Anti Fitness Club – Metamorphosis lemezbemutató koncert @ PeCsa [2012.05.19.]

Mint említettem, a 3. Megasztár közönségtalálkozóról mentem át, így 3/4 7 környékén értem a PeCsa-hoz. Ott rögtön Lynába és Andiba botlottam. Majd pont mikor előre akartam menni megkeresni a többieket, megkezdődött a kapunyitás, így szinte semennyit nem kellett várakoznom. Ráadásul nem voltak sokan, pedig féltem, hogy ha ilyen későn megyek, nagyon rossz helyem lesz, de nem. Ott megpillantottuk Racheléket, így társultunk hozzájuk. A sima jegyesek és a VIP-sok külön sorban álltak. Nekem VIP jegyem volt, igazából kérdés sem volt, hogy olyat vegyek-e vagy sem, hiszen így rögtön megkaptam a cdt is, benne volt az árban, ráadásul gondoltam, hogy a VIP jegy azért még mást is takar és én, mint “ős AFC-s”, ahogy mi hívjuk magunkat, akik már 5 éve szeretjük őket, egyértelmű volt, hogy ez való nekem. Ami kicsit zavaró volt, az az, hogy sokkal lassabban haladt a mi sorunk, ráadásul a fogadtatás sem volt túl kedves egy bizonyos személytől, de azért igyekeztem elengedni ezeket a fülem mellett. Megkaptam a VIP feliratos Metamorphosis-os nyakba logómat. Komolyan, már ezért megérte, hogy legyen ilyenem. Utána bent is külön lettünk választva, mert mi közvetlenül a színpad előtti ajtó előtt várakozhattunk az ajtó nyitásra, míg mások hátul. És mivel Lynáék nem VIP jegyet birtokoltak, így Dóriékhoz csatlakoztam. Megjelent RoN is, jó volt végre újra találkozni. :) Meg persze a többiekkel, illetve az akkor megismert arcokkal is. Még Peti is megjelent, de nem örültem annak, amit láttam. Arra az énjére emlékeztetett, ami a balesete előtti korszakában alakult ki. Nyolckor nyitották ki a kapukat és nem sokkal 9 után kezdtek, kb-ra így is számítottam, vagyis reménykedtem benne. Egyébként nekem most egyáltalán nem tűnt hosszúnak a várakozási idő, egyrészt mert elvoltunk a többiekkel, másrészt mert még mindig a délutánon agyaltam, amikor éppen nem tudtam a témához szólni. Aztán egyszer csak elaludtak a lámpák és a színpad fénybe borult. Zola jelent meg a függöny előtt és elmondta az ő kapcsolatát AFC-vel, ami eléggé meghatóra sikeredett. Majd elhúzták a függönyt, Feka pedig egyedül volt a színpadon és az új introra ütötte a dobjait. Ez nekem különösen tetszett, egyrészt mert a látvány és a hangzás nem semmi volt, másrészt mert nekem ő a kedvenc tagom, harmadrészt pedig végre neki is volt külön része, mert általában mindig úgy elveszik a háttérben. Utána pedig a többiek is elfoglalták a helyüket a színpadon és belekezdtek az első dalba, ami a Lesz ami lesz névre hallgatott. Mivel nem voltunk sokan és nem volt az a tömörülés meg levegőhiány, mint ami szokott lenni az AFC koncerteken, így még arra is volt lehetőségem, hogy egy-egy szóval írjam a telefonom jegyzetébe a dalok sorrendjét, hogy itt megoszthassam. Vicces volt, mert annyira nem akartam ez miatt lemaradni semmiről, hogy még vesszőt se tettem, így érdekes egy mondat jött ki belőle. Aztán mikor feltöltötte AFC a koncert próba képeket pár nappal a koncert után, kiderült, hogy feleslegesen törtem magam, mert kivételesen lefényképezték a setlistet. Úgyhogy én is feltöltöm ide a képet, úgy egyszerűbb meg átláthatóbb.

Menjünk is végig rajta. Mint mondtam a látvány és a technika az 100 pontos volt, végre a hangosítás is profi volt, bár az új számoknál eléggé elnyomta a zene ToMi hangját. Picit az az érzésem támadt, mintha még nem lenne biztos a dalban magában. A kórusokat nem igazán tudtam értékelni, főleg mert a legtöbbjük kedvtelenül és undorral az arcukon álltak ToMi mögött és ez nem volt túl szimpatikus. Viszont voltak középkorú nők is abban a csoportban, akik meg olyan vidáman kántáltak és látszólag nekik tetszett az egész. Nekem az is fura volt, hogy az első 9 dal már mind ismert dal volt, többségük ugye az előző albumról való és egy picikét untam emiatt, mert én az új, még nem hallott számokra éheztem. Az Angyal után ők levonultak, a hatalmas led falon pedig megjelent az AFC felirat, ami végül fokozatosan, hozzá illő introra átalakult az új szitakötő emblémává. Na onnantól kezdtem el igazán élvezni a koncertet. Az annyira látványos és figyelemfelkeltő volt, hogy izgatottá váltam. Utána pedig végre egy idegen szám következett, bár a szövege ismerős volt, mert azt a koncert előtt egy héttel nyilvánosságra hozták. Ez után még egy addig ismeretlen zene. Mindkettő nagyon tetszett és már ebből érezhető volt, hogy ez a lemez tényleg más lett. Ki merem jelenteni, hogy az azt követő, régi, mégis még mindig nagy közönség favorit Lépj tovább volt az, ami a legjobban megmozgatta a népet. A Marad-e még levegőt az Mr2 Akusztik jóvoltából már hallhattuk, akkor is és a koncerten is nagy hatást gyakorolt rám. Ezután a többiek megint levonultak, ToMi pedig egy személyes monológba kezdett bele a következő dal felkonferálása közben. Elmondta, hogy sokszor harcol saját magával és hogy ez a dalszövegein is meglátszik. Meg hogy ez a dal lett a legszemélyesebb műve, ekkor már tudtam, hogy mi következik, pedig előtte meg voltam győződve arról, hogy a Mennyország jön. De nem. És tudjátok mi volt a durva? Az, hogy meg annyiszor előadta már a Más ölel átot és mindig volt egy hangulata, de a legsokkolóbb és mélyrehatóbb akkor is a LéleKzet lemezbemutatón volt. Máig tisztán emlékszem arra az űrre, ami ott kialakult. Most viszont sikerült újra megteremtenie ezt a légkört, pedig a Más ölel átot nem mondom, hogy meguntam, csak már nem tudott úgy megérinteni, mint az elején. De most igen, és mintha a könnyeim is folyni szerettek volna. Fura egy hangulat kerekedett, és most zongora kísérettel történt mindez. Utána Marek és ToMi egy-egy szék kíséretében közelebb jöttek hozzánk, mert egyébként hatalmas volt a színpad és messze voltak tőlünk, Feka meg aztán végképp. Egy újabb feldolgozás következett, bár ez újnak mondható, így nem bántam. Eredeti verzióban nem szerettem ezt az Ákos számot, de így megérintett elég rendesen. A Beleremeg a Földet volt alkalmunk már egy korábbi koncerten hallani, így ez sem volt ismeretlen, viszont akkor is egy élmény volt, hiszen a refrénen kívül mást nem tudtam belőle. Szerencsére nem rontották el az est hatását azzal, hogy a Moves Like Jagger közben Hient hívják fel. Helyette Johnny K. Palmer jelent meg ToMi mellett és ez emelte az egész produkciót, hiszen Johnny már visszajáró fellépő náluk és ahogy észrevettem, nem csak én bírom ennyire ezt a srácot. Számomra hamar eljött az utolsó pár szám előtti levonulás. Viszont mikor sötétbe borult a színpad, majd megszólaltak a már ismert hangok, az mindent kárpótolt. Ez a szám volt az egyetlen, amit meg akartam örökíteni. Így is tettem, még jó, hogy a táblagépem alkalmas volt erre a célra. Nekem ez a produkció tetszett a legjobban, bár igaz, már az Mr2 Akusztiknál szerelmes lettem a Mennyországba. Tetszett, hogy az elején csak Feka és ToMi játszott, a gitárok pedig később csatlakoztak. És most ToMi sem volt fura ebben a dalban gitár nélkül. Végezetül a már évek óta szokásos “búcsúdalokkal” zárták a koncertet. Mondjuk a Még vár ránk ez a Föld az még mindig ugyanakkora őrjöngést váltott ki belőlünk, mint az elején. Ezután pedig a közös meghajlás, dobverő bedobás, fotózás közönséggel a háttérben, végül levonulás. Mi összeszedtük magunkat és egymást, a shop felé vettük az irányt, mindenki megvette, amit szeretett volna. Én csak egy tollal ajándékoztam meg magam. Ebből sajnos nem volt új, viszont ettől függetlenül is kellett, mert a régiek már kifogytak és ez nem a szétszedhetős-tolbetétcserés fajta. A pólók nagyon-nagyon tetszenek, mindenképp be fogok szerezni egy-kettőt. Mivel volt esély arra, hogy elérem az utolsó vonatot, én el is köszöntem. Egyébként teljesen lemondtam erről még a koncert előtt, hiszen úgy számoltam, hogy legalább 2 óra koncerttel leszünk gazdagabbak, de csak másfél órás volt a koncert, ami szerintem nagyon rövid volt, főleg, hogy csak két ismeretlen dalt adtak elő, mellette volt már 5 ismert Metamorphosis dal, de a régiek és feldolgozások akkor is vitték az egészet és ez nekem nem tetszett. Persze, értem én, hogy kell az is, mert különben ha csupa ismeretlen számokat játszanak, akkor a hangulat kicsit esik, de én akkor sem “készültem” ennyi régire.
Azt is mondták, hogy aznap játszott utoljára Marek AFC-vel. Nem tudom, mi igaz ebből. És Peti már ilyen jól van? Vagy csak Mareknak van más dolga? Én reménykedem, hogy az előbbi verzió reális, miszerint Peti már újra tud gitározni és a következő koncerten már ő lesz, mert hiányzik és vele AFC az AFC, akárki akármit is mondd. Elég idegesítőek a történések ezzel kapcsolatban egyébként, és nem igazán tudom elhinni, hogy minden csak véletlenül alakult úgy. Mondok egy apró példát.. Csak nekem tűnt fel, hogy az új AFC képen, ami jelenleg az fb borítóképük is, azon Peti homályos? A poszteren illetve a lemezborító közepén még jobban látszik. Meg az sem tetszik, hogy egyszer sem említtették meg a koncerteken, és ha azokon nem is, de legalább itt, a lemezbemutatón, de semmi. Bár ha azt nézzük, a többiek is teljesen háttérbe szorultak. Miki mintha ott se lenne. Pedig nem volt ez mindig így. ToMi nem is beszélt velük a koncert közben. A klipben is csak ő van. Az egész lemez is el lett víve a billentyűs hangszerek világába, ami szintén ToMihoz köthető. Teljesen az az érzésem támadt és nem csak nekem, hogy ez inkább már ToMi és a zenekara, mintsem Anti Fitness Club. De miért?
Most megint úgy tűnhet, hogy csak negatívot írok, pedig nem. Ezek csak szimplán a tények, amibe egy igazi, régi és nem felszínes AFC-s belelát. És őszintén fáj ezt látni, mert mindenki változik, és nem mondom, hogy rossz irányba halad ez az egész, mert ezt nem lehet kijelenteni, de az biztos, hogy ez már nem arról szól és nem úgy, ahogy évekkel ezelőtt.

Egyébként pedig a koncert újra élesztette bennem a lángot, ami már kezdett kialudni bennem irántuk, pont a fent említett dolgok miatt. Nem igazán tudtam elképzelni milyen is lesz ez a lemez. Azt tudtam, hogy ha túl akarnak a LéleKzeten adni, akkor az nehéz lesz, mert azzal jó magasra tették a mércét. Végül össze nem lehet hasonlítani a két lemezt, nem is érdemes, de én nem számítottam, hogy ilyen lesz. Viszont tetszett az egész és örültem, hogy részese lehettem a koncertnek. Kifelé megkaptam a cd-t, ami egy Watt ajándékcsomagban volt benne, aminek a tartalma 4 különböző ízű energiaital, egy nagy plakát a lemezbemutató koncertről, egy kis szórólap, szintén a koncertről és hát ugye a cd. Majd kezembe nyomtak még két doboz wattot, én pedig elhagytam a Csarnok területét. Alig vártam, hogy hazaérjek és meghallgathassam. A vonaton bontottam ki és áttanulmányoztam. Nekem ez a bogaras téma kicsit sok, de az tény, hogy találó. A LéleKzet borítója szebb és személyesebb volt, de ehhez a letisztult lemezhez ez illik. Viszont a köszönetnyilvánításnál megint csak ToMi volt jelen, ami megint csak nem tetszett. Mikor úgy 1 óra környékén hazaértem, az első dolgom volt feltenni a gépre, majd ráküldeni a táblagépre és elalvás előtt még végig hallgattam. Az első benyomásom az volt, hogy ez totál depresszív. És hogy ez tényleg olyan egyszerű és letisztult, ahogy ők állították. Végig is futok a dalokon:
Metamorphosis : szerintem tökéletes intro lett, és az egész lemez hangulatát magába foglalja
Beleremeg a Föld : már az első hallásra, hónapokkal ezelőtt is megfogott és napokig azt dúdoltam. Most sem volt másképp.
Mennyország : abszolút kedvenc, erősen játszik a két legnagyobb kedvenc AFC dalaim mellett, ami a Bosszúból?! és a Még1x. Ebben is minden dallamot, akkordot, szöveget, éneket meg az egész összetételét imádok.
Lesz ami lesz : ez a dal az elején még tetszett, viszont úgy az Euróvízió környékén már nagyon meguntam, így nem is hallgatom már a lemezről.
Mennem kell : ez az a dal az, ami nem tud közel kerülni hozzám valamiért, érdekes, mert Zelda-nak meg pont ez a kedvence. Lehet azért, mert a mondanivalója nem köthető a helyzetemhez.
Jégvirág : az egyik nagy depresszív szám, de persze ez nem gátolt meg abban, hogy megszeressem. Érdekes, mert akárhányszor meghallgatom, mindig egy új szituáció játszódik le a fejemben, amit miatt megíródhatott.
Marad-e még levegő? : ebbe nagyon kellett a kórus, nem kicsit emeli az egész dal hangulatát.
Kötéltánc : érdekes, mert az elején nem tetszett, de minél többet hallgattam, annál jobban megszerettem és most már ez is a kedvenceim közé tartozik. Nem semmi önmarcangolás rejlik ebben is.
Nincs elérhetetlen cél : a kedvencem a gyorsabb dalok közül erről az albumról.
Viszlát : mikor legelőször meghallottam, kirázott a hideg! Lesokkolt, annyira, mint még dal nem. Nem tudtam ezt mire vélni, de a fő kedvencem egyike lett, mert annyira magával ragadó. Viszont szerintem nagyon nagy felelősség egy ilyen dalt kiadni, mert hiába csengett le az az egész emo korszak, amit itthon szinte mindenki félreértelmezett, de attól még lehet valakinek ez lesz a végső löket. Jó, ne legyen így, de mi pont ezt beszéltük, hogy azért nem semmin depresszív és ahogy hallgatom, mintha engem is e felé sodorna a dal, holott most boldog vagyok. Persze, azért örülök, hogy megszületett ez a dal, csak durva. Meg azon gondolkodom, hogy vajon mi váltotta ki ezeket ToMiból?!
Vezessen a vágy! : tisztán emlékszem rá, mikor Zolát búcsúztatták és ToMi ezzel a dallal lepte meg őt. Alig vártam, hogy valaki feltegye YouTubera, hogy megszerezhessem, mert beleszerettem abba a dalba. Mikor a cd hátulján megpillantottam a számcímet, nagyon örültem, hogy rendes, befejezett verzióban is hallhatom. És nem is csalódtam benne. Nagyon szép dal lett. Az érdekesség ebben viszont az, hogy hiába is buzdító a szövege, a zongorajátéka és lassúsága miatt viszont mégis letargikus az egész hangulata.

Tehát összefoglalva a Metamorphosist: tetszik, hamar megbarátkoztam vele, egyszerűsége magával tud ragadni és képes elrepíteni más gondolatvilágba. Viszont rövid és mint mondtam, durván depresszív. Ha pontoznom kéne, nem tudnám mit adnék neki, hiába is töröm az agyam rajta, így inkább hagyjuk is ezt. Az biztos, hogy a LéleKzetet nálam nem szárnyalta túl. Azt a lemezt szó szerint 2 éven keresztül hallgattam, de minden egyes nap reggeltől estig ez szólt. Alap volt a lejátszási listámban és mindig az mellé tettem fel az éppen aktuálisat. És nem untam meg, egyáltalán nem, kicsit sem. Pedig Zelda már ki volt készülve tőle.
Ezt az albumot pedig csak egy hete hallgatom minden egyes nap és már most van, hogy átpörgetek számokat, mert unom. De ez nem azt jelenti, hogy nem jó, mert jó, különben nem hallgatnám. Csak kevésbé kerültem eufórikus állapotba a hallgatásakor.

Mindent összevéve viszont azt el kell, hogy mondjam, hogy akárhogy is alakult a lemez összehozása, büszke vagyok rájuk, mert megint olyat tettek le, ami még nincs. Megnyugodtam, hogy továbbra sem állnak be a sorba, hogy ugyanolyan egyszínűek legyenek, akiket mindenki elfogad, hanem továbbra is küzdenek a maguk igazáért, még ha ez nehéz is, amint hallhattuk a Jégvirágban is. Az elmúlt hónapokban kialakult véleményem róluk ebből a szempontból pozitívvá változott. És most újra azt érzem, hogy mellettük akarok lenni és hogy meg is érdemlik a támogatást tőlünk. Csak újra AFC legyen, nem mondom, hogy abban a formában, ahogy régen, de Petivel és ne legyen senki sem elnyomva.

Dóri Rainbow. <3

Megasztár szurkolás a döntősökkel @ WestEnd [2012.05.18.], Megasztár közönségtalálkozó 3/4. @ WestEnd [2012.05.19.], és utolsó Megasztár klubkoncert @ Jam Pub [2012.05.22.] ♥

Előre szólok, hogy ez hosszú lesz! Kicsit nehéz már feleleveníteni mindent, hiszen kicsit keverednek már a napok, de megteszek mindent annak érdekében, hogy úgy adjam vissza, ahogy történt és ahogy én megéltem. Remélem, semmit sem fogok kihagyni. Bár erősen gondolkodtam, mit írjak le és mi az, amit már inkább ne.

Megasztár szurkolás a már kiesett döntősökkel
WestEnd City Center, 2012. 05. 18., 18:00 

Direkt felmentem hamarabb, hiszen hiába is járok már kicsi korom óta a Westendbe, fogalmam sem volt róla, melyik a Millennium udvar. Viszont nem is nagyon néztem körbe, hanem inkább kimentem az első emeletről a Váci utca felé és a szökőkút mellett belekezdtem annak a bejegyzésnek a megírásába, amit ez alatt találhattok. Bár lehet nem volt jó ötlet, mert többször a könnyeimmel küszködtem, hiszen Jázmin haláláról volt szó. Ezen felül pedig nem voltam túl jól, sőt most még jobban eluralkodott rajtam az a rosszul lét, ami már 3 hete jelentkezett nálam először. Úgy 3/4 6 körül mégis bementem és az első biztonsági őrt megkérdeztem, akibe belebotlottam, hogy merre találom a helyszínt. Kiderült, hogy ott voltam, csak le kellett mennem a mozgólépcsőn. Nem gondoltam, hogy a McDonald’s-nál lévő vízesés a Millennium udvar. Ott leültem oldalt és vártam a történéseket. A hatalmas kivetítő tök jól nézett ki, volt szokás szerint most is Schwarzkopf sarok. Hiába is koncentráltam másra, akkor is egyre rosszabbul és rosszabbul lettem, olyannyira, hogy már ilyen pánikroham féle is jelentkezett nálam. Úgy éreztem, mint aki mindjárt leájul a fotelből. Nehezen kaptam levegőt is. Most már azért elég rendesen beparáztam, így hogy sokadjára előjött ez a valami nekem. Ráadásul már fél 7 volt, de a döntősökről még semmi hír nem volt. Végül is közönségtalálkozó volt így is.. a közönség találkozott egymással, csak azok nem voltak ott, aki miatt elmentünk. Majd egyszer csak megjelentek. Én még mindig rosszul voltam, de felálltam, bár még nem mentem oda hozzájuk, mert az ájulás szélén voltam. Aztán erőt véve magamon, a kivetítő elé mentem, ahol ők is álltak. Benji volt az első, akinek köszöntem. Ölelés és puszi a részéről, amihez még most sem sikerült hozzászoknom, pedig mondhatni már szokássá vált. Kértem öcsémnek tőle autogramot, mert múltkor is említettem, hogy mekkora fan lett. Majd Bozonttól is, mert ő a másik kedvence. Vele is váltottam pár szót, meg Rolival is, bár az kissé nevetésbe fulladt, de most már legalább választ kaptam a kérdésemre. :D Utána Timivel meg Nórival is beszéltem, mert ők is megismertek mostmár. Bár gondolom azért, mostmár mindegyiknek ismerős vagyok. Ez nagyon jó érzés. Timinél egyébként a táblagépem volt a nyerő. Majd el kellett menniük forgatásra, pedig csak fél órát voltak. Ez után csak a várakozás maradt a kordonnál a kivetítő előtt. Összebarátkoztam Szilvivel és az anyukájával, Klárival, akiket először az április 24-i klubkoncerten láttam. Kiderült, hogy nagyon jó fejek. Bár Szilvi nagy Attila fan, én meg ugye pont hogy nem, de ettől függetlenül elvoltunk, főleg mert Klári Bozont rajongó. Ők csináltak két zászlót is, Szilvi Attilásat, Klári pedig a 12 döntősről, persze az utóbbi mögé álltam be. Majd megérkezett Tatár Csilla, jó érzés volt, hogy ő is odajött hozzám köszönni, így még képet is készítettem vele. De hiába is volt meghirdetve a Megasztár kvíz 8-ra, nem történt semmi, úszott az egész program. Egyetlen jó az volt, hogy közben a döntősök studióban felvett dalait adták le. Vagyis mindenkitől csak egyet ismételtek. Benjitől pont az egyik kedvencemet, a Geek In The Pinket. Bozonttól Smooth, Adri Sweet Dreams, Andi Fighter, Gigi Bleeding Love, Attila Wild World, Roli If I Had You, Nóri I Kissed A Girl, Timi We Found Love, Ádám Cosmic Girl, Isti Apologize, Balázst viszont egyszer sem hallottam. Majd valamikor fél 9 környékén végre belekezdtek. Tatár Csilla feltette a kérdéseket, én rögtön nyertem is, persze megint Benjis kérdéssel. Azoknál mindig én vagyok a leggyorsabb. Schwarzkopf és Fa ajándékcsomagot nyertem. Még egy Megasztár kitűzőre fájt a fogam, de azt sajnos nem sikerült beszerezni. Viszont nagyon jó hangulatban telt ez a kvíz és onnantól kezdve nem volt megállás. Egy kupacba kellett tömörülnünk, hoztak transzparenseket, amiket a hostessek osztottak ki. Én kértem is egy Andisat. Utána sorjában megérkeztek a Megák is immár átöltözve, rengetek bennfentes dolgot megtudtam tőlük, de szerintem sem ők, se én nem jönnék ki jól, ha ezt most nyilvánosságra hoznám, de meglepő volt az egyszer biztos. Utána Timi énekelt közönség-csalogatóként pár sort a Good Luck-ból. Majd Benji is megjött, így Csilla az ő kezébe nyomta a mikrofont. Szegény, tök zavarba jött, azt sem tudta mi van, tiszta aranyos volt. :D Majd mivel a kedvenc dalát kellett énekelnie, bele is kezdett a Kissbe. Nekem is a kedvencem ez tőle a Geek In The Pink mellett. Majd mivel már 21:20 volt, végre beállt mindenki. Bár a Csillagdalt csak hang nélkül néztük meg, utána Attila jött volna, de azt szintén nem láthattuk, mert lekapcsolták. Reménykedtem, hogy azért a későbbiekben rendesen nézhetjük a döntőt. Elpróbáltuk a bejelentkezést a Megasztárba. Hát.. khm.. ezt sem így képzeltem, dee én élveztem. Első sorban álltam, Adri és Bozont mellett. Ráadásul Csilla csak miattam mondta be, hogy jöttek Esztergomból is. Egyébként azt hittem, többen leszünk, de nem. Mondjuk, mivel már mondhatni jártas vagyok az ilyen tvs szerepléseknél, azt hittem hogy majd hoznak beépített embereket, de nem, ez mondjuk csak jó pont volt nálam. De abban biztos voltam, hogy plakátokat fognak hozni.  Visszatérve a bejelentkezéshez. Annyira szerencsésnek éreztem magam, hogy ott voltam teljesen körbevéve a döntősökkel és hallhattam, láthattam őket ökörködni, meg közelebbről is megismerhettem őket. Ez teljesen más élmény volt, mint egy klubkoncert vagy egy közönségtalálkozó és örültem, hogy ennek én is részese lehettem. Nem is érdekelt, hogy benne voltam a tvben, mert ez, hogy ott voltam velük,  nekem sokkal többet jelentett. Főleg, hogy a fiúk pont mögöttem álltak, ahogy a műsorban is látni lehetett. Aztán végre nézhettük a műsort. Végig Andinak szurkoltam. Közben meg is osztottam a Megasztár alkalmazással a véleményem, ahogy mindig is. Ez is annyira fog hiányozni a műsor által jövőhéttől.

Mindkét körben ugyanúgy pontoztam, így nem írom le külön.

OFF: -
LOL: Attila
WOW: Andi, Gigi
OMG: Mint mondtam, ide csak Benji és Bozont került

Egyébként az Andis plakáttal készült két videó is, amit a csaj feltöltött Facebookra, a MegaFan alkalmazásba. Mondjuk elég szerencsétlen volt, mert az egyiket fejjel lefelé tette fel. -.- Viszont ez sem tudott érdekelni, mert annyira boldog voltam! Csináltam közös képet külön-külön Benjivel, Bozonttal, Adrival, Rolival és Timivel meg Nórival közösbe. Majd pedig szépen sorjában elmentek úgy 3/4 11 környékén. 11-kor pedig nekem is mennem kellett, hogy elérjem a vonatom. Azt hittem, nem fogok tudni hazamenni, mert nem gondoltam, hogy ők nem maradnak végig, de örültem, hogy így alakult. Pont mikor egy összemixelt dalban énekeltek külön, külön, akkor indultam kifelé. Majd az állomáson kiderült, hogy még bőven maradhattam volna, mert valami technikai ok miatt fél órát késett a beérkező vonatom. De nem estem kétségbe. A táblagépen beléptem a Megasztár alkalmazásba és azon néztem. Már észrevettem, hogy csak nálunk ilyen rossz a net, hogy lassú meg akadozik. A vonaton már mindig jó, Pesten meg végképp. Úgyhogy azon folytattam a döntőt. Egyértelmű volt, hogy Attila esik ki. Azt sem értem, mit keresett még mindig bent. A búcsúdalt most csak azért találtam szomorúnak, mert tudtam, hogy ez az utolsó. Annyira szörnyű, hogy vége. Vicces, mert emlékszem milyen véleménnyel voltam az első válogató után a Megasztár 6-ról. Meg ugye a 4-5öt sem szerettem, csak a 2-3.-at. Nem tetszett, hogy már ennyi ismert belekerült, aztán végül hogy megszerettem őket, meghát mindenkit. Nem gondoltam volna az elején, mert akkor ugye csak Benjit szerettem, dehát már az előző szériában is felfigyeltem rá és neki szurkoltam, úgyhogy nagyon örültem, hogy újra láttam. És milyen jó, hogy megszerettem őket, most nem tudom mit kezdenék nélkülük. Bozont volt már akkor is a második kedvenc jelöltem, de akkor még főleg Vivi, a barátnőm miatt “kattantam” rá. Aztán mikor összefutottam vele még a párbaj adások előtt AFC-n, akkor tett rám nagyobb és pozitív benyomást és így lettem nagy Bozont “rajongó” is. Pfúj, de utálom ezt a szót, hogy rajongó. Annyira elkorcsosult már. Meg én alapból nem úgy állok a kedvenceimhez, hogy sztárok és rajongani kell értük. Én felnézek rájuk, szeretem őket és inkább barátai kapcsolatot próbálok kialakítani velük. Vagyis legalábbis éreztetni velük, hogy én nem vagyok az a nyomulós, egyfolytában rájuk írogatós, zaklatós fajta, mégis fontosak nekem. Andit mindig bírtam, de az április 24-i klubkoncerten szerettem meg, mert annyira kedves és közvetlen volt. Adrit a műsor alatt kedveltem meg, mert okés, ismertem már korábbról, de akkor valamiért nagyon nem volt szimpatikus. Gigit szintén nem szerettem előtte, sőt, viszont a döntők alatt, meg az első közönségtalálkozó alkalmával nagyon pozitív csalódás volt nekem. Ádámmal és Istivel közömbös vagyok, Balázzsal is, bár vele azért mert olyan fura. Attilán az InterYou korszakában nagyon sokat szórakoztunk Zelda-val, mondjuk az a szám, amivel megjelentek, az tetszett. De utána inkább viccnek tartottam a munkásságát. Aztán a válogatáson mégis valamiért bírtam és ez tartott az első pár döntőig, aztán rájöttem, hogy nekem se a hangja, se a stílusa, se amit képvisel, nem tetszik. Valamint a felhajtásból is elegem lett, ami körülötte van. Timivel közömbös voltam, csak múltkor szerettem meg, mikor vele is sikerült beszélgetnem. Nórit már a válogatáson is egy beképzelt, elkényeztetett kiscsajnak gondoltam, ez később sem múlt el, még a koncerteken sem sikerült igazán meggyőznie az ellenkezőjéről, bár nem is igazán hagytam magam. De ő volt szerintem a legnagyobb pozitív csalódás, mert kiderült, hogy egy nagyon is kedves lány. Picit, most hogy így megismertem, lelkiismeret furdalásom is van a korábbi kijelentéseim miatt. :D Rolival szintén szórakoztunk Zeldaval, mikor bekerült a NoThanxbe. Akkor ismerősöm is volt fb-n és egy csomó hülyeséget megosztott. Majd eltűnt és itt megjelent és durva volt nekem az a depresszív arc, akit viszont láttam benne. Viszont a hangja egyértelműen jobb volt és őt bírom most is. Mondjuk azért van egy-két érdekes dolog, amit nem tudok hova tenni…
Hú baszki, jó hogy én ezt most itt kiadtam magamból, de remélem ez a bejegyzés nem jut el hozzájuk. :D

Ráadásul jól elkalandoztam…
Mikor hazaértem, már senki sem volt ébren. Én úgy 4-ig fent voltam, újra játszottam a fejemben a történteket és boldog voltam, s szerencsésnek éreztem magam. Egyébként amint megjelentek, elmúlt a rosszul létem is.

Megasztár közönségtalálkozó 3/4.
WestEnd City Center, 2012.05.19., 14:00 

Reggel 8-kor keltem. Persze még így is majdnem lekéstem a vonatom. Mondjuk ez azért volt, mert olyan hosszadalmas élménybeszámolót tartottam anyunak meg Zeldának, mert nekik elmondtam szó szerint mindent, ami történt, nem csak ilyen sejtelmesen, meg hát azt is, hogy mit beszéltem velük. Azt terveztem, hogy a vonaton megírom az előző nap beszámolóját, amíg friss volt az élmény, mert akkor tuti másmilyen bejegyzés született volna, mint így, 5 nappal utána. Viszont fáradt voltam ehhez, ráadásul ugye még mindig az előző bejegyzésem megírásánál tartottam, így azt kellett volna befejezni. Mivel hamar, már fél 1-kor beértem a Nyugatiba, megnéztem, hogy ott lesz-e a közönségtalálkozó, ahol előző nap is, majd mivel megbizonyosodtam erről, vettem inni, és felmentem az elsőre a lépcsőn és ott oldalt leültem egy padra. Az a pad egyébként már onnan is emlékezetes volt nekem, mert azon ültünk Vivivel, mikor visszahívtak minket az X-Faktorból, illetve ekkor futottam össze Szűcs Ádámmal is ott. Na de vissza a szombatra. Mégis rászántam magam, hogy blogot írjak és sikeresen be is fejeztem a lemaradást az előző bejegyzéssel kapcsolatban. Közben valamiért felnéztem, pedig előtte nem tettem, és ki jött arra? Hát Benji. Durva volt, hogy tényleg pont akkor néztem fel. Köszöntünk, ő tovább ment. Eltelt pár perc, erre jött Bozont, ő is köszönt, majd tovább ment. Hihetetlen, hogy megint jókor voltam jó helyen, mert amúgy ha hátrébb ülök, vagy a másik oldalon, nem látom őket. Utána Attila is elhaladt előttem. Majd mivel már befejeztem az írást, csak néztem ki a fejemből, erre megjelentek hármasban és felmentek a mozihoz. Én meg erre lementem körül nézni a színpadhoz, hátha látok valami ismerős arcot. De még senki sem volt ott, ami érthető, mert még mindig csak negyed 2 volt. Most a másik oldalra került a Schwarzkopf részleg, mert kint volt a Vénusz étolaj is, meg a Kiskegyed magazin, ami a szülinapját ünnepelte. Volt egy szerencsekerék, amin különböző ajándékok felirata szerepelt. Gondoltam miért is ne? Megpörgettem. Persze mit nyertem? Hát persze, hogy Citibankos ajéndékcsomagot. Ha még nem lett volna elég belőle a közönségtalálkozók alkalmából. De mindegy, gazdagodtam még pár Citibankos és Megasztáros kütyüvel. Azért ráéreztem a Megasztárra ott is. Majd lassan be is álltam a sorba, mert kezdett gyűlni a nép. Közben megérkezett Lyna is, akit már két hónapja nem láttam. Ő szintén Attila fan, de tiszteletben tartotta, hogy én nem szeretem, meg én is tiszteletben tartottam, hogy ő meg igen. Elvoltunk és ez már hiányzott. Majd Szilviék is megjöttek, a döntősök pedig háromnegyed órás késéssel végre befoglalták a színpadot. Én pedig írtam közben egy egy szóval a telefonomba, hogy kit mit énekelt és milyen sorrendben, hogy ide le tudjam írni. Íme:

Bozont – All Star
Gigi – Car Wash
Benji – American Idiot
Andi – Born This Way
Attila – Suicide Blonde
Bozont – Lazy Song
Benji – Nap
Gigi – Elég volt
Attila – Wild World
Bozont – Smooth
Benji – Geek In The Pink
Gigi  - Love On Top
Bozont – Pálinka dal
Benji – Kiss
Attila – Are You Gonna Be My Girl
Andi – Fekete rúzs

Örültem, hogy Benji ezeket énekelte, mert az American Idiot dalt most hallottam tőle először élőben. Ahogy a Geek In The Pink-et is, ami a kedvenc számom tőle és nagyon-nagyon örültem, hogy végre hallhatom, mert ez volt még az, amit nagyon szerettem volna a klubkoncertek vagy közönségtali folyamán. A többi kettőt pedig szintén szeretem, és gondoltam is, hogy ezeket fogja, mert szinte mindig énekli őket. Fel is vettem mind a négy produkcióját. Meg Bozont Pálinka dalát is. Persze azért nem így egyfolytában énekeltek, hanem ahogy eddig is, voltak szünetek közben, amiket fotózkodással lehetett tölteni, meg akkor mentek el felváltva ők is pár percre, ekkor lehetett velük beszélgetni, autogramot kérni. Az előzőhöz hasonlóan most is felléptek a Megasztár táncosai, viszont most több kicsi produkciót adtak elő, nem egybe egy fél órás műsort, és így már érdekes és szórakoztató volt. És persze most is volt Megakvíz. Nem akartam állandóan én felelni a kérdésekre, mert persze az összesre tudtam a választ, viszont mások meg nem mozgósították magukat, így megint nyertem bögrét, bár plüsst szerettem volna, mert az még nem volt. Bozont volt a színpadon, mikor Csilla kitért arra, hogy mennyien szeretik a döntősöket, erre rám mutatott, hogy én például az összes közönségtalálkozón ott vagyok és megkérdezte, hogy a klubkoncertekre is szoktam-e járni és mondtam, hogy igen. Erre kérdezte, hogy ki a kedvencem. Mondtam, hogy Benji és Bozont. Bozont olyan aranyos mosolygott, pedig szerintem eddig is sejthette, hogy így van. Benji pedig a nevét hallván oldalról figyelt fel és kérdezte, hogy ezt ki mondta. Kláriék pedig mutattak rám, én pedig integettem neki, tudatva, hogy én voltam és ő pedig vissza, meg mosolygott és ezek olyan elmondhatatlanul jó pillanatok voltak. Mert azon agyaltam mostanában, hogy nem gáz, hogy mindig ott vagyok ezeken? Nekik ez nem lehet zavaró? És mikor ezt Zelda-nak is megemlítettem, rendesen hülyének nézett és azt mondta, hogy szerinte inkább örülnek neki, hogy van valaki, aki mindenhová megy miattuk. És belegondoltam és tényleg, mert a helyükben én is örülnék, ha lenne valaki ilyen. Meg ugye én nem is zaklatom őket, mint egyesek. Úgyhogy most, azokban a percekben rájöttem, hogy megérte az egész, mert ki lettem emelve mindenki közül, az egyik legnagyobb Megasztár szimpatizánsnak lettem kikiáltva és ez nagyon jól eső érzés volt. Ezután én is beálltam a sorba, hogy képet csinálhassak velük. Az volt a tervem, hogy csak Benji és Bozont lesz rajta és akkor az tökéletes kép lesz. Én következtem, a hostess megkért, hogy szóljak annak, akivel akarok közös képet. Szóltam is Benjinek meg Bozontnak, bár egyértelmű volt szerintem nekik. Benjinek ekkor volt egy megjegyzése, melyben az egyetlen és legnagyobb Benji rajongónak nevezett. Persze, hogy örült a fejem. Ilyenkor azért mégis csak megfeledkezem, hogy mennyire utálom a rajongó kifejezést. Mikor már beálltuk és a fotós bekészült, Attila magától ráállt a képemre. Azt hittem sokkot kapok. Így elrontani a képet. -.- De úgy voltam vele, hogy majd levágom. Aztán Benjivel beszélgetett Csilla a színpadon, majd egy rögtönzött Benji-kvíz következett és bár mindegyikre tudtam a választ, nem akartam állandóan én válaszólni. Aztán mikor nem tudták Benji bandájának nevét, és én sem jelentkeztem, Benji mondta Csillának, rám mutatva, hogy “Ő biztosan tudja a választ, mert ő Benji rajongó! :)” Ez is annyira jól esett. És persze, hogy tudtam a választ. A végén oldalt álltunk, dedikáltattam Benjivel a közben még is beszerzett plüss citibankos plusz jelet, utána pedig Bozonttal is. Beszéltem velük, többek között Bozonttól megkérdeztem azt is, hogy jön-e AFC-re, de azt mondta, hogy nem biztos, hogy odaérnek, de tomboljunk helyettük is. Benjivel pedig a következő közönségtalálkozóról meg a klubkoncertről esett szó, de nem sokkal 6 után elbúcsúztunk, mert különben nem értem volna oda AFC-re időben. Lyna így is már korábban elment. De nem estem kétségbe és egyébként is nehezemre esett ezek után átállni AFC hangulatba.
Szerintem nem kérdés, hogy ez volt a legjobb közönségtalálkozó eddig, főképp mert ugye itt Benji is itt volt, meg úgy egyébként is a hangulat meg minden sokkal jobb volt. Ráadásul ugye a helyszínek közül is ez volt a legjobb eddig. Emlékszem még az elsőre, 1,5 hónappal ezelőttről, akkor még milyen ismeretlen volt nekem az egész. Bozonttal és Attilával már találkoztam előtte, de az más volt. Akkor ugye a már kifizetett programomat hagytam ott miattuk és bár Benjiben reménykedtem, nem volt ott, de ettől függetlenül jól éreztem magam. Mondjuk akkor már kevésbé, mikor kiderült, hogy ő is ott volt az Aréna Pláza területén, csak lemaradtam róla. De mostmár bőven kaptam kárpótlást, és igen csak szerencsésnek mondhatom magam. Ne értsétek félre, én ezt nem azért írtam le, hogy felvágjak. Sosem ezért teszem. Másoknak nem is szoktam ezeket elmesélni a család tagjaimon kívül, csak ide írom le. Én nem azért szeretem őket meg nem azért készítek velük képet, hogy fbn megosszam és lájkért könyörögjek és dicsekedjek vele. Hanem mert mindig eszembe jutnak azok a dolgok, amik a kép készítésénél történtek és már vidámabb leszek, hacsak a képre nézek. Ide pedig csakis magam miatt írom le. Hiszen előfordulhat, hogy a későbbiekben megfakulnak az emlékek és akkor itt lesz, visszaolvashatom és feleleveníthetek mindent. Az egész blogomat ezért írom. Persze jól esik, ha ez valakinek tetszik. Viszont mindig bennem van az, hogy nem szívesen hallom vissza az éppen érintett személytől, amit írok róla. Jobb, ha nem tudom, hogy olvasta, mert akkor mindig zavarba jövök. És akkor jogos a kérdés, hogy miért virtuális blogot vezetek, miért nem a megszokott füzetecskét választottam. Egyszerű a válasz: 2009-ig azt csináltam, viszont nagyon hanyagul írok, mikor sok mindent kell írni. Annak pedig semmi értelme, hogy a gépre vigyem fel és mappákban tároljam. Meg egyébként is sokszor jól jön ez a blog másoknak, mert egy csomó infót megtudhatnak például az ilyen beszámolóimból. Nem hiába ezek a legnézettebb bejegyzéseim. Meg a műveim. Úgyhogy akinek nem tetszik ez az egész, az nem olvassa, ennyire egyszerű. :) Bár még sosem kaptam semmi negatív kommentet, pedig már 3 éven túl vagyok és a nézettségi statisztikám is nagyon jó.
Hű, de elkalandoztam már megint..  Azt hiszem erről a napról mást már nem akartam írni.

utolsó Megasztár klubkoncert
Jam Pub, 2012.05.22., 19:00 

Direkt korán felkeltem, hogy mindennel elkészüljek, időben elkezdjek készülődni és még enni is legyen időm, mert az utóbbi az esetek 99%-ban elmarad, viszont most nem akartam kockáztatni, mivel a rosszullétem eléggé kiszámíthatatlan mostanában, el is értem a fél 5-s vonatot, erre a 3. megállótól kezdve az összes megállónál csomó ideig álltunk. Vörösváron pedig annál is többet és a vihar is megérkezett. Már a Nyugatiban kellett volna lennem menetrend szerint, de én még mindig a vonaton dekkoltam Solymárnál. Kicsit mérges voltam, de aztán lenyugtattam magam, hogy Szilviék úgyis ott lesznek időben és majd csatlakozok hozzájuk. Csak azért mégis ott akartam lenni időben így utolsó alkalommal. Terveim szerint 6-kor már a Jam Pub előtt álltam volna. De ebből 18:20 lett, viszont nem voltak olyan sokan. Előre mentem, mert nem esett le, hogy a teraszon azért állnak, mert ott a sor, meg köszönni akartam Szilviéknek. Közben Dóriék is, akiket AFC-ről ismerek, kiabáltak, úgyhogy azt sem tudtam merre szakadjak. Végül visszamentem a sor végére, aztán Dóriék előre hívtak. Viszont, mivel Kláriék már foglalták nekem a helyet és vártak, előre mentem hozzájuk, így kerültem 5. helyre a sorban. Pont, mikor átadtam a beígért Attilás cikket Szilvinek, megpillantottam Benjit és Bozontot a bejáratnál. A köszönés sem maradhatott el. Majd elszórakoztattuk magunkat minden félével, de azért mégis hosszúnak tűnt a várakozás. Szerencse, hogy itt mindig időben beengednek. Első sorba álltunk középre. Közben megtalált még egy telenoros csaj, hogy csináljak videót a MegaFanra. Mondtam, hogy már van 2 is, meg akkor se tudtam mit mondani, de erőlködött, így mivel Klári is Andinak szurkol, közösbe csináltunk egyet és ezt most az én nevemmel töltöttük fel. Összebarátkoztam még egy lánnyal, nagyon kedves volt, de persze ő is Attiláért van oda. Aztán szokás szerint, 3/4 8-kor kezdődött a dedikálás. Autogramot csak Lilinek kértem, mert ő mégsem tudott eljönni. Meg Zeldanak Attilától. Képet készítettem Balázzsal, mert vele még semmilyen közös képem nincsen. Nem lett valami jó, de mindegy. Andival is készítettem, mert vele meg még nem volt külön. Beszélgettem szinte mindegyikkel, viszont most gyorsan elment az idő. Közben volt egy kis zűrzavar, mivel középen elszakították a kordont és még a hátul állok is előrébb kerültek így, mivel beálltak közvetlen a színpadhoz. Nem tudom miért nem lehetett megvárni, míg elveszik a kordont. Ez után, mivel nem akartunk hátulra kerülni, ha már ennyit vártunk, így mi is átléptük a kordont, ami viszont a fotósoknál vágta ki a biztosítékot, mert az az ő helyük volt. Mivel onnan elkezdtek hátra küldeni minket én szépen finoman, csendben, visszatolakodtam az eredeti helyemre, ahol a kordon elszakítása előtt álltam és nagyon nem érdekelt, hogy mit szólnak az ott állok, mert ők a közelében sem voltak eredetileg az első sorban állókhoz. De végül jó fejek voltak és belátták, hogy nekünk van igazunk és simán átadták a helyet, így mégis csak első sorban álltam középen az egész koncert alatt. Most viszont nem jegyeztem, hogy ki mit énekel, mert 100%-ig a koncertre akartam koncentrálni. Úgy voltam vele, hogy ha nem is sorrendben, de azért talán össze fogom tudni szedni az elhangzott dalok listáját. Volt megint nekem éneklés is, bár most szerencsésebbnek mondhattam magam, mert Benji, Bozont, Roli, Isti, Ati, Nóri és Andi részéről is. :D Kár, hogy Benji Kiss közben bedobott nyakkendőjét nem én kaptam el, dee nem vagyok telhetetlen. :P Tetszett, hogy most Benji énekelt 4 számot. Amúgy most a szokásosnál is jobban pörgött. Látszott rajta, hogy nagyon-nagyon jó kedve van. :) Attiláról pedig pont az ellenkezője volt elmondható. Ezen csodálkoztam. Bozont pedig alkotott megint a Pálinka dal közben, csak most alapból a pult tetején állva kezdett bele a dalba és még egy páleszt is lehúzott dal közben. Valamiért nekem mégsem volt 100%osan jó kedvem, pedig lett volna miért. A koncert jó volt, én megint csak jól jártam, de mégis zavart valami, amit viszont inkább nem osztanék meg. De eléggé érdekelne, hogy mire véljem azokat…
Gigi és Andi csak egy-egy dalt énekelt a közösökön kívül és ez fura volt nekem, meg az is, hogy most 10-kor Andi is elment a kiskorúakkal. Mondjuk megértem, hiszen fáradt is meg beteg is. Így a Csillagdalnál az egyedüli lány Adri volt, mivel Timi beteg lett és nem vett részt a koncerten. Sajnáltam, hogy így az utolsón nincs ott. Valamint abban reménykedtem, hogy legalább most végig maradhat mindenki, de hát nem. Azt is szerettem volna, ha most a végén a Csillagdal helyett a Búcsúdallal zárnák a koncertet, de természetesen nem volt. És igazuk is van, hiszen nincs miért elbúcsúzniuk. Most jön a turné, meg minden, dehát azért jó lett volna. Ki tudja, hogy látjuk-e még őket így együtt, ráadásul ugye a Jam Pub-ban nem lesznek többet és mégiscsak ez volt az a hely, ahol általában visszajáró rajongók voltak. Ez miatt most a Csillagdal is szomorú volt egy kicsit, bár az előtte lévő Balázs Ilyenek voltunk zárószáma jobban megérintett ez ügyileg. Miután vége lett a Csillagdalnak, még “vissza-visszáztunk” nekik, mire ők még épp hogy lementek, jöttek is vissza és előadták még egyszer a Csillagdalt. Itt már megjelentek a színpadon a fodrászok, a Megasztár háttéremberei, ismerősök, majd pedig a döntősök kezdték felhívni az embereket a színpadra. Engem Adri hívott fel, de előtte még megénekeltetett a Csillagdalban. Kár, hogy arról, hogy ott állunk mindannyian a színpadon, nincs se kép, se videó, pedig fényképeztek, mégsem tették fel a honlapra. Jó lenne pedig megszerezni azokat valahogyan. Ezután visszavonultak, mi pedig leültünk Kláriékkal. Volt még majdnem egy órám a vonatig, mert most hamarabb befejezték, mint szokták. 23:20-kor lett vége a koncertnek. Eszembe jutott, hogy elkérhetném a hangosító sráctól a dalok listáját. Ez eddig csak AFC-n volt szokás nálam és bánom is, hogy eddig itt nem jutott eszembe, mert simán odaadta. Mondjuk hülyének nézett, hogy mit akarok, meg vicces volt, mert odaküldött a Backstage asztalhoz, ahol ők szoktak állni koncert közben. Ott volt még a cuccuk meg minden, és akkor úgy odaküld. De persze megkerestem a lapot, megköszöntem, majd mint aki jól végezte dolgát, büszkén leugrottam a színpadról. Aztán vártuk, hátha kijönnek, mert Szilviék akartak még valamit. Én viszont 11-kor elköszöntem tőlük és ott hagytam a Jam Pubot azzal a gondolattal, hogy lehet nem jövök ide többet, pedig mennyi élmény fűz ide. Most simán elértem az utolsó vonatot. Áttanulmányoztam a megszerzett lapot, hogy minden stimmel-e és igen, logikus, mivel az aznapi dátum szerepelt rajta. Mondjuk nevettem is rajta, mert ezen nem csak az előadott számok voltak, hanem az egész koncert menete a megérkezéstől kezdve, a reklámozásokon át, a hazamenetelig. Szemét leszek, de ezt nem fogom leírni, vagy a fotóját feltölteni, maradjon ez csak meg nekem. Viszont a dalok sorrendje itt van, még Timi is szerepel rajta, és mivel ő nem volt, ezért zárójelbe teszem, hogy mit énekelt volna. Érdekes az is, hogy mindenki vezetéknévvel együtt szerepel a lapon, de Benji csak simán Benjinek van feltüntetve, Bozont meg csak Bozontnak.

1. Közös – Csillagdal
2. Gigi – I Will Survive
3. Andi – Born This Way
4. Attila – Kölyköd voltam
5. Balázs – Keep The Faith
6. Benji – American Idiot
7. Nóri – Moves Like Jagger
8. Isti – Be With You
(9. Timi  - Free Your Mind)
10. Bozont – Lazy Song
11. Adri – Tears Dry On Their Own
12. Ádám – Grenade
13. Roli – I Don’t Care
14. Benji – Rock Dj
15. Top 8 – Ain’t No Mountain High Enough
16. Top 9 – Fény
17. Top 12 – Zene nélkül mit érek én
(18. Timi –  Good Luck)
19. Bozont – Smooth
20. Adri – So What
21. Roli – Don’t Stop Me Now
22. Benji – Nap
23. Nóri – I Kissed A Girl
24. Balázs – Are You Gonna Go My Way
25. Benji – Kiss
/Ezután mentek haza a kiskorúak/
(26. Timi – We Found Love)
27. Attila – Suicide Blonde
28. Bozont – All Star
29. Ádám – Cosmic Girl
30. Roli – If I Had You
31. Isti – Sex On Fire
32. Adri – Mercy
(33. Timi – Proud Mary)
34. Roli – Satisfaction
35. Adri – Sweet Dreams
36. Bozont – Pálinka dal
37. Attila – Are You Gonna Be My Girl
38. Balázs – Ilyenek voltunk
39. Közös – Csillagdal

Hát ennyi lenne a beszámolóm. Lehet nem jön le ebből, hogy mennyire boldog voltam és mennyire jól éreztem magam ezen a három napon, de így van. Sajnálom, hogy vége lesz ennek, hiszen nem tudom, hogy a környéken is lesz-e Caramel és Mega turné. Ha meg nem és még megközelíthető messzeségben sem, akkor lehet, hogy tényleg nem látom többet őket együtt. Meg egyébként is pénteken mondtak ezzel kapcsolatban nekem egy infót, amitől nem voltam túl boldog. Úgyhogy picit félek, hogyan tovább.

És bár nem teljesen ide tartozik, de mivel Benji és Bozont összes, Adri és Balázs egy-két dalát is letöltöttem a dalok.hu oldalról, természetesen állandóan ezt hallgatom és mivel fent vagyok last.fm-en, ezt számolja is, viszont én vagyok az egyedüli, aki hallgatja az említett előadókat, így mindegyikről töltöttem fel képet. Gondolkodtam, hogy a biográfiát is kitöltöm, de nem tudtam mit írjak, így azt hagytam. Viszont The Rebel Age-et is hallgatok, ami ugye Benji zenekara. Ott szintén én voltam az egyetlen hallgató, igaz én is csak a feldolgozásokat szereztem meg, mert a saját számaik tetszettek ugyan, de már nem áll közel hozzám az a zúzós punk, annak a korszakomnak már vége. Úgyhogy ide nem csak TRA képet töltöttem fel, hanem egy pici biot is, melyben a tagok nevei, a banda országa és stílusa, illetve a hivatalos fb oldala szerepel. Nem akartam mást, hiszen ha már ott az fb címük, akkor onnantól kezdve mindegy. De minden esetre, jó érzés volt, hogy én hoztam létre a last.fm csatornájukat. :) És ha már last.fm-et szerkesztettem, a saját profilomat is megváltoztattam, mert elég rendesen még AFC-s volt, de mostmár Benjis-Bozontos. :D Itt megtekinthető.

Végezetül pedig itt a kép a közönségtalálkozóról, amit tegnap kaptam meg a citibank-tól az email címemre. Végül nem vágtam le Attilát, mert úgy hülyén nézne ki, mert ott van Bozont vállán a keze. Pedig rontja az összhatást, na dee mindegy, nem őt kell nézni. Természetesen így mostmár ez lett az új profilképem. Aztán majd szombaton megpróbálok tényleg csak Benjis-Bozontosat csinálni. :)

Dóri Rainbow. <3

Megasztár klubkoncert @ Jam Pub [2012.05.08.] és Megasztár közönségtalálkozó 2/4. @ Allee [2012.05.12.] ♥

Valamiért most rossz érzéssel töltött el, ha a koncertre gondoltam. De ez már a hétvége óta tartott. Olyan gyorsan elment az idő, hogy azt vettem észre, hogy már hétfő van és másnap koncert. Nem tudom mitől, de féltem. És most egyedül sem akartam menni, pedig máskor simán elvagyok úgy. Viszont nem volt kedvem senkihez sem a közeli ismerőseim közül, így csak Zelda-t és a nagyobbik öcsémet fűztem, de egyik sem akart jönni. Én pedig azon agyaltam, hogy vajon miért van bennem ez az érzés és gondolkodtam, hogy lehet nem is megyek. Közben pedig nagyon vártam a koncertet és ott akartam lenni. De az miatt is elgondolkodtam rajta, mert aznap volt a Fonogram. Bár már tavaly is unalmas volt, viszont most jelölve volt Baricz Gergő. De mikor megnéztem, hogy milyen szörnyű fellépők és jelöltek vannak még, máris elment a kedvem az egész műsortól. Meg igazából legbelül tudtam, hogy úgyis a koncertet választom. Így is lett. A fél 5ös vonattal mentem fel Pestre és fél 7kor értem a Jam Pub elé. Vicces volt, mert azt néztem, hogy mennyien vannak már meg nézelődtem erre-arra, mire oldalra néztem és Benji meg Roli ott álltak kint. Úgy örültem. Ráadásul végre láttam kivasalt hajjal is élőben és fekete zakó volt rajta, ami annyira jól áll neki. Néztem őket, de nem egyfolytában, mert az olyan gáz. Aztán Roli rámnézett és köszönt. Először azt hittem, nem nekem szólt. De mikor a körülöttem állok mind engem néztek, rájöttem, hogy de. Utána pedig mikor Benji leült és felém nézelődött, egyszercsak találkozott a tekintetünk. Integetett, mosolygott majd kacsintott egyet. Én pedig mosolyogva visszaintegettem. Annyira jól esett. Gondoltam, hogy meg fog ismerni a múltkori után, de erre egyáltalán nem számítottam. Mondanom sem kell, milyen boldog lettem ezután. Csak mosolyogtam ott magamban. Ők pedig bementek. Nem sokra rá beengedtek minket is. Csak a második sorba sikerült állnom, de így is jó volt. Összebarátkoztam két lánnyal és két kisgyerekkel. Viszont nagyon rosszul éreztem magam. Nem tudom miért, de ájulás szélén álltam és hányingerem volt. Gondolkodtam, hogy kiállok a sorból és veszek ásványvizet, de nem akartam, mert nem tudtam volna visszaállni oda, mivel most nagyon sokan voltak. Így maradtam és reménykedtem benne, hogy elmúlik. Viszont nagyon rossz érzés volt és megint előjött az a félelem is, ami előtte volt. Majd végre 8kor kijöttek a döntősök dedikáltatni. Én nem kértem senkitől sem, mivel múltkor mindenkitől szereztem, úgyhogy most csak Bozonttól Zelda-nak. Ja és kaptam Rolitól Dórisat, mert ugye múltkor Nóri névre írt. xD Akartam a kisöcsémnek Benjitől kérni, mert tök megszerette és mindig az ő videoit nézegeti a táblagépen. Meg Bozont a másik kedvence. Pedig esküszöm, nem én mondtam neki. Jó az ízlése. Egyébként mindig azokat szereti, amit én. :D Viszont Benjivel most egy szót sem tudtam váltani. Felénk se jött, utána eltűnt, és mire visszajött, már hívták fel őket a színpad mellé oldalra, hogy mindjárt kezdés. Azért ez rossz volt így. Viszont mégsem voltam ki emiatt annyira, egyrészt a múltkori miatt, másrészt az miatt, ami várakozás közben történt. Szokás szerint a Csillagdallal kezdődött a koncert. Annyira jó volt megint hallani és látni őket élőben így együtt. Ilyenkor valamiért mindig kiül a mosoly az arcomra. Nagyon megszerettem ezt a csapatot és ezt a Csillagdalt. A múltkori után, hogy nem jegyeztem meg, hogy ki mikor mit énekelt, most inkább bekészítettem egy papírt és egy tollat a táskám tetejére és mindig jegyzeteltem, hogy mit hallottam. Akkor volt jó, ha előtte mesélt a dalról az éppen akkor következő énekes, mert akkor már mielőtt elkezdett volna énekelni, kitaláltam és le is tudtam írni. Egyébként csupa rövidítéseket használtam. Gondoltam is, hogy egy élmény lesz kiolvasni később. Amúgy most nem konferálták fel egymást, csak szépen sorjában jöttek, ahogy fel voltak írva.

Benji – Party Rock /tökéletesen megalapozta a hangulatot a Csillagdal után. Ráadásul mivel sokat hallgattam az ő előadásában ezt a dalt, így még meg is tetszett. Úgyhogy nem bántam, hogy ezt is hallhattam tőle élőben./
Timi – We Found Love
Roli – If I Had You
Bozont – Smooth
Nóri – Forget You
Ádám – This Is Love
Adri – So What
Balázs – Keep The Faith
Gigi – Love On Top
Isti – Sex On Fire
Andi – Born This Way
Timi – Whats Up
Attila – Wild World
Roli – Keresem az utam
Adri – Gyémánt /örültem, hogy ezt is megint előadta, mert az egyik nagy kedvencem tőle/
Gigi – Elég volt
Bozont – Runaway Train /szintén nagy kedvencem lett Bozonttól, így jó volt ezt is hallani élőben. Még a My Way-t szeretném hallani tőle./
Nóri – I Kissed A Girl /most valamiért egyébként elviselhetőbb volt ő, mint előzőleg/
Benji – Kiss /nagyon örültem ennek, mert mióta letöltöttem, egyre jobban megszerettem és az egyik kedvencem lett tőle. Élőben pedig hatalmas élmény volt. :P Amit még nagyon szeretnék tőle hallani és ami egyben a kedvencem is az összes döntős dala közül, az a Geek In The Pink./
Benji felkonferálásában két közös dal:
Top 7 – Zene nélkül mit érek én?
Top 9 – Fény /ez volt a kedvenc közös dalom a döntők folyamán, úgyhogy örültem, hogy újra hallhatom./
Timi – Good Luck
Adri – Mercy
Isti – Closer To The Edge /meglepetésként ért ez a 30STM szám, de tetszett./
Balázs – You Can Leave Your Hat On
Roli – I Don’t Care /mikor azzal kezdte, hogy egy Fall Out Boy dallal készült, csodálkoztam és reménykedtem, hogy egy régebbivel, de végülis ez sem volt rossz./
Bozont – Lazy Song
Ádám – Cosmic Girl
Timi – Proud Mary
Roli – Satisfaction
Adri – Don’t Stop The Music
Bozont – Pálinka dal /a már szokásossá vált pultra felmászás sem maradhatott el. :D/
Attila – Are You Gonna Be My Girl /itt Ati engem választott ki magának. Kicsit rossz választás volt :D/
Andi – Fekete rúzs
Végezetül pedig, Benji, Gigi és Nóri nélkül: Csillagdal

Valamiért most azt éreztem, hogy sokkal jobban elengedték magukat, mint múltkor. Olyan spontán volt az egész, mégis talán jobb volt a hangulat, mint múltkor. Én nagyon élveztem a koncertet. Csak sajnáltam, hogy 10kor, a két közös szám után megintcsak eltűnt Benji, mert ugye nem tartózkodhatnak tovább 18 éven aluliak a szórakozóhelyeken. Kár, hogy ők nem kivételek ilyenkor. Az ott összebarátkozott lánnyokkal vártunk még, hogy kijöjjenek, de csak Balázs jött ki, így megint őt kérdeztem meg, mivel tudni akartam mikor lesz az utolsó klubkoncert. Azt mondta, hogy még a finálé után is lesznek. Hát nem tudom, hogy ezt hogy értsem. Mármint, hogy akkor lesz az utolsó, vagy hogy a Megasztár döntők végétől függetlenül még ugyanúgy lesznek koncertjeik ott egy ideig. Mert az utolsóra én mindenképp menni akarok. Majd kiindultunk, mert már így is 20 percem volt az utolsó vonatig. Érdekes, hogy most hamarabb kezdtek, úgy háromnegyed 9 körül, mégis majdnem 11kor lett vége. Elköszöntünk, aztán a villamosról leszállva kicsit futnom is kellett, de végül elértem. A vonaton megnéztem a dalos listámat és hát eléggé megerőltető volt kiolvasni. Még jó, hogy emlékeztem, hogy ki mit énekelt. Gyorsan át is írtam szépen egy másik papírra. Egy óra körül értem haza és 3 körül mentem el aludni.

Ahogy sejtettem, és az előző bejegyzésemben említettem, tényleg nem tudtam nézni a Megasztárt. Semmi megoldást nem találtam. És hiába is próbálkoztam a honlapon nézni az élő adást, be sem jött így táblagépen. Az alkalmazásban pedig annyira akadozik, hogy élvezhetetlen. Így beléptem Facebookkal a Megasztár chat-re és chateltem Benjivel. Vagyis chateltem volna, csakhogy az sem sűrűn frissítette magát, így hiába is kérdeztem volna, tuti nem láttam volna a választ. Visszaolvasni meg persze nem lehetett, így még ez sem adatott meg nekem. Persze, hogy teljesen ki voltam készülve, hogy mindenről lemaradok. A sötét konyhában a táblagépem előtt ülve vártam a “megváltást”, majd már a könnyeim is folytak. Valahogy elegem volt már mindenből. Az egyetlen jó dolgot megtaláltam Benji kiesésében, hogy múlthéten legalább láttam az adást, most meg ugye egyáltalán nem. Közben azért néha-néha felnéztem fb-ra is, esemény követés révén. Meg figyeltem Benji válaszait chaten, ha éppen kiadta. De igazából semmit sem csináltam. Zenét hallgattam és csak bámultam magam elé a sötétségben. Úgy 11 körül kimentem az udvarra, ugyanis Csongi még nem volt bent, pedig tudja, hogy 9-ig haza kell jönnie. Hiába hívtam, nem jött. Kint álltam, vártam, de semmi válasz. Rögtön szörnyű dolgok jutottak az eszembe, mivel Kisherceg is ugye csak úgy eltűnt pont egy évvel ezelőtt. És már megintcsak sírtam. Mostanában ez nagyon gyakori lett nálam. Úgy látszik nekem ez lett a lételemem. Majd egyszercsak megjelent mögöttem a szokásos, lassú, hízelgős lépteivel. Felkaptam, magamhoz öleltem és bejöttünk. Utána kaptam egy üzit, hogy megkérdezték és Benji nem ér rá a szombati közönségtalálkozó idején. Én is megkérdeztem egyébként még a legelején a műsor kezdésénél, de a választ, ha volt is esetleg, nem láttam. Nem tudtam, hogy elhiggyem-e, de beletörődtem végül. És azon gondolkoztam, hogy akkor menjek-e. Végül arra jutottam, hogy egyrészt a biztonság kedvéért, másrészt azért, mert azt terveztem az összesen ott leszek, harmadrészt meg mert már készültem rá és Zelda-t is beszerveztem már, elmegyek. Így azon imádkoztam, hogy legalább Adri vagy Andi ott legyen. Mivel Bozont meg már volt előzőleg. Aztán ahogy ezen agyaltam, arra eszméltem fel, hogy a chaten mindenki imádkozik a kedvencéért. Gondoltam, hogy az eredményhirdetés vette kezdetét, így gyorsan bekapcsoltam az élő adást az alkalmazás segítségével. Akadozott és a hang elölrébb volt, mint a kép, de ezt akkor is megakartam nézni így élőben és szurkolni akartam. Persze pont mindig akkor ugrott át mondatokat meg pillanatokat, mikor a legfontosabb részek jöttek. Így azt, hogy Gigi volt az első, aki tovább jutott, csak az ölelésből láttam. Bár egyértelmű volt, hogy ő nem kerül a veszély zónába. Utána kb.-ra kiszámoltam, hogy mikor lesz a következő eredményhirdetés és akkor léptem vissza. Sikeresen pont eltaláltam. És szerencsére Andi is jutott tovább. Bár most így belegondolva, lehet jobb lett volna, ha Balázs jut itt tovább, mert Andi ellen tuti kiesett volna végre Attila, ha a zsűrin múlik. Azt is nehezen hittem el, hogy inkább Attilát választották Balázs helyett. És azok az indokok. Teljesen felment bennem a pumpa. Nagyon ideges lettem. Nem akartam/akarom elhinni, hogy többre tartják őt, mint Balázst. Szánalmas ez az egész. Már Adri előtt ki kellett volna esnie Attilának. Most először éreztem azt, hogy a zsűri nem normális. Még azt is beláttam, mikor Benji esett ki, de ezt akkor sem tudom megérteni. A búcsúdalt már nem néztem meg, hiszen így akadozva értelme nem lett volna. Lemaradtam Benji elköszönéséről is. Sietett, mert műsort vezetett Tatár Csillával a MegaBackstage-ben. És persze én arról is lemaradtam. Be is feküdtem az ágyba, de végül csak 2 körül aludtam el.

8kor keltem, hogy mindenre legyen időm és hogy elkészülhessek rendesen. Elmeséltem mindenkinek itthon, hogy Balázs esett ki Attila ellen. Persze, ők is fel voltak háborodva. Igyekeztem viszont a közönségtalálkozóra koncentrálni. Állandóan néztem a Facebookot, hátha valamelyik kiírja, hogy jön. De csak Adri és Balázs osztotta meg élményeit. Adri beteg lett, Balázs pedig pihent. Így viszont már egyre jobban csökkent az esély, hogy a kedvenceim illetve a jobbak közül lesz ott valaki. Zelda pedig Balázst érezte. Én Andit és reménykedtem is benne, hogy ő legalább jön. Viszont, hogy még Timin kívül ki lesz, mert ugye ő már biztos volt csütörtökön is, nem tudtam rájönni. Olyan hamar beért a vonatunk a Nyugatiba, hogy 1kor már az Allee-ban voltunk. Egyszer voltam már ott, még RoN-nal AFC koncert előtt decemberben. De egyáltalán nem emlékeztem magára a helyre. Viszont most volt időnk bőven körül nézni, és tök megtetszett. De akkor is az Aréna viszi a pálmát nálam. Na meg a Westend az örök kedvenc, hiszen oda köt a legtöbb emlék. Bementünk egy kiegészítős boltba, ahol utoljára Bécsben voltam. Már akkor is nehezen tudtam eldönteni a sok jó dolog közül, hogy mit is vegyek. És bár most is lett volna pár darab, amit szívesen megvettem volna, nem tettem, mert még nem tudom, hogy fogok kijönni a pénzemből. Viszont láttam egy csomó plüss Mütyürkét. Aki olvasta a hárommal ez előtti bejegyzésem, vagy Facebookon az ismerősöm, az tudja miről beszélek. Annyira akarok én is olyat. Sőt, Benji szülinapja óta egyre jobban. Ezután bementünk a Libribe, hiszen imádjuk a könyveket Zelda-val és ő amúgyis megakart venni egy könyvet. A felső szinten nem volt, így lement a az alsó részbe. Én viszont, mivel ott volt a színpad is és mert már 13:47 volt, beálltam a színpad elé és vártam. Persze bőven megérkezett Zelda is, Murakami Haruki – Norvég erdő című könyvével, mivel már látta a filmet és mindenáron be akartam szerezni a könyvet is, de a döntősök még sehol sem voltak. Múltkor is késtek, de azért nem fél órát, mint most. Egyébként most kint voltak a Megasztár fodrászai is, akik ahogy a klubkoncerten is, itt is megcsinálták akárki haját. Bár az az igazság, hogy csak begöndörítették mindenkinek. Majd megpillantottam Tatár Csillát és Kullai Timit. Viszont más nem jött velük. Rögtön bele is kezdtek. Csilla elmondta a nekem már ismerős szövegeket a közönségtalálkozóval illetve a szponzorokkal kapcsolatban, majd kitért a ma ott megjelenő versenyzők kilétére. Timi, Andi, Gigi, Attila és Bozont nevét hallottam. De nem akartam elhinni és mivel félig másra koncentráltam, így nem voltam biztos benne, hogy a fellépőket sorolta fel. Mivel ugye Bozont, Gigi és Attila volt múltkor is. De miután Timi elénekelte aznap első dalát, a Good Luck-ot, Csilla azt mondta, hogy mindjárt megérkeznek a többiek is és megintcsak elismételte az az előtt is említett neveket. Nem értettem, hogy ez hogy lehet. Hiszen azt mondták, mindig más-más 3 énekes lesz ott. És mivel 4 találkozó lesz, így végül az összes döntős ott lesz. Dehát mégsem így van. Valószínűleg akkor mégsem vesz majd részt mindenki a találkozó valamelyikén. Ez így viszont szemétség! Pedig tök jó lett volna úgy és akkor a végére mindenkivel lett volna közös képem is. Persze, Andinak és Bozontnak örültem. Gigivel sem volt bajom, de Attila rontotta az összhangot. Ráadásul így nem is biztos, hogy lesz olyan, hogy Benji és Adri is ott lesz valamelyik találkozón. Ráadásul, ha most 5en voltak, akkor múltkor, ha már Benji is ott volt az Aréna Plázában, akkor már miért nem vehetett részt a közönségtalálkozón ő is? Akkor miért volt fontos betartani a 3 döntőst?? Ez így nagyon nem igazságos! De ettől függetlenül igyekeztem jól érezni magam, bár néha az az érzésem támadt, hogy én mit keresek itt?! A közönség elviselhetlen volt most, pedig múltkor milyen jó volt. A szervezés is más volt, mint előzőleg. Ráadásul akárhányszor beálltam a sorba képet csinálni, mire sorra kerültem volna, valamelyik mindig elment. Pedig én úgy akartam képet, hogy Andi és Bozont mindenképp rajta legyen és Attila semmiképp sem. Így mikor ő énekelt, akkor álltam be a sorba, és végre sikerült is a kép megvalósítása. Gigi is mellénk állt, amit egyáltalán nem bántam. Timi amúgy csak beszélgetett, de nem igen állt be a fal elé fényképezkedni. Az most jó volt, hogy mielőtt beálltál volna a fotós elé, megkérdezték kivel akarsz képet. Meg többet is lehetett, ha volt még több email címed, de nekem elég volt az az egy. Remélem, jól sikerült. És most az előre mindenki által aláírt autógram mellé egy citibankos és Megasztáros hűtőmágnest illetve egy kisdobozkát is kaptunk. Leültem Zelda mellé, aki olvasott, mivel ő eléggé unta a programot. Kibontottam a kis dobozkát, és plusz alakú szőlőcukor volt benne. :D
Amúgy jó érzés volt, hogy mostmár megismertek a döntősök. :) Főleg ugye Bozont. Szegény, mennyire unhat már engem. xD Dehát nem tehetek róla, hogy mindenhol ott van, ahol én is. :D Aki most is nagyon szimpi volt, ő Andi. Akit ugye már az eleje óta kedveltem, de igazán a 3 héttel ezelőtti klubkoncerten szerettem meg.
Egyébként most kicsit unalmasabb volt a műsor, mint múltkor. Több volt benne a szünet, és a reklámozás is már soknak hatott. Valamint volt a vége felé közeledve egy fél órás előadás, amit a Megasztárban is feltűnt tánciskola adott elő, csak most kisgyerekek léptek színpadra. Nekem unalmas volt, mert se színjátszásnak, se táncnak nem lehetett azt nevezni. Alig vártam már, hogy vége legyen. Ráadásul ugye szinte semmi újdonság nem volt most, és akkor még az énekesek is majdnem ugyanazok voltak, ugyanazokkal a dalokkal. Így a vége felé szinte végig ültem. Csak Bozont és Andi előadásánál mentem a színpadhoz. Játszani játszottam még az elején, de aztán már ahhoz sem volt kedvem. Pedig most volt plüss plusz jel is. De majd legközelebb. Kérdezni pedig nem kérdeztem, mert semmi nem jutott eszembe. Külön aláírást pedig nem kértem, hiszen már van mindenkitől. Amúgy most is jegyeztem, hogy ki milyen sorrendben és mit énekelt. Íme:
Timi – Good Luck
Bozont – All Star
Attila – Wild World
Andi – Born This Way
Gigi – Elég volt
Timi – Boldogság, gyere haza
Bozont – Lazy Song
Attila – Suicide Blonde
Timi – Free Your Mind
Bozont – Smooth
Andi – Fekete rúzs
Timi – We Found Love
Bozont – Runaway Train
Gigi – Love On Top
Attila – Legyen valami
Andi – Rolling In The Deep
Gigi – Car Wash

Egyébként most is nagyon aranyosak voltak, pedig látszott rajtuk, hogy fáradtak. Mégis minden kérést teljesítettek. És ugyanolyan tökéletesen énekeltek, ahogy eddig is. Bár Bozont elég sokszor hamiskás volt és nem úgy jöttek ki a hangok, ahogy kellett volna. Ezen nagyon csodálkoztam, mert én eddig nem tapasztaltam ezt nála. De mindenkinek lehet rossz napja. Amúgy örültem, hogy mostmár hivatalosan is kijelentette, hogy együtt vannak Adrival. Szerintem teljesen összeillenek. :)
6kor lett vége az eseménynek. Mi felmentünk egyel feljebb és közvetlen ott volt egy fagyizó. Ott fagyiztunk, leültünk és onnan figyeltem őket. Mert úgy negyed 7ig még ott voltak fényképezkedni. Azért úgy összevéve nem volt rossz, de múltkor ezerszer jobban éreztem magam.
Persze sikeresen akkor indultunk el hazafelé, mikor a vihar megjelent. Be volt tervezve még a Corvin is, de így már felejtős lett. Viszont pont lekéstük a vonatot. De nem volt gáz, mert 40 perc múlva jött a következő. Csakmár nagyon éhes voltam, hiszen a fagyin kívül mást nem ettem aznap. Bementünk a Westendbe, hogy ne a hidegben várjunk. Aztán mikor jöttünk ki, sikeresen szemtanúja lettünk egy véres-verekedésnek. Még a biztonsági őr sem bírt velük és erősítést kellett hívni. Aztán gyorsan a vonathoz siettünk, erre ott egy újabb balhéba csöppentünk bele. Hát igen.. Ez a nyugati.. A vonaton pedig az Újpest fanok ordibálása és káromkodása zavarta meg a nyugalmunkat. Még jó, hogy Vörösváron leszálltak. Bár addig kénytelen voltam teljes hangerőn hallgatni a táblagépen a zenét. Így lehetett az, hogy a másik oldalt ülők jelezték nekem, hogy csörög a telefonom. Jó fejek voltak, hogy szóltak. Anyu keresett, hogy hazafelé nézzük a Picúrt, mivel megint egész nap nem volt otthon és a viharban nehogy valami baja legyen. Miután letettem, a nő, aki szólt, a pólómat látván megkérdezte, hogy mikor lesz a közelben legközelebb Grenma koncert. Csodálkoztam, mert nem néztem volna ki belőle, hogy Grenmat hallgat. Mondtam neki, hogy pénteken lesznek Egomban. Tök örült neki. Majd mikor ők is leszálltak Vörösváron, még el is köszöntek.
Mikor úgy fél 9 körül hazaértünk, élménybeszámoltam anyunak, elrendeztem a dolgokat, aztán pedig vacsiztam. Közben pedig megnéztük a Megasztárt, mert letöltöttem a honlapról a táblagépre. Úgyhogy mostmár le tudom írni az egész adásról a véleményem. Kissé untam. És nem azért, mert rosszak voltak, mert egyáltalán nem. Hanem mert nekem nagyon, de nagyon hiányzott onnan Benji. Ő tette színessé a műsort. Most meg olyan egyhangú volt. :( És bár pénteken nagy bánatomra nem tudtam az alkalmazással értékelni, mivel ugye akkor nem láttam, így másnap csak magamnak a füzetbe jegyeztem fel minden produkció után a pontozásom. Mivel így egy nappal később nem akartam megosztani a véleményem.
De ide kiteszem:
Zsűritagokkal előadott dalok:
OFF: -
LOL: Balázs & Falusi Mariann (nekem szörnyű volt hallgatni), Attila & Bochkor Gábor.
WOW: Gigi & Mester Tamás (szerintem nagyon jó volt), Andi & Bereczki (nekem ők tetszettek a legjobban. Amúgyis imádom Bereczki hangját és szerintem az egyik legtehetségesebb előadó Magyarországon!)
OMG: Senki, hiszen ide csak Benji és Bozont került.

Egyéni, retro produkciók:
OFF: Attila
LOL: -
WOW: Balázs, Andi, Gigi
OMG: -

A búcsúdal nem volt olyan szomorú, viszont sajnáltam Balázst és látni lehetett rajta a csalódottságot. Ezen a héten a lányok fiú előadótól énekelnek, Attila pedig nőitől. Na az pont fog illeni a nyávogós hangjához!

Pénteken, a döntő napján a Westendben lehet szurkolni a kedvencünk fináléba jutásáért a már kiesett döntősökkel. Erősen gondolkozom rajta, hogy megyek. Mondjuk, ha csoportokra leszünk bontva, akkor se Bozont Attilás szurkolótáborába, se Benji Gigis szurkolótáborába nem fogok beállni. Bár inkább Gigi! Úgyis ő nyeri. Amit nem sajnálok tőle. De én akkor is Andinak szurkolok! Viszont remélem azért nem lesznek a rajongó csoportok olyan távol egymástól. Egyrészt Benji és Bozont miatt, másrészt pedig Lyna miatt, akivel megbeszéltük, hogy megyünk. De ő nagy Attila fan. Megkért, hogy szurkoljak vele neki, de mondtam, hogy én arra képtelen lennék.
Viszont aznap lesz a Grenma koncert is itt Esztergomban. És utoljára 2010 júliusában voltam Grenma-n, mert mindig közbe jött valami, mikor mehettem volna, akár itt voltak a környéken, akár Pesten. És már nagyon vártam ezt a koncertet, hogy újra láthassam/hallhassam őket. Főleg, mert a nemrég megjelent albumuk nagyon jóra sikerült. Úgyhogy egyenlőre nem tudom, hogy mi legyen. Bár tény, hogy nagyon vonz ez a közös Megasztár nézés a döntősökkel. Ilyen csak egyszer van, Grenma pedig úgyis lesz még nyáron is. Mondjuk még nem tudom mikor és hogy adom be a helybeli barátaimnak, hogy nem megyek, pedig megígértem nekik, pont pénteken délután is. Lehetséges, hogy nem fogják megérteni, de majd megbékélnek. Meglesznek nélkülem is. És amúgyis itthon úgysem tudnám nézni a Megasztárt megint, lemaradni pedig nem akarok, most végképp nem. Úgyhogy ez lenne a tökéletes döntés nekem, hogy együtt szurkoljak a többiekkel.
Másnap pedig ugye a 3. közönségtalálkozó lesz szintén a Westendben. Este pedig AFC lemezbemutató koncert. Még nem tudom, hogy oldom meg mindennek a kivitelezését, mert pénteken tuti nem érem el az utolsó vonatot. Az első pedig fél 5kor jön. Azzal 6ra hazaérek és 9kor kelhetnék fel és készülődhetnék újból. Nem beszélve arról, hogy hol töltöm el az éjszakai időt, mert a nyugatiban tuti nem. A másik pedig, hogy korábban ki akartam menni a PeCsa elé a jó hely érdekében, de így, ha végig maradok a közönségtalálkozón, akkor épphogy oda fogok érni kapunyitásig. Mondjuk, csak akkor maradok végig a közönségtalálkozón, ha Benji ott lesz.
Úgyhogy még fogalmam sincs mit és hogy fogok rendezni, dehát majd kiderül.

Vasárnap akartam kitenni ezt a bejegyzést, meg is írtam, de addigra este 7 lett és valamiért nagyon fáradt lettem és megint rosszul éreztem magam. Pont úgy, ahogy a keddi koncert előtt. Egyébként, míg a közönségtalálkozóra vártam, szintén ezt éreztem. Nem tudom mi ez, de elviselhetetlen. Így képtelen voltam kitenni.
Ma pedig szinte egész nap Jázminnal foglalkoztam, mert lebetegedett. :’( Mondanom sem kell, hogy a tehetetlenségét látván, megint csak sírtam. Idén július 16-án lesz 7 éve, hogy anyu meglepett vele, mert nagyon szerettem volna egy nimfa papagájt. Elmondhatatlanul megszerettem őt, megőrülnék, ha elveszíteném. :’( íme egy ma készült kép róla:

Délután pedig AFC klippremierje volt. A dalt már hallottam korábban az Mr2 akusztikban és már akkor beleszerettem. Bár most bevallom, hogy fura hatást kelt bennem, mert akárhányszor meghallgatom, könnyek gyűlnek a szemembe. Annyira sírós hangulata van. A klip pedig tökéletesen beleillik az általam felépített hangulat-varázsba. Nagyon tetszik, bár brutálisan depresszív, de ez nekem sosem volt baj. Úgyhogy ezennel hatalmas grat az Anti Fitness Clubnak! Ilyet se mondtam mostanában. Viszont ToMi hangja egyre furább…

Dóri Rainbow. <3

Megasztár klubkoncert @ Jam Pub [2012.04.24.] és az utolsó hét a suliban

Szerencsére már kidolgoztam egy stratégiát a táblagépes blogírásra, így már gyorsabban végzek vele. De akkor is Jóban Rosszban ment már, mire kész lettem. Annyira belemerültem, hogy elfelejtettem nézni a Megastoryt. :| Pedig ez szokott lenni a napjaim fény pontja, mikor kezdődik ez a műsor. Aztán bekészültem, és már kezdődött is a Megasztár. Viszont valamiért most nem voltam ráhangolódva teljesen. Ami pedig még sokkolóbb volt, hogy szinte egyáltalán nem izgultam, pedig Benji végig a veszélyzónában volt. Ráadásul nem működött a Megasztár alkalmazásom sem, pedig már értékelni akartam. Semmi nem használt, így töröltem és újra telepítettem és akkor már végre belépett.
OFF: Gigi, mert szerintem nagyon rossz volt, és erőltetettnek tűnt.
LOL: Attila, mert nekem most nem tetszett. Andi, mert nekem most sem tetszett annyira. Szerintem sokkal jobban áll neki az angol.
WOW: Adri, mert nekem nagyon-nagyon tetszett. Balázs szintén nagyon jó volt.
OMG: Bozont végre újra Bozontos volt. Annyira jól megcsinálta ezt a számot meg a showt. :D Benji most nem tetszett annyira, mert szerintem rossz volt a dalválasztás. Teljesen kiesett a ritmusból, mintha el csúszott volna a zenétől. Nem értem miért ezt az idióta számot kellett neki adniuk. Viszont ahhoz képest, hogy nem szokott magyart énekelni, és nem ismerte a dalt sem, azért szépen megoldotta. Büszke voltam rá. :) A közös produkció is tetszett. Az eredményhirdetésnél pedig magamhoz öleltem Mütyürkét, akit Benjinek vettem. Azért lett ez a neve, mert nem igazán tudtam rájönni, hogy milyen állat is ez tulajdonképpen. Egyébként a műsor alatt végig “nézte”, mert odaültettem a tv elé. :D Szóval eredményhirdetés.. Fura módon még mindig nyugodt voltam, ami nagyon durvának számít tőlem, ahogy az is, hogy most először nem éreztem meg, hogy ki esik ki. Úgyhogy most számomra is meglepetés volt a vége. Mikor Benji nevét kimondták, nagyon örültem és még jobban büszke voltam rá, hogy a legjobb 6ba bekerült! Ez hatalmas dolog! És mondhat bárki bármit, nem véletlenül van még bent, nem véletlenül szeretik őt ennyire. Megérdemelte, hogy tovább jusson. Benji nélkül teljesen unalmas lenne az egész, és nem csak a Megasztár, hanem a Megastory is meg minden más, amiben benne vannak. Aztán mikor Andi, Adri és Bozont állt ott, egyszerűen nem akartam elhinni. Mert mindhárom énekest szeretem. Okés, persze, ez egy verseny és előbb-utóbb mindenki kiesik, de szerintem most másnak jött volna el az ideje. Bozont és Adri maradt, végül pedig Adri távozott. Nagyon sajnáltam, mert a lányok közül ő a kedvencem. És szerintem nagyon tehetséges. Annak viszont örültem, hogy a kedvenc dalaikkal készülnek a 7. döntőre. Megnéztem a Megabackstaget is és jó volt látni, hogy végre valaki ilyen pozitívan és vidáman távozik. És Bozont is jó kedvű volt most. Úgyhogy az én jó kedvemet is mégjobban fokozták.

Szombaton és Vasárnap dolgoztam. És szombaton feltűnően vidám voltam, hiszen minden kollégám megemlítette. Viszont ahogy közeledett az este, annál jobban múlt el ez az egész, hiszen még tanulni akartam aznap, hogy átmenjek hétfőn. De egyfolytában voltak. Egyetlen egy óra volt, mikor le tudtam ülni a könyvemmel, csakhogy köszönhető a heti hajtásnak, szabadnap hiánynak és kialvatlanságnak, nem csak a meló miatt voltam fáradt. Hiába ittam kávét, ráadásul üresen, minden nélkül, hátha az úgy jobban megüt, hiába ittam üdítőt, hogy felfrissítsen, hiába mentem ki a levegőre sétálni, semmi sem segített. Alig bírtam nyitvatartani a szemem, az agyam pedig egyáltalán nem fogott. Majd jöttek és jöttek az új vendégek, egészen fél 10-ig. Nem akartam elhinni, hogy ez tényleg velem történik. A sírás kerülgetett, mert tudtam, hogy vasárnap még jobban csak fáradt leszek, és még jobban képtelen leszek tanulni. Kiborultam, otthon nem is szóltam senkihez. Szinte rögtön bevágódtam az ágyba és próbáltam megbarátkozni a gondolattal, hogy megbuktam. Utálatot éreztem mindenki iránt. Utáltam, hogy pont én kerültem ilyen helyzetbe, hogy 5 évet csak így elvesztegettem az életemből. Már azt is elkönyveltem, hogy akkor a ballagásomnak is annyi. Viszont fogalmam sem volt, hogy mondjam meg otthon. Őszintén szégyeltem magam, mégha nem is az én hibám. Képtelen voltam a szemükbe nézni, vagy kommunikálni velük.
Vasárnap már nyugodtabb voltam, bár rossz kedvű. Elkönyveltem magamban, hogy akkor kész, vége, ennyi volt. És nem csak mondogattam, bele is törődtem. Hiszen esély nem volt arra, hogy aznap én még megtanuljam a legnehezebb írásbeli és a legnehezebb szóbeli tételt. Szintén este végeztem, hát no comment.. Pedig ha nem kellett volna 2x vagy 3x annyit mennem dolgozni, mint amúgy kellene, akkor nem kerültem volna ilyen helyzetbe. Akkor fent tudtam volna tartani az 5ös átlagomat mindenből. Gyűlöletet éreztem irántuk is. Azt hajtogattam magamnak, hogy márcsak 6 nap!

Hétfőn reggel még mindig depresszív hangulatban voltam. A többiek is ki voltak készülve a gazdaságtól. És bár sajnáltam őket, azért bennem volt az, hogy ők már tavaly is így álltak. Ők nem tanulták meg, pedig nekik aztán lett volna rá idejük. Én, aki meg érti, nem tudtam még fél órára se leülni tanulni. Bennem volt az is, hogy ez az utolsó hétfőnk. Mindent úgy csináltam, hogy ez az utolsó vagy utolsó előtti. A többi órán semmi extra nem volt. Egyesek feleltek még, meg lezártak minket. A 2. Német óra helyett pedig gazdaság korrepet tartott titokban a mi kérésünkre a másik gazdaságtanár. Viszont csak azokat vállalta, akik tényleg húzósan álltak. Hát a 8 emberből 6an voltak így, de végül csak 4en ültünk be. Elővettem a képleteket, és anélkül, hogy elmagyarázta volna, sikerült is megcsinálnom a feladatokat. Semmi más nem kellett, csakhogy nyugodtan leülhessek és legyen rá időm. Mert szerintem egyébként a szakmai számítás nem nehéz, legalábbis nekem van tehetségem hozzá, mert könnyen megértem, ha a képletek előttem vannak. Így már volt bennem egy kis újra reménykedés. Utána osztályfőnöki jött, ahol csak a ballagás jött szóba, és még énekeltünk is ballagási dalokat. Hát persze, hogy ekkor már az volt bennem, hogy én nem akarok megbukni és ballagást akarok sok-sok énekléssel. A szerenád is szóba jött megint. El is kértem az összes minket érintő tanár címét és telefonszámát. Utolsó közös óránk volt az osztállyal, és utoljára voltunk az osztályteremben is. Ez azért letaglózott. Utána jött 2 gazdaság óra. És engem kiültetett maga elé az első padba. Mondom csodálatos, így hogy is fogok puskázni? Hiszen 30 képletet nem tudtam megtanulni abban az egy gyakorló órában. De végül feltaláltam magam és úgy örültem, hogy meg tudom oldani a feladatokat. Teljesen megkönnyebbülve adtam be a lapot, és boldogság töltött el, hogy mostmàr biztosan átmentem. Márcsak azért is, mert rajtam kívül csak egy csoporttársamat kérdezte. Olyanokat meg simán átengedett, aki félévkor is bukott és most is szarul állt, sőt rengeteget hiányzott. Én félévkor 3as voltam és most is 3 egyesem volt csak a 2. félévben, ami az egész éves jegyeimet összeadva, 2es átlagot ad ki. Meg én nem is lógtam már el a második félévben órát. Szôval igazságtalannak éreztem, főleg mikor mondta, hogy kedden még az elméletet is kikérdezi. Viszont nem érdekelt, mert tudtam, hogy úgyis átmegyek. Otthon is gondolom feltűnt, hogy mostmàr jó kedvem van. Anyám a ballagást is kérdezgette.

Kedden AFC pólóban mentem, mert AFC volt az, ami főképp végig kísért az 5 év alatt, hiszen pont akkor szerettem meg őket, mikor kezdtem 9.-ben. Akkor még nem is voltak ismertek. Mindenki tudta rólam ott, hogy AFC fan voltam, így nem is zárhattam volna le másban az utolsó napot, mint ebben a pólóban. Igaz, 9.-ben házilag gyártott pólóban nyomultam, most inkább az eredetiben mentem. Első órában még írtunk, meg is jegyeztem a többieknek, hogy utolsó dolgozat írás.. Pincér ismereten terítettünk a pincében, mert megint jöttek a franciák a sulinkba. De idén sajnos nem a mi osztályunk látja vendégül őket. Viszont jó volt így utoljára a pincébe is lemenni. Annyi emlék fűz oda is, főképp ugye, mikor a franciák itt voltak. Gazdaságin mégsem feleltem, simán átengedett. Megkaptuk a fényképeket is, bár persze rohadtul nem azt kaptam, mármint nem úgy, ahogy én gondoltam. De mindegy. Majd feltöltöm ide a színeseket, mert azok sokkal jobbak és még photoshoppot se használtak, olyan büszke vagyok magamra. :P Infón pedig elküldtem az email címemre a 2 év alatt felhalmozódott infón alkotott hülyeségeket, amik persze rendes feladatok lettek volna, csak én rendszeresen átalakítottam. :D Nem akartam, hogy ezek elvesszenek. Utána pedig leléptem. Még lett volna ugyan egy 8. élelmiszer órám ofővel, és szívesen is maradtam volna, de akkor nem értem volna el a 17:30as vonatot, mert nem lett volna elég időm elkészülni.

Érdekes volt, hogy egyáltalán nem izgultam. Útközben a vonaton Benji levelét írtam, amit a szülinapi ajándéka mellé tettem bele. Igazából nem tudtam, hogy mi az amit megírjak neki, és mi az amit ne. Végül a másodjára megírt verzió lett, de kicsit csúnyán írtam, mert a vonat rázkódása nem igazán kedvezett ennek. Mert egyébként én nagyon hanyagul írok, legyen az dolgozat, vagy akármi. Viszont ha valami fontosat írok, akkor azért elő tudom venni a szép írásomat is. Most is így tettem (volna). Viszonylag hamar beértünk a Nyugatiba, onnan pedig már 10 perc alatt ott voltam. Nem állt nagy sor, ennek örültem, mert féltem, hogy ide hamarabb kell jönni, hogy jó helyem legyen a színpad előtt. De nem, 19:00re értem oda és bőven elég volt. Bementem és nagyon megtetszett az a hely. Beálltam a színpad elé, 2. sorba, mert az elsők már foglaltak voltam. Majd nem sokra rá Hannush is megérkezett, akit én már ismertem AFCről, de igazából nem lettünk jóban. Viszont mivel tudtam, hogy ő szokott a Megasztár klubkoncertre járni, így írtam neki, hogy mikor menjek oda. Mert amúgy én sokkal korábban már oda akartam érni, de mondta, hogy felesleges. Vele elbeszélgettem, közben első sorba kerültem és vártam. Csak gyűltek az emberek, tvsek, meg olyanok, akikről tudtam, hogy a Megasztár stábjába tartoznak. Majd végre, 3/4 8kor nyílt az ajtó és megjelentek. Rögtön Benjit kerestem. Akkor persze már rajtam volt az izgulás, de érdekes, mert mégis sokkal jobban tudtam kezelni, mint eddig. Úgy látszik kinőttem már ebből is. Benji épp átment a színpadon, mikor is odakiabáltam neki. Lejött hozzám, én pedig átnyújtottam neki az ajándékát, amiben egyébként gumicukor, egy szülinapi képeslap, Mütyürke és a levelem volt. Úgy örült neki, olyan jó volt látni. Letette és kaptam tőle két puszit és még meg is ölelt. Utána odajött a kamera, hogy megtenném mégegyszer, hogy átadom neki az ajándékot? Erre mi nevettünk Benjivel és a kezembe adta az ajándéktáskát. Újra odaadtam neki. Azt hittem fotózik, közben pedig kiderült, hogy lekamerázta. Mondjuk nem érdekelt, mert kaptam megint puszit és ölelést Benjitől. ♥ Utána kértem dedikálást, és a végére odaírta, hogy “Köszönöm! ♥” Majd két közös kép is készült vele. Utána pedig velünk beszélgetett végig. Mondta, hogy volt neki is emo korszaka, erre elővette a telóját és megmutatta. Kiderült, hogy az AFC az egyik kedvenc magyar zenekara. Hát ezt nem gondoltam volna. Olyan jól elvoltunk vele. Eddig is kedvesnek gondoltam, de ezután még jobban pozitív csalódás volt nekem. Annyira közvetlen volt. Teljesen úgy éreztem magam, mintha csak a baráti társaságomból beszélnék valakivel. Már egyáltalán nem voltam izgatott. Tök feloldódtam a társaságában. És nem is volt annyira magas, mint képzeltem. Vagyis persze, az volt, de mégsem tűntem el mellette az én 162 centimmel. Közben azért aki arra jött és autogramot osztott, kértem én is, hogy mind a 12től legyen. Lett is. Bár Roli Nóri névre írt, és ezt márcsak hazafelé vettem észre, de mindegy. Majd legközelebb kérek másikat. Ez annyira nem érdekelt. Bozont persze megismert, kérdezte is, hogy na, írjak azért egyet? :D Mondom igen. Ilyen egyedi dedikált kártyám még úgy sincs. El is vettem a pultról egy Benjiset meg egy Bozontosat, hogy a kép felével is ki tudjam tenni az ágyamhoz, mert olyan jók azok a képek. Egyébként mindenki tök rendes meg közvetlen volt. Persze volt, aki még így sem vált szimpatikussá számomra. Majd mire mindenki adott mindenkinek aláírást, meg képet, kezdtek is. Ez 20:40kor volt. Tehát egy órán át csak a közönséggel foglalkoztak. Nahát igen, ez a ritka!
Bozont lépett színpadra, és közösen, velünk együtt felköszöntöttünk egy nőt, majd pedig jött a Csillagdal. Ez a kedvenc Csillagdalom a 6 széria óta, jó volt élőben is hallani. És valamiért nem éreztem azt az érzést, hogy úristen itt vagyok és énekelnek és wáá. Hanem már teljesen hozzászoktam a jelenlétükhöz. Úgyhogy egyedül a boldogság járta a lelkem. Bozont ezután Nórát konferálta fel, de hogy utána pontosan ki ki után jött, azt nem tudom, mert mindig össze-vissza léptek fel és bár akkor még jegyeztem magamban, de mire vége lett a koncertnek, márcsak bizonyos részekre emlékeztem, pedig hazafelé a vonaton fel akartam írni. Viszont akkor leírom, hogy ki mit énekelt, mert ez legalább biztos. Tehát:
Nóra: Moves Like Jagger, Lovesong és I Kissed A Girl. Róla egyébként nem változott a véleményem. Ugyanolyan elszállt és beképzelt lánynak tartom, ahogy a válogatáson láttam. Hiába is tette a kedveset, engem, mint jó emberismerőt, nem vert át. Az ő számait nem is élveztem, a hangját meg alig lehetett hallani, mert inkább a táncolással foglalkozott. Lehet, hogy műsort tévesztett? :D
Ádám: őt sem szerettem annyira, mert olyan furának tartom, olyan, mintha nem lenne 100as. Meg a hangját sem szeretem. Ő a Cosmic Girl-t, és Closer-t adta elő.
István: Sex On Fire-t, Be With You-t, és a Numbot énekelte. Őt bírtam a műsor alatt is és most is olyan volt, mint képzeltem. A hangja pedig élőben sokkal jobb volt.
Timi: Boldogság, gyere haza, ami nagyon szép volt. Ezen kívül pedig a Proud Maryt adta elő, ami egyébként az utolsó dal volt a vége, illetve a Csillagdal előtt. Timi is pont olyan volt, mint gondoltam.
Roli: If I Had You, Satisfaction, ami közbe letette a pólóját és folyton nekem énekelt. Na remélem ezt a képet sosem látom viszont sehol!
Adri: Gyémánt, Shape Of My Heart, D’ont Stop The Music. Örültem, hogy pont azokat énekelte, amelyeket a legjobban szerettem tőle.
Attila: Wild World, Legyen valami, Are You Gonna Be My Girl. Nem hittem el, hogy tényleg ennyire megőrülnek érte.. :|
Bozont: Smooth, Kicsit szomorkás, illetve Pálinka dalt énekelte, ami közben bement a közönségbe és megtáncoltatott mindenkit, majd pedig felmászott az italpultra és ott kerülgette a poharakat és a csillárokat, majd leugrott. Ez volt az utolsó előtti produkció aznap. Szokás szerint hozta a bolondos formáját, dehát ezért szeretjük. :D ♥
Andi: Fighter, Fekete rúzs, A boldogság és én. Őt is szerettem eddig, de most még pozitívabb róla a véleményem. Annyira kedves meg jófej volt ő. :)
Balázs: Fényév távolság, Ilyenek voltunk. Örültem, hogy ő is a kedvenceimet énekelte, márcsak a Somewhere Over The Rainbow hiányzott.
Gigi: Car Wash, Elég volt. Élőben megint csak jobb volt.
Benji: a párbaj dalát, a Rock Dj-t és a Napot énekelte. Csodálkoztam, hogy a Napra esett a választása, viszont nagyon jó volt így élőben. Annyira jó volt végre átélni élőben is az előadását. És ő konferálta fel az egyetlen közös dalt, a Csillagdalon kívül, a Zene nélkül mit érek én következett a közepe táján a koncertnek.
Míg amúgy énekelt ugye mindig egy-egy énekes, én mindig néztem a többieket, mert olyan tök jól elvoltak. Tetszett, hogy oldalt álltak végig. Szépen megrendezték ezt oda a Jam Pubba. Viszont negatív gondolatok is járkáltak a fejemben a koncert közben, hiába is voltam boldog. Hogy mi volt ennek az oka, azt inkább most megtartom magamnak.
Valamikor a koncert folyamán Bozont felhívta a többieket, majd megkért minket is, hogy énekeljük el Benjinek a Happy Birthdayt. Kis dilis, hogy örült neki. :) Meg is köszönte, és mondta, hogy bár év szempontból 17 lett, de igazából 3. :D
Amúgy már úgy a koncert vége felé feltűnt, hogy eltűnt Benji oldalról, de le sem esett, hogy miért. Majd ránéztem az órára és 10 volt. Ekkor esett le, hogy persze, neki és Giginek el kellett mennie. Annyira rossz így. A végén, záródalként a Csillagdalt ugye már nélkülük adták elő. Legalább köszöntek volna el, mert így nem is “búcsúztam” el tőle, nem is vethettem rá egy utolsó pillantást. :(
A koncertnek 22:30 körül lett vége. Megvártam míg kijönnek, hogy megkérdezzem, hogy tudják-e már, hogy ki lesz az 5.-i közönségtalálkozón. Mert megkérdezhettem volna a koncert előtt, de akkor a nagy tömegben nem akartam, mert ez titkos infó. Csak gondoltam, ha elmondom, hogy a ballagás miatt kérdezem, akkor majd megmondják. Balázs volt az egyedüli, aki nem beszélgetett éppen akkor senkivel, ezért rá esett a választásom. De nem tudott segíteni. Azt mondta, hogy mindig csak a következő napi beosztást kapják meg. Nem örültem ennek a válasznak, mert akkor nem fogom megtudni, csak szombaton, amikor majd a Megatérképpel kiírják, hogy ki érkezett meg a Westendbe. :( Ezután elköszöntem Bozonttól, majd elhagytam a helyet.
Nem igazán találtam szavakat, hiába is akartam megosztani, hogy mit érzek. Nem semmi, hogy még pénteken csak álmodni mertem róla, hogy beszélek Benjivel, nemhogy még puszit is ad és meg is ölel. Ez felbecsülhetetlen volt számomra! ♥
Hazafelé nézegettem a dedikált kártyákat és felidéztem magamban a történteket. 1re értem haza és 2kor mentem el aludni.

Reggel pedig fél 7kor keltem, hiszen mentem oda, amit senkinek nem mondtam el. Teljes titokban tartottam egy héten át, pedig nagyon nehezen bírtam ki, hogy egyáltalán senkinek ne mondjam el. Mindenki csak annyit tudott, hogy válogatásra megyek. A 8:22és busszal mentem fel Pestre. A buszon a kinyomtatott szövegkönyvet tanultam, mert eddig nem volt időm rá. Viszont alig tudtam kinyitni a szemem, olyan álmos és fáradt voltam. De szerencsére fogott az agyam. Az az egy óra alatt, amíg felértem, meg is tanultam és az odajutást is, mert azt is kérték. De egyébként nagyon nem volt kedvem és erőm szerepelni. Már kedden se volt hozzá kedvem, de semmiképp sem akartam ezt kihagyni. Könnyen odataláltam, nem volt nehéz. Az Őrs vezér terén ültem, várva a buszt és egy nagyon laza csajt kezdtem el szemügyre venni. Nem tudom miért. Majd mikor már jó ideje bámultam, tipikus “csak nézek és nem látok” módban, akkor tűnt fel, hogy baszki, hát ez a Jóban Rosszbanból az Orsi. Onnantól kezdve már biztos voltam, hogy véletlenül sem fogok eltévedni. :D Mert igen, elárulom, Jóban Rosszban Castingra mentem. Már vagy 3 hónapja jelentkeztem. De nem felejtettem el, csak nem szóltam senkinek róla. Odataláltam, láttam a Jóban Rosszban feliratot a kapun. De még nem mentem be. Kint álltam, mert még csak fél 11 volt és 11től 17ig volt a meghallgatás. És nem láttam embereket sehol, csak egy-kettőt. Na meg szereplők jöttek-mentek. Aki ismer, tudja, hogy ez a kedvenc sorozatom és aki régen is olvasta a blogom, az tudhatja, hogy mekkora Szabi vagyis Timon Barna fan voltam. Most, míg kint álltam, egyszercsak elhajtott mellettem biciklivel. Na az volt az egész sokkomnak a csúcspontja. Teljesen beparáztam azóta, mióta Orsit megláttam. Onnantól kezdve pedig már annyira izgultam, hogy a szöveget is elfelejtettem. És nem bírtam tovább magamban tartani. Muszáj volt elmondanom valakinek. Ő pedig nem is lehetett volna más, mint Zelda. Felhívtam és mondtam neki, hogy kész, nem bírom tovább titkolni, valakinek el kell mondanom. És akkor csak úgy dőlt belőlem az eddigi történések beszámolói. Nem nagyon mertem bemenni, de végül megtettem, mert már elmúlt 11 óra. Bementem, a recepción elkérték a személyimet, majd egy kanapéra ültettek le. De én voltam ott egyedül. Próbáltam mondani magamban a szöveget, de nem bírtam így koncentrálni, hogy ki-be mászkáltak a szereplők. Annyira jó volt ott lenni, belesni a kulisszák közé. A szereplők pedig köszöntek is nekem, nagyon kedves volt mindenki ott. Mindenhol Jóban Rosszban felirat, képek meg minden. Volt egy tv is kint, ahol mutatták, amit éppen akkor forgatnak. A mellettem lévő teremben a kórházi jeleneteket vették fel. Nem gondoltam, hogy most is forgatás lesz, mikor a Casting is folyik. De nagyon örültem neki. Már megérte elmenni! Legszívesebben be sem mentem volna, hanem inkább ültem volna végig a kanapén és néztem volna a forgatást és a szereplőket. Nagyon érdekes jelenetet forgattak, kíváncsi leszek mi lesz ez, mert nem igazán tudtam hová tenni. Gondolom ez kb. júliusban vagy augusztusban lesz majd látható, mert mikor az éttermünkben forgatott a Jóban Rosszban tavaly márciusban, akkor is azt csak júniusban lehetett látni a tvben. Lejött egy lány, aki a Castingról jött ki, és beszámolt nekem mindenről. Míg végül felküldtek engem is a második emeletre. Amíg végig mentem az emeleteken, rendesen körülnéztem. Élveztem, hogy a kulisszák mögé is betekintést nyerhettem. Fent a várakozóban újabb lányokkal ismerkedtem meg, azt mondták ne parázzak, dehát éreztem, hogy most nem fogok tudni 100%osan produkálni. Kitöltöttem egy jelentkezési lapot, majd én következtem. Elég volt a kamerát meglátnom, hogy végleg leblokkoljak. Nem is sikerült rendesen, pedig tök rendesek voltak bent. Mondtam, hogy nagyon izgulok és fáradt vagyok és a szöveget sem tudtam mikor begyakorolni a vizsgaidőszak miatt. Aztán kérdezték, hogy jártam-e már színitanodába? Mondtam, hogy igen. Mennyire szerettem. *-* Aztán mondták, hogy ha most úgy érzem nem állok készen, akkor jöjjek vissza majd később, amikor már nincsenek ilyen kötelességeim. Mert azt mondták, hogy így nem fogok tudni koncentrálni. És nem is bántam, hogy így lett. Nem is tudom, hogy akartam-e ezt igazán. Egyre jobban azt érzem, hogy rossz helyen próbálkozom. Hogy már nem is akarok ismert lenni, nem akarom, hogy bárki is az én életemben turkáljon. Hogy meg akarom őrizni azt a pici nyugalmat is az életemben, ami van. Ráadásul az önbizalmam is teljesen a mínuszban van egy ideje, tehát nem érzem, hogy nekem a szereplésre lenne szükségem. Igen, érdekel a média, de lehet, hogy nem a középpontban kell nekem lennem. Mostanában elgondolkoztam, hogy mihez is kezdjek akkor magammal. Hiába is szeretek írni, egyre jobban azt érzem, hogy nemhogy javulnék-e téren, hanem még vissza is estem. Lehet ennek az időhiány az oka, dehát ha egyszerre majd több dolgot kell írnom később, akikkel leszerződök, akkor is ez lesz? Hiszen akkor sem lesz elég időm rá. A másik pedig, hogy miből fogom fizetni az egyetemet? Ha meg nem megyek egyetemre, akkor mégis hogy fognak felfedezni?! Kicsit meginogtam azzal kapcsolatban, hogy vajon tényleg ez-e az én utam. Visszatérve a tv-hez. Igazából mindig is érdekelt a legapróbb részletekből végig a háttérmunka. Hogy mi hogy jön létre, a rendezés, a szervezés, szóval minden infó, vagy kulissza titok. És mégis sosem esett ez le nekem, hogy akkor miért nem inkább háttérember akarok lenni? Ez csakis ma fogalmazódott meg bennem. Na de hogy kerülök én oda be? És mégis pontosan mit akarok csinálni? Azt már megintcsak nem tudom.
De ettől függetlenül nagyon örültem, hogy ott voltam. Ez egy felejthetetlen élmény marad nekem és hatalmas tapasztalat. Elköszöntem, és kint az épület előtt találkoztam azzal a lánnyal, akivel a kanapén barátkoztam össze. Csináltunk képet a Jóban Rosszban táblánál, majd elváltak útjaink. Egyébként kevesen voltak a Castingon, nagyon kevesen.
Ezután már mindenki előtt lerántottam a leplet, hogy hol is voltam. Visszamentem az Őrs Vezér térre, bementem az Árkádba, de semmi extra nem volt, így inkább átmentem az Aréna Plázába, hiszen a múltkori Megasztár közönségtalálkozó után nagyon megszerettem a helyet. Vettem egy fagyit és kiültem a teraszra. Fél 2 volt. Nekiálltam és megírtam a blogot a Jóban Rosszban Castingig. Egészen 4ig ott ültem. Jó volt az a kis nyugi, erre volt szükségem, de jobb lett volna, ha a Corvin sétányra mentem volna el. Mindegy. Itt is jó volt. Csak a vonatok voltak zavaróak, bár szerencsére nem zökkentettek ki az írásból. Annyira belemerültem az írásba, hogy azt se vettem volna észre szerintem, ha valami kedvencem elmegy előttem. 4kor elhagytam a plázát, és a 17:00-s busszal hazaindultam, mert már végképp nem volt erőm semmire. A szemeim is nagyon fájtak. És amúgy is haza akartam érni az Aktívra. Aztán kb. 11 óra volt, mire már totál k.o. voltam, de hála annak, hogy a Megastoryt áttették éjfélre, fent kellett maradnom addig. Ez volt a napjaim fénypontja. Elhiszem, hogy nem volt olyan nagy nézettsége, – amit egyébként nem értem, hogy miért, mert én nagyon szeretem – de most, hogy kivették főműsor időből, most még kevesebben fogják nézni. Mindegy. Én ígyis úgyis nézni fogom. Szóval elaludtam 11kor és beírtam egy ébresztőt 11:35re. Hát megérte fent maradni! Az egész adás a koncertről szólt. Persze végig benne voltam, az is benne volt, mikor átadtam az ajándékot újra Benjinek. Olyan jó volt megint átélni azt a koncertet. Íme az adás:

http://fem3.hu/video/megastory/mega-story-28-adas-1-resz-klubbuli-a-17-eves-benji-koszontese

http://fem3.hu/video/megastory/mega-story-28-adas-2-resz

Másnap dolgoztam. Semmi extra nem történt. Még 5 nap és nem kell többet odamennem. Egyébként érdekes, mert általában nincs kedvem menni, de mikor már ott vagyok, akkor mégsem érzem magam mindig olyan rosszul. Fél 9re értem haza. Mire kész lettem mindennel, pont háromnegyed éjfél lett, szóval most simán fent maradtam a Storyig. Örültem, hogy Benji és Bozont fog együtt duettezni, mert azt hittem, hogy Benji vagy Gigivel vagy Balázzsal fog. Fura egy páros, de nem baj, szerintem jó lesz. :D

Ma pedig már előre tudtam, hogy képtelenség, hogy felkeljek háromnegyed 6kor. Szóval alapból úgy készültem, hogy első órára nem megyek be. De arra nem számítottam, hogy fél 7kor sem fogok tudni kikelni az ágyból. Úgy éreztem magam, mint akit minden ereje elhagyott és mintha semmit nem aludtam volna. Rábeszéltem magam, hogy akkor alszok még egy órát és bemegyek majd a 3. órára. Bár bevallom, az is megfordult az agyamban, hogy inkább be se megyek. De mivel utolsó nap volt, mégis rászedtem magam. Viszont nem írtam be újabb ébresztőt, mert a nagymamámnak szóltam, hogy mikor keltsen. Fel is keltett 7:20-kor, mielőtt elkísérte a kisöcsémet suliba. Akkor fel is keltem, csak valahogy még is álomba merültem megint. A tv hangjára keltem fel, ami a másik szobából szűrődött át. Megijedtem, hogy elaludtam, és így is történt. 8 óra volt. De nem volt mese, muszáj voltam elkészülni 45 perc alatt. Sikerült is. Így az utolsó fél sulis napon az első Grenma-s pólómba mentem, mert mégiscsak a Grenma póló gyűjteményemben jártam a legtöbbet suliba. Mielőtt elindultam volna, pont hívott Nóri, hogy hol vagyok. Azt is mondta, hogy semmi extrat nem csinálnak gyakorlaton és pincér ruhába se kellett átöltözniük. Ezért gyorsan kipakoltam a cuccomat a sulis táskábából és csak a kis tokidokis táskámat vittem el. Jó kedvem volt. Végig nosztalgiáztam a buszt. Majd mikor beértem és bementem a terembe, a többiek nagyon pörögtek. Kiderült, hogy ők már ittak egy csomót és képeket csináltak egyfolytában. Én is beálltam közéjük, így mostmár majdnem teljes volt a csoportkép. Egy órát ültünk még ott, majd hazajöhettünk, úgyhogy tulajdonképpen felesleges volt bemenni, mert óránk nem volt. Csináltunk képet a hőn-szeretett túró rudi automatánkkal. ♥ Komolyan, ez lesz az egyik, ami a legjobban fog hiányozni. Szerintem belőlünk élt meg a mi Rudink. :D Annyira bírtam, mikor Nóri meg én egymásra néztünk és elhangzott az a már mindennapos kérdés: veszünk Rudit? *-*
Utána felmentünk a Bazilikához, és ott folytattuk az ökörködést, nosztalgiázást, meg a képek készítését. Ők meg pezsgőztek is. Én viszont nem. Egyrészt mert nem szeretem a pezsgőt, másrészt pedig november óta nem iszom alkoholt. Ott voltunk délig, aztán leindultunk a buszvégre, majd a fél csapattól búcsút vettünk. Nórival és Vivivel a buszon folytattuk. Legközelebb jövőhét pénteken találkozunk, mikor megyünk a tanárokhoz szerenádozni. Annyira durva, hogy jövőhéttől nem kell bejárni a suliba. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy vége. De hatalmas megkönnyebbülés, hogy elvégeztem a sulit. Az, hogy a vizsgám esetleg nem sikerül, az nem érdekel. De legalább az 5 évem megvan. Kipipálhatom a listán a küldetések között. Bár ez egy elég felesleges küldetés volt, de mindegy, azért sok mindent megtanultam ez az 5 év alatt, sok mindennel lettem gazdagabb és lehet, hogy teljesen másmilyen ember lennék, ha nem ide kerültem volna és nem kellett volna szembe néznem azokkal a dolgokkal, amik ott értek. Ráadásul sok mindenkit megszerettem, főleg ezt a csoportot. ♥
Miután hazajöttem, elvittem a már képpel kiegészített ballagási meghívót a bátyámnak és a barátnőjének. Rajtuk kívül még a nagybátyámnak és családjának, valamint a volt főnökömnek kell átadnom. De hogy őszinte legyek, legszívesebben senkit sem hívnék meg, ugyanis semmi kedvem a ballagáshoz. Engem csak maga az a része vonz, mikor elbúcsúzunk az iskolától, éneklünk, végig hallgatjuk a búcsúverseket, majd elengedjük együtt a lufikat. De az, hogy most engem ünnepeljenek, az nem hiányzik, mert nincs miért. Levizsgázni nem fogok és a jegyeim is szarok lettek. Ráadásul nem kell nekem ez az álca, mert máskor meg semmi összetartás nincs a családban. A másik pedig, hogy nem is érdekel senkit sem, hogy igazából mi van velem, nem is tudnak semmit rólam, most pedig majd jön az álszent ünneplés és a közös ebéd. Na ez az amihez nekem nincs kedvem! Legszívesebben azt kérném ballagásra, hogy mindenki hagyjon békén. Amúgy is, ha választhatnék, inkább felmennék a Megasztár közönségtalálkozóra, mert megőrülök a tudattól, hogy le fogok maradni. És igen, nekem ez fontosabb! Amúgy is romokban az életem, a szalagavatóm sem volt teljes, mégis itt vagyok és nem bánkodom miatta. De azok, hogy kihagytam olyan alkalmat, mikor valamelyik kedvencemmel találkozhattam, gyakran eszembe jutnak és ugyanúgy bánt és ugyanúgy kiborít, mindegy mennyi idő telt el azóta! És hogy miért? Mostmár tudom a választ: azért, mert az életem semmit sem ér alapból és csakis az ilyen koncertek, találkozók, műsorok töltenek fel, ahol a kedvenc előadóim vannak. Ők tartják bennem a lelket. Hiszen a zenéjükben, írásaikban megtalálom magam. Mert állandóan egyedül érzem magam, mindegy kivel vagy hol vagyok. Még soha sem találkoztam olyannal, aki teljes mértékig megértett volna és nem akarta belémmagyarázni, hogy szerinte hogy javítsak a dolgokon. Mert nem arra van szükségem, ugyanis nem fogadok el senkitől sem tanácsot, mert senki sem tudja, mit is érzek és mit hogy gondolok és miért gondolom úgy. Nekem nincs olyan életem, mint másoknak. Mintha egy teljesen más világban élnék. Mintha én teljesen más lennék és még csak hasonló emberrel sem találkoztam. És bár mindig elfojtom magamban ezeket az érzéseket, nem mindig sikerül. És amúgy is, attól, hogy próbálok nem venni róla tudomást, még ott van. Na de visszatérve: nem tudom mit csináljak, nem akarok lemaradni a Benjis közönségtalálkozóról. Szükségem van rá, hogy ott legyek és újra lássam, halljam a hangját. Úgyhogy imádkozom, hogy ne ezen a közönségtalin legyen Benji!

Hiányzik Mütyürke. Bár bízom benne, hogy jó dolga van. Úgy vigyáztam rá péntek óta, hogy keddig semmi baja ne legyen. Mivel már korábban is írtam, így tudhatjátok, hogy milyen hamar képes vagyok ragaszkodni dolgokhoz és személyekhez. Ez most így történt. Na de mindegy. Benjinél is biztos jó helyen van, hiszen szívből adtam neki. :)

Várom már a mai döntőt. Biztosan jó lesz. Kíváncsi vagyok, hogy milyen számokat adnak elő kedvencként.

Picit fura és rossz kedvem van jelenleg, megintcsak a magam hibáin rágódom. Úgy látszik, mostmár sosem fogom tudni leküzdeni ezt az önbizalom hiányt és az önutálatot, ami egyre csak erősödik bennem. Eléggé szar érzés.

Szombaton, Vasárnap, Hétfőn, Kedden és Szerdán dolgozom, így szerintem a mai Megasztáron kívül nagyon nem lesz majd miről írnom. Illetve összefoglalom majd a 3 évemet, amelyet a melóhelyemen töltöttem, ha már így szerdán vége lesz. De erre csak csütörtökön lesz lehetőségem, úgyhogy megintcsak szorítani fog az idő. De mindegy. Az azutáni hét már meló és suli mentes lesz. Úgysem fogom törni magam a vizsgák miatt. Először ki szeretném pihenni magam, hiszen nem volt szabad hétvégén 2009 novembere óta. Szabadnapom is ha volt, akkor az egy hétköznapot jelentett. Emelett pedig sok teendőm volt. Nem volt se őszi, se téli, se tavaszi, se nyári szünetem. Az ünnepeket is végig dolgoztam. Úgyhogy most jött el az, hogy befejeztem és semmi mást nem fogok csinálni a vizsgaidőszakban, mint pihenni. Nem érdekel a vizsga. 3 év lemaradást pár hét alatt úgysem lehet behozni. A szervezetem viszont bármikor megadhatja magát az állandó stressztől, hajtástól, alvás,- és pihenéshiánytól. Csoda, hogy eddig bírta. Sokan nem is értették, hogyan tudom ezt így csinálni. Dehát nem volt más választásom. Most Viszont van és élni is fogok vele, még ha megbukok, akkor is. Mert érzem, hogy eddig tartott az erőm. Mostanában fáradtabb voltam a szokásosnál is, sőt képtelen voltam koncentrálni bármire is. Az életkedvem is elment. Biztos vagyok benne, hogyha még egy ilyen hónapot végig kellett volna csinálnom, mint amilyen a 3 évemben volt, belebetegedtem volna! És ezt szó szerint kell érteni. Úgyhogy éppen ideje volt, hogy vége legyen.

Képet nem enged most valamiért feltölteni, de az fbmen mindent megtaláltok.

Dóri Rainbow. <3

MondoCon [2012.04.14-15.] illetve Megasztár közönségtalálkozó 1/4 [2012.04.14.] beszámoló, valamint a hét történései

Pont, mikor kezdődött a Megasztár, akkor sikerült csak befejeznem és kitennem az előző bejegyzésem. Viszont ettől függetlenül már rá voltam hangolódva a műsorra, hiszen ezt várom minden héten. Most viszont a szokásosnál is több félelem és rossz megérzés lakozott bennem. De tudtam, hogy maga a döntő nagyon jó lesz, mert a Halhatatlan dalok estéje csakis jó lehet! Mikor elkezdődött a csillagdal és megláttam Benjit, egy pillanatra lefagytam és szerintem kívülről látva úgy nézhettem ki, mint a Shrekből a cica, mikor a csillogó nagy szemeivel néz. Rég váltott már ki belőlem ilyet valaki, mert eddig is nagyon jól nézett ki Benji, de most ezerszer túltett azokon. Annyira jól állt neki az a szürke öltöny, meg a haja is most volt a legjobb. *-*
Ahogy sejtettem, tényleg jó kis döntő volt, talán a legjobb eddig. Szokás szerint véleményt alkottam a Megasztár alkalmazással. Magam is megdöbbentem, hogy milyen pozitív értékelést adtam mindenkinek. Dehát tényleg így éreztem a dalaik előadása kapcsán.
OFF és LOL most nem volt!! Ilyen még sosem fordult elő. Mondjuk az is igaz, hogy azok, akikre olyan értékeléseket adtam, már kiestek.
WOW: Roli, mert bár a zsűrinek nem tetszett, én élveztem. Balázs, mert szerintem szépen énekelte a Fényév távolságot. Egyébként is szeretem ezt a dalt, és nekem tőle is átjött a mondanivalója. Adri is ide került, mint mindig. Attila tényleg nagyon jó volt. Andi nekem annyira nem tetszett, de ez csak a szám miatt volt szerintem. Viszont azért, mert tényleg hiteles volt, ide soroltam. És ami számomra a legnagyobb meglepetés volt: Gigi is tetszett! Sőt.. Nagyon szép volt tőle ez az amúgy is gyönyörű dal.
OMG: A szokásos két kedvencem. Bozont My Way-e csodálatos volt. Végre lassú dalt is hallottam tőle. Benjire pedig nem találok szavakat. Az Imagine egyébként is szép és mindig le is hangol, ha meghallom, de most elsírtam magam rajta. Kivételesen nem értettem egyet Bereczkivel, mert szerintem nagyon is hiteles és lélekjelenléttel teli volt. Így, hogy nem csak a hangot hallottam, hanem Benjit is láttam, ahogy énekli, én teljesen átéltem az érzéseit. Örültem, hogy ennyire tetszett szinte mindenkinek, nem csak én gondoltam azt, hogy mennyire jó volt. De nem könnyebbültem meg, főleg mikor mutatták az állást. Végig vagy az utolsó helyen vagy a veszélyzónában volt. Nagyon izgultam, ezerrel dobogott a szívem. Megint összekulcsolt kézzel vártam, hogy kimondják a nevét. Annak, hogy Bozont nevét elsőre mondták, nagyon örültem, de éreztem, hogy most miatta nem is kell aggódnom. Majd egyre fogyott a még biztos továbbjutóknak járó hely. Benji, Roli, Ati és Andi állt ott a végén. Mivel mind a négyet szeretem, így már alapból a helyzet elszomorított picit. Majd agyalni kezdtem, hogy mi van ha, Benji az utolsó 3-ban marad. Akkor szinte biztos voltam benne, hogy nem őt jutattnák tovább. De ekkor Claudia elkezdte mondani, hogy a közönség esélyt adott neki, hogy a jövőhéten magyar dalt énekeljen, majd szünetet tartott, de én ekkor már valahogy tudtam, hogy Benji mehet tovább. És tényleg. Pedig még ő maga is alig hitte el. Nagyon örültem. Ezt akartam, hogy minimum a magyar dalok döntőig eljusson, mert magyar dalt is nagyon szeretnék tőle hallani. Hittem benne, hogy így lesz, mert ennek így kellett lennie. Most tapasztaltam meg először, hogy milyen az, ha igazán hiszek valakiben vagy valamiben. És ez csodálatos érzés.
Az extra produkció közül ez volt a legrosszabb eddig szerintem. Úgyhogy közben megrendeltem a dalok.hu oldalról Benji Imagine-jét. Bozont és Balázs dalát is le akarom majd, de nem tudom még mennyi pénz van a bankkártyámon hagyva és ezért inkább minden héten leszedem Benjit és majd csak utána azt, ami még kell. Mondjuk nem tart semeddig sem utalni rá, csak lusta vagyok. :$ xD
A 3ból végül Andi jutott tovább, bár ez egyértelmű volt. Most biztos csak ez a dal miatt került oda. Ezek szerint nem voltam egyedül, akiknek nem tetszett. Ati és Roli közül nehezen választottam. De egy picivel még is csak közelebb áll hozzám Attila. Végül a zsűri is mellette döntött, így Rolandnak kellett búcsúznia. Sajnáltam szegényt. De ennek így kellett lennie. Még megnéztem a Megabackstage-et is. Úgyhogy 2 körül tudtam csak elmenni aludni. Vagyis csak befeküdtem az ágyamba és neteztem, egészen fél 3ig. 3 óra múlva pedig keltem, mivel ha Con van, mindig ilyen korán kelünk, hogy mindennel kész legyünki időben. Magam is csodálkoztam, hogy mennyire fitt voltam. De tuti azért, mert még nem kerültem a mély alvás állapotába, így könnyen fel tudtam kelni. Ittam egy kávét, majd neki is láttam a készülődésnek. Készek is lettünk időben, a 8:04es busszal mentünk fel Pestre, feltűnően gyorsan fent is voltunk, ami itt fél órát jelent. Villamos, míg végül picivel negyed 10 után értünk a Stadionokhoz, ahol persze elkapott minket az eső, amíg Zelda barátnőit vártuk. Közel egy órán keresztül. Már nagyon türelmetlen voltam. Ez a legrosszabb tulajdonságom szerintem. Képtelen vagyok várni. Főleg ilyen helyzetekben. Viszont azért elszórakoztattam magam és Zeldát a hülyegéseimmel, és főleg az aranyköpéseimmel. Nem tudom mi volt velem, de össze-vissza beszéltem. Szerintem annyira a Megasztár közönségtalálkozón jártam már agyilag, hogy nehezen ment a koncentrálás. Jött egy fehér bőrű bácsi 3 kisgyerekkel, abból 2 kínai volt. Erre Zelda: ez hogy lehet? :O Én: biztos az anyjuk nő! Majd leesik, hogy mekkora hülyeséget mondtam. De addigra Zelda már szakadt a nevetéstől. Mert ugye azt akartam mondani, hogy biztos az anyjuk kínai. Szóval ilyesféle elszólásaim voltak. Majd végre megjelentek a nővérem ismerősei, erre én úgy mutatkoztam be nekik, hogy “helló, én Dóri vagyok, a Bea öccse! :)” De az a kemény, hogy le se esett, csak mikor röhögtek. Hát vicces volt. Sikeresen beégettem magam már az első pillanatban előttük, de mindegy. :D Aztán elindultunk a Hungexpoba. Egyébként egyáltalán nem éreztem magam feszélyezve a társaságukban, pedig nem igazán kommunikáltam velük. Mikor odaértünk és láttuk a bent kígyózó sort, nem értettük mi ez, hiszen a jegyeket eddig mindig a kapu előtt lehetett megvenni. De akkor sem volt ekkora sor. Vagyis 2010-ben, szintén tavasszal láttam ekkora sort utoljára. De az az utcán sorakozott és nem bent, beterítve ezzel az egész udvart. Nekünk már megvolt a jegyünk Zeldával, mert mindig meg szoktuk venni előre egy képregény boltban, hogy simán bemehessünk már szombaton és ne kelljen sorba állni. De a többieknek, akik csatlakoztak hozzánk, ők csak szombatra jöttek és nem volt jegyük. Így beálltak a sorba, majd felfedeztük Zeldával, hogy a két lakókocsi mellett egy asztalon is árulnak jegyeket, így oda állítottuk be Zelda barátnőit. Így percek alatt vehettek jegyet, majd be is támadtuk a vásárt. Szokás szerint mindent végig néztünk, volt is egy-két új árus. Mindenki megvette, amit akart. Nekem semmi sem kellett most a Conról, hiszen már animét nem is nézek, amiket meg eddig szerettem, begyűjtöttem, amit akartam róluk. JRock-kal szintén így vagyok. Bár egy GazettE pénztárcát kinéztem magamnak. Viszont csak egy telefondíszt vettem, mert amit tavaly ilyenkor vettem itt, elszakadt, mikor az X-Faktor válogatáson voltam. Egy tejszínhabos, csillámporos, rózsaszín szívecskés muffinra esett a választásom, mert nem volt semmi más, ami tetszett volna. Majd a következő asztalnál megláttam egy zsiráfos telefondíszt és rögtön meg is bántam, hogy nem néztem először körbe, mert az sokkal aranyosabb volt. Mert egyébként a zsiráf a kedvenc állatom. És ez a rózsaszín habos muffinos korszak már lejárt nálam. Már nem illenek ezek hozzám. A szivárvány az egyedüli, amit ebből a korszakból még mindig tartok. Na de mindegy. A zsiráfot majd megveszem nyáron a pénztárcával együtt, csak most vannak ennél fontosabb dolgok nekem, amire el akarom tenni a pénzt. Körbenéztünk mindenhol. És nem értettük, hogy most mi ez a sok változtatás. Nem tetszett, ahogy az sem, hogy biztonságiak jártak köztünk egyfolytában és mindenkire úgy néztek, mint aki éppen gyilkolni készül. Itt soha semmi baleset vagy sérelem nem történt még, nem tudom ez minek kellett. A fél udvar el volt kerítve, és a medencéhez sem lehetett odamenni. A konzol és konferencia terem sem volt most nyitva. És már fél 1 volt, de még mindig sorban álltak az emberek. Oké, hogy sokan voltak szerencsére, de akkor is hülyén volt most ez megcsinálva. Azért ilyen még sosem volt, akármennyire is vannak sokan. Nagyon hülyén volt megszervezve. Megkerestem Emesééket, hogy köszönjek nekik, valamint, hogy kifizessem a ballagási meghívókat, amik Zsuzsinál voltak, csak mivel pénteken nem voltam suliban, elhozta nekem. Miután mindenhol jártunk, beültünk a Karaoke terembe, mert Zelda barátnői kíváncsiak voltak az milyen. Ők egyébként először voltak Conon.

Negyed 2kor viszont én elköszöntem tőlük és elindultam kifelé. Eltartott negyed óráig mire kiértem abba a buszmegállóba, ahonnan megy busz az Aréna Pláza felé. Máté végül mégsem jött, mert szegény nem érezte jól magát. :( Így egyedül vágtam neki az útnak, dehát már nem volt ez újdonság, hiszen mostanában mindenhova egyedül mentem. Amúgy meg úgyis feltaláltam mindig magam. 10 percet vártam a buszra, majd újabb 10 perc múlva ott is voltam a pláza előtt. Nagyon fura volt nekem ez a hely. Még nem voltam sosem és kívülről szerintem mindenre hasonlít, csak Plázára nem. Bementem, próbáltam eligazodni, de nem igazán ment. Felmenten, hátha látok egy színpadot, de semmi. Lementem, megnéztem a térképen, hogy Cib vagy City bank van-e ott és ha van, melyik emeleten. Cib bank volt, és mivel nem jegyeztem meg, hogy melyik bank volt a kettő közül, így logikusnak találtam, hogyha Cib bank van ott, akkor tuti az rendezte. Dehát nem, be is égettem magam a Cib bankban. XDD De akkor nem tudtam röhögni ezen, mert már 14:10 volt, ezerszer végig mentem már az alsó részt, tiszta idegbeteg voltam, mert féltem, hogy lemaradtam valamiről. Mire hangos zenét hallottam és fényeket láttam fentről, így ott felmentem és megpillantottam a színpadot, majd a Citi plusz és Megasztár feliratokat. Körülnéztem, de még sehol senki, így megnyugodtam. Leültem, összeszedtem magam, majd megláttam Gigit. Végül Attilát és Bozontot. Egyébként napközben már kiírta Attila, hogy ő részt vesz ezen, így már volt miért örülnöm, mert tudtam, hogy akkor Bozont is tutira ott lesz. Viszont mégsem tudtam nekik teljesen örülni, mert ugye velük már találkoztam, beszéltem. Vagyis Gigivel nem, de ő nem is érdekelt. Azért mentem, hátha Benji ott lesz. De nem volt. :( Majd megjelent Tatár Csilla és már el is kezdődött. Elmondott mindent, felkonferálta az énekeseket. Regisztrálni kellett a Citi banknál, hogy közös képet csinálhass velük. Én már ugye pénteken regisztráltam, így nekem csak oda kellett adnom a kinyomtatott lapot. Majd akkor esett le, hogy tényleg, hát a lapon rajta volt a bank neve, megnézhettem volna. XD
Be is álltam közéjük a képre, mert mindenkiről csak egy kép készülhetett, úgyhogy a 3-mal együtt lehetett csak csinálni. Vagyis volt, aki kikötötte, hogy ki legyen rajta, de én mindhármat akartam. Bozont és Gigi közé álltam be. Kifelé kaptam egy előre megírt autogram kártyát, amit mindhárman alá írtak. Majd Bozont lépett először színpadra. Csilla kérdezgette őt mindenféléről, mi is kérdezhettük. Majd ők kérdeztek minket, én persze a színpad elől az első sorból aktivizáltam is magam. :D Minden kérdésre válaszoltam, Bozont pedig reagált is rá. Sőt, mondta, hogy engem megismer. Tök örültem neki. :D Lazy Song-gal kezdett. Olyan jó volt élőben is hallani tőle. Ez az egyik kedvencem a döntős dalai közül. Élőben énekelni őt eddig csak Karaoke bárban hallottam.
Utána Gigi jött, vele is lehetett beszélgetni és bár én nem váltottam vele szót, mégis valamiért szimpatikussá vált számomra. A Car Washt énekelte. Élőben pedig a hangját is jobban elviseltem. Meglepődtem, hogy milyen normális.
Attila Mr. Big – Wild World-del kezdett. Persze vele kapcsolatban is tett fel kérdéseket Tatár Csilla. De én nála sem mozgósítottam magam. Ez után lehetett megint képeket csinálni velük, aki még nem csinált. Lehetett névre szóló autogramot is kérni. Ekkor kértem én is mindhármuktól. És megbeszéltük Bozonttal, hogy rám a Morrisons-ból emlékszik. Vele olyan jól elbeszélgettem. Annyira jó, hogy ő Vörösvári, mert az itt van tőlem nem messze. Meg ugye Vörösváron dolgozom. Ezt is megkérdeztem tőle és ismerte a munkahelyem. :D Csilla pedig játszott is, Megasztáros kérdéseket tett fel, Citi bankos frizbit és bögrét lehetett nyerni. Persze tudtam az összesre a választ, de hagytam a kisebbeket. Majd elkezdte mondani a következő kérdést, hogy ki az az Angol… És én már fel is tettem a kezem, Csilla meg a többiek pedig nevettek is, hogy még be sem fejezte és én már tudom. Hát na. :$ Én akartam a Benjis kérdéssel nyerni. *-* Bele is mondtam a mikrofonba a nevét. Olyan jó érzés volt. :P Aztán választhattam, és bögrét kértem. Utána Gigi kezdett a Love On Top dallal. Megint elárultak pár bennfentes infót. Ez a része is nagyon tetszett. Meg egyébként végig ott volt a tv2.
Attila a Suicide Blonde-ot énekelte következőnek. Bozont pedig All Start adta elő. Ez a másik nagy kedvencem tőle. Utána megint képeket lehetett velük csinálni, meg beszélgetni. Én pedig összebarátkoztam egy lánnyal, aki Attila fan. Beszélgettünk, erre kérdezte, hogy nekem Bozont a kedvencem? Mert hogy vele voltam elfoglalva. Erre mondtam, hogy igen, de ő a 2. kedvencem. Mert egyébként Benji. Erre mondja, hogy ő fényképezkedett vele itt kint. Mondom: ó dejó neked! *-* :( Majd leesik, hogy mi, most?????!!! :|:|:| Erre mondja, hogy igen. De mondom hogy meg ő is itt van?? :| És akkor mondta, hogy ő is csodálkozott, mert hogy kint ült egyedül a lépcsőn. Nahát több sem kellett nekem! Megkérdeztem milyen ruhában volt, bár nem tudta megmondani. Viszont én siettem le és az összes bejárat/kijárat elé kimentem, de sehol sem találtam. Pedig még üres Megasztáros autogram kártyát is kértem, mielőtt a keresésére indultam. Annyira izgultam, és annyira reménykedtem, hogy megtalálom! Majd hívott Zelda, hogy itt van és hogy hol vagyok és hol jöjjön be? Kimentem elé, majd elmondtam neki is, hogy mi van. Viszont Benjit nem találtam meg. Annyira szar érzés volt. Hogy erre vártam/vágytam. Itt is van, csak én maradok le róla. Sokkal rosszabb volt ez így, mintha ott sem lett volna. Mert a tudat, hogy a közelemben van valahol és véletleneket múlott, hogy nem futottam vele össze, teljesen kiborított. Visszamentem a színpadhoz. Nem maradtam le semmiről. Majd újra játék jött. Az volt a kérdés, hogy ki által jött létre ez a közönségtalálkozó, mire én jelentkeztem és mondtam, hogy Citi bank. Azt biztos, hogy mostmàr örökre megjegyzem ezt. Kaptam is egy frizbit, amit öcsémnek akartam nyerni. Ezután jött az utolsó kör. Egyébként úgy volt, hogy óráként adott elő mind a három énekes egy-egy dalt. Nagyon tetszett az egész program. Nagyon jól volt megcsinálva. Hatalmas élmény volt az egész. És a Pláza is tök megtetszett. *-*
Attila kezdett az It’s My Life számmal. Majd Bozont Smooth. Végül Gigi Crazy. Még egy-két kép, aki esetleg a végére érkezett, aztán 3/4 6kor elmentek. Mi fagyiztunk egyet, közben még mindig Benjit kerestem, még a buszmegállóból is visszanéztem hátha megpillantom, de nem. És hiába is volt jó ez a közönségtali, akkor is szomorú voltam, hogy semmi mást nem szerettem volna, csak vele találkozni és miatta hagytam ott a Cont is. Erre nem jött össze. Olyan pedig, akinek meg nem is a kedvence, több képet is tudott vele csinálni és beszélt is vele. De nem irigyeltem tőle, hanem sajnáltam, hogy én nem. Egyébként nem bántam meg, hogy elmentem, mert jól éreztem magam. Attilát és Bozontot szeretem is. Gigit meg megkedveltem. Haza értem, rögtön ki is raktam a dedikált kártyákat az ágyamhoz. Milyen jó már, hogy ott virít a Bozontos poszter alatt és az előző Bozontos autogram mellett egy “Csók a szívedre Dóri! Bozont :)” felirat. :D

Vasárnap már később mentünk fel, szerencsére jobb idő volt. Rögtön beültünk a nagyterembe, ahol AMV vetítés ment. Végre találkoztam megint KicsiShinnel is. *-* Aztán eltáblagépeztem az időt a Cosplay Performance-ig. Most kevesen indultak és annak a háromnegyede unalmas is volt. A legjobb, nem meglepően, megint a BATár volt. A második legjobb pedig Felforgat-LAK Csitáron voltak, akiknél volt egy valaki, aki elmutogatta viccesen, hogy miről énekel vagyishát tátog a másik a dalban. Szétröhögtük magunkat rajta. Viszont ChiliBoys és a TurmiX-os lányok hiányoztak. Nem értem, hogy ők miért nem indultak most. :/ Viszont ezen kívül semmi más érdekes program nem volt, pedig mindent megnéztünk. Zelda be akart ülni a Japán és koreai videók vetítésre. Engem annyira nem érdekelt ez, viszont legalább kihasználtam az alkalmat, hogy van 2 szabad órám, amit ülve és nyugodtan tölthetek el. Így neki is álltam megírni a szombati élménybeszámolót, amit az imént olvastatok. Néha-néha belenéztem a klipekbe, dehát nem az én világom volt. Egyedül LM.C volt, amit szerettem. Meg egy-két ismeretlen JRock banda tetszett még. De azonkívül semmi. Utána pedig képeket csináltunk a szokásos helyen, ha már a medence le volt zárva. Ott elökörködtünk egy darabig. Addigra el is mentek jópáran. Pedig rekord mennyiségű ember volt ezen a Conon. Viszont alig voltak ismerős arcok. Nagyon sajnáltam ezt. Meg azt is, hogy mindent nézve ez volt a legrosszabb Con eddig. Az eredményhirdetésre beültünk, ami persze 20 percet késett, pedig 7:45kor mi el akartunk indulni, hogy elérjük a 9 órási buszunkat. Persze nem azok nyertek, akik megérdemelték volna. Ezután már siettünk is ki. Nagyon fáradt és éhes voltam. És még mindig azon agyaltam, hogy miért kellett lemaradnom Benjiről. Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek, hanem minden okkal történik. Még a rossz is, mert azokból is végül profitálhatunk valamit, ha más nem, tapasztalatot. De ebben nem láttam semmi jót, semmit, amiből azt venném le, hogy már értem miért kellett megtörténnie. Mert ebben semmi jó nincs. Semmi, amitől jobb lenne. Egyszerűen nem értem, hogy miért alakult így? Másodjára érzem ezt a szörnyű érzést, hogy legszívesebben visszapörgetném az időt, bárcsak lehetne. Az első ilyen még 2010 nyarán volt, mikor ott voltam a Kacsánál, mert melóból jöttünk haza a főnökömmel, csak kitettük 2 munkatársamat. És mintha Fekát láttam volna a bejáratnál, de mondtam magamban, hogy mit keresne itt? És utána hazamentem. Majd felmentem twittere, és láttam, hogy kiírták, hogy Macskanadrág búcsúkoncerten vannak a Kacsában. Nem akartam elhinni, hogy ott voltam és eljöttem. És tényleg Fekát láttam. De már nem ment buszom Dorogra. Azóta is bánom, hogy akkor nem néztem jobban körül. Főleg, hogy akkor voltam csúcsponton az AFC mániámmal. És utána hónapokig azt hallgattam, hogy “AFC ToMi volt a Kacsában, tudtad? Ott voltál?” vagy “AFC ToMi olyan szánalmasan viselkedett múltkor a Kacsában. Szerinted nem?” vagy “Pfúj.. Bazdmeg.. Múltkor ott volt az AFC ToMika a Kacsában, úgy szétvertem volna a fejét!” Tehát csupa rosszat hallottam csak mindenkitől. Én meg ezért is ki voltam borulva. Meg az miatt is, hogy olyanok, akik utalják őket, azok együtt “buliztak” velük, én meg, akinek az élete voltak, lemaradtam. És most is ez van. Elviselhetetlen érzés. Ráadásul a következő közönségtalálkozó május 5-én, a ballagásom napján lesz. És félek, hogy pont akkor lesz ott Benji és én lemaradok. Pedig ez akkora lehetőség, hogy jobban megismerjem őt is és beszélgethessek vele. Ez miatt annyira ki vagyok készülve, mert 11kor kezdődik nekünk a sulis ballagás, aztán 12kor az összes esztergomi iskola közös ballagása lesz egy téren. És így kb. 1kor szabadulnék onnan haza, de 2kor már kezdődik a Megasztár találkozó. És 1,5 óra az út fel a Nyugatiba, szóval sehogysem érnék fel. Ráadásul nem beszélve arról, hogy otthon kéne maradnom a közös ebédre meg ilyenekre. Mondjuk megmondom az őszintét, hogy nem kívánok semmi ilyesmit. Én csak ott akarok lenni időben a közönségtalin, semmi mást nem akarok! De ez megoldhatatlan. :’(

Hétfőn nem volt nagy kedvem a sulihoz. Úgy éreztem, mintha legalább már 1 hónapja nem is jártam volna ott. Bár van benne némi realitás. Első órán írtunk, hát képzelhetitek milyen lett. Azt sem tudtam, hol tartunk az anyagban. Így fejből írtam meg, amire emlékeztem. 3as lett. Aztán felhoztam, hogy látta-e Ofő a meghívókat, mert hogy eléggé gány lett. Megnézte és sokkot kapott. Több volt benne a helyesírási hiba, mint a helyes szó. És még a névsort, valamint az egyik osztálytársam nevét is elrontották. Nagyon gáz. És nekem alapból nem tetszett a kinézete sem, meg az idézet sem, amit rátettek. Megintcsak grat a szervezéshez egyes embereknek! Na de mindegy is…
Utána németen a tételek feléből feleltünk, de én rögtön kértem az egyest, mert egy szót sem tudtam elmondani belőle. Osztályfőnökin megint a tabló és a ballagás volt a téma. A tabló még érdekel is, megkaptuk a képeket, amelyekből választhatunk a tablóra, meg rendelhettünk is, az enyémek nagyon jól sikerültek, majd felrakom ide is. De a ballagásról már nem akarok többet beszélni. És nem csak azért, amit múltkor írtam, hogy másoknál mekkora ünneplés lesz, nálunk meg semmi. Vagy nem csak azért, mert szívesebben mennék inkább a Megasztár közönségtalálkozóra. Hanem, mert tényleg utálom már az egészet. Nincs kedvem hozzá. Nem gondoltam, hogy így meg fogom utálni az annyira szeretett iskolámat, de így lett. Mind a tanárokat, mind az oda járó tanulókat, mind az új rendszert, egyszóval mindent megutáltam már ott! Eszembe sem jutna ott maradni mostmár érettségire, mégha lehetne is. Alig várom, hogy elszabaduljak onnan, vagy így, vagy úgy.
Gazdaságin gyakoroltunk a keddi mindent eldöntő dolgozatra. Szerencsére egy tavalyi anyagból akart számon kérni. Akkor meg ugye még 5ös voltam. Nem is kellett nagyon megerőltetnem magam, hogy menjen. Kedden meg is íratta, csakhogy megint kibaszott velünk és nem is olyan feladatokat adott fel. Hozzá sem tudtam nyúlni. El is szállt az agyam és volt vele egy vitám, dehát feleslegesen. Üresen beadtam, majd ledőltem a padra és sírtam, úgy, hogy más ne vegye észre. Nem azért, mert annyira meg akarom szerezni ezt a szakmát, hanem mert nem akarok csalódást okozni a nagymamámnak. Mert más nem érdekelne, hogy mit gondol rólam. Meg egyébként is így is elpazaroltam már 5 évet az életemből, akkor legalább menjek át. De egy újabb egyessel egyre kevesebb esély van erre. Feladott még egy elméleti tételt meg egy gyakorlatit is, amiből hétfőn irat. Okés, csakhogy szépen beszopattak a Melóban, azért mert mertem kérni egy szabadhétvégét azok után, hogy egy hónapja beteg mertem lenni egy hétig. Persze az nem számít, hogy előtte úgy csicskultam nekik, ahogy csak akarták. Vicc az egész, ami ott megy. De márcsak 9 nap és vége! De persze márcsak 4 napnak kéne lennie, csakhogy jópár plusz napra beírtak engem. De már leszarom, csak legyek túl rajta.
Ezen a héten nem lesz szabadnapom, ami máskor is gondot okoz, hátmég most, hogy tanulnom kéne hétfőre. Na de mikor? Szerdán és csütörtökön nyitástól zárásig dolgoztam. Szombaton és vasárnap szintén megyek. Azért durva, hogy a 4 év alatt osztályelső voltam, most meg attól rettegek, hogy meg fogok bukni.

Ma meg ugye suli volt. Utána pedig elmentem megvenni Benji szülinapi ajándékát. Olyan jót találtam neki. *-* Én is annyira szeretnék már egy ideje olyat. *-* Remélem tetszeni fog neki. Lefényképezem, aztán majd ha megkapta és beszámolók a koncertről, megmutatom. Meg az elmaradhatatlan gumicukor is jár hozzá. :D Meg egy vicces szülinapi üdvözlőlap is, amire majd írok pár sort én is neki. :) Remélem örülni fog neki! Annyira várom már, hogy lássam és beszélhessek vele. :) És nagyon kíváncsi vagyok a mai döntőre is, tegnap megtudtam melyik dalt fogja énekelni. Hát… érdekes, de mindegy, adja elő úgy, hogy a zsűri is meglegyen elégedve és akkor nem lesz semmi baj. Vagyishát persze lehet..

Szerdán kaptam egy emailt, melyben egy kb. 3 hónappal ezelőtti levelemre kaptam választ. Valamiért nem tudtam örülni neki, pedig ez egy hatalmas lehetőség! Csütörtökön viszont csupa pozitív gondolatokkal keltem és eldöntöttem, hogy megyek és kész! Nem hagyhatom ki! Csakhogy most senkinek nem árulom el, hogy hová és minek megyek. Még anyámnak sem, meg a legjobb barátaimnak sem. Ezt most nem fogom úgy beharangozni, mint az X-Faktort. Ezt most addig titokban fogom tartani, amíg nem lesz biztos. Mert ezt sokkal jobban szeretném. Ez tényleg az álmomhoz közelít és jobban meg is állnám benne a helyem.

Kedden szavaztam a Cometen, dehát azért sokkolt a felhozatal a jelöltek között. Mondjuk nem is tudom mit vártam.. Ez a Comet mindig is szar volt. 1x voltam, megfogadtam, hogy soha többet! Főleg, hogy egyre jobban korcsosul el a Viva. A legjobb női előadó kategóriában természetesen Gabira szavaztam, hiszen nála jobb énekesnő nincs. Viszont a férfi előadó kategórián csak nevetni tudtam. Nem is szavaztam, ahogy a klipeknél sem. Együttes kategóriában nem meglepő módon AFCre voksoltam. A legjobb új előadónál pedig szintén nem meglepően Johnny K. Palmer-re. Rajtuk kívül pedig nem igazán találtam értelmes, vagy jelölést megérdemelt előadót.

Úgy néz ki, találtam sulit, ahol leérettségizhetek szeptembertől. 2 éves, mert ugye az első két évem nekem is megvan. Remélem összejön!

Megpróbáltam visszatenni a last.fm-es kis ablakot, ahol kijelzi, hogy miket hallgatok, sikerült is, csakhogy még mindig nem jön be. De másoknál sem. Nem tudom mi történt.
Viszont mostantól oldalt feliratkozhatsz az email címed megadásával a blogomra, így rögtön értesítést kapsz, amint új bejegyzést teszek ki.

Ezzel búcsúzom mára!

Dóri Rainbow. <3

X-Faktor jótékonysági koncert [2012.04.04.] és heti beszámoló

Korán keltem, hogy időben elkészülhessek. Az 1 órási busszal mentem fel Pestre. Sétálgattam még előtte, csakhogy kiélvezzem, hogy Pesten vagyok. Majd felszálltam a villamosra, útközben figyeltem az AFC plakátokat és szerencsére láttam is párat. :D Majd odataláltam, bementem és megpillantottam a többieket, akiket Gergő oldalán ismertem meg. Végre személyesen is beszélgettem azzal a kis családi csoporttal. Míg vártunk a bejáratban, addig Gergő és az Apollo egyfolytában fel-le ment mellettünk. Gergő meg is ismert, köszönt is. Annak úgy örültem. :) Aztán kivezettek minket az udvarra. Csodálkoztam, mert nem is gondoltam, hogy szabadtéri lesz, de nagyon örültem neki. Beálltunk az első sorba és már kezdett is Demes Tomi. Decemberben szerettem meg különösebben őt, és már akkor tudtam, hogy ő sokkal nagyobb tehetség, mint pár másik, akik tovább maradtak bent a versenyben. Csak úgy szárnyalt a hangja. Annyira jó érzés járt át, amíg őt hallgattam, néztem. Most nem tudok pontos éneklistát mondani, de volt: Listen, Feeling Good, Fallin, One Night Only, Rolling in the Deep, Forget You, Jól van ez. Utána az Apollo 23 jött. Őket már kevésbé szerettem, viszont most pozitívan csalódtam bennük. Tök nagy hangulatot csináltak. :D Énekelték: Patience, Umbrella, BSB – Everybody számát is előadták és átírták a refrénjét is. Volt még Moves Like Jagger, All Rise, Te vagy az akit a legjobban, What About Now?. Kováts Vera a sulijára hivatkozva csak 2 dalt adott elő, amit azért nem értettem, mert okés, hogy tanulnia kell és nem tudott gyakorolni, dehát már az előző turnékon ezerszer előadta a dalokat, tehát már kívülről tudja gyakorlás nélkül is. Szóval nem értem, hogy mi volt itt a gond, de mindegy. Azért örültem, hogy közelebbről is hallottam őt élőben. Mégiscsak egy nagy kedvencem volt ő is a műsor alatt. A két dal pedig a Hip-Hop és a Highway To Hell volt. Majd végre Gergő következett. *-* Szokás szerint az Apám hitte dallal kezdett, utána pedig – nem sorrendben – Are You Gonna Be My Girl, Csak a szívemet teszem eléd, Hard To Handle, Bad Things, Hajolj bele a hajamba, Use Somebody, A Little Less Conversation, majd felhívta Verát a színpadra és előadták a duettjüket, a Time After Time-ot. Majd Gergő visszatapsoltatta magát, de már nem vagyok benne biztos, hogy melyik számmal fejezte be a koncertjét. Talán a Bad Things?! Megköszönte, hogy elmentünk. Mi pedig a kis családdal letámadtuk őt a színpad mögött, míg a többi rajongó sorban állt a dedikáló asztalok előtt. Mind kaptunk Gergőtől puszit, elmondott nekünk egy csomó bennfentes információt a zenekarával és a jövőjével kapcsolatban. Mi/Én pedig kihasználtuk és élveztük a pillanatot, hogy csak velünk van. Nem hiába Ő az, akiért így odavagyunk. Nem ismerek még egy ilyen közvetlen, egyedi, tehetséges, “hülye”, intelligens embert, akinek ráadásul mi is fontosak vagyunk, nem csak nekünk ő. Igazából nincsenek is rá szavak, hogy milyen is ő. Majd mivel már többször oda jöttek hozzánk, hogy Gergőt elrabolják tőlünk, így ő is leült a dedikáló asztalhoz. Mi pedig megvártuk, míg le megy a sor, addig Vera szüleivel beszéltünk. Nagyon kedves emberek, nagyon örülök, hogy megismertem őket. Megköszöntem az X-Faktoros információkat és a biztatást is Edit néninek. :) Majd végül mi is beálltunk. Megint csak elidőztünk Gergőnél, autogramot nem kértem tőle, viszont képet igen, mert már a február 5-it ideje volt lecserélni. :D Majd Tomitól kértem aláírást és képet, Verától és az Apollos fiúktól szintén. Tomival beszéltem az X-Faktoros válogatásról, mert mikor voltam, ő is ott volt. Biztatott, és sok szerencsét kívánt. Nagyon jól esett. Annyira kedves srácot ismertem meg benne. Ritka az ilyen. :) Majd már fél 6 volt, így vége lett az egésznek. Mindenki elment, így mi is. A villamos megállóban elemeztük a látottakat/hallottakat. Nagyon örültem, hogy ilyen nagyszerű embereket ismertem meg személyükben. Bár nem igazán tudtam feloldódni, de majd legközelebb. Mindenesetre csodálatosan éreztem magam. Ez a nap feltöltött boldogsággal. Az ilyen pillanatokért éri meg élni. ♥ :) Majd elköszöntem tőlük, mert én a másik irányba mentem. Még elsétálgattam egy picit, amíg nem jött a buszom, de sokáig nem élvezhettem ki Pestet, pedig legszívesebben a Corvin sétányra mentem volna el. De végül hazajöttem. Itthon élménybeszámolót tartottam, majd próbáltam visszarázódni a megszokott életembe, mit ne mondjak, egy ilyen nap után ez nehezen ment! A közös képeket feltettem fbra, az aláírásokat meg kitettem a falamra.

Igen, tudom, hogy a múlthét pénteki előző bejegyzés milyen hosszú lett, higyjétek el, hogy én is utálok ilyen brutálisan hosszú bejegyzést írni, főleg mert ha 2 hetet vagy többet kell bepótolnom, akkor már nincs alkalmam rendesen kifejteni a részeket és inkább ilyen vázlat szerű lesz. Megmondom őszintén, hogy nem szerettem az előző bejegyzést megírni. És nem azért, mert nem tudtam kiadni benne az érzelmeimet, hanem mert mindig idegesített a tudat, hogy nincs időm megírni és hogy mennyire el vagyok késve vele. Aztán pénteken végre volt szabadnapom, és kész is lett a szöveg addigra, csakhogy megint a telefonon billentyűzeten leírt, fbn üziben elküldött, majd táblagéppel kimásolt és ide beillesztett verzióval csináltam. Csakhogy aki már írt mobilon vagy Táblagépen wordpressen blogot, az tudja, hogy képtelenség ott rendesen megírni. Merthogy nem lehet bele rendesen beletekerni, mármint nem tudok például visszamenni pár sorral feljebb vagy leljebb. És ez sok gondot okozott, mivel volt amit kihagytam és mikor átolvastam, akkor jutott eszembe. Valamint sok volt benne a hiba, amit így nehezen tudtam kijavítani. És ami a hab a tortán volt: már a háromnegyede kész volt, mikor is véletlenül félre érintettem a képernyőt és lex-eltem az ablakot. Természetesen kikészültem, mert délben kezdtem el az egészet bemásolni ide, majd utána néztem át és már 3 óra volt, és erre kilépett. Amúgy sem vagyok valami jó idegállapotban, szóval amikor visszaléptem és azt láttam, hogy az automata mentés nem történt meg és minden elveszett, kitört belőlem a sírás. Aztán kiültem a lépcsőre, kiadtam minden dühöt magamból, majd visszamentem a szobába és újra kezdtem mindent. Eltelt megint úgy 2 óra, mire kész lettem. Éppen mentettem volna el, mikor kiírta, hogy a böngésző hibát észlelt. És bezárta az ablakot. Elmondhatatlanul dühös lettem, újra kitört belőlem a sírás és egyszerűen nem akartam ezt elhinni. Mert egyébként mindig elmenti a blog a bejegyzéseket magától, most pedig nem. Én pedig közben nem tudok mentést csinálni, mert akkor nem tudok megint odapörgetni ahhoz a részhez, ahol tartottam. Nem akartam elhinni, hogy ez velem történik. Azt terveztem, hogy gyorsan kiteszem azt, aztán délután megírom a beszámolót a koncertről, Megasztár után hozzá írom a Megasztáros részt, majd kiteszem éjszaka. Meg még meg kellett írnom a blogom 3. szülinapját is, ami hétfőn volt. Ehelyett nem hogy 3at, de egyet sem tudtam megírni. Neki láttam harmadjára, de ekkor már 6 óra volt és egy csomó dolgom lett volna még Megasztárig. Tiszta ideg voltam, hogy ennyi időt elpazaroltam, mikor így is időhiányban szenvedtem. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy így kibasszon velem. Végre kész lettem, de akkor már a Jóban Rosszban ment, és még nem vacsoráztam meg nem csináltam semmit. Elmentettem, és mivel időzítettben volt, beállítottam az akkori időre, hogy kitegye. De nem tette. Nem értettem mi van. Már tiszta ideg voltam. Ezzel szarakodtam egész nap, erre nem tudom kitenni. Szétbőgtem már a szemem és azt hajtogattam anyuéknak, hogy elegem van ebből a napból és hogy ennél márcsak akkor lenne rosszabb, ha Benji kiesne. Majd feladtam. Nekiláttam pár teendőmnek, amire még volt idő. Aztán higgadtan visszaültem ide és akkor jutott eszembe, hogy mi van ha át van állva az idő a blogon. Megnéztem a beállításokban, és tényleg ez volt a baj. Valamelyest megnyugodtam, hogy végre kitette. De még1x leellenőrizni már nem volt időm, mert kezdődött a Megasztár. Rájöttem, hogy nekem különösen nagy tehetségem van az időpazarlásra. -.- :@ Gyorsan bekészítettem mindent: Megasztár füzet, toll, telefon, innivaló, pléd, valamint a bankkártyámat, hogy amint énekelt Benji, akkor rögtön meg is tudjam vásárolni a dalát a dalok.hu oldalról. Eddig az összes Benjis döntős dalt letöltöttem onnan, valamint Bozont Lazy Songját is. A csütörtöki megastorynak köszönhetően majdnem mindenki dalát tudtam már, és nagyon örültem a listának. El is kezdődött. A csillagdal szokásosan jó volt. Örültem, hogy Benji haja most ki volt vasalva, bár valamiért fura volt. Ráadásul megint pirosban volt. Na nem mintha baj lenne, mert tök jól áll neki ez a szín, csakhát mindig dominál az öltözékben a piros. Lehet ez hoz neki szerencsét. :D Szokás szerint megint megosztottam a Megasztár mobil alkalmazással, hogy ki mennyire tetszett. Íme:
OFF: Gigi
LOL: Timi, mert a Boldogság, gyere haza az egyik kedvenc dalom a régiek közül, de ő nem tudta szépen előadni. Nekem nem volt hiteles. Ráadásul egyre Rúzsa Magdisabb.. Aki még szintén idekerült, ő Attila, aki most szörnyű volt. Nagyon elrontotta.
WOW: Andi, nekem tetszett ez a dal, bár hallottam már tőle jobbat is. Adri is idekerült. Szerintem eddig ez volt az összes döntő alatt a legjobb produkciója. Nekem nagyon átjött. Pedig ezt a dalt szerintem még sosem hallottam korábban. Roland is nagyon-nagyon tetszett, talán neki is ez volt a legjobb eddig. Balázs az én dalomat adta elő. Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy a Somewhere Over The Rainbow-t is éneklik, és azt sem bántam, hogy pont ő adja elő. Sejtettem, hogy nagyon jó lesz, de hogy ennyire. *-* Kivételesen ezt is letöltöttem. Azóta Balázs Somewhere Over The Rainbow az ébresztőm, előtte Benji Geek In The Pink volt. De a csengőhangjaimat is leváltottam, pedig amióta ez a telefonom megvan, tehát 1 éve 4 hónapja, ugyanazok az AFC, Tóth Gabi, Alvin és a Mókusok voltak csoportokra bontva. Most viszont Benji dalai: Geek In The Pink lett a fő csengőhang, American Idiot, ha a családom hív, I’ll Be There For You, ha a barátaim keresnek. A melónál maradt inkább az Alvin: Szörnyek pedig léteznek.
OMG: ide, mint mindig, most is Bozont és Benji került. Bozont Shrek dala szerintem tök jó volt, tetszett, ahogy kidolgozták a részleteket. Benji pedig.. Úgy látszik rajta még Bereczki szigorúsága sem segített. Megint nem adott bele mindent. Ezt a dalt sokkal erősebben is elő tudta volna adni. De nekem így is tetszett. Minden tetszett benne, csak ilyenkor próbálok kívülállóként is tekinteni rá és akkor mindig tudom, hogy ez gyenge. Mégha nekem tényleg tetszik így is. Talán azért van ez, mert alapjáraton szeretem őt, és akiket szeretünk, nekik elnézzük a hibákat, sőt azzal együtt szeretjük őket. Úgyhogy számomra ez jó volt, és nem érdekelt, hogy mindenki rosszat mondd; Anyuék mellettem, ismerősem fbn és a zsűri. Viszont féltem, hogy mostmár nem lesz több esélye bizonyítani, hogy igen is többet tud ezeknél. Mutattak állást is, nagyon megijedtem, mert Bozont volt az utolsó előtti, Benji pedig az utolsó. Szavazásba kezdtem, de főképp Benjire. Aztán jött is az eredményhirdetés. Összekulcsolt kézzel néztem és közben a torkomban dobogott a szívem. Mert bár ahogy eddig is, most is megéreztem, hogy ki fog kiesni, mondogattam is anyuéknak, de most akkor is féltem. Mikor márcsak Benji, Bozont, Attila és Timi állt ott, akkor már nagyon féltem. Féltem, mert úgy gondoltam, hogy ha Benji marad a 3ban, majd a kettőben, akkor kiesik. De ekkor Claudia azt mondta, hogy a közönség nem értett egyet a zsűri kritikáival… Szünetet tartott, én pedig tudtam, hogy mi lesz a mondat vége és megkönnyebbültem. Aztán folytatta is: aki továbbjutott, ő Burgess Benji. Nagyon örültem, viszont aggódtam Bozont miatt, illetve azt sem szerettem volna, ha Ati esik ki. Jó ötlet volt, hogy extra produkcióként most nem egy már befutott énekes énekelt, hanem a döntősök adták elő a Fény című számot. Nekem nagyon tetszett! Utána pedig Ati tovább jutott. Innentől kezdve pedig már csak Bereczkiben bíztam. És szerencsére jól döntött. A búcsúdal viszont most is picit szomorú volt, bár Timit nem szerettem meg, csak tetszett 1x-2x. A végén viszont nem mondták meg, hogy milyen hét lesz jövőhéten. Viszont újra Falusi Mariann lesz a soros. Nagyon reméltem, hogy magyar dalok napja lesz. Megnéztem megint a Megabackstage-et. És nem tetszett, amit láttam. Nem tudom miért, de mintha itt jönne ki mindenkinek az igazi énje. Eddig mindenki csalódás volt nekem. Illetve sokszor inkább ledöbbentem. Imént mindkettő teljesült. Mind Timi, mind Bozont viselkedése hagyott bennem némi kivetni valót. De nem akartam inkább ezeken agyalni. Bozont azt is mondta, hogy a jövőheti dalt mindenképp tökéletesen akarja előadni és azután már nem fogja érdekelni, hogy kiesik-e vagy sem. Kíváncsi vagyok, melyik az a dal, ami ennyire fontos neki. Viszont már nem fogok tudni többet szavazni. Több, mint 3500 ft-ot elszavaztam a 3 hét alatt. Mert semmi másra nem használtam a telefonkártyámon lévő pénzt, direkt erre tartogattam. Úgyhogy sajnos én nem szólok bele a szavazás állásába többet. :(

A húsvétot én végig dolgoztam.
Szombaton néztem a Csillag születiket, és annyira fura és szomorú érzés töltött el, mikor mutatták a várakozó előtermet, mert mi is ott ültünk még hétfőn. Előjött megint a kudarc által felgyülemlett szánalmas érzésem.

Vasárnap és hétfőn semmi sem történt, csak dolgoztam és dolgoztam.

Kedden megint korán akartam kelni, hogy kész legyek mindennel, ha már szabadnapom van. De képtelen voltam kikelni az ágyból, mert erőtlennek és fáradtnak éreztem magam, így a fél 9es kelés helyett dél lett belőle. Összeszedtem magam, és kimentem a buszmegállóba. Még vártunk, egy idevalósi nénivel meglepően jól elbeszélgettem minden féléről, és valamiért ez feltöltött kicsit, pedig rossz kedvvel indultam el otthonról. Még sosem beszélgettem azzal a nénivel, nem is tudtam hová tenni őt, csak ismerős volt már látásból. De ő sem tudta, hogy én ki vagyok, de a nagyszüleim nevét hallva, már rájött. Aztán Dorogon bementem a könyvtárba, mert szavazni akartam Bravo Otton. Sikerült is, az Idol kategóriában pedig Tóth Gabit jelöltem. Aztán lementettem a blogot is, mert amióta nincs számítógépem, azóta nem mentettem le az azóta írt bejegyzéseket. Meg letöltöttem Grenma új lemezét is, ami hétfő délután jelent meg. Mindenképp meg akarom majd venni, de addig le is töltöttem és nagyon-nagyon-nagyon tetszik! Úgyhogy hatalmas grat Grenma-nak! Az előző lemezről a kritikámat itt megosztottam, ért is miatta nem kevés megszólás, de én azóta is tartom a véleményemet róla. De ez a mostani profi munka lett! Azóta is ezt hallgatom. Aztán elmentem vásárolni ezt-azt. Viszont így is kész lettem minden teendőmmel. Átrendeztem az ágyamnál a posztereket, dedikált kártyákat, cikkeket. Kitettem az újakat is hozzá, meg az X-Faktoros regisztrációs lapomat is. Szeretem ezeket időnként átrendezgetni, hogy mindig a legújabb legyen a legközelebb hozzám, mert olyan jó érzés, mikor felkelek, ránézek a falra és ezek az emlékek illetve kedvenceim tekintenek vissza rám. Mivel nagy volt a hely hiány, ezért AFC-t szinte teljesen száműztem onnan. Magam is meglepődtem rajta, hogy milyen könnyen megváltam tőlük. Jó, igaz, az egész szobám falának 3/4ét még így is ők birtokolják, de az más. Sőt, már előre gondolkodtam és hagytam helyet Benji dedikáló kártyájának is. Az állataimra is volt végre elég időm, mármint ki tudtam őket rendesen takarítani meg minden.
Szerdán dolgoztam, viszont estére nagyon kiborultam. Csütörtökön viszont megint nem sikerült korán kelnem, bár mikor Anyuék hazajöttek a vásárlásból és a kezembe nyomták a meglepimet, rögtön kiugrottam az ágyból. Egy tini újságot nyomtak a kezembe, amiről még amúgy eddig nem is hallottam és akkor láttam, hogy 11 Megasztár poszter van benne. Úgy örültem neki. *-* Ki is tettem a Benjiset és Bozontosat. *-* Ez feldobta a napom. Aztán olyan finom szendvicset csináltam magamnak ebédre, amilyet még sosem ettem. *-* Ezután pedig a maradék tenni valómmal is végeztem és ez akkora megkönnyebbülés volt végre. Megérte minden nap hajnal 2ig fent maradni és reggel 8kor kelni. Délután gofri órákat tartottunk. :D Úgyhogy ez az én napom volt. Este pedig a MegaStory is mintha külön nekem lett volna megszerkeztve. *____* Szinte csak Benji volt benne, na meg Bozont. Örülök, hogy halhatatlan dalokat adnak elő, ráadásul Benji az Imagine-t énekli. Annyira kíváncsi vagyok rá. És remélem, hogy nem fogja befolyásolni rossz irányba a teljesítményét a rossz kedve! :( Még ezen a napon eldöntöttem, hogy nem megyek pénteken suliba, hogy tudjak blogot írni és rápihenjek a hétvégi Conra. Mondtam is anyunak, hogy nem megyek. Erre ma reggel, mikor hazajött melóból, hallom, hogy kérdezi mamámat, hogy én még alszok? :| Azt hitte, csak viccelek, hogy nem megyek suliba. Hát elég vicces.. XD De nem volt belőle balhé. És mostmár fel tudtam kelni 8kor, mert végre kialudtam magam. Megterveztük Zeldával a hétvégét. Majd a Megasztár kiírta facebookra, hogy lesz egy dedikáló nap. 4 ilyen nap lesz, minden héten másik helyszínen és mindig más-más 3 versenyző lesz ott. És éppen ez a bajom. Mert ugye Conon leszek és akárkiért nem jövök ki Conról. Vagyis konkrétan csak Benjiért vagyok hajlandó ott hagyni a Cont. Mert oké, hogy az aréna pláza nem messze van a hungexpotól, de akkor is. Ha meg kihagyom és kiderül, hogy Benji ott volt, akkor nagyon fogom utálni magam. Úgyhogy végül úgy döntöttem, hogy elmegyek. Mert oké, hogy 24-én úgyis megyek a koncertre, de az más! Regisztráltam is az oldalon, hogy soron kívül biztosan nekem is legyen velük képem. Máté pedig jön velem. *-* :) Jó lesz újra talizni! :) Ma pedig Megasztár. Nagyon várom már. *-* Meg persze a holnapot is! Nagyon imádkozom, hogy Benji ott legyen. *_______* Rajta kívül pedig ha választhatnék, akkor Bozontot és Atit vagy Rolit választanám. De ez tényleg nem lényeg, ha Benji ott lesz. A következő alkalommal pedig, ami május 5-én lesz a Westendben, akkor pedig ballagok. Bár ha addig nem lesz Benji, akkor lehet, hogy meglepem magam ballagás alkalmából és felmegyek. Persze kérdés, hogy felérek-e egyáltalán Pestre időben. Úgyhogy inkább legyen most! Május 12-én az Allee-ban lesznek, amire elvileg el tudok menni. Az utolsó pedig május 26, Mammut. Mindegyik 14:00 és 18:00 között lesz.

A napokban teljesen rászoktam a kávéra. Pedig eddig csak akkor ittam, ha megkívántam. Most viszont egész nap érzem, hogy hiányzik és hogy muszáj innom. Ami pedig szintén változás az életemben és sokkoló is, hogy már 2 hete minden egyes nap hörcsögökkel álmodok. Mindig másmilyenekkel, van hogy a sajátjaimmal, van hogy eltorzított egyedekkel. És egyszerűen nem értem, hogy miért! Mert okés, hogy mindennap játszok meg foglalkozok velük, dehát a cicáimmal, papagájommal és a tengeri malacommal is ugyanannyit foglalkozok, mégsem álmodok velük. Az álmos fejtő könyvekben pedig nem hiszek, mindegyik mást ír. Pedig biztosan van valami jelentése, hogy mindig ilyenekkel álmodok. Ráadásul az elmúlt egy héten a sulis álmaim is visszatértek. Mindig az általános iskolám és a közép iskolám tanárai, helyszínei és osztállyaim keverednek benne. És mindegyik olyan nyomasztó érzést hagy bennem reggelre. Ezt semtudom hova tenni.

Igyekszem a hétvégi Conról és a mai Megasztárról minnél előbb írni.

Dóri Rainbow. <3

Baricz Gergő koncert & Megasztár beszámoló

Ugye keddre virradó éjszaka írtam utoljára. Aznap volt a tatabányai iskolai rendezvény, melynek végén Baricz Gergő koncert volt. Felkeltem, elkészűltem, de valamiért nagyon rossz előérzetem volt. Akkor erősödött csak meg igazán bennem ez az érzés, mikor elindultam itthonról. Honvágy és halálfélelemhez hasonlóan rettegtem, és nem tudtam hová tenni. Felszálltam a buszra és minnél messzebb voltam az otthonomtól, annál jobban féltem. Mikor Vivivel a buszmegállóban találkoztam, mondtam is neki, hogy milyen rosszul érzem magam és lehet jobb lenne, ha hazamennék. De végül maradtam. Beszélgettünk, és miután ő sem akart bemenni az első két órára, ami meg volt tartva, így felmentünk az esztergomi Bazilikához, ami ugye közvetlenül a sulink mellett van. Ott a parkban elökörködtünk, képeket csináltunk. Aztán mivel közeledett a 11:00 óra, így lementünk a suli elé. Nem gondoltam, hogy ez iskola kirándulás szerű lesz, de mikor megláttam a két nagy buszt, illetve az összes végzős osztályból láttam embereket, rájöttem, hogy nem csak mi megyünk. És valamiért ez tök tetszett nekem. Visszahozta a régi általános iskolai emlékeimet. :) Elfoglaltuk a helyünket, Nóri mellett ültem, mert ő kérdezte meg előbb, hogy ülök-e mellette. Vivi pedig csak utána és mivel mindig rajtam megy a vita, így erre a döntésre jutottam, mert azt hiszem ez így igazságos. Egyébként ezért nem jó, ha egy osztályban 2 legjobb barátnőd van. Vittem magammal a táblagépet, mivel képeket és videokat ígértem a Baricz Gergő baráti csoportnak. Majdnem 2 órás volt az út, amin én végig zenéthallgattam, Benjis videokat néztem, aludtam, folytattam a történetem, szóval abszolút nem foglalkoztam a körülöttem levőkkel. Mikor viszont beértünk Tatabányára, csak ámultam és bámultam, mert nem gondoltam, hogy ilyen szép város ez. Mintha Pesten lettem volna. Aztán mikor már messziről kiszúrtam az Omega Plázát, kiabáltam, hogy megérkeztünk. Mert ugye a diákok közül én voltam az egyedüli, aki tudta pontosan hová megyünk és mi lesz a program, mert én letöltöttem a táblagépre. Aztán a tanárokkal együtt mentünk be, vicces volt amúgy, mert a 4 tanárból, akik velünk voltak, csak az egyikük tanított minket, az is csak 9.-ben. De szerencsére mind a 3 tanár, és 1 tanárnő is a jófej tanárok kategóriából voltak. :D Elmondták az időbeosztást, majd szabadprogram volt. Mi hárman, Nóri, Vivi és én együtt mentünk. Körbementünk az összes emeleten, megnéztük a kiállításokat, melyek szakmák szerint voltak bontva. Majd mivel éhesek voltunk és egyikünk sem vitt kaját, bízva abban, hogy csak lesz majd valami kajálda, elindultunk valami élelem után nézni. Majd nagy ledöbbenésünkre, minden zárva volt, ahogy egyébként az összes többi bolt is, mivel előttük voltak a kiállítások és egyéb programok. Egyetlen egy büfé volt nyitva, de az ki is használta ezt, és a péksüteményt, amit árult, elég drágán adta. Így inkább elhagytuk a pláza területét, és elmentünk egy penny marketbe, ahol egyébként nem sok minden volt, amivel jól lakhattam volna, így csak gofrit vettem. A többiek pedig szendvicset. Kiültünk a pláza meletti parkba enni, ahol egyébként rengetegen voltak. Annyira szépen volt megcsinálva az is. Egyébként mikor már beértem ebbe a szép városba a rossz előérzetem valamelyest csökkent. Az előadásokra nem igazán ültünk be, pedig elméletileg azért vitt el minket az iskola. De minket nem nagyon érdekelt. Az elsőre beültünk, de mivel az az egy óra egy örökkévalóságnak tűnt és számoltuk vissza a perceket, és szenvedtünk az unalomtól, így úgy döntöttünk, a többit inkább kihagyjuk. 15:10-kor indultunk volna haza, és mivel vészesen közeledett ez az idő, így betaláltam azt a tanárnőt, aki a mi buszunkon volt, hogy én ugyan velük jöttem, erre belevágott a szavamba, hogy és velünk is fogsz haza jönni! Mondom nem, mert én csak a koncert miatt jöttem el és amúgy is beteg vagyok. Nem akarta elhinni, így mondtam, hogy felhívom anyut és beszéljen vele, hogy ő tud róla és megengedi, hogy ott maradjak. Egy picit hazudtam is, hogy biztosan megengedje, hogy maradjak, így azt mondtam, hogy anyu jön értem. Reménykedtem, hogy anyu majd nem buktat le a telefonban. Elkezdtem hívni anyut és rögtön odaadtam a tanárnak a telefont, mielőtt azt mondaná, hogy befolyásoltam anyut a telefonban. Szerencsére anyu, magától mondta, hogy majd jön értem, a tanárnak rá sem kellett kérdeznie, szóval ez aztán a telepátia. :D Így, mivel a tanár válláról anyu levette a felelőséget, a tanárnő is rábólintott a maradásomra. Megkönnyebbültem, mert ezen paráztam egész nap, vártam a legmegfelelőbb pillanatot, hogy közöljem velük, hogy én maradok. Egyébként vicces volt, mert már az egész suli tudta, hogy én nem megyek velük haza, míg a tanárok utoljára tudták csak meg. :D Ráadásul mindig jöttek oda hozzám, hogy tudtad, hogy Baricz Gergő koncert lesz? :O Erre mindenkinek mondtam, hogy igen, én csak az miatt jöttem el. :D Miután gyülekező volt a busznál, én is kimentem velük, hogy integessek nekik. Vicces volt, hogy hallottam a névsor olvasást a buszról, és mikor a nevemhez ért és nem reagált senki, láttam az arcán az ijedtséget, mire leesett neki, hogy én vagyok, aki nem megyek velük haza. Elmentek, én pedig leültem a parkba, zenét hallgattam, beszélgettem fb üziben egy nővel, akivel Gergő által lettem jóba. :) Persze Gergőről volt szó, meg egy üzenetről, amit át kellett neki adnom. Már 15:50 volt, mikor bementem, vagyis előtte is be-be nézegettem, nehogy lemaradjak valamiről, de nem történt semmi. Ráadásul már minden iskola hazament. Kb. 30-an voltunk, amit én nagyon sajnáltam és nagyon egyedül éreztem magam. Egészen addig, amíg meg nem pillantottam az egyik üzletben Gergőt, miközben egy interjút adott. Odaálltam az első sorba, bekészítettem a táblagépet. Gergő fel is jött a színpadra, rögtön ki is szúrt magának, gondoltam is, hogy ismerős vagyok neki. Fél órás volt a koncert, az Apám hitte dallal kezdett, majd Hard To Handle, Are You Gonna Be My Girl, Csak a szívemet teszem eléd, Hajolj bele a hajamba, Use Somebody, végezetül pedig Bad Things. A hangulat nem volt az igazi, persze Gergő próbálkozott javítani rajta, de kevesen voltunk. Az volt a baj, hogy már minden iskola hazament a koncert előtt, pedig egyébként tömve lett volna a hely. Csináltam pár képet, de nem nagyon sikerültek, mert Gergő hiperaktívságát nem igazán tudta követni a gép. :( :D De a videok jól sikerültek, a Csak a szívemet teszem eléd-et, a Use Somebody-t, és a Bad Things-et vettem fel. A koncerten egyébként furán éreztem magam, nem volt meg az az érzés, mint az előző koncerteknél, mikor láttam Gergőt. A koncert végén én is sorba álltam, majd mikor sorra kerültem, átadtam az üzenetet, majd megjegyezte, hogy milyen ismerős vagyok neki, de rá is jött, hogy a Vacsora estről. Olyan jól esett, hogy így megjegyzett. Aztán megkérdeztem, hogy mondd-e neki az a név valamit, hogy Dóri Rainbow? Mivel hát ugye már én is a csoporthoz tartozok, és sokat írok oda, megosztom az információkat és élményeimet. Még a vacsora estes koncertnél tetszett meg nekem az, hogy milyen jó családi légkör alakult ki a rajongók között, akik szinte mind felnőtt, családos emberek. Úgyhogy én is elkezdtem beszélgetni velük és mostmár én is tagja vagyok a csapatnak és nagyon jó érzés! :) Szóval ott tartottam, hogy Gergőnek ismerős volt a név, így mondtam neki, hogy én vagyok az. Erre ő megörült és ezt mondta: ja, te vagy az? :D Dejó! :D Ez is nagyon jól esett. Kicsit zavarban is voltam és nem tudtam rendesen kommunikálni és a szavak sem akartak az eszembe jutni. Utálom ilyenkor magam, mikor az izgulás az önkifejezésem rovására megy. Csináltam vele még egy közös képet, de ez nem sikerült jól, mert egy kiscsajt kértem meg, de úgy látszik remegett a keze, mert az én fejem tiszta homály lett. De nem akartam még egyet csináltatni, mert már így is több ideig beszéltem Gergővel, mint mások. Viszont, mivel volt pár plakát kitéve a színpad környékén, így leszólítottam egy biztonsági őrt, hogy leszedhetek-e egyet. Mert amúgy tudtam, hogy úgyis igent mond, csak nem akartam azért kérdezés nélkül neki állni, nehogy aztán meg balhé legyen belőle. Jófej volt, mert még segített is az elején leszedni, de nem jött le. Szóval arrébb mentem és a műanyag falról sikerült leszednem egyet. Visszamentem Gergőhöz, megvártam, míg mindenki lemegy, majd utolsóként megkértem, hogy azt még írja alá nekem. Ezután elköszönt, majd elment. Én pedig a főbejáraton át mentem ki. Utoljára körülnéztem, mert ki tudja, hogy járok-e még valaha többet arra?! Egyébként én betegesen tudok ragaszkodni tárgyakhoz, helyekhez, eseményekhez, és persze személyekhez. A buszmegállóban pont egy olyan lány állt, aki a koncerten is részt vett, így tőle kértem segítséget, hogy hogyan jutok vissza Esztergomba. Illetve a buszpályaudvarra. Felszálltunk egy helyijáratra, ami fura volt nekem. Legalább 20 percet utaztam, és mivel a lány nem volt túl beszédes, sőt semennyire, így a csendben végig azon agyaltam, hogy mennyivel másabb volt ez a Baricz Gergő koncert, mint a másik. Akkor szárnyaltam a boldogságtól, sőt még hetekig ebben az állapotban voltam. Teljesen boldogsággal töltött el, hogy végre láttam, beszéltem vele, közös képem készült vele, az autogram pedig azóta is az ágyamnál van kirakva. Viszont most valami hiányzott. Egyrészt a hangulat sem volt az igazi, Gergő is fura volt, talán az is közrejátszott, hogy nem az első közeli találkozásom volt vele, egyedül is voltam. Meg padlón is vagyok kicsit. Talán ezek lehetnek az indokai annak, hogy most nem lombozódtam fel. De ez nem azt jelenti, hogy nem éreztem jól magam! Mert de. A koncert jó volt, hiányzott is már Gergő. Örültem, hogy viszont látom, mert az előző koncert óta közelebb kerültem hozzá. És még mindig ő a fő kedvencem. Végre megérkeztem ahhoz a megállóhoz, amelyhez a legközelebb van a pályaudvar. Meg is találtam, tudtam, hogy 17:45-kor megy a busz, csak meg akartam keresni, hogy hányas számú megállóból. Miután megtaláltam és mert volt még fél órám, bementem az ott lévő bevásárló központba, mert kíváncsi voltam milyen. Kicsit Corvinra emlékeztető volt. Bementem a Deichmann-ba, mert az a kedvenc cipőboltom és kíváncsi voltam, hogy az a tornacipő, amit kinéztem a honlapjukon, hogy néz ki élőben. :D Persze nem találtam meg.. -.- xD Aztán kimentem a buszhoz, mert ugye még sosem jártam Tatabányán és nem tudtam, hogy itt mikor áll be a busz, mikor lehet felszállni, stb. Előtte megkérdeztem az ott várakozókat, hogy ez most merrefelé fog menni? Mert két iránya van, és igazából mindkettő jó lenne nekem, de az idő és pénz miatt nem volt mindegy. Senki nem tudta megmondani, hogy ez merre fog menni, mert senki nem ment Esztergomba vagy Dorogra. Így a sofőrt kérdeztem meg, aki nagyon bunkón reagált és hátraküldött, mire mondtam neki, hogy dehát jegyet akarok venni. Erre ő: akkor meg azt mondjad. Hát mondom, hogy dehát épp ezért kérdeztem. Míg végül kinyomtatta nekem a hosszabb útra szóló jegyet, tehát Esztergomig. Majd mivel nem volt több apróm, 5000-sel fizettem. Erre ő a 4000 ftot csak 200 ftosokban adta vissza. Azt hittem lehidalok. Erre még hozzá teszi, hogy tessék, beoszthatod egész évre! Én szóhoz sem tudtam jutni a döbbenettől. :| Leültem, de még mindig nem tudtam felfogni, hogy hogy lehet ilyen bunkó és flegma buszsofőr?! De túltéve magam rajta, megnéztem, hogy sikerültek a képek és videók. Ami kép jó lett, fel is töltöttem Gergő oldalára a többieknek. Írtam egy rövid beszámolót, majd a videokat is feltöltöttem nekik apránként. Olyan jó érzés volt, mikor megdicsértek és megköszönték az igyekezetemet. :)
3 órás volt összesen az út, mert ugye 20 perc volt a helyijárat. Utána 2,5 óra ez a busz, majd mivel átbaszott a sofőr, és mégis Dorog felé mentünk, így pont elértem a buszomat, szóval 10 perc múlva már itthon voltam. Élménybeszámolót tartottam itthon is, megnéztem az aktívot, mert ugye minden nap van benne Megasztár, majd a Jóban Rosszbant, közben a Megastoryt, aztán befeküdtem az ágyamba, és azt terveztem megírom a blogot, csakhogy rosszul lettem. Fájt mindenen és nagyon durva hányingerem támadt. Ráadásul nagyon szar kedvem lett. Így inkább elmentem aludni. Reggel már jól voltam. Majd mikor Benji kilinkelte a zenekara oldalát, már a kedvem is jobb lett. Már kerestem korábban a zenekarát, de nem találtam, szóval örültem, hogy most megmutatta. Persze több se kellett nekem. Egész nap ezzel voltam elfoglalva. Visszanéztem az összes videót, ami csak volt róluk a youtube-on, vagy ahogy Benji mondaná: Dzsátubi. XD Meghallgattam a számaikat, le is töltöttem amelyik tetszett. Ha már a lemezüket sehol sem találtam, pedig szívesen megvenném. De ezek szerint nem is jelent meg úgy, pedig lemezbemutató koncert volt. Visszaolvastam mindkét hivatalos oldalon illetve csoportban, amiket írtak, mert tudni akartam, hogy mik történtek velük, mikről maradtam le. Sajnálom, hogy korábban nem ismertem őket. :/ De sejtettem, hogy már láttam őket valahol, mert csengett a fülemben a zenekar neve. Tudtam, hogy hallottam már valahol, erre mikor kiderült, hogy az X-Faktorban, a Csillag Születikben és a klipversenyben is voltak a zenekarral, rájöttem, hogy a klipversenyből ismerős. Viszont hiába erőltettem meg az agyam, nem emlékszem, hogy akkor feltűnt-e, hogy Benji az énekes vagy pedig nem. Mert rémlik valami, hogy felismertem valakit és tök örültem neki, de már nem emlékszem, hogy ki volt az. :( A klipversenyt pedig nem tudom megnézni, mert az rtl klub oldalán a videokat valamiért nem nyitja meg a táblagép. Szóval ez rejtély marad egyenlőre. Egyébként fura volt régi felvételeket nézni Benjiről.. Mintha nem is ő lett volna, dehát mindenki változik. :)

Egyébként este felé már megint rossz kedvem volt, múltkor említettem, hogy kezdek beleesni valakibe. Hát akkor éppen a padlón voltam emiatt. :( Idézeteket, idézetek után olvastam, ami persze nem segített, sőt!… De megkönnyebbültem, hogy el tudtam mondani ezt valakinek, aki ahogy eddig is, most is meghallgatott, segített, és megőrzi a titkomat, mert nem lenne szerencsés, ha kiderülne, hogy ki az illető. Csütörtökön voltam dolgozni, kaptam pár háttérinfot, hogy mégis miket mondtak rólam a hátam mögött. Szóval fel voltam készülve a legrosszabbra is. Nagyon jó kedvvel ébredtem, így elterveztem, hogy akármi is történik, nem hagyom magam. De nem is volt semmi durva. Erre inkább nem is pazarlok több sort. Ma pedig nem voltam suliban, mert ugye ki vagyok írva. Voltam dokinál még szerdán, és az orvos még egy hétre kiírna és felírt még két doboz gyógyszert. Viszont nem engedhetem meg magamnak, mégha szeretném is, hogy itthon pihenjek még. Szóval jövőhéttől újra minden a régi lesz. Persze, ha a hétvége folyamán nem esek vissza, mert már csütörtökön is újra fájt a huzat miatt az arcom. Szóval ma csakis a Megasztár körül forgott nekem a napom. Mivel már tegnap este feltették a Megasztár oldalára, hogy melyik dalok fognak elhangozni a mai döntőben, így hát reggel, vagyis hajnalban mikor felkeltem, ezzel kezdtem el foglalkozni. Mert ahogy múlthéten, most is kitaláltam, hogy vajon ki melyiket fogja énekelni. De most sokkal nehezebb volt. Nem is voltam benne biztos, hogy sikerült megcsinálnom hiba nélkül. Ádám, Balázs és István dalaiban nem tudtam egyről a kettőre jutni. Nyitottam egy füzetet is, amibe hétről hétre majd leírom a dalokat, a tippjeimet, aztán azt, hogy végül ki adta elő. Odaírom a végére azt is, hogy mennyit találtam el, meghogy kit milyen “tapssal ” láttam el a Megasztár alkalmazásban. Szóval szépen lefoglaltam magam ezzel. :D Viszont közben nagyon izgultam. Egyszer nagyon rossz előérzetem volt, máskor pedig úgy éreztem, hogy nem lesz semmi baj. Hogy Benji még nem eshet ki. Még nincs itt az ideje! És hogy nem tehetik ezt velem!

Közben délután tettem pénzt a bankszámlámra, mert ugye meséltem, hogy jártam. Most viszont éppen ezért, mert így biztosan le fogom tudni tölteni a dalokat. Délután le is töltöttem Bozont Lazy Songját, mert ugye ezt nem sikerült múltkor. Aztán vártam az estét. Nagyon durván gyorsan eljött. Egyszercsak azon kaptam magam, hogy aktív, onnantól kezdve pedig már lekötött a tv. De ez azért van, mert délután 3 óta blogot vagyishát ugye ezt a bejegyzést írom. Aztán Jóban Rosszbanig sikerült megírnom addig, hogy Benji nem eshet ki. A többit pedig már most, a Megasztár után írom. De most telefonról, mert rájöttem, hogy így még mindig gyorsabb, mert a telefonomon van billentyűzet és nem érintőképernyős. És t9el olyan gyorsan tudok gépelni, hogy mások is megirigyelhetik. :D Szóval megírom fbn üzenetben és elküldöm Kishercegnek. Mindig neki küldök el amúgy ilyeneket. :) És akkor onnan kimàsolom táblagéppel ide. Na de akkor térjünk is rá a Megasztárra. Végül egy dalt tévesztettem el, ez pedig Horváth István dala volt. Nem gondoltam, hogy ő ezt fogja énekelni. Mikor elkezdődött a műsor és az elején mutatták, hogy ki melyik helyen áll, akkor látva, hogy Benji mennyire elől van, megnyugodtam. Bozont utolsó helyén pedig nem aggódtam, mert tudtam, hogy ő majd úgyis feljön. Leírom, hogy kit hogyan értékeltem.
OFF: Szűcs Ádám, Radics Gigi, mivel nekem Ádám semmilyen, Gigi hangját meg nem tudom elviselni, akármennyire is tehetséges.
LOL: Horváth István, Farkas Jenser Balázs. Ők sem fogtak meg.
WOW: Szakos Andi, Nagy Adri, Kullai Timi, Bihal Roli, Talán Ati.
OMG: Burgess Benji, Nagy Kristóf Bozont. Benjinél nagyon izgultam, végig összekulcsolt kezekkel, imádkozva, s lélegzet visszatartva figyeltem. De már mikor megjelent a színpadon, tudtam, hogy ez most sikerülni fog! És sikerült is! Profi volt. És azért tetszett főleg, mert itt legalább tényleg ő volt és beletette a hülyeségeit is. És durva, de ő az egyetlen srác, akit még göndör hajjal is cukinak találok. :D Nagyon boldog voltam, mikor a zsűri is szétdicsérte őt.
Bozont pedig, ahogy eddig mindig, most is profin megoldotta az ő lazaságával, meghát ő is annyira hülye. :D Szinte biztos voltam, hogy hátradőlhetek, mert azt megint megéreztem, hogy ki fog kiesni. De azért volt bennem egy kis feszültség az eredményhirdetésnél. Mikor viszont másodjára kimondták Benji nevét, annyira, de annyira boldog lettem! Innentől kezdve már egyértelmű volt számomra minden történés. És így is lett! Szerencsére a búcsúdalt mostmàr Caramel nélkül énekelték. Nagyon várom a jövőhetet, mert kíváncsi vagyok erre a vonzerős dalokra. :P:P És nagyon várom, hogy majd én is elmehessek egy mega klubkoncertre. *_________________* És amúgy már rögtön mikor Benji énekelt, értékelték és elhagyta a színpadot, letöltöttem az American Idiot dalt tőle. Annyira jó ötlet volt ez a dalok.hu oldalos stúdiós megoldás. *-*

Visszatérve a hajnali kelésre, tényleg durva, hogy a betegségem óta, hogy átalakult az alvásom. Fent maradtam éjszaka kettőig, de mégis mindig felkeltem 4 és 6 óra körül minden egyes nap. Majd 8kor is, és mivel minden napra volt elfoglaltságom, így sosem aludtam ki magam délután vagy valamikor. De nem csak az alvás változott meg a betegségem óta, hanem az evéssel is gondom van. Vagyis konkrétan nincs semmi para, csak nem vagyok éhes, nincs étvágyam, nem is tudok enni, csak pár falatot tuszkolok magamba, de nem vagyok rosszul, nem hiányzik. Durva..

Na azt hiszem most ennyi. Remélem semmit sem hagytam ki. Már 3 óra, reggel pedig kelés és meló.

Dóri Rainbow. <3

Anti Fitness Club @ Morrison’s Közgáz [2012.03.03.]

Még mindig könyvtárból jelentkezem és nagyon úgy néz ki, hogy jó pár ideig még így lesz, mert ez a laptop ügy nem akar rendeződni. Na de térjünk a lényegre.

Megint csak meló után mentem dolgozni, úgyhogy nagyon gyorsított tempóban kellett elkészülnöm, mert négyig dolgoztam, anyu értem jött, majd a fél 6-os vonattal már mentem is fel Pestre. Vagyis mentünk, mert Kittit elhívtam magammal, mert ő amúgy is majdnem egy éve volt utoljára AFC-n, meg akárhol, vagy akárhányszor talizunk csak pár szót váltunk. Viszont most jó volt nosztalgiázni. Picit több, mint egy óra alatt fent is voltunk. Benéztünk a Westendbe, mászkáltunk, majd elindultunk Morriba, ahol Kitti egyébként még sosem volt. Én meg ugye már szinte csukott szemmel is odatalálok. :D Bementünk, ismerős arcok mindenfelé. Rögtön meg is találtam Lynáékat, merthát hol máshol is lettek volna, ha nem a karaoke teremben?! Egyébként már nagyon hiányzott minden és mindenki, AFC-vel együtt persze. Aztán szépen lassan megérkezett mindenki, teljes lett a csapat. :) A 8 illetve hát ugye 9 órás kezdésből, háromnegyed 10 lett. Persze mondanom sem kell, hogy kivoltam. Írtam is az üzifalukra, hogy: “Igen csak illene már kezdeni. Gondolhatnátok azokra, akik el szeretenék érni az utolsó vonatot/buszt… “

Majd kezdődött a koncert, a dallistát inkább megosztom képben, mintsem leírom. Megint Fekáét szereztem meg. :)

Tetszett, hogy végre változatos volt a lista. Mondjuk a Depeche Mode feldolgozás helyett szívesebben hallgattam volna a Beleremeg a föld című új szerzeményüket. Egész hosszúra sikeredett a koncert és fura volt, hogy egy meglepetés vendég sem lépett színpadra, de mint elmondták egyikük sem jött el végül, akit meghívtak. Pedig Gabi és Johnny is hiányzik már. A koncert egyébként tetszett, zavaró tényező is csak a közönség egy-két tagja miatt volt nekem, de túl tettem magam rajta. Csak sajnos Fekát nem láttam szinte koncert közben, mert pont olyan szögben álltam, hogy ToMi kitakarta őt. Viszont a Még vár ránk ez a Föld közben sikerült az első sorba tolakodni magam, mert mindenáron én akartam megkaparintani Feka játszási listáját. A koncert után ránéztem az órámra és hát elkönyveltem, hogy az utolsó vonatot már nem érjük el. Értelme nem lett volna elindulni, hiszen 20 percünk lett volna a vonatig és annyi idő alatt nem értük volna el. Szóval ott maradtunk. Felhívtam anyut, hátha értünk tud jönni, de nem. Aztán RoN felajánlotta, hogy aludjunk nála, ami jó ötletnek tűnt és nagyon kedves volt tőle. De aztán végül Kitti szülei feljöttek értünk. Szívesen mentem volna RoNékkal, csak éppen nekem reggel meló volt, így pedig nem olyan buli, hogy szinte semmi alvás nélkül végig dolgozzam a napot. Viszont amíg Kitti szülei felértek értünk, mi még visszamentünk. Kijöttek ToMiék dedikálni, így ahogy ti is láthatjátok, alá is írattam a szerzeményemet. Jó volt Petit látni, és nagyon jól áll neki ez az új, hosszabb haj. Rohadt jól nézett ki vele. :O :P Feka meg hát, mint mindig, most is nagyon cuki volt. ♥ Csináltam is vele közös képet megint. *-*

Aztán megpillantottam Talán Attilát is, aki egyébként máskor nem érdekelt volna, csakhogy végig futott az agyamon, hogy ő ugye Megasztáros lett és méghozzá Bozonttal lakik együtt, szóval mi van, ha nem csak ő van itt?? De gyorsan elvetettem az ötletet. Aztán mentem tovább és kit pillantottam meg? :| Bozontot. :OO Aztán leesett minden. Mindig mondtam, hogy nagyon nagyon ismerős ő nekem valahonnan, erre mindenki azt mondta, hogy igen, mert a Superhero énekese. De tudtam, hogy nem ezért, mert okés, hogy vágtam az melyik zenekar, de nem néztem/hallgattam annyit őket. Viszont mostmár tudom, hogy itt, AFC-n láttam én már őt, tök emlékszem mostmár. Annyira durva. :O :D Szóval miután már jó néhány perce bámultam és győzködtem magam, hogy ez biztos ő és menjek oda, így le is szólítottam. Vivinek kértem először autogramot, mivel hát… ő nem kicsit oda van érte. :P Szóval rögtön ő jutott eszembe, mikor megláttam. Persze utána magamnak is kértem. Annyira közvetlen meg jó fej volt. :) Így végül még egy közös képet is csináltam vele. :D

Mondta, hogy tegyem fel fb-ra és jelöljem be rajta. Dehát nem tudom, mert még nem jelölt vissza. :D Na mindegy.. Annyira örültem, hogy találkoztam vele. Mert amúgy nagyon szurkoltam neki és ő lett az első kedvencem az idei szériában. Most pedig csak így simán találkoztam vele, pedig nem is számítottam rá. Megkérdeztem, hogy bekerül-e, de erre egy olyan választ kaptam, hogy nézzem a műsort.. illetve vágott hozzá egy fejet is, amiből azért én levágtam, hogy mi a helyzet. Ezután nézelődtem össze-vissza, hátha még valakit meglátok, ha már ők itt vannak. Vagyis konkrétan csak Benjit kerestem. :P Olyan jó lett volna, ha ő is ott van. *-* Úriisten *__*
De nem volt ott. Ideig néztük, ahogy karaokeznak, majd elköszöntünk mindenkitől és kimentünk a villamos megállóba. Csakhogy azt elfelejtettem, hogy a villamos csak éjfélig jár, szóval változott a terv, mivel így se az árpád hídhoz, se a nyugatihoz nem tudtunk elmenni. Kitti szüleinek próbáltuk elmondani hol vagyunk, még jó, hogy ott van a Váci utca és a Szabadság híd. Átmentünk a hídon, mert valamiért logikusnak tűnt, hogy a Budai oldalról jönnek. Ott vártunk, elszórakoztunk a körül vevő épületekkel meg hídakkal, mire végre hívtak a szülei. Szépen sétálhattunk vissza a hídon, mivel már a rakparton vártak minket a másik oldalt. Mindegy, jó móka volt. Nem sűrűn mászkálok az éjszaka közepén a hidegben Pesten, ráadásul egy hídon. :D Igazából sajnáltam, hogy nem maradtunk még a Morriba, mert annyira jól éreztem magam. Dehát majd legközelebb!

Kb. 3/4 2 környékén értem haza. Zelda volt olyan kedves és megvárt, szóval élménybeszámolót tartottam neki, majd ettem is, mivel a sietés és idő hiány miatt az elmaradt a koncert napján. Végül 4-kor mentem el aludni, de még így is volt 5 órám kipihenni magam.

Szándékosan nem írtam most AFC-ről sok mindent.. Mikor késtek és ott álltam a tömegben, levegőhiánytól küzködve, cigifüst miatti mérgemben, eldöntöttem, hogy nem fogok írni erről a koncertről, vagyis nem úgy, mint eddig. Mindig leírtam, hogy mi tetszett, vagy inkább mi nem. De mostmár nem foglalkozom ezzel, mert felesleges. Úgysem fog megváltozni bennük semmi azáltal, hogy én leírom azokat. Szóval ezért nem írok se ToMiról, se Marekról, se Mikiről.

Egyébként május 19-én lesz a lemezbemutató koncertjük. Több információt még nem árultak el róla. Hát kíváncsi leszek, hogy mire készülnek. Arra gondoltam, hogy lehet a PeCsa-shoz hasonló lesz. Szerencsére akkor már nem dolgozom, így nem kell attól félnem, hogy nem tudok elmenni. Bár más közbe jöhet, de remélem nem fog, mert ott akarok lenni!

És akkor most egy kis hét beszámoló..

Pénteken írtam, hogy mennyire ki vagyok bukva a családom miatt. Tényleg későn mentem csak haza, viszont mikor már otthon voltam, jobb volt a helyzet. És a sok felesleges vita után végül csak az enyém lett a táblagép. A kedvem pedig újra a régi lett. Sőt este nagyon örültem, mikor Benji bekerült a megasztár döntőbe. *-* Nekem muszáj lesz majd vele találkoznom valahol valamikor. Váárom, hogy kiderüljön, hol lesz a megasztár-ház idén. Tuti felmegyek majd, mert nekem látnom kell őt élőben is!
Fent maradtam ezen a napon fél 1-ig, mert meg akartam nézni a Reflektort, mivel az a hír kezdett terjengeni, hogy most lesz az a Gergős-Verás riport, amit már mióta ígértek. Nagyon álmos voltam, de tartottam magam, erre nem is volt! Annyira felháborító volt. 3 órával többet aludhattam volna.
Szombaton volt AFC.. Vasárnap ugye dolgoztam, illetve tudomásomra jutott egy koncert, méghozzá X-Faktor jótékonysági koncert. Baricz Gergő, Barna Gergő, Kováts Vera, Hajdu Ikrek és Apollo 23 fog részt venni rajta. Több se kellett nekem, meg is rendeltem a jegyet, méghozzá VIP-set. Nem tudom, hogy náluk mit takar a VIP-jegy, de mindenesetre nekem az kellett.
Aztán belegondoltam, hogy érdekes egy szituáció lesz a részemről, hogy mind a két Gergő részt vesz a koncerten… De nagyon várom! Ráadásul kiderült az is, hogy Baricz Gergőnek lesz tatabányai iskolai rendezvényes koncertje és én már meg is terveztem, hogy megyek, mert 2 óra innen busszal, mikor hétfőn megtudtam, hogy pont oda megyünk mi is az osztállyal. Nem tudom, hogy örüljek-e ennek, vagy pedig nem. Gondolkodom, hogy én külön megyek, mert mi van ha mi a koncert részén már nem is maradnánk ott? Meg amúgy sem leszünk szabadon szerintem és akkor meg lehet le is maradnék róla. Szóval még kiderítek erről a napról mindent, mielőtt döntenék.

Vivinek odaadtam az autogramot, aki meg is könnyezte, úgy örült neki. :) Teljesen feldobott ez az érzés.
Aztán még mindig ennek a napnak a délutánján befogadtam egy cicát, mert az egyik rég óta ismert barátom elköltözik és a cicust nem vihetik magukkal. Picúr a neve és nagyon aranyos, csak nehezen viseli el a többi cicát, mert ő egyedüli volt eddig, ráadásul hisztis is. Pedig én a barátságos cicákat kedvelem jobban, mint az én Csongim, meg mint amilyen Kisherceg is volt. Nem pedig az ilyen elkényesztetett cicákat, mint amilyen ez is. De mindegy, azért már nagyon megszerettem őt. És én lettem a gazdija.

A suliban amúgy még gázabb a helyzet. Eygre szigorúbbak a szabályok. Teljesen úgy érzem magam, mint egy börtönben. Kiborít a bezártság. Ráadásul meggyanúsítottak, hogy cigiztem, felírtak és azt mondták intézkednek. Fel voltam háborodva, mivel én nem dohányzok és mert amúgy is a suli területén kívül voltunk. Megőrülök már… így tönkre tenni a hátralévő 2 hónapunkat.

Más szerintem most nincs. Beteg vagyok. Kezdődött a gyengeséggel, fejfájással, majd torok fájással, köhögéssel, tüdőfájással, nehéz levegővétellel, most pedig folyik az orrom egyfolytában. Szóval nagyon “jó”. De nem megyek orvoshoz, mert ígyis-úgyis kell mennem dolgozni. Úgyhogy majd elhitetem magammal, hogy nem vagyok beteg és akkor megint majd kihordom lábon, ahogy eddig is tettem.

Dóri Rainbow. <3

Baricz Gergő zenés est @ La-Guna Étterem [2012.02.05.]

Igaz már rég meg kellett volna írnom eme beszámolót, de olyan dolog történt szerdán, amire egyáltalán nem számítottam. Teljesen felforgatta az egész hetemet. De erről majd később.

Először fontosnak tartom leírni azt, hogy azért ezt a színt választottam, mert Gergő kedvenc színe a zöld és mert van egy ilyen színű pulcsija, amit már nagyon sokszor láttam rajta. Kíváncsi voltam, hogy vajon a koncertre is abban jön-e, de nem. Kár, pedig ez lett a kedvenc pulcsim tőle. :P De mindegy, a feketében is jól nézett ki!

Már korán reggel felkeltem, hogy mindennel készen legyek, mert a 3/4 1-es busszal én már úton voltam fel Pestre. Mátéval megbeszéltük, hogy korábban találkozunk, mivel a Corvinba akartam menni még a koncert előtt. Kicsit vicces és hosszadalmas út volt, de sikeresen odaértünk. Útközben pedig sok-sok telenoros Gergős-Verás  plakátot láttam. *-* Persze, hogy még jobban zsongtam a koncert miatt. Azon gondolkodtam, hogy ha Pesti lennék, akkor elég lenne kitennem a lábamat otthonról reggel suliba menet, mert meglátnám a plakátot és rögtön jó kedvem lenne. *-* Én még sosem voltam a Corvin negyedben, legalábbis azóta nem, mióta ilyen felkapott és átalakított hely lett. Sajnos, mivel minden hétvégén dolgoztam, sosem volt alkalmam felmenni a Corvinos koncertekre, vagy csak meglesni őket, hol is laknak. Pedig nagyon szerettem volna. Ezért akartam most, hogy ráértem, megnézni magamnak a környéket. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem, de nagyon tetszett a sétány meg a lakópark. A pláza viszont már kevésbé. Olyan fura volt, meg semmi bevásárlóközpont hangulata nem volt. De azért mi szó szerint körbe jártuk az összes emeletet. Égtünk egy sort a lifttel, én meg a mozgólépcsőnél is. xD Csináltam képeket kintről, meg egy angyalkás állító tábla elé is beálltam Máté kedvéért. :D

Sajnos arra nem jöttem rá, hol is laktak pontosan, de a tudat, hogy nap, mint nap itt voltak, olyan jó érzéssel töltött el.

Innen, mivel eléggé elment az idő és már 3/4 5 volt, elindultunk Csepelre az étterembe. A Hévezés tök tetszett és nem is volt olyan hosszú az út, mint amennyit az útvonal tervező írt. Pedig már tök beparáztam, hogy nem fogunk odaérni időben. Csepelen, mikor leszálltunk, kerestem azokat az utcákat, amit én térkép szerűen leírtam magamnak, de sehol sem volt, így egy kis sarki büfénél kérdeztem meg merre menjek. Pontosan tudták hol van az Étterem, így mi is könnyen odataláltunk az útmutatásuk szerint. Már nagyon izgultam. Még a buszon fel Pestre teljesen ráhangoltam magam az estére. Gergőt hallgattam és megnéztem a kedvenc videómat is, amit már itt is megosztottam egyszer. A reflektoros Demes Tomis, közös házas interjúról van szó.
Mikor az étterem elé értem, rádöbbentem, hogy teljesen nem ilyennek képzeltem. Egy nyugodt, picit kihalt utca végén volt. Még vártunk odakint, mert meg szerettem volna várni, hogy Gergő megérkezzen. Nem tudom miért, de szeretem tudni, hogy ki milyen autóval van és főleg mi a rendszáma, a biztonság kedvéért, ha esetleg látnám valahol. :P De nagyon hideg volt és már fél 6 is elmúlt, úgyhogy bementünk. Bent egy nagyon szép belső tér fogadott minket és egy kedves szervező nő lépett elénk. A nevem bemondásával az asztalunkhoz kísértek, ami szintén nagyon jó helyen volt. Nem győztem körül nézni és felfedezni a hely érdekességeit. Nagyon jól ki volt alakítva minden. Amin csodálkoztam, az az, hogy velünk egyidősek nem voltak, csak felnőttek és pici gyerekek, akiket a szüleik hoztak magukkal. Amint elfoglaltuk a helyünket, Gergő is megérkezett. Annyira durva volt ilyen közelről látni. Máté megszólal: “Úristen, olyan, mint a tvben! :O” xDD Egyébként ő nem szereti őt, mármint nincs vele semmi baja, de nem is tartozik a kedvencei közé. De mivel megkértem, eljött velem! :) Sokan már ekkor letámadták Gergőt, de én csak a koncert végén akartam odamenni hozzá. Pontosan 6-kor el is foglalta a “színpadot”. Rajtam meg még jobban eluralkodott az izgulás és a remegés, pedig szauna szintű melegség volt az étteremben, mégis mintha most fáztam volna. Gergő az Apám hitte dallal kezdte. A további számok sorrendje nem 100%-osan biztos, mert nem emlékszem rá teljesen és kértem segítséget a többiektől Gergő üzenőfalán. Legnagyobb meglepetésemre még Gergő is írt rá. Ezt: “:)) Szia :D segítenék de még jómagam sem tudom :P”
:D Szóval ami biztos, hogy a második A Little Less Conversation, utána Use Somebody, ami azok a dalok közé tartozott, amit a legjobban vártam. Csak úgy szárnyalt a csendben a hangja. A Csak a szívemet teszem eléd jött ezután, amit már másodjára volt alkalmam hallani tőle. Hajolj bele a hajamba volt a másik, amit vártam, mert az Aréna koncerten is olyan jó volt élőben (is). Ezután Bad Things következett. Felkonferálta a Hard To Handle számot, hogy elején nem is szerette, hanem ez Keresztes Ildikó kedvence volt. Majd nem is ez a szám következett, hanem a Wonderful Life. Vicces volt. :D De ezután télleg a Hard To Handle jött. Aztán elköszönt. Vissza-visszázás után pedig még elénekelte nekünk az Are You Gonna Be My Girl-t. Imádtam, hogy minden számnál ilyen őrült volt. Hangulatot csinált az biztos! :D
Viszont hamarabb vége lett, mint gondoltam, de nem volt időm szomorkodni, mivel ezután elővettem Gergő első X cd-jét, amit már december óta, mióta megjelent és már aznap meg is vettem, azóta várom, hogy aláírathassam. Annyira durva volt ilyen testközelbe kerülni vele, de ekkor már teljesen hozzászoktam a jelenlétéhez és nem izgultam annyira. Vártam, hogy sorra kerülhessek. De addig is figyeltem, amit mondd és tesz, mert egy pillanatról sem akartam lemaradni vele kapcsolatban. Mikor én következtem annyira fura volt, hogy csak nekem köszönt, rám néz és hogy beszélgetek vele. Nem vagyok fanatikus, de szeptember óta kedvelem őt és egyre jobban és jobban megszerettem, mígnem a fő kedvencemmé vált és nem csak az X-Faktorban, hanem az összes kedvenc előadóm közül. Nem csoda hát, hogy ennyire megérintett, hogy most, fél év után ilyen közelségbe kerültem vele. Nagyon kedves, vicces meg aranyos volt, de cseppet sem lepődtem meg ezen, hiszen eddig is tudtam, hogy egy nagyszerű ember! A cd-n kívül egy autogram kártyára is kértem tőle aláírást, mert ki akartam tenni a falamra a többi közé. Jó erre ébredni, kinyitom a szemem és rögtön ezt látom meg először! :) Majd pedig közös képet is készítettem vele. Emlékszem, hogy az Aréna-koncert után decemberben majd egy órát vártunk kint Mátéval a szakadó esőben, bejáratról bejáratra menve, hogy kijöjjön és aláírathassam a cd-t és képet csinálhassak vele. Akkor annyira távolinak tűnt ez az egész. Most meg minden teljesült, amit csak szerettem volna! Megköszönte, hogy eljöttem, mosolygott is hozzá, nekem pedig annyira jól esett. A háttérből figyeltem őt tovább, megbeszéltem Mátéval, hogy addig ne menjünk el, míg ő itt van. Nem voltunk sokan a koncerten egyébként, de mégis olyan sok időt töltött velünk, mintha legalább 100 rajongó lett volna ott. Mindenkivel nagyon kedves meg barátságos volt, nyitott is mindenki felé, minden kérést teljesített és egyáltalán nem az látszott rajta, hogy muszájból teszi mindezt, hanem tényleg élvezte! Mivel láttuk, hogy már készülődik menni, mi is felöltöztünk és egy ideig bent, majd pedig már kint várakoztunk tovább. Senki más nem volt kint az épület előtt, csak mi ketten. Aztán Gergő is kijött a menedzserével, ránk nézett és elköszönt! Annyira aranyos volt! Megvártuk, míg elhajtanak, én pedig akkor fogtam csak fel ezt az egészet. A féle álom volt ez az elmúlt hónapokban, hogy találkozzak vele és most mindez teljesült, nem is akárhogyan! Az egész este jobb volt, mint amilyenre számítottam. Visszafelé annyira a fellegekben jártam, hogy el is tévedtünk. xD Dee utána urai voltunk a helyzetnek és könnyen visszataláltunk, csak így lekéstük a Hévet, de nem bántam. Elvoltunk, és a hideg sem zavart, egyébként is jól bírom téli gyerek révén. A metró megállóban megint csak volt egy telenoros plakát, úgyhogy kihasználtam az alkalmat és lefényképeztem, majd pedig Máté fényképezett le engem előtte. :D Jött a metró és búcsút vettünk egymástól, mivel Máté a népligetben lakik. Ezúton és itt is megköszönném neki, hogy ismét eljött velem! Az X-Faktoros koncertre is vele mentem. És most sem jöhetett volna szóba senki más. Tulajdonképpen neki sem volt más választása! :P De szerintem nem bánta meg, hogy eljött velem mindkettőre, úgyhogy remélem az összes hasonló ilyen koncertekre is majd eljön velem. Azért is szeretek vele menni, mert ő annyira át tudja érezni a helyzetem ilyenkor, mert ő is nagy fan, csak ő Britney-é, de attól még tudja, hogy egy plakát vagy akármi mennyire fel tudja dobni az embert. És ő abszolút benne van minden hülyeségben is, amit szeretnék. És míg más húzná a száját hasonló helyzetekben, ő megértő és lelkes. Mikor áradoztam neki akár most, akár az X-Faktor koncert előtt és után, ahelyett, hogy fárasztottam volna őt, inkább bekapcsolódott. Szóóóval ezért is szeretek vele elmenni mindenhova, vagy éppen házibuliba, találkozókra, akárhova, mert mindig feltaláljuk magunkat. :) Ja és tökéletesen tudunk együtt melegszendvicset odaégetni. xDD

Mivel a buszomat már nem értem volna el, így a Nyugatiba mentem. Úgy volt, hogy 21:29-kor megy a vonat, ehelyett 21:20-kor indult, az én órám pedig már pontosan annyit mutatott. Tudtam, hogy siet egy percet, így futni kezdtem és szerencsére elértem. Felszálltam és már indult is. Hazafelé Gergő hallgatása közben átgondoltam az eseményeket és egész úton mosolyogtam magamban. Fél 11-re hazaértem, élménybeszámolót tartottam anyuéknak, majd fél 1 környékén mentem el aludni. Persze Gergővel álmodtam, megint. Megint, mert már több, mint 3 hete minden egyes nap vele álmodok. Általában mindig azt, hogy találkozunk, beszélgetünk és elmegyünk erre-arra. Lehet ezért kelek mostanában mindig ilyen jó kedvűen fel, pedig korábban ez nem volt rám igaz. Hétfőn a suliba menet még mindig csak mosolyogni tudtam, osztálytársaimnak illetve csoporttársaimnak is beszámoltam és alig vártam, hogy hazaérjek és Máté átküldje a képeket. *-*

Íme hát Gergővel készült közös képem:

Nekem picit hülye fejem van rajta és a hajam is kicsit megviselt volt először a kinti hideg és pára miatt, majd pedig a benti meleg miatt, de az az igazság, hogy nem is érdekel! A lényeg úgy is Gergő, meg a tény, hogy van vele képem. Nem is kérdés, hogy a következő Gergős közös képig ez lesz kint Facebookon. ;)

Remélem még sok-sok ilyenben lesz részem, addig pedig ebből a sok pozitív energiából és élményből táplálkozom! Mi is lenne most velem Gergő nélkül?! Bele se merek gondolni! Egyszerűen imádom ezt a srácot és a hangját! ♥

Dóri Rainbow. <3

Anti Fitness Club évzáró koncert @ Morrison’s Közgáz [2011.12.28.]

Gondolkodtam, hogy egyáltalán írjak e bejegyzést erről a napról, de végül így döntöttem. Az elmúlt 2 hetem nagyon rosszul telt, de a tegnapi nap ezt még csak fokozta. Minden közbe jött, ami csak lehetett. Nem részletezem, de az áram szünettől kezdve a késésig minden. Biztos, hogy erre a napra mindig emlékezni fogok, kész rémálom volt. De végül sikeresen odaértem időben, sőt még hamarabb is a Nyugatiba. 6-ra beszéltük meg, hogy találkozunk RoNnal. :) Mivel még rengeteg időnk volt, átmentünk az Allee bevásárlóközpontba, ahol én még nem voltam. Viszont találkoztam az X-Faktorból ApolloRenével. :D Vagyis pontosítok: mellettem ment el a barátnőjével. Rögtön megismertem, de persze eszemben sem volt, hogy megállítsam, de azért jó volt újra látni.
Az összes óra boltba benéztünk, hátha találunk Converse Watch órákat, amiket AFC reklámoz. De sehol sem volt.
Aztán átmentünk a Fővám térhez, beültünk a Burger-be, és előttünk a sorban Johnny K. Palmer állt. :D Csatlakozott hozzánk Szewii majd be is mentünk a Morriba. Olyan jó volt újra látni mindenkit. :) Szerencsére megint gyorsan eltelt az idő és 21:00-kor kezdődött is a koncert. Most nem sikerült játszási listát szerezni, de nem baj, mivel ugyanazok a számok voltak, és ugyanabban a sorrendben, ami eddig is:

Angyal
Többet érsz
Játszol velem
Till The World Ends
Hetedik
Bárhogy szeretnéd
Mash Up (feat. Johnny)
Végső kiáltás
Lélekzet
Moves Like Jagger (szerencsére Hien nélkül!)
Lépj tovább!
Mi a szívemen, a számon (feat. Tóth Gabi)
Rossz útra tévedtem
LeszAmiLesz
Más ölel át
Miért hazudom
Még vár ránk ez a Föld

A Beleremeg a földet nagyon vártam, de nem volt. :O :/ Pedig jó lett volna még egy kis frissítés, mert eléggé lelakott már ez a lista. Dee mindegy, mert elvileg utoljára hallottuk ezt így, hiszen márciusig, a lemezbemutató koncertig nem lesz több koncert. Annyira várom már azt. *-* Elég rossz lesz kibírni 3 hónapig nélkülük, viszont így még jobban fogom várni. Meg egyébként is egyetértek azzal, hogy ilyenkor inkább foglalkozzanak csak a lemezzel, hogy olyan jó legyen, mint a LéleKzet lett. :)
Magáról a koncertről nem tudok mit mondani, nem sok új dolog volt. Utána a dedikálásnál már annál inkább. Mivel utoljára nyáron volt alkalmam ott maradni a koncert után, így már éppen esedékes volt most, hogy az új autogram kártyával is szerezzek be autogramot. Meg nekem Marektől és Johnnytól még nem is volt. Örültem, hogy Petit is végre láthattam, mert már annyira hiányzott. Jól esett az a felismerés, hogy újra olyan mint amilyennek megismertem; kedves, aranyos és vidám. Nem úgy, mint Miki, akiről már előzőleg is írtam, hogy milyen unott és kedvtelen lett. Tegnap sem volt másképp. Nem tudom vajon vele mi történhetett. :/ Feka viszont ugyanolyan cuki meg aranyos volt, ahogy eddig is. :P ToMival pedig megint sikerült pár szót váltanom, és végre aláírathattam azt a pengetőt, amit még a szeptemberi koncerten kaptam tőle és amivel akkor megkezdte a koncertet. Ez nem az a fekete szíves, mert olyanom már korábban is volt. Ez egy sima, fehér semmilyen pengető. De én annál jobban szerettem, mert ilyet nem nagyon dobált le előtte. :D Felismerte, aláírta, majd egy fura párbeszéd játszódott le köztünk emiatt. Nem is értettem, hogy most miért is kell neki vissza az a pengető vagy mi van, de minden esetre most sem volt túl kedves, de már meg sem lepődöm rajta…
Éjfél előtt nem sokkal hagytuk ott a helyet, mivel már mindenki elment. Rossz volt úgy elbúcsúzni Lynáéktól, hogy ki tudja mikor látom őket legközelebb. Mert hát simán meg lehetne szervezni talikat akármikor, csakhogy nekem a meló miatt elég nehéz bármit is összeegyeztetni. :(
Végül újra hármasban, tehát Szewii, RoN meg én beültünk egy mekibe, ahol 10 percet tölthettünk csak el, viszont a mekis bácsi tök jó fej volt. :D Utána pedig Szewii lépcsőházában csöveltünk a földszinten. Az vicces volt. xD De én mondjuk jól éreztem magam. Elbeszélgettünk mindenféléről és meglepve tapasztaltam milyen nagy az egyetértés. :O :) Fél 3-ig tartózkodtunk ott, majd RoNnal újra a hideg utcát jártuk, majd villamossal kimentünk a Nyugatiig, ahol persze semmit nem találtunk nyitva. Viszont bent állt egy vonat, amire fel is lehetett szállni. Megnéztük mikor indul, nehogy rajta maradjunk, de szerencsénk volt, mert még később is ment, mint az én vonatom. Akkora ötlet volt ez RoNtól. :D Eszembe nem jutott volna. Pedig nagyon brutálisan meleg volt a vonaton. Majdnem 1,5 órát töltöttünk el rajta. Majd fél 5-kor indult az én vonatom is és akkor elköszöntünk mi is. 6-ra értem haza, 7-kor mentem el aludni, de csak 11-ig tudtam.

Viszont nagyon jól éreztem magam az este/éjszaka folyamán. Jó volt kicsit kikapcsolódni ebből a zűrös életemből és jó volt beszélgetni is mindenkivel. :)

Úgyhogy izgatottan várom a következő koncertet és nagyon remélem, hogy a megérzéseink, feltevéseink most tévednek és Peti újra teljes mértékben tag lesz és velük fog játszani, mert ha másképp lenne, nekem nagyon hiányozna. Hiába is írtam olykor negatívat róla, bár nem hiába volt akkor, de attól függetlenül én szeretem őt és vele igazi az AFC.

Egyébként pedig az egész nap nekem egy hatalmas tanulság volt több szempontból is.

Elméletileg ez volt az év utolsó bejegyzése tőlem. Ezután már csak egy év összefoglalót teszek ki, ezért inkább most kívánok mindenkinek előre is Boldog Új Évet! :)

Dóri Rainbow. <3