöbbet, mint fan club név. Szerintem sem rossz, színnek pedig ezüstöt vagy szürkét szeretnék, de nem tudom erre van-e esély, mivel szintén JYP cégnél van 2PM és 2AM és nekik is ez a színük. Illetve EXO is a napokban hozta nyilvánosságra, hogy az ő színük is az ezüst lett. Szóval így szinte már esélytelen, hogy majd GOT7 is azt kapja, pedig arra szavaztak a legtöbben. De akkor lehetne a sötét lila vagy a fekete helyette. Csak ne legyen ilyen, hogy narancs vagy piros vagy zöld vagy kék, mert az egyáltalán nem illik hozzájuk. :|
És a srácok most voltak 3 hónaposak. Ezért én pedig el kezdtem trendelni a #3MonthsWithGOT7 -t, erre világtrend lett belőle és jöttek vissza statisztikák, hogy én voltam az első, aki ezt trendelte. Annyira jó érzés volt, hogy én teremtettem meg a trendet. *-*

Dorama szempontjából eléggé megálltam, mert folyton valami műsort, filmet vagy koncert DVD-t néztem. Koncert DVD-ből EXO és VIXX volt terítéken. Filmből a Blood Boiling Youth, amiben Jongsuk és Youngkwang szerepel. Elég beteg egy film volt, bár voltak benne szomorú részek. A másik filmben Woobin játszott, ez pedig a Friend 2, aminél sokkolóbb filmet szerintem még az életemben nem láttam. És az a legelszomorítóbb, hogy valójában is léteznek ilyen gengszterek.
Műsorokból néztük Running Man-t Woobin miatt. Aztán Hello Counselor-t CNBlue és Toheart miatt. Weekly Idol-t szintén CNBlue miatt. Utoljára a The Romantic & Idol-t néztük Zeldával, amire JB miatt voltam kíváncsi. De a többieket is tök megkedveltem belőle, kivéve 4Minute Jihyun-t. Már korábban említették nekem, hogy JB-t azóta nem kedvelik, mióta ebben a műsorban volt, merthogy mekkora bunkón viselkedett. Ezt valahogy nagyon nehezen tudtam elképzelni róla, mert bár tény, hogy őt még nem ismerem annyira, hiába is szeretem már rég óta, de akkor sem néztem volna ezt ki belőle. Ezért alig vártam, hogy legyen időm elkezdeni és a saját szememmel lássam. Közben olvastam is róla, és tényleg sokan írtak róla rosszat meg hogy csalódtak benne, szóval volt bennem egy kis félelem, hogy talán mégiscsak jobb lenne, ha én ezt nem nézném meg. De a kíváncsiság nagy úr. És lement az első 4 rész, de csak jobban beleestem JB-be, nemhogy kiszerettem belőle. Aztán jött az a rész, ami miatt mindenki fel volt háborodva. De nekem akkor sem változott a véleményem róla. Persze nem mondom, hogy büszke voltam rá, de szerintem teljesen érthető volt, ahogyan Seungah-val bánt. Ráadásul a végén hihetetlenül aranyos volt vele. Szóval megnyugodtam, hogy nem kellett csalódnom benne.
Aztán belekezdtünk a második évadba is, ahol a fiúkat nagyjából mind ismertem. A lányokat már kevésbé, de N miatt voltunk rá kíváncsi. Viszont ez a második évad rettenetesen unalmas.

Azt hittem majd EXO új klipjével zárhatom ezt a bejegyzést, de a koreai hajó szerencsétlenség miatt teljes gyász van Koreában és mindent eltöröltek. Se műsorok, se doramák, se megjelenések. Így EXO klip és album megjelenése is el lett tolva, egyenlőre nem tudni mikorra. Mindenesetre előrendeltük közösen Zeldával az albumot szettben, amiben benne van az M és a K cd is, az EXO DVD, amit említettem, hogy megnéztük. Van benne 2 poszter is és 2 random dedikált fotókártya. De gondolom az albumban is lesz plusz fotókártya, szóval izgi, kiket kapunk majd. *-* Én Kait és Baekhyunt szeretnék nagyon. De örülnék Taonak és Suhonak is. Na meg persze a többieknek is. Csak ne legyek akkora szerencsétlen, hogy itt is pont arról kapok, aki az utolsó helyen van. Tehát D.O, Sehun és Chanyeol ne legyen hozzá. Egyébként az volt a terv, hogy akármilyen kiadásban is lesz, Zelda M-et rendel én meg K-t. Szóval ezért döntöttünk végül a szett mellett.

Nagyon elszomorító ez a baleset. Mikor szerdán hajnalban meghallottam a rádióban a hírt, nem akartam elhinni. Aztán ahogy láttam képeket meg felvételeket róla, könnyek gyűltek a szemembe. Nekem is nagyon felfoghatatlan ez, hát akkor mit érezhetnek a koreaiak meg a hozzá tartozók. Már 28 halott van, de sajnos már 3 napja történt ez, így nem sok esély van rá, hogy még sok túlélőt fognak találni. :( De az tényleg durva, hogy Koreában ilyenkor szó szerint megáll az élet. Nagy az összetartás. Nálunk egy hasonló esetnél beszámolnának róla a híradóban és ennyi. Minden menne tovább.

Szóval EXO helyett CNBlue-val köszönök el. Egy újabb dal/klip a nemsokára megjelenő japán Truth single-ről. A dal magában tetszett, de nem ragadott annyira magával. Viszont a dalszöveg gyönyörű lett.

Annyeong ~

5 éves a dojika.wordpress.com ♥ *w*

5 éves lett a blogom. Hihetetlen… Ugyanakkor mégis ez az öt év olyan kevésnek tűnik. Úgy érzem, mintha legalább 10 év telt volna el, annyi minden történt velem 2009 óta. Meg persze előtte is, csak előtte mindent a naplómba írtam le. De nem bánom, hogy virtuálissá alakítottam a feljegyzéseimet, hiszen nem is gondolná az ember, hogy mennyi pozitívum történt velem, amiért ezt az oldalt létrehoztam. Tök sok emberrel ismerkedtem meg, akik a blogom kapcsán jöttek oda hozzám és írtak nekem, hogy te figyelj, olvasom a blogod és nagyon tetszik. Voltak akik kérdéseket tettek fel ezzel meg azzal kapcsolatban. Persze hallottam vissza rosszat is. Sőt, mikor kicsit haldoklott a blogom, volt, aki kérdezte, hogy mi a baj, miért nem írok vagy mikor lesz újabb bejegyzés. De ami talán a legnagyobb, hogy ha nem kezdek bele ebbe a blogba, talán sosem ismerem meg személyesen az én máig egyetlen példaképemet, Steiner Kristófot.
Tavaly augusztusban pedig még a HVG Goldenblog közönségszavazásán is a 10. helyezett lettem. Ez volt a csúcspontja az egésznek.
Rengeteg élményem meg van örökítve ezeken az oldalakon, mondhatni a felnőtté válásomat lehetett végig követni itt. Nagyon szeretem vissza olvasgatni, még ha sokszor fogom is a fejem, hogy ezt miért és miért ilyen formában írtam le. Dehát ennek így kellett lennie. Megváltoztam, nem kicsit, de nem csinálnék semmit másképp és az egyik legjobb döntésem volt 2009 április 9-én, hogy belevágtam ebbe. És bár mostanában egyre kevesebb időm marad rá, ami nagyon fáj, de ettől függetlenül nem szeretném abbahagyni. Mert ha abbahagynám, kiszakítanék magamból valamit. Tavaly azt ígértem, hogy a szokásosnál nagyobb összefoglalóval készülök, de bevallom, fogalmam sincs mire gondoltam tavaly, pedig tudom, hogy már akkor elterveztem. ^^” Szóval jöjjön csak a szokásos.

Íme az elmúlt egy év statisztikája:

bejegyzések száma: 69
kategóriák száma: 13

Leglátogatottabb hónap:
1.: 2013 augusztus
2.: 2013 december
3.: 2013 november
4.: 2014 január
5.: 2013 szeptember

Legnépszerűbb bejegyzés – linkkel ellátva:
1.: Anti Fitness Club Évzáró, Tripolar EP bemutató és 11. szülinapi koncert @ A38 [2013.12.28.]
2.: Anti Fitness Club @ ZP [2013.05.03.]
3.: Tripolar

4.: Első találkozásom Lee Jong Suk-al @ Liszt Ferenc Repülőtér, Budapest, Hungary [2014.03.04.]
5.: Anti Fitness Club @ Bókay kert [2013.05.26.]

Legnépszerűbb hivatkozó /ahonnan a legtöbbet kattintottak a blogomra/:
1.: GoldenBlog.hu
2.: Facebook
3.: Last.fm
4.: Twitter
5.: Ask.fm

Legnépszerűbb kattintások /ahová a legtöbben kattintottak a blogomról/ – linkkel ellátva:
1.: Facebook
2.: Instagram
3.: Twitter
4.: Zelda blogja
5.: Last.fm

Leggyakrabban keresett szó:
1.: dori rainbow
2.: utállak versek
3.: dóri ranbow’s blog
4.: dóri rainbow
5.: dóri rainbow blog

Tavalyhoz képest eggyel több bejegyzést írtam, ami fogalmam sincs hogy lehet, mert én úgy érzékeltem, hogy nem voltam valami naprakész az elmúlt egy évben. Ebben az évben nem hoztam létre új kategóriát, ellenben a tavaly újként bejövő dorama kategória nagyon meggazdagodott. Annak nagyon örülök, hogy ősszel megint kezdett kicsit fellendülni a blogom, ekkor volt a legtöbb látogatottság is. A legnépszerűbb bejegyzések most is a koncert beszámolók és élménybeszámolók lettek. Mindig ezek a legkeresettebbek, aminek egyébként nagyon örülök, mert talán ezek megírását szeretem a legjobban és azt is tudom, hogy sokan már alapból az én blogomra jönnek egy-egy koncert után. A hivatkozások és kattintások esetében nem lepődtem meg. A legkeresettebb szavak viszont ebben az évben sokat változtak. Nagyon durva, hogy mostmár nem különböző kifejezések által találnak rá a blogomra az emberek, hanem ténylegesen ezt keresik és ezt pötyögik be a google-be. Hihetetlenül jól esik, hogy naponta több ilyet dob ki a statisztikám a keresések között. Ugyanakkor annak is nagyon örülök, hogy az Utállak című versem ennyire népszerű. Bár jobban örülnék neki, ha a nevem is ott lenne, mikor más oldalakon viszont látom azt.

Ha belegondolok, egyre jobban kiforr a blogom egyénisége is. Az elején annyira összekuszált volt itt minden, rossz visszaemlékezni rá. Egy ideje viszont megvan mindennek a rendje, mégha a bejegyzések mennyisége csökkent is.

Végezetül szeretném megköszönni az elmúlt 5 évet mindenkinek és szeretném ha továbbra is nyomon követnétek engem. Bár tudom, mostanság eléggé “elkpoposodott” meg “elkoreasodott” az oldalam, dehát ez vagyok én. Miért írnék másról, ha ők töltik ki a napjaimat? Valószínűleg ahogy a helyzet áll, az elkövetkezendő évben már nem lesz annyi koncert, amiről írhatnék, célzok itt AFC-re. De azért remélem továbbra is lesz miről élménybeszámolót írnom.

Boldog szülinapot én virtuális naplóm! Köszi, hogy mindig meghallgatsz! ♥

Annyeong ~

Can U Smile?

Nem nagyon szoktam képet kitenni ide magamról, de ezt úgy megszerettem, hogy úgy gondoltam itt is megosztom.

e

Még aznap készült, mikor Mercivel mentünk mindenfelé és bejártuk nosztalgiázás és emlékidézés szempontjából a Doctor Stranger forgatási helyszíneket. A képen a Budai várban vagyok, ahol szintén forgattak, a háttérben pedig a Lánchíd van, amin felvették a lövöldözős-menekülős jelenetet. De nem csak ezért, hanem a kép színei miatt is tetszik. Tudni kell, hogy naplementekor fotóztunk és pont háttal voltam a fénynek, ezért lett ez a sötét árnyalat. Meg a gyönyörű kilátás… Imádom!
Magamat tekintve pedig találtam egy tökéletes idézetet a képhez, amit egyébként Infinite – Can U Smile dalából szedtem ki.

And can u smile?
I said to leave
I said I’m okay
It seems like I can give nothing but this to you in the end

Kijött Toheart második klipje is. Egyáltalán nem gondoltam rá, hogy lesz még egy videójuk. De a napokban futótűzként terjedt a hír, hogy a kedvenc dalomra forgattak klipet és nem más fog debütálni benne, mint Sungyeol öccse, Daeyeol. Vicces, mert rengetegszer felemlegettük őt nővéremmel meg Mercivel, hogy mikor fog már debütálni, hiszen már annyiszor mondták, hogy ő is bátyja nyomdokaiba lép. Erre most itt van. Eléggé sokkoló nézni őt, mert mintha ikrek lennének. Nagyon durva. O_o De remélem Daeyeol kicsit értelmesebb, mint Yeollie. ^^”
Maga a klip csodálatos. Teljesen elvarázsolt. A Tell Me Why-t pedig eddig is nagyon szerettem. A legtöbbet hallgatott dal a listámon, mióta megjelent. Úgyhogy megnyugodtam, hogy nem rontották el ezt a szép dalt valami borzalmas videóval.

A kedvem továbbra is ingadozó. Bár nem, nem ez a megfelelő szó, mert inkább vagyok kétségbeesett és letört, mint hol ez, hol az. Csak próbálom folyton mondogatni magamnak, hogy ne gondoljak azokra a dolgokra, amik kikészítenek. Mégha lassan megfulladok, akkor sem. De persze nem mindig megy, mert érzem magam fölött a sötét felhőket. Elkezdhetném sorolni miért is alakult ez ki, de egyszerűbb ha azt mondom, hogy most TÉNYLEG minden rossz irányba tart. Úgy érzem magam, mint aki semmire nem képes, és mint aki nem is élne, csak létezne bele a nagyvilágba. Az egész akkor robbant ki, mikor egyre biztosabbá vált, hogy nem tudom befejezni a sulit. A sulit, amit mikor tavaly elkezdhettem, én voltam a legboldogabb a világon! A sulit, amit mindenestül annyira szeretek és ami közelebb vinne az álmomhoz. Mégis nem hogy előrébb vagyok mióta itt dolgozom, hanem csak távolodom. Mintha mentem volna az alagútban az elmúlt 8 évben és tavaly végre megpillantottam volna a fényt és már ott álltam a kapujában, mikor jött egy elágazás és a rossz irányba indultam el és már nem fordulhatok vissza. És azért nem, mert dolgoznom kell. Mert ha nem dolgozom, akkor szó szerint éhen halunk és nem lesz semmi. Mert anyám nem dolgozik, és hatan élünk egy háztartásban. Megint a kibaszott pénz miatt kell véget vetnem annak, amit annyira szerettem csinálni és amiben az egyik legjobb voltam az osztályban. És most ott vagyok egy sörözőben pultos és úgy érzem, ez csak visszahúz a fejlődésben, nem feljebb visz. Az éttermet sem éreztem fejlődési szintnek, de ezt meg végképp nem. Attól függetlenül, hogy elvagyok ott és megy és önállóan dolgozom. És szeretem is valamilyen szinten, de ez igazából nem számít, mert eddig akármilyen legalja munkát is végeztem kicsi korom óta, mindet szerettem csinálni. Csak egyszerűen nem akartam itt megrohadni a vendéglátás csapdájában, mikor pici korom óta állatokkal akarok foglalkozni és sehogy sem tudok eljutni odáig. Az érettségi megszerzése egy új reményt adott ehhez, mert azzal már léphetnék, de most, hogy ott kell hagynom az esti sulit, totál összeomlottam. És tudom, hogy ahogy másnak sem, ennek sem fogok másodjára neki futni. Fel fogom adni. Na nem mintha lenne bármi esélyem is arra, mégha szeretném is, hogy valaha is nekifussak még egyszer, mikor dolgoznom kell megállás nélkül. Teljesen kétségbe vagyok esve mi lesz velem. Hiányzik az iskola, hiányoznak az osztálytársaim, akikkel úgy képzeltem, együtt fogunk leérettségizni. Olyan jó barátok lettünk. Ráadásul ez az évem kárba is veszik. A tavalyi megvan és már csak egy év kéne, ha ezt sikerülne befejeznem. De ebben a félévben még nincs egy jegyem sem, és májusban még többet kell majd dolgoznom, szóval esélytelen, hogy májusban egyszer is be fogok tudni menni, mikor március első hete óta nem sikerült egy napra/órára sem beesnem. Szóval kárba ment a pénz, amit az idei év tandíjaként befizettem, kárba ment az első fél éves fáradtságom a tanulással és kárba ment egy remény is, hogy idén is olyan tökéletes bizonyítványom lesz, mint tavaly. És megint csak azt tudom mondani, hogy ha suli választáskor figyelt volna rám valaki, nem kerültem volna ebbe a helyzetbe és érettségire mentem volna, nem szakmára, mert a jegyeim akkor is meglettek volna egy gimihez. És akkor már rég-rég azt csinálnám, amit szeretnék. Tudjátok mekkora szar érzés, hogy szó szerint egy csődtömegnek érzem magam az élet minden területén? Ennyire még sosem voltam kikészülve. És egyetlen egy ember van, akinek meséltem erről ennyire vagy még ennél jobban is kifejtve, ő pedig a legjobb barátom, Máté. Ő az, aki meghallgat és nem akar kioktatni, vagy biztatni, hogy jobb lesz. Csak hallgat és érezteti velem, hogy mellettem van, mert erre van szükségem, nem idióta tanácsokra és üres szavakra, mert attól még semmi sem fog megváltozni.
És ez az a pont, mikor más már nem is tud vigaszt adni. Mikor már kevésbé találok fontosnak minden mást, mert nem látom értelmét. Egy példa: mikor kiderült, hogy VIXX és GOT7 jön a németországi kultúr fesztiválra, teljesen fel voltam dobva, mert tudtam, hogy meglesz/megvan rá a pénzem és hogy simán elmehetünk és végre láthatom őket élőben. GOT7 nagyon feljött nálam. Infinite után velük foglalkozok a legtöbbet és bármit megadtam volna eddig, hogy lássam őket. De most.. most képes vagyok ezt is eldobni magamtól, mert nem látom értelmét, hogy ez a vágyam valóra váljon, mikor minden más pedig egy romhalmaz.

Annyeong ~

Tell Me Why

Óóó, hogy megint milyen régen írtam. De most igyekszem egybesűríteni a történéseket. Utoljára Jongsuk Doctor Stranger forgatásáról számoltam be. Mondanom sem kell, hogy még azóta is lázban égek és minden egyes nap, bizony, minden nap a forgatással álmodok. Hihetetlen. :) Viszont!! Mintha Jongsuk meghallgatta volna az “imám”, mert tett fel közös képet a kissráccal, aki hát a segédje/menedzsere és aki az első pillanattól kezdve felkeltette az érdeklődésemet. A forgatás óta kutattam utána, de a neve sehol sem volt ott. Minyhunnak kereszteltem el, mivel CNBlue Minhyukra hasonlít. De péntek reggel megláttam ezt a képet és úgy megörültem neki. *-* Végre kiderült a neve: Donggyu. Bár a Minhyun jobban illik hozzá.

Jongsuk&Donggyu2

Na de menjünk kicsit vissza az időben… Az utolsó forgatási nap 9-én, vasárnap volt. Másnap pedig elég tartalmas nap következett: egyrészt ekkor pótoltam be minden lemaradást az elmúlt egy hétből, másrészt pedig aznap debütált Woohyun és Key duója a Toheart. Amióta csak kiderült, hogy ez a formáció létrejön, dühített, hogy mégis miért és mi lesz ebből. Woohyun a fő kedvencem, Shinee-t viszont nagyon nem szeretem, így már érhető a felháborodásom. Ahogy egyre több infó derült ki a Toheart-ről, annál jobban zavart ez az egész. Majd megnéztem a klipet és az első benyomásom pont az volt, amitől féltem: Woohyun-tól teljesen távol álló, Shinee-ra emlékeztető dallal jöttek ki. Ráadásul ez a klip..

 

Az volt az egyetlen szerencse, hogy elég nagy Doctor Stranger rózsaszín ködben éltem, és nem tudta semmi sem elvenni a kedvem. Pedig ez tényleg eléggé kiborított. Aztán meghallgattam az albumukat is, sajnos attól sem éreztem jobban magam. Az utolsó két dal volt csak, ami tetszett. Azok legalább Namu stílusát idézték. A kedvencem egyébként a Tell Me Why. Gyönyörű dal!

Mivel én kezelem a Nam Woohyun Hungary oldalt, így már csak ez miatt is rengeteget foglalkoztam a Toheartel. Meghát egyébként is támogatni akartam Woohyunt, mégha nekem nem is tetszik ez a formáció. Aztán ahogy teltek a napok és minél több képet, videót, fellépést, rádió és tv-s interjút láttam kettőjükről, valahogy kezdtem megszokni, hogy vannak. A klipet bár nem néztem meg többet, de az albumot folyton hallgattam attól függetlenül, hogy nem tetszett. Sőt, amint elő lehetett rendelni hetekkel a megjelenés és debütálás előtt, meg is rendeltem. Úgyhogy ezek után senki nem mondhatja, hogy nem próbáltam meg mindent annak érdekében, hogy megkedveljem. Igazából talán tényleg megkedveltem kicsit, de ha valaki megkérdezné, hogy mit választanék, akkor még mindig az lenne a válaszom, hogy bár ne létezne a Toheart. Még mindig zavar Key jelenléte és bár belátom, hogy Woohyun nagyon ki van most virulva Toheart miatt és ennek örülök is, de szerintem ha egyedül, a saját dalaival szólózott volna, még jobban érezte volna magát.
De kár ezen rágódni. A Toheart úgyis csak egy hónapos projekt volt, hiszen áprilisban visszatér az Infinite és Woohyun akkor már újra ott lesz, ahol lennie kell és vége lesz a Toheartnek. És remélem, hogy legközelebb már tényleg szólóalbummal jelentkezik majd.
A Toheart albumom egyébként a múlt héten megérkezett. Szerencsére azt a verziót kaptam a poszterből, amit szerettem volna és bár nem Woohyun fotókártyát kaptam, hanem közöset, még így is jobban jártam, mintha Key lett volna hozzá.

toheart

A GOT7 és CNBlue albumom is megérkezett. A GOT7 albumhoz Jackson kártyát kaptam, amit fel is tettem cserére, merthogy én mindenáron JB-t akartam és ebből nem akartam engedni. Aztán eszembe jutott az ebay… Imádom ezt az oldalt. :P Szóval végül ott találtam viszonylag jó áron JB fotókártyát, ami elméletileg ma meg is érkezik. Így Jacksont is megtartottam, aminek Zelda külön örült, mert neki meg ő az újdonsült kedvence.

got7

A CNBlue albumnál már más volt a helyzet. Alapból mérges voltam rájuk, hogy minden héten kiadtak egy újabb verziót a Can’t Stopból. Összesen hármat és persze minden kiadáshoz másmilyen poszter, fotóalbum és kártya jár. De aztán felmértem a terepet és rájöttem, hogy a harmadik kiadásból nem kell semmi, a másodikból is csak a poszter. Így megint ebayhez fordultam és már meg is rendeltem a Minhyuk posztert, illetve Mercinek is egy Yonghwa-t. És így még jobban is jártunk. Mert ha albummal együtt rendeltük volna meg, akkor véletlenszerűen kaptunk volna hozzá posztert és tuti nem őket kapjuk. Ahogy az első kiadásos Can’t Stophoz sem őket kaptuk kártya formájában. Egy pénteki napon érkezett meg az albumom, rögtön ki is bontottam. Mivel Mercinek is én rendeltem meg, így kettő volt a csomagban. A legfelsőt boncoltam ki és úgy éreztem, az egyikben Jungshin kártya van, a másikban pedig Minhyuk. És a megérzéseim megint bejöttek: kinyitottam és Jungshin nézett vissza rám. Ennek nem örültem, mert az utóbbi időben a 4ből ő az utolsó nálam. Persze szeretem őt, nem erről van szó, csakhát mégiscsak Minyhuk a kedvenc tagom. De még vártam, hátha.. Igazából úgy egyeztünk meg, hogy Jonghyun és Minhyuk kártya az enyém és Yonghwa, Jungshin az övé, ha cserére kerülne sor. De csak kedden tudtunk találkozni, addig meg majd meghaltunk az izgalomtól, hogy ki van az ő albumában. De arra nem számítottunk, hogy abban is egy Jungshin lesz majd. Nem akartuk elhinni. Egyszerűen a CNBlue albumokkal nincs szerencsém. Eddig mindig olyan random dolgokat kaptam, amin pont az a tagom volt, aki éppen utolsó. Legutóbbi esetben Jonghyun kártyát kaptam.
A Can’t Stop albumomról akkor mutatok képet, amint megjön a Minhyuk poszterem, hogy az egész kollekció rajta legyen a képen.

És visszatérve JB-re: létrehoztam neki az első magyar oldalt. Igazából egyik tagnak sincs még, csak BamBam-nek. És én akartam lenni az első, aki JB-s oldalt csinál. Így meg is alakult a JB GOT7 Hungary. Igazából gondolkodtam, hogy vegyek-e fel admin társat, de rájöttem, hogy nem akarok. Elég önző tudok lenni ilyen téren és szeretném kisajátítani az oldalt és a posztokat. Ahogy a Woohyunos oldalon is csak én írok már. Úgyhogy elvagyok én vele. Nagyon élvezem egyébként. Eddig csak csoportoknak voltam adminja, de az teljesen más. Az oldalak sokkal jobbak és annyira szórakoztat, ahogy a frissítéseket megosztom mind a két oldalamon. Ami amúgy márcsak azért sem fáradtság, mert úgyis amint hazaérek munkából, vagy mielőtt elmegyek munkába, folyton nyomon követem a történéseket, így nem tart semeddig kitenni az oldalamra is azokat, vagy lefordítani a dolgokat.

Dorama ügyileg sajnos most eléggé le vagyok maradva, de azért nyomon követem ami érdekel, de legfőképp most műsorokat néztünk, mert több kedvencünk is volt ebben-abban. Illetve néztük a This is Infinite-et is, aminek sajnos csütörtökön van vége. Bár megértem, hiszen comeback mellett nem igen jutna még erre is idejük. Nagyon kíváncsi vagyok az új koncepcióra. Teljesen rá vagyok már pörögve. *-*
Egyébként pedig az egyetlen dorama amit most nézünk, abba L miatt kezdtünk bele, a címe: Cunning Single Lady. Egyenlőre nem sokat tudok róla mondani, pedig már 4 részt megnéztem. Kicsit paródiának tűnik, meg egyenlőre untat is, meg L karaktere sem valami erős, attól függetlenül, hogy persze itt is irtó aranyos. De majd kiderül később, hogy milyen lesz.

Nemrég napvilágot látott egy német K-Culture Festival hír, miszerint VIXX, GOT7 és B.A.P fellépnek rajta. De ez még csak terv volt. Tegnap viszont már biztossá vált a névsor: GOT7, VIXX, Block B, MBLAQ, Ailee. Őket mind ismerem, GOT7 és VIXX pedig fő kedvenceim, így most megy a számolgatás, latolgatás, gondolkodás… De nem követem el még egyszer a legnagyobb hibát: nem élem bele magam! Addig nem, míg a kezemben nem lesz a jegy. Egyébként nem drága, csak most minden nagyon kérdéses lett és nem nagyon merek lépni pénzileg, pedig megvan már a jegyemre az ár. Még van pont egy hónapunk eldönteni, hogy mi legyen, ugyanis csak akkor kezdik el árusítani a jegyeket. Erre már tényleg ki szeretnék menni, ha már Infinite párizsi és VIXX németországi koncertjéről lemaradtam.

kculture

És akkor egy kicsit magamról. A sulit és a melót most inkább hagyjuk…
Kedvileg tökéletesen voltam egészen tegnapig. Tegnap ugyanis megint csak jött egy megérzés, egy olyan megérzés, amit múltkor, 3 héttel a mélypontom előtt érezem. Most ugyanez kerített hatalmába és ez a megmagyarázhatatlan érzés mindig kétségbeeséssel társul. Nem tudom megmondani minek köszönhető ez, vagy egyáltalán a mélypontom. De úgy érzem magam, mint egy időzített bomba.
Haj ügyileg viszont nagy változás következett be nálam. 1 éve lettem barna a bordó után, és most lilára váltottam. Ami igazából a bordó és a lila átmenete lett végül. Woohyunnak is ilyen haja van, innen jött az ötlet és örülök, hogy végül be is teljesítettem, mert nagyon tetszik ez a szín. Mondjuk a barnát is szerettem, de most kellett ez és szerintem egy ideig ez marad.

Végül kiolvastam Belső Nóra – Depresszió, betegség vagy úri huncutság könyvét. Igazából nem ilyenre számítottam, de örülök, hogy létezik egy ilyen könyv, ami pont az előítéletekkel és tévhitekkel foglalkozik.
Utána J. D.  Salinger – Zabhegyező-nek álltam neki, mert már annyian ajánlották. De vagy valami baj van velem vagy tényleg egyáltalán semmi izgalmas nincs abban a könyvben. Végig untam az egészet. Az utolsó 60 oldal kezdett érdekessé válni, majd vártam a csattanót a végén, azt hogy öngyilkos lesz vagy azt, hogy átveri a húgát és mégis lelép otthonról, vagy bármit, de nem ezt a beletörődést és nagy semmit. Gyűlölöm mikor valamit ilyen hirtelen, minden értelem nélkül fejeznek be. Vagy fejezzék be rendesen, akár megválaszolatlan kérdéseket is hagyva maguk után, vagy inkább ki se adják. Úgyhogy engem ez a könyv feldühített. Pedig olyan szép ez az új kiadásos borító, annyira örültem, mikor megvettem ezt is a könyvesboltban.
Most John Green – Csillagainkban van a hiba a soros. Merci ajánlotta nekem, és miután a leírását elolvastam, tudtam, hogy ezt tényleg el kell olvasnom. A felén vagyok túl pár oldallal, szinte képtelenség letenni. Már az első oldal is olyan izgalmas volt. Ugyanakkor mindig kiráz a hideg a helyzetleírásoktól. De eddig imádom. A szereplők is annyira szerethetőek és a főszereplő srác.. hihetetlenül jó karakter. Hamar sikerült egy tökéletes alakot elképzelnem rá a leírtak alapján. Nagyon kíváncsi vagyok hogyan tovább, főleg mert most egy tök nagy fordulat van benne és ott kellett félbe hagynom. De nem baj. Akkor is csak akkor olvasom, mikor nincs vendég és nincs mit csinálnom. Mert ha itthon is olvasnék, akkor szó szerint falnám a könyveket. Így viszont el tudom húzni. Ez után pedig szerintem Pi életét fogom elolvasni. Már rég óta szemezek vele a könyvesboltokban, mivel a filmet nagyon szeretem. Szóval azt hiszem most eljött az ideje.

Végezetül a most hétvégémről egy kis beszámoló. Elég érdekesen indult ez a péntek reggel, mert kicsit elaludtam. Végül kiderült, hogy ezzel nincs is baj. Hogy hova készültünk? AFC-re. Arra a bizonyos 21-re meghirdetett SOTE-ban tartandó koncertre. Csakhogy időközben elfelejtették közölni, hogy elmarad. Csak simán törölték az eseményt, dehát ki vette ezt észre. Mercivel már hetek óta kitaláltuk merre fogunk menni koncert előtt. Aztán gyanús volt, hogy nem írtak semmit a koncertről, így írtam egy bizonyos valakinek, aki elmondta, hogy nem lesz koncert, azt is elmondta miért és még egyéb belső infókkal látott el. De igazából nem tudott újat mondani. Tökéletesen láttam mi a helyzet. Nem hiszem, hogy bármihez nagyobb tehetségem lenne, mint a megfigyelésben és az ember ismerésben. Így hát már hónapokkal ezelőtt, sőt, több mint egy éve megjósoltam hova fog fajulni ez az egész. És íme, itt vagyunk. Egy banda széthullásának közepén. Nincs olyan ismerősöm, aki ne tudná, hogy mekkora AFC fan voltam még azelőtt is, mielőtt híresek lettek volna a médiában. Azóta követem őket nyomon itt-ott, összes pesti koncerten és néhol vidéken is. Sajnos sikerült közelebbről is megismerni őket, jöttek a csalódások, amit végül azzal tettem rendbe, hogy ők is emberek. Csak hát nem mindegy milyenek. De ebbe nem mennék bele. Tehát teltek a hónapok és a helyzet fokozódott. Mára már csak hárman vannak. De vajon miért? Akik benne vagyunk ebben a körben, tudjuk és végtelenül szomorúak vagyunk emiatt. És azt hiszem Marek kilépése volt a végső lépés, és zuhanás után megérkezés a szakadékba. Most pedig megy a tengődés. Koncertek lemondása mindenféle ürüggyel. stb. stb. stb. Tévedés ne essék, nem leszólni akarom őket, egyszerűen csalódott vagyok, mert ők voltak a mindeneim 7 éven át. Sokat köszönhetek nekik, bár ez visszafelé is igaz: sokat köszönhetnek nekünk, de ebbe megint nem mennék bele. Sok új barátságot szereztem. Mondhatni a legtöbb barátomat itt ismertem meg. És ők nem is barátok, hanem egy család, egy már nem is olyan nagy, ám annál összetartóbb család. Nem csak AFC, de mi is elvérzünk ebben az egészben. Mikor ott álltunk Marek búcsúkoncertjén és láttam zokogni a barátaimat, nem csak Marek miatt és a szörnyű igazság miatt, hanem miattuk is majd megszakadt a szívem. Én sosem voltam Marek fan. Sőt, elején el sem akartam fogadni őt. El kellett telnie pár hónapnak, hogy egyáltalán elfogadjam. Utána sikerült megkedvelnem, majd megszeretnem őt. Tehát most nem azért mondom ezt, mert Marek lépett ki. Hanem mert kilépett valaki és mert olyan dolog miatt lépett ki, amiről ő nem, ám más annál inkább tehet. Gyűlölöm, hogy nem írhatok le konkrétumokat. De így is jó érzés kiadni magamból.
Jó, hogy Korea és a Kpop ennyire leköti a figyelmemet, mert így könnyebben túlteszem magam ezen és a még elkövetkezendő történéseken. De ha ténylegesen vége lesz, fogalmam sincs hogy fogom tudni betölteni azt az ürességet. A kétségbeesés lesz úrrá rajtam, ha erre gondolok. Arra, hogy AFC nem lesz többé vagy ha nem is oszlanak fel, merthát ismerve őket, inkább hagyják lógva a dolgot, minthogy lezárják, de nem történik velük semmi vagy csak ritkán. Ezerszer megkérdezték már tőlem korábban, hogy én nem akarok-e kimenni külföldre dolgozni? Mindig rögtön rávágtam, hogy nem! És ebben három dolog játszott szerepet: a barátaim, AFC és Budapest. Miattuk nem mennék ki. A családomat és az állataimat kivihetném, de a többit nem és nem tudnék és nem is akarnék nélkülük meglenni tovább. Akkor mégis hogyan is dolgozhatnám fel azt, hogy vége… Van ennek bármi értelme így ezután?
Na nem mintha ennek a tengődésnek lenne. Most értettem meg azt, mikor azt mondják a zenekarok és az énekesek, hogy a csúcson kell abbahagyni! Talán AFC-nek is ezt kellett volna tennie. Abbahagyni valahol a Metamorphosis album megjelenése után, de még 2013-ba lépés előtt. Akkor emelt fővel tudtak volna búcsúzni. De most.. mégis mi marad meg mindenkiben? Ez, ez a csalódottság és rossz emlékek, düh és meg nem értettség. Legalábbis aki tudja hol hibádzik a történet. Nem akarok semmi rosszat beharangozni és elhíresztelni olyat, ami nem igaz. Könnyen lehet, hogy kivételesen mi vagy 25-en tévedünk és a banda hamarosan új dolgokkal örvendeztet meg minket. De lássuk be, erre kevesebb esély van. De mindig ott a remény!
Visszatérve tehát, AFC koncert elmaradása nélkül is találkoztunk Mercivel. Voltunk a The Donut Library-ben, ahol sikerült megváltoztatniuk a véleményemet a fánkkal kapcsolatban. Gyerekkorom óta utálom a fánkot, mert zsíros, mert undorítóan édes és mert semmi értelmét nem láttam. De ezek az amerikai fánkok másabbak. Ezek nem zsírosak, nem undorítóan édesek, hanem finomak és igen is függővé váltam tőle. Nem beszélve, hogy az egész terem lila színű. Értitek, lila!!
Utána tettünk egy kisebb kerülőt és felmentünk a Budai várba. Gyerekkoromból több emlékem fűződik ide, de most főképp a Doctor Stranger forgatás miatt látogattunk el oda. Sajnos én dolgoztam, mikor itt forgattak, de Merci megmutatta a helyszíneket és elmesélte mik folytak ott. Én pedig a Lánchidas forgatásról meséltem neki és mutattam a várból lenézve, hogy mi hol és hogy történt. Jó volt feleleveníteni ezeket a pillanatokat. Elsétálgattunk, naplementét néztünk, képeket csináltunk, majd jöhetett a Jono Yogo. Aki kitalálta ezeket a fagyott yoghurtozó helyeket, az egyszerűen Einstein volt. Mindig elámulok mennyire finom ez az édesség. Eközben nézegettük meg az albumokat, amiket elvittem megmutatni. Infinite Paradise és Man In Love. Infinite H és Toheart albumok. Ezzel pedig már mindegyik, őt is érdeklő albumot megmutattam már. Végül jött a törzshelyünk: a Bubble Teázó. Most nem maradtunk sokáig, mert időben vissza akartunk érni Mercihez. Pizzáztunk, filmet és videókat néztünk, majd fél 2 körül aludtunk el. 7 órányi alvás és reggeli után pedig elbúcsúztunk. Elindultam, hogy szerezzek öcsémnek focis BL kártyacsomagot. Megőrülök tőle, dehát itt a mi környékünkön már nem lehet kapni, így a lelkemre kötötte, hogy vegyek neki valahol. Végül találtam, de nem messze a fánkozótól, így az az ötletem támadt, hogy viszek haza párat a családomnak is. Nehogy már csak én kényeztessem magam ezzel a finomsággal. Csakhogy még volt hátra fél óra nyitásig. De nem zavart. Sétálgattam, nézelődtem, gondolkodtam, fejben írtam az éppen esedékes történetemet és mosolyogtam. Hiszen Pesten voltam és azzal töltöttem most az időmet, amivel akartam. Nem kellett rohanni. Csak magam voltam és a gondolataim. Majd miután visszasétáltam,  2-3 km-ert megtéve és megvettem a fánkokat, hazaindultam.
Csodálatos két nap volt. Persze így nem jön le, de mivel nem csak engem érint a történet, így nem akartam bővebben belemenni személyes témákba. De jól éreztük magunkat és nemsokára jön a következő, előreláthatólag jövőhét hétvége. És ezúttal Zelda is csatlakozik hozzánk. :)

Annyeong ~

GOT7 meme

Hogy szeretted meg őket?
JB-vel kezdődött az egész. Még a Dream High 2-ben ismertem meg őt meg Jr-t. Utána kezdtem JJ. Projectet is hallgatni meg foglalkozni velük. Csakhogy a duójuk közben eltűnt én meg kétségbeestem, hogy mi lesz most JB-vel. Mert egy ilyen tehetséget, mint ő, kár lenne veszni hagyni. Végül a GOT7-ben debütáltak újra most januárban mind a ketten, én pedig totál izgatott voltam. Majd hatalmas GOT7 fan lettem.

Kedvenc tagod?
JB ♥

Változott-e valaha a kedvenc tagod?
Nem.

Legaranyosabb tag?
Yugyeom

Ki néz ki a legjobban?
JB

Kihez mennél feleségül?
JB *-*

Kivel járnál?
Mark ;)

Kit szeretnél öcsédnek?
Yugyeom

Ki lehetne a legjobb barátod?
Mark

Ki lehetne a háziállatod és milyen állatra hasonlít?
BamBam.. olyan, mint egy hal :D

Legjobb énekes?
JB

Melyik tag olyan, mint te?
JB :D

Legviccesebb tag?
Jackson

Legfurcsább párosítás?
JB x BamBam O_o

Kedvenc párosításod? #1:
JB x Mark

Kedvenc párosításod? #2:
JB x Youngjae

Kedvenc dalaid?
Follow Me, Playground, Girls Girls Girls, I Like You

Kedvenc klipjeid?
Kizárásos alapon Girls Girls Girls :D

Tedd a tagokat szeretési sorrendbe?
1. JB

2. Mark
3. Yugyeom
4. Jackson
5. Youngjae
6. Jr.
7. BamBam

Melyik másik Kpop csapattal szeretnéd, hogy GOT7 akár közös programban is szerepeljen?
Hát.. ez nehéz. Persze örülnék, ha Infinite-tel lennének jóban, de eléggé távol állnak egymástól. VIXX-el és B.A.P-vel viszont el tudom őket képzelni. *-*

GOT79

Mark Jr. Youngjae Yugyeom JB BamBam  Jackson

Annyeong ~

Lee Jongsuk – Doctor Stranger forgatás @ Budapest [2014.03.7-8-9.]

Előre szólok, ez nagyon hosszú lesz. De semmit nem akarok kihagyni belőle. Akit érdekel, az úgyis elolvassa. Akit meg nem, annak teljesen mindegy, hogy milyen a terjedelme.

Annyira nehéz összefoglalni mindazt, ami ezen a héten történt. Bár a repülőtérről már írtam, ami nagy szerencse, mert az már annyira távolinak tűnik, mintha legalább egy hónapja történt volna. Talán mert azóta rengeteg új élményben lett részem.
Még mindig felfoghatatlan, hogy az egyik fő kedvencemmel találkoztam. Annyira gyorsan történt az egész… Tisztán emlékszem, hogy a konyhában voltam, mikor Zelda nagyon hangosan, mély megdöbbenéssel a hangjában azt kérdezte: MICSODA?????????? Szaladtam be, hogy mi történt. Esküszöm azt hittem meghalt valaki. Erre láttam a cikket, miszerint amint Jongsuk felépül a H1N1-ből, akkor Magyarországra jön forgatni a Doctor Strange-el. Ez az egész este volt és én már el is újságoltam a hírt Mercinek. Annyira izgatott lettem, hogy csak mosolyogtam ezerrel meg ugráltam örömömben, szó szerint. Kimentem kutyát sétáltatni és mint aki fogyatékos, úgy mosolyogtam magamban.
Aztán teltek a napok és semmi hír nem volt, én pedig folyton azon agyaltam, hogy nem fogok tudni felmenni Pestre, még ha csak 30 km-re is van, mivel dolgozni fogok és nem fogom tudni megoldani az egészet. Arra gondoltam, hogy nem fogjuk tudni mikor hol forgat és/vagy titokban fog az egész zajlani. Aztán egy reggel, azon a bizonyos múlthét kedd reggel azzal a hírrel ébredtem fel, hogy Jongsuk elindult Magyarországra. Akkor még nagyobb lett rajtam a nyomás, hogy akkor most hogyan is kéne megoldanom ezt az egészet. Végül hirtelen szervezés következtében sikerült kideríteni mikorra is érkezik a repülőtérre és mi is ott voltunk. Aznap már nagyon boldog voltam, hogy ilyen közel volt hozzám és láthattam. Azt mondtam akkor, hogy én már azzal is megelégedtem. De igazából ahogy telt az idő, ez már nem volt igaz.
Szerdán nagyon durva mélyponton mentem keresztül, egy 3 héttel ezelőtti bejegyzésemben már írtam, hogy azt érzem, be fog következni ez a pillanat. És meg is történt. Nem értettem miért pont a boldogságom másnapján, de teljesen összeomlottam. A legrosszabb ebben az volt, hogy melóban voltam. Bár szerencsére szinte egy vendég sem volt. Nem volt erőm és kedvem semmire, enni sem tudtam, sőt egy korty kávé vagy víz sem ment le a torkomon. Aznap semmire nem voltam képes. Aztán mikor elmentem aludni éjjel egykor és másnap reggel felébredtem, mintha semmi sem történt volna, olyan vidám voltam, mint azelőtt.
Csütörtökön új erővel vágtam neki a napnak és elterveztük Zeldával, hogy mivel ő péntektől már szabadnapos, így menjünk fel a forgatásra, ha már az első két napról lemaradtunk. Bár élménybeszámolókból pontosan tudjuk mik történtek. Fura volt az egész, mert mindig ki tudtuk deríteni hol lesz a forgatás. Hol innen, hol onnan, de kiderítettük. Jó kis összetartó csapat lett ez a Lee Jong Suk Hungary. Bár persze voltak, akik szerették volna kisajátítani maguknak és direkt hamis infókat hintettek el a forgatás helyszínéről, vagy csak szimplán titkolták, hol is lesz a forgatás. De rajtunk Zeldával nem fogtak ki. A sok jel és logikus gondolkodás mindig segített nekünk, így tehát péntektől kezdve minden nap elsőként ott voltunk már hajnalban a forgatásokon. És a közeli ismerőseimnek mindig leadtam az infót. Egyébként megértettem ezt az egész titkosítást, mert elég sok zavaró és idegesítő fan volt, akik képtelenek voltak felfogni a szabályokat. Fényképeztek, videóztak ráadásul a spoilereket is végig feltöltötték. Nem beszélve arról, hogy folyton zaklatni akarták Jongsukot. Mondjuk ezek főképp a kínai lányok voltak. De ez csak a tábor 10%-a. Mi, a normálisak voltunk többségben. Mindenesetre észrevettük, hogy mikor csak 2-3-an vagyunk ott fanok, akkor Jongsuk úgy viselkedik, amilyen valójában. Nem feszült, nem kerül minket, nem bújik el. Hanem mosolyog, ugrál, integet, táncizik, nevet, és köztünk mászkál. Ezért pedig nekünk kettőnknek megérte minden egyes nap 4kor kelni, hogy már rögtön a forgatás elejére illetve kipakolásra ott legyünk. Kezdeném is akkor a pénteki napot.

Péntek, Hősök tere [03.07.]
Korán reggel érkeztünk meg a helyszínre és bár először nem tudtuk merre is keressük őket, rögtön észrevettük az egyik koreai srácot, akit a repülőtéren már láttunk. Így egyértelmű volt merre is kell mennünk. Befordultunk az oldalsó kis utcába és ott volt mindenki. Utánunk pár percre Jongsuk is megjelent. Leültünk a padra és onnan néztük őket. Voltunk páran, de nem sokan. Csatlakozott hozzánk Edina is, akit pont a blogom illetve a repülőteres bejegyzésem által ismertem meg, mivel ő olvasta azt és felkeresett facebookon. Jól elbeszélgettünk, hamar megtaláltuk a közös hangot és másnap, mikor ott ültünk a padon, nézve a forgatást, odajött hozzám, hogy szia, te Dóri vagy? Így pedig meg is ismertük egymást személyesen. A későbbi napokon pedig ő és a két nővére végig csatlakoztak hozzánk.
Nyilván nem fogom lelőni a jeleneteket meg azt sem, amiket a filmmel kapcsolatban megtudtam a forgatások folyamán. De ami viszont nem spoiler, és amit már szinte mindenki tud, mert kiderült, vagy mert nem titok, arról nyilván én is fogok szót ejteni. Így tehát aznap motoros részeket forgattak. Nem csak a kaszkadőr, de Jongsuk is motorozott. De olyan aranyos volt, hogy ilyen kis bizonytalan. Először csak döcögött a motorral, de a végére egészen belejött és látszott is a fején, hogy milyen büszke magára. :D De azért féltettük, hogy pont a legnagyobb forgalomban vezettek körbe, körbe a Hősök terénél. Jól megfigyeltük a stáb tagokat is, a hétvégén egyébként már mindenkit felismertünk és tudtuk ki mit csinál és kicsoda. Jongsuk stylistját és menedzserét már ismertem, de volt még Jongsuk mellett egy kissrác is. Jó, nem úgy kicsi, Huszon akárhány évesnek néz ki, de olyan kis aranyos volt. Ott futkosott végig, pakolgatott, mosolygott. Ő úgymond segéd volt, vagyishát ha nem ilyen szépen akarom kifejezni magam és tényleg azt nézzük, hogy miket kellett csinálnia, ő volt Jongsuk “csicskása”. De ez nem jelenti azt, hogy rosszul bántak vele, mert nem, Jongsukkal tök cukik voltak együtt. De akkor is mindent neki kellett csinálni meg vinni Jongsuknak és Jongsuk után. Egyébként CNBlue Minhyukra hasonlított, így Minhyunnak neveztem el és az én érdeklődésem rögtön felé is irányult.
Közben a kaszkadőr srácon nevettünk sokat, mert azt semmi nem érdekelte, csak a motorja. Mikor valamiért elvették tőle, olyan morcos volt, mint egy kisgyerek. Mikor aztán visszakapta és ráülhetett, örült a feje. :D De a legviccesebb az volt, hogy a kaszkadőr lány is mindig felült mögé és úgy motoroztak órák hosszat, hogy hozzá volt kötözve a sráchoz. :D Meg volt egy repülő kamera is.. Olyan félelmetes volt, UFO-ra hasonlított. Sosem láttam még ilyet.
Aztán figyelmesek lettünk arra, hogy kezdenek pakolni, így hát sejtettük, mára itt vége és jöhet a következő helyszín. Csakhogy ez már 10 órakor volt és nekem a deles buszt el kellett érnem, mivel 2-re mentem dolgozni. Jongsuk aranyos volt, mert mielőtt beszállt az autóba elköszönt tőlünk és integetett egy nagy mosoly kíséretében. Közben sikerült kideríteni, hogy hol lesz a folytatás, de nekünk már nem sok értelme lett volna oda átmenni pár percre, így elmentünk Bubble teázni és Merci is csatlakozott hozzánk. Majd fél 2-re értem haza, hazasiettem, kapkodva összeszedtem a cuccaimat, és már rohantam is dolgozni. Aznap 23-ig dolgoztam és nagyon jó kedvben telt ez a 9 óra, bár nem titkolom, nagyon fáradt voltam. Az előző napokat is végig dolgoztam és mivel végig délutános voltam, a késő esti hazaérkezésem után még leültem mindig netezni is, hogy a történéseket végig nézzem a koreai kedvenceimmel kapcsolatban. Így tehát 2-nél hamarabb sosem kerültem ágyba és a forgatási napokon ugye 4-kor már keltem.

Szombat, Lánchíd, Budai hídfő [03.08.]
Megint korán reggel ott voltunk, rajtunk kívül csak egy lány volt, de ő már bennfentesnek volt mondható. Csak mi ketten néztük őket és igenis nagyon jó érzés volt, hogy csak mi voltunk ott. Mert ekkora már eléggé elszálltak egy-ketten és igenis megérdemelték, mert eddig ők akarták kisajátítani és átvertek másokat. Most pedig egy rossz helyszínre mentek, mert nem tudták meg, hogy ez az igazi helyszín. Órákig csak mi 5-en, már az említett lánnyal és nővéreivel kiegészülve néztük őket. Most csak a stábtagokhoz voltunk közel, mert Jongsuk csak egyszer jött le a hídról, és bár akkor kérhettünk volna autogramot, nem akartuk megzavarni. Amit aztán utána végig bántunk is, mert tudtuk, ez volt a legnagyobb alkalom, mikor kaphattunk volna, mert egyedül volt és nem szólt volna rá senki. A hídon egyébként most kevésbé érdekes jelenetek voltak délelőtt, főleg mert egyre hátrébb mentek és a partról már nem nagyon lehetett látni. De mi nem akartunk olyan pofátlanok lenni, hogy felmegyünk a hídra, csak a másik oldalra és onnan figyeljük őket, mert az nagyon zavaró lehetett. Így hát elnézelődtünk. Nem sok minden történt ezen a napon, legalábbis délelőtt, de azért jó volt és megbecsült élményekben volt részünk. Főleg mikor még korán reggel Jongsuk produkálta magát. Na az hihetetlenül édes volt. Ott táncolt, egy konkrét koreográfiát lenyomott a stylistnak valamelyik lány bandától. Ugrált, szórakozott a női szereplővel, nevetett, énekelgetett, folyton nézett minket, mosolygott. Ezért mindenképp megérte. Ilyeneket, ha többen vagyunk, sosem csinált. Igazából sokat gondolkodtunk rajta, de később megértettük ez miért van. Koreában ha forgatás van, egyáltalán nincs esély a helyszínt megközelíteni, sőt a stáb és a színészek között elvegyülni. De nekünk ez mind megadatott, minket a koreai stáb nagyon szerencsésnek titulált. És Jongsuk nem azért vonult el, mert nem szeretne minket, vagy mert nagyképű lenne. Hanem mert még mindig nem épült fel teljesen, folyton vérzett az orra és nem volt a legjobban. Nyilván nem akarta, hogy így lássuk őt. Azt sem akarta, hogy nagy tömegeket kelljen kerülgetnie. Ráadásul ő szégyenlős is. Meghát a koreai fanok nagyon rámenősek, sokszor veszélyesek is. Így hozzánk még szoknia kellett. De mikor csak páran voltunk, foglalkozott velünk és azt az énjént ismertük meg, ami a valódi és amit a műsorokból, interjúkból, forgatási videókból láttunk. Ezen a napon is mentem még dolgozni, ráadásul aznap éjfélig, szóval kemény volt ezt úgy, hogy hétfőtől szombatig nem aludtam többet 25 óránál. Illetve hogy csütörtöktől kezdve csak 4-et. De túl éltem, mert olyan boldog voltam, hogy ennyiszer láthattam. Voltak hírek arról, hogy hétfőn és kedden is forgat még. De aztán pontosították ezt és kiderült, vasárnap lesz az utolsó nap. Ezt egy részről nagyon bántuk, mert tudtuk, ez az utolsó nap, mikor élőben látjuk. Másrészt örültünk neki, mert Zelda hétfőtől már dolgozik, így ő már nem tudott volna jönni. Meg nekem is elég bonyolult lett volna megoldani. Így tehát a búcsú érzésével vágtunk neki a vasárnapi napnak.

Vasárnap, Corvinus Egyetem, Fővám tér [03.09.]
Ez volt a legcsodálatosabb nap a négy közül. Bár köszönhető volt annak is, hogy végre egész nap kint lehettünk elejétől a végéig. Viszont elaludtunk, így csak a fél órával későbbi busszal mentünk és ez megpecsételte a reggelt, mivel nem tudtuk biztosra, melyik részén forgatnak a Fővámtérnek. De mivel vasárnap volt, alig volt valaki a buszon meg az úton, így ugyanakkorra értünk fel, mint amekkorra szombaton az eggyel korábbi busszal értünk fel. Így mégsicsak jól jött ki, hogy elaludtunk. Aztán mikor leszálltunk a villamosról, már láttuk, hogy mindenhol körbe van kerítve. De mi és az a bennfentes lány, akiről már írtam, lementünk oldalt és tulajdonképpen odakerültünk a forgatáshoz. És a világ legjobb biztonsági őrét fogtuk ki. Végig segített nekünk, hogy is kerülhetnénk közelebb. Sőt még mikor sminkelték Jongsukot is a szünetben, még akkor is bevitt minket, hogy megnézhessük. Végig azon volt, hogy mi is rendesen láthassuk a forgatást. Mindig a legjobb helyekre terelt bennünket. És jókat beszélgettünk vele, elpoénkodtunk, az az igazi középkorú, jó humorú bácsi volt ő. Megjegyzem Csabának hívták és megérdemelne egy kitüntetést, mert a többi őr undorítóan bánt velünk és a koreaiakkal. Olyan szavakat mondtak rájuk, lévén, úgysem értük, hogy egyszerűen meg tudtam volna őket pofozni, pedig nem vagyok verekedős. Igazi előítéletekkel rendelkező parasztok voltak. És minket is olyan szavakkal illettek, amiket még a családtagjaink sem engednek meg maguknak. Kérdem én, ezt szabad? Nekik mindent szabad? Igazán szívesen írnék egy levelet ennek a biztonsági cégnek. Na de térjünk vissza, mielőtt megint felhúzom magam ezen.
Tehát egyre beljebb és beljebb mehettünk, ahogy mentek ők is arrébb a forgatással. Közben már jöttek még páran, de még mindig kevesen voltunk, szerencsére. A kórházas részeket vették fel. Vicces volt, hogy a Corvinuson egy Erzsébet kórház tábla figyelt. :D Nagyon jól szórakoztunk a forgatás közben. Éppen kukucskáltunk ki a fal mögül, mindenki koncentrál, tök nagy csend, erre megszólalok: olyan mustár szag van, nem érzitek? Erre mindenki szakadt a nevetéstől. Persze senki nem érezte rajtam kívül. De azóta folyton a mustárt hallgatom. Különféle teóriákat gyártottunk már róla hogy is jöhetett a képbe a forgatáson a mustár szag. :D Csaba pedig megjegyezte, hogy biztosan terhes vagyok és azért éreztem. Persze ezt is hallgatom azóta. :D Annyira vicces voltak a jelenetek is, meghát Csaba is végig szórakoztatott minket. Akkor volt a legjobb, mikor az autós jelenetek jöttek. Akkor ugyan kicsit hátrébb voltunk és folyton zárásban kellett lennünk. De mikor nyitás következett mindig jól megfigyeltünk mindent. Meg olyan jól elszórakoztunk a gyalogosokon is, főleg mert a bácsink, csak így hívtuk :D, olyan viccesen vezényeltek őket. Amúgy durva volt, hogy ennyire körbe volt zárva az egész. Aki időközben szeretett volna jönni a forgatásra, meg se talált minket meg hogy hogy jöhetne be. Egész családias volt a légkör, a már megszokott ötösünk meg az a lány, akit mondtam, hogy ismerte őket. Annának hívták és vele is jól összebarátkoztunk. Teljesen ugyanazok a fő kedvenceink. *-*
Mikor viszont jött a legizgibb jelenet, mondták, hogy mivel benne lennénk a képbe, nem nézhetjük, a fal mögé lettünk küldve. Ekkor támadt az a jó ötletem, hogy mi lenne ha átmennénk az úton és a forgatással szemben, kicsit távolabbról néznénk. A bácsink beleegyezett és mi már mentünk is és ááááááá olyan jó volt. *-* Ez volt az egész forgatás leglátványosabb része és olyan kár, hogy ezt csak egyetlen egyszer vették fel. Bár akkor hatalmasat szólt. *-* Aki erről lemaradt, az bánhatja! Utána vége lett a kinti forgatásnak és minket beengedtek teljesen a helyszínre. A stáb és a színészek bevonultak az épületbe, akarom mondani az Erzsébet kórházba. :D Ekkor már fél 2 volt, szóval szépen elhúzódott az egész, de olyan jól éreztünk magunkat közben. Ők ekkor tartottak ebédszünetet, meg a legtöbb színész és stábtag cigiszünetet is. Egyébként mennyivel meglátszik a két kultúra: a magyarok a földre dobálták a csikkeket, míg a koreaiak alapból a kuka mellett cigiztek és ott is nyomták el. A koreai fanok is, akik voltak, azok is így tettek. Sokat tanulhatnának tőlük az itteniek… Jongsuk is kijött egy pillanatra, de aztán meglátta mennyien vagyunk, megtorpant, vigyorgott egy sort, majd bement. És eltelt vagy 1 óra, mire kijött megint, de akkor már díszkíséretben. Na nem mintha bármit is tettünk volna vele. Kár, hogy ilyen rossz tapasztalataik vannak a koreai fanok miatt. És ekkor láttam meg először mennyire agresszív tud lenni a kissrác, mindenkire üvöltött, hogy NO! NO! Holott semmit nem akartunk csinálni. Cigizett, közben elé álltak vagy hárman, hogy takarják, majd utána már jó kedve volt, mosolygott, de a köcsög biztonsági őr eltakarta a fejét, holott Jongsuk még integetni is akart. Azt hittük ott ütjük le az őrt. Utána viszont várhattuk, mind hiába. Kijött a többi színész, kijött a menedzser, kijött a stylist, de Jongsuk és a kissrác nem. Közben kértem autogramot a “főgonosz bácsitól”, mindenki csak így hívta. :D Mert ő a gonosz a doramában és olyan homály fedte a nevét, senki nem ismerte. Aztán persze sikerült kideríteni, hogy Park Hae Jun a neve. Ráadásul névre szólót kaptam. Leírta a Dórit koreaiul. *.* És Jongsuk kaszkadőrjétől is kértünk, mert miért is ne?! :D

ag

Aztán már nagyon szenvedtem. Nem mentünk el egész nap se enni, se kávézni, se pisilni és már minden bajom volt. Konkrétan dél óta pisilnem kellett, de ott nem volt wc és nem akartam elmenni sehová sem, nehogy történjen valami. Így inkább szenvedtem. És egyre jobban fokozódott a helyzet. Már besötétedett, már pakoltak, hozták ki a cuccokat, sok stábtag már el is ment. De Jongsuk még sehol. Ráadásul a szemét biztonsági őrök amíg vártunk rá, végig minket piszkáltak és szívattak, hogy menjünk el innen, meg ne várjuk, meghogy nem itt fog kijönni, hanem a másik oldalt. De tudtuk, hogy az csak elterelés. Nagyon feltűnően csinálták. Teltek az órák, de semmi sem történt, csak az idegtépő várakozás és nem tudtuk most akkor elől vagy oldalt várjunk. Mert elől volt logikus, ugyanis ha oldalt jön ki, akkor az egész épületet meg kell kerülnie. Így elől maradtunk. Aztán támadt egy jó ötletem. Kitaláltam, hogy amint Jongsuk kilép, meg kellene lepni egy csoportos *bbuing bbuing*-al. Hiszen ez mégiscsak az ő szokása, ez hozzá köthető. Azt mondták, hogy ha valaki elkezdi és többen is csináljuk, akkor ők is beszállnak. Megígértem, hogy én elkezdem, de akkor ne hagyjanak egyedül égni, csinálják ők is. Még a kínai lányokhoz is odamentem. Először fogalmuk sem volt mit akarok, de aztán megértették és még ők is benne voltak. Szóval fel voltunk készülve. De nem jött. Egyre kevesebben lettünk. Mindenki vagy megunta, vagy haza kellett mennie. A 70 emberből végül 15-en maradtunk, mikor kiderült, Jongsuk mégis oldalt jön ki. Így ott vártunk tovább. Nem többet negyed óránál. Ekkor már egyértelmű volt, hogy a *bbuing bbuing* elmarad, pedig szerintem nagyon örült volna neki. Ha esetleg valaki nem tudná mi az, itt van. Vicces, hogy pont Namuval, az én fő kedvencemmel mutatják be. :D

Aztán egyszercsak megjelent velünk szemben. Megállt előttünk, karba tette a kezeit és mosolygott. Azt hittük most odamehetünk hozzá. De ehelyett intett, hogy menjünk. Elkísérhettük őt. Közben lehetett vele beszélgetni. Ránk nézett, mosolygott, válaszolgatott. Hihetetlenül aranyos volt. Én pedig legelöl mentem, végig Minhyun mellett és mellette volt Jongsuk. Így odanyújtottam a papíromat Jongsuknak, ő el is vette, mosolygott, majd Minhyun kikapta a kezéből, rám kiabált, hogy NO!, visszaadta a papíromat és arrébb tolt. Jongsuk meg eközben olyan aranyos nyöszörgő hangot adott ki, hogy sajnálja. Annyira aranyos volt, hogy az hihetetlen! *-* És nem lett autogramom, de megérte ez az egész így is. És van egy papírom, amihez hozzáértek mind a ketten. :D Meg mégiscsak nekem szólt az az aranyos hiszti hang, hogy nem írhatta alá. *-* És hozzájuk is értem, meg az a mosoly… :) Végig kísértük a parkolóig. Ott megállt és integetett hosszasan, volt annyeong (viszlát) és saranghae (szeretlek) is, majd elment. De nagyon aranyos volt. És ez az 5 perc miatt nyert értelmet az egész hét. Az összes fáradtság és pénz. Az összes készülődéssel és utazással eltöltött óra alvás helyett. A sok várakozás és reménykedés. És minden. Ebben az 5 percben az összes boldogságom benne volt és nem csak nekem. Mindenki aki ott volt ugyanígy érezhette magát.
Életem legszebb napja volt az és a legcsodálatosabb hete. Egyszerűen felfoghatatlan, felbecsülhetetlen, hihetetlen. Ahogy a stáb és főképp Jongsuk elbúcsúzott tőlünk, sosem fogom elfelejteni…
Annyira megnyugodtam, hogy ugyanolyan valójában is, mint amennyire megismertük a műsorokból, filmekből, interjúkból. Örülök, hogy nem kellett csalódnom az egyik kedvenc színészemben. Sajnos nagyon sokan elítélték őt a forgatások folyamán, hogy nem közeledett felénk, sőt, elbújt. Nem értették meg, hogy min mehet keresztül. Meg egyébként, köszönni mindig köszönt nekünk, integetett is, mosolygott is és elköszönésben sem volt hiány a nap végén. Lehet, hogy nem jött közel, de érthető. És megnyugodtam, hogy jól ítéltük meg őt. Tényleg iszonyatosan rendes, aranyos, nem beképzelt, szégyenlős és nem vett minket semmibe.
Én vagyok a világ legboldogabb embere. Illetve nem.. Mi vagyunk mind, akik ezen a héten végig vele lehettünk.
És most olyan üresség van bennem, hogy vége. Nincs mit várni, nincs kit nézni, nincs miért izgulni. Nagyon hiányzik! :( Tegnap délelőtt elhagyta országunkat és ki tudja valaha viszont látjuk-e.

És akkor egy kicsit a stábról. A koreai stáb végig nagyon rendes volt velünk és segítőkészek, barátságosak és nem elutasítóak. A színészek is mind nyitottak voltak ránk és mosolyogtak. A menedzser is olyan morcosnak meg félelmetesnek tűnt, mivel akkora volt, mint egy szekrény és mindig rossz kedvűnek tűnt. De róla is kiderült, hogy milyen kedves és közvetlen. Egyszerűen az is boldoggá tett minket, hogy köztük lehettünk, még akkor is, mikor Jongsuk nem volt ott. Nagyon jó kis csapat volt. Ahogy mi fanok is azok lettünk. Eddig is összekovácsolódtunk itt-ott a kpop bandánkkal kapcsolatos oldalakon, csoportokban, de most meg, hogy Jongsuk itt volt élőben, most aztán végképp. Van egy facebookos csoport is Lee Jong Suk Hungary néven. Ott beszéltünk ki mindent és olyan jól elszórakoztunk. Most éppen a stábtagok a téma. :D De én még mindig nem találtam meg a kissrác nevét. Úgy látszik ő már örökre Minhyun marad. :( Már mindenféle módon kerestem, képeket ugyan találtam róla, de semmi többet.

Végezetül az egyik koreai staff facebook kiírása. Nagyon meghatódtam. Mert mint mondtam, nekünk ők is ugyanolyan érdekesek voltak, mint Jongsuk. Őket is nagyon megszerettük. Annyira hiányzik már most ez az egész. :'( ♥

Eredeti kiírás itt: “A magyarországi forgatások véget értek. A legemlékezetesebb dolog, a magyar rajongók viselkedése volt a forgatási helyszíneken, hogy nem csak a színész, hanem a staff iránt is érdeklődésüket és szeretetüket fejezték ki. Megkérdezték a staff-osok nevét és aláírást is kértek tőlünk, de miért? Nagyon meglepődtünk. ^^
Nálunk Koreában a színészeket üldöző koreai rajongók és a nehéz munka mellett a dráma iparban a staff-al való bánásmód egyre jobban a keserveshez közelít.
“Doctor Stranger” staff minden tagja~ és a kaszkadőrök is csodálatosak voltak. Bár voltak nehézségek, de értékes élményeket szereztünk megint. Viszlát újra Koreában! ”
(Fordítás: Bernadett Tábori)

Ez pedig csak azért, hogy mindenki lássa mennyire hihetetlenül aranyos. ♥ Nekem vele kezdődött az egész Korea-mániám és hogy őt láttam először élőben is… Nagyon szerencsésnek érzem magam!

Annyeong ~