Kezdőlap » állataim » Bravo Otto, és napjaim további eseményei

Bravo Otto, és napjaim további eseményei

Úgy döntöttem, nem nyitok egy külön bejegyzést a Bravo Ottonak, mert nem érdemli meg. Úgyhogy ez megint egy kis vegyes, heti történéseket összefoglaló iromány lesz. Pénteken írtam utoljára. Aznap azt terveztem, hogy korán, tehát legalább 10 körül elmegyek aludni. De nagyon pörögtem valami miatt, aztán mégis maradtam, mert Kláriéknak elkezdtem átküldeni az összes Megás dalt, amit letöltöttem a dalok.hu oldalról még a döntők alatt. Klári nagy Bozont fan, ahogy ugye én is és az összeset le is szedtem tőle, meg Benjitől. Ezenkívül a Csillagdalt, Adri Shape Of My Heart, Gyémánt, Tears Dry On Their Own dalát, Balázs Somewhere Over The Rainbow-t, Andi Fekete rúzs és Roli Don’t Stop Me Now dalát birtoklom. De mivel korlátozva van még egy hétig a netünk, így 12 percig tartott, míg egyetlen egy szám átment. Képzelhetitek, hogy mennyire kivoltam miatta. Emailben pedig abszolút nem engedte. Nem is küldtem át mindet, mert 2-kor abbahagytam, mivel azt terveztem 9, de legkésőbb 10-kor felkelek. Be is írtam ébresztőt. De mi lett belőle? 11-kor riadtam fel, hogy elaludtam. Hiába is kezdtem el készülődni, annyi teendőm volt még, hogy egyértelmű volt, hogy nem fogok elkészülni, így fel is hívtam RoNt, aki szerencsére megértette. A következő, fél 4-kor induló vonatot viszont elértem, amivel háromnegyed 5-kor értem be a Nyugatiba. Be is támadtuk a tetőteraszt, de a próbáknak már vége volt, így nem sok értelme volt ott várakozni. Nem akartunk elől állni. Közben sorra érkeztek hozzánk az AFC-s arcok, meg összefutottam a Baricz Gergős “Banyás” csoporttal is. Reménykedtem, hogy legalább egy köszönés erejéig találkozunk, mert én, ha nem is csatlakoztam hozzájuk, lélekben velük voltam. Én sem tudok ezer felé szakadni, és reménykedtem, hogy senki sem fog megsértődni. Emellett Lynáékkal is eltöltöttem pár pillanatot. Mert hiába is AFC-sek ők is, mostmár igen csak nagy a klikkesedés itt is, hiába közös az érdek, egyre jobban hullik szét a csapat. Én meg itt is vagyok, meg ott is. Közben Klári hívott, hogy megérkeztek. Hozzájuk csatlakoztam is hosszabb ideig. Ők a VIP bejárat mellett álltak. Pont jókor mentem oda, mert akkor toppant be AFC. :D Meg Baricz Gergőnek köszöntem, jó volt újra látni. Hogy szétszedték őt, de ő legalább ugyanolyan kedvesen és türelmesen viseli, ahogy eddig is. Viszont más ismert előadó, vagy celeb nem igazán érdekelt. Kristófot szerettem volna látni, de ő nem mászkált, így nem sikerült. Akiket még szintén jó volt látni, azok az utolsó X-Faktor felfedezettjei, mert ők voltak évek óta az elsők, akiket megszerettem a tehetségkutatók során. Pont előző nap este hallgattam meg Bagosi Alexa és Tarány Tomi számát. Nekik jött ki utoljára a saját számuk a 12 döntős közül. Mindkettő tetszett és jó látni, hogy így félév elteltével mindenkinek sikerült megállni a saját lábukon. Alig várom, hogy a Megák is kihozzák a saját dalukat, klipjüket. Őket még jobban megszerettem, mi sem bizonyítja jobban, mint az elmúlt 3 hónap bejegyzései itt a blogomon. Épp azt hangoztattam, hogy jövőre már ők is, legalábbis valamelyikük biztosan jelölve lesz a Bravo Otton. Bár lehet inkább jobb lenne, ha nem, mivel egyre romlik a színvonal ezen a rendezvényen. Szilviék mondták, hogy Balázs azt mondta 5-en jönnek a Megasztár 6ból. Gyorsan neki is láttam a logikázásnak, hogy kik lehetnek azok. Mivel aznap volt Debrecenben Caramel és Megaturné, amin Gigi, Andi, Attila, Bozont, Timi és Ádám vett részt. Adri és Balázs Újpesten koncertezett, de úgy volt, ők átjönnek. Roli ki is írta, hogy a kecskeméti koncertjéről jön majd fel az Ottora. Maradt még két hely, Nórira gondoltunk. Benji viszont ki volt zárva, hiszen ő aznap Balatonlellén koncertezett. Aztán mivel egyikük sem jött és közeledett a kezdés, visszamentem RoNékhoz. Szinte sejtettem, hogy a 8 órára meghirdetett kezdés jó ha 9-kor beteljesül. Így is lett. Megtehetném, hogy egyenként, sorjában kielemeznék mindent, ahogy minden évben tettem, de inkább nem teszem. Az mindenkinek jobb. A fellépőkkel már alapból bajom volt és nem azért, mert retro, hanem a milyensége miatt. Mind disco alapú, semmi igazi zene, semmi hangszer, minden bejátszásról. De legalább nem playbackeltek. Bár egy-kettőnél lehet jobb lett volna. Kristófnak viszont nagyon örültem, ha nem ő lett volna idén se a műsorvezető, tényleg élvezhetetlenné vált volna az egész számomra. Pedig ez az 5. Ottom volt és eddig mindig nagyon jól éreztem magam, s a kedvenc rendezvényeim közé tartozott.

Az első díjosztás meg is kezdődött.
Ez pedig az év női előadója kategória volt. Ezerrel szurkoltunk és sikítottunk Tóth Gabinak. És végre meg is nyerte! Elmondhatatlanul örültünk, ugráltunk és sikítottunk neki. Nekem Kristóf mellett ő a másik példaképem, hiszen szerintem a legtehetségesebb énekesnő, valamint a személyisége is példaértékű. Tudtam, hogy elsírja magát a díjátvételnél. Ez már hozzá tartozik. :)

Az év videoklipje kategóriában egyik kedvencem sem szerepelt, így tulajdonképpen mindegy volt. Brasch Bence – Játékra szavaztam, de a nyertes Tolvai Reni – Hagylak menni lett.

Az év férfi előadója számomra egyértelműen Puskás Peti, mellette is kampányoltam, de sajnos tudtam, hogy nem ő nyer, hanem a tinik imádott SPje.

Az év felfedezettje közben viszont nagyon izgultam Baricz Gergőért. Nehezen tudtam volna elképzelni, hogy más nyerjen, azok után, hogyan kampányoltunk érte. De bele se gondoltam, hogy van még egy erős rajongó táborral rendelkező csapat, akik végül el is vitték a díjat. Ők pedig az Apollo 23. Tőlük viszont nem sajnáltam a díjat, hiszen volt alkalmam megismerni őket is, és jó fej srácok.

Az év együttese volt mégis az, amiért a legjobban szurkoltam. Megfogva és szorítva egymás kezét álltunk mindnyájan ott AFCsek és alig tudtuk kivárni az eredményt, ami végül nem az volt, amit szerettünk volna. Féltünk a Children Of Distance-től, mert tudtuk, hogy ők még erős rajongó táborral rendelkező csapat, de mi bíztunk magunkban, mert nem semmi volt az, amit mi megtettünk a szavazás érdekében. Csak sajnos mi hiába is vagyunk ilyen lelkesek, a COD fanok többen vannak.

A Westend külön díja idén Vastag Csaba személyében talált gazdára. Sosem értettem itt ki és miért kapja a vásárlási utalványból álló díjat. Ezt most sem sikerült megfejtenem.

Az X-Faktor Tribute, mely Bagosi Alexából, Kováts Verából, Gyurcsík Tibiből, Lil. C-ből és Muri Enikőből állt, viszont nagyon tetszett. Mindegyik egy példaképük egyik dalából adott elő egy hosszabb részletet. Alexa Madonnát énekelt, Vera Miley Cyrus Climb dalát adta elő, Tibi Robbie Williamst, Lil. C Michael Jackson Man In The Mirror-t, végezetül pedig Enikő a nemrég elhunyt Whitney Houston One Moment In Time dalát énekelte el, melynek végén a többi 4 énekes is csatlakozott gyertyával a kezükben. Szép előadás volt tőlük.

Kristóf ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy azért veszítettük el Jackot meg Whitneyt, mert pótszereket használtak, holott ez semmit sem segít a helyzetünkön. Majd pedig bekiabáltatta velünk a következő szavakat: SZERETET, BÉKE, ELFOGADÁS, BRAVO OTTO! :)

A Bravo Idol idén is izgalmas rész volt. Én Tóth Gabira szavaztam. Akárkikkel beszéltem, mindenki őt vagy pedig Fekát írta. Abban is biztos vagyok, hogy az, hogy végül Ákos lett, nem a közönség döntése volt. Nem azért, mert nem az én általam felsorolt személyek nyertek, hanem mert teljesen egyértelmű, hogy a Bravo olvasói nem Ákost ajánlották. Ez csak azért kellett, mert ha már 20 éves a Bravo, olyan legyen, aki már akkor is jelen volt a pályán. Biztos vagyok benne, hogy ez így volt. Nem is sajnálom tőle, mert tényleg megérdemli, csak ez akkor is bunda így.

Ezután Tóth Gabi lépett végre színpadra, újnak már nem igen mondható, ámde még mindig ugyanolyan jó Nem kell végszó Eurovízió-jelölt dalával.

Az év dala volt az utolsó reménységünk AFC kapcsán. Itt annak is örültem volna, persze, ha Gabi nyeri, de az igazi akkor is Anti Fitness Club – Más ölel át lett volna. És így is lett. Kimondták, mi örömködtünk, sikítottunk és éltettük a srácokat. Azért mégsem tértek haza díj nélkül idén sem. :)

Végül SP zárta a showt. Én ekkor már elindultam a tömegből és inkább megkerestem Kláriékat. Ők már találkoztak és beszéltek is a mi Megáinkkal. Tényleg nem voltak 5-en, csak négyen: Nóri, Adri, Roli, Balázs. Rolival sikerült is pár mpre beszélni, meg hozta a szokásos hülyeségét. :D Nórit is elcsíptem, de a többieket nem. Viszont, komolyan, ez itt a végén többet ért nekem, mind az egész műsor. Majd mivel már hívtak RoNék, – akiktől egyébként különváltunk, mert a többségük lelécelt hátra a legjobb együttes kihirdetése után – így elköszöntem Szilviéktől. RoN és Dorka kikísértek a vonatomhoz. Megbeszéltük az észrevételeinket az idei Ottoval kapcsolatban és hát egyezett a véleményünk. Majd tőlük is búcsút vettem, mert pár perc volt már csak az utolsó vonatom indulásáig.

Mikor fél 1-re hazaértem, anyu még ébren volt. Elmeséltem neki mindent, bár látta rajtam, hogy nem úgy sikerült az este, ahogy szerettem volna. Igazából maga a Bravo Otto sem tetszett, meg furán is éreztem magam. A társasággal semmi bajom nem volt, hiszen ismertem mindenkit, többek pedig közelebb is álltak hozzám. Mégis kicsit mintha nem találtam volna a helyem. Ráadásul tavaly ilyenkor, pont a Bravo Otton volt egy fogadalmam magam felé, amit végül nem sikerült teljesítenem, hiába is tettem felé lépéseket az év folyamán. Ez nem kicsit lehangolt. Bár a műsor kezdete után erről már megfeledkeztem. De úgy mégis elmúlt az a jó kedvem, ami a napokban jellemző volt rám.

Reggel még mindig érzékelhető volt ez rajtam, mert eléggé morcos voltam, bár ez inkább az alváshiány miatt lépett fel nálam. Ugyanis 4-ig még fent voltam, ettem, Csongival foglalkoztam, neteztem, de 7kor meg már fel is keltem, mert öcséim nem hagytak aludni. Gyűlölöm, hogy még mindig nem tanulták meg, hogyan kell tekintettel lenni a másikra, pedig az egyik 17 éves, a másik meg 8. Ráadásul aznap semmi sem akart sikerülni. És még Mamám is újra betámadott a vizsgával kapcsolatos kérdésekkel, én pedig igyekeztem terelni. Aztán bejöttem a szobába, és anyut zaklatta vele. Erre anyu mondta neki, hogy nem megyek vizsgázni, mondta, hogy már az előzőn sem voltam, mert ugye erről eddig csak anyu tudott. Mamám nem értette, így anyu elmondta, hogy nem akartam menni, mert úgysem sikerült volna azok után, hogy nem tudtam rá tanulni az eszméletlen gyakorlat miatt. Meg azt is mondta, hogy szeptembertől megyek tovább tanulni. Jól esett, hogy így kiállt mellettem és hisz bennem. Mostanában egyébként egész jól alakul vele a viszonyom, és ennek örülök. Meg ugye dolgozni is megyek vele, úgyhogy még az sincs, hogy egész nap csak itthon ülök és semmit sem csinálok. Meg mondtam, hogy megyek majd dolgozni nyáron valahova. Jó látni, hogy így megérti a helyzetet, még ha nem is látja át, hogy mit miért teszek. Mindenesetre most itthon teljes biztonságban érzem magam. Úgy fejeztem be a munkahelyemtől búcsúzó bejegyzést, hogy még nem tudom hogy fogom elviselni a családomat. De mostanra rájöttem, hogy még mindig jobb így itthon, mint amit ott átéltem. Picit olyan, mintha valami védő-burokban lennék. Tényleg nyugodtabb vagyok, hogy tudom, itthon úgysem ér semmi bántalom lelkileg. Teljes mértékig eltűnt a stressz az életemből, pedig 5 éven át küzdöttem vele és teljesen tönkre tett. Szerintem az akkori örökös depresszióm is erre vezethető vissza. De most jó, nem mondom, hogy nem lenne mit javítani a helyzetemen, mert persze, bőven lenne mit. De addig, amíg nem szedem össze magam mindenhogyan, nem tudok új lapot nyitni az életem következő szakaszán. Viszont jó irányba haladok e felé és ez már boldogsággal tölt el.

Másnap, hétfőn viszont újra jó kedvvel ébredtem és pörögtem is. A fél napot átaludtam. Igaz, hajnal 3-kor mentem el aludni, de 13 órakor keltem. De legalább végre kialudtam magam. Csak az arcom fájt, pont úgy, mint az arcüreggyulladásom kezdetlegességekor szokott. Ennek nem örültem, főleg, mert kezdett a fejem is fájni már, meg a torkom is. Gyorsan bevettem egy fájdalom csillapítót, ami végül a fájdalmat el is mulasztotta, de attól még éreztem azt a fura, zsibbadt érzést, amit egyébként még most is érzek. Nagyon nem szeretném újra átélni azokat a fájdalmakat, amiket márciusban. Nem szeretném, ha teljes mértékig kiújulna. Bár most tuti nem hagynám úgy elfajulni a dolgot, meg most szerintem csak a huzat hatására jelentkezett újra. Sajnos, ez nálam már sokadik alkalom és úgy néz ki, örök életemre szenvedhetek majd ezzel a betegséggel.

Este pedig akaratlanul is a kedd reggeli vizsgán kattogott az agyam. Pedig most már fele annyira sem volt tétje a dolognak, mint előzőleg, hiszen már úgyis mindegy volt. Most már legalább itthon sem kellett titkolóznom tovább, ami hatalmas megkönnyebbülés volt számomra. Egyszerűen csak attól féltem, hogy majd megint csörög a telefonom és hogy be kell számolnom a tetteimről. Alapból van bennem egy félelem, ha csörög a telefonom. Nem tudom ez miért van és hova vezethető vissza. De mindegy ki hív, akkor is egy megmagyarázhatatlan rossz érzés kerít hatalmába. Hát még most, mikor oka is volt. Újra eluralkodott rajtam a remegés és a gyomorgörcs. Hiába is mondogattam magamnak, hogy minden rendben lesz, egyszerűen az eszem és a testem két külön világot élt. Már fél 11-kor elmentem aludni, mert lehetséges volt, hogy anyuval megyek hajnalban dolgozni, csak még nem tudta biztosra. De nem tudtam elaludni, mert egyáltalán nem voltam álmos. Meg hiába is nyugtattam magam, nem akart engedelmeskedni a félelmemmel szemben. Azzal is tisztában voltam, most, hogy már volt időm gondolkozni ezen, hogy ha nem így alakult volna az elmúlt 3 évem, ahogy. Hanem úgy, ahogy az meg volt írva és ahogy annak lennie kellett volna, akkor talán nekem lett volna a legjobb eredményem a vizsgán, hiszen én voltam a legjobb tanuló. És hogy simán le tudtam volna tenni mind az írásbelit, mind a szóbelit és ha megerőltettem volna magam, akkor a gyakorlatot is. Mert az első kettő sima ügy lett volna, ha lett volna időm rá év közben. És akkor lenne egy potya szakmám, még ha nem is akarok soha ebben dolgozni. De így nincs és most már nem is lesz, amit nem sajnálok, csak hát durva, hogy az egész ennyin múlott.
Becsuktam a szemem, mély levegőket vettem, lassan, egymás után és azt mondogattam magamnak, hogy minden rendben lesz, hiszen a múltkor sem történt semmi. De mégsem sikerült meggyőznöm magam. A jelenlegi történetem írásának folytatásába is belekezdtem, de nem tudtam rá koncentrálni így. Aztán úgy éjfél körül, mikor felnéztem fb-ra, az egyik ismerősöm a következő idézetet írta ki:

“A madarak és a virágok azért boldogabbak az embereknél, mert nincs fogalmuk a jövőről, nincsenek szavaik, és amiatt sem nyugtalankodnak, hogy mit gondolnak róluk társaik. Ezért tökéletes képei Isten országának. Ne izgulj hát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról.”

Ez pedig teljesen lenyugtatott tudat alatt. Nem tudom miért, de onnantól kezdve eszembe sem jutott már a vizsga meg ez az egész félelem. Nyugodt voltam, már az ágyamat is kényelmesnek éreztem és a történetemet is nyugodt szívvel tudtam folytatni. Végül pedig be is aludtam. Bár érdekes volt, mert pontban 7:20-kor felkeltem magamtól. Ez azért érdekes, mert pont ekkor lett volna a gyülekező a vizsgára. Majd úgy éreztem magam, mint aki kialudta magát. Csak forgolódtam és nem tudtam visszaaludni. Így leálltam kicsit netezni a táblagépemen és így még ki sem kellett mászni az ágyból. Be is álmosodtam és fél 9 környékén sikerült visszaaludnom egészen 1 óráig. Akkor is a telefonom rezgésére ébredtem, mert levettem a hangot róla, ha esetleg keresnének az iskolából. De szerencsére nem. Klári hívott, hogy elmondja, a Tere-fere party újságban van 2 oldalt Bozontról és Adriról. :D Kicsit kómás voltam még, de azért igyekeztem kommunikálni és nem csak egy szavas válaszokat adni. Aztán pedig kikeltem és neki láttam ennek kisebb megszakításokkal, de nem lettem készen.

Ma pedig sokkal eseménydúsabb napom volt. Nem tudtunk hajnalban dolgozni menni anyuval, mert közbe jött valami, így fél 8kor keltett, hogy egy óra múlva indulunk. El is készültem és alig vártam, hogy az első olyan helyhez érjünk, ahol lehet újságot kapni. A benzinkútra be is tértünk, de csak Bravo Girl volt azok közül, amiket szerettem volna megvásárolni. De ennek is örültem, hiszen a Benji poszter miatt volt rá szükségem. Jó, azért kicsit drága mulatság volt, mert ez az újság enyhén szólva nem nekem való, de most nem tudtam mást csinálni. Utána viszont már nem álltunk meg sehol, mert így is késésben voltunk. Anyu ideges is volt, ilyenkor még a rádiót sem képes elviselni, így kapcsoltam be én neki egy kis Megás zenét. Főleg a magyar dalokat, mert ő azt jobban értékeli. Le is nyugodott és még a kedve is jó lett. Ennek örültem. :) Aztán olyan sietve dolgoztunk, mint még soha, de kész lettünk. Utána pedig jöhetett a vásárlás, végre kaptam Joy-t és Tere-fere partyt, amiről most hallottam először. Tegnap délután azt is megtudtam, hogy nemcsak Adri és Bozont van benne, hanem a 3. közönségtalálkozóról is egy cikk, és a képen én is rajta vagyok. Így már sokkal kíváncsibb lettem, és meg is vettem. :D A Joyban pedig 5 oldal Megapiknik van. Esélyes, hogy este már a falamat fogja díszíteni. :P

Vettünk hamburgert is a tesóimnak, na de az aztán vicces egy történet volt. A srác nagyon nem volt a helyzet magaslatán, pedig egyáltalán nem volt bonyolult a kérésünk. Csak mind a három hambi másmilyenre kellett volna. De képtelen volt felfogni és persze el is rontotta Zeldáét, de végül is nem volt para. Kár, hogy nem örökítettem meg a szerencsétlenkedését, mert azon tuti más is szakadt volna.

Utána pedig már nagyon siettettem anyut, mert még az irodába is vissza kellett menni, meg még egy másik boltba is be akart menni, pedig már fél 12 volt és 12:20-ra mindenképp haza akartam érni. Tegnap Baricz Gergő osztotta meg velünk azt az infót, miszerint a Kívánságkosárban fog zenélni a mai nap. Ezt mindenképp látni akartam, még jó, hogy anyu megérti, hogy ez fontos nekem és sietett mindennel. Hallhattam a műsor folyamán a Wicked Game, illetve Unchain My Heart, illetve 3 saját dalát is: Bitek, Baby-Bebogyó, 40 éven át. Ide-oda futkostam a konyha és a szoba között, mert segítettem főzni anyunak, meg még ebéd közben is ez ment. Jó volt hallani a hangját, már úgy mennék újra koncertre.

Utána elolvastam a beszerzett szennylapokat, de nem is értem, minek, csak felidegesít az a sok hazugság meg hülyeség, amiket képesek leírni. És most itt vagyok. Holnap pedig folyt. köv. meló, de hajnalban szerencsére. Azt valahogy jobban bírom. Egyrészt kevésbé van meleg, másrészt nem kell sietni és a napom sem megy el ezzel.

Egyébként pedig semmi extrával nem töltöm a napokat. Az állataimat látom el. Jut eszembe, hamarosan Roborovszki-hörcsögeim születnek, mert a lány höri, Mandarin, már vagy 3x akkora, mint a társa, Narancs. *-* De olyan kis cukik, mert ki sem jön szinte a házból és Narancs viszi be neki a kaját. Olyan jó látni, hogy így szeretik egymást. *-* Kicsiket nem tartunk meg szerintem, úgyhogy ha megszületnek, neki is látok a gazdi keresésnek a kis citromoknak és limeoknak. :D

Ezen kívül Comet szavazással foglalatoskodom, hiszen itt muszáj lesz legyőznünk a COD-t! A nőiben itt is Gabira szavazok, a férfiben Király Viktorra. Az új előadóknál pedig Johnny K. Palmerre. Remélem nem kell majd csalódnom a díjak kiosztásánál. Én mindent megteszek ennek érdekében, az biztos.

Amivel még a napjaimat töltöm az brutális mennyiségű eper és cseresznye evés. :D Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert jó nagy udvarral, kerttel és konyha kerttel rendelkezünk, így be is ültetjük az utóbbit minden évben zöldségekkel. Gyümölcsök pedig már kiskorom óta teremnek nálunk és bár az elmúlt években valahogy kihúztam magam a gyümölcs evésből, úgy látszik most bepótolom, mert mindig leszedek hatalmas tálakkal és szinte egyedül meg is eszem mindet. :D Kis vitamin pótlás.

Más hírrel nem igen tudok szolgálni. Kicsit átmentem szeretet szolgálatatba, mert Benji rajongói klubjában kitudódott, hogy nekem az összes szám megvan tőle. Meg még leírtam kiktől töltöttem le és azóta nincs megállás, mindenkinek én küldöm át. Nem is bánom, örülök, hogy segíthetek, csak jó lenne, ha nem ilyen lassú lenne a netem, meg nem szórakozna a fb, hogy nekem azt jelzi ki, hogy elküldte, közben mégsem kapták meg. És ezzel egy csomó időt vesztek. De amúgy rendben van minden. Ráadásul már egy-két számot én is kaptam cserébe, így Rolival, Andival és Timivel gazdagodtam.  Úgyhogy most már nagyon sok döntőben elhangzott dalom van stúdióverzióban. :) /Ha valakit érdekel, szívesen küldök, cserélek, keressen meg az illető fbn. :D/

Vicces, hogy azért nem telepítettem vissza az msn-t, mert nem akartam állandóan beszélgetni, erre most mégis a fb chaten lógok. Mondjuk ez más, hiszem főképp a Megásokkal beszélgetek rajta, na meg Mátéval. :) De az msn-t akkor sem teszem vissza gépre, mert nem hiányzik és nem is akarom, hogy ott zaklasson bárki is. Sokkal jobb ez így.

Szombaton végre kezemben foghatom és dedikáltathatom Steiner Kristóf új könyvét. Már nagyon-nagyon várom. Novemberben is hatalmas élmény volt ez számomra. Valószínű a vasárnapra virradó éjjel egy percet sem fogok aludni, hiszen ilyenkor mindig olvasással töltöm el az éjjelt, mert képtelenség félbehagyni a könyveit. :)

Megint frissítettem az eseménynaptáram. Egyrészt töröltem a múltkor említett Grenmás A38-as koncertet, mivel Zeldát nem érdekelte, én meg oda nem megyek egyedül, úgyhogy marad a Kacsás a haverokkal. Ezen kívül belekerült egy AFC koncert is a repertoárba, mert RoNékkal leutazunk Kecskemétre miattuk. Már nagyon várom, biztosan jól fogjuk érezni magunkat. Remélem, nem jön közbe semmi.

Nemrég pedig a tudomásomra jutott, hogy 16-án a Városligetben Megasztárok fognak zárni egy rendezvényt. Egyenlőre viszont mást nem lehet tudni róla. Viszont Roli és Adri már biztosan ott lesznek, ami már kecsegtető, de azért nem bánnám, ha még Benji és Bozont is társulna hozzájuk, esetleg ráadásként még Andi is és akkor tökéletes lenne. ;)

Dóri Rainbow. <3

Reklámok

One thought on “Bravo Otto, és napjaim további eseményei

  1. Visszajelzés: Bravo Otto rertospektív: “Bárki is nyert volna, az jogos győzelem lenne” | steinerkristof.com

Hozzászólások lezárva.