Először is… Habár az utolsó bejegyzésem február 10-én íródott, és az is koncert beszámoló volt, talán azt hihetnétek, hogy csupa rossz dolgok történtek velem, esetleg megint kiborultam és ahogy tavaly ilyenkor, blogszüneteltetést tartok. De nem! Hanem a számítógépem halt meg, olyan szinten, hogy a szervizben sem tudták megcsinálni, mert mindent ki kellene cserélni benne. 10 éves volt.. szép kis kort élt meg. Viszont ahhoz képest jól bírom. Nagyon is! Csak az készített ki, hogy teljesen le leszek maradva a blogon mindennel, mert hát annyi minden történt, mint máskor fél év alatt.. Úgyhogy most össze is szedek mindent, remélem semmit sem hagyok ki. Hosszú lesz, de szeretnék mindent leírni. Elég nehéz így egyébként, hogy könyvtárban netezek, nem kevés pénzért. De legalább a számítógép modern és gyors. Csak az időm elég véges, így több napot is igénybe vesz ez, amit ti most olvashattok.
8-án, szerdán reggel 9-re behívtak a munkahelyemre. Korábban írtam, hogy 1,5 hétig zárva voltunk tatarozás miatt, így gondoltam, hogy takarítani illetve visszapakolni kell bemenjek, mert az elmúlt 3 évben is mindig így volt. Bementem, erre azzal a hírrel fogadott minket a vezetőség, hogy mostantól nem ők üzemeltetik az éttermet. Először csak hallgattam és le sem esett, amit mondtak. Aztán egyszer csak mintha fejbe vágtak volna, tudatosult bennem. Nem örültem neki, mert 2 éve is ez volt. Akkor pont a szülinapomon tudtam meg. Ráadásul most már annyira megszoktam ezt és én a főnöknőmmel nagyon jó viszonyt ápoltam. Sajnáltam, hogy így alakult. Ráadásul ennek köszönhetőn hatalmas káosz uralkodott odabent, ezért csütörtökön is be kellett mennem, mert nem lettem kész szerdán.
Pénteken sikeresen elaludtam, viszont amint beértem Egomba, letámadtam az újságost és megvettem a Storyt, persze csak az X-Faktor Love cd miatt. Ami picit csalódás volt, mert én azt hittem, hogy új dalok lesznek rajta, nem pedig döntős dalok. Mindegy, a lényeg, hogy ezzel is bővült a gyűjteményem. Az első órára nem értem be, és a másodiknak is a felére sikerült csak megérkeznem, mert szerencsére rövidített órák voltak, mivel Fehér rózsa bál volt este, amit a sulink szervezett. Amire én persze nem mentem el. Inkább leültem a tv elé és megnéztem a Megasztárt, amitől egyébként nem vártam nagy dolgokat. Az első 3 széria még jó volt, akkor még nem volt ennyire megtervezett meg elcsépelt. Az utolsó 2 szériát már meg sem tudtam nézni. Sejtettem, hogy ez sem lesz nagy cucc, de a kíváncsiság nagy úr. Gondoltam a válogatáson úgyis lehet röhögni. Aha, ha még rendes válogatás lett volna, akkor még oké is lett volna, de így, hogy alig mutattak embereket és hogy már alapból 24-et juttatnak tovább, eléggé felháborított. Unalmas volt, semmi vicc nem volt benne és nem értettem egyet a zsűrivel sem, mikor olyanokat juttattak tovább, akikben szintén semmi extra nem volt, se a hangjukban, se a személyiségükben. Azt a kiscsajt, a nevére nem emlékszem, de nem is érdekel, csak arra emlékszem, hogy Mester “bekajálta” meg a többiek is Bereczkin kívül. Az a lány már akkor el volt szállva magától, hát még így, hogy továbbjutott.. Pff.. Az egyetlen tehetséges akkor a továbbjutók közül az Farkas Jenser Balázs.
Szombaton mentem dolgozni és nagyon fura volt az egész légkör. Kicsit fejetlenség is uralkodott, de én könnyen túltettem magam mindenen. És bár hiányzott a már említett főnököm, attól függetlenül volt valami érdekes és újdonság ebben az egészben, ami engem felvillanyozott. Szabadabbnak érzem magam bent, főleg mert szabad kezet kapok mindenben. Nem is diáknak érzem magam ott bent, hanem rendes dolgozónak. Főleg, hogy nagyobb szükség van most bent rám, mint valaha. Vasárnap is jó nap volt a melóhelyemen. Viszont megtudtam azt, amit egyébként sejtettem már szerda óta, hogy mostantól az alap 2 nap helyett, ami 2 éve nekem már alapból 3 munkanap lett, az helyett mostmár 4 napot kell menjek. Máskor biztosan kiborultam volna ezen és ingerlékeny lettem volna az időhiány miatt, de most nem. Feburár 8 óta egy darab szabadnapom sem volt. Reggel elmegyek, este/délután hazajövök, mert ugye suli is van közben hétfőn, kedden meg pénteken. De jól bírom és az időmet is be tudom osztani. Csak hát a gép hiánya okoz némi fennakadást, de ezen is könnyen túlléptem.
Szombaton volt ugye az eurovíziós dalverseny döntője is, amire szerencsére időben hazaértem. Tóth Gabiért és Gyurcsík Tibiért kampányoltam, természetesen szavaztam is rájuk. Mivel nekem Gabi volt az első számú jelöltem, így rá 7-et, Tibire pedig 3-at szavaztam. Sajnálom egyébként, hogy csak 10 sms-t lehet küldeni. Az eredményhirdetésnél nagyon izgultam és alig akartam elhinni amit láttam/hallottam. Tóth Gabit se a zsűri, se a közönség nem választotta be, ezt nehéz elhinnem. Én elhiszem, hogy a Compact Disco tehetséges, de szerintem nem egy ilyen versenyre való. Gabi sokkal nagyobb showt tudna csinálni. Sokkal jobban felfigyelnének rá külföldön. Szóval mérges voltam emiatt.
Vasárnap pedig már öcsém és mamám is hazajött. Korábban említettem, hogy egy hétre elutaznak. Ahogy gondoltam, sokkal nagyobb csend és nyugalom volt így nélkülük. A házimunkát és a főzést is mind megoldottuk. Mondjuk én a meló miatt nem tudtam kihasználni ezt a nyugalmat, de azért az esti és reggeli óráimat is pihentetőbbé tette a hiányuk. Viszont vasárnap visszaállt minden a megszokott rendbe, jöttek megint a veszekedések, hangoskodás és mi egy más.
13-án, hétfőn végleg megtaláltuk a bandánk nevét Vivivel, amivel az X-Faktorban akarunk indulni. Pénteken jegyeztem meg viccből, hogy ez is jó lenne. Aztán végül csak az maradt. :D De ezt még nem árulom el, ahogy azt sem, hogy mit fogunk énekelni, mivel szintén ezen a napon már ezt is kitaláltuk. Vivi és én is nagyon szeretjük ezt a dalt.
Még mindig ezen a napon történt meg az, hogy időpontot foglaltam a tetoválós lánynál. Nagyon fel voltam pörögve tőle, féltem is meg vártam is nagyon, hogy már ott legyek. Viszont tanácstalan és bizonytalan is voltam, mert sokan megnehezítették a dolgomat. Tényleg bele sem gondoltam, hogy az alkaromon nem minden esetben tudom eltakarni hősszúujjúval és mivel pont most vagyok a vizsgák előtt, aztán pedig el kell helyezkednem valahol. És lehet, hogy pont meggátolna ebben a tetoválás. Jöttek ezen a gondolatok sorra, főleg, hogy mindenki ezeket hajtogatta nekem. Aztán volt persze egy másik oldal, mikor azt éreztem, hogy alapból nem akarok olyan helyen dolgozni, ahol ezt nem nézik jó szemmel, meg amúgy sem akarok vendéglátós lenni. És nekem mindenképp kell most az az idézet a kezemre! Attól egyáltalán nem féltem, hogy meg fogom bánni később, vagy hogy annyira fog fájni. Mert tudtam, hogy nem! Aztán jöttek megint a negatívumok, hogy oké, hogy nem akarok vendéglátós lenni, csakhogy ki tudja mit hoz a jövő még, olyan kiszámíthatatlan az élet. Szóval egész héten ezeken agyaltam és kicsit megőrjített. De egyébként úgy voltam vele, hogy megcsináltatom és kész! Most vagy soha!…
Kedden semmi különös nem történt, szokásos sulis nap volt. Szerdán és csütörtökön dolgoztam. Illetve csütörtökön romlott el a gépem, ami nagyon felforgatta a napjaimat.
Pénteken nem voltam iskolában, mert délre kellett volna menni felszolgálni az iskola 100 éves évfordulójára a tanároknak és politikusoknak. Nem volt kedvem ehhez. Így csináltam magamnak egy szabadnapot, bár sok mindent nem kezdtem vele gép nélkül. Ezen a napon már megtudtuk, hogy nem lehet megjavítani és erősen gondolkodtunk hogyan is tovább, bár nem igazán jutottunk egyről a kettőre még a mai napig sem. Este volt a Megasztár második válogatása, ami szintén unalmas volt, de valamivel mégis jobb volt, mint az első rész. Bozont lett az abszolút kedvencem abból a részből, így már kettő továbbjutó van, aki szerintem tehetséges. Viszont annyira nem lett kedvenc, hogy majd miatta nézzem későbbiekben a műsort, mert rajtuk kívül eléggé uncsi embereket válogattak be.
Még mindig ezen a napon éjfél előtt nem sokkal írta ki Baricz Gergő, hogy autóbalesetük volt. Nagyon megrémültem még így is, hogy tudtam, semmi baja nem lett. Bele sem mertem gondolni, mi lett volna, ha… Gergő nekem most a mindenem lett. Úgy ragaszkodom hozzá, mint anno Kisherceghez. Fura dolog ez, de tényleg így van. Nem vagyok belé szerelmes, mert abszolút nem, csak szeretem őt. Már a puszta léte boldoggá tesz. Ezért is van az, hogy bár rengeteg rossz történt az elmúlt egy hónapban is, én mégis kicsattanok az örömtől. Mosolygok és minden akadályt könnyen tudok venni. Mind a melót, mind a gépet könnyen feldolgoztam. És azt is, hogy végül le kellett mondanom pont a számítógép elromlása miatt a tetoválásomat is. Mert azt a pénzt, amit arra tettem el, azt inkább eltettem az új gépre, illetve arra, hogy itt ülhessek és netezhessek a könyvtárban. Tehát majd máskor megcsináltatom. Igazából jelnek vettem ezt, hogy pont a tetoválási időpontom előtt romlott el. Lehet még sincs itt az ideje, hogy megcsináltassam. Viszont olyan érzések is kavarogtak bennem, hogy valaki tesztel, hogy meddig bírom, hogy valaki nagyon azt akarja, hogy én ne legyek ilyen nagyon boldog. Itthon is durva dolgok történtek, plusz Gergő balesete, a gép és tetkó… Viszont én nem hagytam magam és ezen is túlléptem. Egy percig sem voltam szomorú. Érdekes, hogy a szülinapom utáni hét óta, tehát már egy hónapja vidám vagyok és mindig azt mondogatom a nehéz helyzetekben magamnak, hogy nem szabad hagynom, hogy elromoljon a kedvem. Túl kell, hogy tegyem magam rajta. És akár hiszitek, akár nem, sikerül! Tényleg nem voltam ki már egy hónapja. Nem is tudom volt-e ilyen velem valaha, mindenesetre nagyon tetszik és élvezem az életet. Mindenre pozitív szemmel nézek és úgy látszik ezzel sok jót be vonzok, mert azért az is történt velem jócskán. Ráadásul mióta ilyen jó a kedvem, azóta ugyanazt a történetet írom és nincs benne dráma! Magam is ledöbbentem ezen, mert meghazudtolom önmagamat ezzel, hiszen nemrég írtam pont ezzel kapcsolatban a Rainbow-rovatban. Nagyon jól alakul a szereplők élete. Persze, azért rossz dolgokkal is találkoznak, mert az kell, de mégiscsak egy vidámabb hangvételű iromány lett ez, mint az eddigiek, ráadásul még mindig írom és nem fogyok ki az ötletekből. És mostanában elővettem a régebbi és tavalyi zenéimet és azokat hallgatom. Főleg a tavasziakat. Olyan jó hangulatuk van. :)
Szombaton lettem 7 éve vegetáriánus. És már a múltkor említett bizonytalanság is megszűnt, bár leszögezem, hogy akkor is csak a testem kívánta a húst és nem én. Nagyon durva, hogy már ennyi év eltelt azóta. A hetes a kedvenc számom, így eddig ez az évforduló jelentett nekem a legtöbbet. Biztos vagyok benne, hogy amíg élek vegetáriánus leszek, mert nagyon fontosnak tartom ezt, hiszen az állatok a barátaink és testvéreink, nem pedig az ételeink része. Semmi pénzért nem ennék újra belőlük, és bár egyenlőre nem tehetem meg, bármennyire is szeretném, de a terveim között van, hogy az összes, még a legkevesebb mértékben is tartalmazó állati eredetű élelmiszert elhagyjam. Hiszen most csak a húst és a tojást hagytam el. A sajtot és a tejet nem, hiszen nem állunk olyan jól pénzügyileg, hogy én megtehessem ezt. De igyekszem minél kevesebbet és kevesebbet fogyasztani ezen élelmiszerekből.
Vasárnap pedig a példaképem, évek óta általam nagyra tartott és már a vivás szereplése óta kedvelt személy ünnepelte a 30. születésnapját! Ő pedig nem is lehet más, mint Steiner Kristóf! És bár felköszöntöttem éjfélkor üzenetben, azért szeretném most így utólag itt is!
Boldog Születésnapot Kristóf ehhez a szép kerek számhoz és kívánom, hogy a 90-et is ilyen életvidáman éld meg! ♥ :)
Vasárnap este pedig elég durva filmet néztem. Nagyon megérintett a történet. Eszembe juttatta a Kisherceggel történteket. Persze végig sírtam a közepétől véve az egészet. A film címe: Elcserélt életek. Csak ajánlani tudom a drámaszeretőknek. Azért volt ilyen durván hatással rám, mert ez a nő sokkal jobban küzdött és sosem adta fel a fia keresését, én meg örökre bánhatom most már, hogy nem tettem meg mindent, mikor eltűnt! Ezt a dolgok sosem fogom megbocsájtani magamnak!
Ezen kívül a hétvégén más nem történt, dolgoztam. Érdekes egyébként, hogy mióta nincs gép, azóta szokásossá vált, hogy az esti Jóban Rosszban után a család nagy része összeül és társas-partykat tartunk. Főleg Magyarország kvízzel meg a Honfoglalóval játszunk. De ezt hétvégén is megtartjuk, csak akkor az időpont azon múlik, hogy mikor érek haza melóból.
Hétfőn reggel a suliban már az első órán azzal fogadtak, hogy kaptam egy igazgatói intőt azért, mert nem mentem be pénteken. Plusz 7 óra igazolatlan óra társult hozzá. Viszont az az igazság, hogy cseppet sem érintett meg a dolog. Egyrészt mert még úgysem volt igazgatóim, épp itt az ideje. :D Másrészt meg igazságtalannak tartom az egészet. Mi, pincér osztály mindig mindent megcsináltunk, ha kellett, akár sulin kívül, hétvégén, akármikor. A szakácsok mindig minden alól kihúzták magukat. A cukrászok meg egyszer sütnek egy tortát, és máris osztályfőnöki dicséretet kapnak.. Mi meg nemhogy ezt, de még egy köszönömöt sem kaptunk sosem! Szóval mostmár nem érdekel ezekután semmi, ami odabent történik.
Délután megkeresett Hoolie a Reginafilmtől, hogy érdekel-e a műsorvezetés, statiszta, színész, énekes, zenész, modell vagy hostess munkakör. Nagyon örültem neki, és péntekre megbeszéltük, hogy bemegyek.
Kedden délutánra kellett suliba menni, de én már reggel felkeltem és átmentem Vivihez. Mostanában egyébként megint jóban lettünk. Sok lett a közös, és ugye vele van együttesem is, amivel az X-Faktorban indulunk. :D Szóval átmentem, játszottam a kutyájával, neteztem, amit ezúton is köszönök, mert egy csomó dolgot el tudtam intézni. Meg csak én tudom, ki élete szerelme. :P
Szerdán elmentem személyit csináltatni, mert csak délre kellett dolgozni mennem. Ott ültem fél 9 óta, az 50-es sorszámmal. Másfél óra múlva sorra kerültem, mire kiderült, hogy mostmár előre be kell fizetni a csekket. Na mondom dejó.. Ezért ültem itt feleslegesen ennyi ideig. Adott egy csekket, de már nem mentem vissza, mert nem lett volna rá időm és amúgy is már a 100 valamennyi sorszámnál tartott az, aki akkor jött, mikor én kijöttem az irodából. Tehát ideges voltam, mert annyira időpazarlás volt az egész délelőttöm. De miután hazaértem, már megnyugodtam. Legalább volt időm reggelizni meg hazamenni, mert egyébként úgy számoltam, hogy már rögtön onnan megyek dolgozni.
Este megkeresett valaki és nagyon örültem, mert nem számítottam rá. Nagyon várom már azt a napot, mikor beteljesül az, amiről üzenetben értesültem. Sajnos nem árulhatok el semmi konkrétat, mert meglepetés lesz, mindenesetre jó érzés, hogy rám is gondoltak és befogadnak maguk közé. :)
Csütörtökön reggel netezni voltam és az is biztossá vált, hogy nem fogok tudni menni a most vasárnapi Barna Gergely koncertre, ami egyébként még decemberben lett volna, aztán január 15-én és végül pedig mostanra lett téve. Elég rosszul jött ki, és az a baj, hogy túl korán lesz. Én ugye dolgozom akkor és legalább fél 3-kor el kéne kéredzkednem, hogy otthon még elkészülhessek, majd pedig időben felérjek. Viszont fél 3-kor még csúcsidő van az étteremben és képtelenség, hogy olyan korán leléphessek. Szóval írtam nekik is, hogy ezúttal nem leszek ott. Pedig már hiányzik Gergő meg az a kis család. Bár az az igazság, hogy eléggé széthullóban vagyunk valamiért… Vagyis tudom miért, de ez elég bennfentes infó, amit nem szeretnék kiadni.
Viszont ettől függetlenül jó napom volt ez is és nem szegte a kedvemet.
Pénteken nem mentem suliba, mert így is fél 9-kor keltem, hogy elkészüljek mindennel. Az állataimat ki kellett takarítanom, utána Zelda befestette meg levágta a hajam. Aztán fürdés, hajvasalás, sminkelés és további készülődés, majd a fél 2-es vonattal irány Nyugati. Épphogy kész lettem egyébként. A hajam most nem lilás, hanem pirosas bordó lett. Először nem tetszett, viszont most már annál jobban szeretem. Negyed órás késéssel ott is voltam a Reginafilm környékén, csak hogy eltévedtem. Még jó, hogy az arra járók jól ismerték az utcákat meg a háztömböket és általuk odataláltam. Csakhogy még az épületben is képes voltam eltévedni. xD De aztán sikeresen megtaláltam és bementem. Meglepő dolgokat tudtam meg és két órán keresztül ott voltam. Elbeszélgettünk, játszottam a kutyusokkal, regisztráltam és most pedig várok, hogy mi is fog történni. Furcsa gondolatok járnak amúgy a fejemben, deee az az igazság, hogy semmiről sem szabad írnom, mert minden, amit ott hallottam, az titkos információ. :D
Este megasztárt néztem és úgy örültem, mikor megpillantottam Benjit. Ő már az előző szériába is jelentkezett és akkor neki szurkoltam, de nem jutott be. Most pedig bekerült a legjobb 24-be. Ha bekerül a 12-be, akkor lesz kiért néznem. :) Rajta kívül még Bozont és Bihal Roli az, akiknek még szurkolok.
Viszont elég gáznak tartom, hogy teli van már befutott énekesekkel. Kicsit bunda érzésem van a műsorral kapcsolatban. Sajnálom, hogy a fent említett 3 személy nem az X-be jelentkezett inkább.
Ma pedig netezni voltam meló előtt.
Jövőhéten szombaton pedig irány AFC konci.. Sokat gondolkodtam, hogy menjek-e vagy mi legyen. De végül úgy döntöttem, hogy igen, ott leszek. Remélem nem fognak rontani ezen a jó kedvemen. Bár nem hiszem.
Egyébként nagyon komoly célt tűztem ki magam elé ebben az évben, szóval most minden erőmmel ezen leszek!
Dóri Rainbow. <3
