Anti Fitness Club – Metamorphosis lemezbemutató koncert @ PeCsa [2012.05.19.]

Mint említettem, a 3. Megasztár közönségtalálkozóról mentem át, így 3/4 7 környékén értem a PeCsa-hoz. Ott rögtön Lynába és Andiba botlottam. Majd pont mikor előre akartam menni megkeresni a többieket, megkezdődött a kapunyitás, így szinte semennyit nem kellett várakoznom. Ráadásul nem voltak sokan, pedig féltem, hogy ha ilyen későn megyek, nagyon rossz helyem lesz, de nem. Ott megpillantottuk Racheléket, így társultunk hozzájuk. A sima jegyesek és a VIP-sok külön sorban álltak. Nekem VIP jegyem volt, igazából kérdés sem volt, hogy olyat vegyek-e vagy sem, hiszen így rögtön megkaptam a cdt is, benne volt az árban, ráadásul gondoltam, hogy a VIP jegy azért még mást is takar és én, mint “ős AFC-s”, ahogy mi hívjuk magunkat, akik már 5 éve szeretjük őket, egyértelmű volt, hogy ez való nekem. Ami kicsit zavaró volt, az az, hogy sokkal lassabban haladt a mi sorunk, ráadásul a fogadtatás sem volt túl kedves egy bizonyos személytől, de azért igyekeztem elengedni ezeket a fülem mellett. Megkaptam a VIP feliratos Metamorphosis-os nyakba logómat. Komolyan, már ezért megérte, hogy legyen ilyenem. Utána bent is külön lettünk választva, mert mi közvetlenül a színpad előtti ajtó előtt várakozhattunk az ajtó nyitásra, míg mások hátul. És mivel Lynáék nem VIP jegyet birtokoltak, így Dóriékhoz csatlakoztam. Megjelent RoN is, jó volt végre újra találkozni. :) Meg persze a többiekkel, illetve az akkor megismert arcokkal is. Még Peti is megjelent, de nem örültem annak, amit láttam. Arra az énjére emlékeztetett, ami a balesete előtti korszakában alakult ki. Nyolckor nyitották ki a kapukat és nem sokkal 9 után kezdtek, kb-ra így is számítottam, vagyis reménykedtem benne. Egyébként nekem most egyáltalán nem tűnt hosszúnak a várakozási idő, egyrészt mert elvoltunk a többiekkel, másrészt mert még mindig a délutánon agyaltam, amikor éppen nem tudtam a témához szólni. Aztán egyszer csak elaludtak a lámpák és a színpad fénybe borult. Zola jelent meg a függöny előtt és elmondta az ő kapcsolatát AFC-vel, ami eléggé meghatóra sikeredett. Majd elhúzták a függönyt, Feka pedig egyedül volt a színpadon és az új introra ütötte a dobjait. Ez nekem különösen tetszett, egyrészt mert a látvány és a hangzás nem semmi volt, másrészt mert nekem ő a kedvenc tagom, harmadrészt pedig végre neki is volt külön része, mert általában mindig úgy elveszik a háttérben. Utána pedig a többiek is elfoglalták a helyüket a színpadon és belekezdtek az első dalba, ami a Lesz ami lesz névre hallgatott. Mivel nem voltunk sokan és nem volt az a tömörülés meg levegőhiány, mint ami szokott lenni az AFC koncerteken, így még arra is volt lehetőségem, hogy egy-egy szóval írjam a telefonom jegyzetébe a dalok sorrendjét, hogy itt megoszthassam. Vicces volt, mert annyira nem akartam ez miatt lemaradni semmiről, hogy még vesszőt se tettem, így érdekes egy mondat jött ki belőle. Aztán mikor feltöltötte AFC a koncert próba képeket pár nappal a koncert után, kiderült, hogy feleslegesen törtem magam, mert kivételesen lefényképezték a setlistet. Úgyhogy én is feltöltöm ide a képet, úgy egyszerűbb meg átláthatóbb.

Menjünk is végig rajta. Mint mondtam a látvány és a technika az 100 pontos volt, végre a hangosítás is profi volt, bár az új számoknál eléggé elnyomta a zene ToMi hangját. Picit az az érzésem támadt, mintha még nem lenne biztos a dalban magában. A kórusokat nem igazán tudtam értékelni, főleg mert a legtöbbjük kedvtelenül és undorral az arcukon álltak ToMi mögött és ez nem volt túl szimpatikus. Viszont voltak középkorú nők is abban a csoportban, akik meg olyan vidáman kántáltak és látszólag nekik tetszett az egész. Nekem az is fura volt, hogy az első 9 dal már mind ismert dal volt, többségük ugye az előző albumról való és egy picikét untam emiatt, mert én az új, még nem hallott számokra éheztem. Az Angyal után ők levonultak, a hatalmas led falon pedig megjelent az AFC felirat, ami végül fokozatosan, hozzá illő introra átalakult az új szitakötő emblémává. Na onnantól kezdtem el igazán élvezni a koncertet. Az annyira látványos és figyelemfelkeltő volt, hogy izgatottá váltam. Utána pedig végre egy idegen szám következett, bár a szövege ismerős volt, mert azt a koncert előtt egy héttel nyilvánosságra hozták. Ez után még egy addig ismeretlen zene. Mindkettő nagyon tetszett és már ebből érezhető volt, hogy ez a lemez tényleg más lett. Ki merem jelenteni, hogy az azt követő, régi, mégis még mindig nagy közönség favorit Lépj tovább volt az, ami a legjobban megmozgatta a népet. A Marad-e még levegőt az Mr2 Akusztik jóvoltából már hallhattuk, akkor is és a koncerten is nagy hatást gyakorolt rám. Ezután a többiek megint levonultak, ToMi pedig egy személyes monológba kezdett bele a következő dal felkonferálása közben. Elmondta, hogy sokszor harcol saját magával és hogy ez a dalszövegein is meglátszik. Meg hogy ez a dal lett a legszemélyesebb műve, ekkor már tudtam, hogy mi következik, pedig előtte meg voltam győződve arról, hogy a Mennyország jön. De nem. És tudjátok mi volt a durva? Az, hogy meg annyiszor előadta már a Más ölel átot és mindig volt egy hangulata, de a legsokkolóbb és mélyrehatóbb akkor is a LéleKzet lemezbemutatón volt. Máig tisztán emlékszem arra az űrre, ami ott kialakult. Most viszont sikerült újra megteremtenie ezt a légkört, pedig a Más ölel átot nem mondom, hogy meguntam, csak már nem tudott úgy megérinteni, mint az elején. De most igen, és mintha a könnyeim is folyni szerettek volna. Fura egy hangulat kerekedett, és most zongora kísérettel történt mindez. Utána Marek és ToMi egy-egy szék kíséretében közelebb jöttek hozzánk, mert egyébként hatalmas volt a színpad és messze voltak tőlünk, Feka meg aztán végképp. Egy újabb feldolgozás következett, bár ez újnak mondható, így nem bántam. Eredeti verzióban nem szerettem ezt az Ákos számot, de így megérintett elég rendesen. A Beleremeg a Földet volt alkalmunk már egy korábbi koncerten hallani, így ez sem volt ismeretlen, viszont akkor is egy élmény volt, hiszen a refrénen kívül mást nem tudtam belőle. Szerencsére nem rontották el az est hatását azzal, hogy a Moves Like Jagger közben Hient hívják fel. Helyette Johnny K. Palmer jelent meg ToMi mellett és ez emelte az egész produkciót, hiszen Johnny már visszajáró fellépő náluk és ahogy észrevettem, nem csak én bírom ennyire ezt a srácot. Számomra hamar eljött az utolsó pár szám előtti levonulás. Viszont mikor sötétbe borult a színpad, majd megszólaltak a már ismert hangok, az mindent kárpótolt. Ez a szám volt az egyetlen, amit meg akartam örökíteni. Így is tettem, még jó, hogy a táblagépem alkalmas volt erre a célra. Nekem ez a produkció tetszett a legjobban, bár igaz, már az Mr2 Akusztiknál szerelmes lettem a Mennyországba. Tetszett, hogy az elején csak Feka és ToMi játszott, a gitárok pedig később csatlakoztak. És most ToMi sem volt fura ebben a dalban gitár nélkül. Végezetül a már évek óta szokásos “búcsúdalokkal” zárták a koncertet. Mondjuk a Még vár ránk ez a Föld az még mindig ugyanakkora őrjöngést váltott ki belőlünk, mint az elején. Ezután pedig a közös meghajlás, dobverő bedobás, fotózás közönséggel a háttérben, végül levonulás. Mi összeszedtük magunkat és egymást, a shop felé vettük az irányt, mindenki megvette, amit szeretett volna. Én csak egy tollal ajándékoztam meg magam. Ebből sajnos nem volt új, viszont ettől függetlenül is kellett, mert a régiek már kifogytak és ez nem a szétszedhetős-tolbetétcserés fajta. A pólók nagyon-nagyon tetszenek, mindenképp be fogok szerezni egy-kettőt. Mivel volt esély arra, hogy elérem az utolsó vonatot, én el is köszöntem. Egyébként teljesen lemondtam erről még a koncert előtt, hiszen úgy számoltam, hogy legalább 2 óra koncerttel leszünk gazdagabbak, de csak másfél órás volt a koncert, ami szerintem nagyon rövid volt, főleg, hogy csak két ismeretlen dalt adtak elő, mellette volt már 5 ismert Metamorphosis dal, de a régiek és feldolgozások akkor is vitték az egészet és ez nekem nem tetszett. Persze, értem én, hogy kell az is, mert különben ha csupa ismeretlen számokat játszanak, akkor a hangulat kicsit esik, de én akkor sem “készültem” ennyi régire.
Azt is mondták, hogy aznap játszott utoljára Marek AFC-vel. Nem tudom, mi igaz ebből. És Peti már ilyen jól van? Vagy csak Mareknak van más dolga? Én reménykedem, hogy az előbbi verzió reális, miszerint Peti már újra tud gitározni és a következő koncerten már ő lesz, mert hiányzik és vele AFC az AFC, akárki akármit is mondd. Elég idegesítőek a történések ezzel kapcsolatban egyébként, és nem igazán tudom elhinni, hogy minden csak véletlenül alakult úgy. Mondok egy apró példát.. Csak nekem tűnt fel, hogy az új AFC képen, ami jelenleg az fb borítóképük is, azon Peti homályos? A poszteren illetve a lemezborító közepén még jobban látszik. Meg az sem tetszik, hogy egyszer sem említtették meg a koncerteken, és ha azokon nem is, de legalább itt, a lemezbemutatón, de semmi. Bár ha azt nézzük, a többiek is teljesen háttérbe szorultak. Miki mintha ott se lenne. Pedig nem volt ez mindig így. ToMi nem is beszélt velük a koncert közben. A klipben is csak ő van. Az egész lemez is el lett víve a billentyűs hangszerek világába, ami szintén ToMihoz köthető. Teljesen az az érzésem támadt és nem csak nekem, hogy ez inkább már ToMi és a zenekara, mintsem Anti Fitness Club. De miért?
Most megint úgy tűnhet, hogy csak negatívot írok, pedig nem. Ezek csak szimplán a tények, amibe egy igazi, régi és nem felszínes AFC-s belelát. És őszintén fáj ezt látni, mert mindenki változik, és nem mondom, hogy rossz irányba halad ez az egész, mert ezt nem lehet kijelenteni, de az biztos, hogy ez már nem arról szól és nem úgy, ahogy évekkel ezelőtt.

Egyébként pedig a koncert újra élesztette bennem a lángot, ami már kezdett kialudni bennem irántuk, pont a fent említett dolgok miatt. Nem igazán tudtam elképzelni milyen is lesz ez a lemez. Azt tudtam, hogy ha túl akarnak a LéleKzeten adni, akkor az nehéz lesz, mert azzal jó magasra tették a mércét. Végül össze nem lehet hasonlítani a két lemezt, nem is érdemes, de én nem számítottam, hogy ilyen lesz. Viszont tetszett az egész és örültem, hogy részese lehettem a koncertnek. Kifelé megkaptam a cd-t, ami egy Watt ajándékcsomagban volt benne, aminek a tartalma 4 különböző ízű energiaital, egy nagy plakát a lemezbemutató koncertről, egy kis szórólap, szintén a koncertről és hát ugye a cd. Majd kezembe nyomtak még két doboz wattot, én pedig elhagytam a Csarnok területét. Alig vártam, hogy hazaérjek és meghallgathassam. A vonaton bontottam ki és áttanulmányoztam. Nekem ez a bogaras téma kicsit sok, de az tény, hogy találó. A LéleKzet borítója szebb és személyesebb volt, de ehhez a letisztult lemezhez ez illik. Viszont a köszönetnyilvánításnál megint csak ToMi volt jelen, ami megint csak nem tetszett. Mikor úgy 1 óra környékén hazaértem, az első dolgom volt feltenni a gépre, majd ráküldeni a táblagépre és elalvás előtt még végig hallgattam. Az első benyomásom az volt, hogy ez totál depresszív. És hogy ez tényleg olyan egyszerű és letisztult, ahogy ők állították. Végig is futok a dalokon:
Metamorphosis : szerintem tökéletes intro lett, és az egész lemez hangulatát magába foglalja
Beleremeg a Föld : már az első hallásra, hónapokkal ezelőtt is megfogott és napokig azt dúdoltam. Most sem volt másképp.
Mennyország : abszolút kedvenc, erősen játszik a két legnagyobb kedvenc AFC dalaim mellett, ami a Bosszúból?! és a Még1x. Ebben is minden dallamot, akkordot, szöveget, éneket meg az egész összetételét imádok.
Lesz ami lesz : ez a dal az elején még tetszett, viszont úgy az Euróvízió környékén már nagyon meguntam, így nem is hallgatom már a lemezről.
Mennem kell : ez az a dal az, ami nem tud közel kerülni hozzám valamiért, érdekes, mert Zelda-nak meg pont ez a kedvence. Lehet azért, mert a mondanivalója nem köthető a helyzetemhez.
Jégvirág : az egyik nagy depresszív szám, de persze ez nem gátolt meg abban, hogy megszeressem. Érdekes, mert akárhányszor meghallgatom, mindig egy új szituáció játszódik le a fejemben, amit miatt megíródhatott.
Marad-e még levegő? : ebbe nagyon kellett a kórus, nem kicsit emeli az egész dal hangulatát.
Kötéltánc : érdekes, mert az elején nem tetszett, de minél többet hallgattam, annál jobban megszerettem és most már ez is a kedvenceim közé tartozik. Nem semmi önmarcangolás rejlik ebben is.
Nincs elérhetetlen cél : a kedvencem a gyorsabb dalok közül erről az albumról.
Viszlát : mikor legelőször meghallottam, kirázott a hideg! Lesokkolt, annyira, mint még dal nem. Nem tudtam ezt mire vélni, de a fő kedvencem egyike lett, mert annyira magával ragadó. Viszont szerintem nagyon nagy felelősség egy ilyen dalt kiadni, mert hiába csengett le az az egész emo korszak, amit itthon szinte mindenki félreértelmezett, de attól még lehet valakinek ez lesz a végső löket. Jó, ne legyen így, de mi pont ezt beszéltük, hogy azért nem semmin depresszív és ahogy hallgatom, mintha engem is e felé sodorna a dal, holott most boldog vagyok. Persze, azért örülök, hogy megszületett ez a dal, csak durva. Meg azon gondolkodom, hogy vajon mi váltotta ki ezeket ToMiból?!
Vezessen a vágy! : tisztán emlékszem rá, mikor Zolát búcsúztatták és ToMi ezzel a dallal lepte meg őt. Alig vártam, hogy valaki feltegye YouTubera, hogy megszerezhessem, mert beleszerettem abba a dalba. Mikor a cd hátulján megpillantottam a számcímet, nagyon örültem, hogy rendes, befejezett verzióban is hallhatom. És nem is csalódtam benne. Nagyon szép dal lett. Az érdekesség ebben viszont az, hogy hiába is buzdító a szövege, a zongorajátéka és lassúsága miatt viszont mégis letargikus az egész hangulata.

Tehát összefoglalva a Metamorphosist: tetszik, hamar megbarátkoztam vele, egyszerűsége magával tud ragadni és képes elrepíteni más gondolatvilágba. Viszont rövid és mint mondtam, durván depresszív. Ha pontoznom kéne, nem tudnám mit adnék neki, hiába is töröm az agyam rajta, így inkább hagyjuk is ezt. Az biztos, hogy a LéleKzetet nálam nem szárnyalta túl. Azt a lemezt szó szerint 2 éven keresztül hallgattam, de minden egyes nap reggeltől estig ez szólt. Alap volt a lejátszási listámban és mindig az mellé tettem fel az éppen aktuálisat. És nem untam meg, egyáltalán nem, kicsit sem. Pedig Zelda már ki volt készülve tőle.
Ezt az albumot pedig csak egy hete hallgatom minden egyes nap és már most van, hogy átpörgetek számokat, mert unom. De ez nem azt jelenti, hogy nem jó, mert jó, különben nem hallgatnám. Csak kevésbé kerültem eufórikus állapotba a hallgatásakor.

Mindent összevéve viszont azt el kell, hogy mondjam, hogy akárhogy is alakult a lemez összehozása, büszke vagyok rájuk, mert megint olyat tettek le, ami még nincs. Megnyugodtam, hogy továbbra sem állnak be a sorba, hogy ugyanolyan egyszínűek legyenek, akiket mindenki elfogad, hanem továbbra is küzdenek a maguk igazáért, még ha ez nehéz is, amint hallhattuk a Jégvirágban is. Az elmúlt hónapokban kialakult véleményem róluk ebből a szempontból pozitívvá változott. És most újra azt érzem, hogy mellettük akarok lenni és hogy meg is érdemlik a támogatást tőlünk. Csak újra AFC legyen, nem mondom, hogy abban a formában, ahogy régen, de Petivel és ne legyen senki sem elnyomva.

Dóri Rainbow. <3

Megasztár szurkolás a döntősökkel @ WestEnd [2012.05.18.], Megasztár közönségtalálkozó 3/4. @ WestEnd [2012.05.19.], és utolsó Megasztár klubkoncert @ Jam Pub [2012.05.22.] ♥

Előre szólok, hogy ez hosszú lesz! Kicsit nehéz már feleleveníteni mindent, hiszen kicsit keverednek már a napok, de megteszek mindent annak érdekében, hogy úgy adjam vissza, ahogy történt és ahogy én megéltem. Remélem, semmit sem fogok kihagyni. Bár erősen gondolkodtam, mit írjak le és mi az, amit már inkább ne.

Megasztár szurkolás a már kiesett döntősökkel
WestEnd City Center, 2012. 05. 18., 18:00 

Direkt felmentem hamarabb, hiszen hiába is járok már kicsi korom óta a Westendbe, fogalmam sem volt róla, melyik a Millennium udvar. Viszont nem is nagyon néztem körbe, hanem inkább kimentem az első emeletről a Váci utca felé és a szökőkút mellett belekezdtem annak a bejegyzésnek a megírásába, amit ez alatt találhattok. Bár lehet nem volt jó ötlet, mert többször a könnyeimmel küszködtem, hiszen Jázmin haláláról volt szó. Ezen felül pedig nem voltam túl jól, sőt most még jobban eluralkodott rajtam az a rosszul lét, ami már 3 hete jelentkezett nálam először. Úgy 3/4 6 körül mégis bementem és az első biztonsági őrt megkérdeztem, akibe belebotlottam, hogy merre találom a helyszínt. Kiderült, hogy ott voltam, csak le kellett mennem a mozgólépcsőn. Nem gondoltam, hogy a McDonald’s-nál lévő vízesés a Millennium udvar. Ott leültem oldalt és vártam a történéseket. A hatalmas kivetítő tök jól nézett ki, volt szokás szerint most is Schwarzkopf sarok. Hiába is koncentráltam másra, akkor is egyre rosszabbul és rosszabbul lettem, olyannyira, hogy már ilyen pánikroham féle is jelentkezett nálam. Úgy éreztem, mint aki mindjárt leájul a fotelből. Nehezen kaptam levegőt is. Most már azért elég rendesen beparáztam, így hogy sokadjára előjött ez a valami nekem. Ráadásul már fél 7 volt, de a döntősökről még semmi hír nem volt. Végül is közönségtalálkozó volt így is.. a közönség találkozott egymással, csak azok nem voltak ott, aki miatt elmentünk. Majd egyszer csak megjelentek. Én még mindig rosszul voltam, de felálltam, bár még nem mentem oda hozzájuk, mert az ájulás szélén voltam. Aztán erőt véve magamon, a kivetítő elé mentem, ahol ők is álltak. Benji volt az első, akinek köszöntem. Ölelés és puszi a részéről, amihez még most sem sikerült hozzászoknom, pedig mondhatni már szokássá vált. Kértem öcsémnek tőle autogramot, mert múltkor is említettem, hogy mekkora fan lett. Majd Bozonttól is, mert ő a másik kedvence. Vele is váltottam pár szót, meg Rolival is, bár az kissé nevetésbe fulladt, de most már legalább választ kaptam a kérdésemre. :D Utána Timivel meg Nórival is beszéltem, mert ők is megismertek mostmár. Bár gondolom azért, mostmár mindegyiknek ismerős vagyok. Ez nagyon jó érzés. Timinél egyébként a táblagépem volt a nyerő. Majd el kellett menniük forgatásra, pedig csak fél órát voltak. Ez után csak a várakozás maradt a kordonnál a kivetítő előtt. Összebarátkoztam Szilvivel és az anyukájával, Klárival, akiket először az április 24-i klubkoncerten láttam. Kiderült, hogy nagyon jó fejek. Bár Szilvi nagy Attila fan, én meg ugye pont hogy nem, de ettől függetlenül elvoltunk, főleg mert Klári Bozont rajongó. Ők csináltak két zászlót is, Szilvi Attilásat, Klári pedig a 12 döntősről, persze az utóbbi mögé álltam be. Majd megérkezett Tatár Csilla, jó érzés volt, hogy ő is odajött hozzám köszönni, így még képet is készítettem vele. De hiába is volt meghirdetve a Megasztár kvíz 8-ra, nem történt semmi, úszott az egész program. Egyetlen jó az volt, hogy közben a döntősök studióban felvett dalait adták le. Vagyis mindenkitől csak egyet ismételtek. Benjitől pont az egyik kedvencemet, a Geek In The Pinket. Bozonttól Smooth, Adri Sweet Dreams, Andi Fighter, Gigi Bleeding Love, Attila Wild World, Roli If I Had You, Nóri I Kissed A Girl, Timi We Found Love, Ádám Cosmic Girl, Isti Apologize, Balázst viszont egyszer sem hallottam. Majd valamikor fél 9 környékén végre belekezdtek. Tatár Csilla feltette a kérdéseket, én rögtön nyertem is, persze megint Benjis kérdéssel. Azoknál mindig én vagyok a leggyorsabb. Schwarzkopf és Fa ajándékcsomagot nyertem. Még egy Megasztár kitűzőre fájt a fogam, de azt sajnos nem sikerült beszerezni. Viszont nagyon jó hangulatban telt ez a kvíz és onnantól kezdve nem volt megállás. Egy kupacba kellett tömörülnünk, hoztak transzparenseket, amiket a hostessek osztottak ki. Én kértem is egy Andisat. Utána sorjában megérkeztek a Megák is immár átöltözve, rengetek bennfentes dolgot megtudtam tőlük, de szerintem sem ők, se én nem jönnék ki jól, ha ezt most nyilvánosságra hoznám, de meglepő volt az egyszer biztos. Utána Timi énekelt közönség-csalogatóként pár sort a Good Luck-ból. Majd Benji is megjött, így Csilla az ő kezébe nyomta a mikrofont. Szegény, tök zavarba jött, azt sem tudta mi van, tiszta aranyos volt. :D Majd mivel a kedvenc dalát kellett énekelnie, bele is kezdett a Kissbe. Nekem is a kedvencem ez tőle a Geek In The Pink mellett. Majd mivel már 21:20 volt, végre beállt mindenki. Bár a Csillagdalt csak hang nélkül néztük meg, utána Attila jött volna, de azt szintén nem láthattuk, mert lekapcsolták. Reménykedtem, hogy azért a későbbiekben rendesen nézhetjük a döntőt. Elpróbáltuk a bejelentkezést a Megasztárba. Hát.. khm.. ezt sem így képzeltem, dee én élveztem. Első sorban álltam, Adri és Bozont mellett. Ráadásul Csilla csak miattam mondta be, hogy jöttek Esztergomból is. Egyébként azt hittem, többen leszünk, de nem. Mondjuk, mivel már mondhatni jártas vagyok az ilyen tvs szerepléseknél, azt hittem hogy majd hoznak beépített embereket, de nem, ez mondjuk csak jó pont volt nálam. De abban biztos voltam, hogy plakátokat fognak hozni.  Visszatérve a bejelentkezéshez. Annyira szerencsésnek éreztem magam, hogy ott voltam teljesen körbevéve a döntősökkel és hallhattam, láthattam őket ökörködni, meg közelebbről is megismerhettem őket. Ez teljesen más élmény volt, mint egy klubkoncert vagy egy közönségtalálkozó és örültem, hogy ennek én is részese lehettem. Nem is érdekelt, hogy benne voltam a tvben, mert ez, hogy ott voltam velük,  nekem sokkal többet jelentett. Főleg, hogy a fiúk pont mögöttem álltak, ahogy a műsorban is látni lehetett. Aztán végre nézhettük a műsort. Végig Andinak szurkoltam. Közben meg is osztottam a Megasztár alkalmazással a véleményem, ahogy mindig is. Ez is annyira fog hiányozni a műsor által jövőhéttől.

Mindkét körben ugyanúgy pontoztam, így nem írom le külön.

OFF: -
LOL: Attila
WOW: Andi, Gigi
OMG: Mint mondtam, ide csak Benji és Bozont került

Egyébként az Andis plakáttal készült két videó is, amit a csaj feltöltött Facebookra, a MegaFan alkalmazásba. Mondjuk elég szerencsétlen volt, mert az egyiket fejjel lefelé tette fel. -.- Viszont ez sem tudott érdekelni, mert annyira boldog voltam! Csináltam közös képet külön-külön Benjivel, Bozonttal, Adrival, Rolival és Timivel meg Nórival közösbe. Majd pedig szépen sorjában elmentek úgy 3/4 11 környékén. 11-kor pedig nekem is mennem kellett, hogy elérjem a vonatom. Azt hittem, nem fogok tudni hazamenni, mert nem gondoltam, hogy ők nem maradnak végig, de örültem, hogy így alakult. Pont mikor egy összemixelt dalban énekeltek külön, külön, akkor indultam kifelé. Majd az állomáson kiderült, hogy még bőven maradhattam volna, mert valami technikai ok miatt fél órát késett a beérkező vonatom. De nem estem kétségbe. A táblagépen beléptem a Megasztár alkalmazásba és azon néztem. Már észrevettem, hogy csak nálunk ilyen rossz a net, hogy lassú meg akadozik. A vonaton már mindig jó, Pesten meg végképp. Úgyhogy azon folytattam a döntőt. Egyértelmű volt, hogy Attila esik ki. Azt sem értem, mit keresett még mindig bent. A búcsúdalt most csak azért találtam szomorúnak, mert tudtam, hogy ez az utolsó. Annyira szörnyű, hogy vége. Vicces, mert emlékszem milyen véleménnyel voltam az első válogató után a Megasztár 6-ról. Meg ugye a 4-5öt sem szerettem, csak a 2-3.-at. Nem tetszett, hogy már ennyi ismert belekerült, aztán végül hogy megszerettem őket, meghát mindenkit. Nem gondoltam volna az elején, mert akkor ugye csak Benjit szerettem, dehát már az előző szériában is felfigyeltem rá és neki szurkoltam, úgyhogy nagyon örültem, hogy újra láttam. És milyen jó, hogy megszerettem őket, most nem tudom mit kezdenék nélkülük. Bozont volt már akkor is a második kedvenc jelöltem, de akkor még főleg Vivi, a barátnőm miatt “kattantam” rá. Aztán mikor összefutottam vele még a párbaj adások előtt AFC-n, akkor tett rám nagyobb és pozitív benyomást és így lettem nagy Bozont “rajongó” is. Pfúj, de utálom ezt a szót, hogy rajongó. Annyira elkorcsosult már. Meg én alapból nem úgy állok a kedvenceimhez, hogy sztárok és rajongani kell értük. Én felnézek rájuk, szeretem őket és inkább barátai kapcsolatot próbálok kialakítani velük. Vagyis legalábbis éreztetni velük, hogy én nem vagyok az a nyomulós, egyfolytában rájuk írogatós, zaklatós fajta, mégis fontosak nekem. Andit mindig bírtam, de az április 24-i klubkoncerten szerettem meg, mert annyira kedves és közvetlen volt. Adrit a műsor alatt kedveltem meg, mert okés, ismertem már korábbról, de akkor valamiért nagyon nem volt szimpatikus. Gigit szintén nem szerettem előtte, sőt, viszont a döntők alatt, meg az első közönségtalálkozó alkalmával nagyon pozitív csalódás volt nekem. Ádámmal és Istivel közömbös vagyok, Balázzsal is, bár vele azért mert olyan fura. Attilán az InterYou korszakában nagyon sokat szórakoztunk Zelda-val, mondjuk az a szám, amivel megjelentek, az tetszett. De utána inkább viccnek tartottam a munkásságát. Aztán a válogatáson mégis valamiért bírtam és ez tartott az első pár döntőig, aztán rájöttem, hogy nekem se a hangja, se a stílusa, se amit képvisel, nem tetszik. Valamint a felhajtásból is elegem lett, ami körülötte van. Timivel közömbös voltam, csak múltkor szerettem meg, mikor vele is sikerült beszélgetnem. Nórit már a válogatáson is egy beképzelt, elkényeztetett kiscsajnak gondoltam, ez később sem múlt el, még a koncerteken sem sikerült igazán meggyőznie az ellenkezőjéről, bár nem is igazán hagytam magam. De ő volt szerintem a legnagyobb pozitív csalódás, mert kiderült, hogy egy nagyon is kedves lány. Picit, most hogy így megismertem, lelkiismeret furdalásom is van a korábbi kijelentéseim miatt. :D Rolival szintén szórakoztunk Zeldaval, mikor bekerült a NoThanxbe. Akkor ismerősöm is volt fb-n és egy csomó hülyeséget megosztott. Majd eltűnt és itt megjelent és durva volt nekem az a depresszív arc, akit viszont láttam benne. Viszont a hangja egyértelműen jobb volt és őt bírom most is. Mondjuk azért van egy-két érdekes dolog, amit nem tudok hova tenni…
Hú baszki, jó hogy én ezt most itt kiadtam magamból, de remélem ez a bejegyzés nem jut el hozzájuk. :D

Ráadásul jól elkalandoztam…
Mikor hazaértem, már senki sem volt ébren. Én úgy 4-ig fent voltam, újra játszottam a fejemben a történteket és boldog voltam, s szerencsésnek éreztem magam. Egyébként amint megjelentek, elmúlt a rosszul létem is.

Megasztár közönségtalálkozó 3/4.
WestEnd City Center, 2012.05.19., 14:00 

Reggel 8-kor keltem. Persze még így is majdnem lekéstem a vonatom. Mondjuk ez azért volt, mert olyan hosszadalmas élménybeszámolót tartottam anyunak meg Zeldának, mert nekik elmondtam szó szerint mindent, ami történt, nem csak ilyen sejtelmesen, meg hát azt is, hogy mit beszéltem velük. Azt terveztem, hogy a vonaton megírom az előző nap beszámolóját, amíg friss volt az élmény, mert akkor tuti másmilyen bejegyzés született volna, mint így, 5 nappal utána. Viszont fáradt voltam ehhez, ráadásul ugye még mindig az előző bejegyzésem megírásánál tartottam, így azt kellett volna befejezni. Mivel hamar, már fél 1-kor beértem a Nyugatiba, megnéztem, hogy ott lesz-e a közönségtalálkozó, ahol előző nap is, majd mivel megbizonyosodtam erről, vettem inni, és felmentem az elsőre a lépcsőn és ott oldalt leültem egy padra. Az a pad egyébként már onnan is emlékezetes volt nekem, mert azon ültünk Vivivel, mikor visszahívtak minket az X-Faktorból, illetve ekkor futottam össze Szűcs Ádámmal is ott. Na de vissza a szombatra. Mégis rászántam magam, hogy blogot írjak és sikeresen be is fejeztem a lemaradást az előző bejegyzéssel kapcsolatban. Közben valamiért felnéztem, pedig előtte nem tettem, és ki jött arra? Hát Benji. Durva volt, hogy tényleg pont akkor néztem fel. Köszöntünk, ő tovább ment. Eltelt pár perc, erre jött Bozont, ő is köszönt, majd tovább ment. Hihetetlen, hogy megint jókor voltam jó helyen, mert amúgy ha hátrébb ülök, vagy a másik oldalon, nem látom őket. Utána Attila is elhaladt előttem. Majd mivel már befejeztem az írást, csak néztem ki a fejemből, erre megjelentek hármasban és felmentek a mozihoz. Én meg erre lementem körül nézni a színpadhoz, hátha látok valami ismerős arcot. De még senki sem volt ott, ami érthető, mert még mindig csak negyed 2 volt. Most a másik oldalra került a Schwarzkopf részleg, mert kint volt a Vénusz étolaj is, meg a Kiskegyed magazin, ami a szülinapját ünnepelte. Volt egy szerencsekerék, amin különböző ajándékok felirata szerepelt. Gondoltam miért is ne? Megpörgettem. Persze mit nyertem? Hát persze, hogy Citibankos ajéndékcsomagot. Ha még nem lett volna elég belőle a közönségtalálkozók alkalmából. De mindegy, gazdagodtam még pár Citibankos és Megasztáros kütyüvel. Azért ráéreztem a Megasztárra ott is. Majd lassan be is álltam a sorba, mert kezdett gyűlni a nép. Közben megérkezett Lyna is, akit már két hónapja nem láttam. Ő szintén Attila fan, de tiszteletben tartotta, hogy én nem szeretem, meg én is tiszteletben tartottam, hogy ő meg igen. Elvoltunk és ez már hiányzott. Majd Szilviék is megjöttek, a döntősök pedig háromnegyed órás késéssel végre befoglalták a színpadot. Én pedig írtam közben egy egy szóval a telefonomba, hogy kit mit énekelt és milyen sorrendben, hogy ide le tudjam írni. Íme:

Bozont – All Star
Gigi – Car Wash
Benji – American Idiot
Andi – Born This Way
Attila – Suicide Blonde
Bozont – Lazy Song
Benji – Nap
Gigi – Elég volt
Attila – Wild World
Bozont – Smooth
Benji – Geek In The Pink
Gigi  - Love On Top
Bozont – Pálinka dal
Benji – Kiss
Attila – Are You Gonna Be My Girl
Andi – Fekete rúzs

Örültem, hogy Benji ezeket énekelte, mert az American Idiot dalt most hallottam tőle először élőben. Ahogy a Geek In The Pink-et is, ami a kedvenc számom tőle és nagyon-nagyon örültem, hogy végre hallhatom, mert ez volt még az, amit nagyon szerettem volna a klubkoncertek vagy közönségtali folyamán. A többi kettőt pedig szintén szeretem, és gondoltam is, hogy ezeket fogja, mert szinte mindig énekli őket. Fel is vettem mind a négy produkcióját. Meg Bozont Pálinka dalát is. Persze azért nem így egyfolytában énekeltek, hanem ahogy eddig is, voltak szünetek közben, amiket fotózkodással lehetett tölteni, meg akkor mentek el felváltva ők is pár percre, ekkor lehetett velük beszélgetni, autogramot kérni. Az előzőhöz hasonlóan most is felléptek a Megasztár táncosai, viszont most több kicsi produkciót adtak elő, nem egybe egy fél órás műsort, és így már érdekes és szórakoztató volt. És persze most is volt Megakvíz. Nem akartam állandóan én felelni a kérdésekre, mert persze az összesre tudtam a választ, viszont mások meg nem mozgósították magukat, így megint nyertem bögrét, bár plüsst szerettem volna, mert az még nem volt. Bozont volt a színpadon, mikor Csilla kitért arra, hogy mennyien szeretik a döntősöket, erre rám mutatott, hogy én például az összes közönségtalálkozón ott vagyok és megkérdezte, hogy a klubkoncertekre is szoktam-e járni és mondtam, hogy igen. Erre kérdezte, hogy ki a kedvencem. Mondtam, hogy Benji és Bozont. Bozont olyan aranyos mosolygott, pedig szerintem eddig is sejthette, hogy így van. Benji pedig a nevét hallván oldalról figyelt fel és kérdezte, hogy ezt ki mondta. Kláriék pedig mutattak rám, én pedig integettem neki, tudatva, hogy én voltam és ő pedig vissza, meg mosolygott és ezek olyan elmondhatatlanul jó pillanatok voltak. Mert azon agyaltam mostanában, hogy nem gáz, hogy mindig ott vagyok ezeken? Nekik ez nem lehet zavaró? És mikor ezt Zelda-nak is megemlítettem, rendesen hülyének nézett és azt mondta, hogy szerinte inkább örülnek neki, hogy van valaki, aki mindenhová megy miattuk. És belegondoltam és tényleg, mert a helyükben én is örülnék, ha lenne valaki ilyen. Meg ugye én nem is zaklatom őket, mint egyesek. Úgyhogy most, azokban a percekben rájöttem, hogy megérte az egész, mert ki lettem emelve mindenki közül, az egyik legnagyobb Megasztár szimpatizánsnak lettem kikiáltva és ez nagyon jól eső érzés volt. Ezután én is beálltam a sorba, hogy képet csinálhassak velük. Az volt a tervem, hogy csak Benji és Bozont lesz rajta és akkor az tökéletes kép lesz. Én következtem, a hostess megkért, hogy szóljak annak, akivel akarok közös képet. Szóltam is Benjinek meg Bozontnak, bár egyértelmű volt szerintem nekik. Benjinek ekkor volt egy megjegyzése, melyben az egyetlen és legnagyobb Benji rajongónak nevezett. Persze, hogy örült a fejem. Ilyenkor azért mégis csak megfeledkezem, hogy mennyire utálom a rajongó kifejezést. Mikor már beálltuk és a fotós bekészült, Attila magától ráállt a képemre. Azt hittem sokkot kapok. Így elrontani a képet. -.- De úgy voltam vele, hogy majd levágom. Aztán Benjivel beszélgetett Csilla a színpadon, majd egy rögtönzött Benji-kvíz következett és bár mindegyikre tudtam a választ, nem akartam állandóan én válaszólni. Aztán mikor nem tudták Benji bandájának nevét, és én sem jelentkeztem, Benji mondta Csillának, rám mutatva, hogy “Ő biztosan tudja a választ, mert ő Benji rajongó! :)” Ez is annyira jól esett. És persze, hogy tudtam a választ. A végén oldalt álltunk, dedikáltattam Benjivel a közben még is beszerzett plüss citibankos plusz jelet, utána pedig Bozonttal is. Beszéltem velük, többek között Bozonttól megkérdeztem azt is, hogy jön-e AFC-re, de azt mondta, hogy nem biztos, hogy odaérnek, de tomboljunk helyettük is. Benjivel pedig a következő közönségtalálkozóról meg a klubkoncertről esett szó, de nem sokkal 6 után elbúcsúztunk, mert különben nem értem volna oda AFC-re időben. Lyna így is már korábban elment. De nem estem kétségbe és egyébként is nehezemre esett ezek után átállni AFC hangulatba.
Szerintem nem kérdés, hogy ez volt a legjobb közönségtalálkozó eddig, főképp mert ugye itt Benji is itt volt, meg úgy egyébként is a hangulat meg minden sokkal jobb volt. Ráadásul ugye a helyszínek közül is ez volt a legjobb eddig. Emlékszem még az elsőre, 1,5 hónappal ezelőttről, akkor még milyen ismeretlen volt nekem az egész. Bozonttal és Attilával már találkoztam előtte, de az más volt. Akkor ugye a már kifizetett programomat hagytam ott miattuk és bár Benjiben reménykedtem, nem volt ott, de ettől függetlenül jól éreztem magam. Mondjuk akkor már kevésbé, mikor kiderült, hogy ő is ott volt az Aréna Pláza területén, csak lemaradtam róla. De mostmár bőven kaptam kárpótlást, és igen csak szerencsésnek mondhatom magam. Ne értsétek félre, én ezt nem azért írtam le, hogy felvágjak. Sosem ezért teszem. Másoknak nem is szoktam ezeket elmesélni a család tagjaimon kívül, csak ide írom le. Én nem azért szeretem őket meg nem azért készítek velük képet, hogy fbn megosszam és lájkért könyörögjek és dicsekedjek vele. Hanem mert mindig eszembe jutnak azok a dolgok, amik a kép készítésénél történtek és már vidámabb leszek, hacsak a képre nézek. Ide pedig csakis magam miatt írom le. Hiszen előfordulhat, hogy a későbbiekben megfakulnak az emlékek és akkor itt lesz, visszaolvashatom és feleleveníthetek mindent. Az egész blogomat ezért írom. Persze jól esik, ha ez valakinek tetszik. Viszont mindig bennem van az, hogy nem szívesen hallom vissza az éppen érintett személytől, amit írok róla. Jobb, ha nem tudom, hogy olvasta, mert akkor mindig zavarba jövök. És akkor jogos a kérdés, hogy miért virtuális blogot vezetek, miért nem a megszokott füzetecskét választottam. Egyszerű a válasz: 2009-ig azt csináltam, viszont nagyon hanyagul írok, mikor sok mindent kell írni. Annak pedig semmi értelme, hogy a gépre vigyem fel és mappákban tároljam. Meg egyébként is sokszor jól jön ez a blog másoknak, mert egy csomó infót megtudhatnak például az ilyen beszámolóimból. Nem hiába ezek a legnézettebb bejegyzéseim. Meg a műveim. Úgyhogy akinek nem tetszik ez az egész, az nem olvassa, ennyire egyszerű. :) Bár még sosem kaptam semmi negatív kommentet, pedig már 3 éven túl vagyok és a nézettségi statisztikám is nagyon jó.
Hű, de elkalandoztam már megint..  Azt hiszem erről a napról mást már nem akartam írni.

utolsó Megasztár klubkoncert
Jam Pub, 2012.05.22., 19:00 

Direkt korán felkeltem, hogy mindennel elkészüljek, időben elkezdjek készülődni és még enni is legyen időm, mert az utóbbi az esetek 99%-ban elmarad, viszont most nem akartam kockáztatni, mivel a rosszullétem eléggé kiszámíthatatlan mostanában, el is értem a fél 5-s vonatot, erre a 3. megállótól kezdve az összes megállónál csomó ideig álltunk. Vörösváron pedig annál is többet és a vihar is megérkezett. Már a Nyugatiban kellett volna lennem menetrend szerint, de én még mindig a vonaton dekkoltam Solymárnál. Kicsit mérges voltam, de aztán lenyugtattam magam, hogy Szilviék úgyis ott lesznek időben és majd csatlakozok hozzájuk. Csak azért mégis ott akartam lenni időben így utolsó alkalommal. Terveim szerint 6-kor már a Jam Pub előtt álltam volna. De ebből 18:20 lett, viszont nem voltak olyan sokan. Előre mentem, mert nem esett le, hogy a teraszon azért állnak, mert ott a sor, meg köszönni akartam Szilviéknek. Közben Dóriék is, akiket AFC-ről ismerek, kiabáltak, úgyhogy azt sem tudtam merre szakadjak. Végül visszamentem a sor végére, aztán Dóriék előre hívtak. Viszont, mivel Kláriék már foglalták nekem a helyet és vártak, előre mentem hozzájuk, így kerültem 5. helyre a sorban. Pont, mikor átadtam a beígért Attilás cikket Szilvinek, megpillantottam Benjit és Bozontot a bejáratnál. A köszönés sem maradhatott el. Majd elszórakoztattuk magunkat minden félével, de azért mégis hosszúnak tűnt a várakozás. Szerencse, hogy itt mindig időben beengednek. Első sorba álltunk középre. Közben megtalált még egy telenoros csaj, hogy csináljak videót a MegaFanra. Mondtam, hogy már van 2 is, meg akkor se tudtam mit mondani, de erőlködött, így mivel Klári is Andinak szurkol, közösbe csináltunk egyet és ezt most az én nevemmel töltöttük fel. Összebarátkoztam még egy lánnyal, nagyon kedves volt, de persze ő is Attiláért van oda. Aztán szokás szerint, 3/4 8-kor kezdődött a dedikálás. Autogramot csak Lilinek kértem, mert ő mégsem tudott eljönni. Meg Zeldanak Attilától. Képet készítettem Balázzsal, mert vele még semmilyen közös képem nincsen. Nem lett valami jó, de mindegy. Andival is készítettem, mert vele meg még nem volt külön. Beszélgettem szinte mindegyikkel, viszont most gyorsan elment az idő. Közben volt egy kis zűrzavar, mivel középen elszakították a kordont és még a hátul állok is előrébb kerültek így, mivel beálltak közvetlen a színpadhoz. Nem tudom miért nem lehetett megvárni, míg elveszik a kordont. Ez után, mivel nem akartunk hátulra kerülni, ha már ennyit vártunk, így mi is átléptük a kordont, ami viszont a fotósoknál vágta ki a biztosítékot, mert az az ő helyük volt. Mivel onnan elkezdtek hátra küldeni minket én szépen finoman, csendben, visszatolakodtam az eredeti helyemre, ahol a kordon elszakítása előtt álltam és nagyon nem érdekelt, hogy mit szólnak az ott állok, mert ők a közelében sem voltak eredetileg az első sorban állókhoz. De végül jó fejek voltak és belátták, hogy nekünk van igazunk és simán átadták a helyet, így mégis csak első sorban álltam középen az egész koncert alatt. Most viszont nem jegyeztem, hogy ki mit énekel, mert 100%-ig a koncertre akartam koncentrálni. Úgy voltam vele, hogy ha nem is sorrendben, de azért talán össze fogom tudni szedni az elhangzott dalok listáját. Volt megint nekem éneklés is, bár most szerencsésebbnek mondhattam magam, mert Benji, Bozont, Roli, Isti, Ati, Nóri és Andi részéről is. :D Kár, hogy Benji Kiss közben bedobott nyakkendőjét nem én kaptam el, dee nem vagyok telhetetlen. :P Tetszett, hogy most Benji énekelt 4 számot. Amúgy most a szokásosnál is jobban pörgött. Látszott rajta, hogy nagyon-nagyon jó kedve van. :) Attiláról pedig pont az ellenkezője volt elmondható. Ezen csodálkoztam. Bozont pedig alkotott megint a Pálinka dal közben, csak most alapból a pult tetején állva kezdett bele a dalba és még egy páleszt is lehúzott dal közben. Valamiért nekem mégsem volt 100%osan jó kedvem, pedig lett volna miért. A koncert jó volt, én megint csak jól jártam, de mégis zavart valami, amit viszont inkább nem osztanék meg. De eléggé érdekelne, hogy mire véljem azokat…
Gigi és Andi csak egy-egy dalt énekelt a közösökön kívül és ez fura volt nekem, meg az is, hogy most 10-kor Andi is elment a kiskorúakkal. Mondjuk megértem, hiszen fáradt is meg beteg is. Így a Csillagdalnál az egyedüli lány Adri volt, mivel Timi beteg lett és nem vett részt a koncerten. Sajnáltam, hogy így az utolsón nincs ott. Valamint abban reménykedtem, hogy legalább most végig maradhat mindenki, de hát nem. Azt is szerettem volna, ha most a végén a Csillagdal helyett a Búcsúdallal zárnák a koncertet, de természetesen nem volt. És igazuk is van, hiszen nincs miért elbúcsúzniuk. Most jön a turné, meg minden, dehát azért jó lett volna. Ki tudja, hogy látjuk-e még őket így együtt, ráadásul ugye a Jam Pub-ban nem lesznek többet és mégiscsak ez volt az a hely, ahol általában visszajáró rajongók voltak. Ez miatt most a Csillagdal is szomorú volt egy kicsit, bár az előtte lévő Balázs Ilyenek voltunk zárószáma jobban megérintett ez ügyileg. Miután vége lett a Csillagdalnak, még “vissza-visszáztunk” nekik, mire ők még épp hogy lementek, jöttek is vissza és előadták még egyszer a Csillagdalt. Itt már megjelentek a színpadon a fodrászok, a Megasztár háttéremberei, ismerősök, majd pedig a döntősök kezdték felhívni az embereket a színpadra. Engem Adri hívott fel, de előtte még megénekeltetett a Csillagdalban. Kár, hogy arról, hogy ott állunk mindannyian a színpadon, nincs se kép, se videó, pedig fényképeztek, mégsem tették fel a honlapra. Jó lenne pedig megszerezni azokat valahogyan. Ezután visszavonultak, mi pedig leültünk Kláriékkal. Volt még majdnem egy órám a vonatig, mert most hamarabb befejezték, mint szokták. 23:20-kor lett vége a koncertnek. Eszembe jutott, hogy elkérhetném a hangosító sráctól a dalok listáját. Ez eddig csak AFC-n volt szokás nálam és bánom is, hogy eddig itt nem jutott eszembe, mert simán odaadta. Mondjuk hülyének nézett, hogy mit akarok, meg vicces volt, mert odaküldött a Backstage asztalhoz, ahol ők szoktak állni koncert közben. Ott volt még a cuccuk meg minden, és akkor úgy odaküld. De persze megkerestem a lapot, megköszöntem, majd mint aki jól végezte dolgát, büszkén leugrottam a színpadról. Aztán vártuk, hátha kijönnek, mert Szilviék akartak még valamit. Én viszont 11-kor elköszöntem tőlük és ott hagytam a Jam Pubot azzal a gondolattal, hogy lehet nem jövök ide többet, pedig mennyi élmény fűz ide. Most simán elértem az utolsó vonatot. Áttanulmányoztam a megszerzett lapot, hogy minden stimmel-e és igen, logikus, mivel az aznapi dátum szerepelt rajta. Mondjuk nevettem is rajta, mert ezen nem csak az előadott számok voltak, hanem az egész koncert menete a megérkezéstől kezdve, a reklámozásokon át, a hazamenetelig. Szemét leszek, de ezt nem fogom leírni, vagy a fotóját feltölteni, maradjon ez csak meg nekem. Viszont a dalok sorrendje itt van, még Timi is szerepel rajta, és mivel ő nem volt, ezért zárójelbe teszem, hogy mit énekelt volna. Érdekes az is, hogy mindenki vezetéknévvel együtt szerepel a lapon, de Benji csak simán Benjinek van feltüntetve, Bozont meg csak Bozontnak.

1. Közös – Csillagdal
2. Gigi – I Will Survive
3. Andi – Born This Way
4. Attila – Kölyköd voltam
5. Balázs – Keep The Faith
6. Benji – American Idiot
7. Nóri – Moves Like Jagger
8. Isti – Be With You
(9. Timi  - Free Your Mind)
10. Bozont – Lazy Song
11. Adri – Tears Dry On Their Own
12. Ádám – Grenade
13. Roli – I Don’t Care
14. Benji – Rock Dj
15. Top 8 – Ain’t No Mountain High Enough
16. Top 9 – Fény
17. Top 12 – Zene nélkül mit érek én
(18. Timi –  Good Luck)
19. Bozont – Smooth
20. Adri – So What
21. Roli – Don’t Stop Me Now
22. Benji – Nap
23. Nóri – I Kissed A Girl
24. Balázs – Are You Gonna Go My Way
25. Benji – Kiss
/Ezután mentek haza a kiskorúak/
(26. Timi – We Found Love)
27. Attila – Suicide Blonde
28. Bozont – All Star
29. Ádám – Cosmic Girl
30. Roli – If I Had You
31. Isti – Sex On Fire
32. Adri – Mercy
(33. Timi – Proud Mary)
34. Roli – Satisfaction
35. Adri – Sweet Dreams
36. Bozont – Pálinka dal
37. Attila – Are You Gonna Be My Girl
38. Balázs – Ilyenek voltunk
39. Közös – Csillagdal

Hát ennyi lenne a beszámolóm. Lehet nem jön le ebből, hogy mennyire boldog voltam és mennyire jól éreztem magam ezen a három napon, de így van. Sajnálom, hogy vége lesz ennek, hiszen nem tudom, hogy a környéken is lesz-e Caramel és Mega turné. Ha meg nem és még megközelíthető messzeségben sem, akkor lehet, hogy tényleg nem látom többet őket együtt. Meg egyébként is pénteken mondtak ezzel kapcsolatban nekem egy infót, amitől nem voltam túl boldog. Úgyhogy picit félek, hogyan tovább.

És bár nem teljesen ide tartozik, de mivel Benji és Bozont összes, Adri és Balázs egy-két dalát is letöltöttem a dalok.hu oldalról, természetesen állandóan ezt hallgatom és mivel fent vagyok last.fm-en, ezt számolja is, viszont én vagyok az egyedüli, aki hallgatja az említett előadókat, így mindegyikről töltöttem fel képet. Gondolkodtam, hogy a biográfiát is kitöltöm, de nem tudtam mit írjak, így azt hagytam. Viszont The Rebel Age-et is hallgatok, ami ugye Benji zenekara. Ott szintén én voltam az egyetlen hallgató, igaz én is csak a feldolgozásokat szereztem meg, mert a saját számaik tetszettek ugyan, de már nem áll közel hozzám az a zúzós punk, annak a korszakomnak már vége. Úgyhogy ide nem csak TRA képet töltöttem fel, hanem egy pici biot is, melyben a tagok nevei, a banda országa és stílusa, illetve a hivatalos fb oldala szerepel. Nem akartam mást, hiszen ha már ott az fb címük, akkor onnantól kezdve mindegy. De minden esetre, jó érzés volt, hogy én hoztam létre a last.fm csatornájukat. :) És ha már last.fm-et szerkesztettem, a saját profilomat is megváltoztattam, mert elég rendesen még AFC-s volt, de mostmár Benjis-Bozontos. :D Itt megtekinthető.

Végezetül pedig itt a kép a közönségtalálkozóról, amit tegnap kaptam meg a citibank-tól az email címemre. Végül nem vágtam le Attilát, mert úgy hülyén nézne ki, mert ott van Bozont vállán a keze. Pedig rontja az összhatást, na dee mindegy, nem őt kell nézni. Természetesen így mostmár ez lett az új profilképem. Aztán majd szombaton megpróbálok tényleg csak Benjis-Bozontosat csinálni. :)

Dóri Rainbow. <3

„Mennyivel könnyebb volna, hogyha két életem volna, egyet örökre odaadnék neked!” †

Hát… sziasztok…

Múlthét hétfőn reméltem, hogy a következő bejegyzésemet nem egy gyászhírrel kell majd kezdenem, de sajnos így lett. Hatalmas a fájdalom bennem, még most is könnyezek, pedig már napok teltek el azóta. Az utolsó bejegyzésemet Jázmin, a papagájom betegségével fejeztem be. Estére már jobban lett, nem mondom, hogy megnyugodtam, de hittem a gyógyulásában. Kedden reggel, amint felkeltem, csak vele foglalkoztam. Infralámpa alá kellett tenni őt, hiszen az orvos is ezt ajánlotta. Ezért is ültem ott mellette. Figyeltem minden mozdulatát, bár sajnos már nem nagyon volt neki. Mert reggelre nagyon rosszul volt. Semmit nem csinált, csak aludt és gubbasztott a sarokban. Este pedig még ivott és evett is. Imádkoztam érte, és vártam, hogy egyszer csak felkel, jobban lesz és újra hallhatom a hangját, láthatom ugrálni, mászkálni, salátát és szotyit enni, hiszen ezek a kedvencei. Közben pedig könnyeztem, akárhányszor csak a tehetetlenségét láttam. Nem értettem, hogy jutott el idáig. Nem értettem, mi baja lett ilyen hirtelen. Nem akartam elhinni, hogy elveszíthetem, mikor erre egyáltalán nem számítottam. Soha semmi baja nem volt és olyan hiperaktív nimfa papagáj volt. Semmit sem tudtam csinálni, hiába is akartam. Csak úgy teltek a percek, s az órák, és én csak ültem az asztalnál mellette. Pedig lett volna mit csinálnom, mint például tanulhattam volna a szerdai vizsgára. De így képtelen voltam. A családom már lemondott Jázminról, de én nem akartam. Aztán 3 óra előtt pár perccel egyszer csak mozgatni kezdte a szárnyait és erőlködött. A fejét emelgette. Valamiért az egész látvány engem a gyerekkoromból emlékeztetett arra, mikor Anyuék megölték a szerencsétlen csirkéket és ők még a forrázásig mozogtak a bennük lévő idegeik miatt. Meg is kérdeztem a nagymamámat, aki épp akkor jött arra, hogy “most fog meghalni?” Erre ő nem válaszolt, de enélkül is tudtam a választ. Három órakor véget ért a szenvedése és nem mozdult meg többé. Eltávozott az élők közül. Itt hagyott a könnyeimmel küszködve. Nem tudtam felfogni, hogy 6 évesen és egy nap híján 10 hónaposan miért kellett meghalnia?! Annyi mindent megéltem mellette. Ő volt az, aki végig kísérte az összes korszakomat, amint elkezdtem igazán élni a magam útját 13 évesen. Mindig szeretett zenét hallgatni, sőt sokszor jelezte (nem)tetszését, főleg ha Fall Out Boy vagy Tóth Gabi szólt. Ilyenkor elviselhetetlenül hangosan sikított, túl üvöltve a zenét. De ezen kívül is rengeteg érdekes, néhol vicces szokásai voltak. De soha nem éreztem, hogy ő egyszer is gondot vagy nyűgöt jelentett volna nekem. Igyekeztem mindig a kedvében járni és szívesen elbeszélgettem vele, mert sokszor előfordult, hogy mondtam másnak valamit, ő pedig reagált rá egy csiripeléssel, mintha értette volna és mindenképp hozzá akart volna szólni a témához. Én meg persze ilyenkor elkezdtem neki magyarázni, mire egy újabb csirip lett a választ, és ezt képesek voltunk percekig húzni. Egy szólás is kialakult már a legelején, mert ugye mindig voltak cicáink, ők meg persze szívesen levadászták volna őt. Viszont erre mi mindig ezzel a mondattal szóltunk rájuk: a Jázmin nem lakoma, csak koma! Ez volt az első szerintem amit megtanultak az új jövevények nálunk. És tudták is, hogy nem szabad bántaniuk. Sokszor adta nem tetszését a kajájára is, hiszen nagyon válogatós volt. Ha nem tetszett neki valami, futkosott a kalitka alján és sikított. Az eleségből mindig csak a kölest és a fekete szotyit ette meg. Igen, még a fehér szotyi se kellett neki, ahogy a kukorica, vagy a gyümölcs és zöldség darabok sem. Viszont érdekes, mert ha meg gyümölcsös rudat vagy karikát vettem neki, abból mindent megevett. A friss zöldségek és gyümölcsök közül is sokat nem volt hajlandó elfogyasztani, de az évek alatt ezt már kitapasztaltam. És persze én ezekkel a dolgaival együtt szerettem. Szerintem az összes állatom közül ő állt hozzám a legközelebb! Nagyon szerettem őt. És bár nem sikerült teljes mértékig megszelídíteni, tudtam, hogy azért ő is szeret engem.

Fél órán keresztül csak bőgtem és ez olyan melyből jövő, fájdalmas, reszketéssel és hangokkal járó, szűnni nem akaró sírás volt. Hiába is próbáltam lenyugodni, nem ment. Akárhányszor ránéztem, feltört belőlem az emlékek és a könnyek sokasága. Könnyeim társaságában kivonszoltam magam a kert végébe, ahol ástam egy kis gödröt jó mélyen, hogy senki és semmi ne kaparja majd onnan ki a tetemét. Utána pedig kivettem a kalitkából és egy régi törölközőben kivittem őt a kezemben, majd pedig sokadik unszolásra belehelyeztem őt a sírként ásott gödörbe. Beletenni is nehéz volt, de rászórni a földet még nehezebb. Nem akartam elengedni őt, vártam, hátha mégis megmozdul. De nem mozdult, hiszen bármennyire is fájt elfogadni, meghalt. Így az összes kiásott földet ráengedtem óvatosan, bár tudtam, hogy ő már nem érzi, mégsem akartam, hogy a nagy és nehéz földdarabok fájdalmat okozzanak neki. A sírjára egy szál sárga mezei virágot is helyeztem, majd elvonultam. Rá egy órára már képes voltam összeszedni magam és visszamenni a többiekhez. Szörnyű volt, mégis el kellett takarítanom mindent, amit hátra hagyott. A kalitkát és tartozékait is lefertőtlenítettem, majd immár üresen visszatettem a helyére. Sokszor odanéztem és annyira fura volt, hogy üresen áll és Jázmint nem látom benne.

Az a nap el is ment, én pedig egy szót sem tanultam se aznap se máskor a másnap lévő írásbeli vizsgámra. Csak úgy elszálltak a napok, mindig volt mit csinálnom. Míg végül ide jutottam. Ezek után és a fájdalom után, amit Jázmin elvesztése után éreztem, szinte már biztossá vált számomra, hogy kihagyom a vizsgát. Sokszor hangoztattam már, hogy nem megyek vizsgázni, de az utóbbi időben úgy gondoltam, hogy ott leszek. Hát mégsem, mert ÍGY alakult. De nem akartam belegondolni, hogy ez mit vonz magával. Egy hirtelen pillanatban pedig közöltem anyuval, hogy ne vegye fel reggel ofőnek a telefont. Ő azt sem tudta, hogy másnap lesz az írásbelim, így nem értette a kérésemet. Azt sem tudta, hogy kedden be kellett volna mennem a suliba konzultációra. Persze nem tetszett neki a döntésem, és kibújt belőle az az énje, aki meg akarja nekem mondani, hogy na azt már nem és hogy mit tegyek. De ezzel már elkésett. Nem érdekelt, hogy ő mit mondd, hiszen őt sem érdekelte, mikor 9. óta mondogattam, hogy el akarok jönni ebből az iskolából, mert utálom ezt a szakmát. Akkor sem hitt nekem, mikor mondtam, hogy meg fogok bukni a vizsgán. Akkor most itt volt, és nem maradt más választása, minthogy végre felfogja.

Este már biztos volt, hogy nem megyek, hiszen semmi előkészületet nem tettem meg. Nehezen aludtam el és rosszul is voltam, ha a reggelre gondoltam. Remegtem, és próbáltam jó dolgokra gondolni, de nem ment. Lecseréltem a profil képem is a februárban készített Baricz Gergősre, mert februárban minden annyira jó volt. Nem tudom, voltam-e olyan boldog valaha is egy hónapon keresztül. És ezt Gergőnek köszönhetem! Teljesen pozitívan hatott rám, mind a zenéjével, hangjával, mind a személyiségével. És most is erre vágytam, hogy minden jóra forduljon és tőle vártam a pozitív energiákat. Valamint imádkoztam is. Gyakran előfordul ez nálam, de ez most kicsit könyörgősre sikeredett. Dehát ha egyszer nem tudtam tanulni az állandó gyakorlat miatt 3 éven keresztül. Az meg szerintem normális, hogy most végre pihenni és szórakozni akarok. Mert nálam minden lélekben dől el. Ha itt belül nincsenek rendben a dolgok, akkor képtelen vagyok jól teljesíteni. És ahhoz, hogy én lelkileg jól legyek, szükségem van a háziállataim szeretetére, arra, hogy találkozzak a kedvenc előadóimmal, hiszen ők töltenek fel és adnak erőt a hétköznapokon is. Úgyhogy ha kihagytam volna az összes Megasztáros koncertet és találkozót, ami az elmúlt 3 hétben volt, akkor hiába is tanultam volna, nem ment volna, mert ki lettem volna készülve. Ráadásul ugye Jázmin is meghalt.

Végre elaludtam, de 5kor már fel is felkeltem. Gyomoridegem volt, de nagyon durván. Rettegtem és féltem. Arra gondoltam, hogy fogom ezt beadni a többieknek, mármint a családtagom többi részének. Meg arra is, hogy mit mondok, ha majd hívnak az iskolából? Le is halkítottam a telefonom, majd hiába is szerettem volna elaludni, nem ment, mert nagyon féltem a következményektől. Pedig azt hittem ez a könnyebbik út, de nem, ez sokkal nehezebb és rosszabb volt, mintha elmentem volna vizsgázni. De próbáltam nyugtatni magam, mint például, hogy attól, hogy megbuktam, még ugyanúgy a családtagjuk vagyok és hiába is fognak haragudni ezért a lépésemért, egy idő után majd megnyugszanak. Valamint, hogy ez csak egy vizsga, amit én sosem akartam letenni és megszerezni sem akartam a felszolgáló szakmát. És jött az a félelem legyőző dumám, amivel még általános iskolában nyugtattam magam, mikor valamiért rettegtem a tesi órán szekrényt ugrani. Persze a tesi tanár ezt nem értette meg. Kölcsönösen utáltuk egymást. Mindig akkor akartam hiányozni suliból, mikor ez a gyakorlat jött, de nem lehetett. És akkor mindig azt mondtam magamnak, hogy ha nem csinálom meg, akkor is max baszogatni fog meg egyest adni, esetleg igazolatlant, de nem fog megölni emiatt. Hiszen a legrosszabb eset a halál, és ez vigasztalt. Okés, tudom, fura, de télleg így volt. És most is ezt mondtam, hogy nem fogok belehalni, hogy ezt így kihagytam. Hangokat is hallottam, hol azt, hogy csörög a telefon, hol azt, hogy csengettek, pedig teljesen csend volt és nem történt semmi. 7:20-kor kellett volna odaérni. Onnantól kezdve már “vártam”, hogy hívjanak. De nem történt semmi. Én meg pedig valamiért lenyugodtam, pedig még 8kor is esedékes lett volna. De nem hívtak, én pedig vissza is aludtam, és olyan kényelmesen aludtam, hogy valamikor 11 óra körül keltem csak fel. Néha, ha a vizsgára gondoltam, előjöttek a rossz érzések, és lelkiismeret furdalásom volt, ha a nagymamámra néztem, bár anyumnál is. És nem kimondottam ez miatt, de takarításba kezdtem a fürdőszobában. Viszont nagyon jót tett nekem, mert volt időm átgondolni a dolgokat nyugodtan, sikerült kibékülni a döntésemmel és meggyőzni magam, hogy tényleg nem egy hirtelen meggondolatlan döntés volt ez, hanem nem volt más választásom, és hogy nem szabad hagynom, hogy bárki számon kérjen, mert ez az én életem! Mondjuk nem értettem miért nem keresett senki a hiányzásom miatt, mert ofőnek kötelessége lett volna felhívnia, mert én egy szóval sem mondtam senkinek sem, hogy nem megyek.
Takarítás közben persze zenét hallgattam és mivel ez több órán át eltartott, a kedvemen ez is nagyban javított. Olyannyira, hogy estére már teljesen felszabadult lettem. Zeldaval régi kedvenceink klipjeit nézegettük, mint például MCR, Used, Madina Lake, FOB, The Academy Is…, Klaxons. Jól esett ez a visszaemlékezés. Rengeteg dolgot előhozott, főképp a 8. osztályos énemet, hiszen akkor álltak ezek a zenekarok a legközelebb hozzám. Akkor nem gondoltam, hogy végül ide fogok eljutni, hogy a saját vizsgámat kihagyom.
Viszont a jó kedvemtől függetlenül nagyon rosszul voltam, a már előző bejegyzéseimben is írtam, hogy már május 8.-a óta ez a szédüléses, hányingeres, gyomorfájós, pár percre magamról nem tudós rohamok törnek rám. Még mindig nem tudom ezt hova tenni, pedig már mindennapossá vált és még ezt el is viselném, de mellé még ilyen fura, nyomasztó, honvágy érzés féle is társul, ami elviselhetetlen.

Csütörtök hajnalban viszont mentem anyuval dolgozni, már hiányzott Hidegkút meg ez a kis kikapcsolódás. Jól éreztem magam és még sajtos rolót is kaptam. :P Hazafelé pedig vásárolni akart anyu, így az Auchan felé vettük az irányt. Én rögtön a könyves, cds és újságos standhoz vettem az utam. Az összes újság címlapját megnéztem és bár elő vagyunk fizetve a Meglepetésre, mégsem mindig érkezik meg, úgyhogy most nagy meglepetés ért, mikor Benji és Gigi virított az elején. Rögtön a kosárba is tettem, utána pedig a Sorry magazin elején is megpillantottam Benjit, így az is oda került, anyu nagy örömére. :P Ez már megdobta a napom. :D Utána pedig a plüss állatokhoz “rángattam” anyut, pont mint egy gyerek, és az összes plüss Mütyürkét levettem a polcról és magamhoz öleltem. Volt mindenféle színben, meg állatban és és és olyan cukik voltak. *-* Utána pedig megvettem az AFC koncert jegyet, VIP változatban. Mikor végre itthon voltam, utána is néztem, hogy akkor ez most mit is takar és hogy miért van ülőhely feltüntetve a jegyen. Eddig úgy tudtam, hogy a cdt kapja meg a VIP jegyes, de ToMi kijelentései után, mint pedig, hogy VIP jegy nincs, eléggé felment bennem a pumpa. De megnyugtattak az AFC-s ismerőseim, akik szintén veterán AFC-sek, hogy cd-t és Watt ajándékcsomagot kapunk. Ezután pedig elvonultam a nagyobbik öcsém szobájába, aki koleszban van és ott néztem meg a kedvenc filmemet, a LOL-t, most, hogy végre volt szabad időm rá. Tök mindegy, hogy hanyadjára nézem meg újra és újra, ugyanúgy magával ragad és ugyanolyan izgi.

Pénteken pedig megérkezett az új számítógépünk, amit csütörtökön rendelt meg anyu. Nem gondoltam, hogy ilyen hirtelen már lesz gép, és fel sem fogtam, mondjuk nem is érdekelt aznap, mivel ugye a Megasztárra koncentráltam. De erről majd később, ahogy a szombati közönségtalálkozóról is. Szerintem majd szerdán osztom meg az élményeimet, mert akkor a keddi klubkoncertet is abba a bejegyzésbe veszem bele.

Vasárnap viszont már számítógépeztem. Feltöltöttem a ballagásomról pár képet, valamint a Megasztáros képeknek is külön mappát csináltam, mert már van jó pár és még bővülni fog. A Walkmanomat is sikerült így megcsinálni, meg a twitteremet is frissítettem egy jó kis szitakötős témával, ha már AFC Metamorphosis-a ilyen nagy hatással volt rám. De erről is majd egy külön bejegyzésben, szerintem csütörtökön. Itt, a blogomon is sok változás észlelhető. Egyrészt a fejrészen a nevem és az idézet rózsaszínről fakó lilára változott, az eseménynaptáram is frissült, a többi vizsga dátuma még ott szerepel, mert fogalmam sincs hogy azokra elmegyek-e majd.

Valamint Steiner Kristóf “Hajónaplók” dedikálásának időpontjára is fény derült. Nagyon várom már.

Sikerült kitenni újra a Last.fm ablakot is, így mostmár ti is nyomon követhetitek itt is, hogy mit hallgattam legutóbb. Új témán is gondolkodtam, de végül maradt ez.

Azért egyenlőre fura és fárasztó újra itt a gép előtt ülni és megmondom őszintén, hogy nem is hiányzott annyira, csak az miatt akartam, mert sok mindennel le voltam maradva, amit a táblagép nem hozott be. Egyenlőre ezeket időhiány miatt még nem tudtam pótolni, de igyekszem. Viszont blogírás szempontjából mindenképp jól jött végre, mert így egyszerűbb, szebb, színesebb és még képet is rögtön enged feltölteni, nem csak huszadjára.

Azt hiszem most ennyi lenne.

Dóri Rainbow. <3

Megasztár klubkoncert @ Jam Pub [2012.05.08.] és Megasztár közönségtalálkozó 2/4. @ Allee [2012.05.12.] ♥

Valamiért most rossz érzéssel töltött el, ha a koncertre gondoltam. De ez már a hétvége óta tartott. Olyan gyorsan elment az idő, hogy azt vettem észre, hogy már hétfő van és másnap koncert. Nem tudom mitől, de féltem. És most egyedül sem akartam menni, pedig máskor simán elvagyok úgy. Viszont nem volt kedvem senkihez sem a közeli ismerőseim közül, így csak Zelda-t és a nagyobbik öcsémet fűztem, de egyik sem akart jönni. Én pedig azon agyaltam, hogy vajon miért van bennem ez az érzés és gondolkodtam, hogy lehet nem is megyek. Közben pedig nagyon vártam a koncertet és ott akartam lenni. De az miatt is elgondolkodtam rajta, mert aznap volt a Fonogram. Bár már tavaly is unalmas volt, viszont most jelölve volt Baricz Gergő. De mikor megnéztem, hogy milyen szörnyű fellépők és jelöltek vannak még, máris elment a kedvem az egész műsortól. Meg igazából legbelül tudtam, hogy úgyis a koncertet választom. Így is lett. A fél 5ös vonattal mentem fel Pestre és fél 7kor értem a Jam Pub elé. Vicces volt, mert azt néztem, hogy mennyien vannak már meg nézelődtem erre-arra, mire oldalra néztem és Benji meg Roli ott álltak kint. Úgy örültem. Ráadásul végre láttam kivasalt hajjal is élőben és fekete zakó volt rajta, ami annyira jól áll neki. Néztem őket, de nem egyfolytában, mert az olyan gáz. Aztán Roli rámnézett és köszönt. Először azt hittem, nem nekem szólt. De mikor a körülöttem állok mind engem néztek, rájöttem, hogy de. Utána pedig mikor Benji leült és felém nézelődött, egyszercsak találkozott a tekintetünk. Integetett, mosolygott majd kacsintott egyet. Én pedig mosolyogva visszaintegettem. Annyira jól esett. Gondoltam, hogy meg fog ismerni a múltkori után, de erre egyáltalán nem számítottam. Mondanom sem kell, milyen boldog lettem ezután. Csak mosolyogtam ott magamban. Ők pedig bementek. Nem sokra rá beengedtek minket is. Csak a második sorba sikerült állnom, de így is jó volt. Összebarátkoztam két lánnyal és két kisgyerekkel. Viszont nagyon rosszul éreztem magam. Nem tudom miért, de ájulás szélén álltam és hányingerem volt. Gondolkodtam, hogy kiállok a sorból és veszek ásványvizet, de nem akartam, mert nem tudtam volna visszaállni oda, mivel most nagyon sokan voltak. Így maradtam és reménykedtem benne, hogy elmúlik. Viszont nagyon rossz érzés volt és megint előjött az a félelem is, ami előtte volt. Majd végre 8kor kijöttek a döntősök dedikáltatni. Én nem kértem senkitől sem, mivel múltkor mindenkitől szereztem, úgyhogy most csak Bozonttól Zelda-nak. Ja és kaptam Rolitól Dórisat, mert ugye múltkor Nóri névre írt. xD Akartam a kisöcsémnek Benjitől kérni, mert tök megszerette és mindig az ő videoit nézegeti a táblagépen. Meg Bozont a másik kedvence. Pedig esküszöm, nem én mondtam neki. Jó az ízlése. Egyébként mindig azokat szereti, amit én. :D Viszont Benjivel most egy szót sem tudtam váltani. Felénk se jött, utána eltűnt, és mire visszajött, már hívták fel őket a színpad mellé oldalra, hogy mindjárt kezdés. Azért ez rossz volt így. Viszont mégsem voltam ki emiatt annyira, egyrészt a múltkori miatt, másrészt az miatt, ami várakozás közben történt. Szokás szerint a Csillagdallal kezdődött a koncert. Annyira jó volt megint hallani és látni őket élőben így együtt. Ilyenkor valamiért mindig kiül a mosoly az arcomra. Nagyon megszerettem ezt a csapatot és ezt a Csillagdalt. A múltkori után, hogy nem jegyeztem meg, hogy ki mikor mit énekelt, most inkább bekészítettem egy papírt és egy tollat a táskám tetejére és mindig jegyzeteltem, hogy mit hallottam. Akkor volt jó, ha előtte mesélt a dalról az éppen akkor következő énekes, mert akkor már mielőtt elkezdett volna énekelni, kitaláltam és le is tudtam írni. Egyébként csupa rövidítéseket használtam. Gondoltam is, hogy egy élmény lesz kiolvasni később. Amúgy most nem konferálták fel egymást, csak szépen sorjában jöttek, ahogy fel voltak írva.

Benji – Party Rock /tökéletesen megalapozta a hangulatot a Csillagdal után. Ráadásul mivel sokat hallgattam az ő előadásában ezt a dalt, így még meg is tetszett. Úgyhogy nem bántam, hogy ezt is hallhattam tőle élőben./
Timi – We Found Love
Roli – If I Had You
Bozont – Smooth
Nóri – Forget You
Ádám – This Is Love
Adri – So What
Balázs – Keep The Faith
Gigi – Love On Top
Isti – Sex On Fire
Andi – Born This Way
Timi – Whats Up
Attila – Wild World
Roli – Keresem az utam
Adri – Gyémánt /örültem, hogy ezt is megint előadta, mert az egyik nagy kedvencem tőle/
Gigi – Elég volt
Bozont – Runaway Train /szintén nagy kedvencem lett Bozonttól, így jó volt ezt is hallani élőben. Még a My Way-t szeretném hallani tőle./
Nóri – I Kissed A Girl /most valamiért egyébként elviselhetőbb volt ő, mint előzőleg/
Benji – Kiss /nagyon örültem ennek, mert mióta letöltöttem, egyre jobban megszerettem és az egyik kedvencem lett tőle. Élőben pedig hatalmas élmény volt. :P Amit még nagyon szeretnék tőle hallani és ami egyben a kedvencem is az összes döntős dala közül, az a Geek In The Pink./
Benji felkonferálásában két közös dal:
Top 7 – Zene nélkül mit érek én?
Top 9 – Fény /ez volt a kedvenc közös dalom a döntők folyamán, úgyhogy örültem, hogy újra hallhatom./
Timi – Good Luck
Adri – Mercy
Isti – Closer To The Edge /meglepetésként ért ez a 30STM szám, de tetszett./
Balázs – You Can Leave Your Hat On
Roli – I Don’t Care /mikor azzal kezdte, hogy egy Fall Out Boy dallal készült, csodálkoztam és reménykedtem, hogy egy régebbivel, de végülis ez sem volt rossz./
Bozont – Lazy Song
Ádám – Cosmic Girl
Timi – Proud Mary
Roli – Satisfaction
Adri – Don’t Stop The Music
Bozont – Pálinka dal /a már szokásossá vált pultra felmászás sem maradhatott el. :D/
Attila – Are You Gonna Be My Girl /itt Ati engem választott ki magának. Kicsit rossz választás volt :D/
Andi – Fekete rúzs
Végezetül pedig, Benji, Gigi és Nóri nélkül: Csillagdal

Valamiért most azt éreztem, hogy sokkal jobban elengedték magukat, mint múltkor. Olyan spontán volt az egész, mégis talán jobb volt a hangulat, mint múltkor. Én nagyon élveztem a koncertet. Csak sajnáltam, hogy 10kor, a két közös szám után megintcsak eltűnt Benji, mert ugye nem tartózkodhatnak tovább 18 éven aluliak a szórakozóhelyeken. Kár, hogy ők nem kivételek ilyenkor. Az ott összebarátkozott lánnyokkal vártunk még, hogy kijöjjenek, de csak Balázs jött ki, így megint őt kérdeztem meg, mivel tudni akartam mikor lesz az utolsó klubkoncert. Azt mondta, hogy még a finálé után is lesznek. Hát nem tudom, hogy ezt hogy értsem. Mármint, hogy akkor lesz az utolsó, vagy hogy a Megasztár döntők végétől függetlenül még ugyanúgy lesznek koncertjeik ott egy ideig. Mert az utolsóra én mindenképp menni akarok. Majd kiindultunk, mert már így is 20 percem volt az utolsó vonatig. Érdekes, hogy most hamarabb kezdtek, úgy háromnegyed 9 körül, mégis majdnem 11kor lett vége. Elköszöntünk, aztán a villamosról leszállva kicsit futnom is kellett, de végül elértem. A vonaton megnéztem a dalos listámat és hát eléggé megerőltető volt kiolvasni. Még jó, hogy emlékeztem, hogy ki mit énekelt. Gyorsan át is írtam szépen egy másik papírra. Egy óra körül értem haza és 3 körül mentem el aludni.

Ahogy sejtettem, és az előző bejegyzésemben említettem, tényleg nem tudtam nézni a Megasztárt. Semmi megoldást nem találtam. És hiába is próbálkoztam a honlapon nézni az élő adást, be sem jött így táblagépen. Az alkalmazásban pedig annyira akadozik, hogy élvezhetetlen. Így beléptem Facebookkal a Megasztár chat-re és chateltem Benjivel. Vagyis chateltem volna, csakhogy az sem sűrűn frissítette magát, így hiába is kérdeztem volna, tuti nem láttam volna a választ. Visszaolvasni meg persze nem lehetett, így még ez sem adatott meg nekem. Persze, hogy teljesen ki voltam készülve, hogy mindenről lemaradok. A sötét konyhában a táblagépem előtt ülve vártam a “megváltást”, majd már a könnyeim is folytak. Valahogy elegem volt már mindenből. Az egyetlen jó dolgot megtaláltam Benji kiesésében, hogy múlthéten legalább láttam az adást, most meg ugye egyáltalán nem. Közben azért néha-néha felnéztem fb-ra is, esemény követés révén. Meg figyeltem Benji válaszait chaten, ha éppen kiadta. De igazából semmit sem csináltam. Zenét hallgattam és csak bámultam magam elé a sötétségben. Úgy 11 körül kimentem az udvarra, ugyanis Csongi még nem volt bent, pedig tudja, hogy 9-ig haza kell jönnie. Hiába hívtam, nem jött. Kint álltam, vártam, de semmi válasz. Rögtön szörnyű dolgok jutottak az eszembe, mivel Kisherceg is ugye csak úgy eltűnt pont egy évvel ezelőtt. És már megintcsak sírtam. Mostanában ez nagyon gyakori lett nálam. Úgy látszik nekem ez lett a lételemem. Majd egyszercsak megjelent mögöttem a szokásos, lassú, hízelgős lépteivel. Felkaptam, magamhoz öleltem és bejöttünk. Utána kaptam egy üzit, hogy megkérdezték és Benji nem ér rá a szombati közönségtalálkozó idején. Én is megkérdeztem egyébként még a legelején a műsor kezdésénél, de a választ, ha volt is esetleg, nem láttam. Nem tudtam, hogy elhiggyem-e, de beletörődtem végül. És azon gondolkoztam, hogy akkor menjek-e. Végül arra jutottam, hogy egyrészt a biztonság kedvéért, másrészt azért, mert azt terveztem az összesen ott leszek, harmadrészt meg mert már készültem rá és Zelda-t is beszerveztem már, elmegyek. Így azon imádkoztam, hogy legalább Adri vagy Andi ott legyen. Mivel Bozont meg már volt előzőleg. Aztán ahogy ezen agyaltam, arra eszméltem fel, hogy a chaten mindenki imádkozik a kedvencéért. Gondoltam, hogy az eredményhirdetés vette kezdetét, így gyorsan bekapcsoltam az élő adást az alkalmazás segítségével. Akadozott és a hang elölrébb volt, mint a kép, de ezt akkor is megakartam nézni így élőben és szurkolni akartam. Persze pont mindig akkor ugrott át mondatokat meg pillanatokat, mikor a legfontosabb részek jöttek. Így azt, hogy Gigi volt az első, aki tovább jutott, csak az ölelésből láttam. Bár egyértelmű volt, hogy ő nem kerül a veszély zónába. Utána kb.-ra kiszámoltam, hogy mikor lesz a következő eredményhirdetés és akkor léptem vissza. Sikeresen pont eltaláltam. És szerencsére Andi is jutott tovább. Bár most így belegondolva, lehet jobb lett volna, ha Balázs jut itt tovább, mert Andi ellen tuti kiesett volna végre Attila, ha a zsűrin múlik. Azt is nehezen hittem el, hogy inkább Attilát választották Balázs helyett. És azok az indokok. Teljesen felment bennem a pumpa. Nagyon ideges lettem. Nem akartam/akarom elhinni, hogy többre tartják őt, mint Balázst. Szánalmas ez az egész. Már Adri előtt ki kellett volna esnie Attilának. Most először éreztem azt, hogy a zsűri nem normális. Még azt is beláttam, mikor Benji esett ki, de ezt akkor sem tudom megérteni. A búcsúdalt már nem néztem meg, hiszen így akadozva értelme nem lett volna. Lemaradtam Benji elköszönéséről is. Sietett, mert műsort vezetett Tatár Csillával a MegaBackstage-ben. És persze én arról is lemaradtam. Be is feküdtem az ágyba, de végül csak 2 körül aludtam el.

8kor keltem, hogy mindenre legyen időm és hogy elkészülhessek rendesen. Elmeséltem mindenkinek itthon, hogy Balázs esett ki Attila ellen. Persze, ők is fel voltak háborodva. Igyekeztem viszont a közönségtalálkozóra koncentrálni. Állandóan néztem a Facebookot, hátha valamelyik kiírja, hogy jön. De csak Adri és Balázs osztotta meg élményeit. Adri beteg lett, Balázs pedig pihent. Így viszont már egyre jobban csökkent az esély, hogy a kedvenceim illetve a jobbak közül lesz ott valaki. Zelda pedig Balázst érezte. Én Andit és reménykedtem is benne, hogy ő legalább jön. Viszont, hogy még Timin kívül ki lesz, mert ugye ő már biztos volt csütörtökön is, nem tudtam rájönni. Olyan hamar beért a vonatunk a Nyugatiba, hogy 1kor már az Allee-ban voltunk. Egyszer voltam már ott, még RoN-nal AFC koncert előtt decemberben. De egyáltalán nem emlékeztem magára a helyre. Viszont most volt időnk bőven körül nézni, és tök megtetszett. De akkor is az Aréna viszi a pálmát nálam. Na meg a Westend az örök kedvenc, hiszen oda köt a legtöbb emlék. Bementünk egy kiegészítős boltba, ahol utoljára Bécsben voltam. Már akkor is nehezen tudtam eldönteni a sok jó dolog közül, hogy mit is vegyek. És bár most is lett volna pár darab, amit szívesen megvettem volna, nem tettem, mert még nem tudom, hogy fogok kijönni a pénzemből. Viszont láttam egy csomó plüss Mütyürkét. Aki olvasta a hárommal ez előtti bejegyzésem, vagy Facebookon az ismerősöm, az tudja miről beszélek. Annyira akarok én is olyat. Sőt, Benji szülinapja óta egyre jobban. Ezután bementünk a Libribe, hiszen imádjuk a könyveket Zelda-val és ő amúgyis megakart venni egy könyvet. A felső szinten nem volt, így lement a az alsó részbe. Én viszont, mivel ott volt a színpad is és mert már 13:47 volt, beálltam a színpad elé és vártam. Persze bőven megérkezett Zelda is, Murakami Haruki – Norvég erdő című könyvével, mivel már látta a filmet és mindenáron be akartam szerezni a könyvet is, de a döntősök még sehol sem voltak. Múltkor is késtek, de azért nem fél órát, mint most. Egyébként most kint voltak a Megasztár fodrászai is, akik ahogy a klubkoncerten is, itt is megcsinálták akárki haját. Bár az az igazság, hogy csak begöndörítették mindenkinek. Majd megpillantottam Tatár Csillát és Kullai Timit. Viszont más nem jött velük. Rögtön bele is kezdtek. Csilla elmondta a nekem már ismerős szövegeket a közönségtalálkozóval illetve a szponzorokkal kapcsolatban, majd kitért a ma ott megjelenő versenyzők kilétére. Timi, Andi, Gigi, Attila és Bozont nevét hallottam. De nem akartam elhinni és mivel félig másra koncentráltam, így nem voltam biztos benne, hogy a fellépőket sorolta fel. Mivel ugye Bozont, Gigi és Attila volt múltkor is. De miután Timi elénekelte aznap első dalát, a Good Luck-ot, Csilla azt mondta, hogy mindjárt megérkeznek a többiek is és megintcsak elismételte az az előtt is említett neveket. Nem értettem, hogy ez hogy lehet. Hiszen azt mondták, mindig más-más 3 énekes lesz ott. És mivel 4 találkozó lesz, így végül az összes döntős ott lesz. Dehát mégsem így van. Valószínűleg akkor mégsem vesz majd részt mindenki a találkozó valamelyikén. Ez így viszont szemétség! Pedig tök jó lett volna úgy és akkor a végére mindenkivel lett volna közös képem is. Persze, Andinak és Bozontnak örültem. Gigivel sem volt bajom, de Attila rontotta az összhangot. Ráadásul így nem is biztos, hogy lesz olyan, hogy Benji és Adri is ott lesz valamelyik találkozón. Ráadásul, ha most 5en voltak, akkor múltkor, ha már Benji is ott volt az Aréna Plázában, akkor már miért nem vehetett részt a közönségtalálkozón ő is? Akkor miért volt fontos betartani a 3 döntőst?? Ez így nagyon nem igazságos! De ettől függetlenül igyekeztem jól érezni magam, bár néha az az érzésem támadt, hogy én mit keresek itt?! A közönség elviselhetlen volt most, pedig múltkor milyen jó volt. A szervezés is más volt, mint előzőleg. Ráadásul akárhányszor beálltam a sorba képet csinálni, mire sorra kerültem volna, valamelyik mindig elment. Pedig én úgy akartam képet, hogy Andi és Bozont mindenképp rajta legyen és Attila semmiképp sem. Így mikor ő énekelt, akkor álltam be a sorba, és végre sikerült is a kép megvalósítása. Gigi is mellénk állt, amit egyáltalán nem bántam. Timi amúgy csak beszélgetett, de nem igen állt be a fal elé fényképezkedni. Az most jó volt, hogy mielőtt beálltál volna a fotós elé, megkérdezték kivel akarsz képet. Meg többet is lehetett, ha volt még több email címed, de nekem elég volt az az egy. Remélem, jól sikerült. És most az előre mindenki által aláírt autógram mellé egy citibankos és Megasztáros hűtőmágnest illetve egy kisdobozkát is kaptunk. Leültem Zelda mellé, aki olvasott, mivel ő eléggé unta a programot. Kibontottam a kis dobozkát, és plusz alakú szőlőcukor volt benne. :D
Amúgy jó érzés volt, hogy mostmár megismertek a döntősök. :) Főleg ugye Bozont. Szegény, mennyire unhat már engem. xD Dehát nem tehetek róla, hogy mindenhol ott van, ahol én is. :D Aki most is nagyon szimpi volt, ő Andi. Akit ugye már az eleje óta kedveltem, de igazán a 3 héttel ezelőtti klubkoncerten szerettem meg.
Egyébként most kicsit unalmasabb volt a műsor, mint múltkor. Több volt benne a szünet, és a reklámozás is már soknak hatott. Valamint volt a vége felé közeledve egy fél órás előadás, amit a Megasztárban is feltűnt tánciskola adott elő, csak most kisgyerekek léptek színpadra. Nekem unalmas volt, mert se színjátszásnak, se táncnak nem lehetett azt nevezni. Alig vártam már, hogy vége legyen. Ráadásul ugye szinte semmi újdonság nem volt most, és akkor még az énekesek is majdnem ugyanazok voltak, ugyanazokkal a dalokkal. Így a vége felé szinte végig ültem. Csak Bozont és Andi előadásánál mentem a színpadhoz. Játszani játszottam még az elején, de aztán már ahhoz sem volt kedvem. Pedig most volt plüss plusz jel is. De majd legközelebb. Kérdezni pedig nem kérdeztem, mert semmi nem jutott eszembe. Külön aláírást pedig nem kértem, hiszen már van mindenkitől. Amúgy most is jegyeztem, hogy ki milyen sorrendben és mit énekelt. Íme:
Timi – Good Luck
Bozont – All Star
Attila – Wild World
Andi – Born This Way
Gigi – Elég volt
Timi – Boldogság, gyere haza
Bozont – Lazy Song
Attila – Suicide Blonde
Timi – Free Your Mind
Bozont – Smooth
Andi – Fekete rúzs
Timi – We Found Love
Bozont – Runaway Train
Gigi – Love On Top
Attila – Legyen valami
Andi – Rolling In The Deep
Gigi – Car Wash

Egyébként most is nagyon aranyosak voltak, pedig látszott rajtuk, hogy fáradtak. Mégis minden kérést teljesítettek. És ugyanolyan tökéletesen énekeltek, ahogy eddig is. Bár Bozont elég sokszor hamiskás volt és nem úgy jöttek ki a hangok, ahogy kellett volna. Ezen nagyon csodálkoztam, mert én eddig nem tapasztaltam ezt nála. De mindenkinek lehet rossz napja. Amúgy örültem, hogy mostmár hivatalosan is kijelentette, hogy együtt vannak Adrival. Szerintem teljesen összeillenek. :)
6kor lett vége az eseménynek. Mi felmentünk egyel feljebb és közvetlen ott volt egy fagyizó. Ott fagyiztunk, leültünk és onnan figyeltem őket. Mert úgy negyed 7ig még ott voltak fényképezkedni. Azért úgy összevéve nem volt rossz, de múltkor ezerszer jobban éreztem magam.
Persze sikeresen akkor indultunk el hazafelé, mikor a vihar megjelent. Be volt tervezve még a Corvin is, de így már felejtős lett. Viszont pont lekéstük a vonatot. De nem volt gáz, mert 40 perc múlva jött a következő. Csakmár nagyon éhes voltam, hiszen a fagyin kívül mást nem ettem aznap. Bementünk a Westendbe, hogy ne a hidegben várjunk. Aztán mikor jöttünk ki, sikeresen szemtanúja lettünk egy véres-verekedésnek. Még a biztonsági őr sem bírt velük és erősítést kellett hívni. Aztán gyorsan a vonathoz siettünk, erre ott egy újabb balhéba csöppentünk bele. Hát igen.. Ez a nyugati.. A vonaton pedig az Újpest fanok ordibálása és káromkodása zavarta meg a nyugalmunkat. Még jó, hogy Vörösváron leszálltak. Bár addig kénytelen voltam teljes hangerőn hallgatni a táblagépen a zenét. Így lehetett az, hogy a másik oldalt ülők jelezték nekem, hogy csörög a telefonom. Jó fejek voltak, hogy szóltak. Anyu keresett, hogy hazafelé nézzük a Picúrt, mivel megint egész nap nem volt otthon és a viharban nehogy valami baja legyen. Miután letettem, a nő, aki szólt, a pólómat látván megkérdezte, hogy mikor lesz a közelben legközelebb Grenma koncert. Csodálkoztam, mert nem néztem volna ki belőle, hogy Grenmat hallgat. Mondtam neki, hogy pénteken lesznek Egomban. Tök örült neki. Majd mikor ők is leszálltak Vörösváron, még el is köszöntek.
Mikor úgy fél 9 körül hazaértünk, élménybeszámoltam anyunak, elrendeztem a dolgokat, aztán pedig vacsiztam. Közben pedig megnéztük a Megasztárt, mert letöltöttem a honlapról a táblagépre. Úgyhogy mostmár le tudom írni az egész adásról a véleményem. Kissé untam. És nem azért, mert rosszak voltak, mert egyáltalán nem. Hanem mert nekem nagyon, de nagyon hiányzott onnan Benji. Ő tette színessé a műsort. Most meg olyan egyhangú volt. :( És bár pénteken nagy bánatomra nem tudtam az alkalmazással értékelni, mivel ugye akkor nem láttam, így másnap csak magamnak a füzetbe jegyeztem fel minden produkció után a pontozásom. Mivel így egy nappal később nem akartam megosztani a véleményem.
De ide kiteszem:
Zsűritagokkal előadott dalok:
OFF: -
LOL: Balázs & Falusi Mariann (nekem szörnyű volt hallgatni), Attila & Bochkor Gábor.
WOW: Gigi & Mester Tamás (szerintem nagyon jó volt), Andi & Bereczki (nekem ők tetszettek a legjobban. Amúgyis imádom Bereczki hangját és szerintem az egyik legtehetségesebb előadó Magyarországon!)
OMG: Senki, hiszen ide csak Benji és Bozont került.

Egyéni, retro produkciók:
OFF: Attila
LOL: -
WOW: Balázs, Andi, Gigi
OMG: -

A búcsúdal nem volt olyan szomorú, viszont sajnáltam Balázst és látni lehetett rajta a csalódottságot. Ezen a héten a lányok fiú előadótól énekelnek, Attila pedig nőitől. Na az pont fog illeni a nyávogós hangjához!

Pénteken, a döntő napján a Westendben lehet szurkolni a kedvencünk fináléba jutásáért a már kiesett döntősökkel. Erősen gondolkozom rajta, hogy megyek. Mondjuk, ha csoportokra leszünk bontva, akkor se Bozont Attilás szurkolótáborába, se Benji Gigis szurkolótáborába nem fogok beállni. Bár inkább Gigi! Úgyis ő nyeri. Amit nem sajnálok tőle. De én akkor is Andinak szurkolok! Viszont remélem azért nem lesznek a rajongó csoportok olyan távol egymástól. Egyrészt Benji és Bozont miatt, másrészt pedig Lyna miatt, akivel megbeszéltük, hogy megyünk. De ő nagy Attila fan. Megkért, hogy szurkoljak vele neki, de mondtam, hogy én arra képtelen lennék.
Viszont aznap lesz a Grenma koncert is itt Esztergomban. És utoljára 2010 júliusában voltam Grenma-n, mert mindig közbe jött valami, mikor mehettem volna, akár itt voltak a környéken, akár Pesten. És már nagyon vártam ezt a koncertet, hogy újra láthassam/hallhassam őket. Főleg, mert a nemrég megjelent albumuk nagyon jóra sikerült. Úgyhogy egyenlőre nem tudom, hogy mi legyen. Bár tény, hogy nagyon vonz ez a közös Megasztár nézés a döntősökkel. Ilyen csak egyszer van, Grenma pedig úgyis lesz még nyáron is. Mondjuk még nem tudom mikor és hogy adom be a helybeli barátaimnak, hogy nem megyek, pedig megígértem nekik, pont pénteken délután is. Lehetséges, hogy nem fogják megérteni, de majd megbékélnek. Meglesznek nélkülem is. És amúgyis itthon úgysem tudnám nézni a Megasztárt megint, lemaradni pedig nem akarok, most végképp nem. Úgyhogy ez lenne a tökéletes döntés nekem, hogy együtt szurkoljak a többiekkel.
Másnap pedig ugye a 3. közönségtalálkozó lesz szintén a Westendben. Este pedig AFC lemezbemutató koncert. Még nem tudom, hogy oldom meg mindennek a kivitelezését, mert pénteken tuti nem érem el az utolsó vonatot. Az első pedig fél 5kor jön. Azzal 6ra hazaérek és 9kor kelhetnék fel és készülődhetnék újból. Nem beszélve arról, hogy hol töltöm el az éjszakai időt, mert a nyugatiban tuti nem. A másik pedig, hogy korábban ki akartam menni a PeCsa elé a jó hely érdekében, de így, ha végig maradok a közönségtalálkozón, akkor épphogy oda fogok érni kapunyitásig. Mondjuk, csak akkor maradok végig a közönségtalálkozón, ha Benji ott lesz.
Úgyhogy még fogalmam sincs mit és hogy fogok rendezni, dehát majd kiderül.

Vasárnap akartam kitenni ezt a bejegyzést, meg is írtam, de addigra este 7 lett és valamiért nagyon fáradt lettem és megint rosszul éreztem magam. Pont úgy, ahogy a keddi koncert előtt. Egyébként, míg a közönségtalálkozóra vártam, szintén ezt éreztem. Nem tudom mi ez, de elviselhetetlen. Így képtelen voltam kitenni.
Ma pedig szinte egész nap Jázminnal foglalkoztam, mert lebetegedett. :’( Mondanom sem kell, hogy a tehetetlenségét látván, megint csak sírtam. Idén július 16-án lesz 7 éve, hogy anyu meglepett vele, mert nagyon szerettem volna egy nimfa papagájt. Elmondhatatlanul megszerettem őt, megőrülnék, ha elveszíteném. :’( íme egy ma készült kép róla:

Délután pedig AFC klippremierje volt. A dalt már hallottam korábban az Mr2 akusztikban és már akkor beleszerettem. Bár most bevallom, hogy fura hatást kelt bennem, mert akárhányszor meghallgatom, könnyek gyűlnek a szemembe. Annyira sírós hangulata van. A klip pedig tökéletesen beleillik az általam felépített hangulat-varázsba. Nagyon tetszik, bár brutálisan depresszív, de ez nekem sosem volt baj. Úgyhogy ezennel hatalmas grat az Anti Fitness Clubnak! Ilyet se mondtam mostanában. Viszont ToMi hangja egyre furább…

Dóri Rainbow. <3

Szerenád, Ballagás és Elmaradás a köbön 2. rész

Akkor ahogy a cím is mutatja, itt a folytatás, ami a május 4-i péntekkel kezdődik.

9kor keltem és anyu azzal fogadott, hogy nem kapott pénzt, így nem tud intézni semmit. Persze, hogy kitört belőlem a sírás. Nem akartam elhinni, hogy mindig én nézem be ennyire. Hogy le kell mondanom a saját ballagásomról, a szerenádozásról, mikor azt ugye én terveztem meg. Megoldásokat akartam keresni, de egyszerűen nem ment. Mondtam anyunak, hogy mondja le bátyámékat. Fel is hívta, mikor is bátyám beszélni akart velem és kérdezte, hogy miért nem megyek. Csak a pénz miatt vagy nincs is kedvem? Alig bírtam ki, hogy ne bőgjem el magam a telefonban. Visszafojtva fájdalmamat, azt hazudtam neki, hogy nincs kedvem ott lenni. Kérdezte, hogy de ez nem baj? És én továbbra is azt állítottam, hogy nem, és alig vártam, hogy letegye a telefont. Mondta, hogy akkor ők sem készülnek, mondtam, hogy jó, és végül letette. Onnantól kezdve tört el a mécses végleg. Akkor szakadt el bennem minden és akkor már nem sírtam, reménykedve, hátha jobb lesz, hanem onnantól kezdve ömlöttek a könnyeim és mély fájdalmat éreztem. Kedden már lemondtam a közönségtalálkozóról, attól függetlenül, hogy tudtam, nem számíthatok semmire itthon, én mégis reménykedtem és mégis próbáltam elhitetni magammal, hogy jó lesz a ballagás és nem hagyhatom ki. De nem is ez fájt a legjobban, hanem a Megasztár, hogy nem látom, hogy ami éltetett, azt is elvesztem. És hiába is gondolkoztam, senki sem jutott eszembe, akihez mehettem volna nézni. Így viszont nem akartam sehova menni. Vivinek szóltam csak, de ő sem értett meg. Önzőnek nevezett, holott rohadtul nem tudja, hogy én miket élek át nap, mint nap itthon a pénz hiány miatt. Nem érti meg, hogy nekem nincs rendes életem, hogy engem tényleg márcsak az éltet. Nem értette meg, hogy engem ballagás után senki sem fog semmivel sem várni itthon, sőt lehet, hogy el se tudnak jönni a ballagásomra így. Semmit sem értett meg, csak azt hajtogatta, hogy leszarja, így neki nem lesz párja ballagáson. És akkor még én vagyok az önző?! Rohadtul elegem volt, hogy még ő is fokozza a fájdalmamat. Kimásztam az ágyból és a könnyeimmel küszködve próbáltam kiigazodni Esztergom térképén. Nem sikerült, újra és újra csak az asztalra rogytam. Nem tudtam, hogy értesítsem a többieket, hogy nem megyek. Nem tudtam, hogy szóljak a meghívottaknak, hogy ne jöjjenek. Nem tudtam, hogyan oldjam meg, hogy az útvonal és a virágok eljussanak majd a többiekhez. Nem tudtam, hogy oldjam meg, hogy lássam este a Megasztárt. Semmit nem tudtam. Semmire nem láttam megoldást. Egyszerűen nem értettem, miért kell mindig pont az én életemnek darabokra hullania. Nem értettem miért van az, hogy mindig a mélyben vagyok és mire nagy nehezen feldolgozom, újra és újra összeomlik az életem. Hogy nekem nincs Őrangyalom és hogy nagyon rossz ember lehettem előző életemben, hogy most ezt érdemlem! Aztán ahogy telt az idő, egyre tompább lettem. Abszolút nem volt megoldás semmire. Nem tudtam beletörődni, csak ültem, néztem magam elé és sírtam. Próbáltam tisztán látni, valamennyire sikerült is. Elfeledve az előbbi összekapást Vivivel, újra beszélgettünk és megpróbáltam még jobban érzékeltetni, hogy mi a helyzet. De még mindig én voltam a szemét Vivi szemében, amiért nem megyek. Így azt mondtam, hogy ott leszek a szerenádon meg a ballagáson, legyenek boldogok, ha már én nem lehetek az. Úgyis értelmetlen lett volna ez miatt nem menni és cserben hagyni az osztályt, mégha rohadtul nem is kívántam most azt, hogy mások vidámságát lássam. Megterveztem az utat, elkészültem, vittem magammal a tanárok virágját meg ofő ajándékát. De nagyon szarul esett, hogy pl. a buszon is leszarták és abszolút nem figyeltek rá, sőt még dobálták is az ajándékot meg a virágot. Egyáltalán nem érdekelte őket, hogy én ezzel fáradoztam. Szar kedvem volt még mindig és sírni tudtam volna még mindig, de visszatartottam. A buszvégen az egész osztály megjelent, persze szokás szerint voltak késők. Volt pálinkával koccintás, amiből én nem kértem. Az osztály 90%-a már részeg volt. Amikor pedig elkértem a 200 ft-ot mindenkitől, húzták a szájukat meg nem tudták mire kell, mikor ezerszer elmondtam nekik az előző napokban. Ők továbbra is leszarták volna, ha senkinek nem adunk semmit, mert ők azt a pénzt inkább el akarták inni. Elindultunk, na de azt a tempót. Kb. percenként meg kellett állnom, mivel én mentem elől, mert azok mindig mindenhol megálltak és lemaradtak, pedig így is csiga léptekkel mentem. Csak úgy telt az idő, de még a közelében sem voltunk a célnak. Persze belekötöttek az útvonalba is, de megnéztem volna mit kezdtek volna, ha én nem nézek utána, mert senki sem esztergomi. Mindent pontosan leírtam, azt se tudták mi hol van, de ők okoskodtak, hogy tuti nem arra kell menni, meg meg is kérdezték az ott lakókat, holott én tudtam merre kell menni. Tiszta ideg voltam már, hogy el kell viselnem az összes faszságukat is. Komolyan ott tartottam, hogy akkor ott hagyom őket virágostul, ajándékostul együtt, aztán csináljanak azt, amit akarnak. Mindig könyörögni kellett nekik, hogy jöjjenek már. Elkezdett esni az eső is, rohadtul fáztam és még mindig csak az első tanárhoz mentünk, pedig már 5 óra volt. Fél 4kor indultunk volna a buszvégről, persze 4 lett belőle. Viszont fél óra alatt meg lehetett volna tenni azt az utat. Teljesen jogosan voltam mérges, megérkeztünk végre, de persze pár okos osztálytársam előre ment totál másik irányba és még ők voltak megsértődve, hogy mi meg odataláltunk. Lett is egy kisebb vita belőle. Őszintén mondom, hogy az 5 év alatt ezen a napon gyűlöltem a legjobban az osztályomat! Ordibáltak, trágár és csúnya szavakat is, holott direkt ez volt a kérése a tanároknak, hogy kulturáltan menjünk oda. Hát tessék! Persze én voltam a szemét, hogy rájuk mertem szólni. Egyébként annál a tanárnőnél kezdtünk, aki 9.-ben volt az osztályfőnökünk, csak utána nyugdíjba ment és úgy kaptuk meg 10.-ben a mostanit. A háza előtt Ákos – Ilyenek voltunkat énekelték, én nem, mert még dúlt bennem az idegesség és amúgy sem volt sok közöm ahhoz a tanárhoz. A virágot se én adtam neki oda. Utána elindultunk a német tanárhoz, de megint megálltak és szó szerint egy óráig tartott, míg újra hajlandóak voltak elindulni. Ott is hagytam őket a picsába! Elindultam pár értelmesebb osztálytársammal, majd utólértek a többiek is, de persze 1000x megálltak megint. Utána pedig végre odataláltunk. A legyetek jók, ha tudtok dalt énekeltük, itt már én is, mert eljutottam arra a szintre, hogy már leszarom őket, mérges voltam még mindig, és a sírás is ugyanúgy kerülgetett, de próbáltam arra koncentrálni, hogy túl legyek ezen a napon. Kriszti néni, aki a német tanárnőnk, megajándékozott mindenkit egy csomag gumicukorral, majd csináltak vele képet is, rám is rám erőltették a közös képeket, de vagy atom kedvetlen képet vágtam, vagy pedig elbújtam a képen. Nekem nem volt szükségem arra, hogy arról a napról rólam képek készüljenek. És mivel ők is leszartak engem, így gondolom nekik sem lesz rá szükségük. Itt bontakozott ki szerintem mindenki igazi énje. És milyen jó, hogy ez pont így a végén derült ki. Érdekes, mert pont azokban csalódtam a legnagyobbat, akik közelebb álltak hozzám. De ez fordítva is igaz. Pont a legidiótább osztálytársam volt most a legértelmesebb, pozitív csalódás volt nekem, de ezt meg is mondtam neki. Itt megint könyörögni kellett, hogy tovább menjünk, de feladtam. Elindultam egyik fiú osztálytársammal, lassacskán jöttek a többiek is, de én innentől kezdve bedugtam a fülhallgatót a fülembe és csak a zenére figyeltem. Nem érdekelt, hogy ki mennyire van lemaradva, nem érdekelt, hogy ki kiabál nekem, mert egész délután ezt hallgattam, nem érdekelt, hogy kivel mi van. Normál tempóban haladtam, erre a sarkon megint várhattam rájuk fél órát. Utána befordultunk a sarkon, és rögtön az utca elején volt egy pad, na oda letelepedtek és ott is vagy negyed óráig ültek. Kibaszottul elegem volt már belőlük. Végre elindultunk, és megérkeztünk a kedvenc tanárom, Ottó bá háza elé, aki infót tanított nekünk és aki direkt kikötötte, hogy halkan közlekedjünk az utcában és ne keltsünk feltűnést. Erre pont itt hangoskodtak a legtöbbet. Káromkodtak, mert Ottó bá később jött csak ki. Neki is a Legyetek jók-ot adtuk elő. Ő be is hívott minket. Megvendégelt minket innivel, sütivel, a többieket zsíros kenyérrel meg borral is. Sőt még zenét is kaptunk. Nagyon jó fej volt most is. Persze neki már én adtam át a virágot és vele már én is csináltam képet. Itt egy picit már lenyugodtam. A többiek persze egyre készebbek voltak. Biztosan nem lennének büszkék magukra, ha látták volna amit csináltak. Én csak leültem a kanapéra és inkább megnéztem, hogy mik történnek a Megasztár facebookján. Utána Emese leült mellém és kérdezgette, hogy mi volt Benjivel a múltkori Megasztár klubkoncerten, mivel vele szoktam beszélgetni róla, csak azóta nem találkoztunk meg nem volt időm fb-n se megírni neki. Viszont szerintem ő sem emlékszik semmire sem abból a beszélgetésből. Na ezért nem iszom már! Erre nekem nincs szükségem! Bár az az igazság, hogy akárhányszor ittam le magam, én mégis tudtam kontrolálni magam, bár nehezemre esett, de akkor is figyeltem arra, hogy semmi olyat ne tegyek és mondjak, amit aztán felhasználhatnak ellenem. És szerintem alkohol nélkül is ugyanolyan jól lehet szórakozni. Ha nem történtek volna velem ezek az előzmények és ha nem lett volna mindenki bebaszva, biztosan én is jól éreztem volna magam. De már 7 óra volt, úgyhogy menni kellett. De persze a többiek megint húzták az időt. És útközben a buszmegállótól kezdve, mindenhol megálltak. Majd végre odaértünk, mire osztálytársam közölte, hogy menjenek be a kocsmába, ami közvetlenül ofő háza mellett volt. Nem akartam elhinni. Mi lett volna, ha a többi tanárhoz is mehettünk volna szerenádozni? Akkor hajnalban végeztünk volna? Ráadásul üvöltöztek, mikor ofő ablaka meg nyitva volt. Már meg se tudták inni, amit kikértek, olyan szarul voltak. És akkor így menjünk be ofőhöz? Végre sikerült mindenkit összeszedni, és bele is kezdtünk a kapuja előtt a Ballag már a vén diákba, majd a Közeli helyeken és végül Ilyenek voltunk. Ofő persze már sírt a meghatodóttságtól. Bementünk, átadtam az ajándékot. Persze a sok gyökér ott akkor kérdezi meg tőlem, hogy mi mit adtunk ofőnek? Azt hittem szétbasz az ideg. Egyszerűen nem lehetnek ilyen hülyék. Végig ott volt nálam, eszükbe sem jutott megkérdezni. Vagy oké, kérdezzék meg később, de legalább ne ofő előtt. Utána megkaptuk a vizsgabeosztást. De oda se figyeltek, amit ofő mondott. Elkezdték anélkül enni az asztalra kitett rágcsát, hogy megkérdezték volna. Ugyanez volt az üdítővel és a pezsgővel is. Pedig szerintem ez annyira egy alap norma lenne. Akkora bunkón viselkedtek. Én éreztem kínosan magam miattuk. Még azt sem várták meg, hogy ofő koccinthasson velük. Én nem ettem, nem ittam. Kiültem a levegőre és azon gondolkoztam, hogy hazamegyek. Erre kiültek a többiek és ofő is. Mivel egy szál pólóban voltam, ofő még egy pokrócot is terített rám, hogy meg ne fázzak. Viszont fél óra múlva mentem. Nem éreztem még mindig jól magam. A tanárok kedvesek voltak és a házaik is tök szépek voltak, de ettől függetlenül már elegem volt a többiekből. Ofő azt mondta, hogy vigyem el a plédjét és majd visszahozom. Vicces volt végig menni abban, na nem mintha bárki látott volna a tök sötét, világítás mentes utcákon. Emesével mentem, vettünk fagyit is a buszvég felé menet. Beszélgettünk és itt már teljesen nyugodt voltam. Már a sírni “akarás” is elhagyott. A buszra felszállva csak a facebookon lógtam, hiszen pont akkor indult a buszom, mikor kezdődött a Megasztár. Valamiért már nem fájt annyira, hogy lemaradok, vagyis persze, rossz volt, de szerintem belenyugodtam, hiszen már semmit sem tudtam tenni ellene. Pont Benji kezdett és a kommentek alapján nagyon rossz volt. Féltem, hogy tényleg. De aztán a Megasztár jót írt ki a zsűri szavai által. A buszon egyébként társult hozzánk még Nóri, Vivi és Zsuzsi is. Valamint két srác is. Már jobb kedvem volt, de már nagyon arra vártam, hogy itthon lehessek. Amint hazaértem, beléptem a Megasztár alkalmazásba. Megnéztem ki mit énekel, majd rámentem az élő adás feliratra. És bár akadozott, mégis jobb volt, mint a semmi. Utána anyu felajánlotta, hogy menjünk el abba a kocsmába, ahol bátyám barátnője dolgozik, mert előtte hívta fel és nem volt ott senki. Így belementem és ott nyugodtan nézhettem a Megasztárt. Az alkalmazással értékeltem utólag is a produkciókat. Benji produkcióját ugyanúgy végig szurkoltam, ahogy itthon is szoktam tenni. De persze ez most ott más volt. És sajnos pontosan éreztem most is, hogy ki fog kiesni. Egyrészt mert ez a hét/szörnyű volt és éreztem, hogy a vége is az lesz. Másrészt mert megszokások téren babonás vagyok. Például megszokott dolgokat szoktam elvégezni minden Megasztár előtt. Mint például, a kezdődés előtti reklámban mindig megnéztem Benji előző heti dalát, most erre nem volt alkalmam. Minden Megasztár előtt bekészülök a Megasztár füzettel, amiben a döntők dalait, információit, és az értékeléseimet vezetem. Valamint a dal rendeléshez a bankkártyámat, de most ez sem történt meg. Csak a táblagépem volt nálam, ami előtte is. Ráadásul ugye nem láttam az elejét sem, csak az egyéni daloktól kezdve láttam rendesen. Ezeket is hozzátettem a megérzéseimhez, mert hát most minden máshogy alakult, mint a többi pénteken és biztos voltam benne, hogy kibasz velem mégjobban a sors, hogy pont most esik ki Benji, mikor nincs tvm és nem látom a MegaBackstage-et.
Az értékeléseim az első körben, a duettekre:
OFF: -
LOL: Attila, mert szörnyű volt és amúgy is utálom Csipát, mert el vannak szállva, mint az állat.
WOW: Gigi, Andi, mert mindketten szépen énekeltek a partnerükkel. Balázs is ide került, bár nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e amit hallok, vagy nem. Én is azt éreztem, hogy tök idegesíti Majka rapelése közben.
OMG: Hien ide vagy oda, nekem nagyon tetszett ez a duett. Illett Benjihez és örültem, hogy ezt elénekelhette, mert egy interjúban azt mondta, hogy mielőtt kiesik, még mindenképp el akarja ezt a dalt énekelni az egyik döntőben. Úgyhogy legalább ez megadatott még neki. Viszont azért az eléggé vicces, hogy Hien AFC ToMival is ezt a feldolgozást adta elő. Na de mindegy…
Az egyéni daloknál:
OFF: -
LOL: Attila
WOW: Balázs, Andi és Gigi.
OMG: Benji. Féltem, mikor megtudtam, hogy ezt adja elő, viszont végül tetszett és örültem, hogy a zsűri is dícsérte.
Az utolsó reklámban zárt be a kocsma, így Móni, a bátyám barátnője felajánlotta, hogy nézhetem nála. Örültem és éltem a lehetőséggel. A reklámban anyu át is vitt minket hozzájuk. Az állásmutatásoknál mindig Benji volt az utolsó, de sokkal lemaradva a többiektől. Az eredményhirdetést azért most is összekulcsolt kézzel izgultam végig. Élt bennem remény, de ez csak addig tartott, míg Attila nevét ki nem mondták. Egyszerűen nem értem, hogy mit szeretnek rajta annyira! Most nem azért, mert Benji esett ki, hanem mert Attilának már sokkal korábban ki kellett volna, mert amit ő csinál, az nem is normális éneklés. És szerintem mégcsak nem is néz ki jól. Egyértelmű volt innentől kezdve minden. Hogy Andi jut tovább a 3ból és hogy végül Benji búcsúzik. Ott, abban a helyzetben, hogy Móni ott ült mellettem és beszélt is hozzám, nem tudtam sírni. Bár a szemem könnyes volt. Végig nézni a kisfilmjét, pedig szívszórító volt. Fájdalmat éreztem, azért is, hogy így kellett kiesnie. Most volt a legszomorúbb a búcsúdal, pedig ugye múltkor írtam, hogy általában nem a fő kedvencem búcsúdala sikerül a legszomorúbbra. De most igen. Mindenki sírt. Az összes versenyző, az összes zsűri, a műsorvezetők, Benji és még ki tudja kik. Claudia azt is mondta, hogy ki meri jelenteni, hogy Benji volt az, akit mindenki a legjobban szeretett. És szerintem ez így is van! Mindig az ő természetéről mondták a legtöbb jót. Ráadásul még sosem volt olyan, hogy a még bent maradt énekesek egymást átölelve zokognak a búcsúdal után. Nagyon sajnáltam, hogy pont most nem láthatom a Backstage-et. De reménykedtem, hogy felteszik azt is. Hazafelé már gyalog jöttem, de anyu kijött elém. Bár nem bántam volna, ha nem tette volna, mert egyedül szerettem volna lenni. Átgondolni a történteket. Nem tudtam elképzelni a Megasztárt Benji nélkül. Nem tudtam elképzelni, hogy mostantól nincs miért várnom a külön műsorokat. Kétségbe is estem, hogy mi lesz ezután? Mikor már lecseng a kiesésével járó interjúk hada, hol és mikor fogok róla hallani legközelebb? És mi lesz velem, hogy mostantól már ez sem lesz, ami éltessen a napokon? Őt nem féltettem, mert biztosan ki fogja tudni használni ezt a sikert, ami körülötte keletkezett. Ráadásul így is nagyon sok dolgot megélhetett itt a döntőkben. Persze jó lett volna a fináléban látni, de tudtam, hogy ez nem fog teljesülni. És nem azért, mert szerintem ő kevés lenne oda, mert szerintem épphogy ilyen egyéniségek kellenének, mint ő. Hanem azért, mert más nem így gondolja. És ebbe bele kell törődni.
Miután hazaértem, és a teendőimet befejeztem, a Megasztár alkalmazás segítségével visszanéztem a Megasztár elejét, amiről lemaradtam. Végül olyan 2 – fél 3 körül mentem el aludni.

Anyunak direkt elmondtam, hogy 7-ig mindenképp keltsenek fel. Én fél 7re írtam be ébresztőt, mert igazából akkor lett volna az ideális, hogy felkeljek elkészülés szempontjából. De úgy látszik kiment a fejéből, mert fél 8kor riadtam fel, hogy úristen mennyi lehet az idő. Mert úgy látszik, Benji Imagine-je így, hogy napok óta nem aludtam rendesen, nem volt valami hatásos ébresztő. Egyáltalán nem emlékszem, mikor kapcsoltam le. Kimásztam az ágyból. Megjegyeztem a szüleimnek, hogy jó hogy kértem, hogy 7ig keltsetek. De igazából nem voltam mérges rájuk. Nyugodt voltam. Bár az egyik oka pont ez volt, hogy ha ők nem törik magukat, akkor én miért?! Szépen lassan készülődtem el, kész is lettem időben, nagyon nem bonyolítottam a dolgokat. Ugyanabban a matrózblúzban, szoknyában, fehér magassarkúban mentem, amire szalagavatóra is. A hajamat korábban még be akartam hullámosítani és festeni a ballagásra, de mostmár nem érdekelt, így csak kivasaltam, hajlakkal kihúztam, ahogy a koncertekre szoktam. A sminkem is olyan volt, mint amiket általában a koncerteken használok. Úgyhogy nem vittem túlzásba. Kimentem a buszmegállóba, mivel nekem hamarabb kellett beérnem Esztergomba, a sulimba, mint a hozzátartozóknak. Késett 10 percet a busz, majd meg sem állt, úgy teli volt. Akkor lett elegem, hogy miért is töröm magam, ha minden jel arra mutat, hogy ne menjek el?! Hazajöttem és közöltem, hogy akkor én innentől kezdve leszarom. Anyu persze telefonált Móninak, hogy kész van-e, mivel úgy volt, hogy ő anyuékkal megy be kocsival. 10 perc alatt mindenki elkészült, így el is indultunk anyuval, mamámmal, és Mónival. Zelda nem jött, ami rossz volt, viszont ő vigyázott öcsémre meg ő csinálta az ebédet. A nagyobbik öcsém szintén kihúzta magát a ballagás alól, nincs kedve címszóval. Mit mondjak? Elég szarul esett tőlük. A bátyám dolgozott, ahogy nagybátyám is. Mást meg ugye nem hívtam meg, illetve a volt főnökömet, Klaudiát, akivel barátnők lettünk. Nem igazán beszélgettem az útközben, inkább zenéthallgattam. Anyuék még nem jöttek be, én viszont felmentem a terembe, ahonnan ballagtunk. Szar volt, hogy nem a saját termünkből, vagy legalább a tavalyi termünkből ballagtunk, hamár az úgyis a másodikon van. Merthogy minden osztály a legmagasabb emeleten kapott termet ezen a napon. Bementem, letettem ofő virágját az asztalára, meg a pokrócát is. Beszélgettem a többiekkel, bár fura volt, mert senki nem volt túl beszédes, bár az előző nap után nem csodálom. Majd feljöttek mamámék, átadták a virágjaikat. Anyu gyöngyből készített rózsaszín rózsacsokrot adott át, amit ő készített, mamám egy kisebb vegyes csokrot, Mónitól pedig egy narancssárga alapú virágcsokrot kaptam, ami szinte ugyanolyan volt, mint amit én ofőnek csináltattam. Mivel ő is ott rendelte meg. Egy kacsa volt a közepében, de amit a legjobban eltalált az a Kis Herceg-es idézet volt, ami a szalagon díszelgett. De a csokor is a kedvenc virágaimból állt, mint a rózsa, margaréta, liliom. Mamámtól pedig nőszirmot is kaptam, úgyhogy jó volt. Abszolút jó kedvem volt, nem tudom miért. Találkoztam a többi osztállyal is. Gáborral és Kittivel, akik a legjobb barátaim lettek a suliban. Jó, hogy velük ballaghattam el, mégha már nem is tartjuk annyira a kapcsolatot. Mindenki asztalán ott volt már a tarisznya és egy szál fehér szegfű. Ki is cseréltem a tarisznyákat, hogy mellettem az első padban Nóri üljön. Megkaptuk a héliumos lufikat. Elvileg választhattunk volna korábban, de mi nem kaptunk erre lehetőséget, így zöldes-kéket hoztak. Végülis nem volt csúnya, csak jobban örültem volna egy olyan színnek, ami közel áll hozzám. Végre megjelent ofő is. Megkaptuk a bizonyítványt is, ami nagyon rossz lett. Vissza kellett adni, de mindent megjegyeztem, úgyhogy íme:
Magatartás: 5
Szorgalom: 3
Élelmiszer ismeret: 3
Ital ismeret: 3
Pincér ismeret: 3
Pincér gyakorlat: 3
Német: 3
Infó: 4
Gazdaság: 2
Szégyen… Hiányzások pedig, 69 óra hiányzás és abból 13 igazolatlan. Persze ez nem igaz, csomószor be se lettem írva, mikor hiányoztam, valamint egy csomó hiányzást leigazolt nekem ofő. Utána megint elmondta a vizsgateendőket, én közben facebookon lógtam, ahogy végig, mert tudni akartam, hogy akkor lesz-e és melyik 3 énekes megy a Megasztár közönségtalálkozóra. De nagy volt róla a csend. Utána volt még úgy 10 percünk ballagásig, így ki is mentem, mert közben Klaudia is megérkezett. Egy gyönyörű rózsaszín rózsacsokrot kaptam tőle, amiben fekete díszítőelemek voltak, valamint egy szép, anyag szalag volt rajta, rózsaszín flitterekből volt kirakva, hogy ballagásodra, és egy kis könyv is volt rajta egy szép idézettel, mondjuk vicces volt, mert ez az idézet volt a Mamámtól kapott virágon is:
„Töröld le könnyedet,
Kisírt szemedben mosoly legyen és derű
Minden nap kezdődik valami
Valami nagyszerű, valami gyönyörű.” (Nagy László)
És már így is furán éreztem magam a csodaszép csokor láttán, hát még rátett még egyet. Kaptam tőle meglepetést is, pedig tőle nem vártam semmit, így nagyon meglepett. Kibontottam és a dobozban egy rózsaszín Sony Walkman volt. Nagyon örültem neki, mivel a telefonom egyre jobban megnehezíti a zenehallgatást meg mondjuk minden mást is. Úgyhogy nagyon jól jött, és mióta meghalt az iPod-om, azóta nagyon vágytam valami pici, zenelejátszóra, de én nem szeretek magamra költeni ilyenek terén, így le is mondtam már róla. Erre most kaptam egyet. Ráadásul ez annyira szép és jó. Klaudia látszik, hogy mennyire ismer, ez a virágon és itt is megmutatkozott. Újabb képeket csináltunk, mivel anyu és Móni folyamatosan megörökítettek mindent. Utána felkaptam a két nagy csokrot, Móniét és Klaudiáét, hogy a sulis ballagáson ezek legyenek a kezemben. A lufit rákötöttük a kezemre, majd indultunk is. A sulirádióban a ballag már a vén diák szólt, már mikor megérkeztem, akkor is. Mi is rázendítettünk, bár nem igazán tudtam a dalokra és magára a sulitól elbúcsúzásra gondolni miközben végig jártuk az emeleteket, mert azzal voltam elfoglalva, hogy a virágoktól, illetve a társamtól elférjek a most szűknek tűnő folyosókon. Vivivel ballagtam egyébként, de nem sokat beszéltünk. Majd mikor a tanárihoz értünk és kint álltak a tanárok, akkor azért kicsit megcsuklott a hangom és akkor jutott eszembe, hogy most búcsúként járjuk végig az egészet, erre kéne figyelnem. Az udvaron keresztül mentünk ki, ahol egészen a suli előtti részig sorfalat álltak nekünk a 10.-11. osztályok. Beálltunk a helyünkre. Mi osztályunk állt a legszélén, így Anyuék is könnyen a közelembe kerültek, főleg, hogy az utolsók voltunk a sorban. Végig beszéltünk, nevetgéltünk, amin magam is meglepődtem, mert máskor már a búcsúszövegeken, verseken is meghatodóm, most meg nem. Aztán utoljára igazgató úr mondott beszédet, utána pedig be kellett készíteni a lufikat, majd végül elengedni a többi 7 osztállyal egyszerre. Felszólalt Takács Nikolas Hallelujah dala, (amiről rögtön eszembe jutott Benji, hiszen a The Rebel Age-el ezt is feldolgozták, ráadásul pont Nikolas hatására) majd pedig szálltak a lufik felfelé, én pedig elsírtam magam. Tudtam, hogy ennél a résznél fog eltörni nálam a mécses. Annyira szép és egyben szomorú volt. Ekkor fogtam fel, hogy vége és csak úgy folytak a könnyeim. Nóri hátranézett, ő is sírt, meg is öleltük egymást. Majd pedig a Szózat alatt összeszedtem magam, hiszen 10 perc volt a közös ballagásig, és addig le kellett hoznom a fent maradt virágaimat. Összeszedtem a két kisebb csokromat, valamint a szegfűmet és leindultam, viszont akkor is elkéstem és szinte futnom kellett, hogy utolérjem őket, főleg, mert pont a mi osztályunk vezette a sort. Előttünk csak az iskola vezetősége ment. Viszont nagyon kevesen maradtak a mi osztályunkból a közös ballagáson. Egy ideig csak a mi sulink ballagott lefelé, majd a kereszteződésnél már ránk várt a többi iskola is. Rendőr autók és motorok kísértek elől minket. Utána elől ment a keresztény fiú iskola, egyetlen egy, kb. 15 főből álló osztálya, utána pedig a mi sulink jött. Azért sajnáltam, hogy a többi sulinak ki kellett várnia, míg a mi Balassás osztályaink a végére érnek, merthát a mi sulink a legnagyobb. Rendszeresen hátra néztem, mert olyan jó volt látni azt a rengeteg ballagó diákot. Egyébként végig énekeltük az utat, én adtam ötletet, hogy mikor mit daloljunk. Leérve a térve, elcsendesedtünk, mert hangosban szólt Az egyszer véget ér. Beálltunk a kijelölt helyre, és amint az összes iskola és osztály a helyére ért, megkezdődött a műsor. Szerencsére rövid volt. Viszont nekem tetszett. Játszott egy zenekar is, melyben négy srác gitározott, egy pedig énekelt és a Republic – Kirúgjuk magunk alól a földet dalát adták elő. Nagyon jó volt. Majd vége is lett. Még pár kép, elköszönés, majd irány ki az autóhoz. Közben pedig megmutattam a tablómat nekik, amit pénteken délután tettek ki. Szerintem tök szép lett. Én büszke vagyok rá.
Alig vártam, hogy hazaérjek. Mikor hazaértünk, élménybeszámolót tartottam Zelda-nak, vázába helyeztem a virágokat, mert már így is megviselte őket az út. Nem is magamat sajnáltam, hanem őket a sok gyaloglástól és megpróbáltatástól. Nagyon szeretem a virágokat, és még jobban szeretek virágot kapni, ezt kevesen tudják rólam és nem is nézik ki belőlem, pedig így van. Gondozok is a szobámban jó párat. Még egy rózsaszín ciklámen és egy vörös rózsa hiányzik a cserepes virág gyűjteményemből, amit nagyon szeretnék.
Na de visszatérve. Leültünk ebédelni, Móni nem tartott velünk, mert nagyon fáradt volt, így ő hazament. Semmi extra nem volt, salik, a többieknek rántott hús, nekem sajt, viszont nagyon finom volt minden. Nem hiába, Zelda mindig nagyon finoman főz. Egyébként pont 2 órakor kezdtünk el enni, pont mikor a közönségtalálkozó szokott kezdődni. De mivel senki nem írt semmit róla, egyértelmű volt számomra, hogy elmaradt. Vagyis reménykedtem benne, mert ezt sem tudhattam biztosra, mert erről sem mondtak semmit. Ezután összeszedtem mindent, nekiálltam megérteni a Walkman használatát, hamar rá is jöttem, viszont az örömöm kicsit tova szállt, mikor rádöbbentem, hogy számítógép nélkül ezt sem fogom tudni használni. Semmi érdemlegeset nem csináltam már aznap. Viszont észrevettem, hogy Anyuék a ballagás közben elhagyták a táskámról a szívárványos kulcstartómat. :(

Vasárnap reggel korán akartunk kelni Zelda-val, de nem igazán jött össze. Mindketten elaludtunk, míg végül 7 helyett fél 9kor keltünk, de nem volt para. Virágoshoz indultunk, ki is osontunk. Csokrot akartunk mindenképp venni mamának és anyunak is. Szerencsére már volt kész egy csomó, készült az anyáknapjára rendesen. Nem hiába szeretek ehhez a Virágoshoz járni. Egy fehér alapú, főleg rózsából álló csokrot választottunk ki anyunak, és egy zöld alapú, szintén rózsából álló csokrot mamának. Mindkettő nagyon szép lett. A két öcsémmel együtt adtuk át nekik. Utána pedig elfoglaltam magam ezzel-azzal, de délelőtt 11kor már úgy éreztem, mintha legalább délután 5 lenne, így elmentem aludni. Egészen 3ig aludtam. Utána pedig nekiálltam készülődni, mert Zeldaval Egomba mentünk megnézni az összes tablót, valamint fagyiztunk is. Ez már szokássá vált minden évben ilyenkor. Majdnem minden tablót láttuk és szerintem így is a top 3-ban van a miénk. Este pedig átrendeztem a képeket, posztereket és autógramokat az ágyamnál, mert a múltkori Megasztár klubkoncert óta még nem is volt időm kitenni az akkor szerzett autógramokat. Persze csak Bozontét és Benjiét tettem ki. Rendszeresítettem mindent. Leszedtem a Kováts Verás és Lil.C-s posztert, csak az autógramokat hagytam kint az X-Faktorral kapcsolatban. Illetve persze Baricz Gergőt. Neki egy külön részt alakítottam ki a falamon. Ahogy a régi, de örök kedvenceimmel is így tettem, mint AFC, Grenma, Tóth Gabi, Rihanna, The Used, Lostprophets. És akkor hozzám legközelebb Bozont és Benji posztere, Bozont autógramjai, Benji autógramja, Megasztár közösképes autógram kártya, Benjiről képek. Szóval most nagyon jó lett.

Hétfőn pedig blogot írtam, mert rengeteg mindennel le voltam maradva. Este rendeltünk pizzát, erre kiderült, hogy a kedvenc pizzériám bezárt. Annyira szörnyű volt ezzel szembesülni. Nemrég pedig nem messze attól nyílt egy új pizzéria, így ekkor beugrott, hogy lehet a kedvencem helyett van. Ezért onnan rendeltünk. A kiszállítással és a gyorsasággal semmi baj nem volt, de a pizzával már annál inkább. Át sem sült egyikünké sem. A sajt csak megolvadt rajta, és semmit sem lehetett érezni, csak azt a tömény trapista sajtot, amit rátettek. Át kellett sütnünk itthon. A többiek meg mind tejföl alapút kértek és nekik meg csak azt lehetett érezni rajta. Én mindig 7sajtos pizzát rendeltem eddig, de itt ilyen nem volt, így kénytelen voltam kívánságpizzát csináltatni magamnak és csak az volt rajta, amit szeretek, de így is borzalmas íze volt. És még drágább is, mint a másik volt. Tuti nem rendelünk innen többet. Olyan szörnyű, hogy az évek óta tartó szokásunkat így felborították ezzel a bezárással. Rendesen rosszul éreztem magam, miután megettem. De a többiek is így voltak vele.

Kedden volt egy éve, hogy Kisherceg eltűnt. Még mindig felfoghatatlan számomra. Viszont még mindig reménykedem, hogy visszajön! :’(
Valamint ezen a napon voltam Megasztár klubkoncerten is, de erről majd később!

Szerdán megtudtam, hogy a szombati közönségtalálkozó végül elmaradt és ennek annyira örültem. Mert ugye ez miatt nem akartam menni a ballagásomra, mert féltem, hogy lemaradok Benjiről. Erre semmiről nem maradtam le. Ez mekkora kedvező égijel volt nekem. Nagyon feldobott, és még jó, hogy megnéztem, hogy akkor mikor van a többi dátum, mert most szombaton is lesz. Már meg is szerveztem, hogy megyek és viszem magammal Zelda-t is. Bár jó lenne tudni, hogy kik lesznek ott. Kullai Timi már biztos. Akkor rögtön az jutott eszembe, hogy Nóri is tuti, de nem, mert ő beteg. Így már nagyobb az esélye, hogy Benji is jön. Jó lenne, ha nem mennénk fel feleslegesen. Gondolok itt arra, hogy mondjuk Timin kívül még Ádám vagy Isti lesz ott. Mert akkor totál felesleges volt. De mondjuk, ha már Adri vagy Andi ott van, akkor már megérte. De mégiscsak Benji lenne a legjobb. :)

Csütörtökön csak blogot írtam, amit aznap délután akartam kitenni, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem. Pont kint jártam, mikor ment a bátyám barátnője hazafelé, így megkérdeztem, hogy megkaphatom-e a ballagáson készült képeket, erre mondta, hogy most is átmehetek. Bár nem volt sok kedvem most hozzá és amúgy is el voltam maradva mindennel, viszont mégis elmentem vele. Majd végül 6 óra lett, mire hazaindultam. Nagyon sok mindenről beszéltünk, érdekes és tanulságos volt, mert a másik oldalról is megismertem a dolgokat és nem kicsit megváltozott a véleményem, vagyis inkább a rálátásom a dolgokra. Viszont amint hazaértem, neki is álltam kitenni és megszerkeszteni a bejegyzést, és éjfélkor sikerült is megosztani veletek az első részt.

Ma pedig újra Megasztár. Nagyon durva ez az új szabályzat, hogy mostmár csak a közönség dönt. Félek, hogy így pont az fog kiesni, akinek szerintem a nagy döntőben lenne a helye!
Amikor megtudtam, hogy a zsűrivel lesznek párban, akkor egyértelmű volt számomra, hogy Gigi – Mester, Andi – Bereczki, Balázs – Falusi és Attila – Bockor lesznek. Úgyis Gigi nyer, amit nem is sajnálok tőle, mert ő egyébként nagyon jó ember, és tehetséges, csak engem irritál néha a hangja. De én akkor is Andinak szurkolok, mert ő egy nagyon tehetséges, kedves és aranyos lány. Szinte mindig nagyon tetszett, amit ő csinált. Úgyhogy most, hogy se Benji, se Bozont nincs már bent, így Andi mellett fogok kampányolni! Főleg, ha nem is látom a Megasztárt. :@ :’(

A tegnapi nap folyamán megtudtam, hogy ez lesz az utolsó Megasztár széria. Ez azért szörnyű, mert nekem rengeteg emlékem van ezzel a műsorral. Az első részt néztem, de akkor még nem tetszett annyira. Viszont tök sok élményem van azzal kapcsolatban.
A második lett az abszolút favorit. Ott már konkrét kedvenceim is voltak, mint Torres Dani és Tóth Gabi. Koncertjeikre is jártam, Megasztár turnén is voltam, gyűjtöttem róluk mindent. Aztán a 3-ban is folytatódott mindez, Puskás Peti volt a fő kedvencem. A 4. nagyon rossz volt, nem is néztem végig. Az 5.-et újra néztem és be is számoltam róla itt a blogomon, viszont ha nem lett volna benne Gusztos Bence, akkor azt sem néztem volna. Most viszont egy tökéletes vége lesz ezzel a csapattal. Itt szinte mindenkit szeretek és tehetségesek is. Csak rossz lesz, hogy vége. Azért ez szerintem nagyon meghatározó műsor volt az elmúlt 10 évben. Helyette lesz a The Voice. A leírtak alapján jónak hangzik. Majd kiderül.

Az is kiderült a napokban, hogy Steiner Kristóf júniusban már megjelenteti, új, Hajónaplók címre hallgató könyvét. Nagyon várom már a megjelenést. Remélem megint lesz dedikálás is, én biztosan ott leszek! :)

Mióta itthon vagyok, kezdünk újra közelebb kerülni egymáshoz Zelda-val. Ugye nekem ő volt a legjobb barátnőm és ugye nővérem is egyben. De mikor elkezdtem dolgozni és egyre kevesebbet és kevesebbet voltam itthon, valamint más dolgok iránt kezdtünk el érdeklődni, eltávolodtunk egymástól. Most viszont már egy csomó dolgot felelevenítettünk a múltból. Rengeteget nevettünk és ez már hiányzott!

Az elmúlt napok óta nagyon fura álmaim vannak. Vagy az van, hogy az a történet, amit éppen írok, folytatódik álomban akaratomon kívül, vagy pedig annyira élethű és ihletet adó álmom volt, hogy végül azt folytattam tovább egy új történetemben. Viszont nagyon élvezem, mert pont olyanok történnek benne, amikre vágyom, és azzal a sráccal, akiért most mindent megtennék.

Mostmár egyre nehezebben bírom, hogy nincs számítógép. Mert amíg volt tv, addig nem is zavart annyira, főleg mert ugye itt volt a táblagép. De most, hogy tv sincs, egyszerűen megőrülök, hogy mennyi mindenről lemaradtam és vissza sem tudom nézni, mert a táblagép nem hajlandó lejátszani. Meg erre letölteni sem lehet meg semmi és így ingerült vagyok, mert fogalmam sincs mikor, hol és hogyan fogom bepótolni. És mivel csúszva vagyok mindennel, így a vizsgára sem tudok készülni, mert csak ezen kattog az agyam és ugye jobban is érdekel. De azért valamennyire át akartam nézni az anyagot, hiszen már szerdán vizsga. De nagyon úgy néz ki, hogy semmi esélyem nem lesz rá gyakorolni. Akkor viszont el sem megyek és ennyi volt!

A keddi koncertről majd egy teljesen külön álló bejegyzésben számolok be. De az is lehetséges, hogy majd abba írom bele a mai Megasztár beszámolómat, illetve a holnapi közönségtalálkozót is. Igyekszem mindezt vasárnap megosztani.

Dóri Rainbow. <3

Elmaradás a köbön!

Nagyon el vagyok maradva, pedig nekem tényleg ez az első! Még a vizsgákra sem vagyok hajlandó tanulni, míg itt nem pótlok minden lemaradást. Múlthét péntekre meg is írtam az az előtti péntektől szóló bejegyzést, hogy szokás szerint pénteken, Megasztár előtt kitehessem, csakhogy újabb, nem várt problémákkal kellett szembe néznem, ami megakadályozott ebben. Úgyhogy most az elmaradást 3 részben teszem ki. Íme az első, ami még az április 27-i péntekkel kezdődik.

Akkor is blog írással töltöttem a péntek délutánom, majd kezdődött is a Jóban Rosszban, mire kész lettem. A Megasztárt már bekészülve vártam. Már tudtam, hogy kik lesznek párban és nagyon örültem, hogy a két kedvencem, Benji és Bozont pont együtt fog énekelni. Érdekes, hogy ilyen jóbarátok lettek, pedig én tök nem tudtam ezt elképzelni. Viszont érdekes, hogy én meg kedden, Benji szülinapi ajándéka mellé Scooby Doos szülinapos képeslapot adtam és csak miután megvettem, akkor esett le, hogy Bozont is abban a mesében van. :D
Mikor elkezdődött a műsor, a Megasztár alkalmazással megnéztem, ki mit ad elő kedvencként. Elég durva volt a látvány. Csodálkoztam Benji dalán. És persze az alkalmazással megint értékeltem a produkciókat.
OFF: Gigi, mert megint elővette azt az idegesítő hangját, amit utálok.
LOL: Ati, mert nekem nem tetszett.
WOW: Andi, Balázs
OMG: Bozont. Nagyon szépen előadta azt a dalt, ráadásul én ezt már hallottam tőle korábban. Benji pedig nagyon nem Benjis volt most, főleg a hangját tekintve. Nehezen tudtam eldönteni, hogy ez most tetszik-e nekem vagy nem. Mert nekem hiányzott az a tipikus gyerek énekhangja, amit annyira szeretek. Viszont büszke voltam rá, hogy ilyet is tud!
A duettek közül mind három tetszett. Benji és Bozont pont azt hozta, amit sejtettem. Attila szerintem is teljesen leénekelte Balázst, de nem jó irányba. Nagyon szánalmas volt, hogy így versenybe kezdett ellene és nem duettezet. Gigiék meg profik voltak! Most sajnos nem tudtam már letölteni Benji dalait, mert elfogyottt a bankkártyámról a pénz, amit ráutaltam egy hónapja. Nagyon rossz volt látni, hogy Benji végig utolsó helyen volt. Bár megmondom őszintén, számítottam rá, hogy esetleg kiesik, bár az érzéseim nem ezt diktálták. Valamint reménykedtem, egyrészt abban is, hogy Benji és Bozont bent maradjon, másrészt pedig, hogy Attila essen ki. Én bírom Attilát, de nem annyira, mint a többieket, valamint nekem ő már sok és nem is tetszik mindig az, amit ő előad. Majd eredményhirdetéskor újra átjárt a szorongás. De Benji tovább jutott és ennek nagyon örültem! Őszintén, nem gondoltam volna még az elején, hogy idáig eljut! De itt van a legjobb 5-ben! Még büszkébb lettem rá. Viszont annak nagyon nem örültem, hogy Attila ment tovább a 3-ból. Így már egyértelmű volt, hogy Bozont esik ki. Így is lett. Persze én nem tudtam visszafolytani a könnyeimet. Még úgy sem, hogy megéreztem, hogy ez lesz. Annyira durva volt belegondolni, hogy őt már nem látom itt. Hogy őt már nem látom többet a külön Megasztár részekben. És hogy márcsak egy valakinek kell szurkolnom péntekenként. Hogy csak egy kedvencem lesz bent és csak egy valaki dalait fogom izgatottan várni. Pedig az első döntőn én hűen hittem, hogy Bozont a 3. helyezett lesz. De mikor láttam, hogy mennyiszer van a veszélyzónában, akkor már meginogtam ebben. Viszont ez is nagyon szép teljesítmény! Rá is büszke vagyok! És nagyon fog hiányozni még ebből a pár adásból, ami még hátra van. Viszont ami még közelebb hozott hozzá, az a tudat, hogy idevalósi. Vagyishát ugye vörösvári, én pedig ott dolgozok.
A búcsúdal nem volt olyan szomorú, ahogy a Megabackstage sem. Viszont érdekes, már korábban is észrevettem, hogy majdnem mindig az esett ki, akivel éppen nagyon jóban lett Benji. Ugye ott volt Ádám, utána Isti, majd Roli, most meg Bozont. Na lehet ezért van még bent Attila. -.- xD

Reggel valamiért nagyon kialudva éreztem magam és picit vidámabb is voltam. De ez nem tartott sokáig. A melóban szar kedvem lett, főleg mert még mindig azon agyaltam, hogy mi legyen ötödikével? Emelett pedig úrrá lettek rajtam megint a negatív gondolatok. Estére pedig, mire hazaértem, a fáradtság vette át az uralmat. Otthon továbbra sem beszéltem senkivel. Ez úgy pénteken kezdődött nálam. Meghallgattam AFC Mr2 akusztikját, mert ugye kedden nem voltam itthon, azóta pedig nem volt rá időm. Az egész adást vissza tudtam hallgatni és nagyon tetszett. Főleg a Mennyország. Annyira nyugtatóak lettek így átdolgozva ezek a dalok.

Vasárnap szintén rossz kedvem volt és szintén nem beszéltem még senkivel sem. Ingerült voltam, stresszeltem mindenen, és idegesítettek. Nem értették meg, hogy nekem nincs kedvem a ballagáshoz és hogy én mit akarok! Azt akartam, hogy legalább ballagáskor hagy legyen az, amit én akarok! De ők megint csak magukkal törődtek és egyszerűen idegesítettek mindennel. Teljesen olyan volt, mint amit nyáron éreztem és kifejtettem itt is. Viszont melóban sem volt jobb. Már halott voltam, számoltam vissza a napokat, dehát még 3 nap állt előttem ekkor. Túl akartam már lenni rajta. Elegem volt már ott is mindenből. Fáradt voltam és nyűgös. De ettől függetlenül persze mindent tökéletesen megcsináltam.

Hétfőn egyedül voltam a pultban, elég keményen be is néztem, mert rengetegen voltak. De persze mit számít? Szopassanak be engem még így utoljára. Na akkor már végképp elegem volt, és bár először ideges voltam a körülmények miatt és hogy még 2 ember helyett is dolgoznom kellett, mégis egy idő elteltével már lenyugodtam és eldöntöttem, hogy én nem fogom törni magam, és nem fogom kipörgetni minden fent maradó energiámat. És persze aznap este is ki maradt végig? Hát persze, hogy én. Mit számít, hogy az már a 3. napom volt hosszúban és még előttem volt 3. Aki meg kevesebbet ment ő még le is léphetett. Na az ilyenek miatt akartam, hogy vége legyen ennek az egész kötelező gyakorlatnak! Este szintén nem beszéltem senkivel itthon. Fent maradtam a Megastory miatt. 23:30-kor mentem át a tv elé, majd döbbenten láttam, hogy már megy. Erre kiderült, hogy 15-kor kezdődött. Nem akartam elhinni, hogy még ez is kicsesz velem, mikor a műsorban direkt megnéztem az idejét. Nem értem, hogy egyáltalán miért kell minden nap más időpontban adni.

Kedden már volt bennem egy kis szomorúság, hogy vége. Utolsó hétvégés napomat töltöm ott és utoljára találkozok az összes ott dolgozóval. Nagyon fáradt voltam, így a napot fél liter energiaitallal kezdtem, amit persze a Megasztár közönségtalálkozón nyert bögréből fogyasztottam el, ahogy minden mást is abból iszok, amióta megvan. Késésben voltam, annyira, hogy végül le is késtem a buszt. 20 mpen múlott az egész. Nagyon ideges voltam. Főleg, mert fel kellett hívnom anyámat, hogy vigyen be, mikor ugye nem is beszéltem vele. De muszáj voltam, mert nem késhettem el. Viszont a kocsiban sem beszéltem, hanem zenét hallgattam. Bántam, hogy pont így utoljára nem a megszokott módon érkeztem meg oda. Aznap beavattam az új pultost mindenbe a legapróbb részletektől kezdve a legfontosabbig. Furcsa volt, és sokszor el is csuklott szinte a hangom. Mert azért 3 év, az 3 év. Itt töltöttem a legtöbb időt, itt voltam az ünnepekkor és a szünetekben is. Minden zegét-zugát ismertem már. A pultot úgy alakítottam ki, ahogy nekem jó volt. Az enyém volt, én rendeztem, takarítottam. Most pedig egy új valaki veszi át ezeket a dolgokat. Aznap nem voltak annyira sokan. Egészen addig, míg 4kor haza nem küldték a pultost. Na onnantól kezdve, mintha direkt mindenki engem akart volna szivatni, csak úgy jöttek az emberek. Én pedig megint nem értem utól magam. Épphogy kész lettem zárásig. Napközben sorra köszöntek el tőlem akiknek lejárt a munkaidejük. Fura volt felfogni, hogy vége. Nem is sikerült. Megint fent maradtam Megastoryig. Amiből megtudtam, hogy ki melyik már ismert emberrel fog duettezni. Mindegyik körülírta előtte és mindet ki is találtam. Az, hogy Andi Szekeres Adrival fog, nem ért meglepetés. Gigi Dolhai Attilával, az csak azért volt számomra vicces, mert Muri Enikő is vele énekelt. Attilánál először azt hittem, ToMi lesz, de sajnos vagy lehet, hogy szerencsére, nem ő lett a párja, hanem Csipa. -.- Balázs párja volt a legsokkolóbb, hiszen ő Majkával került egy színpadra. Benji pedig sikeresen kifogta azt az egyetlen énekest az egész világon, akit gyűlölök. Ő pedig Hien. Miért is nem lepődök meg ezen?!

Szerdára virradóan nagyon fura, összefoglaló álmom volt. A suli és a meló is benne volt. De főképp azok, akiket az 5 év alatt megszerettem vagy megismertem az iskolában. Ott volt Ő is, akit ugye szeptemberben vesztettem el és álmomban újra égett az a tűz, amit iránta éreztem. Aznap csak rá tudtam gondolni. Csütörtökön is vele álmodtam. Nagyon hiányzott. Hála valakinek, sikerült megtudnom róla pár dolgot, ami mostanában vele történik, mert én már 4 hónapja nem láttam őt. Hiányzik és pont most lett volna rá a legnagyobb szükségem!
Szerdán egyébként már úgy éreztem magam, mint egy zombi. Alig vártam, hogy az utolsó napnak is vége legyen. De persze még mindig volt bennem egy kis szomorúság. Nagytakarítást csináltam így utoljára. Majd mikor elkezdtem a hely minden egyes részét megörökíteni a telefonommal és elbúcsúztam mindentől, akkor már valahogy csak a megkönnyebbülés és a vidámság járt át. Nem voltam már szomorú. Pillanatok alatt elment az a nap és végül este fél 9-kor ért véget a pályafutásom abban az étteremben.
Mindenki azt mondta, hogy úgyis visszamegyek. Ezt is szeretnék, de én nem akarok! Hiába is szerettem egy részét és hiába is voltam jóban az emberek 90%-val, attól még nagyon sok elviselhetetlen és igazságtalan dolgot kellett átélnem minden egyes nap. És ebből lett elegem! Teljesen beosztották minden percemet, holott nem is szabadott volna fele annyit se mennem, mint amennyit mentem. Nem akartam ezt tovább folytatni! És hiába is mondják, hogy mostmár más lesz, hogy nem vagyok tanuló, de én biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy engem fognak kikészíteni. Elég volt! Még így is, hogy fogalmam sincs mi lesz velem ezután. Mikor hazaértem, ki is tettem a munkahelyeknél facebookon is, hogy aznapig dolgoztam ott. Annyira jó érzés, hogy szabad lettem! Erre vártam már tavaly nyár óta! Egyébként, amint lesz egy kis plusz időm, megírom a munkahelyemről ígért összefoglalót, mert ennek külön bejegyzést szánok.

Csütörtökön korán keltem, mert jött a havi bevásárlásom, bár most nagyon visszafogtam magam, egyrészt mert bizonytalan ideig nem lesz munkahelyem, így pénzem sem. Másrészt lesz koncert meg program bőven a közeljövőben, amire el szeretnék menni. Így még hajfestéket se vettem inkább, jó leszek így rózsaszínes-kopottas bordós hajjal. Amin viszont nem spóroltam, azok az állataim. Nekük ugyanúgy szükségük van mindenre. Azt vettem észre, hogy egyre többet és többet költök rájuk, de nem bánom, hiszen megérdemlik! ♥ Valamint anyunak vettem ajándékot, vagyis pontosabban gyöngyöket, mivel névnapja lesz hétfőn és mert már mióta gyöngyökkel foglalkozik. Mindenfélét csinál belőlük, főleg virágcsokrokat és kosarakat. Nagyon durva. Meg ugye anyák napja is lesz vasárnap. Viszont spórolás ide vagy oda, akkor is utaltam pénzt a bankszámlámra, hogy le tudjam tölteni Benji múltheti dalait is, valamint visszamenőleg letöltöttem Bozont számait is, illetve Adri Gyémánt és Shape Of My Heart dalát. És persze úgy tettem rá, hogy még maradjon rajta Benji még esetleges dalaira. Persze mindezt könyvtárban töltöttem le továbbra is a dalok.hu oldalról. Majd azt terveztem, hogy megnézem azt a két Megastoryt, amiről lemaradtam. A 20. péntekit illetve a 24. keddit, mikor ugye klubkoncerten voltam. De nem lehetett. Egyetlen egy normális gép van a könyvtárban, ami mindenféle programmal el van látva, a többi mind csak alap gép. Még a videót se tudta lejátszani, mert kellett hozzá az Adobe Flasch Player. De nem tudtam letölteni, mert védve volt a hálózat. Úgyhogy írtam Vivinek, hogy otthon van-e, ha már úgyis Dorogon voltam, hozzá is elmehetek. Persze szívesen is látott. Meg is beszéltük a hétfői csoport bulit, amin persze megint ki nem volt ott? Hát ki más, ha nem én. Mert ugye meló volt. Sajnáltam, viszont annyira fáradt és kedvetlen voltam, hogy nem lett volna értelme elmennem még akkor sem, ha nem dolgoztam volna másnap. Utána betámadtam a gépét, mert ő úgyis laptopozott. Pont jó is volt, mivel Vivinek még én mutattam meg azt a video letöltő programot, amire most is szükségem volt. Mivel a múlthét szerdai klubkoncertes Megastoryt le akartam szedni, hogy meglegyen. Na meg mert anyu is kíváncsi volt rá. De nem volt nete. Azt mondta, gyakran csinál ilyet a Digi. Amint leültem volna a géphez, a laptopján is elment. Úgyhogy nagyon jó volt. Nem lettem előrébb ezzel kapcsolatban. Viszont legalább beszélgettünk. Utána hazaindultam, hogy elérjem a fél 2es buszt. Rohadt gyorsan elment az idő reggel óta. Majd eszembe jutott, hogy a vonat 25kor jön és az pedig ott volt Vivi lakótelepe mellett. Így azzal mentem haza, de olyan fura volt. Vonattal én csak Pestre szoktam menni.
Egyébként aznap az összes boltban feltűnően, de jólesően kedves eladókkal találkoztam, így ez már alapból dobott a reggelemen. Ilyenkor valamiért melegség járja át a lelkem. Lehet, hogy éhezem a kedves és törődő szavakra?! Még az eső sem tántorított el. Mondjuk én szeretem az esőt. Annyira művészi.
Amint hazaértem, anyu azzal fogadott, hogy nincs tv, mert az invitelt átveszik vagy mi és hogy átmeneti ideig nem lesz. Nem akartam elhinni. Egyszerre akartam sírni és szét verni mindent mérgemben. Egyedül a Megasztárt nézem a tvben mostmár meg a Megastoryt és az Aktívot. Erre azt se tudom. Pont attól foszt meg az élet, ami még éltet ezeken a kibaszott napokon. Anyu azt mondta, hogy másnap vesz másik beltérit, de nem tudtam bízni ebben. Azon járt az agyam, hogy akkor most hol fogom nézni? És hogy akkor hogy jövök haza éjszaka folyamán. De nem akartam ezen elgondolkozni, mert én itthon akartam nézni és kész!
Elmentünk a virágoshoz, mivel az egész szerenádozást én kezdtem el szervezni, miután mindenki más leszarta. Még virágot se akartak adni a tanároknak, nem hogy ajándékot. Úgyhogy én megrendeltem a ballagási csokorját ofőnek, meg a virágokat. Nem mintha nekem erre ennyi időm lett volna, de nem akartam égni a tanároknál. Az utat is én kezdtem el megtervezni. De utána félbe hagytam, mert megint ingerült lettem a családom miatt. Nem is tudom még hogy fogom elviselni őket, hogy itthon leszek velük minden nap. Kiültem a lépcsőre, és inkább nekiálltam megírni a blogot. Le is nyugtatott valamennyire. Aztán osztálytársam, aki a tablót intézte, belinkelte az fb-s osztály csoportba a tabló minta képét, mivel még nem volt készen. Rögtön fel is idegelt, mikor megláttam, hogy nem azt a képet tette rá rólam, amit bejelöltem. Ráadásul rohadtul nem úgy nézett ki, ahogy mondtuk. És teli volt hibával, sőt két tanár hiányzott is róla. A második verzió már jobb volt, de még mindig a másik képem volt rajta. Azt mondta, mostmár nem tud kicserélni. Mondtam, hogy akkor szedjen le! Akkor nem leszek rajta, de szedje le a képet! Na erre máris kérte a kép számát, amit rá akartam tetetni. Mondjuk, hogy a 3. verzió már jó lett, mert egyáltalán nem olyan volt, mint amilyenre kértük. Pedig ennyi pénzért..! És amúgyis már rég kint kellett volna lennie. Viszont megnyugodtam, hogy megcsinálták és kicserélték a képet. Innentől kezdve már jobb kedvem volt. Beszéltem is a többiekkel. És reménykedtem, hogy reggelre minden probléma megoldódik. 1-ig voltam fent.

És hogy megoldódott-e vagy csak még rosszabb lett? Megtudhatjátok a következő részből! Elvileg nem kell rá csak pár órát várni.

Dóri Rainbow. <3

Megasztár klubkoncert @ Jam Pub [2012.04.24.] és az utolsó hét a suliban

Szerencsére már kidolgoztam egy stratégiát a táblagépes blogírásra, így már gyorsabban végzek vele. De akkor is Jóban Rosszban ment már, mire kész lettem. Annyira belemerültem, hogy elfelejtettem nézni a Megastoryt. :| Pedig ez szokott lenni a napjaim fény pontja, mikor kezdődik ez a műsor. Aztán bekészültem, és már kezdődött is a Megasztár. Viszont valamiért most nem voltam ráhangolódva teljesen. Ami pedig még sokkolóbb volt, hogy szinte egyáltalán nem izgultam, pedig Benji végig a veszélyzónában volt. Ráadásul nem működött a Megasztár alkalmazásom sem, pedig már értékelni akartam. Semmi nem használt, így töröltem és újra telepítettem és akkor már végre belépett.
OFF: Gigi, mert szerintem nagyon rossz volt, és erőltetettnek tűnt.
LOL: Attila, mert nekem most nem tetszett. Andi, mert nekem most sem tetszett annyira. Szerintem sokkal jobban áll neki az angol.
WOW: Adri, mert nekem nagyon-nagyon tetszett. Balázs szintén nagyon jó volt.
OMG: Bozont végre újra Bozontos volt. Annyira jól megcsinálta ezt a számot meg a showt. :D Benji most nem tetszett annyira, mert szerintem rossz volt a dalválasztás. Teljesen kiesett a ritmusból, mintha el csúszott volna a zenétől. Nem értem miért ezt az idióta számot kellett neki adniuk. Viszont ahhoz képest, hogy nem szokott magyart énekelni, és nem ismerte a dalt sem, azért szépen megoldotta. Büszke voltam rá. :) A közös produkció is tetszett. Az eredményhirdetésnél pedig magamhoz öleltem Mütyürkét, akit Benjinek vettem. Azért lett ez a neve, mert nem igazán tudtam rájönni, hogy milyen állat is ez tulajdonképpen. Egyébként a műsor alatt végig “nézte”, mert odaültettem a tv elé. :D Szóval eredményhirdetés.. Fura módon még mindig nyugodt voltam, ami nagyon durvának számít tőlem, ahogy az is, hogy most először nem éreztem meg, hogy ki esik ki. Úgyhogy most számomra is meglepetés volt a vége. Mikor Benji nevét kimondták, nagyon örültem és még jobban büszke voltam rá, hogy a legjobb 6ba bekerült! Ez hatalmas dolog! És mondhat bárki bármit, nem véletlenül van még bent, nem véletlenül szeretik őt ennyire. Megérdemelte, hogy tovább jusson. Benji nélkül teljesen unalmas lenne az egész, és nem csak a Megasztár, hanem a Megastory is meg minden más, amiben benne vannak. Aztán mikor Andi, Adri és Bozont állt ott, egyszerűen nem akartam elhinni. Mert mindhárom énekest szeretem. Okés, persze, ez egy verseny és előbb-utóbb mindenki kiesik, de szerintem most másnak jött volna el az ideje. Bozont és Adri maradt, végül pedig Adri távozott. Nagyon sajnáltam, mert a lányok közül ő a kedvencem. És szerintem nagyon tehetséges. Annak viszont örültem, hogy a kedvenc dalaikkal készülnek a 7. döntőre. Megnéztem a Megabackstaget is és jó volt látni, hogy végre valaki ilyen pozitívan és vidáman távozik. És Bozont is jó kedvű volt most. Úgyhogy az én jó kedvemet is mégjobban fokozták.

Szombaton és Vasárnap dolgoztam. És szombaton feltűnően vidám voltam, hiszen minden kollégám megemlítette. Viszont ahogy közeledett az este, annál jobban múlt el ez az egész, hiszen még tanulni akartam aznap, hogy átmenjek hétfőn. De egyfolytában voltak. Egyetlen egy óra volt, mikor le tudtam ülni a könyvemmel, csakhogy köszönhető a heti hajtásnak, szabadnap hiánynak és kialvatlanságnak, nem csak a meló miatt voltam fáradt. Hiába ittam kávét, ráadásul üresen, minden nélkül, hátha az úgy jobban megüt, hiába ittam üdítőt, hogy felfrissítsen, hiába mentem ki a levegőre sétálni, semmi sem segített. Alig bírtam nyitvatartani a szemem, az agyam pedig egyáltalán nem fogott. Majd jöttek és jöttek az új vendégek, egészen fél 10-ig. Nem akartam elhinni, hogy ez tényleg velem történik. A sírás kerülgetett, mert tudtam, hogy vasárnap még jobban csak fáradt leszek, és még jobban képtelen leszek tanulni. Kiborultam, otthon nem is szóltam senkihez. Szinte rögtön bevágódtam az ágyba és próbáltam megbarátkozni a gondolattal, hogy megbuktam. Utálatot éreztem mindenki iránt. Utáltam, hogy pont én kerültem ilyen helyzetbe, hogy 5 évet csak így elvesztegettem az életemből. Már azt is elkönyveltem, hogy akkor a ballagásomnak is annyi. Viszont fogalmam sem volt, hogy mondjam meg otthon. Őszintén szégyeltem magam, mégha nem is az én hibám. Képtelen voltam a szemükbe nézni, vagy kommunikálni velük.
Vasárnap már nyugodtabb voltam, bár rossz kedvű. Elkönyveltem magamban, hogy akkor kész, vége, ennyi volt. És nem csak mondogattam, bele is törődtem. Hiszen esély nem volt arra, hogy aznap én még megtanuljam a legnehezebb írásbeli és a legnehezebb szóbeli tételt. Szintén este végeztem, hát no comment.. Pedig ha nem kellett volna 2x vagy 3x annyit mennem dolgozni, mint amúgy kellene, akkor nem kerültem volna ilyen helyzetbe. Akkor fent tudtam volna tartani az 5ös átlagomat mindenből. Gyűlöletet éreztem irántuk is. Azt hajtogattam magamnak, hogy márcsak 6 nap!

Hétfőn reggel még mindig depresszív hangulatban voltam. A többiek is ki voltak készülve a gazdaságtól. És bár sajnáltam őket, azért bennem volt az, hogy ők már tavaly is így álltak. Ők nem tanulták meg, pedig nekik aztán lett volna rá idejük. Én, aki meg érti, nem tudtam még fél órára se leülni tanulni. Bennem volt az is, hogy ez az utolsó hétfőnk. Mindent úgy csináltam, hogy ez az utolsó vagy utolsó előtti. A többi órán semmi extra nem volt. Egyesek feleltek még, meg lezártak minket. A 2. Német óra helyett pedig gazdaság korrepet tartott titokban a mi kérésünkre a másik gazdaságtanár. Viszont csak azokat vállalta, akik tényleg húzósan álltak. Hát a 8 emberből 6an voltak így, de végül csak 4en ültünk be. Elővettem a képleteket, és anélkül, hogy elmagyarázta volna, sikerült is megcsinálnom a feladatokat. Semmi más nem kellett, csakhogy nyugodtan leülhessek és legyen rá időm. Mert szerintem egyébként a szakmai számítás nem nehéz, legalábbis nekem van tehetségem hozzá, mert könnyen megértem, ha a képletek előttem vannak. Így már volt bennem egy kis újra reménykedés. Utána osztályfőnöki jött, ahol csak a ballagás jött szóba, és még énekeltünk is ballagási dalokat. Hát persze, hogy ekkor már az volt bennem, hogy én nem akarok megbukni és ballagást akarok sok-sok énekléssel. A szerenád is szóba jött megint. El is kértem az összes minket érintő tanár címét és telefonszámát. Utolsó közös óránk volt az osztállyal, és utoljára voltunk az osztályteremben is. Ez azért letaglózott. Utána jött 2 gazdaság óra. És engem kiültetett maga elé az első padba. Mondom csodálatos, így hogy is fogok puskázni? Hiszen 30 képletet nem tudtam megtanulni abban az egy gyakorló órában. De végül feltaláltam magam és úgy örültem, hogy meg tudom oldani a feladatokat. Teljesen megkönnyebbülve adtam be a lapot, és boldogság töltött el, hogy mostmàr biztosan átmentem. Márcsak azért is, mert rajtam kívül csak egy csoporttársamat kérdezte. Olyanokat meg simán átengedett, aki félévkor is bukott és most is szarul állt, sőt rengeteget hiányzott. Én félévkor 3as voltam és most is 3 egyesem volt csak a 2. félévben, ami az egész éves jegyeimet összeadva, 2es átlagot ad ki. Meg én nem is lógtam már el a második félévben órát. Szôval igazságtalannak éreztem, főleg mikor mondta, hogy kedden még az elméletet is kikérdezi. Viszont nem érdekelt, mert tudtam, hogy úgyis átmegyek. Otthon is gondolom feltűnt, hogy mostmàr jó kedvem van. Anyám a ballagást is kérdezgette.

Kedden AFC pólóban mentem, mert AFC volt az, ami főképp végig kísért az 5 év alatt, hiszen pont akkor szerettem meg őket, mikor kezdtem 9.-ben. Akkor még nem is voltak ismertek. Mindenki tudta rólam ott, hogy AFC fan voltam, így nem is zárhattam volna le másban az utolsó napot, mint ebben a pólóban. Igaz, 9.-ben házilag gyártott pólóban nyomultam, most inkább az eredetiben mentem. Első órában még írtunk, meg is jegyeztem a többieknek, hogy utolsó dolgozat írás.. Pincér ismereten terítettünk a pincében, mert megint jöttek a franciák a sulinkba. De idén sajnos nem a mi osztályunk látja vendégül őket. Viszont jó volt így utoljára a pincébe is lemenni. Annyi emlék fűz oda is, főképp ugye, mikor a franciák itt voltak. Gazdaságin mégsem feleltem, simán átengedett. Megkaptuk a fényképeket is, bár persze rohadtul nem azt kaptam, mármint nem úgy, ahogy én gondoltam. De mindegy. Majd feltöltöm ide a színeseket, mert azok sokkal jobbak és még photoshoppot se használtak, olyan büszke vagyok magamra. :P Infón pedig elküldtem az email címemre a 2 év alatt felhalmozódott infón alkotott hülyeségeket, amik persze rendes feladatok lettek volna, csak én rendszeresen átalakítottam. :D Nem akartam, hogy ezek elvesszenek. Utána pedig leléptem. Még lett volna ugyan egy 8. élelmiszer órám ofővel, és szívesen is maradtam volna, de akkor nem értem volna el a 17:30as vonatot, mert nem lett volna elég időm elkészülni.

Érdekes volt, hogy egyáltalán nem izgultam. Útközben a vonaton Benji levelét írtam, amit a szülinapi ajándéka mellé tettem bele. Igazából nem tudtam, hogy mi az amit megírjak neki, és mi az amit ne. Végül a másodjára megírt verzió lett, de kicsit csúnyán írtam, mert a vonat rázkódása nem igazán kedvezett ennek. Mert egyébként én nagyon hanyagul írok, legyen az dolgozat, vagy akármi. Viszont ha valami fontosat írok, akkor azért elő tudom venni a szép írásomat is. Most is így tettem (volna). Viszonylag hamar beértünk a Nyugatiba, onnan pedig már 10 perc alatt ott voltam. Nem állt nagy sor, ennek örültem, mert féltem, hogy ide hamarabb kell jönni, hogy jó helyem legyen a színpad előtt. De nem, 19:00re értem oda és bőven elég volt. Bementem és nagyon megtetszett az a hely. Beálltam a színpad elé, 2. sorba, mert az elsők már foglaltak voltam. Majd nem sokra rá Hannush is megérkezett, akit én már ismertem AFCről, de igazából nem lettünk jóban. Viszont mivel tudtam, hogy ő szokott a Megasztár klubkoncertre járni, így írtam neki, hogy mikor menjek oda. Mert amúgy én sokkal korábban már oda akartam érni, de mondta, hogy felesleges. Vele elbeszélgettem, közben első sorba kerültem és vártam. Csak gyűltek az emberek, tvsek, meg olyanok, akikről tudtam, hogy a Megasztár stábjába tartoznak. Majd végre, 3/4 8kor nyílt az ajtó és megjelentek. Rögtön Benjit kerestem. Akkor persze már rajtam volt az izgulás, de érdekes, mert mégis sokkal jobban tudtam kezelni, mint eddig. Úgy látszik kinőttem már ebből is. Benji épp átment a színpadon, mikor is odakiabáltam neki. Lejött hozzám, én pedig átnyújtottam neki az ajándékát, amiben egyébként gumicukor, egy szülinapi képeslap, Mütyürke és a levelem volt. Úgy örült neki, olyan jó volt látni. Letette és kaptam tőle két puszit és még meg is ölelt. Utána odajött a kamera, hogy megtenném mégegyszer, hogy átadom neki az ajándékot? Erre mi nevettünk Benjivel és a kezembe adta az ajándéktáskát. Újra odaadtam neki. Azt hittem fotózik, közben pedig kiderült, hogy lekamerázta. Mondjuk nem érdekelt, mert kaptam megint puszit és ölelést Benjitől. ♥ Utána kértem dedikálást, és a végére odaírta, hogy “Köszönöm! ♥” Majd két közös kép is készült vele. Utána pedig velünk beszélgetett végig. Mondta, hogy volt neki is emo korszaka, erre elővette a telóját és megmutatta. Kiderült, hogy az AFC az egyik kedvenc magyar zenekara. Hát ezt nem gondoltam volna. Olyan jól elvoltunk vele. Eddig is kedvesnek gondoltam, de ezután még jobban pozitív csalódás volt nekem. Annyira közvetlen volt. Teljesen úgy éreztem magam, mintha csak a baráti társaságomból beszélnék valakivel. Már egyáltalán nem voltam izgatott. Tök feloldódtam a társaságában. És nem is volt annyira magas, mint képzeltem. Vagyis persze, az volt, de mégsem tűntem el mellette az én 162 centimmel. Közben azért aki arra jött és autogramot osztott, kértem én is, hogy mind a 12től legyen. Lett is. Bár Roli Nóri névre írt, és ezt márcsak hazafelé vettem észre, de mindegy. Majd legközelebb kérek másikat. Ez annyira nem érdekelt. Bozont persze megismert, kérdezte is, hogy na, írjak azért egyet? :D Mondom igen. Ilyen egyedi dedikált kártyám még úgy sincs. El is vettem a pultról egy Benjiset meg egy Bozontosat, hogy a kép felével is ki tudjam tenni az ágyamhoz, mert olyan jók azok a képek. Egyébként mindenki tök rendes meg közvetlen volt. Persze volt, aki még így sem vált szimpatikussá számomra. Majd mire mindenki adott mindenkinek aláírást, meg képet, kezdtek is. Ez 20:40kor volt. Tehát egy órán át csak a közönséggel foglalkoztak. Nahát igen, ez a ritka!
Bozont lépett színpadra, és közösen, velünk együtt felköszöntöttünk egy nőt, majd pedig jött a Csillagdal. Ez a kedvenc Csillagdalom a 6 széria óta, jó volt élőben is hallani. És valamiért nem éreztem azt az érzést, hogy úristen itt vagyok és énekelnek és wáá. Hanem már teljesen hozzászoktam a jelenlétükhöz. Úgyhogy egyedül a boldogság járta a lelkem. Bozont ezután Nórát konferálta fel, de hogy utána pontosan ki ki után jött, azt nem tudom, mert mindig össze-vissza léptek fel és bár akkor még jegyeztem magamban, de mire vége lett a koncertnek, márcsak bizonyos részekre emlékeztem, pedig hazafelé a vonaton fel akartam írni. Viszont akkor leírom, hogy ki mit énekelt, mert ez legalább biztos. Tehát:
Nóra: Moves Like Jagger, Lovesong és I Kissed A Girl. Róla egyébként nem változott a véleményem. Ugyanolyan elszállt és beképzelt lánynak tartom, ahogy a válogatáson láttam. Hiába is tette a kedveset, engem, mint jó emberismerőt, nem vert át. Az ő számait nem is élveztem, a hangját meg alig lehetett hallani, mert inkább a táncolással foglalkozott. Lehet, hogy műsort tévesztett? :D
Ádám: őt sem szerettem annyira, mert olyan furának tartom, olyan, mintha nem lenne 100as. Meg a hangját sem szeretem. Ő a Cosmic Girl-t, és Closer-t adta elő.
István: Sex On Fire-t, Be With You-t, és a Numbot énekelte. Őt bírtam a műsor alatt is és most is olyan volt, mint képzeltem. A hangja pedig élőben sokkal jobb volt.
Timi: Boldogság, gyere haza, ami nagyon szép volt. Ezen kívül pedig a Proud Maryt adta elő, ami egyébként az utolsó dal volt a vége, illetve a Csillagdal előtt. Timi is pont olyan volt, mint gondoltam.
Roli: If I Had You, Satisfaction, ami közbe letette a pólóját és folyton nekem énekelt. Na remélem ezt a képet sosem látom viszont sehol!
Adri: Gyémánt, Shape Of My Heart, D’ont Stop The Music. Örültem, hogy pont azokat énekelte, amelyeket a legjobban szerettem tőle.
Attila: Wild World, Legyen valami, Are You Gonna Be My Girl. Nem hittem el, hogy tényleg ennyire megőrülnek érte.. :|
Bozont: Smooth, Kicsit szomorkás, illetve Pálinka dalt énekelte, ami közben bement a közönségbe és megtáncoltatott mindenkit, majd pedig felmászott az italpultra és ott kerülgette a poharakat és a csillárokat, majd leugrott. Ez volt az utolsó előtti produkció aznap. Szokás szerint hozta a bolondos formáját, dehát ezért szeretjük. :D ♥
Andi: Fighter, Fekete rúzs, A boldogság és én. Őt is szerettem eddig, de most még pozitívabb róla a véleményem. Annyira kedves meg jófej volt ő. :)
Balázs: Fényév távolság, Ilyenek voltunk. Örültem, hogy ő is a kedvenceimet énekelte, márcsak a Somewhere Over The Rainbow hiányzott.
Gigi: Car Wash, Elég volt. Élőben megint csak jobb volt.
Benji: a párbaj dalát, a Rock Dj-t és a Napot énekelte. Csodálkoztam, hogy a Napra esett a választása, viszont nagyon jó volt így élőben. Annyira jó volt végre átélni élőben is az előadását. És ő konferálta fel az egyetlen közös dalt, a Csillagdalon kívül, a Zene nélkül mit érek én következett a közepe táján a koncertnek.
Míg amúgy énekelt ugye mindig egy-egy énekes, én mindig néztem a többieket, mert olyan tök jól elvoltak. Tetszett, hogy oldalt álltak végig. Szépen megrendezték ezt oda a Jam Pubba. Viszont negatív gondolatok is járkáltak a fejemben a koncert közben, hiába is voltam boldog. Hogy mi volt ennek az oka, azt inkább most megtartom magamnak.
Valamikor a koncert folyamán Bozont felhívta a többieket, majd megkért minket is, hogy énekeljük el Benjinek a Happy Birthdayt. Kis dilis, hogy örült neki. :) Meg is köszönte, és mondta, hogy bár év szempontból 17 lett, de igazából 3. :D
Amúgy már úgy a koncert vége felé feltűnt, hogy eltűnt Benji oldalról, de le sem esett, hogy miért. Majd ránéztem az órára és 10 volt. Ekkor esett le, hogy persze, neki és Giginek el kellett mennie. Annyira rossz így. A végén, záródalként a Csillagdalt ugye már nélkülük adták elő. Legalább köszöntek volna el, mert így nem is “búcsúztam” el tőle, nem is vethettem rá egy utolsó pillantást. :(
A koncertnek 22:30 körül lett vége. Megvártam míg kijönnek, hogy megkérdezzem, hogy tudják-e már, hogy ki lesz az 5.-i közönségtalálkozón. Mert megkérdezhettem volna a koncert előtt, de akkor a nagy tömegben nem akartam, mert ez titkos infó. Csak gondoltam, ha elmondom, hogy a ballagás miatt kérdezem, akkor majd megmondják. Balázs volt az egyedüli, aki nem beszélgetett éppen akkor senkivel, ezért rá esett a választásom. De nem tudott segíteni. Azt mondta, hogy mindig csak a következő napi beosztást kapják meg. Nem örültem ennek a válasznak, mert akkor nem fogom megtudni, csak szombaton, amikor majd a Megatérképpel kiírják, hogy ki érkezett meg a Westendbe. :( Ezután elköszöntem Bozonttól, majd elhagytam a helyet.
Nem igazán találtam szavakat, hiába is akartam megosztani, hogy mit érzek. Nem semmi, hogy még pénteken csak álmodni mertem róla, hogy beszélek Benjivel, nemhogy még puszit is ad és meg is ölel. Ez felbecsülhetetlen volt számomra! ♥
Hazafelé nézegettem a dedikált kártyákat és felidéztem magamban a történteket. 1re értem haza és 2kor mentem el aludni.

Reggel pedig fél 7kor keltem, hiszen mentem oda, amit senkinek nem mondtam el. Teljes titokban tartottam egy héten át, pedig nagyon nehezen bírtam ki, hogy egyáltalán senkinek ne mondjam el. Mindenki csak annyit tudott, hogy válogatásra megyek. A 8:22és busszal mentem fel Pestre. A buszon a kinyomtatott szövegkönyvet tanultam, mert eddig nem volt időm rá. Viszont alig tudtam kinyitni a szemem, olyan álmos és fáradt voltam. De szerencsére fogott az agyam. Az az egy óra alatt, amíg felértem, meg is tanultam és az odajutást is, mert azt is kérték. De egyébként nagyon nem volt kedvem és erőm szerepelni. Már kedden se volt hozzá kedvem, de semmiképp sem akartam ezt kihagyni. Könnyen odataláltam, nem volt nehéz. Az Őrs vezér terén ültem, várva a buszt és egy nagyon laza csajt kezdtem el szemügyre venni. Nem tudom miért. Majd mikor már jó ideje bámultam, tipikus “csak nézek és nem látok” módban, akkor tűnt fel, hogy baszki, hát ez a Jóban Rosszbanból az Orsi. Onnantól kezdve már biztos voltam, hogy véletlenül sem fogok eltévedni. :D Mert igen, elárulom, Jóban Rosszban Castingra mentem. Már vagy 3 hónapja jelentkeztem. De nem felejtettem el, csak nem szóltam senkinek róla. Odataláltam, láttam a Jóban Rosszban feliratot a kapun. De még nem mentem be. Kint álltam, mert még csak fél 11 volt és 11től 17ig volt a meghallgatás. És nem láttam embereket sehol, csak egy-kettőt. Na meg szereplők jöttek-mentek. Aki ismer, tudja, hogy ez a kedvenc sorozatom és aki régen is olvasta a blogom, az tudhatja, hogy mekkora Szabi vagyis Timon Barna fan voltam. Most, míg kint álltam, egyszercsak elhajtott mellettem biciklivel. Na az volt az egész sokkomnak a csúcspontja. Teljesen beparáztam azóta, mióta Orsit megláttam. Onnantól kezdve pedig már annyira izgultam, hogy a szöveget is elfelejtettem. És nem bírtam tovább magamban tartani. Muszáj volt elmondanom valakinek. Ő pedig nem is lehetett volna más, mint Zelda. Felhívtam és mondtam neki, hogy kész, nem bírom tovább titkolni, valakinek el kell mondanom. És akkor csak úgy dőlt belőlem az eddigi történések beszámolói. Nem nagyon mertem bemenni, de végül megtettem, mert már elmúlt 11 óra. Bementem, a recepción elkérték a személyimet, majd egy kanapéra ültettek le. De én voltam ott egyedül. Próbáltam mondani magamban a szöveget, de nem bírtam így koncentrálni, hogy ki-be mászkáltak a szereplők. Annyira jó volt ott lenni, belesni a kulisszák közé. A szereplők pedig köszöntek is nekem, nagyon kedves volt mindenki ott. Mindenhol Jóban Rosszban felirat, képek meg minden. Volt egy tv is kint, ahol mutatták, amit éppen akkor forgatnak. A mellettem lévő teremben a kórházi jeleneteket vették fel. Nem gondoltam, hogy most is forgatás lesz, mikor a Casting is folyik. De nagyon örültem neki. Már megérte elmenni! Legszívesebben be sem mentem volna, hanem inkább ültem volna végig a kanapén és néztem volna a forgatást és a szereplőket. Nagyon érdekes jelenetet forgattak, kíváncsi leszek mi lesz ez, mert nem igazán tudtam hová tenni. Gondolom ez kb. júliusban vagy augusztusban lesz majd látható, mert mikor az éttermünkben forgatott a Jóban Rosszban tavaly márciusban, akkor is azt csak júniusban lehetett látni a tvben. Lejött egy lány, aki a Castingról jött ki, és beszámolt nekem mindenről. Míg végül felküldtek engem is a második emeletre. Amíg végig mentem az emeleteken, rendesen körülnéztem. Élveztem, hogy a kulisszák mögé is betekintést nyerhettem. Fent a várakozóban újabb lányokkal ismerkedtem meg, azt mondták ne parázzak, dehát éreztem, hogy most nem fogok tudni 100%osan produkálni. Kitöltöttem egy jelentkezési lapot, majd én következtem. Elég volt a kamerát meglátnom, hogy végleg leblokkoljak. Nem is sikerült rendesen, pedig tök rendesek voltak bent. Mondtam, hogy nagyon izgulok és fáradt vagyok és a szöveget sem tudtam mikor begyakorolni a vizsgaidőszak miatt. Aztán kérdezték, hogy jártam-e már színitanodába? Mondtam, hogy igen. Mennyire szerettem. *-* Aztán mondták, hogy ha most úgy érzem nem állok készen, akkor jöjjek vissza majd később, amikor már nincsenek ilyen kötelességeim. Mert azt mondták, hogy így nem fogok tudni koncentrálni. És nem is bántam, hogy így lett. Nem is tudom, hogy akartam-e ezt igazán. Egyre jobban azt érzem, hogy rossz helyen próbálkozom. Hogy már nem is akarok ismert lenni, nem akarom, hogy bárki is az én életemben turkáljon. Hogy meg akarom őrizni azt a pici nyugalmat is az életemben, ami van. Ráadásul az önbizalmam is teljesen a mínuszban van egy ideje, tehát nem érzem, hogy nekem a szereplésre lenne szükségem. Igen, érdekel a média, de lehet, hogy nem a középpontban kell nekem lennem. Mostanában elgondolkoztam, hogy mihez is kezdjek akkor magammal. Hiába is szeretek írni, egyre jobban azt érzem, hogy nemhogy javulnék-e téren, hanem még vissza is estem. Lehet ennek az időhiány az oka, dehát ha egyszerre majd több dolgot kell írnom később, akikkel leszerződök, akkor is ez lesz? Hiszen akkor sem lesz elég időm rá. A másik pedig, hogy miből fogom fizetni az egyetemet? Ha meg nem megyek egyetemre, akkor mégis hogy fognak felfedezni?! Kicsit meginogtam azzal kapcsolatban, hogy vajon tényleg ez-e az én utam. Visszatérve a tv-hez. Igazából mindig is érdekelt a legapróbb részletekből végig a háttérmunka. Hogy mi hogy jön létre, a rendezés, a szervezés, szóval minden infó, vagy kulissza titok. És mégis sosem esett ez le nekem, hogy akkor miért nem inkább háttérember akarok lenni? Ez csakis ma fogalmazódott meg bennem. Na de hogy kerülök én oda be? És mégis pontosan mit akarok csinálni? Azt már megintcsak nem tudom.
De ettől függetlenül nagyon örültem, hogy ott voltam. Ez egy felejthetetlen élmény marad nekem és hatalmas tapasztalat. Elköszöntem, és kint az épület előtt találkoztam azzal a lánnyal, akivel a kanapén barátkoztam össze. Csináltunk képet a Jóban Rosszban táblánál, majd elváltak útjaink. Egyébként kevesen voltak a Castingon, nagyon kevesen.
Ezután már mindenki előtt lerántottam a leplet, hogy hol is voltam. Visszamentem az Őrs Vezér térre, bementem az Árkádba, de semmi extra nem volt, így inkább átmentem az Aréna Plázába, hiszen a múltkori Megasztár közönségtalálkozó után nagyon megszerettem a helyet. Vettem egy fagyit és kiültem a teraszra. Fél 2 volt. Nekiálltam és megírtam a blogot a Jóban Rosszban Castingig. Egészen 4ig ott ültem. Jó volt az a kis nyugi, erre volt szükségem, de jobb lett volna, ha a Corvin sétányra mentem volna el. Mindegy. Itt is jó volt. Csak a vonatok voltak zavaróak, bár szerencsére nem zökkentettek ki az írásból. Annyira belemerültem az írásba, hogy azt se vettem volna észre szerintem, ha valami kedvencem elmegy előttem. 4kor elhagytam a plázát, és a 17:00-s busszal hazaindultam, mert már végképp nem volt erőm semmire. A szemeim is nagyon fájtak. És amúgy is haza akartam érni az Aktívra. Aztán kb. 11 óra volt, mire már totál k.o. voltam, de hála annak, hogy a Megastoryt áttették éjfélre, fent kellett maradnom addig. Ez volt a napjaim fénypontja. Elhiszem, hogy nem volt olyan nagy nézettsége, – amit egyébként nem értem, hogy miért, mert én nagyon szeretem – de most, hogy kivették főműsor időből, most még kevesebben fogják nézni. Mindegy. Én ígyis úgyis nézni fogom. Szóval elaludtam 11kor és beírtam egy ébresztőt 11:35re. Hát megérte fent maradni! Az egész adás a koncertről szólt. Persze végig benne voltam, az is benne volt, mikor átadtam az ajándékot újra Benjinek. Olyan jó volt megint átélni azt a koncertet. Íme az adás:

http://fem3.hu/video/megastory/mega-story-28-adas-1-resz-klubbuli-a-17-eves-benji-koszontese

http://fem3.hu/video/megastory/mega-story-28-adas-2-resz

Másnap dolgoztam. Semmi extra nem történt. Még 5 nap és nem kell többet odamennem. Egyébként érdekes, mert általában nincs kedvem menni, de mikor már ott vagyok, akkor mégsem érzem magam mindig olyan rosszul. Fél 9re értem haza. Mire kész lettem mindennel, pont háromnegyed éjfél lett, szóval most simán fent maradtam a Storyig. Örültem, hogy Benji és Bozont fog együtt duettezni, mert azt hittem, hogy Benji vagy Gigivel vagy Balázzsal fog. Fura egy páros, de nem baj, szerintem jó lesz. :D

Ma pedig már előre tudtam, hogy képtelenség, hogy felkeljek háromnegyed 6kor. Szóval alapból úgy készültem, hogy első órára nem megyek be. De arra nem számítottam, hogy fél 7kor sem fogok tudni kikelni az ágyból. Úgy éreztem magam, mint akit minden ereje elhagyott és mintha semmit nem aludtam volna. Rábeszéltem magam, hogy akkor alszok még egy órát és bemegyek majd a 3. órára. Bár bevallom, az is megfordult az agyamban, hogy inkább be se megyek. De mivel utolsó nap volt, mégis rászedtem magam. Viszont nem írtam be újabb ébresztőt, mert a nagymamámnak szóltam, hogy mikor keltsen. Fel is keltett 7:20-kor, mielőtt elkísérte a kisöcsémet suliba. Akkor fel is keltem, csak valahogy még is álomba merültem megint. A tv hangjára keltem fel, ami a másik szobából szűrődött át. Megijedtem, hogy elaludtam, és így is történt. 8 óra volt. De nem volt mese, muszáj voltam elkészülni 45 perc alatt. Sikerült is. Így az utolsó fél sulis napon az első Grenma-s pólómba mentem, mert mégiscsak a Grenma póló gyűjteményemben jártam a legtöbbet suliba. Mielőtt elindultam volna, pont hívott Nóri, hogy hol vagyok. Azt is mondta, hogy semmi extrat nem csinálnak gyakorlaton és pincér ruhába se kellett átöltözniük. Ezért gyorsan kipakoltam a cuccomat a sulis táskábából és csak a kis tokidokis táskámat vittem el. Jó kedvem volt. Végig nosztalgiáztam a buszt. Majd mikor beértem és bementem a terembe, a többiek nagyon pörögtek. Kiderült, hogy ők már ittak egy csomót és képeket csináltak egyfolytában. Én is beálltam közéjük, így mostmár majdnem teljes volt a csoportkép. Egy órát ültünk még ott, majd hazajöhettünk, úgyhogy tulajdonképpen felesleges volt bemenni, mert óránk nem volt. Csináltunk képet a hőn-szeretett túró rudi automatánkkal. ♥ Komolyan, ez lesz az egyik, ami a legjobban fog hiányozni. Szerintem belőlünk élt meg a mi Rudink. :D Annyira bírtam, mikor Nóri meg én egymásra néztünk és elhangzott az a már mindennapos kérdés: veszünk Rudit? *-*
Utána felmentünk a Bazilikához, és ott folytattuk az ökörködést, nosztalgiázást, meg a képek készítését. Ők meg pezsgőztek is. Én viszont nem. Egyrészt mert nem szeretem a pezsgőt, másrészt pedig november óta nem iszom alkoholt. Ott voltunk délig, aztán leindultunk a buszvégre, majd a fél csapattól búcsút vettünk. Nórival és Vivivel a buszon folytattuk. Legközelebb jövőhét pénteken találkozunk, mikor megyünk a tanárokhoz szerenádozni. Annyira durva, hogy jövőhéttől nem kell bejárni a suliba. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy vége. De hatalmas megkönnyebbülés, hogy elvégeztem a sulit. Az, hogy a vizsgám esetleg nem sikerül, az nem érdekel. De legalább az 5 évem megvan. Kipipálhatom a listán a küldetések között. Bár ez egy elég felesleges küldetés volt, de mindegy, azért sok mindent megtanultam ez az 5 év alatt, sok mindennel lettem gazdagabb és lehet, hogy teljesen másmilyen ember lennék, ha nem ide kerültem volna és nem kellett volna szembe néznem azokkal a dolgokkal, amik ott értek. Ráadásul sok mindenkit megszerettem, főleg ezt a csoportot. ♥
Miután hazajöttem, elvittem a már képpel kiegészített ballagási meghívót a bátyámnak és a barátnőjének. Rajtuk kívül még a nagybátyámnak és családjának, valamint a volt főnökömnek kell átadnom. De hogy őszinte legyek, legszívesebben senkit sem hívnék meg, ugyanis semmi kedvem a ballagáshoz. Engem csak maga az a része vonz, mikor elbúcsúzunk az iskolától, éneklünk, végig hallgatjuk a búcsúverseket, majd elengedjük együtt a lufikat. De az, hogy most engem ünnepeljenek, az nem hiányzik, mert nincs miért. Levizsgázni nem fogok és a jegyeim is szarok lettek. Ráadásul nem kell nekem ez az álca, mert máskor meg semmi összetartás nincs a családban. A másik pedig, hogy nem is érdekel senkit sem, hogy igazából mi van velem, nem is tudnak semmit rólam, most pedig majd jön az álszent ünneplés és a közös ebéd. Na ez az amihez nekem nincs kedvem! Legszívesebben azt kérném ballagásra, hogy mindenki hagyjon békén. Amúgy is, ha választhatnék, inkább felmennék a Megasztár közönségtalálkozóra, mert megőrülök a tudattól, hogy le fogok maradni. És igen, nekem ez fontosabb! Amúgy is romokban az életem, a szalagavatóm sem volt teljes, mégis itt vagyok és nem bánkodom miatta. De azok, hogy kihagytam olyan alkalmat, mikor valamelyik kedvencemmel találkozhattam, gyakran eszembe jutnak és ugyanúgy bánt és ugyanúgy kiborít, mindegy mennyi idő telt el azóta! És hogy miért? Mostmár tudom a választ: azért, mert az életem semmit sem ér alapból és csakis az ilyen koncertek, találkozók, műsorok töltenek fel, ahol a kedvenc előadóim vannak. Ők tartják bennem a lelket. Hiszen a zenéjükben, írásaikban megtalálom magam. Mert állandóan egyedül érzem magam, mindegy kivel vagy hol vagyok. Még soha sem találkoztam olyannal, aki teljes mértékig megértett volna és nem akarta belémmagyarázni, hogy szerinte hogy javítsak a dolgokon. Mert nem arra van szükségem, ugyanis nem fogadok el senkitől sem tanácsot, mert senki sem tudja, mit is érzek és mit hogy gondolok és miért gondolom úgy. Nekem nincs olyan életem, mint másoknak. Mintha egy teljesen más világban élnék. Mintha én teljesen más lennék és még csak hasonló emberrel sem találkoztam. És bár mindig elfojtom magamban ezeket az érzéseket, nem mindig sikerül. És amúgy is, attól, hogy próbálok nem venni róla tudomást, még ott van. Na de visszatérve: nem tudom mit csináljak, nem akarok lemaradni a Benjis közönségtalálkozóról. Szükségem van rá, hogy ott legyek és újra lássam, halljam a hangját. Úgyhogy imádkozom, hogy ne ezen a közönségtalin legyen Benji!

Hiányzik Mütyürke. Bár bízom benne, hogy jó dolga van. Úgy vigyáztam rá péntek óta, hogy keddig semmi baja ne legyen. Mivel már korábban is írtam, így tudhatjátok, hogy milyen hamar képes vagyok ragaszkodni dolgokhoz és személyekhez. Ez most így történt. Na de mindegy. Benjinél is biztos jó helyen van, hiszen szívből adtam neki. :)

Várom már a mai döntőt. Biztosan jó lesz. Kíváncsi vagyok, hogy milyen számokat adnak elő kedvencként.

Picit fura és rossz kedvem van jelenleg, megintcsak a magam hibáin rágódom. Úgy látszik, mostmár sosem fogom tudni leküzdeni ezt az önbizalom hiányt és az önutálatot, ami egyre csak erősödik bennem. Eléggé szar érzés.

Szombaton, Vasárnap, Hétfőn, Kedden és Szerdán dolgozom, így szerintem a mai Megasztáron kívül nagyon nem lesz majd miről írnom. Illetve összefoglalom majd a 3 évemet, amelyet a melóhelyemen töltöttem, ha már így szerdán vége lesz. De erre csak csütörtökön lesz lehetőségem, úgyhogy megintcsak szorítani fog az idő. De mindegy. Az azutáni hét már meló és suli mentes lesz. Úgysem fogom törni magam a vizsgák miatt. Először ki szeretném pihenni magam, hiszen nem volt szabad hétvégén 2009 novembere óta. Szabadnapom is ha volt, akkor az egy hétköznapot jelentett. Emelett pedig sok teendőm volt. Nem volt se őszi, se téli, se tavaszi, se nyári szünetem. Az ünnepeket is végig dolgoztam. Úgyhogy most jött el az, hogy befejeztem és semmi mást nem fogok csinálni a vizsgaidőszakban, mint pihenni. Nem érdekel a vizsga. 3 év lemaradást pár hét alatt úgysem lehet behozni. A szervezetem viszont bármikor megadhatja magát az állandó stressztől, hajtástól, alvás,- és pihenéshiánytól. Csoda, hogy eddig bírta. Sokan nem is értették, hogyan tudom ezt így csinálni. Dehát nem volt más választásom. Most Viszont van és élni is fogok vele, még ha megbukok, akkor is. Mert érzem, hogy eddig tartott az erőm. Mostanában fáradtabb voltam a szokásosnál is, sőt képtelen voltam koncentrálni bármire is. Az életkedvem is elment. Biztos vagyok benne, hogyha még egy ilyen hónapot végig kellett volna csinálnom, mint amilyen a 3 évemben volt, belebetegedtem volna! És ezt szó szerint kell érteni. Úgyhogy éppen ideje volt, hogy vége legyen.

Képet nem enged most valamiért feltölteni, de az fbmen mindent megtaláltok.

Dóri Rainbow. <3

MondoCon [2012.04.14-15.] illetve Megasztár közönségtalálkozó 1/4 [2012.04.14.] beszámoló, valamint a hét történései

Pont, mikor kezdődött a Megasztár, akkor sikerült csak befejeznem és kitennem az előző bejegyzésem. Viszont ettől függetlenül már rá voltam hangolódva a műsorra, hiszen ezt várom minden héten. Most viszont a szokásosnál is több félelem és rossz megérzés lakozott bennem. De tudtam, hogy maga a döntő nagyon jó lesz, mert a Halhatatlan dalok estéje csakis jó lehet! Mikor elkezdődött a csillagdal és megláttam Benjit, egy pillanatra lefagytam és szerintem kívülről látva úgy nézhettem ki, mint a Shrekből a cica, mikor a csillogó nagy szemeivel néz. Rég váltott már ki belőlem ilyet valaki, mert eddig is nagyon jól nézett ki Benji, de most ezerszer túltett azokon. Annyira jól állt neki az a szürke öltöny, meg a haja is most volt a legjobb. *-*
Ahogy sejtettem, tényleg jó kis döntő volt, talán a legjobb eddig. Szokás szerint véleményt alkottam a Megasztár alkalmazással. Magam is megdöbbentem, hogy milyen pozitív értékelést adtam mindenkinek. Dehát tényleg így éreztem a dalaik előadása kapcsán.
OFF és LOL most nem volt!! Ilyen még sosem fordult elő. Mondjuk az is igaz, hogy azok, akikre olyan értékeléseket adtam, már kiestek.
WOW: Roli, mert bár a zsűrinek nem tetszett, én élveztem. Balázs, mert szerintem szépen énekelte a Fényév távolságot. Egyébként is szeretem ezt a dalt, és nekem tőle is átjött a mondanivalója. Adri is ide került, mint mindig. Attila tényleg nagyon jó volt. Andi nekem annyira nem tetszett, de ez csak a szám miatt volt szerintem. Viszont azért, mert tényleg hiteles volt, ide soroltam. És ami számomra a legnagyobb meglepetés volt: Gigi is tetszett! Sőt.. Nagyon szép volt tőle ez az amúgy is gyönyörű dal.
OMG: A szokásos két kedvencem. Bozont My Way-e csodálatos volt. Végre lassú dalt is hallottam tőle. Benjire pedig nem találok szavakat. Az Imagine egyébként is szép és mindig le is hangol, ha meghallom, de most elsírtam magam rajta. Kivételesen nem értettem egyet Bereczkivel, mert szerintem nagyon is hiteles és lélekjelenléttel teli volt. Így, hogy nem csak a hangot hallottam, hanem Benjit is láttam, ahogy énekli, én teljesen átéltem az érzéseit. Örültem, hogy ennyire tetszett szinte mindenkinek, nem csak én gondoltam azt, hogy mennyire jó volt. De nem könnyebbültem meg, főleg mikor mutatták az állást. Végig vagy az utolsó helyen vagy a veszélyzónában volt. Nagyon izgultam, ezerrel dobogott a szívem. Megint összekulcsolt kézzel vártam, hogy kimondják a nevét. Annak, hogy Bozont nevét elsőre mondták, nagyon örültem, de éreztem, hogy most miatta nem is kell aggódnom. Majd egyre fogyott a még biztos továbbjutóknak járó hely. Benji, Roli, Ati és Andi állt ott a végén. Mivel mind a négyet szeretem, így már alapból a helyzet elszomorított picit. Majd agyalni kezdtem, hogy mi van ha, Benji az utolsó 3-ban marad. Akkor szinte biztos voltam benne, hogy nem őt jutattnák tovább. De ekkor Claudia elkezdte mondani, hogy a közönség esélyt adott neki, hogy a jövőhéten magyar dalt énekeljen, majd szünetet tartott, de én ekkor már valahogy tudtam, hogy Benji mehet tovább. És tényleg. Pedig még ő maga is alig hitte el. Nagyon örültem. Ezt akartam, hogy minimum a magyar dalok döntőig eljusson, mert magyar dalt is nagyon szeretnék tőle hallani. Hittem benne, hogy így lesz, mert ennek így kellett lennie. Most tapasztaltam meg először, hogy milyen az, ha igazán hiszek valakiben vagy valamiben. És ez csodálatos érzés.
Az extra produkció közül ez volt a legrosszabb eddig szerintem. Úgyhogy közben megrendeltem a dalok.hu oldalról Benji Imagine-jét. Bozont és Balázs dalát is le akarom majd, de nem tudom még mennyi pénz van a bankkártyámon hagyva és ezért inkább minden héten leszedem Benjit és majd csak utána azt, ami még kell. Mondjuk nem tart semeddig sem utalni rá, csak lusta vagyok. :$ xD
A 3ból végül Andi jutott tovább, bár ez egyértelmű volt. Most biztos csak ez a dal miatt került oda. Ezek szerint nem voltam egyedül, akiknek nem tetszett. Ati és Roli közül nehezen választottam. De egy picivel még is csak közelebb áll hozzám Attila. Végül a zsűri is mellette döntött, így Rolandnak kellett búcsúznia. Sajnáltam szegényt. De ennek így kellett lennie. Még megnéztem a Megabackstage-et is. Úgyhogy 2 körül tudtam csak elmenni aludni. Vagyis csak befeküdtem az ágyamba és neteztem, egészen fél 3ig. 3 óra múlva pedig keltem, mivel ha Con van, mindig ilyen korán kelünk, hogy mindennel kész legyünki időben. Magam is csodálkoztam, hogy mennyire fitt voltam. De tuti azért, mert még nem kerültem a mély alvás állapotába, így könnyen fel tudtam kelni. Ittam egy kávét, majd neki is láttam a készülődésnek. Készek is lettünk időben, a 8:04es busszal mentünk fel Pestre, feltűnően gyorsan fent is voltunk, ami itt fél órát jelent. Villamos, míg végül picivel negyed 10 után értünk a Stadionokhoz, ahol persze elkapott minket az eső, amíg Zelda barátnőit vártuk. Közel egy órán keresztül. Már nagyon türelmetlen voltam. Ez a legrosszabb tulajdonságom szerintem. Képtelen vagyok várni. Főleg ilyen helyzetekben. Viszont azért elszórakoztattam magam és Zeldát a hülyegéseimmel, és főleg az aranyköpéseimmel. Nem tudom mi volt velem, de össze-vissza beszéltem. Szerintem annyira a Megasztár közönségtalálkozón jártam már agyilag, hogy nehezen ment a koncentrálás. Jött egy fehér bőrű bácsi 3 kisgyerekkel, abból 2 kínai volt. Erre Zelda: ez hogy lehet? :O Én: biztos az anyjuk nő! Majd leesik, hogy mekkora hülyeséget mondtam. De addigra Zelda már szakadt a nevetéstől. Mert ugye azt akartam mondani, hogy biztos az anyjuk kínai. Szóval ilyesféle elszólásaim voltak. Majd végre megjelentek a nővérem ismerősei, erre én úgy mutatkoztam be nekik, hogy “helló, én Dóri vagyok, a Bea öccse! :)” De az a kemény, hogy le se esett, csak mikor röhögtek. Hát vicces volt. Sikeresen beégettem magam már az első pillanatban előttük, de mindegy. :D Aztán elindultunk a Hungexpoba. Egyébként egyáltalán nem éreztem magam feszélyezve a társaságukban, pedig nem igazán kommunikáltam velük. Mikor odaértünk és láttuk a bent kígyózó sort, nem értettük mi ez, hiszen a jegyeket eddig mindig a kapu előtt lehetett megvenni. De akkor sem volt ekkora sor. Vagyis 2010-ben, szintén tavasszal láttam ekkora sort utoljára. De az az utcán sorakozott és nem bent, beterítve ezzel az egész udvart. Nekünk már megvolt a jegyünk Zeldával, mert mindig meg szoktuk venni előre egy képregény boltban, hogy simán bemehessünk már szombaton és ne kelljen sorba állni. De a többieknek, akik csatlakoztak hozzánk, ők csak szombatra jöttek és nem volt jegyük. Így beálltak a sorba, majd felfedeztük Zeldával, hogy a két lakókocsi mellett egy asztalon is árulnak jegyeket, így oda állítottuk be Zelda barátnőit. Így percek alatt vehettek jegyet, majd be is támadtuk a vásárt. Szokás szerint mindent végig néztünk, volt is egy-két új árus. Mindenki megvette, amit akart. Nekem semmi sem kellett most a Conról, hiszen már animét nem is nézek, amiket meg eddig szerettem, begyűjtöttem, amit akartam róluk. JRock-kal szintén így vagyok. Bár egy GazettE pénztárcát kinéztem magamnak. Viszont csak egy telefondíszt vettem, mert amit tavaly ilyenkor vettem itt, elszakadt, mikor az X-Faktor válogatáson voltam. Egy tejszínhabos, csillámporos, rózsaszín szívecskés muffinra esett a választásom, mert nem volt semmi más, ami tetszett volna. Majd a következő asztalnál megláttam egy zsiráfos telefondíszt és rögtön meg is bántam, hogy nem néztem először körbe, mert az sokkal aranyosabb volt. Mert egyébként a zsiráf a kedvenc állatom. És ez a rózsaszín habos muffinos korszak már lejárt nálam. Már nem illenek ezek hozzám. A szivárvány az egyedüli, amit ebből a korszakból még mindig tartok. Na de mindegy. A zsiráfot majd megveszem nyáron a pénztárcával együtt, csak most vannak ennél fontosabb dolgok nekem, amire el akarom tenni a pénzt. Körbenéztünk mindenhol. És nem értettük, hogy most mi ez a sok változtatás. Nem tetszett, ahogy az sem, hogy biztonságiak jártak köztünk egyfolytában és mindenkire úgy néztek, mint aki éppen gyilkolni készül. Itt soha semmi baleset vagy sérelem nem történt még, nem tudom ez minek kellett. A fél udvar el volt kerítve, és a medencéhez sem lehetett odamenni. A konzol és konferencia terem sem volt most nyitva. És már fél 1 volt, de még mindig sorban álltak az emberek. Oké, hogy sokan voltak szerencsére, de akkor is hülyén volt most ez megcsinálva. Azért ilyen még sosem volt, akármennyire is vannak sokan. Nagyon hülyén volt megszervezve. Megkerestem Emesééket, hogy köszönjek nekik, valamint, hogy kifizessem a ballagási meghívókat, amik Zsuzsinál voltak, csak mivel pénteken nem voltam suliban, elhozta nekem. Miután mindenhol jártunk, beültünk a Karaoke terembe, mert Zelda barátnői kíváncsiak voltak az milyen. Ők egyébként először voltak Conon.

Negyed 2kor viszont én elköszöntem tőlük és elindultam kifelé. Eltartott negyed óráig mire kiértem abba a buszmegállóba, ahonnan megy busz az Aréna Pláza felé. Máté végül mégsem jött, mert szegény nem érezte jól magát. :( Így egyedül vágtam neki az útnak, dehát már nem volt ez újdonság, hiszen mostanában mindenhova egyedül mentem. Amúgy meg úgyis feltaláltam mindig magam. 10 percet vártam a buszra, majd újabb 10 perc múlva ott is voltam a pláza előtt. Nagyon fura volt nekem ez a hely. Még nem voltam sosem és kívülről szerintem mindenre hasonlít, csak Plázára nem. Bementem, próbáltam eligazodni, de nem igazán ment. Felmenten, hátha látok egy színpadot, de semmi. Lementem, megnéztem a térképen, hogy Cib vagy City bank van-e ott és ha van, melyik emeleten. Cib bank volt, és mivel nem jegyeztem meg, hogy melyik bank volt a kettő közül, így logikusnak találtam, hogyha Cib bank van ott, akkor tuti az rendezte. Dehát nem, be is égettem magam a Cib bankban. XDD De akkor nem tudtam röhögni ezen, mert már 14:10 volt, ezerszer végig mentem már az alsó részt, tiszta idegbeteg voltam, mert féltem, hogy lemaradtam valamiről. Mire hangos zenét hallottam és fényeket láttam fentről, így ott felmentem és megpillantottam a színpadot, majd a Citi plusz és Megasztár feliratokat. Körülnéztem, de még sehol senki, így megnyugodtam. Leültem, összeszedtem magam, majd megláttam Gigit. Végül Attilát és Bozontot. Egyébként napközben már kiírta Attila, hogy ő részt vesz ezen, így már volt miért örülnöm, mert tudtam, hogy akkor Bozont is tutira ott lesz. Viszont mégsem tudtam nekik teljesen örülni, mert ugye velük már találkoztam, beszéltem. Vagyis Gigivel nem, de ő nem is érdekelt. Azért mentem, hátha Benji ott lesz. De nem volt. :( Majd megjelent Tatár Csilla és már el is kezdődött. Elmondott mindent, felkonferálta az énekeseket. Regisztrálni kellett a Citi banknál, hogy közös képet csinálhass velük. Én már ugye pénteken regisztráltam, így nekem csak oda kellett adnom a kinyomtatott lapot. Majd akkor esett le, hogy tényleg, hát a lapon rajta volt a bank neve, megnézhettem volna. XD
Be is álltam közéjük a képre, mert mindenkiről csak egy kép készülhetett, úgyhogy a 3-mal együtt lehetett csak csinálni. Vagyis volt, aki kikötötte, hogy ki legyen rajta, de én mindhármat akartam. Bozont és Gigi közé álltam be. Kifelé kaptam egy előre megírt autogram kártyát, amit mindhárman alá írtak. Majd Bozont lépett először színpadra. Csilla kérdezgette őt mindenféléről, mi is kérdezhettük. Majd ők kérdeztek minket, én persze a színpad elől az első sorból aktivizáltam is magam. :D Minden kérdésre válaszoltam, Bozont pedig reagált is rá. Sőt, mondta, hogy engem megismer. Tök örültem neki. :D Lazy Song-gal kezdett. Olyan jó volt élőben is hallani tőle. Ez az egyik kedvencem a döntős dalai közül. Élőben énekelni őt eddig csak Karaoke bárban hallottam.
Utána Gigi jött, vele is lehetett beszélgetni és bár én nem váltottam vele szót, mégis valamiért szimpatikussá vált számomra. A Car Washt énekelte. Élőben pedig a hangját is jobban elviseltem. Meglepődtem, hogy milyen normális.
Attila Mr. Big – Wild World-del kezdett. Persze vele kapcsolatban is tett fel kérdéseket Tatár Csilla. De én nála sem mozgósítottam magam. Ez után lehetett megint képeket csinálni velük, aki még nem csinált. Lehetett névre szóló autogramot is kérni. Ekkor kértem én is mindhármuktól. És megbeszéltük Bozonttal, hogy rám a Morrisons-ból emlékszik. Vele olyan jól elbeszélgettem. Annyira jó, hogy ő Vörösvári, mert az itt van tőlem nem messze. Meg ugye Vörösváron dolgozom. Ezt is megkérdeztem tőle és ismerte a munkahelyem. :D Csilla pedig játszott is, Megasztáros kérdéseket tett fel, Citi bankos frizbit és bögrét lehetett nyerni. Persze tudtam az összesre a választ, de hagytam a kisebbeket. Majd elkezdte mondani a következő kérdést, hogy ki az az Angol… És én már fel is tettem a kezem, Csilla meg a többiek pedig nevettek is, hogy még be sem fejezte és én már tudom. Hát na. :$ Én akartam a Benjis kérdéssel nyerni. *-* Bele is mondtam a mikrofonba a nevét. Olyan jó érzés volt. :P Aztán választhattam, és bögrét kértem. Utána Gigi kezdett a Love On Top dallal. Megint elárultak pár bennfentes infót. Ez a része is nagyon tetszett. Meg egyébként végig ott volt a tv2.
Attila a Suicide Blonde-ot énekelte következőnek. Bozont pedig All Start adta elő. Ez a másik nagy kedvencem tőle. Utána megint képeket lehetett velük csinálni, meg beszélgetni. Én pedig összebarátkoztam egy lánnyal, aki Attila fan. Beszélgettünk, erre kérdezte, hogy nekem Bozont a kedvencem? Mert hogy vele voltam elfoglalva. Erre mondtam, hogy igen, de ő a 2. kedvencem. Mert egyébként Benji. Erre mondja, hogy ő fényképezkedett vele itt kint. Mondom: ó dejó neked! *-* :( Majd leesik, hogy mi, most?????!!! :|:|:| Erre mondja, hogy igen. De mondom hogy meg ő is itt van?? :| És akkor mondta, hogy ő is csodálkozott, mert hogy kint ült egyedül a lépcsőn. Nahát több sem kellett nekem! Megkérdeztem milyen ruhában volt, bár nem tudta megmondani. Viszont én siettem le és az összes bejárat/kijárat elé kimentem, de sehol sem találtam. Pedig még üres Megasztáros autogram kártyát is kértem, mielőtt a keresésére indultam. Annyira izgultam, és annyira reménykedtem, hogy megtalálom! Majd hívott Zelda, hogy itt van és hogy hol vagyok és hol jöjjön be? Kimentem elé, majd elmondtam neki is, hogy mi van. Viszont Benjit nem találtam meg. Annyira szar érzés volt. Hogy erre vártam/vágytam. Itt is van, csak én maradok le róla. Sokkal rosszabb volt ez így, mintha ott sem lett volna. Mert a tudat, hogy a közelemben van valahol és véletleneket múlott, hogy nem futottam vele össze, teljesen kiborított. Visszamentem a színpadhoz. Nem maradtam le semmiről. Majd újra játék jött. Az volt a kérdés, hogy ki által jött létre ez a közönségtalálkozó, mire én jelentkeztem és mondtam, hogy Citi bank. Azt biztos, hogy mostmàr örökre megjegyzem ezt. Kaptam is egy frizbit, amit öcsémnek akartam nyerni. Ezután jött az utolsó kör. Egyébként úgy volt, hogy óráként adott elő mind a három énekes egy-egy dalt. Nagyon tetszett az egész program. Nagyon jól volt megcsinálva. Hatalmas élmény volt az egész. És a Pláza is tök megtetszett. *-*
Attila kezdett az It’s My Life számmal. Majd Bozont Smooth. Végül Gigi Crazy. Még egy-két kép, aki esetleg a végére érkezett, aztán 3/4 6kor elmentek. Mi fagyiztunk egyet, közben még mindig Benjit kerestem, még a buszmegállóból is visszanéztem hátha megpillantom, de nem. És hiába is volt jó ez a közönségtali, akkor is szomorú voltam, hogy semmi mást nem szerettem volna, csak vele találkozni és miatta hagytam ott a Cont is. Erre nem jött össze. Olyan pedig, akinek meg nem is a kedvence, több képet is tudott vele csinálni és beszélt is vele. De nem irigyeltem tőle, hanem sajnáltam, hogy én nem. Egyébként nem bántam meg, hogy elmentem, mert jól éreztem magam. Attilát és Bozontot szeretem is. Gigit meg megkedveltem. Haza értem, rögtön ki is raktam a dedikált kártyákat az ágyamhoz. Milyen jó már, hogy ott virít a Bozontos poszter alatt és az előző Bozontos autogram mellett egy “Csók a szívedre Dóri! Bozont :)” felirat. :D

Vasárnap már később mentünk fel, szerencsére jobb idő volt. Rögtön beültünk a nagyterembe, ahol AMV vetítés ment. Végre találkoztam megint KicsiShinnel is. *-* Aztán eltáblagépeztem az időt a Cosplay Performance-ig. Most kevesen indultak és annak a háromnegyede unalmas is volt. A legjobb, nem meglepően, megint a BATár volt. A második legjobb pedig Felforgat-LAK Csitáron voltak, akiknél volt egy valaki, aki elmutogatta viccesen, hogy miről énekel vagyishát tátog a másik a dalban. Szétröhögtük magunkat rajta. Viszont ChiliBoys és a TurmiX-os lányok hiányoztak. Nem értem, hogy ők miért nem indultak most. :/ Viszont ezen kívül semmi más érdekes program nem volt, pedig mindent megnéztünk. Zelda be akart ülni a Japán és koreai videók vetítésre. Engem annyira nem érdekelt ez, viszont legalább kihasználtam az alkalmat, hogy van 2 szabad órám, amit ülve és nyugodtan tölthetek el. Így neki is álltam megírni a szombati élménybeszámolót, amit az imént olvastatok. Néha-néha belenéztem a klipekbe, dehát nem az én világom volt. Egyedül LM.C volt, amit szerettem. Meg egy-két ismeretlen JRock banda tetszett még. De azonkívül semmi. Utána pedig képeket csináltunk a szokásos helyen, ha már a medence le volt zárva. Ott elökörködtünk egy darabig. Addigra el is mentek jópáran. Pedig rekord mennyiségű ember volt ezen a Conon. Viszont alig voltak ismerős arcok. Nagyon sajnáltam ezt. Meg azt is, hogy mindent nézve ez volt a legrosszabb Con eddig. Az eredményhirdetésre beültünk, ami persze 20 percet késett, pedig 7:45kor mi el akartunk indulni, hogy elérjük a 9 órási buszunkat. Persze nem azok nyertek, akik megérdemelték volna. Ezután már siettünk is ki. Nagyon fáradt és éhes voltam. És még mindig azon agyaltam, hogy miért kellett lemaradnom Benjiről. Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek, hanem minden okkal történik. Még a rossz is, mert azokból is végül profitálhatunk valamit, ha más nem, tapasztalatot. De ebben nem láttam semmi jót, semmit, amiből azt venném le, hogy már értem miért kellett megtörténnie. Mert ebben semmi jó nincs. Semmi, amitől jobb lenne. Egyszerűen nem értem, hogy miért alakult így? Másodjára érzem ezt a szörnyű érzést, hogy legszívesebben visszapörgetném az időt, bárcsak lehetne. Az első ilyen még 2010 nyarán volt, mikor ott voltam a Kacsánál, mert melóból jöttünk haza a főnökömmel, csak kitettük 2 munkatársamat. És mintha Fekát láttam volna a bejáratnál, de mondtam magamban, hogy mit keresne itt? És utána hazamentem. Majd felmentem twittere, és láttam, hogy kiírták, hogy Macskanadrág búcsúkoncerten vannak a Kacsában. Nem akartam elhinni, hogy ott voltam és eljöttem. És tényleg Fekát láttam. De már nem ment buszom Dorogra. Azóta is bánom, hogy akkor nem néztem jobban körül. Főleg, hogy akkor voltam csúcsponton az AFC mániámmal. És utána hónapokig azt hallgattam, hogy “AFC ToMi volt a Kacsában, tudtad? Ott voltál?” vagy “AFC ToMi olyan szánalmasan viselkedett múltkor a Kacsában. Szerinted nem?” vagy “Pfúj.. Bazdmeg.. Múltkor ott volt az AFC ToMika a Kacsában, úgy szétvertem volna a fejét!” Tehát csupa rosszat hallottam csak mindenkitől. Én meg ezért is ki voltam borulva. Meg az miatt is, hogy olyanok, akik utalják őket, azok együtt “buliztak” velük, én meg, akinek az élete voltak, lemaradtam. És most is ez van. Elviselhetetlen érzés. Ráadásul a következő közönségtalálkozó május 5-én, a ballagásom napján lesz. És félek, hogy pont akkor lesz ott Benji és én lemaradok. Pedig ez akkora lehetőség, hogy jobban megismerjem őt is és beszélgethessek vele. Ez miatt annyira ki vagyok készülve, mert 11kor kezdődik nekünk a sulis ballagás, aztán 12kor az összes esztergomi iskola közös ballagása lesz egy téren. És így kb. 1kor szabadulnék onnan haza, de 2kor már kezdődik a Megasztár találkozó. És 1,5 óra az út fel a Nyugatiba, szóval sehogysem érnék fel. Ráadásul nem beszélve arról, hogy otthon kéne maradnom a közös ebédre meg ilyenekre. Mondjuk megmondom az őszintét, hogy nem kívánok semmi ilyesmit. Én csak ott akarok lenni időben a közönségtalin, semmi mást nem akarok! De ez megoldhatatlan. :’(

Hétfőn nem volt nagy kedvem a sulihoz. Úgy éreztem, mintha legalább már 1 hónapja nem is jártam volna ott. Bár van benne némi realitás. Első órán írtunk, hát képzelhetitek milyen lett. Azt sem tudtam, hol tartunk az anyagban. Így fejből írtam meg, amire emlékeztem. 3as lett. Aztán felhoztam, hogy látta-e Ofő a meghívókat, mert hogy eléggé gány lett. Megnézte és sokkot kapott. Több volt benne a helyesírási hiba, mint a helyes szó. És még a névsort, valamint az egyik osztálytársam nevét is elrontották. Nagyon gáz. És nekem alapból nem tetszett a kinézete sem, meg az idézet sem, amit rátettek. Megintcsak grat a szervezéshez egyes embereknek! Na de mindegy is…
Utána németen a tételek feléből feleltünk, de én rögtön kértem az egyest, mert egy szót sem tudtam elmondani belőle. Osztályfőnökin megint a tabló és a ballagás volt a téma. A tabló még érdekel is, megkaptuk a képeket, amelyekből választhatunk a tablóra, meg rendelhettünk is, az enyémek nagyon jól sikerültek, majd felrakom ide is. De a ballagásról már nem akarok többet beszélni. És nem csak azért, amit múltkor írtam, hogy másoknál mekkora ünneplés lesz, nálunk meg semmi. Vagy nem csak azért, mert szívesebben mennék inkább a Megasztár közönségtalálkozóra. Hanem, mert tényleg utálom már az egészet. Nincs kedvem hozzá. Nem gondoltam, hogy így meg fogom utálni az annyira szeretett iskolámat, de így lett. Mind a tanárokat, mind az oda járó tanulókat, mind az új rendszert, egyszóval mindent megutáltam már ott! Eszembe sem jutna ott maradni mostmár érettségire, mégha lehetne is. Alig várom, hogy elszabaduljak onnan, vagy így, vagy úgy.
Gazdaságin gyakoroltunk a keddi mindent eldöntő dolgozatra. Szerencsére egy tavalyi anyagból akart számon kérni. Akkor meg ugye még 5ös voltam. Nem is kellett nagyon megerőltetnem magam, hogy menjen. Kedden meg is íratta, csakhogy megint kibaszott velünk és nem is olyan feladatokat adott fel. Hozzá sem tudtam nyúlni. El is szállt az agyam és volt vele egy vitám, dehát feleslegesen. Üresen beadtam, majd ledőltem a padra és sírtam, úgy, hogy más ne vegye észre. Nem azért, mert annyira meg akarom szerezni ezt a szakmát, hanem mert nem akarok csalódást okozni a nagymamámnak. Mert más nem érdekelne, hogy mit gondol rólam. Meg egyébként is így is elpazaroltam már 5 évet az életemből, akkor legalább menjek át. De egy újabb egyessel egyre kevesebb esély van erre. Feladott még egy elméleti tételt meg egy gyakorlatit is, amiből hétfőn irat. Okés, csakhogy szépen beszopattak a Melóban, azért mert mertem kérni egy szabadhétvégét azok után, hogy egy hónapja beteg mertem lenni egy hétig. Persze az nem számít, hogy előtte úgy csicskultam nekik, ahogy csak akarták. Vicc az egész, ami ott megy. De márcsak 9 nap és vége! De persze márcsak 4 napnak kéne lennie, csakhogy jópár plusz napra beírtak engem. De már leszarom, csak legyek túl rajta.
Ezen a héten nem lesz szabadnapom, ami máskor is gondot okoz, hátmég most, hogy tanulnom kéne hétfőre. Na de mikor? Szerdán és csütörtökön nyitástól zárásig dolgoztam. Szombaton és vasárnap szintén megyek. Azért durva, hogy a 4 év alatt osztályelső voltam, most meg attól rettegek, hogy meg fogok bukni.

Ma meg ugye suli volt. Utána pedig elmentem megvenni Benji szülinapi ajándékát. Olyan jót találtam neki. *-* Én is annyira szeretnék már egy ideje olyat. *-* Remélem tetszeni fog neki. Lefényképezem, aztán majd ha megkapta és beszámolók a koncertről, megmutatom. Meg az elmaradhatatlan gumicukor is jár hozzá. :D Meg egy vicces szülinapi üdvözlőlap is, amire majd írok pár sort én is neki. :) Remélem örülni fog neki! Annyira várom már, hogy lássam és beszélhessek vele. :) És nagyon kíváncsi vagyok a mai döntőre is, tegnap megtudtam melyik dalt fogja énekelni. Hát… érdekes, de mindegy, adja elő úgy, hogy a zsűri is meglegyen elégedve és akkor nem lesz semmi baj. Vagyishát persze lehet..

Szerdán kaptam egy emailt, melyben egy kb. 3 hónappal ezelőtti levelemre kaptam választ. Valamiért nem tudtam örülni neki, pedig ez egy hatalmas lehetőség! Csütörtökön viszont csupa pozitív gondolatokkal keltem és eldöntöttem, hogy megyek és kész! Nem hagyhatom ki! Csakhogy most senkinek nem árulom el, hogy hová és minek megyek. Még anyámnak sem, meg a legjobb barátaimnak sem. Ezt most nem fogom úgy beharangozni, mint az X-Faktort. Ezt most addig titokban fogom tartani, amíg nem lesz biztos. Mert ezt sokkal jobban szeretném. Ez tényleg az álmomhoz közelít és jobban meg is állnám benne a helyem.

Kedden szavaztam a Cometen, dehát azért sokkolt a felhozatal a jelöltek között. Mondjuk nem is tudom mit vártam.. Ez a Comet mindig is szar volt. 1x voltam, megfogadtam, hogy soha többet! Főleg, hogy egyre jobban korcsosul el a Viva. A legjobb női előadó kategóriában természetesen Gabira szavaztam, hiszen nála jobb énekesnő nincs. Viszont a férfi előadó kategórián csak nevetni tudtam. Nem is szavaztam, ahogy a klipeknél sem. Együttes kategóriában nem meglepő módon AFCre voksoltam. A legjobb új előadónál pedig szintén nem meglepően Johnny K. Palmer-re. Rajtuk kívül pedig nem igazán találtam értelmes, vagy jelölést megérdemelt előadót.

Úgy néz ki, találtam sulit, ahol leérettségizhetek szeptembertől. 2 éves, mert ugye az első két évem nekem is megvan. Remélem összejön!

Megpróbáltam visszatenni a last.fm-es kis ablakot, ahol kijelzi, hogy miket hallgatok, sikerült is, csakhogy még mindig nem jön be. De másoknál sem. Nem tudom mi történt.
Viszont mostantól oldalt feliratkozhatsz az email címed megadásával a blogomra, így rögtön értesítést kapsz, amint új bejegyzést teszek ki.

Ezzel búcsúzom mára!

Dóri Rainbow. <3

X-Faktor jótékonysági koncert [2012.04.04.] és heti beszámoló

Korán keltem, hogy időben elkészülhessek. Az 1 órási busszal mentem fel Pestre. Sétálgattam még előtte, csakhogy kiélvezzem, hogy Pesten vagyok. Majd felszálltam a villamosra, útközben figyeltem az AFC plakátokat és szerencsére láttam is párat. :D Majd odataláltam, bementem és megpillantottam a többieket, akiket Gergő oldalán ismertem meg. Végre személyesen is beszélgettem azzal a kis családi csoporttal. Míg vártunk a bejáratban, addig Gergő és az Apollo egyfolytában fel-le ment mellettünk. Gergő meg is ismert, köszönt is. Annak úgy örültem. :) Aztán kivezettek minket az udvarra. Csodálkoztam, mert nem is gondoltam, hogy szabadtéri lesz, de nagyon örültem neki. Beálltunk az első sorba és már kezdett is Demes Tomi. Decemberben szerettem meg különösebben őt, és már akkor tudtam, hogy ő sokkal nagyobb tehetség, mint pár másik, akik tovább maradtak bent a versenyben. Csak úgy szárnyalt a hangja. Annyira jó érzés járt át, amíg őt hallgattam, néztem. Most nem tudok pontos éneklistát mondani, de volt: Listen, Feeling Good, Fallin, One Night Only, Rolling in the Deep, Forget You, Jól van ez. Utána az Apollo 23 jött. Őket már kevésbé szerettem, viszont most pozitívan csalódtam bennük. Tök nagy hangulatot csináltak. :D Énekelték: Patience, Umbrella, BSB – Everybody számát is előadták és átírták a refrénjét is. Volt még Moves Like Jagger, All Rise, Te vagy az akit a legjobban, What About Now?. Kováts Vera a sulijára hivatkozva csak 2 dalt adott elő, amit azért nem értettem, mert okés, hogy tanulnia kell és nem tudott gyakorolni, dehát már az előző turnékon ezerszer előadta a dalokat, tehát már kívülről tudja gyakorlás nélkül is. Szóval nem értem, hogy mi volt itt a gond, de mindegy. Azért örültem, hogy közelebbről is hallottam őt élőben. Mégiscsak egy nagy kedvencem volt ő is a műsor alatt. A két dal pedig a Hip-Hop és a Highway To Hell volt. Majd végre Gergő következett. *-* Szokás szerint az Apám hitte dallal kezdett, utána pedig – nem sorrendben – Are You Gonna Be My Girl, Csak a szívemet teszem eléd, Hard To Handle, Bad Things, Hajolj bele a hajamba, Use Somebody, A Little Less Conversation, majd felhívta Verát a színpadra és előadták a duettjüket, a Time After Time-ot. Majd Gergő visszatapsoltatta magát, de már nem vagyok benne biztos, hogy melyik számmal fejezte be a koncertjét. Talán a Bad Things?! Megköszönte, hogy elmentünk. Mi pedig a kis családdal letámadtuk őt a színpad mögött, míg a többi rajongó sorban állt a dedikáló asztalok előtt. Mind kaptunk Gergőtől puszit, elmondott nekünk egy csomó bennfentes információt a zenekarával és a jövőjével kapcsolatban. Mi/Én pedig kihasználtuk és élveztük a pillanatot, hogy csak velünk van. Nem hiába Ő az, akiért így odavagyunk. Nem ismerek még egy ilyen közvetlen, egyedi, tehetséges, “hülye”, intelligens embert, akinek ráadásul mi is fontosak vagyunk, nem csak nekünk ő. Igazából nincsenek is rá szavak, hogy milyen is ő. Majd mivel már többször oda jöttek hozzánk, hogy Gergőt elrabolják tőlünk, így ő is leült a dedikáló asztalhoz. Mi pedig megvártuk, míg le megy a sor, addig Vera szüleivel beszéltünk. Nagyon kedves emberek, nagyon örülök, hogy megismertem őket. Megköszöntem az X-Faktoros információkat és a biztatást is Edit néninek. :) Majd végül mi is beálltunk. Megint csak elidőztünk Gergőnél, autogramot nem kértem tőle, viszont képet igen, mert már a február 5-it ideje volt lecserélni. :D Majd Tomitól kértem aláírást és képet, Verától és az Apollos fiúktól szintén. Tomival beszéltem az X-Faktoros válogatásról, mert mikor voltam, ő is ott volt. Biztatott, és sok szerencsét kívánt. Nagyon jól esett. Annyira kedves srácot ismertem meg benne. Ritka az ilyen. :) Majd már fél 6 volt, így vége lett az egésznek. Mindenki elment, így mi is. A villamos megállóban elemeztük a látottakat/hallottakat. Nagyon örültem, hogy ilyen nagyszerű embereket ismertem meg személyükben. Bár nem igazán tudtam feloldódni, de majd legközelebb. Mindenesetre csodálatosan éreztem magam. Ez a nap feltöltött boldogsággal. Az ilyen pillanatokért éri meg élni. ♥ :) Majd elköszöntem tőlük, mert én a másik irányba mentem. Még elsétálgattam egy picit, amíg nem jött a buszom, de sokáig nem élvezhettem ki Pestet, pedig legszívesebben a Corvin sétányra mentem volna el. De végül hazajöttem. Itthon élménybeszámolót tartottam, majd próbáltam visszarázódni a megszokott életembe, mit ne mondjak, egy ilyen nap után ez nehezen ment! A közös képeket feltettem fbra, az aláírásokat meg kitettem a falamra.

Igen, tudom, hogy a múlthét pénteki előző bejegyzés milyen hosszú lett, higyjétek el, hogy én is utálok ilyen brutálisan hosszú bejegyzést írni, főleg mert ha 2 hetet vagy többet kell bepótolnom, akkor már nincs alkalmam rendesen kifejteni a részeket és inkább ilyen vázlat szerű lesz. Megmondom őszintén, hogy nem szerettem az előző bejegyzést megírni. És nem azért, mert nem tudtam kiadni benne az érzelmeimet, hanem mert mindig idegesített a tudat, hogy nincs időm megírni és hogy mennyire el vagyok késve vele. Aztán pénteken végre volt szabadnapom, és kész is lett a szöveg addigra, csakhogy megint a telefonon billentyűzeten leírt, fbn üziben elküldött, majd táblagéppel kimásolt és ide beillesztett verzióval csináltam. Csakhogy aki már írt mobilon vagy Táblagépen wordpressen blogot, az tudja, hogy képtelenség ott rendesen megírni. Merthogy nem lehet bele rendesen beletekerni, mármint nem tudok például visszamenni pár sorral feljebb vagy leljebb. És ez sok gondot okozott, mivel volt amit kihagytam és mikor átolvastam, akkor jutott eszembe. Valamint sok volt benne a hiba, amit így nehezen tudtam kijavítani. És ami a hab a tortán volt: már a háromnegyede kész volt, mikor is véletlenül félre érintettem a képernyőt és lex-eltem az ablakot. Természetesen kikészültem, mert délben kezdtem el az egészet bemásolni ide, majd utána néztem át és már 3 óra volt, és erre kilépett. Amúgy sem vagyok valami jó idegállapotban, szóval amikor visszaléptem és azt láttam, hogy az automata mentés nem történt meg és minden elveszett, kitört belőlem a sírás. Aztán kiültem a lépcsőre, kiadtam minden dühöt magamból, majd visszamentem a szobába és újra kezdtem mindent. Eltelt megint úgy 2 óra, mire kész lettem. Éppen mentettem volna el, mikor kiírta, hogy a böngésző hibát észlelt. És bezárta az ablakot. Elmondhatatlanul dühös lettem, újra kitört belőlem a sírás és egyszerűen nem akartam ezt elhinni. Mert egyébként mindig elmenti a blog a bejegyzéseket magától, most pedig nem. Én pedig közben nem tudok mentést csinálni, mert akkor nem tudok megint odapörgetni ahhoz a részhez, ahol tartottam. Nem akartam elhinni, hogy ez velem történik. Azt terveztem, hogy gyorsan kiteszem azt, aztán délután megírom a beszámolót a koncertről, Megasztár után hozzá írom a Megasztáros részt, majd kiteszem éjszaka. Meg még meg kellett írnom a blogom 3. szülinapját is, ami hétfőn volt. Ehelyett nem hogy 3at, de egyet sem tudtam megírni. Neki láttam harmadjára, de ekkor már 6 óra volt és egy csomó dolgom lett volna még Megasztárig. Tiszta ideg voltam, hogy ennyi időt elpazaroltam, mikor így is időhiányban szenvedtem. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy így kibasszon velem. Végre kész lettem, de akkor már a Jóban Rosszban ment, és még nem vacsoráztam meg nem csináltam semmit. Elmentettem, és mivel időzítettben volt, beállítottam az akkori időre, hogy kitegye. De nem tette. Nem értettem mi van. Már tiszta ideg voltam. Ezzel szarakodtam egész nap, erre nem tudom kitenni. Szétbőgtem már a szemem és azt hajtogattam anyuéknak, hogy elegem van ebből a napból és hogy ennél márcsak akkor lenne rosszabb, ha Benji kiesne. Majd feladtam. Nekiláttam pár teendőmnek, amire még volt idő. Aztán higgadtan visszaültem ide és akkor jutott eszembe, hogy mi van ha át van állva az idő a blogon. Megnéztem a beállításokban, és tényleg ez volt a baj. Valamelyest megnyugodtam, hogy végre kitette. De még1x leellenőrizni már nem volt időm, mert kezdődött a Megasztár. Rájöttem, hogy nekem különösen nagy tehetségem van az időpazarlásra. -.- :@ Gyorsan bekészítettem mindent: Megasztár füzet, toll, telefon, innivaló, pléd, valamint a bankkártyámat, hogy amint énekelt Benji, akkor rögtön meg is tudjam vásárolni a dalát a dalok.hu oldalról. Eddig az összes Benjis döntős dalt letöltöttem onnan, valamint Bozont Lazy Songját is. A csütörtöki megastorynak köszönhetően majdnem mindenki dalát tudtam már, és nagyon örültem a listának. El is kezdődött. A csillagdal szokásosan jó volt. Örültem, hogy Benji haja most ki volt vasalva, bár valamiért fura volt. Ráadásul megint pirosban volt. Na nem mintha baj lenne, mert tök jól áll neki ez a szín, csakhát mindig dominál az öltözékben a piros. Lehet ez hoz neki szerencsét. :D Szokás szerint megint megosztottam a Megasztár mobil alkalmazással, hogy ki mennyire tetszett. Íme:
OFF: Gigi
LOL: Timi, mert a Boldogság, gyere haza az egyik kedvenc dalom a régiek közül, de ő nem tudta szépen előadni. Nekem nem volt hiteles. Ráadásul egyre Rúzsa Magdisabb.. Aki még szintén idekerült, ő Attila, aki most szörnyű volt. Nagyon elrontotta.
WOW: Andi, nekem tetszett ez a dal, bár hallottam már tőle jobbat is. Adri is idekerült. Szerintem eddig ez volt az összes döntő alatt a legjobb produkciója. Nekem nagyon átjött. Pedig ezt a dalt szerintem még sosem hallottam korábban. Roland is nagyon-nagyon tetszett, talán neki is ez volt a legjobb eddig. Balázs az én dalomat adta elő. Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy a Somewhere Over The Rainbow-t is éneklik, és azt sem bántam, hogy pont ő adja elő. Sejtettem, hogy nagyon jó lesz, de hogy ennyire. *-* Kivételesen ezt is letöltöttem. Azóta Balázs Somewhere Over The Rainbow az ébresztőm, előtte Benji Geek In The Pink volt. De a csengőhangjaimat is leváltottam, pedig amióta ez a telefonom megvan, tehát 1 éve 4 hónapja, ugyanazok az AFC, Tóth Gabi, Alvin és a Mókusok voltak csoportokra bontva. Most viszont Benji dalai: Geek In The Pink lett a fő csengőhang, American Idiot, ha a családom hív, I’ll Be There For You, ha a barátaim keresnek. A melónál maradt inkább az Alvin: Szörnyek pedig léteznek.
OMG: ide, mint mindig, most is Bozont és Benji került. Bozont Shrek dala szerintem tök jó volt, tetszett, ahogy kidolgozták a részleteket. Benji pedig.. Úgy látszik rajta még Bereczki szigorúsága sem segített. Megint nem adott bele mindent. Ezt a dalt sokkal erősebben is elő tudta volna adni. De nekem így is tetszett. Minden tetszett benne, csak ilyenkor próbálok kívülállóként is tekinteni rá és akkor mindig tudom, hogy ez gyenge. Mégha nekem tényleg tetszik így is. Talán azért van ez, mert alapjáraton szeretem őt, és akiket szeretünk, nekik elnézzük a hibákat, sőt azzal együtt szeretjük őket. Úgyhogy számomra ez jó volt, és nem érdekelt, hogy mindenki rosszat mondd; Anyuék mellettem, ismerősem fbn és a zsűri. Viszont féltem, hogy mostmár nem lesz több esélye bizonyítani, hogy igen is többet tud ezeknél. Mutattak állást is, nagyon megijedtem, mert Bozont volt az utolsó előtti, Benji pedig az utolsó. Szavazásba kezdtem, de főképp Benjire. Aztán jött is az eredményhirdetés. Összekulcsolt kézzel néztem és közben a torkomban dobogott a szívem. Mert bár ahogy eddig is, most is megéreztem, hogy ki fog kiesni, mondogattam is anyuéknak, de most akkor is féltem. Mikor márcsak Benji, Bozont, Attila és Timi állt ott, akkor már nagyon féltem. Féltem, mert úgy gondoltam, hogy ha Benji marad a 3ban, majd a kettőben, akkor kiesik. De ekkor Claudia azt mondta, hogy a közönség nem értett egyet a zsűri kritikáival… Szünetet tartott, én pedig tudtam, hogy mi lesz a mondat vége és megkönnyebbültem. Aztán folytatta is: aki továbbjutott, ő Burgess Benji. Nagyon örültem, viszont aggódtam Bozont miatt, illetve azt sem szerettem volna, ha Ati esik ki. Jó ötlet volt, hogy extra produkcióként most nem egy már befutott énekes énekelt, hanem a döntősök adták elő a Fény című számot. Nekem nagyon tetszett! Utána pedig Ati tovább jutott. Innentől kezdve pedig már csak Bereczkiben bíztam. És szerencsére jól döntött. A búcsúdal viszont most is picit szomorú volt, bár Timit nem szerettem meg, csak tetszett 1x-2x. A végén viszont nem mondták meg, hogy milyen hét lesz jövőhéten. Viszont újra Falusi Mariann lesz a soros. Nagyon reméltem, hogy magyar dalok napja lesz. Megnéztem megint a Megabackstage-et. És nem tetszett, amit láttam. Nem tudom miért, de mintha itt jönne ki mindenkinek az igazi énje. Eddig mindenki csalódás volt nekem. Illetve sokszor inkább ledöbbentem. Imént mindkettő teljesült. Mind Timi, mind Bozont viselkedése hagyott bennem némi kivetni valót. De nem akartam inkább ezeken agyalni. Bozont azt is mondta, hogy a jövőheti dalt mindenképp tökéletesen akarja előadni és azután már nem fogja érdekelni, hogy kiesik-e vagy sem. Kíváncsi vagyok, melyik az a dal, ami ennyire fontos neki. Viszont már nem fogok tudni többet szavazni. Több, mint 3500 ft-ot elszavaztam a 3 hét alatt. Mert semmi másra nem használtam a telefonkártyámon lévő pénzt, direkt erre tartogattam. Úgyhogy sajnos én nem szólok bele a szavazás állásába többet. :(

A húsvétot én végig dolgoztam.
Szombaton néztem a Csillag születiket, és annyira fura és szomorú érzés töltött el, mikor mutatták a várakozó előtermet, mert mi is ott ültünk még hétfőn. Előjött megint a kudarc által felgyülemlett szánalmas érzésem.

Vasárnap és hétfőn semmi sem történt, csak dolgoztam és dolgoztam.

Kedden megint korán akartam kelni, hogy kész legyek mindennel, ha már szabadnapom van. De képtelen voltam kikelni az ágyból, mert erőtlennek és fáradtnak éreztem magam, így a fél 9es kelés helyett dél lett belőle. Összeszedtem magam, és kimentem a buszmegállóba. Még vártunk, egy idevalósi nénivel meglepően jól elbeszélgettem minden féléről, és valamiért ez feltöltött kicsit, pedig rossz kedvvel indultam el otthonról. Még sosem beszélgettem azzal a nénivel, nem is tudtam hová tenni őt, csak ismerős volt már látásból. De ő sem tudta, hogy én ki vagyok, de a nagyszüleim nevét hallva, már rájött. Aztán Dorogon bementem a könyvtárba, mert szavazni akartam Bravo Otton. Sikerült is, az Idol kategóriában pedig Tóth Gabit jelöltem. Aztán lementettem a blogot is, mert amióta nincs számítógépem, azóta nem mentettem le az azóta írt bejegyzéseket. Meg letöltöttem Grenma új lemezét is, ami hétfő délután jelent meg. Mindenképp meg akarom majd venni, de addig le is töltöttem és nagyon-nagyon-nagyon tetszik! Úgyhogy hatalmas grat Grenma-nak! Az előző lemezről a kritikámat itt megosztottam, ért is miatta nem kevés megszólás, de én azóta is tartom a véleményemet róla. De ez a mostani profi munka lett! Azóta is ezt hallgatom. Aztán elmentem vásárolni ezt-azt. Viszont így is kész lettem minden teendőmmel. Átrendeztem az ágyamnál a posztereket, dedikált kártyákat, cikkeket. Kitettem az újakat is hozzá, meg az X-Faktoros regisztrációs lapomat is. Szeretem ezeket időnként átrendezgetni, hogy mindig a legújabb legyen a legközelebb hozzám, mert olyan jó érzés, mikor felkelek, ránézek a falra és ezek az emlékek illetve kedvenceim tekintenek vissza rám. Mivel nagy volt a hely hiány, ezért AFC-t szinte teljesen száműztem onnan. Magam is meglepődtem rajta, hogy milyen könnyen megváltam tőlük. Jó, igaz, az egész szobám falának 3/4ét még így is ők birtokolják, de az más. Sőt, már előre gondolkodtam és hagytam helyet Benji dedikáló kártyájának is. Az állataimra is volt végre elég időm, mármint ki tudtam őket rendesen takarítani meg minden.
Szerdán dolgoztam, viszont estére nagyon kiborultam. Csütörtökön viszont megint nem sikerült korán kelnem, bár mikor Anyuék hazajöttek a vásárlásból és a kezembe nyomták a meglepimet, rögtön kiugrottam az ágyból. Egy tini újságot nyomtak a kezembe, amiről még amúgy eddig nem is hallottam és akkor láttam, hogy 11 Megasztár poszter van benne. Úgy örültem neki. *-* Ki is tettem a Benjiset és Bozontosat. *-* Ez feldobta a napom. Aztán olyan finom szendvicset csináltam magamnak ebédre, amilyet még sosem ettem. *-* Ezután pedig a maradék tenni valómmal is végeztem és ez akkora megkönnyebbülés volt végre. Megérte minden nap hajnal 2ig fent maradni és reggel 8kor kelni. Délután gofri órákat tartottunk. :D Úgyhogy ez az én napom volt. Este pedig a MegaStory is mintha külön nekem lett volna megszerkeztve. *____* Szinte csak Benji volt benne, na meg Bozont. Örülök, hogy halhatatlan dalokat adnak elő, ráadásul Benji az Imagine-t énekli. Annyira kíváncsi vagyok rá. És remélem, hogy nem fogja befolyásolni rossz irányba a teljesítményét a rossz kedve! :( Még ezen a napon eldöntöttem, hogy nem megyek pénteken suliba, hogy tudjak blogot írni és rápihenjek a hétvégi Conra. Mondtam is anyunak, hogy nem megyek. Erre ma reggel, mikor hazajött melóból, hallom, hogy kérdezi mamámat, hogy én még alszok? :| Azt hitte, csak viccelek, hogy nem megyek suliba. Hát elég vicces.. XD De nem volt belőle balhé. És mostmár fel tudtam kelni 8kor, mert végre kialudtam magam. Megterveztük Zeldával a hétvégét. Majd a Megasztár kiírta facebookra, hogy lesz egy dedikáló nap. 4 ilyen nap lesz, minden héten másik helyszínen és mindig más-más 3 versenyző lesz ott. És éppen ez a bajom. Mert ugye Conon leszek és akárkiért nem jövök ki Conról. Vagyis konkrétan csak Benjiért vagyok hajlandó ott hagyni a Cont. Mert oké, hogy az aréna pláza nem messze van a hungexpotól, de akkor is. Ha meg kihagyom és kiderül, hogy Benji ott volt, akkor nagyon fogom utálni magam. Úgyhogy végül úgy döntöttem, hogy elmegyek. Mert oké, hogy 24-én úgyis megyek a koncertre, de az más! Regisztráltam is az oldalon, hogy soron kívül biztosan nekem is legyen velük képem. Máté pedig jön velem. *-* :) Jó lesz újra talizni! :) Ma pedig Megasztár. Nagyon várom már. *-* Meg persze a holnapot is! Nagyon imádkozom, hogy Benji ott legyen. *_______* Rajta kívül pedig ha választhatnék, akkor Bozontot és Atit vagy Rolit választanám. De ez tényleg nem lényeg, ha Benji ott lesz. A következő alkalommal pedig, ami május 5-én lesz a Westendben, akkor pedig ballagok. Bár ha addig nem lesz Benji, akkor lehet, hogy meglepem magam ballagás alkalmából és felmegyek. Persze kérdés, hogy felérek-e egyáltalán Pestre időben. Úgyhogy inkább legyen most! Május 12-én az Allee-ban lesznek, amire elvileg el tudok menni. Az utolsó pedig május 26, Mammut. Mindegyik 14:00 és 18:00 között lesz.

A napokban teljesen rászoktam a kávéra. Pedig eddig csak akkor ittam, ha megkívántam. Most viszont egész nap érzem, hogy hiányzik és hogy muszáj innom. Ami pedig szintén változás az életemben és sokkoló is, hogy már 2 hete minden egyes nap hörcsögökkel álmodok. Mindig másmilyenekkel, van hogy a sajátjaimmal, van hogy eltorzított egyedekkel. És egyszerűen nem értem, hogy miért! Mert okés, hogy mindennap játszok meg foglalkozok velük, dehát a cicáimmal, papagájommal és a tengeri malacommal is ugyanannyit foglalkozok, mégsem álmodok velük. Az álmos fejtő könyvekben pedig nem hiszek, mindegyik mást ír. Pedig biztosan van valami jelentése, hogy mindig ilyenekkel álmodok. Ráadásul az elmúlt egy héten a sulis álmaim is visszatértek. Mindig az általános iskolám és a közép iskolám tanárai, helyszínei és osztállyaim keverednek benne. És mindegyik olyan nyomasztó érzést hagy bennem reggelre. Ezt semtudom hova tenni.

Igyekszem a hétvégi Conról és a mai Megasztárról minnél előbb írni.

Dóri Rainbow. <3

3 éves a dojika.wordpress.com! ♥ :)

Pontosan ezen a napon hoztam létre 3 évvel ezelőtt, tehát 2009. április 9-én.
Érdekes… nekem sokkal több időnek tünt. Annyi mindent megosztottam már itt.. nem is tudom mi lenne velem enélkül! Sok mindent és mindenkit köszönhetek a blogomnak. Természetesen továbbra is folytatom életem történetének írását eme oldalon.
Mint ilyenkor mindig, idén is a tavaly április 9-től, mostani április 9-ig tartó stasztikával készültem. Íme:

bejegyzések száma: 72
kommentek száma: 58
kategóriák száma: 12

Leglátogatottabb hónap:
1.: 2011 május
2.: 2011 április
3.: 2011 november
4.: 2011 augusztus
5.: 2011 június/október

Legnépszerűbb bejegyzés:
1.: Anti Fitness Club ♥
2.: Barna Gergely “Hála és Szeretet” koncert @ Hárem Restaurant [2011.11.11] (frissítve!)
3.: mini házibuli és mini AFC koncert @ Margit sziget [2011.04.22.]
4.: Anti Fitness Club – Till The World Ends
5.: X-Faktor Aréna-koncert [2011.12.21.] ♥

Legnépszerűbb hivatkozó /ahonnan a legtöbbet kattintottak a blogomra/:
1.: Facebook
2.: twitter
3.: Zelda
4.: MiyaChibi
5.: Sid

Legnépszerűbb kattintások /ahová a legtöbben kattintottak a blogomról/:
1.: Zelda
2.: Facebook
3.: Butterfly Rose Cosplay Blog
4.: Photobucket
5.: Bookline (Steiner Kristóf – Lélekbonbon)

Leggyakrabban keresett szó:
1.: the grenma
2.: anti fitness club
3.: yaoi mangák
4.: rózsaszín haj
5.: lm.c maya

Összehasonlítottam az elöző két év stasztikájával, és a végeredmény ledöbbentett. Például 2x annyi bejegyzést írtam az elöző éveket nézve. Majdnem 5x ennyi kommentet kaptam az elmúlt években, mint most. Viszont a rainbow-rovatnak köszönhetően bővült egy kategóriával idén. A többinél pedig tudtam, hogy ezek lesznek a top 5-ök.
Nagyon örülök, hogy egyre többen kíváncsiak vagytok a blogomra. Remélem ez a későbbiekben is így marad! Én biztosan itt leszek, hogy megoszthassam veletek az érzéseimet, élményeimet, kudarcaimat! Mindent köszönök! ♥

Dóri Rainbow. <3