Ahogy minden évben, most is megterveztem az év összefoglaló blogot.
Egész jól indult az év. Az első szám amit véletlenül hallottam nem sokkal éjfél után, az az egyik kedvenc számom a The Veronicas – Untouched volt. Az első film pedig amit láttam szintén éjfél után, az a legeslegjobb film a világon, mégpedig a LOL volt. Majd reggel melóba menet – mivel szokás szerint én elsején is dolgozom - véletlenre állítottam az iPodomon a zenét és az első szám az előbb említett film egyik dala, a Bright Eyes – First Day of My Life. Tehát biztos voltam benne, hogy ez az év más lesz, mint a többi és meg voltam győződve arról, hogy ez az én évem lesz. Teljesen fel voltam dobva. De úgy látszik túlságosan is előre örültem…
Január:
Folytatódtak az előző évi “Trió Partyk”, amik nem kevés emlékezetes és vidám perceket okoztak ebben a hónapban is. Majd már szinte “vártam” mikor fog ennyi jó után valami rossz is történni. És nem is kellett sokáig várnom, 10.-én megtörtént az első szörnyű napom az évben. Tipikusan “ma nem kellett volna felkelni” nap volt és ennek én illetve az én imádott Lucza nevű iPodom itta meg a levét. Azóta is úgy bánom, amit tettem és úgy hiányzik. :’(
De legalább a szülinapom jól telt és megkaptam az új szerelmemet, Yorut, a gyönyörűséges telefonomat. És szintén a szülinapom alkalmából ismertem meg egy nagyon jóbarátot, Mátét is. :) Aztán 8 éves korom óta újra eljutottam pszichológushoz, de nagyon durva volt, így hát megfogadtam, hogy soha többet nem megyek, mert teljesen kikészültem tőle. És a végén az eredményeim is siralmasak lettek. A hónap végén még egy barátra tettem szert Csabi személyében.
Visszagondolva, ez a hónap még egész jó volt, így ez egy POZITÍV.
Február:
Ebben a hónapban hatalmas tévhitben éltem. Olyannyira, hogy még a blogomat is szüneteltettem. 10.-én meghalt az én drága kiskutyuskám, Kuksi, akit még 8 évesen kaptam, tehát 11 éves korában vesztette életét. A hónap további részét züllöttség követte, elkezdtem Dubstepet hallgatni, és nagyon leszartam mindent, csak az számított, hogy én jól érezzem magam. Alig voltam itthon, mindig másik barátomnál, barátnőmnél aludtam. Viszont teljesen ki voltam borulva, hatalmasat csalódtam, mikor az álomvilágomból lezuhantam.
Egyetlen jó a hónap végi AFC koncert volt.
Így ez a hónap egy hatalmas NEGATÍV.
Március:
Rögtön a hónap elején volt a szintvizsgám, ami miatt nagyon kivoltam, ráparáztam, de mikor kihúztam a tételt, már megnyugodtam és végül ötös lett. Voltam Skins partyn, ami nekem nagyon fura volt, mivel nem az én világom. Ahogy a SKRILLEX sem, bár hallgattam, de ez csak ilyen kizökkenés volt magamból, meg ide főleg Sonny miatt akartam menni, hiszen a FFTL és ő nagy kedvencem volt anno. De azóta egy db dubstepet sem hallgattam, mióta volt Skrillex. És nem is hiányzik. Eljutottam egy Girugämesh koncertre is, amiben pozitívan csalódtam és megismerkedtem Laurával és Gina-val is a koncerten. :) Meg a hónapvégén egy AFC konci is volt, ami egész jóra sikeredett.
A Március POZITÍV.
Április:
2 éves lett a blogom. Voltam Miyavi koncerten is, ami jobbra sikerült, mint amire számítottam. *-* Eljutottunk az osztályommal, illetve még pár alattunk lévő diákkal a Szakma kiváló tehetsége kiállításra, amin Gáborral nagyon sokat ökörködtünk. Ha másért nem is, de ezért megérte elmenni. :D Nem sokra rá részt vehettem egy Jóban Rosszban forgatáson is, ami hatalmas élmény volt nekem, hiszen ez a kedvenc sorozatom. Bár a kedvenc szereplőim közül senki nem volt ott, de akkor is imádtam. :) Majd AFC akusztikus koncert, amin szintén nagyon jól éreztem magam. A tavaszi szünetemet is sikerült ebben az évben pihenéssel tölteni.
Ez a hónap szintén POZITÍV.
Május:
Rögtön AFC koncerttel kezdődött a hónap, majd SakuraCon-nal folytatódott. Jöttek hozzánk francia diákok a suliba, illetve a mi osztályunkba, aminek én különösen örültem, mert nagyon szeretem Franciaországot, a szokásaikat, ételeiket, szóval mindent.
Aztán újra jött a totál összeomlás. E hónap 8-án eltűnt az én drága Kishercegem. Még máig fáj az elvesztése. Azóta megtört bennem valami, melynek nyomait még most is magamon viselem. Elmondhatatlanul fáj. Összejött minden, rontottam a suliban is, rossz volt a kedvem, depressziós voltam, nem lehetett velem beszélgetni, mert teljesen befordultam magamba.
Ez a hónap volt az egyik legrosszabb, így nagy-nagy NEGATÍV.
Június:
Még mindig rossz volt a kedvem, sőt választanom kellett, hogy Grenma koncertre vagy pedig Bravo Otto-ra megyek, holott mindkettőt annyira várom minden évben. Végül Otto mellett döntöttem. Valamilyen szinten megbántam… Majd elvesztettem a hörcsögömet is. :(
Ebben a hónapban éreztem azt, hogy egy nagy változáson megyek keresztül, mind kívül, mind belül. A 2 évig szőkített hajamat befestettem barnára, elhagytam sok kiegészítőt, amit eddig hordtam a stílusom miatt. Az évzárón is nagyot csalódtam. El kellett köszönnöm Gábortól is, mivel ő az egész nyarat kint töltötte Németben. Életem első (és szerintem utolsó) Alvin és a Mókusok koncertjén is részt vettem. Majd a hónapot AFC konci zárta.
Ez a hónap egyszerre volt rossz és jó is, de azt hiszem visszaemlékezve, hogy itt is mennyire ki voltam borulva, adok erre is egy NEGATÍV jelzőt.
Július:
Ebben a hónapban teljesen magamba fordultam a gondolataimmal. A nyári szünetnek köszönhetően ugye több szabadidőm volt, amit szinte csak olvasással és zenehallgatással töltöttem el. Elvonultam a ház legeldugottabb zugába és azt kívántam, hogy senki se zavarjon. Ekkor szerettem bele a COD-be, Pattyba és Rihanna LOUD albumába, és ekkor találtam meg az én dalomat, a Love The Way You Lie (part 2)-t. Semmire sem vágytam, csak egy kis nyugalomra, amit meg is kaptam, csak éppen, amint ki kellett zökkennem valami miatt ebből, rögtön idegesség lett úrrá rajtam. Nem találkoztam senkivel, sőt nem is beszélgettem senkivel.
Majd jött a hír, hogy AFC Peti balesetet szenvedett. Ez is teljesen kiborított.
Így ez a hónap számomra hatalmas NEGATÍV volt.
Augusztus:
A kedvem továbbra sem változott, teljesen rideggé váltam. Belefáradtam, hogy bárkivel is beszélgessek, annyira össze voltam zuhanva. Nem mondtam senkinek sem semmit, hanem itt a blogomon írtam ki magamból mindent. Mindig a “Mi lett volna ha” kérdést tettem fel magamnak újra és újra. Az egész nyáron a legjobb dolog, ami történt velem az a Sziget volt. Ott végre jól éreztem magam és vidám voltam. Láttam élőben az egyik kedvenc régi bandámat, a Lostprophets-t. ♥
De másnap az a hír fogadott, hogy Hercegnő is eltűnt Yukival együtt. :’( Kisherceget senki sem tudta helyettesíteni, de Hercegnővel legalább kicsit lefoglaltam azokat a gondolataimat és végül őt is elvették tőlem. Készítettem róluk egy emlékvideót is, amit 29-én töltöttem fel, mert aznap volt Kisherceg szülinapja. Mintha valaki kárpótolni akart volna, hiszen a legöregebb cicám, Fifi, akinek már azt hittük így 8 évesen már nem lehet kiscicája, végül egyszer csak hazaállított eggyel, aki megszólalásig hasonlított rá. Rögtön beleszerettem és a mai napig a legféltettebb kincsem a pici Csongi. A hónap utolsó napján volt AFC – Más ölel át klippremierje, ami picikét csalódás volt, de ebben a hónapban igazából már ezen sem lepődtem meg.
Továbbra is NEGATÍV jelölést adok.
Szeptember:
Az évnyitón majdnem elsírtam magam, mert úgy éreztem, hogy vége mindennek, mivel elvesztettem még valakit, aki nagyon fontos volt nekem.
A nyáron nem volt AFC koncert, ebben a hónapban már ideje volt, feltöltődtem tőle egy kicsit.
Nagyon nehezen viseltem, hogy semmire sem volt időm hála az új órarendnek, meg ugye a továbbra is tartó melónak. Képtelen voltam belerázódni az iskolába, főleg, hogy már semmi nem volt, ami motiváljon. És a betegségem is egyre jobban eluralkodott rajtam. Mindig fáradt voltam és időhiányban szenvedtem, ami a blogomon is meglátszódott. Majd jött a szalagavatóra való készülés, ami végképp kikészített.
Ez a hónap is NEGATÍV.
Október:
MondoCon-nal kezdődött, ahol valamennyire sikerült kizökkennem a letargikus állapotomból és jól éreztem magam. Aztán egy hétre rá AFC 9. szülinapi koncertje volt, ami nekem nem tetszett annyira.
Rá két napra bekövetkezett valami, ami megváltoztatta az életemet. Találkoztam az X-Faktorból ismert Barna Gergely-el. Beszélgettem vele és ez indított el aztán mindent. Eddig is szimpi volt nekem, meg ebben az évben az X-Faktorban bent lévő döntősöket is kedveltem, így újra találtam valamit, amivel foglalkozhattam a napjaimon.
A sulitól továbbra is ki voltam készülve, tiszta idegeskedés uralta a napjaimat, mikor be kellett mennem. Nem tudtam, hogy hogyan tovább. Feladjam-e vagy folytassam. És a szalagavató miatt is nagy volt a stressz rajtam. Teljesen összeomlottam kedvügyileg megint, csakis Barna Gergő(ék) tartották bennem a lelket. Majd a hónap végén megjelent Steiner Kristóf Lélekbonbon című könyve és elmentem a dedikálásra, ahol hatalmas meglepetés ért. Nagyon boldog voltam. Nekik köszönhetően összeszedtem magam és megerősödtem és megfogadtam, hogy sosem adom fel. Sikerült félre tennem a rossz dolgokat és a jóra koncentrálni.
Így ez a hónap POZITÍV.
November:
A hónap rögtön egy általános iskolás osztálytalálkozóval kezdődött, amiről negatív élményekkel tértem haza. Majd a szalagavató is végleg kiborított, hiszen annyira nem akart nekem semmi összejönni ezzel kapcsolatban. Viszont köszönhető Barna Gergő első koncertjének és az arra való készülődésnek, teljesen elfeledtette velem ezeket a dolgokat, mert annyira boldog voltam. Hatalmas élmény volt ez a koncert nekem. :) Teljesen feltöltődtem.
Majd másnap AFC koncert volt, amit nem vártam annyira, viszont végül nagyon örültem, hogy elmentem, mert jó kis koncert volt. És ott megismerhettem közelebbről RoN-t is. :) De hiába is alakultak jól a dolgaim ezen a téren, attól a suliban meg itthon még mindig nem volt rendben semmi, ami miatt a hónap vége felé egy durva összeomlás következett. Persze összeszedtem magam utána és sokkal könnyebb is volt, hogy kisírtam magamból mindent. És sokat segített az, hogy tudtam kik állnak mellettem. Ráadásul az egyik versem is kikerült egy hivatalos, bloggerekkel foglalkozó oldalra.
Mindent átgondolva, az állandó hangulat-ingadozásaimat is beleszámítva ez a hónap nekem POZITÍV volt.
December:
E hónap 3-án volt a szalagavatóm. Rengeteg borzasztó pillanatot szerzett nekem ez az esemény már szeptember óta. Volt, hogy már ott tartottam, hogy el sem megyek. Végül ott voltam és jobb volt, mint amire számítottam.
A hónap közepe felé egy újabb negatív hullám lett úrrá rajtam, ami azzal kezdődött, hogy nem lehettem ott a Rihanna koncerten. De persze mikor ezt feldolgoztam, akkor “találtam” újabb dolgokat, amiktől nem volt túl fényes a hangulatom. Aztán elmaradt Barna Gergő koncertje is. És sikeresen összebalhéztam majdnem mindenkivel. Tovább fokozta a szomorúságomat, hogy vége lett az X-Faktornak. Az iskolai karácsonyi ünnepségen totál kiborultam. Karácsonyi hangulatom sem volt, el is lett rontva az egész karácsonyom, már ha ezt egyáltalán karácsonynak lehet nevezni, ami itthon volt. Viszont legalább az X-Faktor aréna-koncert úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Feltöltődtem boldogsággal. De persze nem sokáig tartott. Az évzáró AFC koncert jól sikerült, de sajnos ez is kevés volt ahhoz, hogy a hónapot megmentse, mert egyébként kicsit olyan volt ez a december, mint a nyári hónapjaim.
Úgyhogy ez nekem NEGATÍV.
Így összeszámolva 5 pozitív és 7 negatív hónap volt. Tehát 2011 nekem egy ROSSZ év volt. De átgondolva, nagyon sok mindent megtanultam ebben az évben. A hatalmas csalódások és összeomlások erősebbé tettek és megtanultam kezelni a hasonló helyzeteket. Igaz, sokkal hidegebb és bizalmatlanabb lettem. Nem engedem olyan könnyen magamhoz közel az embereket és képtelen vagyok megbízni bennük. Rengeteget csalódtam, nem csak az életben, hanem olyan emberekben is, akikről sosem gondoltam volna. Ebben az évben olyan dolgok történtek velem, amik eddig még nem. Ez jó és rossz dolgokban is megmutatkozott. Komolyabb lettem, ami mellé egy kis fásultság és magamba fordulás is társult. Azt hiszem fel is nőttem ebben az évben. Megváltoztam, átértékeltem az életemet és sokat fejlődtem. Viszont ennek hátrányaként már nem vagyok benne biztos ki is vagyok valójában… Fura egy érzés, mert mindennap egy új dologgal szembesültem magammal kapcsolatban, újra ki kellett ismernem magam, bár ez máig sem igazán sikerült. Belenézek a tükörbe és egy teljesen idegen ember néz vissza rám.
A betegségem is felerősödött, pedig 2011 újévi fogadalmam volt, hogy le fogom küzdeni. De nem sikerült, sőt sokkal, de sokkal rosszabb lett.
Ebben az évben sajnos sokszor megfordult az is a fejemben, – főleg nyáron, csak nem akartam leírni, de azt hiszem most már elárulhatom – hogy feladok mindent. Feladom a terveimet, a mindennapos dolgaimat és hát magát az életemet. És tudjátok miért nem tettem? Mi tartott vissza? Nem, nem az önzés érzetem vagy a lelkiismeret furdalásom, mert én nem érzem úgy, hogy önző lennék a szeretteimmel szemben azért, mert én megválok az életemtől. Ez ugyanolyan döntésem lett volna, mint hogy mit eszek vagy mit veszek fel. Egyedül a temetés miatt lett volna önzés, nem akartam volna, hogy anyámék miattam fölös költségbe verjék magukat. Mert egyébként pedig bárki más életében pótolható vagyok. Nem vagyok senkinek az egyetlene, senkinek nem vagyok a legjobb és egyetlen barátnője, senkinek nem vagyok a szerelme (legalábbis nem tudok róla) és hát persze, belátom, hogy hiányoznék és szomorúak lennének a barátaim és a családom, de ez a fájdalom idővel úgyis elmúlt volna. Az ok, ami miatt mégsem léptem, az az állataim iránti felelősségem volt. Ők olyanok, mintha a gyerekeim lennének és ahogy az embereknek is egy anyjuk van, így van ez náluk is. Tudtam, hogy ha velem bármi történne, akkor nekik az rossz lenne. És nem azért, mert hű de hiányoznék nekik, mert egy idő után hozzászoknának, ahogy az emberek is. Hanem mert tudom, hogy a család tagjaim közül senki nem gondozná olyan gondoskodással és szeretettel őket, ahogy én teszem nap, mint nap. Elég ha egy napot nem vagyok itthon, hazajövök és sajnos azt kell észrevennem, hogy egyáltalán nem foglalkoztak velük, gondolok itt pl. a friss vízre. Mert az, hogy enni adnak nekik az édes kevés. Amióta az eszemet tudom vannak háziállataim. Mindig is sok és sokfajta volt. Felelősséggel tartozom értük és ez volt az, ami miatt nem adtam fel végül. “Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél!” A kedvenc idézetem ide is illik.
A blogomon egyébként ebben az évben a leggyakrabban használt színek tavalyhoz képest változtak. Bár idén is a rózsaszín vezet, de most a második helyen az ilyen kék áll, illetve a harmadik a világos lila különböző árnyalati. Viszont sokat írtam szürke és piros színnel is. Ez az 5 szín jellemzi legjobban a hangulatomat 2011-ben.
Amint tudok, jelentkezem az újévi bejegyzéssel, ahol többek között a szilveszteremmel és az új évi terveimmel kapcsolatban fogok írni.
Dóri Rainbow. <3




